28.

Wááá...ez valami hihetetlen! :D:D:D

Ma megtörtént az, amire már régóta vágytunk...Kims megnyerte idei első futamát. Mérhetetlenül büszke vagyunk rá és ennek örömére meg is hoztuk a folytatást.
Bár kicsit szomorúan láttuk, hogy csak 3 kommentünk volt az előző részhez. Na de mindegy... ma akkor is nagyon jó napunk van.
Reméljük tetszeni fog a rész :D

U. i.: A folytatásról annyit, hogy minél több komi jön..annál előbb jön a rész is. Na de most már tényleg nem pazaroljuk a szót. Jó olvasást! :):):)

Végülis egész jól végződött ez a nap. Mióta megjött Kimi sokkal boldogabbnak érzem magam. Még beszéltünk pár percet Claire-rel, aztán arra jutottunk, hogy ideje indulnunk.

-Min gondolkodsz?-kérdeztem, miközben már az autóban ültünk. Valamiért nem volt hajlandó velem kommunikálni Kimi, mióta elindultunk hazafelé-Kimi, valami baj van?-kérdeztem kicsit kétségbeesetten.

Erre Ő elkezd nevetni.Komolyan mondom abban a percben teljesen azt hittem, hogy megbolondult. Hiszen az előbb még halál komoly volt, most meg alig bírja megtartani a kormányt, annyira rázkódik a nevetéstől.

-Most mi van?-kérdeztem. Már semmit se értettem.

- Semmi....csak...látnod kellett volna magadat Kicsim! Azt az ijedt arcot.

- Marha vicces lehetett, el tudom képzelni!- lettem durcás, mert én ebben tényleg nem láttam semi tréfásat. Éppen most próbáljuk a romokból összeépíteni a kapcsolatunkat, erre ő meg ilyenekkel viccel.

-Naaa...Riina, ne haragudj! Csak vicc volt!-kérlelt most már komolyan. Persze nekem még eszem ágában se volt rögtön megadni magam. Szenvedjen ő is egy kicsit, ha már kinevetett.

Erre ő megfogta és leállította a kocsit az út szélére. Na ez teljesen megbolondult.

-Riri sokáig játszod még itt a durcásat?-kérdezte meg, de közben mosolygott. Nem láttam, hiszen még mindig el voltam tőle fordulva...de hallottam a hangján. Direkt szólított Ririnek, jól tudja, hogy erre a megszólításra reagálni fogok. Nem is bírtam sokáig, annyira kikívánkozott belőlem a nevetés, hogy pár másodperc múlva már hangosan nevettem.

-Nem leszek durcás, csak könyörgöm soha többet ne hívj így. Tudod, hogy nem szeretem.-mondtam már a szemébe.-Egyáltalán, hogy jött most ez neked? Általában akkor szoktál így hívni,amikor, hogy is mondjam szépen....kicsit kapatos vagy már a piától.

-Attól még, hogy be vagyok olyankor rúgva..még emlékezni szoktam arra, hogy miket mondok. Apropó...azt még 12 év után se tudom, hogy miért utálod, hogy ha így hívnak.

- Mert cuki...ezt egyszer megkaptam Jennitől, hogy a Riri milyen cuki név. Hát köszi, de én nem akarok cuki lenni.-emlékeztem vissza-De ugyi akkor ezt letárgyaltuk?-kérdeztem.

-Hát perszehogy Riri.

-Ezért még kapsz Raikkönen!-fenyegettem meg az ujjammal.

-Tudom, egy csókot-hajolt hirtelen közelebb és megcsókolt.

-Azt a szemtelen mindenedet!-háborodtam fel játékosan, amikor már újra beindította a kocsit és hazafelé vettük az irányt.

Mikor hazaértünk, pontosabban hozzám,  úgy döntöttem bedobok egy adag mosást. Mivel az étteremben főztem egy csomó kaját, úgy döntöttünk, hogy azt ott megesszük Claire-rel, így ő se fog otthon egyedül vacsorázni. Szóval a romantikus vacsit elnapoltuk, de nem is bántam, hiszen nekem az sokkal fontosabb volt, hogy Kims velem van, minthogy együtt vacsorázzunk. Hiszen fiatalon se vacsoráztunk étteremben sokat.

Éppen azzal vacakoltam, hogy kibontsam a mosóport, amikor Kimi hirtelen rám szólt, mire én úgy megijedtem, hogy kiszórtam az egészet a padlóra. És nem elhanyagolható tény, hogy ránk is jutott belőle.
- Szivem, ezt arra találták ki, hogy a mosógépbe rakd és ne a padlóra meg ránk.
- Be lehet fejezni a szemétkedést… Ha nem ijesztesz meg, akkor ez a mosógépbe landol és nem ide.-mondtam neki, miközben elkezdtem feltakarítani.
- Jó, bocs. Várj, segítek feltakarítani.

Azthiszem ezt is be fogom jelölni a naptárban. Kimi takarítani segít...kitudja, talán mégiscsak sokat változott a pár év alatt.
- Haggyad, majd megcsinálom. Inkább mondd, miért is jöttél? Mert nehogy azt mondd nekem, hogy azért jöttél le, hogy segíts.
- Nem is azért, tudod hogy nem vagyok háziasszony.-mosolygott olyan Kimisen, én meg elolvadtam ettől a mosolytól.
- Hát ebben azthiszem egyetértünk.-nevettem el magam, majd újra a kiszórt mosóporra összpontosítottam.
- Fejezd be amit csinálsz és pakolj össze kb. két napra való holmit. És ne nyári ruhákat.-szólalt meg, mire az én állam konkrétan a padlón kötött ki.

-          Mit tervezel Raikkönen?-kérdeztem egy nagy mosollyal az arcomon.
- Meglepetést, szóval ne rontsd el.-mondta, majd elindult visszafelé a nappaliba.

Én is követtem, mivel már végeztem. A másik ok pedig a kíváncsiságom volt.
- Én nem vagyok semmi jónak az elrontója, de holnap este jön haza Matti. Ugye azt tudod?
- Hánykor?
-  Olyan este 9 körül.-válaszoltam, mire elgondolkodott.
- Addigra hazajövünk, így megfelel?
- Ühümm-bólogattam, majd hozzáléptem és megcsókoltam.

Mostanában annyira megtud lepni, hogy én csak győzöm felfogni ezeket a változásokat. Látom rajta, hogy most ő is nagyon teper azért, hogy újra együtt legyünk.
- Na de akkor menj csomagolni, mert most indulunk. Fél órát kapsz, én addig elintézek egy telefont.-adott még egy puszit, majd magamra hagyott.

Nem tudom mit tervez, de örülök hogy most minden összejön. Olyan jó érzés újra boldognak lenni. Rég éreztem ilyet.

Mivel nem tudtam, hogy hova is  megyünk, ezért raktam be minden fajta ruhát. Mikor kész voltam lehúztam a lépcsőn a táskámat. Mit ne mondjak, talán egy kicsit elragattattam magam a pakolással.
- Rii, nem az egészt lakást mondtam.-szörnyűlködött el Kims, amikor meglátta a nagy bőröndöm.
- De ha nem mondod el, hogy hova megyünk, akkor honnan tudjam, hogy mi fog kelleni?-tettem fel a szerintem igencsak jogos kérdést.
- Jó, akkor majd én szétválogatom a ruháid.- sóhajtott fel, majd kinyitotta a bőröndöm.

Hát igen, így pakol egy pasi. Hagyott benne egy nadrágot egy pólót, két vastag pulcsit....na de bezzeg a fehérneműből pont azt hagyta meg ami a legkevesebbet takar. Tipikus pasi. Ezen muszáj volt hangosan felnevetnem.
- Azthiszem előnyösebb lesz a kisebbik táska.- mondtam és felmentem érte. Amire mindennel kész lettem, Ő már törelmetlenül ült a kocsiba. Csak azt nem tudom, hogy Ő mikor ment haza bepakollni.

-          Nem fogod elmondani hogy hova megyünk mi?-kérdeztem reménykedve.

- Elmondom. Most a reptérre, aztán  a többit időben megtudod.-kaptam egy mindentudó

mosolyt.

- Uhh, ezzel most nagyon ki lettem segítve.

- Most komolyan azt gondoltad, hogy elmondom?

- Nem, mert tudom hogy nem vagy olyan kedves.-nyújtottam ki rá a nyelvem. 

- Nemtudom miről beszélsz. Én mindig kedves vagyok. – mondtam mire mind ketten

felnevettünk.

Körülbelül fél óra múlva már a reptéren voltunk. Amint felszálltunk a magán repülőre én rögtön be is dobtam a szunyát, ami nem volt meglepő. Hosszú utakat többnyire végig alszom és ez most se volt másképp, mivel Kimi keltett.
- Hercegnő keljél, megérkeztünk. – súgta a fülembe kedvesen, mire én automatikusan kinéztem az ablakon.
- Ez most komoly? Egy napra képes voltál elhozni Finnországba?-kérdeztem meglepődve.

Bár rég voltam már otthon, de ezt a repteret mégis megismerem.
- Itt senki se zavarhat meg minket.-kaptam egy észvesztő csókot- Már az is baj, ha veled akarok tölteni egy estét csak kettesben?....

Megint volt egy kis ihlető zene, ha valakit érdekel :)

 http://www.youtube.com/watch?v=gh5sAPqCHQM&feature=endscreen&NR=1