29.

Sziasztok! :)

Újra jelentkezünk egy micsoda futam után. A kicsi német háromszoros világbajnok lett!!!! Nagyon örülünk neki és kívánunk neki még sok-sok ilyen vb címet....büszkék vagyunk rád Sebi! :D
És hát a Jégember is alkotott ma :D Volt ő ma pályán és azon kívül :) :) :) ...de így is sikerült megszereznie egy pontot ebben a kaotikus versenyben. Mindkét srác nagyon ügyes volt.
Csak egy rossz volt ebben a versenyben ...ez volt az évadban az utolsó...megint kell várni márciusig, hogy elkezdődjön a CIRKUSZ :( 
Na de nem is húzom tovább a szót, itt a folytatás, reméljük tetszeni fog! 


Pusziiil
 R&A

(Riina)

- Az sose volt baj. –mondtam, majd lekászálódtunk a repülőgépről.

Fura volt, mert a reptéren nem taxiba szálltunk, hanem Kimi egyik autójába. Csak azt nem tudom, hogy az a kocsi hogyan került oda. 

Jó, azt gondolom, hogy Finnországban is vannak autói, de nem tudom elképzelni, hogy a reptéren tárolja az egyik parkolóban őket. Biztos vagyok benne, hogy ebben az egész ,,meglepetésben“ van egy cinkostársa is. Már csak azt lenne jó megtudni, hogy hova is megyünk pontosan. Ugyanis nagyot csalódnék akkor, ha Espoo-ba vinne. Mióta elmentem otthonról, azóta nem voltam abban a városban...és őszintén megmondva nem is akarok visszamenni oda. Legalábbis nem most. Pedig tudom, hogy egyszer muszáj lesz már csak azért is, hogy Paula is megismerje az unokáját.

- Ohh, de rendes vagy.- mondtam, amikor kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.

 Talán még sose láttam ilyennek Őt. Látom rajta, hogy izgul és, hogy mindent megtesz, hogy nekem jó legyen. Már csak ezért se feltételezem azt, hogy Espoo-ba megyünk.

-És most már elárulod nekem, hogy hova megyünk?-kérdeztem kíváncsian, miután elindultunk.

- Még mindig nem-nevetett fel, mire én rendkívül durcás lettem. Most miért nem lehet elárulni, hogy hova megyünk?-De két dolgot elárulok a helyről. Nem Espoo, és nagyon fog tetszeni neked.

-Köszi, nagy segítség vagy, sok támpontot tudsz adni az embernek. Tudod hány hely van még Espoon kívül az országban? Legalább millió. De azért annak örülök, hogy nem oda viszel-a végét szinte már csak suttogtam, miközben egy kósza könnycsepp lecsordult az arcomon. Túl fájdalmas emlékek kötnek oda.

-Hééé...ne sírj!-törölte le egyik kezével a könnycseppemet, miközben a másikkal magabiztosan vezetett.-Tudom, hogy oda még nem akarsz menni és ezt tiszteletben is tartom. Hiszen egy jó napot akarok magunknak. És azóta egyszer se voltál otthon? Még anyukádnál sem?-kérdezte. 

Úgy gondoltam, hogy ígyis-úgyis elmondtam volna egyszer neki ezt, de így legalább elment az idő.

-Tudod ez az egyetlen, amiért szégyenlem magam. Tíz év alatt egyszer se látogattam meg anyukám sírját. De féltem, hogy valakivel összefutok, főleg hogy veled. Amikor visszamentem közölni veled, hogy terhes vagyok akkor voltam ott utoljára. Miután Jenni közölte, hogy az eljegyzésetek van úgy éreztem, hogy muszáj kimennem anyuhoz. Elújságoltam neki, hogy bár nem láthassa, lesz egy unokája. És ha hiszed, ha nem, én már attól megnyugodtam akkor, hogy ott lehettem és elmondtam annak a sírkőnek azt, amit akkor még Nico sem tudott. És nekem akkor anyu adott erőt ahhoz, hogy ezt az egészet végigcsináljam. Akkor határoztam el, hogy minden erőmmel azon legyek, hogy olyan anya legyek, mint Ő. Szóval azóta nem voltam Espoo-ban.-meséltem el.

-És nekem elhiheted, hogy olyan jó anya lettél, mint Maria.-mosolygott rám bíztatóan, de láttam rajta, hogy ez egy erőltetett mosoly volt.

Nem tudom, hogy ezzel mi rosszat mondtam, ugyanis ezután Kims igencsak elmerült a gondolataiban.

(Kimi)

Ahogy Riri elmesélte ezt a történetet, eszembe jutott az a nap. És akkor döbbentem rá arra, hogy én láttam őt aznap a temetőben. Miután Rii elment én ugyanúgy kijártam az anyukája sírjához, mint azelőtt Vele. Én is nagyon szerettem Maria-t, úgy mint ahogy Riina és Jarko is....talán mondhatom azt, hogy ő is úgy szeretett engem, mint a gyerekeit. Maria volt az egyetlen, aki elfogadtam a kapcsolatunkat Riinával, sőt még örült is neki, hogy a lánya engem választott.

Még mindig tisztán emlékszek arra, amikor ő szöktetett fel a beteg szerelmemhez, amikor hazaértem a Kínai Nagydíjról...

,,-Anya, Riinát nem láttad ma?-kérdeztem meg anyukámat, miután kiölelgette magát.

Hát igen, anyu sose fog hozzászokni ahhoz, hogy a fia ilyen messzi helyeken versenyzik. Fura volt, hogy Rii nincs nálunk, ugyanis mikor hazajövök mindig nálunk szok várni engem. Szerencsére anyu, apu és Rami is nagyon kedvelik azt a lányt, akit szeretek.

-Nem kicsim, ma még nem láttam Riinát..sőt most, hogy belegondolok egész héten nem láttam őt.-gondolkozott el.

- Beteg! – jött be a bátyám is- Kristiivel mentek volna tegnap mozizni, de visszamondta. Állítólag negyven fokos láza van. Amúgy szevasz öcskös!-jött oda és lepacsiztunk.

-És azt elárulnád Rami, hogy én ezt miért csak most tudom meg?

-Én azt hittem, hogy elmondta neked, hogy beteg. Hiszen szoktatok SMS-ezni, nem?

-Csak ezt elfelejtette közölni velem a kisasszony!-csaptam rá az asztalra mérgemben.

Nem azért voltam mérges, mert hazudott nekem, hanem mert féltettem. Igy már tudom, hogy miért választolt sokszor olyan későn az SMS-ekre, biztos elaludt.

-Hé fiam, biztos csak nem akarta, hogy izgulj miatta.-fogta meg a vállam apa, mire lenyugodtam egy kicsit.

-Tudom apa, csak féltem.-sóhajtottam fel most már nyugodtan- Átmegyek hozzá....nemhiszem, hogy hazajövök ma. Remélem nem baj anya! Riivel akarok maradni.

-Dehogy kisfiam, nyugodtan maradj csak vele. Ja és üzenem neki, hogy minél hamarabb gyógyuljon meg.-mosolygott anya és megölelt.

Ezután nem is vesztegettem sokat az időt, rögtön átmentem a szomszédba és becsöngettem. Csak sajnos nem éppen a megfelelő ember nyitotta ki az ajtót. Riina apjával találtam szemben magam, ami egy kicsit sem volt jó jel. Ugyanis ki nem állhatott engem ez az ember. Csak azt nem tudom, hogy mit keres itt...tegnap Riri még azt írta, hogy az apja valami üzleti úton lesz és, hogy nyugodtan átmehetek. De hát ember tervez, isten végez...ez a mondás nagyon is igaz.

-Nem megmondtam, hogy takarodj a lányom közeléből?-szólt dühösen.

- Majd akkor tűnök el a lánya közeléből, ha ezt ő maga kéri. Tudja uram, a lánya már 17 éves és azthiszem, hogy elég érett ahhoz, hogy eldöntse, kit tűr meg a közelében-vágtam vissza talán a kelleténél kicsit hangosabban.

-De amíg az én házamban lakik én mondom meg, hogy ki jöhet be ide!

Már éppen kezdtem volna visszavágni valamivel, amikor meghallottam egy halk hangot a lépcső felől.

-Apa...apa légyszíves engedd be Kimit-hallottam meg szerelmem gyenge hangját.

-Kislányom amit megmondtam, azt megmondtam. É snem ismétlem meg mégegyszer!-mondta az utolsó mondatot nekem, mire ráadásként becsapta előttem az ajtót. Szinte már csodálkozni se tudtam ezen a reakción, sejtettem, hogy a vége ez lesz. De nem baj, ha így nem engednek Ri közelébe, akkor majd másképp sikerül. Végső esetre ott az ablak, amin átmászok. Már éppen mentem is hazafelé, amikor újra nyílt az ajtó és Ri anyukája jött ki.

- Kimi várj!-szólt utánam- Esik az eső és ilyenkor csúszik a párkány...még a végén valamelyikőtöknek baja lesz.-komolyan mondom ez a nő a vesémbe lát. Honnan tudja, hogy én az ablakon keresztül szándékozok átmenni?-Ne nézz így fiam, lehet Riina anyukája vagyok, de nem hülye. Még az a szerencsétek, hogy a férjem még nem jött rá a dologra. Na de gyere gyorsan, mert a  telefonál...addig fel tudsz jutni a lányomhoz.-hívott, mire rögtön mentem is be a házba. Maria ugyancsak jött velem a szobáig.-Nyugodtan maradj csak itt éjszakára, Riina nagyon örülne a dolognak!Hiányoztál már neki!

-Ő is nekem!-mondtam őszintén.

-Tudom. Majd viszek fel nektek vacsorát, meg reggelit....talán nem lenne olyan jó ötlet ha kijönnétek a szobából.

- Azt hiszem, az tényleg nem lenne jó. Köszönöm, hogy beengedett Riinához!

-Ugyancsak, igazán semmiség. Tudom, hogy szeretitek egymást a lányommal-mosolygott, majd eltűnt a lépcsőknél Én meg boldogan nyitottam be a barátnőm szobájába...“

Szóval a lényegre visszatérve ő mindig kedves volt hozzám és sose akart elmarni Rii mellől. Nem úgy, mint az apja. Vele még akkor se lettem jóba, amikor elvettem Jennit, pedig Jenni úgymond a mostohalánya volt és végülis sikerült elérni az öregnek a célját...

Így miután Maria meghalt és már Rii sem volt, kötelességemnek éreztem kimenni a temetőbe. Sőt, amióta Rii elment, talán többet is jártam ki oda, mintha ott kerestem volna a válaszokat. Azon a napon amikor Jenni kiharcolta magának, hogy eljegyezzem szörnyű bűntudatot éreztem. Úgy éreztem, hogy nemcsak a szerelmemet hagytam cserben, hanem nem tartottam be az ígéretemet, amit Maria-nak tettem. Mielőtt még meghalt, megígértem neki, hogy örökkén vigyázni fogok a lányára és szeretni fogom. De nekem ezt nem sikerült betartanom. Ezért az eljegyzésem közepén ,,szöktem” el, hogy kilátogassak újra a temetőbe. Nem is volt igazán szökés, ugyanis hiába én voltam a vőlegény, mindenki figyelme csak Jennire szegeződött. Szerintem  észre se vették, hogy eljöttem.

Mielőtt még odaértem volna a sírhoz, messziről láttam, hogy egy sötét hajú terhes nő éppen akkor hagyja el a sírhelyet. Messziről láttam csak és nem is tulajdonítottam a dolognak nagyobb jelentőséget, gondoltam csak egy régi ismerős.

 De most jöttem rá, hogy akkor életem második nagy bakiját követtem el. Ha legalább két perccel megyek ki a temetőbe, akkor talán most minden más lenne. Talán találkoztunk volna  és megtudtam volna, hogy lesz egy kisfiam. Biztos vagyok abban, hogy minden másképp alakult volna....

Egy kis érdekesség...

Hali!

Nem tudjuk olvassátok-e a másik blogunkat, de úgy gondoltuk közöljük, hogy Szasza gyönyörűséges fejlecének köszönhetően megváltozott a dizi!

Ha olvasod a történetet, vagy nem és érdekel, akkor nyugodtan látogass hozzánk és haggy nyomot :D:D:D

( http://megallithatsz.blogspot.sk/ )

28.

Wááá...ez valami hihetetlen! :D:D:D

Ma megtörtént az, amire már régóta vágytunk...Kims megnyerte idei első futamát. Mérhetetlenül büszke vagyunk rá és ennek örömére meg is hoztuk a folytatást.
Bár kicsit szomorúan láttuk, hogy csak 3 kommentünk volt az előző részhez. Na de mindegy... ma akkor is nagyon jó napunk van.
Reméljük tetszeni fog a rész :D

U. i.: A folytatásról annyit, hogy minél több komi jön..annál előbb jön a rész is. Na de most már tényleg nem pazaroljuk a szót. Jó olvasást! :):):)

Végülis egész jól végződött ez a nap. Mióta megjött Kimi sokkal boldogabbnak érzem magam. Még beszéltünk pár percet Claire-rel, aztán arra jutottunk, hogy ideje indulnunk.

-Min gondolkodsz?-kérdeztem, miközben már az autóban ültünk. Valamiért nem volt hajlandó velem kommunikálni Kimi, mióta elindultunk hazafelé-Kimi, valami baj van?-kérdeztem kicsit kétségbeesetten.

Erre Ő elkezd nevetni.Komolyan mondom abban a percben teljesen azt hittem, hogy megbolondult. Hiszen az előbb még halál komoly volt, most meg alig bírja megtartani a kormányt, annyira rázkódik a nevetéstől.

-Most mi van?-kérdeztem. Már semmit se értettem.

- Semmi....csak...látnod kellett volna magadat Kicsim! Azt az ijedt arcot.

- Marha vicces lehetett, el tudom képzelni!- lettem durcás, mert én ebben tényleg nem láttam semi tréfásat. Éppen most próbáljuk a romokból összeépíteni a kapcsolatunkat, erre ő meg ilyenekkel viccel.

-Naaa...Riina, ne haragudj! Csak vicc volt!-kérlelt most már komolyan. Persze nekem még eszem ágában se volt rögtön megadni magam. Szenvedjen ő is egy kicsit, ha már kinevetett.

Erre ő megfogta és leállította a kocsit az út szélére. Na ez teljesen megbolondult.

-Riri sokáig játszod még itt a durcásat?-kérdezte meg, de közben mosolygott. Nem láttam, hiszen még mindig el voltam tőle fordulva...de hallottam a hangján. Direkt szólított Ririnek, jól tudja, hogy erre a megszólításra reagálni fogok. Nem is bírtam sokáig, annyira kikívánkozott belőlem a nevetés, hogy pár másodperc múlva már hangosan nevettem.

-Nem leszek durcás, csak könyörgöm soha többet ne hívj így. Tudod, hogy nem szeretem.-mondtam már a szemébe.-Egyáltalán, hogy jött most ez neked? Általában akkor szoktál így hívni,amikor, hogy is mondjam szépen....kicsit kapatos vagy már a piától.

-Attól még, hogy be vagyok olyankor rúgva..még emlékezni szoktam arra, hogy miket mondok. Apropó...azt még 12 év után se tudom, hogy miért utálod, hogy ha így hívnak.

- Mert cuki...ezt egyszer megkaptam Jennitől, hogy a Riri milyen cuki név. Hát köszi, de én nem akarok cuki lenni.-emlékeztem vissza-De ugyi akkor ezt letárgyaltuk?-kérdeztem.

-Hát perszehogy Riri.

-Ezért még kapsz Raikkönen!-fenyegettem meg az ujjammal.

-Tudom, egy csókot-hajolt hirtelen közelebb és megcsókolt.

-Azt a szemtelen mindenedet!-háborodtam fel játékosan, amikor már újra beindította a kocsit és hazafelé vettük az irányt.

Mikor hazaértünk, pontosabban hozzám,  úgy döntöttem bedobok egy adag mosást. Mivel az étteremben főztem egy csomó kaját, úgy döntöttünk, hogy azt ott megesszük Claire-rel, így ő se fog otthon egyedül vacsorázni. Szóval a romantikus vacsit elnapoltuk, de nem is bántam, hiszen nekem az sokkal fontosabb volt, hogy Kims velem van, minthogy együtt vacsorázzunk. Hiszen fiatalon se vacsoráztunk étteremben sokat.

Éppen azzal vacakoltam, hogy kibontsam a mosóport, amikor Kimi hirtelen rám szólt, mire én úgy megijedtem, hogy kiszórtam az egészet a padlóra. És nem elhanyagolható tény, hogy ránk is jutott belőle.
- Szivem, ezt arra találták ki, hogy a mosógépbe rakd és ne a padlóra meg ránk.
- Be lehet fejezni a szemétkedést… Ha nem ijesztesz meg, akkor ez a mosógépbe landol és nem ide.-mondtam neki, miközben elkezdtem feltakarítani.
- Jó, bocs. Várj, segítek feltakarítani.

Azthiszem ezt is be fogom jelölni a naptárban. Kimi takarítani segít...kitudja, talán mégiscsak sokat változott a pár év alatt.
- Haggyad, majd megcsinálom. Inkább mondd, miért is jöttél? Mert nehogy azt mondd nekem, hogy azért jöttél le, hogy segíts.
- Nem is azért, tudod hogy nem vagyok háziasszony.-mosolygott olyan Kimisen, én meg elolvadtam ettől a mosolytól.
- Hát ebben azthiszem egyetértünk.-nevettem el magam, majd újra a kiszórt mosóporra összpontosítottam.
- Fejezd be amit csinálsz és pakolj össze kb. két napra való holmit. És ne nyári ruhákat.-szólalt meg, mire az én állam konkrétan a padlón kötött ki.

-          Mit tervezel Raikkönen?-kérdeztem egy nagy mosollyal az arcomon.
- Meglepetést, szóval ne rontsd el.-mondta, majd elindult visszafelé a nappaliba.

Én is követtem, mivel már végeztem. A másik ok pedig a kíváncsiságom volt.
- Én nem vagyok semmi jónak az elrontója, de holnap este jön haza Matti. Ugye azt tudod?
- Hánykor?
-  Olyan este 9 körül.-válaszoltam, mire elgondolkodott.
- Addigra hazajövünk, így megfelel?
- Ühümm-bólogattam, majd hozzáléptem és megcsókoltam.

Mostanában annyira megtud lepni, hogy én csak győzöm felfogni ezeket a változásokat. Látom rajta, hogy most ő is nagyon teper azért, hogy újra együtt legyünk.
- Na de akkor menj csomagolni, mert most indulunk. Fél órát kapsz, én addig elintézek egy telefont.-adott még egy puszit, majd magamra hagyott.

Nem tudom mit tervez, de örülök hogy most minden összejön. Olyan jó érzés újra boldognak lenni. Rég éreztem ilyet.

Mivel nem tudtam, hogy hova is  megyünk, ezért raktam be minden fajta ruhát. Mikor kész voltam lehúztam a lépcsőn a táskámat. Mit ne mondjak, talán egy kicsit elragattattam magam a pakolással.
- Rii, nem az egészt lakást mondtam.-szörnyűlködött el Kims, amikor meglátta a nagy bőröndöm.
- De ha nem mondod el, hogy hova megyünk, akkor honnan tudjam, hogy mi fog kelleni?-tettem fel a szerintem igencsak jogos kérdést.
- Jó, akkor majd én szétválogatom a ruháid.- sóhajtott fel, majd kinyitotta a bőröndöm.

Hát igen, így pakol egy pasi. Hagyott benne egy nadrágot egy pólót, két vastag pulcsit....na de bezzeg a fehérneműből pont azt hagyta meg ami a legkevesebbet takar. Tipikus pasi. Ezen muszáj volt hangosan felnevetnem.
- Azthiszem előnyösebb lesz a kisebbik táska.- mondtam és felmentem érte. Amire mindennel kész lettem, Ő már törelmetlenül ült a kocsiba. Csak azt nem tudom, hogy Ő mikor ment haza bepakollni.

-          Nem fogod elmondani hogy hova megyünk mi?-kérdeztem reménykedve.

- Elmondom. Most a reptérre, aztán  a többit időben megtudod.-kaptam egy mindentudó

mosolyt.

- Uhh, ezzel most nagyon ki lettem segítve.

- Most komolyan azt gondoltad, hogy elmondom?

- Nem, mert tudom hogy nem vagy olyan kedves.-nyújtottam ki rá a nyelvem. 

- Nemtudom miről beszélsz. Én mindig kedves vagyok. – mondtam mire mind ketten

felnevettünk.

Körülbelül fél óra múlva már a reptéren voltunk. Amint felszálltunk a magán repülőre én rögtön be is dobtam a szunyát, ami nem volt meglepő. Hosszú utakat többnyire végig alszom és ez most se volt másképp, mivel Kimi keltett.
- Hercegnő keljél, megérkeztünk. – súgta a fülembe kedvesen, mire én automatikusan kinéztem az ablakon.
- Ez most komoly? Egy napra képes voltál elhozni Finnországba?-kérdeztem meglepődve.

Bár rég voltam már otthon, de ezt a repteret mégis megismerem.
- Itt senki se zavarhat meg minket.-kaptam egy észvesztő csókot- Már az is baj, ha veled akarok tölteni egy estét csak kettesben?....

Megint volt egy kis ihlető zene, ha valakit érdekel :)

 http://www.youtube.com/watch?v=gh5sAPqCHQM&feature=endscreen&NR=1