2. rész

Sziasztok! :) 

Mivel kaptunk komit, újra itt vagyunk a Never be yours következő fejezetével. Nagyon szépen köszönjük  a komiket, reméljük ezt a részt is véleményezitek....akkor ahogy most is, jön a rész :) :)


Pusziiii
R&A

Miután leszálltunk a gépről rögtön fogtunk egy taxit és egyenesen Enstone-ba mentünk, ahol először megnéztük a lakásunkat. Szerencsére pár héttel ezelőtt Chris és Ina már jártak itt, ezért egy kicsit már ismerik a járást és tudtak szerezni egy árban is elég kedvező lakást négyünknek.

- Csinálni kell valamit ezekkel a falakkal, mindegyik fehér- forogtam körbe a nappaliban ami egybe volt építve a konyhával és az étkezővel.

-Hercegnő, majd én feldobom-karolta át a vállam Eddie és láttam a szemén, hogy ő már tudja mit is fog csinálni – Srácok, ma este ne csináljatok programot, ma fényképezkedünk.

- Na min töröd a fejed te fotóművész?-forgatta meg a szemét Chris...hát igen. Ő nincs annyira oda a fotózásokért.

-Semmi extra. Csinálunk egy pár közös képet és feldobjuk vele a házat-vonta meg a vállát.

Na persze, ismerem én őt. Ez csak elterelés Chrisnek. Biztos vagyok benne, hogy valami nagyobb dologra készül.

-Na jó....talán abba még benne vagyok. De Parker, ha cécó lesz, megismétlem mégegyszer, ha nekem itt valami ostobaságot csinálsz velem, akkor én esküszöm, hogy kilógatlak az ablakon-nevette el a végét, majd felvette a kabátját és kérdőn nézett ránk – Csajok, nektek külön kérvényt kell benyújtani? Vár a gyááár.-lebegtette meg előttünk a kezeit, mire Inával kicsit észbe kaptunk és elindultunk az újdonsült munkahelyünk felé.

Minden olyan tökéletesen kezdődött. Amint beértünk a recepciós lány kedvesen üdvözölt minket és oda vezetett mindhármunkat a saját feletteseihez. Engem például személyesen Eric Boullier-hez vezetett, vagyis a csapatfőnökhöz. Ő is teljesen rendes főnöknek tűnt és elmagyarázott mindent. Most például körbevezet a gyárban.

-Főnök, Slade keres. Valamit meg szeretnének veled beszélni-jött oda az egyik mérnök kettősünkhöz az irodáknál.

-Persze, megyünk-bólintott a francia, majd hozzám fordult – Elizabeth, vagyis bocsánat, Liz-javította ki magát, miután csúnyán néztem rá – Most bemutatlak két igen fontos embernek. A munkád során együtt fogtok működni. Mark Slade az egyik versenymérnökünk, Kimi ... őt azthiszem nem kell bemutatni. Velük is meg kell osztanod majd a szimulátorban vagy esetleg a teszteken tapasztaltakat, a csapatnál fontosnak tartsuk a jó együttműködést, szóval remélem nem lesz gond- magyarázott a csapatfőnök mialatt átsétáltunk egy másik irodához.

Szegény Boullier, nem is sejtette mennyire fején találta a szöget, amikor azt mondta, hogy Kimit nem kell bemutatni. Bárcsak  így lenne!

-Sziasztok! Mark, azt mondta Peter, hogy kerestél. Nos, itt vagyok. De előbb engedjétek meg, hogy bemutassak nektek valakit- hadarta el a cspatfőnök, amint benyitottunk az irodába.

 Mark kedvesen mosolygott rám, de Kimi még csak meg se fordult. Csak akkor, amikor Eric azt mondta, hogy szeretne bemutatni. Amikor viszont meglátott, teljes meglepődöttséget véltem felfedezni az arcán...hirtelen még szóhoz se jutott.

És hogy az én érzéseim milyenek voltak? Egészen eddig biztos voltam abban, hogy teljesen túl vagyok rajta. De amikor újra szembenéztem a jeges szempárral, valahogy minden olyan bonyolult lett....

Amíg bent voltunk a mérnök irodájában nem nagyon szóltunk egymáshoz Kimivel. Úgymond beállt köztünk a kínos csend. Én személyesen már alig vártam, hogy kiszabadulhassak a társaságából, ugyanis állandóan engem bámult. Majd körülbelül fél óra múlva ért véget Eric és a versenymérnök megbeszélése.

-Liz, lehet hogy egy kicsit indiszkrét a kérdésem, de ti ismeritek egymást Kimivel?-kérdezte már a büfénél Eric, éppen ebédelni készültünk.

-Nem fogok hazudni főnök. Igen, ismerem őt. De nyugodj meg, ez nem lesz hatással a munkánkra....legalábbis az enyémre nem.

-Látod, ezért vettelek fel. Látni rajtad hogy profi vagy és nem kevered a magánéletet a munkával. Bízok bennetek, mert Kimit is ilyennek ismertem meg. Szóval csak hogy tudd, a kapcsolatotokat nem ellenzem, mert tudom hogy nem lesz gond.-na ennél a mondatnál nyeltem félre az ásványvizemet és majdnem megfulladtam.

Milyen kapcsolatról beszél???

-Mi...mi nem....nem vagyunk együtt. Öt éve nem láttam őt.

- Szerintem pontosítsunk úgy, hogy még nem vagytok együtt. Figyelj, főnök vagyok, de nem hülye. Láttam hogyan nézett rád.

-Nekem aztán mindegy hogyan néz rám-kezdtem egy kicsit dühös lenni, ezért jobbnak éreztem ha felállok az asztaltól - Hozok kávét, neked is hozhatok főnök?-kérdeztem

- Igen, köszönöm. Két cukorral kérem-válaszolt, mire rögtön odamentem a pulthoz.

Szerencsére éppen Ina volt a pultban, ezért meg tudom kérdezni, hogyan is telik az első napja.

De abban biztos vagyok, hogy jobban, mint nekem. Amíg elkészíti a kávékat, tudunk is beszélni.

-Én megvagyok,de te mesélj! Találkoztál  a szöke hercegeddel?-kérdezte barátnőm.

-Ina, már te is kezded? Milyen szőke hercegemmel? Ugye nem Kimire gondolsz?-fintorogtam

- Nem tudom mi bajod van vele. Én ma már láttam, kiszolgáltam, szerintem tök normális. Jó, nem az a szószátyár típus, de nem is annyira bunkó, mint ahogyan az újságok beállítják.

-Perszee, azon kívül, hogy egy hazug dög és mindenkit kihasznál és beképzelt, azon kívül tényleg nincs semmi baj vele....de tényleg.-kezdtem bedühödni - De ha neked annyira bejön, akkor jöjjetek össze, majd csak pofára esel azzal, hogy megtudod, hogy van egy felesége.

-Azt ugye tudod, barátnőm, hogy most árultad el magad, hogy ő az a pasi, aki miatt Amerikába menekültél?-jelent meg egy mindent tudó vigyor az arcán, ami engem mégjobban felidegesített.

-Eddig is tudtad nem?Akkor meg miért vigyorogsz? Inkább add ide azokat a kávékat-tettem rá egy tálcára  a kávékat és magamban puffogva indultam vissza az asztalunkhoz.

Azthittem, hogy barátnőm majd kicsit lenyugtat, de nagyon tévedtem. Idegesebb lettem, mint voltam. És ez még csak a kezdet volt, később rájöttem.

Amint az asztalunkhoz értem, a főnök bejelenti, hogy sürgős dolga van és el kell mennie. Ez még így rendbe is lett volna, ha  a helyén éppenséggel nem Kimi ült volna.

- Te tényleg mindenhol ott vagy?-kiáltottam fel dühömben, mire mindenki ránk nézett. De szerencsémre pár másodperc múlva már mindenki az ebédjére koncentrált és nem ránk figyelt.

-Mintha ezt már hallottam volna tőled?-került fel az arcára az az ostoba vigyora, majd pár másodperc múlva hirtelen komoly lett - Ugye tudod, hogy beszélnünk kell?

-Mégis miről? Jelenleg még nem láttam az autót, szimulátorban se ültem. Nincs miről beszélnünk. - vettem elő a pókerarcomat és leültem.

- De tudod, hogy van. El szeretném neked magyarázni azt, ami 5 évvel ezelőtt történt.-próbálta megfogni  a kezem, de én elhúztam előle.

-Nekem nem kell magyarázkodni Kimi. Elég egyértelmű volt a dolog és ha kérhetném mostantól viselkedjünk úgy mint két kollega és ne személyeskedj, mert én már rég túlléptem az egészen- fejeztem be mondandómat, majd felálltam és elsétáltam...