2012. augusztus 10., péntek

22.

Sziasztok!

Újra friss résszel jelentkezünk, bár kicsit szomorún lássuk, hogy nem sokan szóltatok hozzá az előző részhez. Pedig ez a rész már, akkor megvolt írva...de érdeklődés híján csak most hoztuk.
Nagyon örülnénk, ha kifejtenétek a véleményeteket, mert úgy tudjuk, hogy jó irányban haladunk-e és, hogy esetleg miben tudnánk javítani a történeten. De nem is fecsérlem tovább a szót.
Jó olvasást ehhez a fejezethez! :)

Puszaaa
R&A


(Riina)

Mikor Matti elment az apjával pár perccel később jöttem csak rá, hogy egyedül maradtam. Nem sűrűn szoktam magamra maradni ebben a nagy házban.
 Nem tudtam mit csináljak, gondoltam bemegyek az étterembe megkérdezni, hogy minden rendben van-e, de végül elvetettem ezt az ötletet is, mert valaki más jutott az eszembe. Jensonnal a szakítás óta egy szót sem beszéltünk, ami engem nagyon zavart. Hiszen még mielőtt összejöttünk volna olyan jó barátok voltunk. Végül arra jutottam, hogy felhívom, hogy mindent meg tudjunk beszélni. Mikor elődzör próbáltam hívni, rögtön kinyomta a telefont. Nem tudtam mit jelentsen ez, ezért újra hívtam. Sose arról voltam híres, hogy hamar feladom. Másodszorra szerencsére felvette, igaz nem rögtön, de legalább méltoztatott felvenni.
- Mondjad, mit akarsz? Jobban meg akarsz alázni?-kérdezte idegesen.
- Én sose akartalak megbántani..
- Jó ezzel mást hülyíts, ne engem, mert nem vagyok enyire hülye. Értve vagyok?- szakított félbe.
- Gyere el hozzám, kérlek beszéljünk meg mindent. Most nincs itthon senki.
- Mit akarsz megbeszélni? Hogy mennyire szereted még mindig azt az embert?- kérdezte ugyanolyan hangnemmel, mint az előbb.
Hát nekem most lett elegem. Én békülni akarok, erre ő így áll hozzá mindenhez...most már nekem van elegem belőle.
- Tudod mit felejtsd el, szia.- nyomtam ki a telefont.
Utáltam, hogy ilyen taplón viselkedett. Tudta jól, hogy én még mindig Kimit szerettem, szeretem, de ő így is vállalta ezt a kapcsolatot. Annyira felidegesített, hogy most még az sem érdekelt, hogy csak dálután egy óra van. Elővettem a hűtőből egy üveg vodkát, levettem a polcról egy poharat és elkezdtem iszogatni. Nem szokok inni bulin kívül és most se akartam berúgni. Főleg nem úgy, hogy még volt pár elintézni valóm, de mire feleszméltem addigra az üveg alján volt pár csepp alkohol és olyan rosszul voltam, hogy futhattam is a mosdóba. Rögtön célba is vettem a wc-t és minden kijött belőlem. Nem tudom meddig ülhettem felette, mikor azt vettem észre, hogy valaki megfogja hátulról a hajam és hátam simogatja.
- Rii mér kellett innod? Ki ártott már megint neked?
- Nico.- kezdtem el sírni, gondolom az alkohol miatt.
- Ssshhh. Sírj csak... már jobban vagy?-kérdezte meg egy idő után.
 Nem bírtam válaszolni, ezért csak bólogattam. Gyorsan megmosakodtam, aztán kimentünk leülni a nappaliba.
- Mikor észrevettem a konyhában az üres üveget, tudtam hogy itt kell téged keresni.-magyarázta.
- Felhívtam Jensont, mivel a szakításunk óta nem beszéltünk. Azt hittem meg tudunk mindent beszélni, de nem... – meséltem, miközben megint könnyek szöktek a szemembe.- Annyira tapló volt. Ilyennek még sose láttam.
- Hát igen, a szakitásotok óta sokkal másabb. Múltkor én is odamentem hozzá beszélgetni, de bunkózott egy sort és ott hagyott. Kezd hasonlítani Kimire. Mi van hugi, te minden pasiból ilyen viselkedést hozol elő?- próbált felvidítani, ami őszintén megmondva kicsit sikerült is neki.
- Hát úgy látszik.-vontam meg a vállam egy kis mosollyal, miközben letörölttem az arcomról a könnyeimet- Köszi, mostmár meg leszek, mehetsz Erinhez....múltkor mondtad, hogy ma vele találkozol. Szerintem én is felhívom Nicole-t, hogy nem tartunk-e egy csajos estét. Azért ha megkérhetnélek, akkor az este vigyáznál Mattira? Azt még megvárom míg Kimi hazahozza, de utána ha Nicole is benne van a dologban, elmennék vele egy kicsit bulizni.
- Menj csak nyugodtan, már rád fér. Úgyis mostanában csak itthon voltál a fiaddal. Majd én vigyázok rá.
- Szuper, köszi, akkor fel is hívom.- mondtam  már boldogan és azzal a lendülettel ki is mentem a teraszra.
Szerencsére barátnőm az egyetlen, akinek ha megcsörren a telója, nem érdekli ki az, már veszi is fel.
- Istenem Rose. Mi van veled? Hallod úgy eltűntél, hogy csak na. Mikor talizunk már?-örült meg nekem.
- Nyugi Nicole...először is neked is szia. Éppen ezért hívlak. Ma este mit csinálsz?
- Szerintem veled leszek.- nevetett fel.- Hányra jössz?
- Szuper! Kimi hazahozza Mattit hatra, utána indulok. Olyan hét fél nyolc között ott leszek érted. Puszi baba, légy jó.- mondtam neki és kinyomtam.
Mi mindig így köszönünk el egymástól. Épp indultam befelé mikor újból csörgött a telefonom.
- Szia baba, annyire hiányzom, hogy 2 percet nem birsz ki nélkülem?-vettem fel.
- Elfelejtetted mondani drága, hogy merre megyünk.
- Majd megtudod, de semmi kiöltözős cucc... egyszerű és kényelmes ruci. Na pápá.- nyomtam ki másodszorra a telefont.
A nap további része hamar eltelt. Öt körül bementem a konyhába vacsit csinálni, hátha éhes lesz Matti. Jó... nem azt mondom, hogy Kimi éheztetni fogja, de ismerem a fiamat, tudom hogy imád enni. Nem gondoltam valami nehéz ételre, szóval csak összedobtam egy kis Cézár salátát azt tudom hogy szereti Nico és a fiam is.
Mire mindennel kész lettem és rendbe is raktam a konyhát ránéztem az órára és pont hallottam, hogy csengetnek nem is kicsit hanem, mint akinek oda ragadt a keze vagy nemtudom.
- Hogy lehet valaki ennyire pontos?- kérdeztem hangosan de persze magamtól.
Kinyitottam az ajtót és Kimi állt ott a fiammal. Láttam hogy Kimi kezében egy videojáték volt és szerintem az nem az övé. Fogadni mertem volna, hogy megint a fiam könyörgött ki magának valami új játékot. Pedig annyi játéka van már, nemtudom minek kellett neki még egy. Ezek fognak egyszer a sírba vinni engem.
- Jézusom, nem tudtam elképzelni mi történt és ki csenget ilyen vadul.- nyitottam ajtót.
- Bocs anya, nem volt kedvem elővenni a kulcsom.-mosolygott rám a fiam, azokkal az ellenálhatatlan boci szemeivel.
- Na jólvan, neked talán elnézem. Kimi, segítesz bevinni őt a kanapéra?
- Persze.
- Nem maradsz egy kávéra?- kérdeztem.
Nemtudom miért, de most nem akartam, hogy még hazamenjen.
- Nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz. Gyere, beszélgessünk.
- Oké, akkor maradok-adta be nekem a derekát.
- Kávét vagy üditőt? Tudom te nem szereted este a kávét, mert akkor egész éjjel fenn vagy és csak szenvedsz.
- Látom még nem felejtetted el. Köszi, a narancslé jó lesz.
- És mi volt ma? Ugye nem volt vele gond? - kérdeztem.
Kíváncsi voltam, hogy jól érezték-e magukat.
- Dehogy, aranyos kissrác, jól elvoltunk. Megvettük azt a játékot, amit most akart, remélem nem bánod. Aztán nálunk főztünk meg játszottunk vele. Sebi is beugrott azzal a jelszóval, hogy elfelejtett bevásárolni és hogy adjak neki valamit, amiből tud alkotni. Aztán végül maradt kajálni.
-Akkor jó, örülök hogy nem volt gond.
- Figyelj Rosaline, van itt valami, amit jobb ha tőlem tudsz meg. Ma elment Matti a mosdóba és kifelé elesett. Nem lett semmi baja, rögtön akartam menni dokihoz de Sebi azt mondta h nem kell meg Matti is azt mondta hogy semmi baja. De nem akartam hogy valamelyikük mondja el és aztán az legyen, hogy nem is mondtam el.-mondta, aminek őszintén örültem. Örültem, hogy ilyen őszinte velem.
- Ha tényleg nincs semmi baja, akkor rendben, de ha bármi baja lett a fiamnak, akkor esküszöm áshatod el magad vagy én foglak a saját kezemmel
- Értettem. Na de én lassan megyek haza. Ugye majd még találkozhatok vele? Neked sincs ellene kifogásod?
- Ha ő is belemegy, akkor nincs kifogásom.De  kérlek szépen nagyon vigyázz rá, nekem csak ő van.
- Vigyázok rá, hiszen a fiam. Ha eddig nem is tudtam vele lenni, attól még az én vérem folyik benne.
- Van benne valami.
-Majd még beszélünk. Szia Riina.- és ezzel egyedül hagyott a fiammal.
Felszóltam Niconak, aki a szobájában fentrengett az ágyon, hogy hozza fel Mattit mert elaludt és akkor én mennék is, meg ha megéheznek vacsit találnak a hűtőben.
Ezután rögtön mentem is öltözködni, mert egy kcsit késében voltam. Mivel úgy vettem észre, hogy nagyon meleg van kint, ezért felkaptam egy fekete rövidnadrágot és fehér toppal, aminek az elején Micimackó volt ahogy a kezében egy szivecskét tart. Tudom, kicsit gyerekes, de imádom ezt a pólót. Még megkerestem a fekete tornacipőm, dobtam fel egy enyhe sminket és kivasaltam a hajam. Mikor kész lettem, még megnéztem magam a tükörben és elindultam. Útközbe bedobáltam a papírokat és a telefonom a táskámba, Nico még meg is jegyezte, hogy  milyen kis cuki a felsőm. Adtam neki egy puszit és már ott se voltam.
Pontban fél nyolckor megálltam Nici háza előtt és dudáltam. Tudtam, hogy inni megyünk  és nem kéne vezetnem, de ez most így alakult. Nem volt kedvem idáig taxizni. Persze innen már taxival megyünk Zürichbe.
- Cuki a felsőd.-kaptam meg barátnőmtől is, miután üdvözöltük egymást.
- Köszi, indulhatunk?
- Naná, és merre is megyünk?
- Katakombák...-mondtam ki a hely nevét. Régebben oda szoktunk járni, ha egy kicsit szórakozni akartunk. A látszat ellenére Nici se az a marhanagy diszkókirálynő ő is sokkal inkább szeret egyszerű helyekre menni, úgy mint én.
- Uhh de rég voltam ott,  ez egy szuper ötlet.
  Az egész utat végig nevettük. Ő kinevette a pólóm, én meg őt.
Hát igen... így kezdődött az esténk. Amint beléptünk a helyre, rögtön megcsapott minket a pia és a cigifüst jellegzetes szaga.  Odamentem a pulthoz kértem két poharat egy üveg fekete absinthot és persze egy üveg finlandia vodkát. Azért mégiscsak finn vagyok és ez az az egy, amit nem tudok lemosni magamról. Kezdésnek azt hiszem ennyi elég is lesz. Ma el akarok egy kis időre felejteni mindent és mindenkit. Kimit, Jensont és minden problémát az életben. Megfogtam egy tálcát, ráraktam a piákat a cigiket a táskám és megkerestem Nicolet. Ő már talált is egy jó kis helyet.
- Uhh látod azt a srácot? Mit szólsz hozzá? Mert nekem nagyon bejön.- jegyezte meg rögtön mikor megtaláltam.
 De várjunk csak egy percet, ő boldog párkapcsolatban él Hamiltonnal. Igaz sose bírtam és örülnék ha vége lenne a kapcsolatuknak, de Nicole szereti és nekem ez a fontos és így én is elfogadom.
- Hát nem rossz, de mi van Lewissal?
- Csúnyán összevesztünk, aztán arra jutottunk hogy kicsit szüneteltejük ezt a kapcsolatot.-mondta egy kis keserűséggel a hangjában.
Tudtam, hogy ezt a témát most nem szabad feszegetnem, mert akkor rosszul érezné magát. Barátnőm mindig is olyan volt, hogy muszáj először elrendezni magában a dolgokat és utána beszél csak róla.
- Várjunk csak, az a gyerek szerintem fiatalabb tőled.-tereltem vissza a témát a srácra.
- És? Nem azt mondtam, hogy vele akarom leélni az életem. Csak szívesen megismerném.-mondta immár nevetve.
- Jó... oké, akkor menj ismerkedni. Én úgyis beszélni akarok Joséval.-mondtam én is mosolyogva.
José, az egyik pultos srác, aki azóta itt dolgozik mióta mi először beléptünk ide pár évvel ezelőtt. Ngyon rendes és ő az az igazi nagydumás pasi. Nicole-lal ezért is kedveltük meg, ő mindig fel tud minket vidítani.
- Ő még itt dolgozik? Észre se vettem- jegyezte meg barátnőm, miközben már a kiszemeltjéhez készült.
Még lehúzta a felesét, és ott hagyott. Mivel egyedül nem akartam iszogatni, odamentem a pulthoz és elkezdtem társalogni Joséval. Nagyon régen voltam már itt és ez meg is látszott. Tíz perc után esett le nek,i hogy ki vagyok. Pedig én kezdtem ma már másodsszor berúgni, nem ő.
 Mint mindig, most is jót beszélgettünk, miközben csak ittam és már csak arra lettem figyelmes, hogy a vodkás üveg alján lévő pár kortyot akarom meginni. Azért mitagadás finn vagyok és ez az egy ital, amit mi finnek nagyon bírunk.
Épp a másik pultos srác szólt oda viccesen Josénak, hogy azért dolgozni is kéne, nemcsak szép nőkkel társalogni. Ezen a beszóláson én már annyira röhögtem, hogy majdnem lefordultam a székről, de hirtelen két erős kart éreztem meg a derekamon.
Még a hideg is kirázott a gyengéd érintésétől. Nem tudtam ki lehetett az, ezért minél előbb ki akartam deríteni, hogy ki is ezeknek a karoknak a tulajdonosa. Mikor ügyesen leugrottam a bárszékről, akkor jöttem rá, hogy totál fejbe ütött ez a két üveg pia, amit  nem csodálok.Mir sikeresen talajt fogtam, megfordultam és ekkor futott át rajtam a teljes döbbenet. Két gyönyörű jeges zöld szempárba néztem bele. Nem láttam benne mást, csak aggódást és félelmet.
- Kimi.. hogy kerülsz te ide?- próbálkoztam meg az értelmes beszéddel nem túl sok sikerrel.
-Nicole felhívott, hogy egy kicsit eláztál, és mivel ő is ivott, nem tud hazavinni. Mikor megjöttem ő  lelépett valami gyerekkel, de engem ez nem is érdekel. Na gyere, hazaviszlek.-fogta meg újra a derekamat. Ekkor egyszerre több dolog is átsuhant az agyamon. Az első az volt, hogy Nici honnan is szerezte meg Kimi telefonszámát, a másik gondolatom meg az volt, hogy még mindig ugyanolyan észvesztő illata van Kiminek, mint régen.
- Ne! Nem megyek haza!
Így nem. Nem akarom, hogy Matti így lásson.-tiltakoztam.
- Jó, akkor hozzám megyünk. De azt ne képzeld, hogy itt hagylak.
- Kimi... Köszönöm.- próbáltam értelmesen beszélni, ami még mindig nem nagyon sikerült. Valahogy az alkohol meg az, hogy csak pár centire van tőlem akadályokat épített elém.
A saját lábamon nem tudtam sikeresen kimenni, ezért felemelt és úgy cipelt a karjaiban. Még ki se értünk a szórakozóhelyről, de engem már elnyomott az álom. Azt még tompán regisztráltam, hogy betett a kocsiba... de utána teljes kép kiesés.
Nem tudom mennyit aludhattam, de arra keltem fel, hogy Kimi ébresztget.
- Ne haragudj, csak sikítoztál álmodban és  nem tudtam mit tenni, szóval inkább felkeltettelek. Minden oké? Olyan sápadt vagy.-vette két keze közé az arcomat.
Annyira rosszul voltam, hogy válaszul csak bólogattam és már keltem is fel. Nem tudtam hirtelen merre fussak, ezért csak álltam és néztemkétségbeesetten az ajtókat.
- Jobbra a második.- szólt rám.
Hát igen, így kötöttem ki egy nap másodjára a wc fölött. De most inkább rögtön kulcsra zártam az ajtót, mert Nicot elviselem ahogy nézi hogy éppen kirakom a gyomrom tartalmát, de Kimi nekem aztán ne jöjjön be. Az bizos, hogy nem így terveztem ezt az estét. Nem úgy, hogy pont Vele töltöm. Éppen az volt a célom, hogy egy éjjelre elfelejtsem.
Mikor már úgy éreztem, hogy minden rendben, feltápászkodtam a földről és ittam egy kis vizet. Azért mielőtt még kimentem volna, belenéztem a tükörbe, de olyan kép fogadott, hogy inkább kimentem a fürdőből. Kimi ott várt idegesen az ajtó előtt.
- Miért kellett bezárni az ajtót? Tudod te, hogy mennyire megijedtem, hogy valami bajod esik?-mondta nem éppen nyugodt hangon.
- Nyugalom, nincs semmi baj csak kiadtam mindent, ami a gyomromban volt.-nyugtattam-De ha nem gond, elmennék zuhanyozni.
Látszott rajta, hogy mennyivel nyugodtabb, hogy kijöttem a fürdőből.
- Persze, nyugodtan. Ha gondolod, adok egy pólót amiben aludhatsz.-ajánlotta fel
- Az jó lenne.
- Gyere, keresünk valamit. Aztán megmutatom, hogy hol aludhatsz, mellette van fürdő is. A polcon meg találsz tiszta törölközőt.-magyarázta
Éppen a  szekrényében volt teljesen bebújva, amikor én odamentem a szekrény ajtajához hogy megköszönjem amit értem tett.
- Nem tudom, hogy miért törődsz velem ennyire...de köszönöm.- mondtam, mire  hirtelen megfordult.
Arra nem számítottam, hogy miután megfordul, ilyen közel fogunk egymáshoz kerülni.
- Ez szerintem jó lesz.-adott a kezembe egy pólót- Holnap beszélünk.
Olyan közel volt az ajka az enyémhez, hogy a válaszát már jóformán rálehelte az ajkaimra. Az egész testem beleremegett, amit ő is észrevett, de nem reagált rá.
- Köszönöm a pólót is.- mondtam zavartan, aztán rögtön ott hagytam.
Beálltam a zuhany alá és csak folyattam magamra a hideg vizet. Nem tudtam mire vélni az előbbi helyzetet...és tudtam, hogy ez a hideg zuhany most igazán jót fog tenni. Mikor már éreztem, hogy kezd kitisztulni az agyam engedtem hozzá meleget is, nehogy megfázzak. De ekkor eszembe jutott az előbbi pillanat, amikor annyira közel volt ahhoz, hogy megcsókoljon, de mégsem tette. Lecsúsztam a csempe szélén és csak sírtam. Nem tudtam mást tenni jelen pillanatban. Bíztam benne, hogy a kétségbeesett hangomat és a sírásomat elfojtja a a zuhanyból áramló víz, de tévedtem.
 Hirtelen Kimi lépett be a fürdőszobába. Nem jött be a zuhanykabinba, csak benyújtott egy törölközőt. Magamra terítettem, de nem mozdultam. Nem csuktam el a vizet és nem mentem ki. Nem akartam, hogy így lásson. De mikor látta, hogy nem mozdulok a helyemről bejött a zuhanykabinba. Leült mellém és magához húzott. Nem mondott semmit, csak simogatta a hátam. Tudta hogy ettől meg tudok annyira nyugodni, hogy le tudjak feküdni aludni.
- Riina,kérlek menj aludni, holnap megbeszéljük a dolgokat. Ne rágódj most ezen, én voltam a hülye, hogy olyan közel kerültem hozzád. Tudom, nem kellett volna. – mondta, miközben a vízet még mindig nem csuktuk el.
- Kimi...én annyira sajnálok mindent.- sirtam el magam újból.
Erre Ő gyengéden felemelte a fejemet az államnál fogva és lágy csókot lehelt az ajkaimra. Ez volt az a pillanat, amikor nálam az a bizonyos cérna elszakadt és mire újból feleszméltem már mohón kapkodtan az ajkai után. Egy ideig forró csókban forrtunk össze, majd hirtelen elhúzodott.
- Hagylak átöltözni, nehogy megfázz. Ezt meg kint megbeszéljük.-mondta semlegesen és ott hagyott a fürdőben.
Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedését, és ettől kicsit szégyenkezve is mentem ki. Mikor meglátott, alaposan végig mért és nyelt egy nagyot. Majd mielőtt megszúlaltam volna, ő belekezdett.
-Figyelj Riina, mielőtt bármit is mondanál, azért nem hagytam, hogy tovább folytassuk ott bennt, mert egy idő után már nem tudtam volna megállni. És nem akarom azt, hogy úgy feküdjünk le, hogy holnap amikor felkelsz nem emlékszel belőle semmire se. Ha kell, én várok rád több száz évig is, de azt tudd hogy szeretlek.
- Értem. De most ha nem haragszol, akkor aludni szeretnék.-mondtam én is ugyanolyan semleges hangom, mint Ő az előbb.
Egy részben igaza volt, amit mondott ... de akkor is fájt az az érzés, hogy visszautasított engem. Ma már tényleg nem akartam többet gondolkozni, ezért elaludtam.
Mattival sétáltunk Zürich utcái,n mikor arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik üzletben nagy a kiabálás. Mondtam Mattinak, hogy maradjon itt, én megnézem mi folyik az üzletben, de ő nem hallgatott rám és előre futott amit nem kellett volna. Hirtelen az út másik oldalán megjelent egy kocsi, amit ő nem vett észre. A kocsi rögtön elhajtott de mire kiértek a mentősök nem tudtak rajta segíteni. Én csak a fájdalmat éreztem legbelül és tudtam, hogy nem tudok mit tenni.”
És ekkor felriadtam. Megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy ez csupán egy buta álom volt. Arra lettem figyelmes, hogy már megint nem abban a szobában vagyok, ahol elaludtam. Mikor jobban körülnéztem a szobában nem láttam senkit se, de a levegőben tisztán lehetett érezni, hogy ez Kimi szobája. Az édes parfümjének az illata belengte a szobát. Ekkor kinyílt az ajtó és Ő lépett be rajta.
-Hoztam egy pohár vizet. Mikor le akartam menni inni, észrevettem, hogy valami nincs rendben. Nyöszörgést és sírást hallottam  a szobádból, szóval áthoztalak ide. Nem tudom mit álmodhattál, de próbálj megnyugodni.Nincs semmi baj.-nyugtatott, miközben én kiittam a pohár tartalmát.
-  Kimi aludhatok itt?- kérdeztem meg félve, miután leraktam a poharat az éjjeliszekrényre.
- Ugye nem gondoltad, hogy így engedlek egyedül lenni? Na gyere.-mondta és lehúzott magával az ágyra.
Így, hogy Kims óvó karjai közt feküdtem, hamar elnyomott az álom, de most legalább rémálommentesen végig tudtam aludni az éjjelt...

5 megjegyzés:

  1. Sziasztok!
    Szép hosszú fejezet volt, tele eseménnyel. A Kimis részek voltak a legjobbak,voltak szomorú és boldog pillanatok. Remélem szép lassan rendeződnek a dolgok.
    További szép napot!

    VálaszTörlés
  2. Szia!! Ilyen butaságot, Kimi csak jót akart azzal, hogy visszautasítja, de így, hogy végül csak együtt aludtak el, már kicsit megnyugodtam!! Nagyon siessetek a folytatással, ez is remek volt és remélem, hogy a többi is ilyen lesz!!
    Puszi

    VálaszTörlés
  3. hát ez az aztán jo hosszu volt :)) de megérte elolvasni :D wow....Riina kicsit meggyengült....és hogy csok....az nem semmi..éss várom a következőt...remélem hamar hozzátok majd :) csak igy tovább... :))))

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok!!
    Van számotokra egy meglepim, nézzetek be hozzám!!
    Puszi

    VálaszTörlés
  5. Jó rész ,csak számomra túl csöpögős :D

    VálaszTörlés