27.

Sziasztok!

Tudjuk nem kevés késéssel, de újra itt vagyunk az újabb résszel. Ja és a szereplőknél találtok képet Rii aszisztenséről is, ugyanis már szerepelt egy-két részben és most is kap szerepet Claire a fejezetben. :) Lehet, hogy lesz a részben egy-két helyesírási hiba, de szerettük volna minnél előbb felrakni, így nem volt időnk alaposabban átnézni.
Reméljük tetszeni fog a rész és kapunk egy pár komit :D Örülnénk neki!
Ja ez a rész Krisztinának van ajánlva...az ő unszolására lett kész mára :):):)

Puszaaa
R&A

Lehetetlen ez a mai nap...egyszerűen mióta felkeltem csigalassúsággal megy az idő.

Pont amikor azt várja az ember, hogy végre délután legyen. És akkor még az is tetézi a dolgot, hogy egyedül maradtam.

 Ugyanis a Matti ma ment az osztályával osztálykirándulásra 3 napra így már reggel vittem a suli elé, ahol várt már a srácokra a busz. És most olyan rossz egyedül. A fiam kirándul, Nico hazament Wiesbaden-ba, Kimi meg nemtudom mikor jön haza. Nem találom a helyem. Eddig mindig ahhoz voltam szokva, hogy ez a ház népes és szinte olyan mint egy átjáróház....most meg itt vagyok egyedül a nappaliban és em tudok mit kezdeni magammal. Már vagy az összes tévécsatornát végigfutottam, már kitakarítottam az aegész házat, sőt még be is vásároltam.

És itt vége, letelt...már nem tudok mit csinálni. Ezért inkább úgy gondolom, hogy felhívom Claire-t.

-Szia Rosalie!-vette fel az asszisztensem a mobilt.

-Szia! Véletlenül nincs valami papírmunka az étteremmel kapcsolatban?-kérdeztem, reménykedve, hogy igent mond.

-Ennyire unatkozol, mert elmentek a fiúk?-kérdezte. Szerintem ő is ugyanabban a helyzetben volt, mivel a fiaink egy osztályba járnak és most Claire-nek is szabadnapja van elvileg.-Én se tudok otthon mit csinálni, én is dolgozok.-nevetett a telefonba-Jajj annyira hiányzik a kis Alex! És akkor még Thomas sincs itthon, pedig kettesben lehetnénk.-panaszolta el nekem a bánatát.

-Ne is mondd Claire, ugyanabban szenvedek, mint te. Szánalmas vagyok...a ház összes sarkát kitakarítottam már.-nevettem a telefonba- Ugye Matti nincs, mivel Nico nyert, hazament Németországba, és még...-na itt haraptam el a mondtatot.

Bár Claire volt olyan jó barátnőm, hogy tudott a történtekről, a Kimis dolgot azért mégsem akartam elhíresztelni mindenkinek. Bár Claire mint mindig, most is a vesémbe látott.

-És még Kimi sincs itthon...ugye igazam van? Ez a legnagyobb baj! Azért azt már elmondhatnád, hogy mégis hogyan is álltok ti most egymáshoz a Jégemberrel.

-Most mondd meg, miért ismersz te ennyire engem?-tettem fel a költői kérdést, mire mindketten felnevettünk.-Tudod mit? Van egy jó ötletem! Én is bemegyek az étterembe és akkor egy kávé mellett tartunk egy csajos délutánt és mesélek neked.-adtam az ötletet, hogy nehogy már telefonon beszélgesssük le a fél életünket. És így legalább egyikünk se fog annyira unatkozni.

- Tényleg, van egy igazán jó hírem. A konyha nagyjából már kész is van. Joe meg a többiek már csak az utolsó simításokat végzik a hűtők körül!-újságolta, mire megint eszembe jutott egy jó ötlet.

- Ennek nagyon örülök. Akkor még beugrok az üzletbe, veszek hozzávalókat és kipróbáljuk az étterem konyháját. Főzök és közben beszélgetünk.

-Ezt tényleg jó ötlet Rose. Igy legalább megkóstolhatom a séfkisasszony híres főztjét.-kuncogott a telefonba.

Még beszéltünk egy kicsit majd miután letettük elkészülődtem és bepattantam az autóba.

Persze először végigjártam az összes üzletet, hogy beszerezzek mindent a kitalált menühöz. Nem is tudtam, hogy hirtelen mit főzzek, egyszerre több lehetőség is végigfutott az agyamon. Végül úgy döntöttem, hogy az összes kitalált ételt megcsinálom kissebb adagokban és így legalább tudjuk tesztelni, hogy melyik mehet majd az étlapra és melyik nem.

Egyszerűen mindig jönnek új ötletek és mindig kerülnek fel új ételek az étlapra. Azt meg is beszéltük Claire-ral, hogy az étlapokat csak a nyitás előtt pár nappal rendezzük, mert ahogy engem ismer, úgyis minden pillanatban megváltozatom és bővítem. Hát igen, ez vagyok én. Szenvedélyem a főzés és szeretek új dolgokat kreálni. Mondhatni kiskorom úta ez az étterem az álmom és azt akarom, hogy a nyitásra tökéletes legyen minden.

-Sziasztok!-köszöntem a munkásoknak és Claire-nek, amikor beléptem a félig-meddig kész étterembe.

Maga az étkező rész még nem volt kialakítva teljesen, jóformán még csak a parketta volt meg és félig meddik kész vannak már a festéssel is.

-Jónapot főnökasszony!-köszöntek kórusban a szerelők és festők, akik már éppen a műszakuk végén jártak és már takarítottak.

- Ugye elégedett vagy az eddigi munkánkkal?-jött oda Joe, a szerelők főnöke. Ő volt az egyetlen aki tegezett engem a munkások közül. Végülis én kértem meg őt erre, hiszen elég sokat beszélünk a kialakításról és szinte egykorúak vagyunk. És úgy elég feszengősek voltak a beszélgetéseink, amikor magáztuk egymást.

-Nagyon ügyesek vagytok. Éppen most tervezem kipróbálni a kész konyhát-mosolyogtam, miközben felmutattam  a hozzávalókkal teli szatyrokat a kezemben.

-Akkor látom a séf ma birtokba veszi a konyhát.-mosolygott.

-Hát igen. Tudod, Claire-rel figyelemelterelésképpen csinálunk egy közös délutánt.

-Ja ige, hallottam, hogy a fiaitok kirándulnak és a gyönyörű anyukák meg egyedül maradtak

- Ha gondolod, te is maradhatsz...egy-két óra és kész a kaja.-invitáltam.

-Köszönöm az ajánlatot, csábító is, de a feleségem már vár.-mosolygott.

-Akkor ne várakoztasd meg a feleségedet, érezzétek jól magatokat.-mondtam neki.

-De még befejezném a...

- Tűnés haza! Ne bőszítsd fel az aszzonyt! Igy is egész héten reggeltől estig dolgoztatok. Időben vagyunk a készületekkel. Viszlát Joe!-köszöntem el, majd karon ragadtam Claire-t és bementünk a konyhába.

 Közben úgy döntöttünk, hogy kávé helyett inkább kinyitunk egy üveg vörösbort és az mellett beszélgetünk. Én majd úgyis hazamegyek taxival és majd holnap hazaviszem a kocsit. Ja és nem elhanyagolható tény, hogy nekiálltam főzni. Közben pedig sokat beszélgettünk és nevettünk. Tényleg úgy érzem, hogy Nicole mellett Claire lett lassan a másik barátnőm. Vele ugyanis megtudok olyan dolgokat beszélni, amiket Nicivel nem. Nicivel nem negyon tudok beszélni a gyereknevelésről, míg Claire-rel ugyanannyi idős fiaink vannak.

-És most komolyan elvisz Thomas egy második nászútra?-kérdeztem, miközben belekortyoltam a vörösboromba.

- Aha-bólogatott mosolyogva- Mivel most lesz a tizedik házassági évfordulónk, azt mondta, hogy szeretne egy igazi nászutat. Tudod amikor összeházasodtunk én már terhes voltam, így nem tudtunk elmenni olyan igazi nászútra.-mesélte.

-Ó akkor itt lesz az ideje, hogy összehozzatok egy kistesót Alexnak-mondtam mosolyogva, amibe ő belepirult.

-Hát a tervek között van-mesélte még mindig tűzpiros arccal.

- Akkor csak annyit kívánok, hogy sikerüljön és érezzétek jól magatokat Thaiföldön-öleltem meg őt félig-meddig, mivel a másik kezemmel éppen  a szószt kevertem meg az egyik főfogáshoz.

-És most te jössz Rose! Mi van veled és Kimivel?

-Háát....tegnap bevallottam neki, hogy még mindig szerelmes vagyok belé.-most én jöttem a pirulásban, miközben rettentően a főzésre próbáltam összpontosítani.

-Épp itt volt az ideje. És még mi volt?

-Hát ha minden igaz, ma vagy holnap vacsorázni megyünk. Tudod ebből a szempontból jobb is, hogy Matti nincs itthon. Tudod nem akarom, hogy nagyon beleélje magát a dolgokba, amikor még magam se tudom, hogy mi fog kisülni ebből az egészből.

-Én szerintem meg ma vagy holnap egy nagyon-nagyon jó estéd lesz.-vigyorgott szemtelenül barátnőm.

-Naaa...Claire! Ne gondolj semmi olyanra! Lehet, hogy veszekedés lesz a vége. Én csak annyit mondtam, hogy együtt vacsorázunk. Semmi több.

- Én biztos vagyok abban, hogy ez most menni fog nektek. Annyit szenvedtetek már külön-külön. Most itt az ideje, hogy együtt legyetek nagyon boldogok. Bár Kimit nem ismerem, de téged igen. És látom a szemedbe azt a csillogást, amikor róla beszélsz. Ne gondolj mindig arra, hogy mi lesz ha. A szerelemben nincs semmi ha. Egyszerűen mutasd ki neki azt, amit igazán érzel iránta. Itt az ideje, hogy végre te is boldog legyél valaki mellett.

-De láttad, hogy mi sült ki az egész Jenson-ös sztoriból. Végleg elvesztettem mint barátot.

-Figyelj, ha ő nem tudta elfogadni azt, hogy te mást szeretsz tiszta szívedből, akkor nem is szeretett téged igazán. Ha pedig tényleg igaz barát, akkor előbb vagy utóbb úgyis keresni fogja a társaságodat.

-Hát remélem igazad lesz-sóhajtottam fel, majd csendben folytattam a főzést.

Vagyis tulajdonképpen a főzéssel már kész is voltam, már csak a tálalás és diszítés maradt hátra. De az is éppen olyan fontos egy jó ételnél, mint maga a készítése...és bevallom sokszor jobban is élveztem ezt a dolgot, mint a főzést. Mindig annyire eltudok merülni benne, hogy azt se veszem észre, hogy mi is történik körülöttem.

Egyszer csak arra eszméltem fel, hogy két kéz fonódik hátulról a derekam köré. Erre én annyira megijedtem, hogy hirtelen felugrottam.

-Hé-hé...ne ijedezz! Csak én vagyok az!-szólalt meg az ismerős férfi hang, aminek most annyira örültem.

Én erre nem válaszolta, csak megfordultam az ölelésében és szinte a nyakába ugrottam.

-Jajj Kimi...annyira hiányoztál!-súgtam a fülébe, miközben még mindig őt öleltem.

-Nekem is hiányoztál Rii!-mondta, miközben hátréb tolta a fejem, hogy megcsókolhasson.

És ez most annyira más volt, mint mostanában a csókjaink. Most én is tudtam viszonozni azokta az érzelmeket, amiket eddig én megkaptam tőle, de én nem mertem felvállalni.

-Khm....akkor én most megyek-motyogta halkan Claire és akkor eszméltem del arra, hogy ez neki most mennyire ciki lehet.

Szerencsére Kimi is kapcsolt és rögtön szétváltunk.

-Ne menj!-szóltam barátnőmre-Bocsi...elég kellemetlen lehetett ez neked.

-Dehogy! Ne zavartassátok magatokat, nagyon aranyosak vagytok együtt!-mosolygott, erre én megint elvörösödtem. Persze Kimi még mindig a derekamat fogta.

-Milyen buta vagyok! Claire bemutatom Kimit, Kimi, ő itt Claire Dashwood, a barátnőm és az aszisztensem.-mutattam be őket egymásnak.

-Szia Kimi! Örülök, hogy végre megismerhetlek.-fogott kezet barátnőm Kimivel.

-Én is örülök Claire!-visszonozta Kimi.-Most, hogy itt vagy Claire, kérlek adj tanácsot. Hová vigyem azt a nőt vacsorázni, aki ilyen jól tud főzni?-mutatott a fogásokra a pulton.

-Azthiszem én ezt nem tudom felülmúlni. Hogy én miért pont egy szakácsnőbe szerettem bele?!-tette fel a kérdést, miközben a szemeit forgatta.

-Hééé!-ütöttem a vállába-Te csak inkább örülj, hogy valaki fog tudni rád főzni. Ugyanis tudtommal drágám, még mindig nem vagy egy Gordon Ramsay.

-Na ez fájt! Ezzel most beletapostál az én érzékeny lelki világomba!-tette a durcást.

-Te meg az érzékeny lelki világod. Oda ne rohanjak!-forgattam a szemeimet.

Persze Claire csak nevetni tudott az egészen.

-Istenem, olyanok vagytok, mint egy idős házaspár.-nevetett még mindig, majd mi is csatlakoztunk hozzá.

Mondhatni amilyen rosszul indult ez a nap, olyan jól kezd kialakulni a vége...

U.i.: Tudom, hogy fura, de ez a szám ment a rádióban, amikor elkapott az ihlet, hogy mit is írjak :D Gondoltam megosztom veletek.

https://www.youtube.com/watch?v=nO0OOa8Qr2Y&feature=related

Happy birthday....

Hali!

Most nem új fejezettel, hanem kicsit más témával jelentkezünk. Ugyanis mindenki Jégembere, azaz Kimi Räikkönen ma ünnepli 33. szülinapját! : D

Ezúton is kívánunk neki boldog szülinapot, na meg még sok-sok világbajnoki címet!

Hyvää syntymäpäivää Kimi! :):):)

26.

Szijjasztok! :D

Nagyon szépen köszönjük a komikat az előző részhez...hát igen Rii végre kimondta azt a bizonyos  ,,bűvös" szót.
Most végre jelentkezünk az új résszel, reméljük ezt is jónak találjátok majd.

Puszz
R&A

És igeeen!!! Nico megnyerte élete első futamát! Ezt el se hiszem. Egész életében ezért küzdött az unokatesóm és most sikerült neki.

Bár a futamot úgy kezdtem, hogy Kimsnek drukkoltam, de a vége mégis máshogy alakult. Az én Jégemberem is jól teljesített. Egészen a végéig úgy volt, hogy a második helyet megfogja, de végül a Pirelli gumik megadták magukat, így szinte az utolsó körökben visszaesett a 14. helyre. Ő most biztosan csalódott, de az én szememben akkor is ott volt a dobogón. És azt hozzá kell tenni, hogy ez egy gyönyörű teljesítmény tőle két év kihagyás után.

 De ezen a futamon most nem Kimi volt a főszereplő, hanem Nico. Még fel sem tudom fogni, hogy életében először megnyert egy forma 1-es nagydíjat. Mérhetetlen büszke vagyok rá, és nemcsak én, hanem Matti is. Mi szinte a végén már kiabáltunk annak az érdekében, hogy megnyerje ezt a futamot. Persze magabiztosan vezetett, de azt mindenki tudja, hogy az ördög nem alszik és akármi megtörténhet...főleg itt a Száguldó Cirkuszban. Szinte magam elé képzeltem a képet, ahogy Keke majd megszorongatja a fiát miután hazament. Hiszen Nico apukája mindig is arra vágyott, hogy a fia egyszer ugyanúgy belekóstoljon a világbajnoki létbe, ahogy egykoron ő tette. És persze nem maradhat ki az unoketesóm anyukája  Irene néni is borzasztóan büszke az ő kicsi fiára. Fogadni merek, hogy ő most sír a TV előtt úgy, ahogy én.

Én is rettentő büszke vagyok Nicora. Ő az egyetlen ember, akiben vakon megbízom és ő életem egyik legmeghatározóbb férfija. Sokan a legnagyobb szerelmüket szokják ide sorolni, ami nekem se hiányozhat...de Nic mégis ott szerepel a listán, hiszen nagyon szeretjük egymást.

És most tessék, itt sírok a TV előtt és fel se tudom fogni, hogy nyert. Remélem minél hamarabb fel tudom hívni őt, hogy gratulálhassak neki. És persze az is biztos, hogy itthon fergeteges buli lesz neki tartva. De még nem beszélhetünk, mivel épp most szedik szét az újságírók. És most nem azért, mert neki ment valakinek, hanem azért, mert végre nyert...

Éppen azon gondolkoztam, hogy Nico mikor végezhet a sajtóval, amikor megcsörrent a telefonom. Bár nem unokatesóm számát jelezte ki a mobilom, de a hívónak mégis örültem. Kimi volt az.

- Ugye jól hallottam azt amit a futam előtt mondtál?-kérdezte miután felvettem.

- Ha azt hallottad, hogy szeretlek, akkor igen, jól hallottál.-nevettem bele a telefonba.

- Most ez komoly?-kérdezte meg hitetlenkedve, de hallottam hogy mosolyog.

- Nem Kims...én komolytalanul szeretlek!

- Bocsi, csak ezt el se hiszem Kicsim. Akkor megpróbáljuk újra?

Pár nappal ezelőtt még megöltem volna ezért a megszólításért, de most mégis olyan jól esett.

- Igen, csak még nem szeretném elmondani Mattinak, ha nem gond.

- Gondolom, nem tetszene neki az ötlet-lett egy kicsit szomorúbb a hangja. De ő nem hallotta ma azt, amit én-

- Félreértesz. Azért nem akarom elmondani, hogy ne élje bele magát a dolgokba. Tudod, ha esetleg nem sikerülne ez nekünk, akkor megint megsebeznénk és én ezt nem akarom. És mielőtt megkérdeznéd, igenis beleélné magát...képzeld ma azt mondta rád, hogy apu. Szokott neked ilyet mondani a gyerek?

-Hát ilyet még nem mondott. Azt hiszem ez életem eddigi legjobb napja...bár nyerhettem volna neked egy futamot-váltott megintcsak szomorú hangra.

-Jajj Kims, nem kell rögtön a harmadik futamodon nyerni. Nem az számít.-vigasztaltam

- De...

-Nincs semmi de Kimi Mathias Räikkönen! Az én szemembe, te mindig nyersz és nem te tehettél arról, hogy elfogytak alólad a gumik. Most másnak kellett nyernie!

- Ja igen, Nico nyert. Gondolom nagyon büszke vagy rá!-mondta egy kicsit jobb kedvvel.

Témát váltott és ez jó jel.

-El sem hiszed, hogy mennyire. Ugyanúgy végigbőgtem a díjátadót, mint amikor te világbajnok lettél.-szinte azt se tudtam, hogy mit beszélek ezért kicsúszott ez a számon.

Pedig nem szívesen beszélek azokról a dolgokról, amik abban a tíz évben történtek. Úgy döntöttem a fiam születésén és nagy pillanatain kívül el akarok felejteni mindent, ami arról a rossz időszakról szólt.

-Te akkor sírtál?-kérdezte meglepődve-Én azt hittem, tiszta szívedből utáltál...

-Jajj te lökött, látom még nem fogtad fel, hogy én már 12 éve csak téged szeretlek. Nem tudtalak utálni-mondta a végét halkan - De erről nem akarok beszélni.

- Kicsim...pedig tudod, hogy egyszer muszáj lesz ezekről beszélnünk, ha újra akarjuk kezdeni.

- Tudom Kimi, tudom. De ne most!-sóhajtottam fel.

- Rendben. De nekem most mennem kell, még adnom kell néhány interjút, különben megöl a sajtósom miután visszajön a szabiról.-sóhajtott fel teátrálisan.-Tudod te, hogy milyen egy rabszolgahajcsár az a nő???-szemtelenkedett.

- Jössz te még az én utcámba Räikkönen- mordultam fel- Ne akard, hogy az a rabszolgahajcsár visszamenjen dolgozni, mert akkor jajj lesz neked!-mondtam, de a végét elnevettem.

- Ne aggódj, a fölös energiáidat majd levezessük másképp! Nem lesz neked kedved interjúkra küldeni, mert akkor nem lehetek veled-pimaszkodott. Szinte eltudtam képzelni azt a tipikus perverz vigyorát.

- Tudtam Szívem, hogy egyre gondolunk. Csinálhatunk mást is az interjúkon kívül. Mondjuk....van egy-két reklámforgatás is a naptárban. –vágtam vissza.

-Köszz-nyögött fel- én egy kicsit másra gondoltam.

-Ne aggódj, tudom-nevettem fel- Na de menj interjút adni!

-Igenis asszonyom! Vigyázzatok magatokra, majd megyek! Szia! Szeretlek!

-Én is téged. Szia Kimi!-köszöntem el és bontottuk a vonalat.

Olyan jó volt végre így beszélgetni és a végén kimondani, hogy szeretlek. Most jöttem rá, hogy titkon mindig is erre vágytam a tíz év alatt...

Miután előhalásztam a fiam is a szobájából, végre sikerült elérnünk Nicot is. Ahogy gondoltam, fergeteges buli volt a Mercedesnél, hiszen alig hallottuk a hangját a telefonban. Azért végülis gratulálni sikerült neki, után mennie kellett csapatfotózásra. A szerelők már most nem bírtak magukkal, hallottam, hogy  a zene már javában megy a boxokban és hatalmas az ünneplés.

Persze Nico volt a legboldogabb és ezt hallottuk a hangján. Nagyon örült, hogy felhívtuk....most hallottam a hangján, hogy őszintén boldog. Elért egy olyan célt az életében, amiért gyerekkora óta harcol.

Voltak már neki jobb és rosszabb korszakai, de nyerni még egyszer se tudott. Pedig nagyon küzdött érte, ezt én nagyon jól tudom. Csak sajnos eddig nem olyan csapatoknál versenyzett, ahol aranyra tudta váltani a tudását. Ezért sok év után a Mercedesnél megtalálta az összhangot és nyerni tudott. Végtelenül becsülöm azért mert eddig még sosem adta fel.

Ezt a tulajdonságot tőle tanultam el. Nico tanított meg arra, hogy sose adjuk fel és mindvégig küzdjünk azért, amit nagyon szeretnénk. És sajnos csak most jöttem rá, hogy eddig nem ezt tettem. Mert én Kimit nagyon szeretném és eddig nem küzdöttem érte. Most viszont megfogadtam, hogy én is küzdeni fogok azért, amit igazán szeretnék, egy boldog családért Kimivel....