21.

Hali!

Tudjuk, hogy nagyon-nagyon rég volt már friss és nem is mentegessük magunkat. Reméljük azért még olvassátok a blogot...és megajándékoztok 1-2 komival is. A következő részről annyit, hogy már megvan írva...minél tőbb komit kapunk annál előbb hozzuk a frisset.

Pusziiink
R&A

 

(Kimi)

Másnap reggel már korán fenn voltam. Egyszerűen nem tudtam aludni. Hiszen pár óra múlva találkozhatok a fiammal. Nem vagyok az az izgulós fajta ember, de most mégis izgultam, hiszen még sosem voltam ilyen helyzetben. Az igaz, hogy ott van a két keresztfiam, de ők mégis csak másak. Most viszont apaként kell bizonyítanom és most félek, hogy nem leszek jó apa.

Igaz már láttam őt, beszéltünk is egy kicsit de ez most teljesen más. Örülök, mert

most legalább tudunk többet beszélgetni és remélem, hogy már nem olyan visszautasító, mivel belement abba hogy találkozzunk.  Nagyon hálás vagyok mert Rii eltudta intézni.

Olyan fura. Amikor összejöttem Riinával a legvadabb álmaimban se mertem volna gondolni, hogy egyszer ide jutunk. Fiatalok voltunk, de én éreztem,hogy ő az a nő aki majd egyszer a gyerekeim anyja lesz. És hát így is lett. Csak éppenséggel én nem így terveztem el ezt az egészet.

 Ha akkor nem ment volna el, hanem inkább el kezd üvöltözni ahogyan más lány tette volna, most minden más lenne. Lehet hogy egy boldog családban élnénk? Ezt már sose fogom megtudni, de azt hiszem nem jó a múlton rágódni.

Mivel még volt 3 órám, ezért úgy döntöttem elmegyek futni. Mindig is utáltam sportolni, de ezzel is megy az idő és a Forma-1 miatt kötelező is, hogy jó formában legyek. Szerencsére igy hogy elmentem futni gyorsan eltelt ez a három óra.

Mire feleszméltem már az Ő házuk ajtaja előtt álltam. Pár másodperc múlva Rii nyitott nekem ajtót. Még hallottam, hogy Nico megjegyzi milyen pontos vagyok, de én mit sem törődve vele mentem a hang után. Matti épp akkor kezdett el reggelizni én meg hirtelen nem tudtam mit csináljak. Most üljek le? De akkor Nico tuti megjegyzi, hogy milyen pofátlan vagyok. Szóval inkább megálltam az ajtónál.
- Kimi nyugodtan ülj le. Kérsz valamit?- szólt hirtelen a hátam mögül Rii.

 Hát igen, Ő az egyetlen aki meg tud ijeszteni.
- Köszi, nem kérek semmit- ültem le az asztalhoz - Na Matti, merre menjünk ma?- kérdeztem fiamtól.
- Én inkább megyek, nem akarom megzavarni ezt a családi idillt.- szólt gúnyosan Nico.

Erre ő csak  kapott egy csúnya pillantást Riinától, meg egy ,,Nico Eric Rosberg!" felszólítást és gondolom nem a teljes nevét akarta ezzel gyakorolni. Nem akartam feszültséget Nicoval, de annak örültem, hogy Riina kiállt most mellettem.
- Nekem mindegy.-szólalt meg ezzel egyidőben Matti is.
- Akkor majd kitalálunk valamit, most megyek beszélek addig Nicoval.- mentem ki a nappaliba.
- Na mivan, nem jössz ki jól a fiaddal?- szólt oda megint csak gúnyosan, amikor meglátott.
- Én most veled akarok beszélgetni Nico... Figyelj, tudom hogy utálsz engem, és ezt jogosan is teszed. Hiszen amíg én nem voltam mellettük, te voltál az aki velük volt és hidd el, hogy nagyon hálás vagyok neked ezért. De én szeretem Őket, szóval nem lehetne hogy legalább Matti és Rii előtt megbékélsz velem? Látom Riinán, hogy rosszul esik neki, hogyha veszekedünk. Nem azt kérem, hogy legyünk barátok, csak játszd el, hogy nincs velem semmi bajod. Miattam utálhatsz, csak ne előttük. - mondtam, majd ezután pár percig még hallgatott.
- Igazad van Räikkönen, gyűlöllek. Gyűlöllek, mert teljesen tönkretetted Riinát. Én ott voltam vele minden egyes nap és tudom, hogy szenvedett miattad. Én voltam ott vele, amikor megszülte a fiadat. És tudod milyen nehéz volt nekem azt látni, hogy tartja a kezében a fiát és csak sír. És én tudtam, hogy utánad sír, és nem tudtam mit tenni. És azt is tudom, hogy a mai napig szerelmes beléd...szerintem értelmetlenül. Mert tudod, szerintem ha igazán szeretted volna, akkor most együtt lennétek. Tudod, ha az én szerelmem eltűnne úgy, mint Rii, akkor ha kell magam kutatom át az egész világot utána. Neked meg még csak az se jutott az eszedbe, hogy megtudakold, hogy én vagyok az unokatestvére és, hogy esetleg nálam lehet. Én miattam, eljátszhatom, hogy nem utállak, de ez nem így van  a valóságban és ezt jegyezd is meg egy életre. És azt most tisztázzuk, hogy  ha mégegyszer megbántod őket esküszöm, hogy addig foglak ütni amíg még mozogsz!-mondta a végét dühösen. Lehet látni rajta, hogy ő is nagyon szereti az unokatestvérét és a keresztfiát.
- Rendben, köszönöm.- mondtam, majd megjelent a fiam is hogy indulhatunk.
Fogalmam se volt, hogy merre menjünk hiszen azt se tudom, hogy miket szeret. Beültünk az autóba és csak úgy céltalanul elindultunk. Persze indulás előtt még Riinatól megkaptam, hogy vigyázzak rá, de ezt nem is kellett volna mondania. Persze hogy vigyázok rá. hogy is gondolhatja hogy nem fogok rá vigyázni. Attól még, hogy kihagytam az életéből 9 évet attól még ő az én fiam.
- És Matti mesélj, miket szeretsz? Azt már tudom hogy deszkázol, azon kivül érdekel még valami?-próbáltam megtudakolni, hogy hova is vihetném.
- Hát focizok, de azt csak azért, mert a sulibam nincs deszka kör. De nem baj, az is jó.
- Szóval szeretsz sportolni. Melyik a kedvenc csapat?
- Hát a kedvenc csapattal úgy vagyok, hogy a Barcelona ,de a spanyolok által van pár focista akiket megismernék szivesen a Realból.- mesélte nagy átéléssel.
- Ahha érdekes, de végülis érthető a dolog. Nagyon sok mindenben hasonlítasz az anyádra.-mosolyodtam el.
- Ezt már sokan mondták. Te már kérdeztél, akkor most kérdezhetek énis?
- Persze.
- Miért hagytad el az anyumat egy olyan nőért? Még szereted vagy már túl tetted magad rajta? Sose volt benned az, hogy megkeresd őt? Sose voltál kiváncsi arra hogy mi lett vele?-kérdezte én meg teljesen elcsodálkoztam.

Nem is azon, hogy ezeket kérdezte, hanem sokkal inkább azon, hogy ezt 9 évesen teszi. Igaza volt Riinának abban, hogy nagyon okos fiunk van.
- Hát figyelj, ezekre a kérdésekre csak annyi a válasz, hogy még mindig szeretem az anyádat, őt nem lehet elfelejteni. És amikor eltűnt, hónapokig kerestem, de nem találtam. Az a csók amiért elhagyott, az akaratom ellenére történt.- meséltem.

Ezután újra  beállt köztünk a csönd. De nem az a kínos, inkább mindketten csak gondolkoztunk az előbb elhangzottakon. Egy idő után szólaltam csak meg
- Merre menjünk?-kérdeztem meg, mikor Zürichbe értünk.
- Bemehetnénk a plázába, van egy videójáték ami most fog valamelyik nap megjelnni. Nem tudom pontosan mikor, de azt meg akarom venni.
- Jó, akkor odamegyünk.- mondtam.

Örültem, mert most már mégiscsak tudtam, hogy mit csináljunk közösen.Segitettem neki kiszállni a kocsiból aztán az utunkat rögtön a videójátékos üzletbe vettük. Mikor meglátta a kirakatban, hogy megjelent az a játék, lehetett rajta látni hogy mennyire izgatott lett. Ebben teljesen rám hasonlított, amikor én is ilyen idős lehettem Ramival ugyanolyan izgatottan vártuk ezeket a játékokat. Amilyen gyorsan csak tudott, bement az üzletbe és rögtön keresni kezdte, de a polcok üresek voltak.
- Rákérdezzek, hogy van-e még a raktárban?-kérdeztem.
- Ha nem gond.
- Dehogy gond-mosolyogtam.
Ott hagytam őt nézelődni én meg addig odamentem a pénztárhoz.
- Jó napot! Enézést,véletlenül nincs a raktárban abból az új játékból?
- Sajnálom,de nincs. Egy darabunk van, de azt is eltetették.- mondta, miközben alaposan megbámult. Persze a csaj abból a tipikus cicababa típusból való volt. Ezeknek a nőknek, mindig csak ugyanaz jár a fejükben.

- Az ár duplájáért elviszem.
- Sajnálom uram, de amit félre tetetnek azt nem adhatjuk el, amíg nem jár le az az idő, amit megbeszéltünk.
- Jó nem érdekel milyen áron de kell az a játék, érthető? Biztos tudnak valamit csinálni.- kérdeztem kicsit ingerülten.
- Szerintem megoldható lesz.- adta be a derekát, mikor leraktam az asztalra jóval több pénzt, mint amennyi az a játék.
- Szerintem is. Nagyon szépen köszönöm.- mondtam és elvettem a pultról a játékot. Odamentem Mattihoz, amikor megláta a kezembe a játékot, rögtön felcsillant a szeme.- Na ki akarod próbálni?
- Naná.-mondta boldogan.

Márcsak ezért a mosolyért is érdemes volt megvenni azt a játékot.
- Haza akarsz menni és ott akarod kipróbálni, vagy eljössz hozzám?
- Elmehetünk hozzád is. Végülis azt ígértem, hogy ma veled leszek.
- De előbb magyarázd is el nekem, hogyan kell játszani, mert azért én se értek mindenhez- néztem kicsit fintorogva a játék boritóját.
- Ha akarod elmagyarázom szívesen.-mondta , majd beszálltunk az autóba.
Mielőtt hazamentünk volna, azért még bementünk egy fagyizóba vettünk sok fagyit és a boltban pár édességet, mivel nálam nincs nagyon. Mikor megtudta hogy ő választ elkezdett „rohangálni" a  sorok között, már amennyire tudott.
- Matti, fiam kérlek ne siess ennyire, még a végén elesel.-mondtam bele se gondolva abba, hogy mit is mondtam.
- Oké-csak ennyi volt a válasza.
- Jajj ne haragudj, tudom hogy megegyeztünk, ez véletlenül csúszott ki.
- Jó ...hagyjuk inkább menjünk a másik sorba.-vonta meg a vállát és tovább ment.

El se tudtam hinni, hogy ennyire könnyen vette a dolgot.
10 percet se voltunk az üzletben, de annyira megpakolta a kosarat, hogy csak na. Én ennyi dologgal akkor megyek ki az üzletből, amikor egy hétre vásárolok vagy buli lesz, de ez most egyáltalán nem számít érte bármit megtennék.
- És te merre laksz?-kérdezősködött az autóban.
- Baar közepén egy kisebb házban.
Fél óra autókázás után megálltam a ház előtt.
- Ja szóval neked ez a kisebb ház? Akkor mi az igazán nagy? -kérdezte hitetlenkedve
- Hát nekem ez kicsinek számít. De sokan meglepődnek. Néha igaz túl nagynak mondom, mert azért egyedül kicsit rossz benne lakni.-mondtam

Bár Jenni még mindig a feleségem papíron, sose volt otthon sokat. És a múltkor elég világosan kifejeztem neki, hogy itt többet semmi keresnivalója sincs.
- Azt elhiszem. És ki takarítja, mert gondolom nem te.
- Hát nem is én. Belőlem ennyire nem nézni ki, hogy tudok takarítani?
- Bocs, de nem. Ha rád néz egy idegen, azt veszi le hogy egy bunkó akinek nincsenek érzései csak magával foglalkozik és nagyzol azzal hogy van pénze és a száguldó cirkuszban van.
- Kösz, ezt azért jó tudni. És neked mi a véleményed?

- Őszintén még semmi, esetleg a nap végén elmondom.- nevetett fel keserűen.
- Oké megegyeztünk, de akkor most menjünk be. Együnk utána meg játszunk. Oké?

- Meg megmutathatnád merre van a WC.
-Ja persze. Van itt lent is, gondolom oda könnyebben el jutsz. Itt jobbra a második ajtó de vigyázz, nehogy elcsúszol.
- Okés.- vágta magát haptákba.
- Na menj, addig készítek valami kaját. Paradicsomos tésztát szereted? Azt meg tudom csinálni.
- Gondolom anyu tanított rá, mert azt még Niconak is megtanította. Tudod mi az, amikor anya elmegy veled dolgozni és azon élünk napokig?
- Igen, ő tanította. Mindig azt mondta, hogy azt a futamokon is meg tudom csinálni, mert gyors és egyszerű.- nevettünk fel egyszerre.
- Milyen jó lett az összhang köztetek.- lépett be a lakásba Seb.
- Te meg mit keresel itt?- kérdeztem nem túl kedvesen.
- Nyugalom haver, csak kölcsönveszek a hűtődből pár hozzávalót kajához, mert nem volt időm bevásárolni, és hát azt még sem hagyhatod, hogy a legjobb barátod éhezzen.-nézett rám boci szemekkel. Sokszor kételkedem benne, hogy ő egy felnőtt ember.
- Tudod mit, éppen most készülünk főzni paradicsomos tésztát. Maradsz kajálni és utána elhúzol.- mondtam neki kedvesen. Már amennyire tőlem telik.
- Megegyeztünk.
Míg Matti elment a mosdóba, addig mi bementünk a konyhába. Seb rögtön rám támadt, hogy hogyan alakul a nap. Kezdtem azt hinni, hogy Riina küldte hogy ellenőrizze le minden rendben van-e. Miközben beszélgettünk arra lettünk figyelmesek , hogy egy nagy puffanás hallatszik ki a fürdőből. Rögtön futottam a hang irányába, mint egy eszement. Matti ott feküdt a padlón. Látszólag semmi baja nem volt, csak nem tudott felkelni a gipsz miatt.
- Minden oké? Miért nem szóltál, hogy segítsünk?- mentem oda hozzá rögtön és felsegítettem a földről.
- Meg lehet nyugodni, csak elcsúsztam. Nem fáj semmim, nem ütöttem meg magam. El lehet felejteni, máskor is volt hogy elestem, mégis itt vagyok.
- Tuti minden rendben? Ne vigyelek dokihoz?- ijedtem meg.
- Nem kell, mondom minden rendben. Na de folytasd a kaját. Megyek segítek, ha kell, mert éhen halok.
- Menjünk, mert még a végén azt fogom hallani, hogy éheztettelek.
- Nyugi csak vicceltem, ha annyira enni akartam volna, akkor ettem volna hiszen annyi kajás mellett mentünk el, hogy csak na.
A nap további része szuperül telt csak gyorsan. Megígérte, hogy ha lehet, akkor máskor is találkozna velem. Néha vannak olyan kósza gondolataim, mintha kezdene velem megbékélni. De ahogy ezek jönnek, úgy repülnek is, hiszen attól még hogy együtt töltöttünk egy napot még nem fog megbékélni velem.

Este hatra beszéltük meg Riivel hogy hazaviszem, ezért pontban hatkor az ajtó előtt álltunk. Mattinak nem volt kedve elővenni a kulcsát ezért rátapadt a csengőre.
- Jézusom, nem tudtam elképzelni mi történt és ki csenget ilyen vadul.- nyitotta ki az ajtót Riina.
- Bocs anya, nem volt kedvem elővenni a kulcsom.-mosolygott anyjára Matti.
- Na jólvan, neked talán elnézem.-mosolygott Ő is rá - Kimi, segítesz bevinni őt a kanapéra?
- Persze.- mondtam és már fel is kaptam Mattit.  Miután leraktam  a kanapéra rögtön indultam is  az ajtó felé.
- Nem maradsz egy kávéra?- kérdezte hirtelen Rii.
- Nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz. Gyere, beszélgessünk.-mondta kedvesen.
- Oké, akkor maradok-adtam be a derekam és leültem az asztalhoz
- Kávét vagy üditőt? Tudom te nem szereted este a kávét, mert akkor egész éjjel fenn vagy és csak szenvedsz.
- Látom még nem felejtetted el. Köszi, a narancslé jó lesz.
- És mi volt ma? Ugye nem volt vele gond? - kérdezte, miközben leült mellém az asztalhoz.

Olyan fura volt így beszélgetni vele. Most olyanok vagyuk, mint két idegen, akik az időjárásról beszélgetnek. Én pedig nem akarok neki egy idegen lenni.... de lépni se merek. Félek, hogy visszautasít és, hogy Ő már nem szeret. Pedig most legszívesebben megcsókolnám és sose engedném el többet.

- Dehogy, aranyos kissrác, jól elvoltunk. Megvettük azt a játékot, amit most akart, remélem nem bánod. Aztán nálunk főztünk meg játszottunk vele. Sebi is beugrott azzal a jelszóval, hogy elfelejtett bevásárolni és hogy adjak neki valamit, amiből tud alkotni. Aztán végül maradt kajálni.
-Akkor jó, örülök hogy nem volt gond.
- Figyelj Rosaline, van itt valami, amit jobb ha tőlem tudsz meg. Ma elment Matti a mosdóba és kifelé elesett. Nem lett semmi baja, rögtön akartam menni dokihoz de Sebi azt mondta h nem kell meg Matti is azt mondta hogy semmi baja. De nem akartam hogy valamelyikük mondja el és aztán az legyen, hogy nem is mondtam el.
- Ha tényleg nincs semmi baja, akkor rendben, de ha bármi baja lett a fiamnak, akkor esküszöm áshatod el magad vagy én foglak a saját kezemmel-mondta, de azért közben mosolygott. Még mindig ugyanolyan szép a mosolya, mint régen.
- Értettem. Na de én lassan megyek haza. Ugye majd még találkozhatok vele? Neked sincs ellene kifogásod?
- Ha ő is belemegy, akkor nincs kifogásom.De  kérlek szépen nagyon vigyázz rá, nekem csak ő van.
- Vigyázok rá, hiszen a fiam. Ha eddig nem is tudtam vele lenni, attól még az én vérem folyik benne.
- Van benne valami.-mosolygott zavartan.
- Majd még beszélünk. Szia Riina -köszöntem el, majd oda akartam menni Mattihoz, de ő addigra elaludt ezért hazafelé vettem az utamat....

20.

Hali Mindenkinek!
Végre itt vagyunk a frissel :) Reméljük mindenkinek jól telik a szünet . Nem is húzzuk az agyatokat...jó olvasást!

Puszaaa
R&A

 (Riina) 

Már egy ideje otthon voltam Nicoval, Mattival és a fiammal. Ők a nappaliban videójátékoztak, vagyis pontosabban Nico és az ifjabbik Matti... a nagyapja csak nézte a két gyereker és nevetett, amikor Nico elkezdett hisztizni mert a fiam megverte őt a játékban.
Én a konyhából figyeltem, hogy milyen jó most ez az összhang... semmi vita csak békesség. Olyan jó lenne, ha mindennap ilyen lenne.
Időnként mikor lement egy menet Nico és a fiam is bejött hozzám, hogy nem megyek-e ki hozzájuk, hogy tényleg együtt legyen a család. De hát a főzést mégse hagyhattam ott. Az idősebbik Matti többször be is nézett hozzám a konyhába, gondolom drága unokatesó, küldte rám hogy nézze meg hogy hogy vagyok, mivel csak annyit csinált hogy bejött és fürkésző tekintettel megkérdezte jól vagyok-e, aztán ő is ott hagyott főzőcskézni.
Éppen a főzés közepében voltam, mikor hirtelen meghallottam hogy elkezd csörögni a telefonom.
- Hugi csörögsz!- üvöltött be hozzám Nico
- Hallom, de valaki idehozhatná mert most nem hagyhatom itt a kaját.- szóltam vissza nekik.
- De most nincs időnk - fiam.
- Ha leég a kaja, akkor sajnálom, oldjátok meg hogy mit esztek - mentem ki a telefonomért.
Gondolhattam volna, hogy senki nem fogja behozni nekem
- Jaj ügyes vagy te, úgyse égeted oda.-szólt még oda Nico is.
Na ezzel mondhatom igazán kisegített. Erre én válaszul csak kinyújtottam rá a nyelvem és visszasiettem a konyhába. Ránéztem a kijelzőre és láttam, hogy barátnőm és egyben aszisztensem Claire az.
- Mondjad. Ugye nincs gond az étteremmel?- kérdeztem aggódva. Most tényleg nem hiányzik a zűr még ezzel is.
- Nincs semmi gond, csak ki kéne választani a bútorokat. A beszállító már a nyakamon lóg, hogy ideje lenne kiválasztani a típust és a színeket, mert akkor nem lesznek kész vele időre. Van időd bejönni?
- Nem tudnád átküldeni e-mailben? Mostanában egy perc szabad időm sincs.- igaz a főzésen kivül nem volt semmi programom még, de valahogy most végképp nem volt arra kedvem, hogy bútorokat válogassak ...pedig életem nagy álma ez az étterem. Nembaj ilyen is van néha.
- Oké, akkor átküldöm a képeket, hogy milyen lehetőségek vannak. Próbáltam abból a sokból olyat választani, amilyet elmagyaráztál. Remélem ezekből majd kitudod választani a megfelelőt. Ha nem, akkor átküldöm az összeset. Csak ennyit akartam, pápá-hadarta és már ki is nyomta.
Épp hogy csak leraktam a telefonom a pultra, meginn csörögni kezdett, de most ismeretlen számot jelzett. Istenem csak add, hogy ne munka legyen.
- Igen tessék, Rosaline Lambrick.- vettem fel hivatalosan, ugyanis nem tudhattam, hogy ki keres és miért.
- Ne csapd le, azért idegen számoról hivlak Rii, mert tudom hogy nem vennéd fel az én számom.- hallottam meg a vonal másik oldalán azt a hangot, amitől még mindig megdobban a szívem.
Csak azt tudnám, hogy miért ilyen ingatag mostanában a kedélyállapota. Komolyan mondom, lassan már bele fogok abba zavarodni, hogy egyik pillanatban ordít a másik pillanatba viszont kedves velem.
- Hát jól gondolod-válaszoltam vissza ridegen. Nehogy azt higgye, hogy egy kis szép beszédtől majd a lábai elé fogok hullani - És azt most szögezzük le, hogy neked Rosaline vagyok és nem Rii, de nem is Riina,remélem érthető voltam. Na de miért is keresel? Valami munkaügy, mert ugyebár másért miért is hívnál? - na ez az utolsó mondat inkább olyan volt mintha magamtól kérdeztem volna.
- Rosaline kérlek találkozzunk, ez az állapot így senkinek se jó.  Hallgass meg... nem muszáj mondanod semmit se, csak mondhassam el a dolgokat kérlek. Utána elmegyek és nem zavarlak többet. Csakis munkakapcsolat lesz köztünk, oké? - könyörgött Kimi.
Először nem tudtam, hogy mit válaszoljak, de abban egyet értettem vele, hogy ez az állapot most senkinek se jó. Meg hát ki kell használni az alkalmat, hogy most ilyen nyugodt. Pár percig azértelgondolkoztam a dolgon, majd sóhajtottam egyet és válaszoltam.
- Zürichben nem tudom hogy ismered-e azt a kínai éttermet a főutcán. Ott egy utcával lejjebb most épül egy étterem, oda tudsz jönni fél óra múlva?- adtam be a derekam, mert tudom hogy hiába ellenkezem.
- Ismerem. Ott leszek és köszönöm. Szia!-mondta és rögtön ki is nyomta a telefont.
- Ezt nem hiszem el. Tudja, hogy utálom ha úgy nyomják ki hogy nem hagynak elköszönni. Mindenki az én idegeimmel akar játszani ma?- gondolkoztam.- Fiúk kész a kaja!-kiáltottam ki a nappaliba.
Egy percet se kellett várnom, már rögtön megjelent a három férfi.
- Matti, ha megkérnélek segítenél fiamnak megmosni a mancsát? Gipsszel kicsit nehezen mozog a fürdőben és félek, hogy elcsúszik.-kértem meg a büszke nagypapát.
- Persze. Na gyere krapek - mondta unokájának jó kedvvel, majd célba vették a földszinti fürdőszobát.
- Előbb kivel beszéltél?-támadt rám Nico, mintha csak ezt a percet várta volna.
- Egyik régi barátnőmmel beszéltem. Itt jár Zürichben és hívott, hogy nem e találkozunk - próbáltam hazudni
- Ennél jobb hazugság nem volt? Rii, ne kezd ezt. Már párszor túl tárgyaltuk hogy nem tudsz hazudni nekem. Ő hívott igaz? Gondolom találkozni akar és te persze rögtön bele is mentél.- vázolta fel a dolgokat halálian pontosan.
Néha csak ámulok azon, hogy Nic mennyire ismer engem.
- Jaj Nico, mit tudtam volna csinálni? Azt nem akarom, hogy idejöjjön és elvegye tőlem Mattit. Jobb ez így, hogy ott találkozunk és ide inkább nem jön.
- Jó legyen, de akkor én viszlek.- mondta ellentmondást nem tűrően.
- Nincs esélyem vitatkozni veled igaz?- adtam fel a vitát ma már másodszor.
- Na akkor induljunk! Várj, szólok a két Mattinak, hogy elmegyünk. És mielőtt megkérnél rá, nem mondom el hogy Vele találkozol. Azt fogom mondani, hogy valami gond van az étteremmel és elviszlek nehogy rosszul legyél út közben.
-Köszönöm.-csak ennyit mondtam, mire legyintett egyet és a fiúk után ment.
Szerencsére rögtön elhitték a sztorit... vagyis a fiam az biztos, nagyapjába nem vagyok biztos, de hát ő előtte úgysincs titok. Majd úgyis megbeszélem vele, hogy pontosan mi is volt.
Fél óra múlva  már ott is voltunk az étterem előtt. Nicoval megegyeztünk, hogy nem itt fog megvárni nehogy balhé legyen. Az lenne a szép, hogy még ki se nyitottam de már rögtön balhé van az éttermem körül. Főleg ha ezt a balhét két pilóta a Forma1-ből okozta. Az biztos hogy meg lenne az éttermem hírneve, csak nem éppen olyan hírnév, amilyet én akarok.
- Na hugi, akkor addig megyek és lecsekkolom a konkurenciát.- bicentett egyet a kínai étterem felé én meg útjára engedtem.
 Mikor bementem az étterembe, láttam hogy minden sínen van. Minden munkálat megy a maga tempójában. Barátnőm, aki szervezi a dolgokat rögtön nekem is támadott, amint beléptem az ajtón.
- Látom mégis van időd- kaptam meg a szemrehányást -  Na jó, ezen lépjünk is túl, aztán kezdjük a melót.- vágott a közepébe. Hú pörög a csajszi ezerrel.
- Héé nyugi van, nem melózni jöttem.- nevettem fel - Egy fontos találkozóm van az irodában, szóval ha megkérhetnélek,senki ne zavarjon. Még akkor se ha haldoklik a pápa, értve vagyok? Igérem utána megnézem a bútorokat.
- Igenis főnök.- szalutált mosolyogva és ott hagyott én meg bementem az irodába.
Amíg nem érkezett meg Kimi, addig gondolatelterelés céljából tényleg neki álltam dolgozni. Éppem pár képet néztem néhány asztalról és székről, amikor kettő kicsit kopogtak az ajtón. Tudtam ki van ott és tudtam hogy fájni fog az, hogy újra találkozunk. De már nem tudtam mit tenni.
Életem nagy szerelme ott állt az ajtó másik oldalán és arra várt, hogy kiszóljak neki. Vettem egy mély levegőt és szóltam neki, hogy bejöhet. Rögtön belépett a helységbe. Ahogy láttam először meglepődött azon, hogy a főnök székében lát, majd rendezte arcvonásait és köszönt.
- Ülj le. Mondd el amit akarsz és kérlek menjél innen! - válaszoltam ugyanolyan hidegen, mint fél órával ezelőtt.
- Köszönöm hogy meghallgatsz. Nem akarok kertelni, rögtön rá is térek a mondandómra. Nem akarok veled veszekedni, csak azt akarom, hogy tudd az én véleményem. Te tudod, hogy mit éreztél és mit éltél át, de azt nemtudod hogy velem mi volt a 10 év alatt. Azt nem tudod, hogy én mit éreztem és mit éltem át... szóval ezért akartam veled találkozni. Nem tudom emlékszel-e még arra a napra,amikor megismerkedtünk. De bennem még mindig tisztán él az a nap. Sose fogom elfelejteni. A hülye haverjaimnak köszönhetem, hogy megismertelek és nagyon hálás vagyok ezért nekik. Annyira örültem annak, amikor megtudtam hogy te is ugyanazt érzed amit én ...ki tudtam volna akkor bújni a bőrömből boldogságomban. Tudom ez igy kicsit nyálasan hangzott, de ez van, nem fogok hazudni neked. Nekem se kőből van a szívem  és szerintem ezt te tudod a legjobban. Nagyon boldog voltam veled. Akkor sokkal másabb ember voltam. Mondhatni hogy az az igazi boldogság, amit én akkor veled átéltem. Aztán minden megváltozott. Előbb értem haza mint a tervezett időpont és akkor már ott volt Jenni. Mai napig nem tudom hogyan is jutott be akkor, de szerintem ez most nem is lényeges. Rögtön letámadtam hogy mit keres itt, meg hogyan jutott be a szobámba, de nem válaszolt. Csak annyit mondott hogy szeret és velem akar lenni és megcsókolt. Gondolom te ezt láttad meg és ezért hagytál el ...és hát  ez volt az a nap, mikor utoljára láttalak. Csak a szüleim, meg Rami tudja hogy mennyire ki voltam készülve. Ekkor változtam meg. Elkezdtem bulizni, inni és az egész napom úgy telt hónapokig hogy nappal kerestelek hogy hol lehetsz. Felhívtam a kórházakat, már nyomozót is akartam fogadni, hogy találjon meg téged, de erről Rami lebeszélt. Éjjelente meg egyfolytában buliztam és csak ittam. Mikor már eltelt 2 hónap és még mindig semmi se történt totál padlón voltam és ezt Jenni ki is használta. Átjött hozzám, mindennel tömött nehogy legyengüljek  és őszintén megmondva nagyon nem tud főzni. Aztán teltek a napok, ő minden nap átjött hozzám és próbálta elterelni a gondolataim rólad. Nem ment neki, mert szerettelek és még mindig szeretlek. Aztán összejöttünk, teltek az évek és szó szerint kikönyörgte, hogy megkérjem a kezét. Szóval úgymond rám parancsolt és mikor megkértem rögtön elkezdte szervezni az esküvőt. Semmi közöm nem volt hozzá. Azt se tudtam, hogy hol lesz, vagy hogy mikor. Az utolsó héten tudtam meg, hogy azon a hétvégén esküvőm lesz. Ez totál lesokkolt, de ott már nem léphettem vissza. Akkor se, ha nem szerettem. De nehogy azt gondold, hogy az miatt vettem el nehogy megsérül a kicsike lelke. Nem ez volt a gond. Hanem az, hogy ott  voltak a szüleim és az ő rokonai. Ezt nem tehettem meg velük, akkor se ha gyűlöltem őt. Több éve vagyunk házasok, de mikor vele kell lennem még a gyomrom is felfordul. Tudom ez az egész amit elmeséltem hülyén hangzik és lehet nem hiszed el, de ez mind igaz. Sajnálok mindent és remélem egyszer meg tudsz majd nekem bocsátani. Amióta tudom hogy van egy fiam,legszívesebben minden percben vele lennék. Azért csak őt mondom, mert veled úgy vagyok hogy a fiam nélkül is minden percet veled töltenék. Bízom benne hogy egyszer jóra fordul köztünk minden és legalább beszélő viszonyba leszel velem...- fejezte be, én meg már majdnem sírtam ezután a monológ után. De azért próbáltam tűrtőzteni magam.
- Kimi köszönöm hogy ezt mind elmondtad de ez nekem túl sok most így egyszerre. Adj egy kis időt, amíg feldolgozom azokat amiket mondtál. Igérem, utána felhívlak és én is elmondom a saját álláspontomat a dolgokkal kapcsolatban. Az lehet, hogy én meg tudok neked bocsátani, mert akármilyen hihetetlen én még így is szeretlek. Matti viszont utál amiért ezt tetted velem, szóval most  ha megkérhetlek menj el, dolgoznom kell - mondtam neki.
Amint kiment az irodából, rögtön elkezdett patakokban folyni a könnyem. Nem tudom mennyi idő telhetett el amióta kiment az irodából, de hirtelen Nico jelent meg vidáman. Legalábbis vidám volt, amíg meg nem látott.
- Hallod ez az étterem nem is számít konkurenciának. Ennyire rossz kínait még nem ettem. Jézusom Rii miért sírsz? Bántott az a szemét? Ha hozzád mert érni akár csak egy ujjal is, én esküszöm hogy megásatom vele a sírját és eltemetem - lett dühös.
-Nyugodj meg... nem bántott. Csak rájöttem hogy szeretem és nem akarok nélküle élni. De ha újból összejönnénk, elveszítem a fiamat, amit nem akarok.
- Gyere menjünk haza - csak ennyit válaszolt.
- Várj, még van pár dolog amit el kell intéznem. Utána mehetünk, addig el tudod magad foglalni? Ha jól tudom Joe behozta a kislányát, mert lebetegedett a bébicsősz.-mondtam, mire neki felcsillant a szeme. Ugyanis Joe a szerelőbrigád főnöke volt és említette, hogy muszáj behoznia magával a lányát.
- Oké majd keress meg. Én léptem játszani- mosolygott.
- Mint egy ötéves.- mondtam de ezt már ő nem hallhatta.
Gyorsan kiválasztottam a bútorokat és elintéztem a papirokat. Szerencsére 1 óra alatt kész voltam mindennel és mehettem megkeresni a két kisgyereket. Már vagy 5 perce kerestem Nicot, de sehol nem volt.
- Figyelj Joe, Nico hova tűntette magát a kiscsajjal?- kérdeztem az apukától, aki éppen a sütőket szerelte be akonyhában.
- Utoljára hátul láttam őket a raktár felé.
- Oké, megyek megkeresem mert már haza akarok menni. Különben örülök, hogy ilyen ügyesen dolgoztok.
- Ez csak természetes Rosalie.-mondta, majd újra visszafordult a munkája felé.
 Joe tanácsára megnéztem hátul a raktárban őket. Sehol nem voltak, kinn se, elől se és már kezdtem megijedni. Ja és persze ez a nagyon okos még a telefonját se vette fel. Már nem maradt más lehetőség, csak az hogy a galérián játszanak. Fellépcsőztem és ott megláttam őket. Nico a földön aludt, hasán pedig ott feküdt és piszkálta a kis  Anna.
- Szia Anna, felkelted nekem Nico bácsit? – mentem oda a csajszihoz.
- Pejsze - suttogta.
Halkan lemászott róla, hátrébb ment és neki futásból ráugrott a hasára.
- Hirtelen Nico azt se tudta, hogy mi van vagy hogy hol is van.
- Jézusom Rose ...ez gondolom a te fejedből jött.-mondta még mindig ijedten
- Igen az ő ötlete volt.- árult el a picilány
- Na mivan ellenem fordultál?- kérdeztem nevetve, mikor a lány átölelte Nic nyakát. Olyan tündériek voltak így ketten.
Ez a gyors idilli pillanat hamar el is tűnt, mivel újra megcsörrent a mobilom. A fiam volt az.
- Mondjad kicsim, mibaj van?
- Semmi, csak azért hívtalak, hogy mikor jössz.
- Már megyek, fél óra és otthon vagyunk.
- Jó rendben, várlak. És ugyi elmegyünk utána fagyizni?- kérdezte azzal a bájos hangjával.
- Majd ha hazaértem ezt megbeszéljük. Na de megyek mert még Nico megint visszaalszik. Előbb kerestem és a galéria padlóján találtam meg szunyókálva.- mondtam ő meg elkezdett nevetni a vonal másik végén.
Kevesebb mint fél óra alatt otthon is voltunk. Persze Mattikám újra a tv előtt ült és játszott. Mi mást csinált volna. Nagyapja meg a konyhában ült.
- Sziasztok.- kiabáltam, hogy mindenki hallja.
Nico rögtön célba vette az egyik vendégszobát, hogy kicsit lepihenjen mert nagyon fáradt volt. Nem is tudom hogy miben tudott így elfáradni.
Matti arra jutott hogy most már hazamegy Paulahoz, hogy ő se legyen egyedül. Fiam meg persze még mindig nyaggatott a fagyizással. Beleegyeztem hogy kivisszük a nagyapját a reptérre és utána megállunk a fagyizóban.
Persze rögtön elfogadta a feltételemet, hiszen imádja a nagyapját ésa a fagyit is.
Megvártuk, míg felszállt a Helsinkibe tartó repülő, aztán elmentünk. Bementünk egy fagyizóba és persze Matti a világ legnagyobb fagyikelyhét rendelte.
- Na így megfelel?- kérdeztem nevetve, mikor megláttam azt a hatalmas fagylaltkelyhet.
- Nanáá - válaszolt boldogan
- Jó, de okosan egyed.- szóltam rá, mert ő képes pár másodperc alatt befalni az egészet.
- Anya, mivan vele? Beszéltetek azóta? - nem mondott nevet, de tudtam, hogy Kimiről kérdez.
- Nem fogok előtted titkolózni fiam. Igen beszéltünk. Ma azért mentem el, meg hát el kellett intéznem pár dolgot. Mielőtt megkérdeznéd, hogy mit akart... nyugi mesélem.Elmondta hogy ő mit élt át és hogy mit érzett a 10 év alatt. Meg hogy mennyit keresett reménytelenül, meg hogy még szeret. És amióta tudja, hogy van egy fia, azóta minden áldott percét veled töltené- mondtam neki, de ahogy vártam, rögtön savanyú arcot vágott.
- Jó ez mind szép és jó. Csak az nem igaz, hogy van egy fia. Anya, én megvagyok apa nélkül. Ott a nagypapi, meg ott van Nico aki olyan nekem, mintha az apukám lenne... amióta élek ő velünk van. Ő sose bántott meg téged. Ő sose hagyott el. És még engem is szeret.
- Legalább a kedvemért nem adsz neki egy esélyt?- kérdeztem azt amire úgyis tudom a választ.
- Ezt ugye nem gondoltad komolyan?
- De igen. Tudom szemét volt meg minden, de hát akkor is ő az apád. Nem azt kértem hogy szeresd úgy, mint kéne. Csak annyit hogy találkozzatok, beszélgessetek és ne legyél vele olyan hideg.
- Jó oké legyen. De csak egyszer és ha utána nem akarok akkor leszállsz a témáról. És  nem fog ajándékokkal ellátni, mert nekem megvan mindenem, nem fog úgy viselkedni mintha az apám lenne. És nem fog fiamnak hívni és tőlem se fogja elvárni, hogy apának szólítsam. Ha ezeket betartja, akkor minden oké.- sorolta én meg próbáltam megjegyezni.
- Megmondom neki. Na de most már menjünk haza.-mondtam, mivel már eléggé későre járt az idő.
 Szépen lassan hazafurikáztam, majd ő rögtön ment aludni mert nagyon elfáradt. Segítettem lefeküdni neki, aztán még benéztem Nicohoz, de ő még mindig mélyen aludt, szóval nem zavartam azzal hogy menjen haza inkább hagytam. Úgyis többet van itt, mint otthon. Gondolom nem szeret egyedül. Hát és meg is értem hiszen tudom milyen egyedül lenni. Lassan már fölöslegessé válik az a ház na de azt mondta hogy az neki kell és hogy nem fog ideköltözni.
Még egyszer benéztem Mattihoz de már mélyen aludt. Adtam neki egy puszit és lementem a konyhába.
Csináltam magamnak egy kakaót és kiültem a teraszra.Sokat gondolkoztam hogy fel hívjam-e Őt, de aztán mégis arra jutottam hogy tárcsázom.Egy csengés után fel is vette.
- Szia, nem zavarlak?
-Jajj Rosaline dehogy zavarsz. Gondolkoztál a dolgokon? - kérdezte és hallottam a hangján hogy örül.
- Van egy hírem.
- Jó vagy rossz hír?
- Hát attól függ. Szerintem jó hír. Beszéltem Mattival, hogy nem találkozna veled és beleegyezett.
- Ez most komoly? Álmodok? - kérdezte boldogan. Ezen nekem is muszáj volt elmosolyodnom.
- Igen komoly, igaz van pár feltétele de szerintem ezt el lehet fogadni.
- Annyira köszönöm neked. És mik azok a feltételek?- gyorsan elmeséltem neki, ő meg csak néha mondott egy „aha“, „oké“ beszólásokat. Gondolom közben jegyzetelt.
- Na szóval ezek azok.
- Ennyi? Jó, oké és mikor találkozhatunk?
- Holnap reggel kilenckor idejössz érte?
- Ott leszek pontban kilenckor. Köszönöm.
- Ne nekem köszönd én csak beszéltem vele. Majd neki köszönd és ne szúrd el. Szia. – nyomtam ki a telefont.
Megittam a kakaómat és elmentem aludni. Reggel nyolckor keltem. Mikor a lépcsőn voltam, hallottam hogy valaki csörömpöl a konyhában. Nico sertepertélt.
- Ma kilenckor jön Kimi, elviszi Mattit valamerre.- jelentettem be miközben leültem és elém rakta a reggeli kávémat.-Köszönöm
-Ez most komoly? És Matti? - akadt ki a híren.
- Ő egyezett bele.
- Jézusom milyen dolgokról le marad az ember, ha végig alussza az egész napot. Bár azt megjegyzem, hogy nem tartom jó ötletnek ezt az egészet.- mondta én meg felnevettem. Hallottam hogy jön Matti is a konyhába. Nico rögtön segitett neki és behozta közénk.
- Matti ma kilenckor jön érted Kimi. Elvisz valamerre.
- Jó legyen. Remélem mondtad neki a feltételeket-mondta faarccal
- Persze.- mondtam és csengettek rá néztem az órára és pont 9 volt.
- Ezt a pontosságot.- jegyezte meg kicsi gúnnyal a hangjában énmeg mentem ajtót nyitni...