Ami nem megy…

Sziasztok!

Nos, a cím azthiszem elég beszédes, mivel rájöttem, hogy ez nekem nem megy. Legalábbis jelenleg semmiképpen sem. Hónapok óta szinte csak haldoklik ez a blog, én csak ígérgetek, de nem nagyon tudom betartani ezeket az ígéreteket.  Valahogy az utóbbi hónapokban, szinte időm sincs feljárni ide és töredelmesen be kell vallanom ihlethiányban is szenvevedek. Őszintén megmondva nem szeretném túlerőltetni ezt a dolgot. Pár évvel ezelőtt, amikor elkezdtük ketten ezt a blogot, úgy kezdtük el (legalábbis én), hogy szerettem írni és élvezettel használtam a fantáziám, amit utána papírra  vetettünk/gépeltünk. Úgy érzem, az írás szeretete, és az a szenvedély, amivel ezt csináltam már egy jó ideje megkopott, elveszett.

Ezért úgy döntöttem, hogy mindenképp szüneteltetem a történetek írását. Hogy ez végleges, vagy csak rövid ideig szól, nem tudom. Mindenesetre csak akkor fogom folytatni az írást, ha újra megtaláltam, azt a bizonyos „szenvedélyt”. Szerintem nélküle felesleges ez az egész. Lehet, hogy egyszer még visszatérek a történetekkel, de az biztos, hogy nem most lesz.

Mindenesetre szeretnék megköszönni mindent azoknak, akik még olvasták  a blogot, kommenteltek, esetleg még részt is vártak. Nemtudom, hogy mikor, de remélem egyszer még visszatérek úgy igazán, tisztességesen. Addig is legyetek jók!

Pusziii

Ani :) :) :)

Another World 1.

Sziasztok!

Már fontolgattam pár hete azt a döntést, hogy kisebb-nagyobb átalakításokba kezdek a blogon, egyben kicsit újraírva közzéteszem legelső közös történetünket, amit még ketten írtunk. Lehet, hogy C.-n kívül valakinek még ismerős lesz a történet, hiszen Egy másik világ címen egy másik blogon már megjelent. Ott a történet helyszíne Magyarország voltak, a főhősök magyarok voltak. De most, hogy így pár év múlva újraolvastam, nekem nem nagyon tűnt reálisnak a történet. Igen, ez egy fafiction, amiben csak a képzeletünk szabhat határokat, de valahogy nekem mégis furának tűnt hogy Kimi összejönne egy magyar lánnyal. Ezért átírtam néhány nevet, a helyszínt és a csapatot is, ne kérdezzétek miért írtam átr a csapatot is, valószínűleg közrejátszott az is, hogy idén újra a Ferrari színeiben fog díszelegni a finnünk. Mivel a részek valójában készek, csak át kell írni, ezért úgy döntöttem, hogy minden héten jelentkezek egy résszel ebből a történetből, és persze a Never be yours című fanficc is ugyanúgy folytatódik.
A kinézet is megváltozott, amin bevallom még van mit javítani, ezért még biztosan lesz rajta egy-két változtatás.
Kommenthatárt most sem szabok, de nagyon örülnék azért pár kommentnek. További szép estét! :)

Pusziim :)




,,2007.július 2.

  Kedves naplóm!

  Azt ne kérdezd, hogy miért kezdtem az írásodba, ezt én se tudom. Nem vagyok pont az a típus aki naplót ír, de most az unalom még erre is rákényszerített.
  Ugyanis jelentem, hogy a nyár unalmas. Már augusztus eleje van, de Miiaval még mindig ugyanúgy unatkozunk, mint egy hónappal ezelőtt.Tavaly bezzeg az egész banda otthon volt és kimentünk a partra, buliztunk, szórakoztunk. Erre most mi van? Idén mindenki bejelenti, hogy dolgozik vagy külföldön nyaral. Persze nem azt mondom, hogy barátnőmmel nem kerestünk munkát, de hát valahogy egyik se jött össze. Most pedig több mint egy hónapja otthon dögledezünk vagy kimegyünk a városba, de semmi extra.
Komolyan mondom ettől még az egyetemi élet is ezerszer izgalmasabb. Londonban az élet még mindig izgalmasabb mint itt a semmi közepén Finnországban. Halvány rózsaszín sejtésem sincs arról, hogy a szüleim miért akartak itt élni, hiszen anyu angol apu meg csak félig finn, félig portugál. Persze az véletlenül se jutott eszükbe 10 évvel ezelőtt, hogy Portugáliába költözzünk, nem...ők kiválasztották a világ leghidegebb és legunalmasabb országát. Még akkor sem voltak hajlandóak Londonba költözni, amikor megkaptam az ösztöndíjat a Southhamptoni egyetemre. Szinte biztos vagyok abban, hogy sokkal jobban alakult volna az életünk.
 Na és most figyelj! Attól, hogy én most téged írlak...attól még rászedett eszement barátnőm egy mégnagyobb baromságra. Ugye az köztudott, hogy én foma 1 rajongó vagyok és általában minden éven kilátogatok  egypár nagydíjra, (bár ehhez sokat hozzátesz az is, ha valakinek az ismerőse ezekben a körökben mozog). Ezen viszont most ... csavart egy nagyot. Kitalálta, hogy legyünk rajtrácslányok az Britt Nagydíjon. Nemtudom hogy intézte el innen a világvégéről, de neki még ez is sikerült.
 Amikor először meghallottam ezt az agyament ötletét szimplán kiröhögtem. Nem hittem, hogy ezt komolyan gondolta, csak akkor döbbentem rá, amikor már a Heathrow reptéren voltunk és elindultunk Londoni lakásunkba. Őszintén megmondva nincs nagyon kedvem a dologhoz, mert ha tetszik ha nem én ezeket a lányokat a nagydíjakon nem látom többnek mint üresfejű cicababáknak, akik ezerrel nyomulnak a pilótákra, amit ők gondolom rendesen ki is használnak. És én nem akarok azért ilyenné változni, mert rajongok a forma 1-ért és a pilótákért. Nem azért tanultam már négy éve mérnöknek, hogy egy úgynevezett gridgirl legyek.
 Pedig ott lehetnék minden futamon ha akarnám, de én mégsem voltam ott a paddockbansoha , csak a kilátón. Nem tudom, hogy Miia miért pont most akar a ,,kulisszák mögé'' kerülni. Köztünk legyen mondva, vagyis írva :), szerintem agyára ment a hőség és az unalom. Vagy csak szimplán belebolondult abba a tudatba, hogy idén nem indulhat a Miss Skandinávia szépségversenyen, mert vizsgázni fog.
Na de most búcsúzok is, mivel az ajtó csapódott, barátnőm visszajött  és sajnos pakolnom kell, mivel megyek a vesztőhelyre, vagyis a száguldó cirkusz rajtrácsára miniszoknyában. Istenem ebből ments ki engem...''

Miután sikeresen bepakoltuk cuccainkat az én kicsi kocsimba, irányba is vettük Silverstone-t, mivel az egyik ottani hotelben lesz a szállásunk. Az egész utunk jól telt, pedig nekem még mindig nem volt nagy kedvem ehhez a munkához. Azért Miia tudja mivel csillapítani a kedélyemet, beígért mára egy nagy bulit. Ez az egyetlen rész, amit kifejezetten várok.

-Te Miaa, melyik hotelbe is megyünk mi?-kérdeztem barátnőmet, amikor már a város elején jártunk.-Csak azért, hogy tudjam merre menjek.

-A főnök azt mondta, hogy menjünk ezen az úton és meglátjuk, nyugodt légy. Úgy tudom ott lesz egy-két pilóta is elszállásolva.-mosolygott. Na szép, kezd a sejtésem beigazolódni. Nem is furcsa ám, hogy az ,,egyszerű" grid girl-ök pont ott lesznek elszállásolva, mint a gazdag pilóták.

-Szépen állunk. És még azt mondod, hogy a rajtrácslányok nem kurvák.-adtam hangot gondolataimnak-Hidd el, hogy nem hiába leszünk mi egy hotelbe velük. Igy legalább a friss hús közel lesz nekik. Tudtam, hogy ebbe nem kéne belemennem-fintorogtam.-De azt előre leszögezem neked, hogyha akármelyik tesz egy buta megjegyzést...esküszöm pofonvágom, szerződés ide vagy oda.

- Nyugiii, a főnök is megmondta, hogy nem lesz ilyen. Csak próbáld magad jól érezni, könyörgöm Oli. Gondolj inkább arra, hogy olyan embereket ismerhetsz meg, akiket mindig is szerettél volna.-nyugtatott barátnőm, míg én vadásztam egy  üres parkolóhelyre.

Éppen találtam egyet és már kezdtem parkolni, amikor egy vadbarom a Ferrarijával elém vágott és beállt az üres parkolóba. Hát hogy is fogalmazzak, ez volt ma az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban. Ez az ember most teljesen kiborított, ezért kiszálltam a kocsiból és gondoltam jól beolvasok neki. Mégis mit gondol magáról, hogy ő itt az atyaúristen??? Attól még, hogy neki Ferrari van a segge alatt, nekem pedig csak egy Mini, nem kéne így viselkedni, hiszen ez mégiscsak az én kicsikém hazája. Ez itt alattam mégiscsak egy angol kincs.

-Mondd te eszednél vagy ember??? Látod, hogy parkolok és akkor bevágsz elém? Hol tanultál meg vezetni, az oviban?-kérdeztem, vagyis inkább üvöltöttem angolul, mivel barátnőmmel eddig finnül kommunikáltam. Erre semmi válasz csak szép lazán leállítja a kocsit és nyugodtan kiszáll egy szőke, napszemüveges férfi a kocsiból haláli nyugalommal. Először nem nagyon érdekelte, amit mondtam, majd amikor a ,,hol tanultál meg vezetni, az oviban?" résznél jártam, csak egy gúnyos mosolyra húzódott a szája és ennyit válaszolt.

-Éppenséggel ovis voltam, amikor megtanultam vezetni-vetette oda nagyképűen. Komolyan mondom megtudtam volna folytani. Látta, hogy irtó dühös vagyok ezért mégjobban mosolygott,majd levette a sapkáját és a napszemüvegét. Ekkor jöttem rá, miért is mondta, hogy ovis volt, amikor megtanult vezetni. Személyesen Kimi Räikkönen állt előttem. Drága otthonom legnagyobb sztárja, szinte még a csapból is ő folyik hazánkban.

-Azt hitted, hogy a ,,nagy" Kimi Räikkönentől majd elolvadok és visítozni kezdek, mint egy tini?-kérdeztem tőle közömbösen, mikor látta hogy az első döbbeneten kívül nem nagyon reagálok a tényre, hogy őt látom.-Hát akkor nagyon tévedtél. Még most is egy bunkó baromnak talállak.-mondtam, majd választ se várva visszaültem a kocsiba és ismét elindultam parkolót vadászni.

 Barátnőm meg se tudott szólalni az előbbi incidens után egy darabig, csak tátott szájjal bámult engem. Kb. 10 perc után tudott kinyögni 1-2 értelmes mondatot.

-Olivia, drága barátnőm, te tisztában vagy vele, hogy kinek a parókáját üvöltötted le az imént??? Te nem vagy magadnál. Éveken keresztül áradozol a pilótákról, erre egy bekerül a látószögedbe és leüvöltöd. Az eszem megáll-mondta, miközben már a liftben voltunk-Erről valószínűleg a portugál gének tehetnek-győzködte magát finn barátnőm. Hát igen, ő mint finn kissé visszafogottabb volt, mint én, aki negyed részben portugál voltam.

-Attól még, hogy ő egy forma 1-es pilóta, nem fogok tőle elájulni és nem nézem el a bunkóságát. Még az életben nem láttam még egy ilyen beképzelt, bunkó, egoista fazont. Gyűlölöm.-már ahogy rágondoltam a finnre elkapott az ideg- De légyszives akadjunk le a témáról.-mondtam, miközben benyitottam a hotelszobánkba.

  Hát mit mondjak, kellemesen csalódtam, hiszen egy gyönyörű, tágas, kétágyas szobában találtuk magunkat, amiről egy hatalmas erkély nyílt egy erdőre. Miután befejeztük a szoba és a fürdő felfedezését,én elpakoltam a szekrényekbe, Miia pedig lement a recepcióra megkérdezni, hogy üzent-e valamit a főnök, na meg gondolom felfedezi a hotel lenti részét is :).

Amikor befejeztem a pakolászást, úgy döntöttem, hogy kimegyek az erkélyre és gyönyörködök egy kicsit a kilátásban.Egy fintorral nyugtáztam a tényt, hogy esik, mint szinte mindig Angliában. Már éppen kezdtem elmerülni a gondolataimban, amikor egy ismerős hangot hallottam meg az alattunk lévő teraszról.

Odamentem a korláthoz, lenéztem és alattam egy szőke buksi jelent meg, aki ugyanúgy a kilátásban gyönyörködött, majd csapódott az ajtó és a szőke fej is eltűnt.

-Steve, ki kell ma menni a pályára?-kérdezte a finn nem túl nyugodt hangon.

-Nem, de amint látom rajtad, nem hagyott hidegen az a lány a parkolóban.-mondta egy másik férfihang, gondolom Steve.

-Pedig ebben nagyon tévedsz. Engem aztán egyáltalán nem érdekel az a liba. Ő is csak egy a sok ,,apuci kislánya" közül, akinek mindene megvan anélkül, hogy megdolgozna érte.-mondta egyre feszültebben, majd visszafordult a korlát felé, mert a feje újra megjelent.

Egyszerűen, ahogy meghallottam ezeket a mondatokat elborult az agyam. A családomra bizonyos okok miatt érzékeny voltam. Éppen ekkor érkezett vissza Miia is szobánkba.

-Megjöttem. Látom a kilátásban gyönyörködsz. Hihetetlenül zöld itt minde-nyitott be jókedvűen a szobába barátnőm kezében egy üveg ásványvízzel- Mi a baj?-kérdezte, amikor meglátta, hogy idegesen felé dübörgök.

-Semmi, csak ezt kölcsönveszem- vettem ki a kezéből a vizet, majd visszamentem és a finn fejére öntöttem az üveg tartalmát.

-Tudod kit nevezz te apuci kislányának- morogtam hangosan, majd bementem a szobába és durcásan leültem az ágyra. Szegény barátnőm meg csak megszeppenve áll egy helyben és nem érti mi történt.

-Mit ártott neked az én ásványvizem?-kérdezte egy kis idő múlva.

-Az semmit. Csak az az idióta finn szűnne meg létezni-dühöngtem-És mit ad isten, ennek a nemnormálisnak alattunk van a szobája-kezdtem átmenni hisztisbe, saját magamat is meglepve.
Még egy ember se váltott ki belőlem ilyen reakciókat. Tény, hogy a többi otthoni finn lánnyal ellentétben én nem csorgattam soha a nyálam utána, de azt még álmomban se gondoltam volna, hogy ilyen ellentétes érzelmeket vált ki belőlem. Éppen magyaráztam az előzményeket, amikor valaki dörömbölni kezdett az ajtón.

-Megyek már, nem kell széttörni azt az ajtót-mondta barátnőm és elindult ajtót nyitni.
Még alig nyitotta ki az ajtót, már egy elmebeteg finn rontott be rajta. Eldöntöttem, hogy nem fog érdekelni, ezért hátat fordítottam neki és megpróbáltam tudomást se venni róla.

-Mégis mit képzelsz te magadról?-fújtatott a férfi.

-Neked is szia.-mondta barátnőm-Mégis, hogy gondoltad hogy csak így berontasz a szobánkba?-kérdezte Miia még nyugodtan. Nem tudom honna van ennyi ereje, hogy mindig olyan higgadt tud lenni. Nem értem ezeket a finneket, mind ilyen. Bár ez a hímnemű egyed itt előttem eléggé vörösödik és fújtat, mint egy felbőszült bika. Nem csodálkozom, hogy leszerződött az olaszokhoz ezzel a temperamentummal.

-Bocsi, de ő az agyamra megy. Beszélni akarok vele.

-Van neki tisztességes neve is, Olivia. Az enyém pedig Miia- oktatta egy kis jómodorra a finnt persze finnül, aki még idegesebb lett ettől, majd drága barátnőm angolosan távozott. Köszi barátosném, ez aztán az igazi felebaráti szeretet. Hagyd csak ott nyugodtan a barátnődet egy állattal.

-Te meg szólalj meg, ha már az előbb akkora szád volt!-kiabált velem, de én még mindig rezzenéstelen arccal bámultam ki az ablakon, mit sem törődve vele.

 Pár pillanat múlva arra lettem figyelmes, hogy egy erős kéz megragadja a karomat és felráncigál az ágyról. Mire feleszméltem, egy elég dühös Kimi Räikkönennel találtam szembe magam. Még mindig nem volt hajlandó elereszteni, sőt inkább még jobban szorított, a végén már felszisszentem a fájdalomtól-Na megszólalsz végre, vagy játszod még a némát?

-ERESSZ EL!!! Ez fáj!-kezdtem el kapálózni nem sok sikerrel-Hagyj már békén te állat és tűnj el innen!!! Utállak, te hülye barom-kiabáltam a szemébe.

-Kegyeskedett végre megszólalni a hisztis liba. Elegem van belőled és a kirohanásaidból. Akadj le rólam. Sok módszerét láttam már a pasizásnak és a rajongásnak, de ilyet még nem. Szóval csak hogy tudd, nem vagy az esetem-mondta, amin én csak nevetni tudtam. Na jó nem szépítek, a képébe röhögtem.

-Azt hiszed, hogy bejössz nekem?-kérdeztem fuldokolva a nevetéstől.-Majd ha a pokol háromszor befagy és piros hó fog hullani, na akkor fogsz te nekem bejönni,mint pasi. Elkap a hányinger, ha csak rád gondolok.

-Hát ez az érzés kölcsönös-zárta le a beszélgetést, majd elment maga után jól becsapva az ajtót.

Gondolom jól bedurcizott az egójára mért csapástól, de engem most ez a tudat se tudott jobb kedvre deríteni. Úgy éreztem, hogy menten felrobbanok az idegtől. Embert tudtam volna ölni abban a pillanatban, ezért úgy döntöttem, hogy lemegyek a bárba és tompítom az idegeimet egy kis töménnyel. Az alkohol általában ilyenkor jó hatással van az idegrendszeremre, ugyanis ilyenkor kiürül az agyam. Eddig legalábbis bejött a dolog. Már éppen a sminknél jártam, amikor drágalátos barátnőm kegyeskedett visszafáradni a szobánkba. Nem kérdezett, mert látta rajtam , hogy már szinte remeg a kezem az idegességtől, így egyből levágta  a szitut és tudta, hogy én most inni megyek. Szótlanul elkezdett ő is készülődni. Már a folyosón jártunk, mikor először megszólalt.

-Tudom, hogy nagyon kikészített ez az idióta, de valamiről tudnod kell-kezdett bele bátortalanul.

-Mondjad nyugodtan. Ettől az istencsapásától rosszabb már úgyse jöhet.

-Megismerkedtem valakivel. Pontosabban egy sráccal.

 Most komolyan ezt nem tudta elmondani normálisan???

-És? Nem vagyok az apád, hogy megmondjam kivel feküdj össze-fogtam rövidre a dolgot.

-Csak szerintem ezen te is ki fogsz akadni.-istenem csak már térne a lényegre.

-Na mondjad mi a csavar a sztoriban. Pap? Buzi? Vagy esetleg nős? Csak könyörgöm azt ne mondd, hogy Räikkönen az, mert akkor felkötöm magam az első fára.-kezdtem megijedni a szótlanságán.

-Nemmm, dehogyis. Fiatalabb nálam-bökte ki végre.

-És mennyivel?-kérdeztem ráegyből, nehogy itt még egy fiatalkorút fog nekem megrontani.

-Ő 20.-mondta, mire én meg se tudtam szólalni. Hát nincs messze a fiatalkorúságtól, annyi szent. Nem akadtam ki rajta, csak meglepődtem. Az életben nem mertem volna gondolni, hogy pont ő fog egy fiatalabb sráccal kikezdeni. Pont ő, aki szépségversenyről szépségversenyre jár és minden pasi döglik érte szinte minden korosztályból.

-Na erre innom kell-adtam a véleményem, majd rendeltem kezdésnek két vodkát. Az egyetlen dolog, amit megszerettem Finnországban Egymás után fel is húztam őket.-Figyelj, te tudod mit csinálsz. Ha szeretitek egymást én csak annyit mondok, hogy legyetek boldogok.-mondtam barátnőmnek majd megöleltem.

 Miután túl voltunk ezen az ölelkezős sztorin, kerestünk egy nyugis asztalt és ott folytattuk az iszogatást, vagyis folytattam, mivel barátnőm most nem ivott. Azzal érvelt, hogy valakinek fel is kell vinni engem a szobába. Előrelátó és ebben volt igazság, ugyanis csak úgy fogyasztottam a furábbnál furább nevű koktélokat. Vártam a nálam jól megszokott hatást. Tudom rossz szokás, de mindig ezt csinálom, ha el akarok valakit, vagy valamit felejteni, legalább egy kis időre. Amikor szakítottam az exemmel és elakartam őt felejteni, akkor is ugyanezt tettem, azzal a különkbséggel, hogy akkor ment is a dolog. Ezt a hatást vártam Kimivel kapcsolatban is, de nem ment. Akármennyit ittam, a hangja és az arca nem akart távozni a fejemből, amit borzasztóan utáltam...

Kimi és Oli autója, csakhogy látható legyen a különbség :)

10. rész

Hali! :)

Itt is lennék a tizedik résszel :) Nagyon szépen köszönöm csajok az előző komikat, ezt a részt most nektek ajánlom.
Valamint mostanában kavarog bennem egy gondolat, miszerint az első történetet (Egy másik világ - nagyon régen volt egy másik blogunk, ami most már nem érhető el) kicsit átírnám és közzétenném, valamint befejezném, mivel az a történet kicsit kisiklott a kezeink közül és nem lett befejezve. Jó lenne ha visszajeleznétek ezzel a történettel kapcsolatban. Szép hetet mindenkinek! :)

Puszim

- Mi a baj El?-kérdezte komoly hangon.

Pár másodpercig viaskodtam az előbb meghozott döntésemmel, de úgy éreztem ezt muszáj megtennem a boldogságom érdekében. Tudom, hogy Eddie egyszer majd megérti a döntésem.

-Öhmm...ne a lakásomra gyere értem. Majd SMS-be megírok mindent.-mondtam neki, miközben végig Edward szemébe néztem.

 Meglepődést véktem felfedezni a szemében. Biztos volt abban, hogy őt fogom választani, most viszont nincs igaza. Úgy érzem, ha most nem állok ki magamért, akkor egy nagyon nagy hibát követek el.

-Mi történt? Ugyen van valami? Hallom  a hangodon, ne is tagadd-hallottam meg pár másodperc múlva a hangját.

- Eddie-sóhajtottam fel.

-Nem fogadta jól, mi? Odamegyek, most-lett egy kicsit dühös a hangja.

 Ez volt a másik félelmem. Bele se mertem gondolni, mi lesz itt, ha ők egy helységbe kerülnek.

-Kimi...kérlek ne! Csak veszekedés lenne belőle-kérleltem.

-Nem kicsim, tudom, hogy utál engem, de azt ne rajtad verje le.

-De nem akarok ma veszekedést.Ma randink lesz, emlékszel még?-próbáltam terelni a témát.

-Igérem a kedvedért ma hozzá se szólok, de nem akarom, hogy ott legyél. Érted megyek, most! Csomagolj be pár napra-mondta ellentmondást nem tűrően.

- Tudom, nem tudlak arról meggyőzni hogy ne gyere ide. Rendben, várlak.

Idegesen pakoltam össze pár cuccot. Nem is figyeltem, hogy mket pakolok be a táskába, a lényeg az volt, hogy minél gyorsabban. Azt akartam, hogy mire Kimi csönget, csak kiléphessek az ajtón és még csak véletlenül se kelljen a két fiúnak találkozni. Nem akarom, hogy ez a vihar most lecsapjon, még csak most kezdtük újra Kimivel.

Miután kész lettem, a csomagomat a bejárati ajtóhoz raktam. Épp ekkor jött oda hozzám barátnőm is.

-Eli, tényleg ezt akarod?-kérdezte félve-Hiszen Eddie szeret és félt, tudod jól.

-Tudom Lina, tudom, de kérlek legalább te érts meg engem. Amint kiderült az elmúlt egy hétben, én nem tudok úgy dolgozni Kimi mellett, hogy közömbös vagyok vele. Be kellett valljam, a mi kapcsolatunk közel sem zárult le akkor. Ez az egész befejezetlen maradt, hiszen akkor még csak pár napja voltunk együtt. Úgy érzem, ha nem tudom meg hogy mi is van köztünk, akkor sose fogom tudni lezárni ezt az egészet. Ha nem megy nekünk, akkor nyugodt szívvel le tudjuk zárni a kapcsolatot és barátok maradunk. Pár nappal ezelőtt ebben állapodtam meg a finnel.-mondtam el kissé hosszas monológomat. Muszáj volt, hogy legalább barátnőm megértsen.

- Nekem nem kell magyarázkodnod-mosolygott rám együttérzően-Szerintem helyesen cselekedtél, Eddie meg majd megbékél veletek. Én drukkolok nektek-ölelt át, miközben csengettek én meg felvettem a kabátomat-Azért adj majd magadról életjelet-mondta miközben kinyitottam az ajtót.

Ahogy sejtettem Kimi állt az ajtóban és aggódva nézett rám. Ha eddig nem is voltam biztos a dolgomban, ebben a pillanatban minden megváltozott. Ez az ember itt előttem megérdemel még egy esélyt, hiszen mindent félretéve értem jött. A helyzettől függetlenül elmosolyodtam és átöleltem.

-Szia-mosolygott vissza és átölelte a derekam-Minden rendben van?-kérdezte Linától, miközben a hátamat simogatta.

-Rendben lesz, erről én kezeskedem-válaszolt barátnőm -Ti csak béküljetek, ja és érezzétek jól egymást-kacsintott félreérthetetlenül, mire én a lábujjaimtól a fejem tetejéig lángba borultam. 

-Hát ez a csomag kié?-támolygott ki a szobájából Chris is, majd észrevett minket is a bejárati ajtóban- Ó, ennyire elrontottam a dolgokat? Tündérbogár ne menj el...-görbítette le a száját, mint egy kisovis.

- Nem te rontottad el Chris, ígyis-úgyis megtudta volna-sóhajtottam fel, de azért megpróbáltam mosolyogni a bolond barátomra. Nem akarom, hogy azt higgye, miatta megyek el.

Kimi is látta, hogy megint elszomorodom ezért egy kicsit erősebben szorította meg a csípőm, mire felé fordítottam a tekintetem.

-Megyünk?- kérdezte, mire csak bólintottam és egy gyors sziasztok után elindultunk a kocsijához.

-Van itt még egy kis gond-vakargatta meg a tarkóját már a kocsiban, mikor már vagy öt perce autókáztunk.

-Kivele Raikkönen, ma már semmin se lepődök meg.

-Hát a randi...nem volt időm elintézni-nézett rám félve, mire felnevettem.

-Most te tényleg ez miatt hoztad rám a szívrohamot? Hihetetlen egy alak vagy...-nevettem megint.

-Akkor nem haragszol? Tudom, hogy mit ígértem, de azért ma aludhatnál velem.

-Talán beszélhetünk róla-mosolyogtam. 

Fura, de most valamiért boldog voltam, bár még mindig nyomasztott, hogy a legjobb barátom nem ért egyet velem...

9. rész

Sziasztok!

Végre megvagyok a vizsgáimmal...annyira örülök neki :) Most legalább van egy kis pihi a nyári szemeszter kezdetéig. Mostanában egyedül írom már a részeket, így azért kicsit időigényes a dolog nekem, valami mindig közbejön. Már készült ez a rész egy ideje, de valahogy sose maradt időm befejezni, de végre itt vagyok vele. Remélem most így egy kicsit több időm jut a blogra, mert tényleg el volt mostanában hanyagolva ez az egész...kérlek nézzétek el nekem. Na de nem is fecsegek többet.

Puszim :):)

Túl gyorsan telt el az út hazáig. Életemben először nem akartam szembekerülni a legjobb barátommal. Muszáj lesz neki elmondanom, hogy újra összegabalyodtam Kimivel. Már előre látom Eddie kiborulását. Pár éve amikor meglátott a kórházban engem, megakarta őt ölni. Alig tudtam őt visszatartani a dologtól. Akkor csak azt akartam, hogy felejtsük el az egészet, hallani sem akartam Kimiről, főleg botrányt nem akartam. Pedig tudtam, hogy Ed legszívesebben megütötte volna a finnt.

Ezért is költöztünk akkoriban New Yorkba. Elhatároztuk, hogy új életet kezdünk, teljesen új fejezetet nyitunk az életünkben. Soha nem akartunk visszatérni Európába. Talán nem is tettük volna meg, ha  nem vagyok olyan zűrös természet. Valamilyen oknál fogva én vonzzom a bajt...na meg a bajos pasikat.
New Yorkban összejöttem egy pasival, aki teljesen lenyűgözött. Kedves volt, mindent megadott és úgy éreztem szerelmes belém. Olyannyira belehabarodtam, hogy a hibáit nem vettem észre. Már az elején is hirtelen haragú volt, de velem sosem veszekedett. Mindig csak a munkahelyi gondok voltak, amit ott is hagyott a munkahelyén, egészen amíg össze nem költöztünk. Akkor valami megváltozott. Irányítani akart, nem engedett sehova se, az autóversenyzésről még csak hallani se akart. Kisajátított magának. Amikor meg rákérdeztem, hogy miért, megütött. És én tűrtem, azt hittem, hogy ez csak egyszeri eset, de szépen lassan rendszeressé vált az egész. Nehezen hoztam meg azt az elhatározást, hogy elhagyom Jake-t, de megtettem és a barátaim mellém álltak. Ezért vagyok újra itt.
És ezt még el se mondtam Kiminek. Biztos nem lesz egy könnyű vallomás az biztos, de muszáj megtennem. Hiszen megígértük egymásnak, hogy nincs több hazudozás. És ezúttal rajta is látom, hogy komolyak a szándékai.

-Hahó művész úr, megjöttünk!-kiáltott  barátnőm, amint benyitottunk a lakásba.

-Konyha-kiáltott vissza, majd beléptünk mindhárman az említett helységbe. Éppen a számítógépém retusált pár képet.

-Na lett állásod Don Juan?-kérdezte Lina, miközben kiöntött egy pohár narancslevet.

-Aha...képzeljétek, egy igencsak népszerű fotósnál voltam múltkor meghallgatáson. Úgy volt, hogy csak segítőt keres, de meglátta a képeim, és bevett munkatársának-mesélte nagy átéléssel. Nagyon örültem, hogy végre neki is összejön valami munka

-Jajj de örülök neki!-öleltem meg hirtelen őt- Legalább a te dolgaid is kezdenek helyrejönni-adtam puszit az arcára.

-Na és milyen csajokat szedtél fel távollétemben? Mesélj öregem...-szólalt meg Chris is.

Tipikus, neki máson se jár az esze, mint a csajokon. De barátunk kapva kapott az alkalmon és belekezdett a sztorizgatásba, hogy mit csinált, míg mi nem voltunk itthon.

Linával úgy döntöttünk, hogy inkább hagyjuk őket, így bementem a szobámba egy kicsit rápihenni a randira. Na meg azon agyaltam, hogy hogyan is vezessem be a témát, hogy Kimivel megyek ma randizni.

-Micsoda?! Kivel???-hallottam meg egy dühös kiáltást a konyhából, ami Eddie-hez tartozott. Nem sejtettem sok jót ezután. - Elizabeth Emma Hale, azonnal gyere ki!!!-kiáltotta dühösen az egész nevemet.

Nem akartam nagyobb bajt, ezért rögtön kimentem. Ed szinte még sose kiabált velem, ezért eléggé megijedtem. Amint beléptem a konyhába szemben is találtam magával a düh megtestesítőjével. Mögötte egy még ijedteb Christ pillantottam meg, aki ajkaival a bocsi szót formálta. Tudhattam volna, hogy eljár a szája.

-Ugye ez a tökfej itt mellettem rosszul informált?-kérdezte ingerülten.

-Mármint miről, ha szabad megtudnom?-próbáltam higgadtan visszakérdezni. ,,Fő a magabiztosság"-ismételgettem magamban.

-Az előbb valami olyan hülyeség hagyta el Chris száját, hogy te Raikkönennel mész ma randizni, ja és idézem szavait  ,,Tegnap csak arra nyitok be, hogy a vöröskénk Kimi szájában van eltűnve. Te tudsz róluk valamit?"-idézte Davis szavait.-Ugye nem igaz?

-Háát, ez attól függ milyen szemszögből nézed-nevettem fel zavaromban- Fizikailag lehetetlen, hogy eltűnjek Kimi szájában.

-Hát te tényleg meg vagy bolondulva!!!-kiáltott fel-Felejtsd el azt, hogy te ma vele randizni fogsz...sőt felejtsd el, hogy egyáltalán létezik! Emlékeztetnélek arra a tényre, hogy miatta majdnem meghaltál.

- Egyrészt Edward,  a baleset nem az ő hibája, én szaladtam át az úton úgy, hogy nem néztem körül, másrészt meg nem vagy az apám, hogy megmond kivel randizhatok. 

-Akkor pedig választanod kell. Én vagy Kimi? Ha őt akarod, akkor engem egy életre felejts el.-fenyegetett meg.

- Ezt komolyan gondolod? Választás elé állítasz? Pont te?

-Ez nem válasz-nézett ki az ablakon-Halljam...

Én csak hitetlenkedve bámultam rá. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy a legjobb barátom, akit testvéremként szeretek képes ilyen feltételt adni.

-Hát ha azt akarod, hogy válasszak hát tessék Parker, választok!-kiabáltam neki, majd remegő kezekkel előhalásztam a telefonom és tárcsáztam Kimi számát.

-Szia Vöröském, na hogy állsz a készülődéssel? Csak nem gondban vagy, hogy mit vegyél fel?-vette fel vidám hangon a finn.

-Szia Kimi! Van itt egy kis gond...