1. rész

Sziasztok!

Hát itt volnánk az első résszel az új sztorihoz.. Reméljük tetszeni fog. És kapunk visszajelzést róla :) Ha érkezik rá pár komi akkor előbb hozzuk a következő részt :)
Ja és a rész alatt megtalálhatjátok a Megállíthatsz új részét is....oda is várjuk a véleményeket.

Puszi
R&A

- Eli, te hogy állsz ezzel az...öhmm, valamivel?-  fordult hátra a repülőn fejét vakargatva Chris.

Ugyanis pár perc múlva leszállunk Londonban, majd utána irány Enstone és ezzel együtt az új munkahelyünk. Már azt se tudom, hogy hogyan keveredtem megint vissza Európába, hiszen pont innen mentem el pár évvel ezelőtt Amerikába. De ez már teljesen mindegy, a lényeg, hogy megint itt fogok élni immár három barátommal. Pár héttel ezelőtt kaptam egy telefonhívást és minden megváltozott. Egy forma-1-es csapat, a Lotus keresett meg egy ajánlattal, amit el is fogadtam. Mindig is szerettem autók közelében lenni, dolgozni, hiszen pilóta voltam, vagyok, de egy szerencsétlen balesetnek köszönhetően már nem versenyzek annyira aktívan mint öt évvel ezelőtt. Szerencsére Chris-t és Ina-t is felvették a csapathoz. Míg Chris szerelő lesz, addig Lina barátnőm pincér a büfében. Igazán jó lesz, hogy ők is itt fognak dolgozni. Egyedül Eddie nem talált még munkát, de tudjuk, hogy fotósként ez napok kérdése.

És most éppen a csapattól kapott kérdőívet próbáljuk több-kevesebb sikerrel kitölteni.

- Nekem már megvan. Bár lehet, hogy kicsit sajátos-mondtam, ahogyan ránéztem a teliírt lapra. Erre Chris csak kikapta kezemből a kérdőívet és elkezdett olvasni.

Keresztnév: Elizabeth (Esküszöm, ha valaki így hív, azt megölöm)

Vezetéknév: Hale

Becenév: El, Eli, Ella, Lis, Lisa, Lizzie (tetszés szerint lehet válogatni :))

Kor: 25 ( Ezt azért nem illetlenség megkérdezni egy nőtől?)

Lakhely: MÁR Enstone :D

Sport: F1 (hát nem egyértelmű?), motorcross (hobbi), rally....de nem sorolom tovább

Csapat:  LOTUS (legalábbis eddig erről tudok)

Családi állapot: egyedülálló (bár szerintem ezt is illetlenség megkérdezni)

Poszt: óóó...ez jó kérdés, még én se tudom pontosan...de tudom vezetni az autótokat :D :D

-Ez olya Lizzie-s lett, hagyd így-nevetett fel Chris és Ina. Persze Eddie csak alszik, ez jellemző.- De amúgy mi ez az utolsó válasz?

- Hát az, ami oda van írva. Srácok, még tényleg nem tudom, hogy mi lesz a munkám.

- Pedig amikor én beszéltem a főnökkel vagy kivel, azért elég egyértelműen beszélt-világosított fel Chris barátom.

-Hát egy szerelőnek más munkát nem nagyon tudnak adni-fintorgott Ina – És azért valljuk be, hogy Liz esete kicsit más.

-Már miért lenne más? Ő pilóta, és a pilóták általában vezetni szoktak. Hát nem egyértelmű? Hát mit kell ezen ragozni?- Na szuper, ezek megint elkezdtek vitatkozni.

-És majd szerinted pont az én kedvemért kidobják az egyik pilótát, nem?-kérdeztem – Nekem Eric azt mondta, hogy ilyen tanácsadóféleség leszek és ha minden igaz, szimulátorban fogok tesztelni, meg néha beülhetek teszteken az autóba.  De a másik érv meg: a lábam sose lesz 100 százalékos, ezért biztosan nem bírná sokáig a terhelést-fejeztem be mondandómat.

- Hála annak az ostoba Kiminek-morgott fel Eddie félkómásan.

Köszönöm Edward, te mindig tudod mikor mit kell benyögni.

-Milyen Kiminek? Csak nem? Azt ne mondd, hogy te ismered – jöttek két oldalról a kérdések.

-Hééé....ha elhallgattok elmagyarázom!-mondtam, mire elcsendesedtek-Nos, amikor Eddievel még Európában éltünk én valóban megismertem Räikkönent és egy véletlen folytán, amikor együtt voltunk eltört a lábam. De ne gondoljátok, hogy most odamegyünk és akkor puszi-pacsi lesz. Szerintem már nem is emlékszik rám, futó ismerettség.-legyintettem és próbáltam újra zenét hallgatni, ami sikerült is volna, ha nem ennyire kíváncsi az én drágalátos barátnőm.

- Te most tényleg ennyivel le akarsz minket rázni? -  vette ki a fülhallgatót a fülemből – Én vagyok a legjobb barátnőd és engem nem versz át. Ő az a pasi, akiről meséltél nekem amikor New Yorkban először találkoztunk-állapította meg a tényt – Ugye igazam van?-húzogatta  a szemöldökét.

- Jajj hagyjál már! – téptem ki a kezéből a fülhallgatót – Nem, nem ő az és arról a korszakról nem akarok többet beszélni, így se szívesen mondtam el a dolgokat – vágtam rá kicsit mérgesen, majd újra a zenére próbáltam koncentrálni, ami nem nagyon sikerült. Akarva akaratlanul is elmémbe kúsztak az emlékképek:

Már egy hete itt vagyunk Finnországban a kiránduláson és csodásan érezzük magunkat. Pedig az elején minden olyan nehezen indult. Emlékszek, amikor benyitottak a vendégházba az akkor még idegen finn emberkék és kiderült hogy véletlenül ugyanarra az időpontra foglaltuk le a vendégházat és a tulaj nem vette észre. Persze a csapatnyi fiú és Kristii (bár neki nem volt ellenére) esze ágában se volt elmenni onnan, így végül mindkét csapat ott maradtunk, összesen 12-en maradtunk. Hely volt elég, de az ellentétek kibékíthetetlennek bizonyultak. Ök többségben finnek voltak, mi meg vegyesen angolok, svájciak, franciák, vagy éppen spanyol...ott volt a barátnőm, pár szerelőm és Eddie, az én legeslegjobb barátom.

A legnagyobb ellentét köztem és Kimi között volt , de valahogy a többiek se közeledtek az ellentétes banda tagjai felé. Végül az áttörésre a negyedik napon került sor, amikor is kiderült, hogy Anna, a barátnőm és Jesse kavarnak. Eddie véletlenül nyitott rájuk, de utána már a többiek előtt is felvállalták a ,,kapcsolatot" vagy mit. És azóta csak egymás szájában lehet őket megtalálni...

-Na jó, nekem elegem van ebből a nyáltengerből - morogtam, amikor egyik este lefelé indultam a nappaliba, de amint megláttam őket, inkább visszafordultam a lépcsőn, mert ma tényleg nincs kedvem az enyelgésüket figyelemmel követni, nincs rá hangulatom. De a visszafordulós ötletem se nagyon jött be, mivel amint megfordultam, egy izmos mellkasba botlottam bele, ami nevezetesen Kimihez tartozott - Te mindenhol ott vagy? - kiáltottam fel dühösen, most nagyon nem volt hozzá kedvem. Igy is elég nagy hülyeséget követtem el vele tegnap este a buli után.

-Most mi van?-kérdezte értetlenül - Az este  még elég jóban voltunk - mosolygott perverzen, miközben megpróbált csókolni.

- De tegnap este elég sokat ittam, szóval az nem számít. Felejtsd is el-morogtam neki, majd felkaptam a kabátomat és kiléptem a házból.

Már kezdett besötétedni és az idő se volt valami kedvező, de jelen pillanatban ez engem nem nagyon érdekelt. Átgázoltam a hóval borított udvaron és eldöntöttem, hogy sétálok egy kicsit a befagyott tó körül. Muszáj volt gondolkodnom az elmúlt pár napon.

Hogy változhat meg egy ember érzései a másik iránt pár nap alatt? Az elején még ki nem állhattam ezt az öntelt Kimit, most meg azon kapom magam, hogy lefeküdtem vele és kezdek érezni iránta valamit. Mert szó, mi szó, már nem olyan közömbös nekem.

- Megmondanád, hogy miért futsz el állandóan előlem?-hallottam meg a rekedtes hangot a hátam mögül.

-Neked nem mindegy, hogy mit csinálok? - kérdeztem meg se fordulva és csak sétáltam tovább a sötétben.

Persze Ő követett. Már miért is maradt volna ott? Pár pillanat múlva meg azt veszem észre, hogy megfogja a kezemet és úgy sétálunk tovább. Én már nem szólok semmit, mert tudom, hogy hiába mondanám, hogy engedjen el, úgysem tenné.

-Most nem futsz el?-kérdezte pár perc csönd után.

- Úgyis utánam jönnél-forgattam meg a szemem - De miért Kimi? Miért nem hagysz békén?

-Tetszel- vonta meg kisfiúsan a vállát, miközben én valahol a hóban keresgéltem az államat - Tudom, tegnap és az előző napokban nem úgy viselkedtem veled ahogy kéne, de ez valami olyan, mint amikor az oviban a fiúk annak a lánynak a haját húzzák, aki tetszik nekik. Én így működök-nevetett fel zavartan - De beszélek én neked hülyeségeket itt..-motyogta magának, amikor nem reagáltam az egészre.

- Akkor ne szólj be többet! - nevettem fel - Felfogtam én a helyzetet és te sem vagy egy rossz srác-mosolyogtam rá - De azt nem bírom, amikor állandóan szekálnak...tudod az nálam nem jön be. Az árvaházban is állandóan bántottak...

-Te árva vagy?-kapta fel a fejét.

-Erről most ne beszéljünk. Na de a lényeg, ha kedves vagy úgy jobban bírlak. Mint például most.-mondtam mosolyogva és hirtelen ötlettől vezérelve adtam neki egy puszit...

Hát igen, így kezdődött a mi történetünk, ami aztán nem végződött valami rózsásan. Addig addig ámítgatott amíg teljesen belé nem habarodtam és tényleg szerelmes lettem. Majd jött a puszta valóság, kiderült, hogy felesége van. Ezek után döntöttem én úgy, hogy Amerikába költözöm...

- Kedves utasaink! Kérjök önöket kapcsolják be biztonsági öveiket, pár perc múlva landolunk- zökkentett vissza a stewardess hangja a valóságba.

Ebben a pillanatban jöttem igazán rá, hogy én mostantól Vele fogok együtt dolgoz. Jesszusom, mire vállalkoztam én...