1. rész

Sziasztok!

Hát itt volnánk az első résszel az új sztorihoz.. Reméljük tetszeni fog. És kapunk visszajelzést róla :) Ha érkezik rá pár komi akkor előbb hozzuk a következő részt :)
Ja és a rész alatt megtalálhatjátok a Megállíthatsz új részét is....oda is várjuk a véleményeket.

Puszi
R&A

- Eli, te hogy állsz ezzel az...öhmm, valamivel?-  fordult hátra a repülőn fejét vakargatva Chris.

Ugyanis pár perc múlva leszállunk Londonban, majd utána irány Enstone és ezzel együtt az új munkahelyünk. Már azt se tudom, hogy hogyan keveredtem megint vissza Európába, hiszen pont innen mentem el pár évvel ezelőtt Amerikába. De ez már teljesen mindegy, a lényeg, hogy megint itt fogok élni immár három barátommal. Pár héttel ezelőtt kaptam egy telefonhívást és minden megváltozott. Egy forma-1-es csapat, a Lotus keresett meg egy ajánlattal, amit el is fogadtam. Mindig is szerettem autók közelében lenni, dolgozni, hiszen pilóta voltam, vagyok, de egy szerencsétlen balesetnek köszönhetően már nem versenyzek annyira aktívan mint öt évvel ezelőtt. Szerencsére Chris-t és Ina-t is felvették a csapathoz. Míg Chris szerelő lesz, addig Lina barátnőm pincér a büfében. Igazán jó lesz, hogy ők is itt fognak dolgozni. Egyedül Eddie nem talált még munkát, de tudjuk, hogy fotósként ez napok kérdése.

És most éppen a csapattól kapott kérdőívet próbáljuk több-kevesebb sikerrel kitölteni.

- Nekem már megvan. Bár lehet, hogy kicsit sajátos-mondtam, ahogyan ránéztem a teliírt lapra. Erre Chris csak kikapta kezemből a kérdőívet és elkezdett olvasni.

Keresztnév: Elizabeth (Esküszöm, ha valaki így hív, azt megölöm)

Vezetéknév: Hale

Becenév: El, Eli, Ella, Lis, Lisa, Lizzie (tetszés szerint lehet válogatni :))

Kor: 25 ( Ezt azért nem illetlenség megkérdezni egy nőtől?)

Lakhely: MÁR Enstone :D

Sport: F1 (hát nem egyértelmű?), motorcross (hobbi), rally....de nem sorolom tovább

Csapat:  LOTUS (legalábbis eddig erről tudok)

Családi állapot: egyedülálló (bár szerintem ezt is illetlenség megkérdezni)

Poszt: óóó...ez jó kérdés, még én se tudom pontosan...de tudom vezetni az autótokat :D :D

-Ez olya Lizzie-s lett, hagyd így-nevetett fel Chris és Ina. Persze Eddie csak alszik, ez jellemző.- De amúgy mi ez az utolsó válasz?

- Hát az, ami oda van írva. Srácok, még tényleg nem tudom, hogy mi lesz a munkám.

- Pedig amikor én beszéltem a főnökkel vagy kivel, azért elég egyértelműen beszélt-világosított fel Chris barátom.

-Hát egy szerelőnek más munkát nem nagyon tudnak adni-fintorgott Ina – És azért valljuk be, hogy Liz esete kicsit más.

-Már miért lenne más? Ő pilóta, és a pilóták általában vezetni szoktak. Hát nem egyértelmű? Hát mit kell ezen ragozni?- Na szuper, ezek megint elkezdtek vitatkozni.

-És majd szerinted pont az én kedvemért kidobják az egyik pilótát, nem?-kérdeztem – Nekem Eric azt mondta, hogy ilyen tanácsadóféleség leszek és ha minden igaz, szimulátorban fogok tesztelni, meg néha beülhetek teszteken az autóba.  De a másik érv meg: a lábam sose lesz 100 százalékos, ezért biztosan nem bírná sokáig a terhelést-fejeztem be mondandómat.

- Hála annak az ostoba Kiminek-morgott fel Eddie félkómásan.

Köszönöm Edward, te mindig tudod mikor mit kell benyögni.

-Milyen Kiminek? Csak nem? Azt ne mondd, hogy te ismered – jöttek két oldalról a kérdések.

-Hééé....ha elhallgattok elmagyarázom!-mondtam, mire elcsendesedtek-Nos, amikor Eddievel még Európában éltünk én valóban megismertem Räikkönent és egy véletlen folytán, amikor együtt voltunk eltört a lábam. De ne gondoljátok, hogy most odamegyünk és akkor puszi-pacsi lesz. Szerintem már nem is emlékszik rám, futó ismerettség.-legyintettem és próbáltam újra zenét hallgatni, ami sikerült is volna, ha nem ennyire kíváncsi az én drágalátos barátnőm.

- Te most tényleg ennyivel le akarsz minket rázni? -  vette ki a fülhallgatót a fülemből – Én vagyok a legjobb barátnőd és engem nem versz át. Ő az a pasi, akiről meséltél nekem amikor New Yorkban először találkoztunk-állapította meg a tényt – Ugye igazam van?-húzogatta  a szemöldökét.

- Jajj hagyjál már! – téptem ki a kezéből a fülhallgatót – Nem, nem ő az és arról a korszakról nem akarok többet beszélni, így se szívesen mondtam el a dolgokat – vágtam rá kicsit mérgesen, majd újra a zenére próbáltam koncentrálni, ami nem nagyon sikerült. Akarva akaratlanul is elmémbe kúsztak az emlékképek:

Már egy hete itt vagyunk Finnországban a kiránduláson és csodásan érezzük magunkat. Pedig az elején minden olyan nehezen indult. Emlékszek, amikor benyitottak a vendégházba az akkor még idegen finn emberkék és kiderült hogy véletlenül ugyanarra az időpontra foglaltuk le a vendégházat és a tulaj nem vette észre. Persze a csapatnyi fiú és Kristii (bár neki nem volt ellenére) esze ágában se volt elmenni onnan, így végül mindkét csapat ott maradtunk, összesen 12-en maradtunk. Hely volt elég, de az ellentétek kibékíthetetlennek bizonyultak. Ök többségben finnek voltak, mi meg vegyesen angolok, svájciak, franciák, vagy éppen spanyol...ott volt a barátnőm, pár szerelőm és Eddie, az én legeslegjobb barátom.

A legnagyobb ellentét köztem és Kimi között volt , de valahogy a többiek se közeledtek az ellentétes banda tagjai felé. Végül az áttörésre a negyedik napon került sor, amikor is kiderült, hogy Anna, a barátnőm és Jesse kavarnak. Eddie véletlenül nyitott rájuk, de utána már a többiek előtt is felvállalták a ,,kapcsolatot" vagy mit. És azóta csak egymás szájában lehet őket megtalálni...

-Na jó, nekem elegem van ebből a nyáltengerből - morogtam, amikor egyik este lefelé indultam a nappaliba, de amint megláttam őket, inkább visszafordultam a lépcsőn, mert ma tényleg nincs kedvem az enyelgésüket figyelemmel követni, nincs rá hangulatom. De a visszafordulós ötletem se nagyon jött be, mivel amint megfordultam, egy izmos mellkasba botlottam bele, ami nevezetesen Kimihez tartozott - Te mindenhol ott vagy? - kiáltottam fel dühösen, most nagyon nem volt hozzá kedvem. Igy is elég nagy hülyeséget követtem el vele tegnap este a buli után.

-Most mi van?-kérdezte értetlenül - Az este  még elég jóban voltunk - mosolygott perverzen, miközben megpróbált csókolni.

- De tegnap este elég sokat ittam, szóval az nem számít. Felejtsd is el-morogtam neki, majd felkaptam a kabátomat és kiléptem a házból.

Már kezdett besötétedni és az idő se volt valami kedvező, de jelen pillanatban ez engem nem nagyon érdekelt. Átgázoltam a hóval borított udvaron és eldöntöttem, hogy sétálok egy kicsit a befagyott tó körül. Muszáj volt gondolkodnom az elmúlt pár napon.

Hogy változhat meg egy ember érzései a másik iránt pár nap alatt? Az elején még ki nem állhattam ezt az öntelt Kimit, most meg azon kapom magam, hogy lefeküdtem vele és kezdek érezni iránta valamit. Mert szó, mi szó, már nem olyan közömbös nekem.

- Megmondanád, hogy miért futsz el állandóan előlem?-hallottam meg a rekedtes hangot a hátam mögül.

-Neked nem mindegy, hogy mit csinálok? - kérdeztem meg se fordulva és csak sétáltam tovább a sötétben.

Persze Ő követett. Már miért is maradt volna ott? Pár pillanat múlva meg azt veszem észre, hogy megfogja a kezemet és úgy sétálunk tovább. Én már nem szólok semmit, mert tudom, hogy hiába mondanám, hogy engedjen el, úgysem tenné.

-Most nem futsz el?-kérdezte pár perc csönd után.

- Úgyis utánam jönnél-forgattam meg a szemem - De miért Kimi? Miért nem hagysz békén?

-Tetszel- vonta meg kisfiúsan a vállát, miközben én valahol a hóban keresgéltem az államat - Tudom, tegnap és az előző napokban nem úgy viselkedtem veled ahogy kéne, de ez valami olyan, mint amikor az oviban a fiúk annak a lánynak a haját húzzák, aki tetszik nekik. Én így működök-nevetett fel zavartan - De beszélek én neked hülyeségeket itt..-motyogta magának, amikor nem reagáltam az egészre.

- Akkor ne szólj be többet! - nevettem fel - Felfogtam én a helyzetet és te sem vagy egy rossz srác-mosolyogtam rá - De azt nem bírom, amikor állandóan szekálnak...tudod az nálam nem jön be. Az árvaházban is állandóan bántottak...

-Te árva vagy?-kapta fel a fejét.

-Erről most ne beszéljünk. Na de a lényeg, ha kedves vagy úgy jobban bírlak. Mint például most.-mondtam mosolyogva és hirtelen ötlettől vezérelve adtam neki egy puszit...

Hát igen, így kezdődött a mi történetünk, ami aztán nem végződött valami rózsásan. Addig addig ámítgatott amíg teljesen belé nem habarodtam és tényleg szerelmes lettem. Majd jött a puszta valóság, kiderült, hogy felesége van. Ezek után döntöttem én úgy, hogy Amerikába költözöm...

- Kedves utasaink! Kérjök önöket kapcsolják be biztonsági öveiket, pár perc múlva landolunk- zökkentett vissza a stewardess hangja a valóságba.

Ebben a pillanatban jöttem igazán rá, hogy én mostantól Vele fogok együtt dolgoz. Jesszusom, mire vállalkoztam én...

Megállíthatsz, ha eleged van - 24.

Sziasztok!

Ahogy ígértük itt is volna a rész :) Örülnénk a komiknak, de tényleg. Tudjuk nagy kérés, de akkor már holnap olvashatnátok a Never be yours-ot. És ne feledkezzetek meg a bloglovin-ról sem.

Pusziii 
R&A

(Anna)

Mikor leszálltam a Párizsi gépről rögtön felhívtam drága barátnőmet, hiszen nem akartam úgy tovább menni, hogy nem is találkoztam vele.Remélem nincs edzésük és tudok vele beszélni.

-Szia Anna, jaj de örülök hogy  hívsz. Ezer éve nem beszéltünk. Hogy vagy? Mikor fogsz tudni haza látogatni?-szólt bele a mindig életvidám barátnőm.

- Szia Ingrid. Épp ezért hívlak, mert itthon vagyok Párizsban... szóval ha gondolod beülhetnénk valahova meginni egy kávét, mert utána megy továb a gépem.

- Mi az hogy megy tovább? Hát hova mész? Miért nem maradsz itt?

- Mindent elmesélek. Lehetséges hogy fél óra alatt ideérj a reptéri kávézóba?-kérdeztem reménykedve.

- Minden lehetséges.-nevetett fel -  Fél óra és ott vagyok.El ne szökj addig-mondta majd le is rakta a telefont.

Amíg vártam vettem újságot az út további részéhez, de a várakozás alatt már majdnem az egészet elolvastam, szóval az útra megint megmarad a zene hallgatás. Épp, hogy elindultam a kávézó felé amikor megláttam Ingridet, ahogy fut felém. Olyan hirtelen érkezett meg, hogy nem tudtam megtartani az egyensúlyom és mindketten elestünk, ahogyan átkarolt.Hát igen, ő az én szeleburdi barátnőm. Biztos mindenki elgondolkozott azon, hogy normálisak vagyunk-e, de ez most egy cseppett se érdekelt minket, hiszen már rég nem láttuk egymást.

- Na mesélj, mi van a te hercegeddel?-kérdezte már a kávézóban ülve.

- Ne is említsd.-sóhajtottam fel - Tönkre tette az életemet....vagyis inkább fogalmazzunk úgy, hogy nem lett volna szabad belemennem a tiltott játékba. Miatta a barátaink lenéznek engem. De tudod mi a vicces az egészben? A menyasszonya mellettem áll azok után, hogy mindenki előtt megcsókolt részegen.

- De különben hogy-hogy itt? Neked nincsenek edzéseid? A válogatott meccsek még csak jó pár hónap múlva kezdődnek.

- Hát elméletileg vannak, de hirtelen felindulásból tegnap bementem az edzőhöz, hogy ott akarom hagyni a csapatot, de nem engedte. Ő is mindenről tud és látta rajtam, hogy most nagyon ki vagyok készülve, ezért kaptam pár hét szabadságot.

- Na és miért nem maradsz itt? Kérlek maradj...

- Nem – válaszoltam. Ez volt az egyetlen, amiben nem akartam megváltoztatni a terveimet.

- Gondolhattam volna. Akkor hol leszel?

- Emlékszel, hogy Lyon mellett van a szüleimnek egy kisebb birtokuk? Oda megyek. Tudod jól, hogy ott nyugi van és Rose nénit is már régen láttam.

- És mi lesz velem? Ugye azért majd mielőtt hazamennél eljössz hozzám? Amúgy meg üdvözlöm Rose nénit.

- Persze, de ha gondolod és ha lesz időd gyere oda.- fogtam egy cetlit és megadtam neki a birtok pontos címét. Persze kiskorunkban ő is volt ott, de már biztos nem tudja, hogy merre is kell menni.

- Hát megpróbálok eljutni, de nem tudom mi lesz. Nem hinném hogy engem elenged az edző. Tudod milyen.- nevettünk fel egyszerre,  hisz tényleg nagyon szigorú volt.

- Ez igaz. De ha nem tudnál eljönni, akkor mindenképp eljövök hozzád. De nekem most mennem kell. Lassan indul a gép. Örülök hogy láttalak. Aztán ám hívj vagy írj.-álltam fel az asztaltól.

- Megegyeztünk.-ölelt meg - Próbálj meg vigyázni magadra.

- Én mindig, de te is. – öleltem meg barátnőmet és ott hagytam a kávézóban, mivel már megkezdhettük a beszállást.

Nem is várakoztam tovább, rögtön felszálltam a gépre, mert még a végén honvágyam lesz és itt maradok, amit igazán nem akartam
Már fent ültem a gépen, mikor eszembe jutott, hogy valamit nem mondtam Ingridnek , ezért még a felszállás előtt pötyögtem egy smst.

„ Ha Iker vagy bárki más kérdezné, nem tudod, hogy hol találsz. Akármennyire is könyörögnek. Légy jó! A.”

Gyorsan elküldtem az smst és kikapcsoltam a telefont. Elővettem az Ipodom és bekapcsoltam a zenét. Gondolom elaludhattam, mivel amikor felkeltem éppen azt mondta az egyik légikísérő, hogy kapcsoljuk be a biztonsági övet mert elkezdjük a leszállást.

Amint kikerültem Lyon utcáira, elkapott egy ismerős érzés. Istenem de régen voltam itt. Nem tudom miért nem jöttem már, hiszen mindigis imádtam itt nyaralni.

Csend és nyugalom. Ez a két szó jellemzi legjobban a birtokunkat, ami alig fél órára található Lyontól. Alig lakik itt pár ember és azok is próbálnak minnél csendesebben élni. És a tájról akkor már ne is beszéljünk, mivel gyönyörű.

Mikor leszálltunk és már a csomagom is meg volt fogtam egy taxit és rögtön a birtokot vettem a célba. Mikor odaértem teljesen üres volt a ház. Nem is reméltem, hogy anyuék itthon vannak, de azért mégis vártam a zajokat, amik itt minden nyáron szoktak lenni. Csak  drága házvezetőnőnk volt itt, mint mindig. Imádtam őt, hiszen mindig mindent meg lehetett vele beszélni. Olyan volt ő nekem mint egy második anya. Ha rosszat is csináltunk Dominique-kal gyerekkorunkban, ő akkor mindig falazott nekünk.

- Rose hol vagy?-kiabáltam, amikor beléptem a házba és leraktam a csomagjaimat.

- Anabelle kisasszony, hát maga hazajött? Miért nem szólt? Hiszen  kimentünk volna magáért.De hogy - hogy itt van? Csak nem történt valami? Ugye az egészségével nincs gond?- halmozott el a kérdéseivel, miközben leültetett a konyhában és elém rakott egy tál sütit.

- Jaj Rose néni, egészségem rendben, csak pici lelki gondok vannak a háttérben. Az edzőmtől kaptam szabadságot és úgy döntöttem, hogy eljövök ide. Nekem most éppen ez a nyugalom  kell. Ha nem gond akkor én  most felmegyek kipakolok, meg letusolok.-álltam fel és megöleltem az én legkedvesebb fogadott nagymamámat.

- De utána meséljen ám. Tudja, hogy nekem bármit elmondhat. Mint kiskorában, most is szívesen meghallgatom és próbálok tanácsot adni.

- Tudom és majd jövök is.- mondtam neki mosolyogva.

 Adtam egy puszit az arcára és ott hagytam. Jó volt itt. Még csak fél órája se vagyok itt de már most jobban érzem magam. Nincsenek viták, nincsenek gondok és most ez kell nekem. Felmentem az emeletre, bementem a régi szobámba és ledőltem az ágyra. Ki akartam verni a fejemből mindent. Nem akartam gondolni semmire, csak arra, hogy mi jót fogok én itt csinálni. Mikor ez nem jöt össze, úgy döntöttem letusolok és tényleg kiöntöm a szívem Rosenak ahogy kicsiként szoktam. Talán így majd kicsit megkönyebbülök.

 Nem sokkal később már lenn ültem a konyhapulton és csak meséltem, meséltem és meséltem egy bögre kakaó társaságában. Rose próbált követni, de nem biztos hogy sikerült neki. A lényeg amúgy is az volt, hogy nekem sokkal jobb volt így, hogy valakinek el tudtam mindent mesélni.

- Hát kicsim, nem mondom hogy nem követtél el hibát, de a szív dolgaiba te nem szólhatsz bele. Ha valami egyszer megtörténik az ellen te nem tudsz semmit se tenni. Mit szólnál hozzá ha eljönnél velem vásárolni?  

Szerencsére rátudtam szedni, hogy tegezzen úgy mint kiskoromban, hiszen mindigis nagymamámként tekintettem rá.

Ő is elárulta, hogy szívesebben tegez, de nem volt biztos abban, hogy ennyi év után még megengedem neki.

- Én benne vagyok. Öt perc, csak kicsit  rendbe szedem magam.- mondtam és felfutottam az emeletre.

Összefogtam a hajamat, kihúztam a szememet és felvettem egy másik pántost. Lent beleléptem a papucsomba és már útra készen álltam az ajtóban.

- Rooose, én kész vagyok.- kiáltottam el magam, mivel nem tudtam hogy hol keressem a házban.

- Mehetünk is. – jelent meg hirtelen, majd felvette a táskáját és elindultunk úgy, mint régen busszal.

Először fura volt újra buszra ülni, majd egyre jobban kezdtem élvezni, hiszen ez annyira átlagos. Pont ilyen átlagos életet szeretnék élni. A bolt előtt hirtelen valaki rám köszönt hátulról. Olyan ismerős volt a hangja, de amíg nem láttam nem tudtam beazonositani.

- Karim te mit keresel itt?-szóltam ijedten.

- Ezt én is kérdezhetném.-jött oda nem túl vidáman. Mintha aggódást véltem volna felfedezni a szemében. -  Tudod hogy aggódik mindenki? Miért nem mondtad el nekik, hogy hova mész? Legalább nekem szólhattál volna. Mit gondoltál nem fogunk találkozni? Hiszen tudod hogy én itt születtem.-kaptam a kicsit jogos szemrehányást.

- Kérlek ne mond el senkinek hogy itt vagyok, főleg ne Ikernek. Kell egy kis nyugodt gondolkodási idő és azt tudom, hogy csak itt kaphatom meg.

- Csak akkor nem szólok, ha megígéred, hogy néha írsz hogy mi van veled.-kezdett megenyhülni.

- Megegyeztünk, de most ha nem haragszol megyek vásárolni. Majd akkor írok. Szia!-öleltem meg őt. Rá igazán nem haragudtam.

- Vigyázz magadra kislány és tényleg írj. Minden nap legalább egyszer. De azért néha hívhatsz is, hogy halljam a hangodon hogy tényleg minden oké.

- Igenis apuka.- nevettem fel, majd elindultam Rosie után, aki időközben már elindult a piac felé

- Jaj édesem, ő milyen rendes fiúnak tűnik.

- Hát igen... ő az. És ő tudod ki? Csapattársa annak a fiúnak, akiről előbb meséltem neked. Aki miatt idáig menekültem.

- Értem. De hidd el lányom, itt majd sikerül kicsit elfelejtened és minden jobb lesz még ha csak egy kis időre is.

- Tudom, épp azért jöttem ide – mosolyogtam rá és remélem tényleg így fog alakulni az a pár hét...

(Karim szemszög)

Mindenkit megviselt,hogy Anna hirtelen elment. Senkitől nem köszönt el. Senki nem tudja, hogy merre van. A telefont meg vagy kikapcsolva tartsa vagy fel se veszi. Iker meg ha hívni próbálja, akkor csak automatikusan kinyomja. Bár igaza van, ezt a múltkorit tényleg nem kellett volna a hálóőrnek. Jó én 99 százalékig biztos voltam abban, hogy van köztük valami, de ezt azért mégse mindenki előtt kellett volna lerendezni. Még akkor se, ha a kapus részeg volt.

 Úgy látszik Anna felejteni akar, de azér bízom benne, hogy nem mindenkit. Sok embernek hiányozna. Nagyon megszerettük mindannyian. Az az idióta Iker ha nem alázza meg a csapat előtt, akkor soha nem tűnik el és akkor minden olyan lenne mint régen. Mivel most így a csapat is felbomlott és most szünetünk is van, úgy döntöttem haza jövok picit, hátha mire visszamegyek rendeződnek a dolgok.

Már két napja otthon voltam, amikor úgy döntöttem elmegyek sétálni egyet a városban.Azért már én is meguntam az otthonülést. Ahogy minden nap, most is megpróbáltam felhívni Annat, de ki volt kapcsolva. Épp a telefonomat raktam el, mikor előttem egy idős néni és egy fiatal lány sétált.

- Nekem ismerős ez a lány csak tudnám hogy honnan.- morogtam, mikor meghallottam a nevetését és beugrott.

Hogy lehetek ilyen hülye? Hát ezt nem hiszem el! Anna hogy kerül ide?

- Anna?- kérdeztem hangosabban.

- Karim te hogy kerülsz ide?- fordult meg.

Látszott rajta is hogy meglepődött és talán félt is. Mindenesetre nagyon rosszul nézett ki.

- Ezt én is kérdezhetném. Tudod hogy aggódik érted mindenki? Miért nem mondtad el nekik, hogy ide jössz? Mit gondoltál, hogy nem fogunk találkozni? Tudod hogy én itt születtem.

- Kérlek ne mond el senkinek, hogy itt vagyok, főleg ne Ikernek. Kell egy kis nyugodt gondolkodási idő és azt tudom, hogy csak itt kaphatom meg.– kezdett el könyörögni.

Azt hogy nyugalomra vágyik meg is értem. De soha nem mondta, hogy  neki itt van ismerőse.

- Csak akkor, ha megigéred, hogy néha irsz, hogy mi van veled.- próbáltam alkudozni.

- Megegyeztünk, de most ha nem haragszol megyek vásárolni. Majd akkor írok. Szia!-szerencsére legalább ebbe beleegyezett.

- Vigyázz magadra és tényleg írj. Minden nap legalább egyszer. De azért néha hívhatsz is hogy halljam a hangodon, hogy tényleg minden oké. – mondtam még neki, utána ott is hagyott.

Mintha megéreztem volna hogy haza kell jönnöm. Tudtam én, hogy ez jó ötlet. Boldogan indultam hazafelé. Igaz hogy megígértem hogy senkinek nem mondom el, hogy hol van, de amint felfogtam, hogy kivel találkoztam rögtön tárcsáztam Cristianot.

- Hát te? Nem éppen a szüleiddel kéne lenned?- vette fel a csatár.

- Velük is vagyok. Jó igaz, most ebben a pillanatba nem, de muszáj mondanom valamit, de ha zavarok akkor nem is mondom.

- Ha rossz hír, akkor nem érdekel. Abból már túl sok van.

- Beszéltem Anna-val.-zártam rövidre

- Csak nem? Hol van? Ott van Lyonban? Mert akkor a következő géppel megyek.

- Felesleges mert nincs itt. Sikerült elérnem telefonon.- így legalább betartom Annanak is az ígéretem.

- Mi az, hogy neked felvette másnak meg nem?-kezdett felháborodni a portugál.
 
- Nem tudom, lehet hogy véletlenül nyomott a fogadás gombra. De a lényeg, hogy jól van és pihenni akar- nyugtattam a kedélyeket.

- De ugye mondtad neki, hogy mi szeretjük és várjuk vissza?

- Persze. És vissza is fog jönni. De valahogy megkénne oldani, hogy Iker ne keresse. Hidd el jobb lesz, ha elfelejtik egymást. Nincsen valami jó passzban a csaj.

- Ezt bízd rám. Te meg ha meg tudsz valami újat, akkor jelentkezz! Na de menj vissza anyucihoz, nehogy szomorú leszel.- nevetett fel.

- Te beszélsz? Te anyám asszony katonája – mondtam és mivel csak nevetés volt a válasz kinyomtam a telefont, majd elindultam hazafelé. Érdemes volt lejönni sétálni...

FONTOS KÖZLEMÉNYEK!!!!

 BLOGLOVIN!

Amint olvastátok már pár blogon, a Google reader sajnos meg fog szűnni, azaz a blogot továbbra a bloglovin-on tudjátok majd nyomon követni...szóval, ha szeretnétek továbbra is követni a blogot, akkor a bal oldalon megtalálható ikonra kattintsatok (Follow this blog with bloglovin). Reméljük minél többen fogjátok követni a blogot és a történeteket. :)

EZENKÍVÜL!

Mivel a Locked out of heaven történetünkre nem nagyon reagáltatok, ezért úgy döntöttük, hogy azt a történetet most szüneteltetjük és valami újba vágunk bele, ezért a design is új lett.

Persze a Never be yours történet mellett (aminek első részét holnap vagy szombaton olvashatjátok) a Megállíthatsz fanfic is ,,futni” fog.

Ha minden igaz, ma már felkerül Iker és Anna történetének folytatása...ezért akit érdekel, este nézzen fel a blogra. Addig is:

Pusziiink :)

R&A

Locked out of heaven - 4. + Díj

Hali!

Újra jelentkezünk...ezúttal a másik történettel. És ezen kívül kaptunk egy díjat, amit ezúton szeretnénkt megköszönni Dyboo - nak :) És szeretnénk megköszönni a 4 komizónak is a hozzászólásokat, bár jólesett volna, ha meg lenne az 5 komment... ez fenn áll ennél a résznél is. Ha meg az 5 komi, akkor előbb jön a folytatás.

Szóval nem is húznánk az időt, először is itt a folytatás, lent pedig a díjat  találhatjátok meg.

Pusziii
R&A

(Hellä)

Nem tudom mi ütött ma a fiúkba. Kétpercenként benyit egy szerelő az irodámba valami átlátszó ürüggyel...és én már megőrülök, nem lehet ezek mellett normálisan dolgozni. Pedig itt a határidő és még mindig gondban vagyunk az új elsőszárny elemekkel.

-Mi van már megint?!?!-csattantam fel amikor újabb kopogás hallatszott az irodában.

- Hééé....le ne harapd a fejem-jött be kezeit felemelve kedvenc mérnököm, Rob Smedley.

Kevés embert ismertem meg ez alatt a két év alatt, de Rob azok közé tartozik, akivel nagyon jóban vagyok és mindent tud rólam. Csúnya szokás, de általában ő tölti be a lelki szemetesládám szerepét...bár ő ezt barátságnak hívja. Mindegyis minek nevezzük, azon kevés emberek közé tartozik aki teljesen ismer és én is ismerem őt...pedig Massa versenymérnöke, szóval elvileg az ellentétes csapat tagja.

-Oké, bocsi....de már az agyamra mennek ezek az eszetlenek - döntöttem a homlokom az íróasztalomnak – Miben segíthetek Rob?

-Kéne egy társ, akivel ebédelhetnék-mosolygott, mire én csak egy bágyadt mosolyt nyomtam el.

-Már ennyi az idő? Te jó ég...és én még sehol se vagyok.-tornáztam ki magam a székemből és elindultunk az étkező felé.

-Az első szárny még mindig?-kérdezte, miközben lépcsőztünk

-Szerinted? Hallod...már vagy tizen dolgozunk össze, de így hogy tesztügyben meg van kötve a kezünk, nem tudunk mit csinálni. Tudod jól, hogy a szélcsatorna nem annyira reális. És akkor még itt van az szaros értekezlet is. Mikor is lesz a pilótás-mérnökös ütközésünk?

-Ebéd után elvileg kezdünk-mondta, majd odamentünk a pulthoz és választottunk ebédet-De most beszélj valami másról is Hells. Mi volt tegnap a bulin?-vonogatta a szemöldökét mindentudóan.

Komolyan mondom nevetnem kell ezen a figurán és a mimikáján.

-Hát mit hallottál Drága? Mert tegnap nem nagyon beszéltünk...nemhogy még  a bulit is említsem. Mit kotyogtak ki ezek a vénasszonyok?-böktem a fejemmel a szerelőim felé.

-Hát azt csiripelik a madarak, hogy Räikkönennel eléggé összemelegedtetek.-motyogta, mivel gondolta hogy ki fogok akadni.

-Mi az, hogy összemelegedtünk??? Én valakit megfojtok! Táncoltunk és beszélgettünk, ennyi, itt befejeződött a történet.-morogtam, majd eléggé csendben folytattuk az ebédet.

Nem elég, hogy így is ideges voltam...még ez is. De az biztos, hogy beszélek én velük. Ne terjesszenek rólam olyan dolgot a gyárban, ami nem igaz. Miután gyorsan megettem az ebédet, még odamentem a lustálkodó szerelőkhöz. Nem tűnt úgy, mintha rohannának dolgozni.

-Emberek....nincs elég munkátok? Lehet ám hangárt söpörni is, vagy takarítani, de nem hiszem hogy ilyen kevés munka lenne a tesztek előtt.-rivalltam rá a bandára. Tény, hogy szeretem őket, de mostanában eléggé elkényelmesedtek – Dolgozhatnátok ahelyett, hogy másról pletykáltok hülyeségeket!

-Mii?-kérdezte kómásan Leo.

- Az édesem, hogy most rögtön visszavonszolod a segged a műhelybe és dolgoztok. A ferrari a világ egyik legjobb, ha nem a legjobb csapata...ezért nem engedhetünk meg magunknak ilyen lazaságot. Én egész eddig egyenlőnek akartam tűnni, de emlékeztetlek titeket valamire...a főnökötök vagyok. Tudom kívülről nem tűnik olyan bonyolultnak a mérnökök munkája, de elárulok nektek valamit, van amikor napokig bent ülünk és azt találjuk ki, hogy nektek mit kell csinálni...ezért most nyomás- osztottam ki őket.

Még sose akadtam ki így, de most már úgy éreztem, elég. Én sose voltam híve ennek a módjának a főnök beosztott kapcsolatnak és ez volt az ami legjobban nem tetszett Domenicallinak és ahogy most látom ő is szemtanúja volt ennek a ,,kirohanásnak” és csak elégedetten biccentett a fejével. Hát komolyan mondom még egy ilyen szadista ember nem létezik a világon, ez élvezi ezt.

-Előjött az idegbeteg Hells? Én bírom-nevetett fel Rob, miközben átkarolta a vállam és újra elindultunk az irodákba.-És láttad azt a beteg Domenicalli fejet? Már csak ezért megérte.

-Nekem mondod?-nevettem el én is magam. Már így jön ki rajtam az idegbaj.-Szia Felipe!-köszöntem a pilótának, aki időközben mellénk csapódott és benyitottunk egy teremben, ahol már ott volt Kimi és a mérnöke.

Alig vártam hogy vége legyen ennek az egésznek. Jóformán az egész egyeztetés alatt azt az ostoba Raikkönen vigyort kellett néznem, amihez most nagyon nem volt kedvem...

(Kimi)

Azt hittem soha nem lesz már vége ennek az értelmetlen megbeszélésnek. Soha nem fogom felfogni hogy mi a fenéért kell minden héten húszmilliószor összeülni, hogy ugyanazt megbeszéljük és még őket tartják a csapat eszének...

Hulla fáradtan mentem vagyis inkább már vonszoltam magam át a szerelőknél, mikor meghallottam hogy rólam és Hellä-ről találgatnak. Ez a Thomas kegyetlen egy pletykagép.

-Te Kimi, ha már itt vagy, válaszolj nekünk egy kérdésre-szólt rám Mike.

- De ha lehet gyorsan.

- Te és Hella lefeküdtetek?- kérdezte meg.

Hirtelen válaszolni se tudtam szóval röhögve folytattam utamat, hogy kipihenhessem magam. Ezt is csak ők tudják kitalálni.

 Végül arra jutottam, hogy mivel a gyári szobámban kényelmetlen az ágy, ezért keresek egy kényelmesebb fekhelyet, amit most éppen Hells irodájában találtam meg. Ha én ezt már előbb tudtam volna, hogy ennek a csajnak ilyen kényelmes a kanapéja, akkor már előbb itt lettem volna.

-Sose gondoltam volna hogy ilyen kényelmes kanapé van ebben az irodába.- morogtam és kényelembe helyeztem magamat. Már igazán fáradt voltam.

Nem is tudom mennyit aludhattam, de arra keltem, hogy valaki nagyon becsapja az ajtót és egy erős kiáltásra lettem figyelmes.

- KIMI RAIKKÖNEN, TE MIT KERESEL AZ ÉN IRODÁMBAN?-üvöltött Hell.

- Kényelmes a kanapéd. Csak azt nem értem, miért nem hagytál aludni tovább-morogtam.

- Talán azért nem, mert ez az én irodám, én kanapém és ha te itt vagy, akkor rossz a levegő. Szóval most azonnal tűnés kifelé!- kiabált tovább, de mostmár kicsit nyugodtabban.

- Csak nem azért vagy ideges, mert füledbe jutott az új pletyka?-próbáltam mégjobban felhúzni. Olyan aranyos így idegesen...fura, de ilyenkor olyan mint egy kislány és nem pedig a végzet asszonyát próbálja eljátszani.

- Már megint mit pletykálnak?-sóhajtott- Ezek ott lent rosszabbak, mint egy falu összes öregasszonya együtt véve.- morogta magának a végét. Vagyis én úgy gondolom.

- Hát azt gondolják, hogy te meg én eltöltöttünk egy romantikus éjszakát együtt. De tudod mit? Ha már úgyis erről beszélgetnek, nem teszünk róla, hogy legyen igazság is benne?- húztam magamhoz. Egyszerűen elvesztem a fejem mellette.

- Most verd ki a fejedből, amire gondolsz és elengedhetnél-próbálta eltolni magát tőlem, de nem engedtem.

- Jajj Hells, tudom hogy te is azt akarod.

- Honnan veszel ilyet? Hmm?

- Mer ha te nem így éreznél, akkor ezt nem engednéd.- mondtam és hirtelen megcsókoltam....

Díj :D

Szabályok.:
1. Írj magadról 11 dolgot.
2. A jelölő minden kérdésére őszintén kell válaszolni.
3. Tegyél fel 11 kérdést a saját jelöltjeidnek.
4. Küld tovább 11 embernek![ Az alap, hogy nem lehet visszaküldeni!!!] 

11 dolog rólunk:

1. Idén végzünk mindketten a suliban

2. Imádjuk a focit és a forma1-et, de végülis minden féle sport jöhet J

3. Mindkettőnknek barna a haja.

4. Mostanában kicsit nehézkesen megy az írás, de minden erőnkkel a folytatásokon vagyunk ( még ha nem is úgy tűnik néha)

5. Ha minden igaz, idén kinn leszünk a Magyar nagydíjon

6. Végre mindketten nagykorúak vagyunk.
7. Szeretnénk egyszer Londonban élni egy közös lakásban.

8. Célunk egy közös cukrászda

9. Imádjuk a kutyákat.

10. Szeretnénk eljutni egy Barcelona-Real Madrid meccsre. Egyikünk Barca, másikunk pedig Real drukker.

11.  Sokan azt mondják, nagyon hasonlítunk egymásra, ami valljuk be azért nem egy akkora nagy csoda, ugyanis unokatesók vagyunk.

Dyboo kérdései:

1.Hány éves vagy?

18 és 19

2.Mióta nézel Forma 1-et?

Húúú, régóta...még kicsik voltunk, amikor megszerettük ezt a sportot.

3.Ki a kedvenc énekesed?

Változó  :)

4.Kedvenc filmed/sorozatod?

Film: Napsütötte toszkána, Sorozat: A zöld íjász

5.Van testvéred?

Van. Egyikünk egy nővérrel, másikunk egy öccsel rendelkezik.

6.Voltál már Forma 1-en?

Még sajna nem, de pár hét múlva már reméljük nem ezt fogjuk írni

7.Találkoztál már valamilyen hírességgel?És ha igen kivel?

Igen tálálkoztunk már egy-kettővel, általában énekesekkel

8.Mióta írsz történeteket?

kb. 3-4 éve

9.Hova utaznál el legszívesebben?

Helsinki, Madrid, London

10.Ha lehetne egy kívánságod,ami teljesül,mit kívánnál?

A kívánságok nem teljesülnek, ha elárulják őket :P

11.Mi a valódi neved? :P

Útálni fogtok...de nem áruljuk el.

Mi kérdéseink:

1. Szereted az állatokat?

2. Ha igen, akkor mi a kedvenc állatod?

3. Kedvenc hely?

4. Vannak nagy álmaid?

5. Mi leszel, ha nagy leszel? ( Ha már van szakmád, akkor mi az?)

6. Filmezés vagy Olvasás?

7. Kedvenc zenestílus?

8. Tervezel további történeteket?

9. Kedvenc város?

10. Kedvenc f1-es, vagy focicsapat?

11. Hogy képzeled el magad 5 év múlva?

És akiknek adnánk a díjat :

1. http://a-szerelem-ereje.blogspot.sk
2. http://lifewithhereyes.blogspot.sk/
3. http://zoefanfiction.blogspot.sk/
4. http://aszerelemjegesutjan.blogspot.com/
5. http://www.ikerdossantosaveiro.blogspot.sk/
6. http://bestmystories.blogspot.com/
7. http://elsotortenetem.blogspot.ro/
8. http://jatekforma1.blogspot.sk/
9. http://icemanfanfic.blogspot.com/
10. http://golittlevettel.blogspot.com/
11. http://formula1ismylife.blogspot.com/