21.

Hali!

Tudjuk, hogy nagyon-nagyon rég volt már friss és nem is mentegessük magunkat. Reméljük azért még olvassátok a blogot...és megajándékoztok 1-2 komival is. A következő részről annyit, hogy már megvan írva...minél tőbb komit kapunk annál előbb hozzuk a frisset.

Pusziiink
R&A

 

(Kimi)

Másnap reggel már korán fenn voltam. Egyszerűen nem tudtam aludni. Hiszen pár óra múlva találkozhatok a fiammal. Nem vagyok az az izgulós fajta ember, de most mégis izgultam, hiszen még sosem voltam ilyen helyzetben. Az igaz, hogy ott van a két keresztfiam, de ők mégis csak másak. Most viszont apaként kell bizonyítanom és most félek, hogy nem leszek jó apa.

Igaz már láttam őt, beszéltünk is egy kicsit de ez most teljesen más. Örülök, mert

most legalább tudunk többet beszélgetni és remélem, hogy már nem olyan visszautasító, mivel belement abba hogy találkozzunk.  Nagyon hálás vagyok mert Rii eltudta intézni.

Olyan fura. Amikor összejöttem Riinával a legvadabb álmaimban se mertem volna gondolni, hogy egyszer ide jutunk. Fiatalok voltunk, de én éreztem,hogy ő az a nő aki majd egyszer a gyerekeim anyja lesz. És hát így is lett. Csak éppenséggel én nem így terveztem el ezt az egészet.

 Ha akkor nem ment volna el, hanem inkább el kezd üvöltözni ahogyan más lány tette volna, most minden más lenne. Lehet hogy egy boldog családban élnénk? Ezt már sose fogom megtudni, de azt hiszem nem jó a múlton rágódni.

Mivel még volt 3 órám, ezért úgy döntöttem elmegyek futni. Mindig is utáltam sportolni, de ezzel is megy az idő és a Forma-1 miatt kötelező is, hogy jó formában legyek. Szerencsére igy hogy elmentem futni gyorsan eltelt ez a három óra.

Mire feleszméltem már az Ő házuk ajtaja előtt álltam. Pár másodperc múlva Rii nyitott nekem ajtót. Még hallottam, hogy Nico megjegyzi milyen pontos vagyok, de én mit sem törődve vele mentem a hang után. Matti épp akkor kezdett el reggelizni én meg hirtelen nem tudtam mit csináljak. Most üljek le? De akkor Nico tuti megjegyzi, hogy milyen pofátlan vagyok. Szóval inkább megálltam az ajtónál.
- Kimi nyugodtan ülj le. Kérsz valamit?- szólt hirtelen a hátam mögül Rii.

 Hát igen, Ő az egyetlen aki meg tud ijeszteni.
- Köszi, nem kérek semmit- ültem le az asztalhoz - Na Matti, merre menjünk ma?- kérdeztem fiamtól.
- Én inkább megyek, nem akarom megzavarni ezt a családi idillt.- szólt gúnyosan Nico.

Erre ő csak  kapott egy csúnya pillantást Riinától, meg egy ,,Nico Eric Rosberg!" felszólítást és gondolom nem a teljes nevét akarta ezzel gyakorolni. Nem akartam feszültséget Nicoval, de annak örültem, hogy Riina kiállt most mellettem.
- Nekem mindegy.-szólalt meg ezzel egyidőben Matti is.
- Akkor majd kitalálunk valamit, most megyek beszélek addig Nicoval.- mentem ki a nappaliba.
- Na mivan, nem jössz ki jól a fiaddal?- szólt oda megint csak gúnyosan, amikor meglátott.
- Én most veled akarok beszélgetni Nico... Figyelj, tudom hogy utálsz engem, és ezt jogosan is teszed. Hiszen amíg én nem voltam mellettük, te voltál az aki velük volt és hidd el, hogy nagyon hálás vagyok neked ezért. De én szeretem Őket, szóval nem lehetne hogy legalább Matti és Rii előtt megbékélsz velem? Látom Riinán, hogy rosszul esik neki, hogyha veszekedünk. Nem azt kérem, hogy legyünk barátok, csak játszd el, hogy nincs velem semmi bajod. Miattam utálhatsz, csak ne előttük. - mondtam, majd ezután pár percig még hallgatott.
- Igazad van Räikkönen, gyűlöllek. Gyűlöllek, mert teljesen tönkretetted Riinát. Én ott voltam vele minden egyes nap és tudom, hogy szenvedett miattad. Én voltam ott vele, amikor megszülte a fiadat. És tudod milyen nehéz volt nekem azt látni, hogy tartja a kezében a fiát és csak sír. És én tudtam, hogy utánad sír, és nem tudtam mit tenni. És azt is tudom, hogy a mai napig szerelmes beléd...szerintem értelmetlenül. Mert tudod, szerintem ha igazán szeretted volna, akkor most együtt lennétek. Tudod, ha az én szerelmem eltűnne úgy, mint Rii, akkor ha kell magam kutatom át az egész világot utána. Neked meg még csak az se jutott az eszedbe, hogy megtudakold, hogy én vagyok az unokatestvére és, hogy esetleg nálam lehet. Én miattam, eljátszhatom, hogy nem utállak, de ez nem így van  a valóságban és ezt jegyezd is meg egy életre. És azt most tisztázzuk, hogy  ha mégegyszer megbántod őket esküszöm, hogy addig foglak ütni amíg még mozogsz!-mondta a végét dühösen. Lehet látni rajta, hogy ő is nagyon szereti az unokatestvérét és a keresztfiát.
- Rendben, köszönöm.- mondtam, majd megjelent a fiam is hogy indulhatunk.
Fogalmam se volt, hogy merre menjünk hiszen azt se tudom, hogy miket szeret. Beültünk az autóba és csak úgy céltalanul elindultunk. Persze indulás előtt még Riinatól megkaptam, hogy vigyázzak rá, de ezt nem is kellett volna mondania. Persze hogy vigyázok rá. hogy is gondolhatja hogy nem fogok rá vigyázni. Attól még, hogy kihagytam az életéből 9 évet attól még ő az én fiam.
- És Matti mesélj, miket szeretsz? Azt már tudom hogy deszkázol, azon kivül érdekel még valami?-próbáltam megtudakolni, hogy hova is vihetném.
- Hát focizok, de azt csak azért, mert a sulibam nincs deszka kör. De nem baj, az is jó.
- Szóval szeretsz sportolni. Melyik a kedvenc csapat?
- Hát a kedvenc csapattal úgy vagyok, hogy a Barcelona ,de a spanyolok által van pár focista akiket megismernék szivesen a Realból.- mesélte nagy átéléssel.
- Ahha érdekes, de végülis érthető a dolog. Nagyon sok mindenben hasonlítasz az anyádra.-mosolyodtam el.
- Ezt már sokan mondták. Te már kérdeztél, akkor most kérdezhetek énis?
- Persze.
- Miért hagytad el az anyumat egy olyan nőért? Még szereted vagy már túl tetted magad rajta? Sose volt benned az, hogy megkeresd őt? Sose voltál kiváncsi arra hogy mi lett vele?-kérdezte én meg teljesen elcsodálkoztam.

Nem is azon, hogy ezeket kérdezte, hanem sokkal inkább azon, hogy ezt 9 évesen teszi. Igaza volt Riinának abban, hogy nagyon okos fiunk van.
- Hát figyelj, ezekre a kérdésekre csak annyi a válasz, hogy még mindig szeretem az anyádat, őt nem lehet elfelejteni. És amikor eltűnt, hónapokig kerestem, de nem találtam. Az a csók amiért elhagyott, az akaratom ellenére történt.- meséltem.

Ezután újra  beállt köztünk a csönd. De nem az a kínos, inkább mindketten csak gondolkoztunk az előbb elhangzottakon. Egy idő után szólaltam csak meg
- Merre menjünk?-kérdeztem meg, mikor Zürichbe értünk.
- Bemehetnénk a plázába, van egy videójáték ami most fog valamelyik nap megjelnni. Nem tudom pontosan mikor, de azt meg akarom venni.
- Jó, akkor odamegyünk.- mondtam.

Örültem, mert most már mégiscsak tudtam, hogy mit csináljunk közösen.Segitettem neki kiszállni a kocsiból aztán az utunkat rögtön a videójátékos üzletbe vettük. Mikor meglátta a kirakatban, hogy megjelent az a játék, lehetett rajta látni hogy mennyire izgatott lett. Ebben teljesen rám hasonlított, amikor én is ilyen idős lehettem Ramival ugyanolyan izgatottan vártuk ezeket a játékokat. Amilyen gyorsan csak tudott, bement az üzletbe és rögtön keresni kezdte, de a polcok üresek voltak.
- Rákérdezzek, hogy van-e még a raktárban?-kérdeztem.
- Ha nem gond.
- Dehogy gond-mosolyogtam.
Ott hagytam őt nézelődni én meg addig odamentem a pénztárhoz.
- Jó napot! Enézést,véletlenül nincs a raktárban abból az új játékból?
- Sajnálom,de nincs. Egy darabunk van, de azt is eltetették.- mondta, miközben alaposan megbámult. Persze a csaj abból a tipikus cicababa típusból való volt. Ezeknek a nőknek, mindig csak ugyanaz jár a fejükben.

- Az ár duplájáért elviszem.
- Sajnálom uram, de amit félre tetetnek azt nem adhatjuk el, amíg nem jár le az az idő, amit megbeszéltünk.
- Jó nem érdekel milyen áron de kell az a játék, érthető? Biztos tudnak valamit csinálni.- kérdeztem kicsit ingerülten.
- Szerintem megoldható lesz.- adta be a derekát, mikor leraktam az asztalra jóval több pénzt, mint amennyi az a játék.
- Szerintem is. Nagyon szépen köszönöm.- mondtam és elvettem a pultról a játékot. Odamentem Mattihoz, amikor megláta a kezembe a játékot, rögtön felcsillant a szeme.- Na ki akarod próbálni?
- Naná.-mondta boldogan.

Márcsak ezért a mosolyért is érdemes volt megvenni azt a játékot.
- Haza akarsz menni és ott akarod kipróbálni, vagy eljössz hozzám?
- Elmehetünk hozzád is. Végülis azt ígértem, hogy ma veled leszek.
- De előbb magyarázd is el nekem, hogyan kell játszani, mert azért én se értek mindenhez- néztem kicsit fintorogva a játék boritóját.
- Ha akarod elmagyarázom szívesen.-mondta , majd beszálltunk az autóba.
Mielőtt hazamentünk volna, azért még bementünk egy fagyizóba vettünk sok fagyit és a boltban pár édességet, mivel nálam nincs nagyon. Mikor megtudta hogy ő választ elkezdett „rohangálni" a  sorok között, már amennyire tudott.
- Matti, fiam kérlek ne siess ennyire, még a végén elesel.-mondtam bele se gondolva abba, hogy mit is mondtam.
- Oké-csak ennyi volt a válasza.
- Jajj ne haragudj, tudom hogy megegyeztünk, ez véletlenül csúszott ki.
- Jó ...hagyjuk inkább menjünk a másik sorba.-vonta meg a vállát és tovább ment.

El se tudtam hinni, hogy ennyire könnyen vette a dolgot.
10 percet se voltunk az üzletben, de annyira megpakolta a kosarat, hogy csak na. Én ennyi dologgal akkor megyek ki az üzletből, amikor egy hétre vásárolok vagy buli lesz, de ez most egyáltalán nem számít érte bármit megtennék.
- És te merre laksz?-kérdezősködött az autóban.
- Baar közepén egy kisebb házban.
Fél óra autókázás után megálltam a ház előtt.
- Ja szóval neked ez a kisebb ház? Akkor mi az igazán nagy? -kérdezte hitetlenkedve
- Hát nekem ez kicsinek számít. De sokan meglepődnek. Néha igaz túl nagynak mondom, mert azért egyedül kicsit rossz benne lakni.-mondtam

Bár Jenni még mindig a feleségem papíron, sose volt otthon sokat. És a múltkor elég világosan kifejeztem neki, hogy itt többet semmi keresnivalója sincs.
- Azt elhiszem. És ki takarítja, mert gondolom nem te.
- Hát nem is én. Belőlem ennyire nem nézni ki, hogy tudok takarítani?
- Bocs, de nem. Ha rád néz egy idegen, azt veszi le hogy egy bunkó akinek nincsenek érzései csak magával foglalkozik és nagyzol azzal hogy van pénze és a száguldó cirkuszban van.
- Kösz, ezt azért jó tudni. És neked mi a véleményed?

- Őszintén még semmi, esetleg a nap végén elmondom.- nevetett fel keserűen.
- Oké megegyeztünk, de akkor most menjünk be. Együnk utána meg játszunk. Oké?

- Meg megmutathatnád merre van a WC.
-Ja persze. Van itt lent is, gondolom oda könnyebben el jutsz. Itt jobbra a második ajtó de vigyázz, nehogy elcsúszol.
- Okés.- vágta magát haptákba.
- Na menj, addig készítek valami kaját. Paradicsomos tésztát szereted? Azt meg tudom csinálni.
- Gondolom anyu tanított rá, mert azt még Niconak is megtanította. Tudod mi az, amikor anya elmegy veled dolgozni és azon élünk napokig?
- Igen, ő tanította. Mindig azt mondta, hogy azt a futamokon is meg tudom csinálni, mert gyors és egyszerű.- nevettünk fel egyszerre.
- Milyen jó lett az összhang köztetek.- lépett be a lakásba Seb.
- Te meg mit keresel itt?- kérdeztem nem túl kedvesen.
- Nyugalom haver, csak kölcsönveszek a hűtődből pár hozzávalót kajához, mert nem volt időm bevásárolni, és hát azt még sem hagyhatod, hogy a legjobb barátod éhezzen.-nézett rám boci szemekkel. Sokszor kételkedem benne, hogy ő egy felnőtt ember.
- Tudod mit, éppen most készülünk főzni paradicsomos tésztát. Maradsz kajálni és utána elhúzol.- mondtam neki kedvesen. Már amennyire tőlem telik.
- Megegyeztünk.
Míg Matti elment a mosdóba, addig mi bementünk a konyhába. Seb rögtön rám támadt, hogy hogyan alakul a nap. Kezdtem azt hinni, hogy Riina küldte hogy ellenőrizze le minden rendben van-e. Miközben beszélgettünk arra lettünk figyelmesek , hogy egy nagy puffanás hallatszik ki a fürdőből. Rögtön futottam a hang irányába, mint egy eszement. Matti ott feküdt a padlón. Látszólag semmi baja nem volt, csak nem tudott felkelni a gipsz miatt.
- Minden oké? Miért nem szóltál, hogy segítsünk?- mentem oda hozzá rögtön és felsegítettem a földről.
- Meg lehet nyugodni, csak elcsúsztam. Nem fáj semmim, nem ütöttem meg magam. El lehet felejteni, máskor is volt hogy elestem, mégis itt vagyok.
- Tuti minden rendben? Ne vigyelek dokihoz?- ijedtem meg.
- Nem kell, mondom minden rendben. Na de folytasd a kaját. Megyek segítek, ha kell, mert éhen halok.
- Menjünk, mert még a végén azt fogom hallani, hogy éheztettelek.
- Nyugi csak vicceltem, ha annyira enni akartam volna, akkor ettem volna hiszen annyi kajás mellett mentünk el, hogy csak na.
A nap további része szuperül telt csak gyorsan. Megígérte, hogy ha lehet, akkor máskor is találkozna velem. Néha vannak olyan kósza gondolataim, mintha kezdene velem megbékélni. De ahogy ezek jönnek, úgy repülnek is, hiszen attól még hogy együtt töltöttünk egy napot még nem fog megbékélni velem.

Este hatra beszéltük meg Riivel hogy hazaviszem, ezért pontban hatkor az ajtó előtt álltunk. Mattinak nem volt kedve elővenni a kulcsát ezért rátapadt a csengőre.
- Jézusom, nem tudtam elképzelni mi történt és ki csenget ilyen vadul.- nyitotta ki az ajtót Riina.
- Bocs anya, nem volt kedvem elővenni a kulcsom.-mosolygott anyjára Matti.
- Na jólvan, neked talán elnézem.-mosolygott Ő is rá - Kimi, segítesz bevinni őt a kanapéra?
- Persze.- mondtam és már fel is kaptam Mattit.  Miután leraktam  a kanapéra rögtön indultam is  az ajtó felé.
- Nem maradsz egy kávéra?- kérdezte hirtelen Rii.
- Nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz. Gyere, beszélgessünk.-mondta kedvesen.
- Oké, akkor maradok-adtam be a derekam és leültem az asztalhoz
- Kávét vagy üditőt? Tudom te nem szereted este a kávét, mert akkor egész éjjel fenn vagy és csak szenvedsz.
- Látom még nem felejtetted el. Köszi, a narancslé jó lesz.
- És mi volt ma? Ugye nem volt vele gond? - kérdezte, miközben leült mellém az asztalhoz.

Olyan fura volt így beszélgetni vele. Most olyanok vagyuk, mint két idegen, akik az időjárásról beszélgetnek. Én pedig nem akarok neki egy idegen lenni.... de lépni se merek. Félek, hogy visszautasít és, hogy Ő már nem szeret. Pedig most legszívesebben megcsókolnám és sose engedném el többet.

- Dehogy, aranyos kissrác, jól elvoltunk. Megvettük azt a játékot, amit most akart, remélem nem bánod. Aztán nálunk főztünk meg játszottunk vele. Sebi is beugrott azzal a jelszóval, hogy elfelejtett bevásárolni és hogy adjak neki valamit, amiből tud alkotni. Aztán végül maradt kajálni.
-Akkor jó, örülök hogy nem volt gond.
- Figyelj Rosaline, van itt valami, amit jobb ha tőlem tudsz meg. Ma elment Matti a mosdóba és kifelé elesett. Nem lett semmi baja, rögtön akartam menni dokihoz de Sebi azt mondta h nem kell meg Matti is azt mondta hogy semmi baja. De nem akartam hogy valamelyikük mondja el és aztán az legyen, hogy nem is mondtam el.
- Ha tényleg nincs semmi baja, akkor rendben, de ha bármi baja lett a fiamnak, akkor esküszöm áshatod el magad vagy én foglak a saját kezemmel-mondta, de azért közben mosolygott. Még mindig ugyanolyan szép a mosolya, mint régen.
- Értettem. Na de én lassan megyek haza. Ugye majd még találkozhatok vele? Neked sincs ellene kifogásod?
- Ha ő is belemegy, akkor nincs kifogásom.De  kérlek szépen nagyon vigyázz rá, nekem csak ő van.
- Vigyázok rá, hiszen a fiam. Ha eddig nem is tudtam vele lenni, attól még az én vérem folyik benne.
- Van benne valami.-mosolygott zavartan.
- Majd még beszélünk. Szia Riina -köszöntem el, majd oda akartam menni Mattihoz, de ő addigra elaludt ezért hazafelé vettem az utamat....