8.

Ezt a részt most Zombori Briginek szeretnénk ajánlani....Brigi mégegyszer nagyon köszönjük a díjat!!! :):):)
 Reméljük mindenkinek tetszeni fog...elég sok minden ki fog derülni a részben:))
 Puszaaa
R&A

Valami iszonyú fejfájásra ébredtem. Azt se tudtam, hogy hol vagyok, nem mertem kinyitni a szemem. Éreztem, hogy süt a nap és ha kinyitnám a szemem, akkor megvakulnék. Hirtelen ajtónyitódásra lettem figyelmes, majd arra, hogy besüpped mellettem az ágy. Most már tényleg kíváncsi voltam, hogy ki lehet az, ezért nagy nehezen de kinyitottam a szemem.
-Áuuu…a fejem, a szemem-nyöszörögtem, amikor kinyitottam a szemem.
Hirtelen még az se izgatott, hogy ki ül az ágyamon. Pár másodpercbe beletelt, hogy normálisan lássak és észrevegyem, hogy unokatesóm az.
-Nico hol vagyok? Mert, hogy ez nem az én szobám az is tuti-öleltem meg őt.
Erre kaptam egy elég fura pillantást. Ajajj a legrosszabbat sejtettem.
-Ugye nem???-emelkedett meg a hangom pár oktávval-Ugye nem feküdtem le senkivel se, legfőképpen Vele???-kezdtem bepánikolni.
-Tényleg nem emlékszel?-kérdezte Nico.
- Szerinted, ha emlékeznék akkor most ilyen ,,nyugodt” lennék? Mondjad már…mi volt? Én annyira emlékszek, hogy Toni megtudta, hogy Riina vagyok és utána meg dühömben inni kezdtem. Ugye nem csináltam semmit?
-Toniii tudjaaa????-na ezen meg ő kezdett pánikolni.
Szóval egy tény biztos. Az tuti, hogy Toni nem árulta el Kiminek, mert akkor szerintem már Nico is tudna róla. Azért ez egy jópont nála.
Miután elmeséltem neki az egész Tonis sztorit, még mindig nem került nyugalmi állapotba.
-Riina te észnél vagy? Ne hidd azt, hogy Toni nem árulja el Kiminek az igazat. Ne legyél már ilyen naív.... hiszen ők ketten a legjobb baátok a földön.
Szinte csak most ébredtem rá erre a tényre és nagyon megijesztett a tudat, hogy akármelyik pillanatban megtudhatja az igazságot. Nem tudom hogy fogok Kimi szemébe nézni úgy hogy nemtudom biztosra, hogy Ő tdja, ki vagyok. Ez valami rémisztő...

Szerencsére a buli után egy jó darabig nem találkoztunk. Legalábbis nem sűrűn. Kétszer kellett őt elkísérnem interjúra, most még a gyárba is egyedül ment. Azóta  a buli óta már egy hónap eltelt és hál' istennek Toni eddig tartja a száját.
Viszont ahogyan vészesen közel kerültünk az első futamhoz, felmerült egy nagyobb probléma is.
Azon se Nico se én nem gondolkodtunk, hogy Mattival mi lesz, amikor már futamok lesznek, hiszen nem hanyagolhatja el az iskolát. Nagyon sokáig ezen a témán gyötrődtünk, mígnem dűlőre jutottunk. Vagyis nem mi jutottunk dűlőre, hanem kaptunk egy hatalmas felajánlást. És még hozzá kitől??? Hát Matti Räikkönen-től.

Nem, nem írtam félre a nevet. Ugyanis Kimi apukája eleinte tud az unokájáról. Ahogy én úgy senki se így tervezte, de végül a sors akarta úgy, hogy ő is tudjon unokája létezéséről...

9 és fél évvel ezelőtt

-Riina gondolkoztál már a picúr nevén???-kérdezte unokatesóm.
A  hetedik hónapban jártam és végtelenül vártam már, hogy megszülessen az én kisfiam...ugyanis az előző ultrahangon megtudtam, hogy a szívem alatt egy kisfiút hordozok
- Hát Nico....nem tudom mi legyen a neve. De abban biztos vagyok, hogy a másik keresztneve Kimi lesz.-na itt majdnem kiköpte a narancslevet- Tudom, hogy te ezt nem helyesled, de ezt már megbeszéltük egyszer. Én nem akarom majd a fiam előtt eltitkolni, hogy ki az apukája. Tudni fogja, hogy Kimi Raikkönen az édesapja és ebben nem nyitok vitát. Az már másik kérdés, hogy soha nem láthassa...-na itt kezdtem el sírni.
Bár már a hetedik hónapban járok, attól függetlenül még mindig elég ingatag a kedélyállapotom.
-Riina ne sírj...majd én megvédem a kispkrapekot és téged is! Nem éri meg ezen a taplón sírni. Ő se sír utánad....hiszen vígan él a feleségével-na itt ökölbe szorult a keze-Szóval érted a lényeget??? Jó család leszünk mi hárman...anyuka, kisfiú és keresztapu.-az utolsó mondatnál már nevetnem kellett.
Nico az egyetlen ember az életemben, aki mindig meg tud nevettetni. Éppen ezen gondolkoztam, amikor megcsörrent a leendő kaeresztapuka mobilja.
-Sziaa- vette fel a telefont-Persze, pár perc és ott vagyok.-mondta gyorsan majd letette.-Tudja kismama, megjött a meglepetése-mondta nekem. Már vagy egy hete nyúz ezzel a meglepetéssel.
- Naaa...Nicooo mondd már el, hogy mi a meglepi! Tudtad, hogy egy kismama előtt nem szabad titkokat tartani?-kérdeztem angyalian.
-Mert ezt is megírták a könyvekben mi?-kérdezte nevetve.-Nem hiszek neked. Na de a terv a következő: Te most szépen fel mész, lepihensz egy kicsit...és amire felébredsz itt lesz a meglepi is.
-Na de nem is vagyok álmos- utálom ha ágyba parancsolnak, mint egy kétévest.
- De egész nap csak főztél...a picinek és neked is kell a pihenés. Ezt viszont megírták  a könyvekben. Látni akarom, ahogy felmész a szobádba
-Igenis parancsnok úr-mondtam kicsit szomorúan és felmentem a szobámba. Persze eszem ágában se volt aludni. Csak addig tettem az alvást, amíg meg nem hallottam, ahogyan elhajt az autójával.
-Rajtunk se fog ki a keresztapu, ugye kicsim?-kérdeztem a pocaklakótól, miközben feltápászkodtam az ágyról.
 Ilyen nagy hassal igencsak nehézkes ám ez a feladat. Erre a mondatomra a picim rúgott egyet majd korgott egyet a hasam.
-Csak nem éhesek vagyunk? Gyere, lemegyünk és eszünk valami finomat-mondtam neki, majd lefelé vettem az irányt.
Éppen a lépcső tetején álltam, amikor valaki veszettül csengetni kezdett.
-Nyitva van, gyere be.-mondtam, mert emlékeztem rá, hogy Nico nem csukta be az ajtót-Csak nem itt felejtettél valamit?-azt hittem Nico az, ezért ez reflexből jött.
De amikor azt hittem, hogy ő felejtett itthon valamit, akkor nagyon is tévedtem. Egy olyan embert láttam meg az ajtóban, akit csak rémáémaimban akartam viszont látni. Jenni állt az ajtóban és irtó dühös volt.
-Mit keresel te itt?-kérdeztem. A hangom szinte remegett az idegességtől.- Tűnj el innen!!!-kiabáltam neki, amikor már egy kicsit visszakaptam a hangomat.
-Dehogy megyek drága barátnőm-szólalt meg gúnyosan, majd elkezdett vészesen felém közeledni. Én még mindig a lépcsőtetején álltam megkövülten-Képzeld mit tudtam meg mostanában?-a hangja eszelős volt- Hát azt, hogy az én legjobb barátnőm kisbabát vár-na itt már ő is a lépcső tetején állt.
A rémülettől megszólalni se tudtam. Egy olyan dolgot láttam a szemében, amit még soha..és ez a dolog nem kecsegtetett számomra semmi jóval.
-Halljam, kitől van a gyerek!!!-ordított, miközben megragadta a csuklóm.-Beszélj már...kitől van a gyerek!- ezt kiabálta és közben ráncigált.
Én már csak zokogni tudtam és remélni azt, hogy ez csak egy rossz álom. De sajnos nem az volt.
Én nem válaszoltam Jenninek, erre ő meg lelökött a lépcsőn.
Nem tudtam mit csinálni, csak sikítani, ugyanis iszonyatosan fájt a hasam. Borzasztóan féltem attól, hogy elvesztem a kisbabám. Jenni meg nem csinált mást, csak nézett. Még csak nem is ment el, inkább kiélvezte a helyzetet.
-Meg fogsz dögölni úgy, mint ahogyan a fattyad is.-mondta dühvel a hangjában.
Én meg nem tudtam semmit se csinálni csak sírniés sikítano, miközben a hasamat fogtam. Már alig érzékeltem valamit a külvilágból, amikor egy ajtócsapódásra lettem figyelmes.
-Mi történik itt?-hallottam meg egy régi ismerős hangot-Jenni mit tettél?-dörrent a hangja, miközben két kart áreztem meg magam körül-Úristen...Riina!-fordítottam maga felé az arcomat. Az ismerős hang tulajdonosa Matti Raikkönen volt, Kimi apukája-Még egyszer kérdem Jenni.. mit tettél?
-Én semmit, csak elbotlott a lépcső tetején és leesett-mondta ártatlan hangon.
Ekkor érzékeltem, hogy még pár ember jött be a házba. Ez volt az utolsó dolog amit érzékeltem, ugyanis elvesztettem az eszméletemet...

Egy kórházi szobában ébredtem fel. Ezt onnan tudom, hogy valami irtózatos fertőtlenítő szag csapta meg az orrom. Kába voltam, nem volt kedvem felébredni, de én kiváncsibb nő vagyok annél, mint hogy aludjak.
Amint kinyitottam a szemem, tudtam, hogy igazam volt...tényleg egy kórházi szobában voltam. Éppen, hogy csak felébredtem, de több ember is felém mozdult. Nevezetesen: Nico, Nicole, Jenson és Matti. Mindenki arca megygyötört volt. Nagyon megijedtem.
-Mi történt?-kérdeztem tőlük
-Riina, Jenni lelökött a lépcsőről-szólalt meg barátnőm.
Ekkor ugrott be minden. Jenni, a veszekedés, Matti. Az emlékek hatására ösztönösen a hasamhoz nyúltam, ami már teljesen lapos volt. Nyoma se volt az én kifiamnak. Úrrá lett rajtam a pánik.
- Mi van a kisfiammal? Hol van a kisfiam?-kérdeztem kétségbeesettem és megint csak zokogni kezdtem-Mondjatok már valamit!!!-kiabáltam velük.-Ugye nem lett semmi baja...ugye neem-a végét már csak suttogtam Niconak, mivel ő jött oda hozzám és lefogott.
-Riina....Riina nézz ide!-kérte és felé fordította a fejem- Nyugodj meg! Miután behoztunk a kórházba, kiderült, hogy elindult a szülés és meg kell múteni. Sokáig tartott és nagyon kevés volt arra az esély, hogy túlélitek-itt megint zokogni kezdtem- De ti mindketten harcosok vagytok és mindketten túléltétek! Bár a kiskrapek inkubátorban van, attól függetlenül szerencsésen túlélte  a szülést. Mág nagyon pici a koraszülés miatt! Gratulálok anyuka!-mondta és megölelt. Közben olyat láttam, amit még soha. Nico szemében könnyek voltak úgy ahogy Mattiéban is. Amikor Nico elmondta, hogy Ő még él, hatalmas kő zuhant le a szívemről.
-Látni akarom!-mondtam.
-De még nagyon gyenge vagy Riina!-szólalt meg az újdonsült nagypapa is.
-Nem érdekel...látni akarom a fiamat!-ettől az elhatározásomtól nem tágítottam.
Végül nagy nehezen, de sikerült rászedni a barátaimat és a doktor urat is, hogy láthassam a csöppségemet. Bár így is tolószékben kellett odavinni...csak így engedték meg.
Amikor megláttam Őt, egyben megörülte, és megijedtem. Az én törékeny  kisbabámból nagyon sok cső lógott ki, mindegyikhez egy monitor tartozott.
Már egy jó ideje némán őt néztük, amikor bejött egy nővérke is.
-Ne haragudjon a zavarásért, de meg kell kérdeznem, hogy mi lesz a kisfiúneve. Hogy tudjak mit írni a karszalagjára.
Hirtelen nem tudtam mit válaszolni, de amikor megláttam az inkubátor másik felénél álló embert aki megbűvölve nézte a csöppséget, rögtön tudtam, hogy mi lesz a megfelelő név.
- Matti Kimi Lambrick...ez lesz a fiam neve-mondtam a nővérkének, aki megköszönte és kiment.
-Miért?-kérdezte tőlem Matti. Láttam, hogy nagyon meghatódott és a mindig erős ember szemében egy-két könnycsepp jelent meg.
-Hogy miért? Mert a nagypapinak köszönhetjük az életünket. Ugye kisfiam?-néztem rá a csöppnyi kis  testre, aki attól a perctől fogva életem értelme...

Díj!!!

Sziasztok!!!

Most nem résszel jöttünk, egy kicsit mással. 
Kaptunk egy díjat Zombori Brigi -től, amit ezúton is nagyon szépen köszönünk neki!!! Nagyon sokat jelent nekünk. Irtó boldogok vagyunk, hogy ez a történetünk is kapott díjat. :):):)

Szabályok:

1. Értesítsd a blog tulajdonost aki adja, hogy megkaptad.

2. Tedd ki a blogodra.

3. Írj le 6 dolgot magadról.

4. Írd ki, hogy kitől kaptad.

5. Add tovább 4 -azaz négy- írónak.

6. Írd ki a szabályokat, hogy mindenki tudja.

7. Értesítsd a díjazottakat.

És most rólunk:

1.Unokatesók vagyunk XD...és nem nagyon bírunk ki egymás nélkül több mint egy hetet.

2.Imádjuk a Forma1-et és a spanyol focit ...de más motorsportnak se mondunk ellent :)

3. Célunk, hogy a lehető legtöbb f1-es futamon résztvegyünk....beleértve az idei Magyar Nagydíjat is (sajna még sose jutottunk ki :(  a futamra)

4. Kedvenceink: Kimi Räikkönen, Sebastian Vettel, Mika Häkkinen, Nico Rosberg.....úristen...nagyon sokan vannak, szóval inkább nem soroljuk tovább

5. Szeretnénk még sok-sok új történetet írni  nektek...ötletekből sose fogyunk ki 

6. Végül: mindketten bolondok vagyunk XP....persze a legjobb értelemben.

És akiknek továbbadjuk:

Rina

Tina96

Monshe

Zsóka

7.

Helloka mindenkinek!
Nagy örömünkre elstartolt újra a Száguldó Cirkusz és a fiúk nagyon jól teljesítettek :))). Bár Iceman csak 7. lett, senki se feledje, hogy mindezt a 17. helyről érte el ...és hát a kissebbik szöszi megint hozta a formáját, az a 2. hely is szuper. A többiekről már nem is beszélve.
Srácok ezután is mindent bele!
Na nem is húzom tovább a szót, itt a friss :D

Puszaaa
R&A

U.i.: Reméljük megint megleptek pár komival minket. :)

(Rose)

Miután fiammal hazamentünk, nem történt semmi különös. Éltük az életünket, mint máskor. Nem is hoztuk szóba a Kimivel való találkozást, mert nem nagyon szeretett beszélni az apjáról. Pedig én sosem tiltottam meg neki, hogy találkozzon vele. Mattinak mindent elmondtam, ami történt és magától jutott arra a döntésre, hogy nem akar Kimivel találkozni. Mióta megszületett, azóta tudja, hogy Ő az apukája, a szobájában újszülött kora óta ott van az a közös képünk, ami még akkor készült, amikor minden rendben volt és nagyon szerettük egymást.

Körülbelül 7 éves lehetett az én Mattim, amikor megkérdezte, hogy az ő apukája miért nincs itt. Ez volt az a nap, amikor őt is beavattam a múltamba. Tudtam, hogy ő egy nagyon okos fiú és kora ellenére megérti a dolgokat. Szerintem amúgy ezt az intelligenciáját az apjától örökölte. Szóval elmondtam neki mindent és arra csak annyi volt a válasza, hogy ő nagyon jól érzi magát Nicoval, Sebivel és Jenssel és ők egy kicsit olyanok, mintha mind az apukái lennének.

Emlékszek, hogy amikor eldöntöttem, hogy Kimi mellett fogok dolgozni akkor mekkora hiszti lett a dologból. Szerencsére már ezen is túlestünk, bár a fiam még mindig nem helyesli a dolgokat, azt mondja, hogy félt engem  és félt a csalódástól.

Most kérdem én, nem ő a világ legaranyosabb és legokosabb kisfia?

Délután mialatt, Nico és Matti éppen valami véresen komoly focivisszavágót játszottak az udvaron , addig én elmentem Kimihez és megnéztem az irodámat. Sajnos Jennivel nem találkoztam, mivel valami lovasversenyen volt. Ezért nem is tartott sokáig a dolog szinte csak 10 percet voltam a házban, utána meg siettem haza. Hazafelé kaptam is egy hívást Nicitől, az én legjobb barátnőmtől.

- Szia Nici! Na végre, hogy tudok veled beszélni. Már olyan régen találkoztunk! Ugye akkor holnap jössz és bulizunk egy kicsit?

- Hát ezzel lenne a gond csajszi. Ki nem találod....Lewis kitalálta, hogy holnap menjünk el Angliába a szüleihez. Komolyan mondom, már az idegeimre megy! Pedig tudta jól, hogy veled fogok találkozni! Ez egy akkora szemét...-kezdte magát felidegesíteni.

-De te szereted ezt a szemetet.-nevettem bele a telefonba.- Figyelj, nincs semmi baj, menjetek csak családlátogatóba, majd úgyis találkozunk.

- De én holnap veled akartam tartani egy csajos napot-dühöngött még mindig-Áchh...mindegy, hagyjuk. Inkább mondjad, mi volt tegnap Kimivel?

- Ne tudd meg! Szerencsére nem ismert fel, de volt ott minden. Még csak egy napja találkoztunk, de már volt veszekedés, kibékülés meg minden.

Szinte az egész sztorit elmeséltem barátnőmnek, miközben haza értem.  Ő se helyeselte ezt a Kimis dolgot, de abban egyetértett, hogy Jenni nem úszhatja meg a tettét. Hogy Nici szavával éljek ,, Meg kell tépni a büdös ribancot!"...

Miután hazamentem, olyan gyorsan telt az idő. Alig voltunk együtt Mattival, már reggel volt és neki mennie kellett suliba. Még az volt a szerencse, hogy korán végzett és már délben otthon lehetett velem. Éppen az ebédet főztem, amikor negcsörrent a telefonom. Kimi volt az.

-Szia Kimi, van valami baj?- kérdeztem, mert nem nagyon emlékszem arra, hogy ma valami programunk lenne.

Úgy beszéltük meg, hogy csak a hétvégén fogok menni dolgozni.
-Szia dehogy, csak ma estére kisebb bulit rendeztem és gondoltam meghívlak hogy kiengeszteljelek.Remélem eljössz.-szólt bele Ő is a telefonba.

Na erre most nem számítottam. Buliba menni Kimihez? Elgondolkodtam a dolgon. Végülis rám fér már a kikapcsolódás, na de hogy ez jó ötlet e azt nem tudom. Arra jutottam, hogy el kéne fogadnom a meghívást, hiszen csak kiengesztelni akar.
-Kik lesznek ott?-kérdeztem, mert azért jobb lenne ezt minél előbb tisztázni.

Ha már bulizni megyek, akkor oda nem kell az ő drágalátos felesége. Nem akaork még balhézni.
-Pár Forma1-es, meg a régi haverjaim.Nem leszünk sokan.
-És a feleséged?-kérdeztem. Jobb biztosra menni.
-Ő nem lesz, de ha akarod meghívhatom. De persze csak akkor, ha meg akarod ismerni.-még csak azt kéne, hogy ott legyen.
-Ismerem eléggé, nem kell meghívnod.- na ez most olyan gyorsan kiszaladt a számon, hogy bele se gondoltam, hogy mit mondok. Ezt nem kellett volna- Na hányra menjek?-próbáltam terelni a témát.
-Ezt hogy érted?-kérdezett rá, mire nem akartam válaszolni. Mintha ezt Ő si megérezte volna, mivel folytatta-Különben hatra. Érted menjek?
-Oké, ott leszek. Nem kell értem jönnöd, odatalálok. Bocs, de most mennem kell. Szia.-raktam le a telefont, még mielőtt még nagyobb hülyeségek jöttek volna ki a számon.

Ezután az eléggé fura beszélgetés után kaptam mégegy hívást. Ma kifejezetten keresett vagyok. Most viszont Sebi keresett. Ő előbb tudhatott a buliról, mert már eleve azzal kezdte a beszélgetést, hogy megyek-e.

Esküszöm, kitekerem a nyakát, ha kiderül, hogy ez a buli az ő ötlete volt. Még csak időm se volt mérgelődni a dolgon, mivel kb. fél óra múlva már az ajtóm előtt toporzékolt és csengetett a szöszi.

-Hát te?-kérdeztem, miközben adtam neki két puszit.

-Hát jöttem leellenőrizni, hogy nem haragszol-e rám.-mondta behúzott nyakkal, miközben bementünk.

-Jaj te hülyegyerek, hogy tudnék rád haragudni-mondtam nevetve, amikor megláttam a boci szemeit.- Matti, itt van Seb!-kiáltottam fiamnak az emeletre, mire pár perc múlva hallottam a dübörgő lépteket a lépcső felől.

-Szia Seb bácsi!-direkt mondta, hogy bácsi. Tudta jól, hogy ezt Sebi utálja.

- Matti nagyon nem leszünk jóban, ha mégegyszer bácsinak szólítasz! Ezt most direkt csinálta mi?-kérdezte tőlem, mivel én eléggé nevettem az előző mondatán.

- Pedig olyan jól hangzik….Sebi bácsi!- nevettem még mindig.

Nagyon szórakoztató volt az a tény, hogy a még szintén gyerek Sebit bácsinak szólítják.

Miután eléggé kinevettem magam (megjegyzem Seb elég morcosan nézett rám ez miat) úgy döntöttünk, hogy megebédelünk, mivel az én drága Nicom is befutott. Már csak Jens és Nicole hiányzott a bandából, de ők sajnos nem tudnak itt lenni.

-Rosie érted jöjjek vagy menjünk taxival?-hozta fel a buli témát Seb, mire unokatesóm kezében rögtön megállt a villa.

- Mi? Hova mentek ti taxival? Riina, csak nem vagy olyan hülye, hogy elmész ezzel a taknyos kölyökkel randizni?

-Hééé!-háborodott fel az említett a ,,taknyos kölyök” után.

Na ezen a szóváltáson megint fel kellett nevetnem. Még hogy én meg Sebastian.

-Nico, ezt kikérem magamnak. Nem vagyok pedofil. Olyan embernek nézel, mint aki megrontja a kisgyerekeket?- ezen meg Nico tört ki hangos nevetésben.

Szegényem már majdnem megfulladt a röhögéstől. Persze Sebastian ezután benyomta a durcit. Tisztára olyan volt, mint néha Matti, és még megsértődik a kölyök elnevezésen.

 A fiúkkal röhögtünk még mindig, amikor fiam csörtetett be újra a konyhába. Újra? Mikor ment Ő ki?

-Mi a baj kicsim?-kérdeztem meg, miután levágódott az asztalhoz.

-Semmi, csak éppen most dobtam ki Kimi Räikkönent.-mondta már haláli nyugalommal, mire én elsápadtam.

Honnan tudja egyáltalán, hogy itt lakom?

-Kimit? Kimi itt járt?-szinte suttogtam-És te  nyitottál ajtót?-komolyan mondom ettől féltem a legjobban.

Attól, hogy meglássa Mattit és rögtön rájön, hogy az Ő fia. Én már ájulás közeli állapotban  voltam, amikor a kisfiam odajött hozzám és átölelt.

-Anyu, nincs semmi baj. Azt mondtam neki, hogy nem lakik itt semmilyen Rosaline Lambrick és amikor Sebit kereste, azt mondtam, hogy nagy rajongója vagyok és én örülnék a legjobban, ha láthatnám. Anyuci ne sírj!-mondta, mivel nekem elkezdtek potyogni a könnyeim.

Én nem is attól félek igazán, hogy megtudja az igazat, hanem sokkal inkább attól, hogy akkor elvesztem a fiamat. Ismerem Kimit annyira, hogy ha ezt megtudja, akkor lesz olyan dühös, hogy mindenáron el akarja majd venni tőlem Mattit. És én már nem akarok elveszteni több embert az életben.

-Hallod Riina, nincs semmi baj. Nem tud semmit se-rázott meg egy kicsit Nico-Nem hiába, az én keresztfiam a legokosabb kölyök a világon-mondta, mire én is elmosolyodtam.

-Tudom, hogy nagyon okos. Ő az én kisfiam-mondtam és adtam Mattinak egy puszit.

Ezután kitalálta a drága, hogy menjenek focizni a fiúkkal. Őszintén, nem is nagyon bántam, így legalább volt egy kis időm elkészülni a bulira.

Bár nem volt olyan nagy kedvem már hozzám de úgy döntöttem, hogy ha nem mennék el, akkor csak magam ellen beszélnék. És kiváncsi voltam az emberekre, régi ismerősökre. Ugyanis azt mondta, hogy lesz ott egy-két barátja is.

Miután kész lettem, már éppen időben voltam, szóval el is indultam a buliba. Persze előtte elmaradhatatlan volt a szokásos jó-éjt puszi Mattinak. Seb már egy órája elment, abban egyeztünk meg, hogy külön érkezünk.

Pontosan 6 óra volt, amikor Kimi házának ajtaján csöngettem. Muszáj volt egy nagy levegőt vennem, mivel valószínűleg bent van pár régebbi ismerős is. Remélem senki se ismer meg.

-Szia Rose! Azt hittem már nem jössz.-mondta megkönnyebbülten a Jégember.

-Megígértem, itt vagyok-mosolyogtam rá, majd beljebb mentünk a házban.

Akivel először megláttuk egymást, az Toni Vilander volt, Kimi gyerekkori barátja. Jól ismertem Tonit. Sőt, ő volt az első pasim. Kimit jóformán csak általa ismertem meg. Tőle féltem a legjobban, mert ismert engem. Attól függetlenül, hogy amikor utoljára láttuk egymást csúnyán összevesztünk, attól én még nagyon szeretem őt, mint barátot…vagyis Riina barátját.

-Ááá, a hercegnő-mondta egy hatalmas vigyorral az arcán, amikor odaértünk hozzájuk.

Hát az én mosolyom már nem volt annyira őszinte, mint az övé, ugyanis régen mindig hercegnőnek szólított, még akkor is amikor már külön voltunk. Ez volt a szokása.

És most nem tudom, hogy ezzel, mire céloz. Csak imádkozni tudok azért, hogy ezt csak úgy általánosan mondja, és nem Riinának szánja.

-Mivan haver, csak nem ismered Rose-t?-kérdezte döbbenten a Jégember.

-Nem, csak már annyit meséltél a sajtósodról, gondoltam megérdemli a hercegnő címet. Rajta kívül csak egy nőről beszéltél ilyen sokat.-mondta a barátja.

Ezután a mondat után kicsit feszült lett a hangulat, láttam ahogy Kimi szúrós tekintettel néz a barátjára. Gondoltam oldom ezt a helyzetet, így rögtön bemutatkoztam Toninak, majd úgy döntöttem, hogy megyek és megismerkedek a többiekkel is. Itt aztán tényleg voltak egypáran, Tonin kívül még ott volt Atte, Jesse, Mark és Mike is…csak hogy a barátok közül említsek egy-párat. Egész jól elbeszélgettem mindenkivel és ezzel együtt fogyott a pia is. Mert hát miért ne hívna meg minden újonnan szerzett ismerős egy italra.

Egy kicsit kezdett fájni a fejem, ezért kimentem a kertbe egy kis friss levegőre. Éppen a sötétben álltam és néztem kívülről a benti tömeget, amikor nyílt a teraszajtó és Toni jött ki rajta. Se szó, se beszéd odajött és szorosan megölelt engem. Nem tudtam mire vélni a dolgot, először az alkoholra fogtam, de ahogy belegondoltam Toni nem is ivott az este olyan sokat. Még mindig nem engedett el, amikor a fülembe suttogott.

-Mondd, hogy te vagy az! Nem kell semmi mást mondanod, nem faggatlak, ha kell soha többet nem találkozunk, csak mondd azt kérlek, hogy te vagy az!!!- súgta.

Ekkor jöttem rá arra, hogy ő tudja, hogy ki vagyok. Nem tudom miért, de muszáj volt megnyugtatnom. Hallottam a hangján, hogy tiszta szívből reménykedik a dologban. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire hiányoztam neki, mivel nagyon csúnyán összevesztünk.

Abban a percben, amikor átölelt és ezt mondta, akkor jöttem rá, hogy egy részemnek nagyon is hiányzik a régi életem, viszont az a részem, ami el akarja felejteni ezt, az sokkal nagyobb. De ebben a pillanatban az a kisebbik rész győzött.

-Igen Toni, én vagyok az.-öleltem meg én is őt- De….

-De nem szabad elárulnom. Tudom Riina, tudom. És nem is fogom. Okos csaj vagy te, és ha te azt mondod, hogy ez így jó akkor ez így jó.  Nem akarod, hogy Ő valaha is megtudja? Hiszen megveszik érted.

- Toni, régen lehet, hogy úgy volt és szeretett. De aki szeret, az nem csókol meg egy másik lányt. És nem akarom, hogy valaha kiderüljön, hogy én ki vagyok, vagyis voltam! Nem miatta jöttem vissza! És még egy dologra megkérlek. Soha többet ne hívj Riinának, ugyanis Riina meghalt. Én már Rosaline vagyok-mondtam neki egy kis dühvel a hangomban- És ha valaha is egy kicsit szerettél, akkor nem mondod el Neki és elfelejted ezt a pár percet!-mondtam neki és berohantam a házba.

Őszintén?

Megbántam, hogy elmondtam Toninak. Pedig a szemébe kellett volna hazudnom. Ezután a 10 perc után szinte sírhatnékom volt. Nem tudtam mit csinálni, csak el akartam felejteni ezt az egészet és a felejtéshez éppen kéznél volt egy kis alkohol…

6.

Sziasztok!

Köszönjük a több mint 1000 látogatót és az új követőket :):):) 

Most egy Kimis részt hoztunk, reméljük tetszeni fog és kapunk ehhez a részhez és pár komit XD

Puszaaa

R&A

(Kimi)

Mikor Seb ráébresztett arra, hogy nagyon bunkó voltam Rose-zal úgy döntöttem, hogy valahogy ki kell engesztelnem őt .Mikor találkoztam vele az üzletben, akkor jöttem rá hogy nekem ő valahonnan tényleg nagyon ismerős. Tuti  nem mondott igazat, amikor azt mondta hogy "még sose találkoztunk ezelőtt".
Végül arra jutottam, hogy rendezek egy nagy bulit, ahova őt is meghívom.
-De mi van ha nem jön el? Mégse kényszeríthetem őt. És ha csak olyat rendeznék, ahova csak a közelebbi ismerősök jönnek el?-gondolkoztam hangosan.
-Arra talán eljön.-vágta rá a hátam mögött valaki, mire vettem egy 180 fokos fordulatot.
-Jézusom, Seb te egy állat vagy.Ez most mire volt jó?-szóltam rá
-Bocs, hogy megijesztettelek. Ha Rose-ról beszéltél, akkor talán el fog jönni, ha kedvesebb leszel és nem olyan tapló amilyen múltkor.
-Muszáj mindig felhoznod? Tudom hogy buta voltam és megbántam. De ha tudni akarod, azt már megbeszéltük tegnap. Találkoztam vele az üzletben és minden oké már. Haver, kérdezhetek valamit?
-Ha azt akarod megkérdezni, hogy kérek-e valamit, akkor köszi egy pohár almalevet.-vágta rá.
-Nem először vagy itt, tudod hol a konyha, a hűtő, a pohár. Szolgáld ki magad.-vágtam vissza
-Árad belőled a kedvesség, na de mit akarsz kérdezni?
-Figyelj, tudom hogy van, amit nem mondtok el Rose-zal, annyira én se vagyok ám hülye. Mit titkoltok el előlem?-érdeklődtem
-Senki nem mondta, hogy hülye vagy.De én nem mondhatom el, ez az ő titka. Ha akarja, elmondja.Bocs.- mondta és kiment a nappaliba én meg követtem.
-Seb, ne csináld ezt. Egy csaj miatt nem fogok összeveszni veled, eddig mindent elmondtál. Most mi ez?-érveltem nem sok sikerrel.
- Bármit mondhatsz, akár ki is dobhatsz,de ezt nem szeded ki belőlem.-rázta meg a fejét.
-Nemár, nem lehet ez annyira fontos hogy titkolni kelljen előttem. Talán férje van, aki egy vadállat vagy gyereke van vagy mi?-próbáltam találgatni.
-Egy dologban segítek mert barátok vagyunk. De ha rájössz és elmondod neki, hogy tőlem tudod én esküszöm kiheréllek..
-Mondd már mi az?-vágtam közbe
-Ha vártál volna egy percet, elmondtam volna.Na szóval: gondolkozz kik voltak a múltadban és rá fogsz jönni mi előtted a titok.
-Szóval ismertem őt, igaz?- kérdeztem rá, amire már ezelőtt is gondoltam.
-Bocs nekem mennem kell, ha bulit szervezel remélem én is a listán vagyok.És még egy jó tanács. Ha azt akarod, hogy eljöjjön, akkor nem ajánlom hogy meghívd Jennit. Tudom hogy kicsit fura ez a kérés, de akkor tuti eljön. Na szevasz.-mire észhez tértem az előbb mondottaktól, már csak azt hallottam, hogy indítja a motort.
-Most akkor mi van? Már totál nem értek semmit.-dühödtem be.
Úgy döntöttem hogy ma estére összehívom a bandát, szóval elindultam megint az üzletbe hogy bevásároljak. Vettem pár üveg piát.
Igaz egy normális ember erre nem azt mondaná hogy pár, de én mikor tartoztam a normálisak közé? Vettem rágcsákat meg sok gumicukrot.
Azt senki ne kérdezze meg hogy miért, de valami azt súgta hogy Rose imádja.Szegény eladónő is furán nézett rám mikor meglátta a nem kevés adagnak mondható cukrot.
Mikor hazaértem, felhívtam pár ismerőst, hogy ma este buli, ha akarnak jöjjenek.
Irtam Sebnek is egy smst, hogy ma este hatkor nálam. Erre csak annyi volt a válasza hogy " Hatkor? Azt akarod, hogy kilenckor már mindenki hulla részegen kóvályogjon? De oké." Ezen nevettem vagy fél órát, aztán felhívtam Rose-t. 2 csengés után felvette
-Szia Kimi van valami baj?- kérdezte rögtön.
-Szia dehogy, csak ma estére kisebb bulit rendeztem és gondoltam meghívlak hogy kiengeszteljelek.Remélem eljössz.
-Kik lesznek ott?-kérdezősködött tovább.
-Pár Forma1-es, meg a régi haverjaim.Nem leszünk sokan.
-És a feleséged?-kérdezte és volt egy olyan érzésem hogy ezt gúnyosan kérdezte, de ahogy ez  gondolat jött, úgy el is repült.
-Ő nem lesz, de ha akarod meghívhatom. De persze csak akkor, ha meg akarod ismerni.
-Ismerem eléggé, nem kell meghívnod. Na hányra menjek?
-Ezt hogy érted?-kérdeztem rá mert olyan fura volt. Ez az egész kezd nagyon homályos lenni.-Különben hatra. Érted menjek?
-Oké, ott leszek. Nem kell értem jönnöd, oda találok. Bocs, de most mennem kell. Szia.-rakta le a telefont, még mielőtt válaszolhattam volna.
-Ezt nem értem. Miért nem tudott válaszolni a kérdésemre? És hogy értette a dolgokat?-kérdeztem már magamtól.
Rá kell jönnöm mit titkolnak előlem ha törik, ha szakad.Felvettem a kocsi kulcsom és átmentem Sebhez. Mikor már ott voltam, beengedtem magamat az ajtón. Ha már ő is megteheti, akkor én is.
-Seb.- üvöltöttem.
-Emelet.-üvöltött vissza.
Gyorsan felmentem a hang irányába.
-Mész valahova?- kérdeztem mikor megláttam, hogy éppen készülődik.
-Csak egy régi ismerőshöz.- vágta rá némi gondolkodás után.
-Elegem van, felhívtam őt. És nem is itt kezdődik a gond,  hanem ott,  hogy rákérdezett jön e Jenni. Mondom hogy nem, de ha akarja meghívhatom hogy megismerje, erre a válasza meg az volt hogy nem kell, elég jól ismeri. Erre én meg megkérdeztem,  hogy ezt hogy érti és nem válaszolt.-mondtam el egy szuszra.
Muszáj volt már valakivel beszélnem erről.
-Meg fogok bolondulni hogy nem tudom miről van szó. Te meg pontosan kihez mész?-érdeklődtem.
-Majd idővel rájössz remélem. Úgyse ismered, de ha nem haragszol nekem mennem kell.-mondta
-Oké, már itt se vagyok.-mentünk le együtt az emeletről.
Arra jutottam, hogy ezzel a baráttal is valami titok van, nem szokott ennyire gyanús lenni, ezért nem tudom, hogy milyen oknál fogva, de követtem. Szerencsére nem vett észre. Kb. fél óra múlva megállt egy gyönyörű ház előtt. Mikor kiszállt és becsöngetett olyan meglepetés és sokk ért, hogy az elmondhatatlan. Rose nyitotta ki az ajtót, adott Sebinek két puszit és bementek.
-Mivan itt? Ezt nem lehetett elmondani?- mérgelődtem.-Most nem ússzák meg a dolgokat, odamegyek.-döntöttem el miközben kiszálltam a kocsiból.
Mielőtt becsöngettem volna vettem egy mély levegőt.Mikor nyílt az ajtó, totál abban a hitben voltam, hogy nemsokára Rose áll előttem.
Nem tudom miért, de nagyon megbabonázott ez a lány. Ilyen érzésem nagyon rég volt már, még azokból a szép időkből mikor még az életem is teljesen más volt.
Aztán jött még egy meglepetés, egy 10 év körüli kissrác nyitott ajtót.
-Hello, segíthetek?-szólított meg.
Fura, de ahogy észrevettem,  a srác egy kicsit dühös volt.
-Szia, véletlenül nem itt lakik Rosaline Lambrick?-kérdeztem furán.
-Szerintem eltévesztetted a házszámot, mer tuti nem lakik itt.-válaszolt.
A korához képest elég éretten viselkedett a fiú.
-És Sebastian Vettel nincs itt?- húztam tovább a húrt. Én tudom, hogy mit láttam.
-Hidd el, ha láthatnám őt élőben, akkor én lennék a legboldogabb ember. Tudod egy rajongó a sok közül.-vágta rá a gyerek.
-Bocs akkor a zavarásért.-mondtam és ott hagytam.
Rose-t bármilyen messziről megismerem, szóval most vagy a gyerek hazudott vagy nem tudom,hogy  mi van velem. De valahonnan ez a gyerek nekem olyan ismerős, az tuti
hogy az életben még sosem láttam, de valakire nagyon hasonlít, csak tudnám hogy kire.Ki tudja, még lehet, hogy Vettel titokban apuka-motyogtam miközben visszamentem az autómhoz.
Mivel semmivel sem voltam előrébb, ezért inkább hazamentem, hogy előkészüljek a bulira.Még vettem pár grillezni való húst út közben.Az egész délután olyan hamar elment arra eszméltem fel hogy valaki csenget.
-Engedd be magad.-szóltam ki.
-Hello.-köszöntött Sebi.
-Látom anyukád mindenre megtanított és mindent meg tanultál, csak egy dolgot nem.Még csak 5 óra, nem mondod hogy már itt akarsz lenni és megenni az agyam?-kérdeztem nem túl kedvesen mivel dühít, hogy tudom ott volt benn Rose-zal és az a kölyök hazudott nekem, de ha rákérdeznék tuti nem mondaná el nekem az igazat.
-Elintéztem a dolgomat és már nem volt kedvem hazamenni, szóval gondoltam átjövök. De ha zavarok el is mehetek.
-Milyen dolgod volt?És nem zavarsz.-mondtam
-Az lényegtelen és maradok.
-Sebastian Vettel, ne most kezdj el titkolózni. Amíg nem volt a képbe ez a nő, addig minden más volt.
-Kimi Räikkönen, nem titkolózok és eddig nem így beszéltél róla! Mit ártott neked? És mellékesen tényleg minden más volt, veled együtt.- mondta mire mindketten felnevettünk.
 Olyan volt ez a két mondat, mintha több éve házasok lennénk.Jézusom már tényleg meg fogok bolondulni.
-Te Seb ugyi van családja, egy gyereke és egy férje aki szereti őt?-kérdeztem hirtelen.
Nem tudom, hogy miért, de nem akartam azt a választ kapni, hogy van férje.
-Téged ez miért érdekel? Hisz van feleséged, akit imádsz ha jól tudom.
-Nem ezt kérdeztem, na mindegy hagyjuk.Elmegyünk még egyet futni mielőtt ezek megjönnek?-kérdeztem.
-Nemá.-nyöszörgött
-Hogy lehet egy ilyen lusta ember pilóta a száguldó cirkuszban.-mondtam miközben ott hagytam.
-Megszólalt a lustaság példaképe.-vágott hozzám egy párnát.
-Kizárlak.
-Be jövök a pótkulccsal.
-Na aztán tudod hogy hova menjél, ha jól tudom ez még az én házam...

Lassan elkezdtek szállingózni az emberek. Már mindenki itt volt, egy ember kivételével, Rose.
Pontosan 6 órakor valaki csengetett. Seb ment ajtót nyitni. Mikor láttam, hogy Rose jött, odamentem hozzá. Váltottunk pár szót, utána ott hagyott.Azt mondta, hogy megy ismerkedni. Az egész este alatt alig váltottunk pár szót, ami nagyon rosszul esett. Olyan volt mintha direkt került volna.
Mikor már kezdtek szállingózni haza az emberek, úgy döntöttem oda megyek hozzá.Amint megláttam rájöttem, hogy szép adag pia benne van.Esküszöm, Sebastiant még megölöm egyszer, mert nem figyelt rá. Egész este együtt voltak jóformán, de hagyta, hogy Rose berúgjon és egyáltalán Seb hova a fenébe tűnt?
-Mike figyelj, a kölyköt nem láttad?-kérdeztem meg az egyik szerelőmet.
-Utoljára Lolitával láttam, tudod akivel jöttem.-magyarázta, mert nem nagyon jutott eszembe hogy ki az.
-És merre lehetnek?-kérdeztem, pedig féltem hogy épp valamelyik szobában vannak.
-Hát nagyon egy hangon voltak, szerintem elmentek szobára.-nevetett fel
-Esküszöm, megölöm ha az én szobámban vannak. Amíg nem jövök vissza, addig figyelj Rose-ra, hogy ne tűnjön el-morogtam és elindultam a szobák felé.
Benéztem az összes vendégszobába, de Sebet sehol nem láttam. Egy szoba volt foglalt, de ott is Toni haverom dőlt ki.
-Legalább őt nem kell becipelni.-dünnyögtem és elindultam a szobám felé.-Ha itt lesznek esküszöm, hogy felnyársalom a hülyegyereket.
Mikor benyitottam, láttam hogy Seb azon a csajon fekszik.
-10 percetek van felöltözni és kimenni a szobámból. Annyi vendégszoba van, miért nem lehet ott csinálni?Tudjátok mit, ne válaszoljatok.-mondtam és kimentem.
Lent nem várt kép fogadott. Mike próbálja támogatni Rose-t a lenti fürdő felé.
-Ezt nem hiszem el, megkértelek hogy figyelj rá.-mentem oda hozzá
-Nem lehetett megállítani, csak úgy öntötte magába a piát, totál kiütötte magát. Egyfolytában azt hajtogatja, hogy ,,Szeretlek, de az a nő meg fogja keserülni, hogy elvett tőlem"-mondta Mike
-Szerinted itt kire gondol?-kérdeztem
-Biztos nem rám. Ezt nekem kéne tudnom? Nem hiszem.Tudok még valamiben segíteni?
-Még annyit megtehetnél, hogy szólsz Sebnek. Utoljára az én szobámban volt, de remélem eltűnt már onnan, de mindenképp hívd ide. És köszi, hogy eljöttél.-mondtam
-Máskor is.- nevetett fel.
Szerencsére nem kellett sokat várnom Sebre.
-Tudom, hogy te tudod hogy kire gondol és nem kell elmondanod, ha nem akarod. Nem érdekel, elegem van ebből az egészből.  Vidd haza légyszi, nem hiszem hogy itt akar holnap vagyis ma felébredni.-mondtam...

5.

Helloo:)
Köszönjük a sok komit, nagyon sokat jelent nekünk, hogy írtok. De nem is fecsérlem tovább a szót...inkább itt az új rész. Reméljük tetszeni fog:D:D:D
Pusziink
R&A


Először nem tudtam, hogy mit válaszoljak.
,,Egyáltalán hihetek neki még?"-tettem fel magamban a kérdést. Aztán viszont rájöttem, hogy most nem dönthetek érzelmi alapon. Muszáj kibékülnöm vele, hiszen ezentúl szinte minden nap találkozni fogunk. És ha most feladnám az egészet és bunkóznák vele, akkor nem biztos hogy bemutatná nekem a feleségét.
- Rendben van, megbocsájtok. De egyet jegyezz meg Kimi! Nem vagy felsőbbrangú másoknál. Te is ugyanolyan ember vagy mint én vagy akármelyik ember itt körülöttünk. Nem beszélhetsz ilyen hangnemben másokkal. És most nem kioktatni akarlak, csak szeretném, mint sajtósod, hogy ne szállj el magaddal.-mondtam nyugodtan.
- Tudom, hogy bunkó voltam és igazad van. Köszönöm, hogy tegnap helyreráztál kicsit, megérdemeltem. És nagyon köszönöm azt, hogy megbocsájtottál nekem.-mondta és a végén meg átölelt, ami kicsit hülyén jött ki, hiszen elvileg nem ismerjük egymást, most meg úgy ölel itt mintha ezer éve jó barátok lennénk.
Szerencsére Ő is időben rájött, hogy milyen kínos amit most csinál. Az ég szerelmére, mégis csak Ő a Jégember!
-Ó, bocsi. Nem akartam,de hát megörültem, hogy megbocsájtottál és hát...-csak hebegett-habogott, miközben azért a feje is vörös lett.
Azért én se panaszkodhatok, éreztem, hogy az én fejem is valószinűleg teljesen piros lehet.
Nekem ez teljesen olyan helyzet volt, mint amikor először megcsókolt. Jó, persze az teljesen más volt...de tisztán emlékszem, hogy ugyanilyen zavarban voltam akkor is.
-Nincs semmi baj, megesik az ilyen.-mondtam egy apró mosollyal-És te hogy-hogy itt az üzletben mászkálsz? Már bocsi, de nem nézném ki belőled, hogy főzöl és mint egy rendes háziasszony, jönnél vásárolgatni.-próbáltam terelni az előző kínos helyzetet.
 Az utolsó mondatomra csak felnevetett.
-Hát azt eltaláltad, hogy nem vagyok egy konyhatündér.-mondta egy féloldalas mosollyal az arcán.
Istenem, hogy én mennyire imádtam ezt a mosolyát. Mondhatni, hogy ezzel szokott levenni a lábamról . Nem sok választott el attól, hogy válaszoljak neki, hogy tudom...de szerencsére észbekaptam és nem járt el a szám.
-Csak tudod, most kénytelen vagyok magamnak főzni, ugyanis a feleségem nincs otthon-mondta, de amikor a feleség szó-t kiejtette, egy fura grimaszt véltem felfedezni az arcán.-Nem mintha olyan sűrűn főzne nekem-ezt a mondtatot szinte csak suttogta.
Gondolom magának szánta ezt a mondatot, de én is hallottam. Nem tudtam, hogy mit reagáljak az előbb mondottakra.
- Főzzél paradicsomos tésztát, szerintem az nem olyan nehéz és azt még te is megtudod csinálni. Bocs, nem mintha tudnám, hogy nem tudsz főzni, de gondolom nincs sok időd arra, hogy még főzni is megtanulj.-oké, inkább ne szólaltam volna meg.
Az első mondatomat már nem először sütöttem el. Akkoriban, amikor futamokra járt és egy lakókocsiban laktak a pilóták ő gyakran felhívott, hogy éhes és nem tud főzni. Na akkor szoktam ezt mondani neki. De hogy most ez miért jött ki a számon, arról fogalmam sincs.
- Oké, paradicsomos tészta...azt tényleg meg tudom főzni.-mosolygott rám- Tudod, nem először hallottam már ezt. A sze...-na itt elharapta a szót majd kijavította.- szóval a szomszéd lány is mindig ezt mondta nekem, amikor fiatalabb voltam. Ő szakácsnak tanult és nagyon jól tudott főzni. Fejébe is vette, hogy megtanít engem is , de a paradicsomos tésztánál tovább nem jutottunk, nem volt türelmem a többihez-mesélte el a sztorit, amit én is ugyanolyan jól ismertem, mint ő.
 Muszáj volt nevetnem, ahogy visszaemlékeztem a hisztijére, hogy ő inkább éhen hal, mint hogy főzzön mégegyszer. Még szerencse, hogy Kimi azt hitte, hogy azon nevetek, amit mondott.
De azért egy valami nagyon mellbevágott a beszéde után. Azt mondta, hogy a szomszéd lány. Szóval én csak ennyi voltam az életében...a szomszéd lány. Most már ezt is tudom. Az emlékeiben én csak a szomszéd lány vagyok, aki szakácsnak tanult és jól tudott főzni.
Ezt a tényt még valahogy fel kell magamban dolgoznom, így jobbnak láttam, ha megyek.
- Bocsi, nekem most mennem kell, vacsorára jönnek hozzám és a vacsora még itt van a kosárban.-hazudtam neki.
- Ó akkor, nem tartóztatlak fel. Ja el is felejtettem mondani. Kész van az irodád és ha jól tudom, akkor holnaptól hivatalosan is a sajtósom vagy. És kész van az irodád is. Holnap akkor már jössz?-kérdezte.
Na ez meglepett. Azt tudtam, hogy holnaptól vele dolgozok, na de hogy nála lesz egy irodám ezt már nem gondoltam volna. Na de így talán előbb találkozok Jennivel, mint gondoltam volna.
- Hát azt nem tudtam, hogy nálad lesz egy irodám. De ha így van akkor találkozunk!
- Elmenjek érted? Merre laksz?-kérdezte.
Úristen, még csak az kéne, hogy nekem beállítson és véletlenül Matti nyitna neki ajtót. Az egyenlő lenne a katasztrófával, ugyanis kiköpött apja a fiam. Nem tudnám tagadni és Matti is tudja, hogy Kimi az apukája és kiakadna, ha meglátná...
-Köszi, nem kell. Nem lakok messze Baar-tól, eltalálok hozzád. Már voltam egyszer Seb-nél és mondta, hogy te vagy a szomszédja. Ja és szeretek vezetni.-soroltam fel az érveimet és csak remélni tudtam, hogy elfogadja őket.
-Oké, te tudod Rose. Akkor holnap találkozunk. Szia!
-Szia!-köszöntem én is el Tőle, majd gyorsan fizettem és elindultam a fiam iskolájához.
Az út közben azt találgattam, hogy meddig fogom még ezt ép ésszel bírni, mert már most belezavarodtam ebbe a titkolózásba. Nem tudtam, hogy ez ilyen nehéz lesz. Pedig eddig nem is volt semmi gond. Ezt nem értem, amíg Kimivel nem találkoztam, addig nem volt semmi baj. Én Rosaline Lambrick voltam és egy percre se jutott eszembe, hogy valamikor Riina volt a nevem és szerettem Őt. Most meg jön Ő és mindent összezavar. Összezavarja a gondolataimat, az érzéseimet. Alig beszélgettünk fél órát  és majdnem elárultam magam...