29.

Sziasztok! :)

Újra jelentkezünk egy micsoda futam után. A kicsi német háromszoros világbajnok lett!!!! Nagyon örülünk neki és kívánunk neki még sok-sok ilyen vb címet....büszkék vagyunk rád Sebi! :D
És hát a Jégember is alkotott ma :D Volt ő ma pályán és azon kívül :) :) :) ...de így is sikerült megszereznie egy pontot ebben a kaotikus versenyben. Mindkét srác nagyon ügyes volt.
Csak egy rossz volt ebben a versenyben ...ez volt az évadban az utolsó...megint kell várni márciusig, hogy elkezdődjön a CIRKUSZ :( 
Na de nem is húzom tovább a szót, itt a folytatás, reméljük tetszeni fog! 


Pusziiil
 R&A

(Riina)

- Az sose volt baj. –mondtam, majd lekászálódtunk a repülőgépről.

Fura volt, mert a reptéren nem taxiba szálltunk, hanem Kimi egyik autójába. Csak azt nem tudom, hogy az a kocsi hogyan került oda. 

Jó, azt gondolom, hogy Finnországban is vannak autói, de nem tudom elképzelni, hogy a reptéren tárolja az egyik parkolóban őket. Biztos vagyok benne, hogy ebben az egész ,,meglepetésben“ van egy cinkostársa is. Már csak azt lenne jó megtudni, hogy hova is megyünk pontosan. Ugyanis nagyot csalódnék akkor, ha Espoo-ba vinne. Mióta elmentem otthonról, azóta nem voltam abban a városban...és őszintén megmondva nem is akarok visszamenni oda. Legalábbis nem most. Pedig tudom, hogy egyszer muszáj lesz már csak azért is, hogy Paula is megismerje az unokáját.

- Ohh, de rendes vagy.- mondtam, amikor kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.

 Talán még sose láttam ilyennek Őt. Látom rajta, hogy izgul és, hogy mindent megtesz, hogy nekem jó legyen. Már csak ezért se feltételezem azt, hogy Espoo-ba megyünk.

-És most már elárulod nekem, hogy hova megyünk?-kérdeztem kíváncsian, miután elindultunk.

- Még mindig nem-nevetett fel, mire én rendkívül durcás lettem. Most miért nem lehet elárulni, hogy hova megyünk?-De két dolgot elárulok a helyről. Nem Espoo, és nagyon fog tetszeni neked.

-Köszi, nagy segítség vagy, sok támpontot tudsz adni az embernek. Tudod hány hely van még Espoon kívül az országban? Legalább millió. De azért annak örülök, hogy nem oda viszel-a végét szinte már csak suttogtam, miközben egy kósza könnycsepp lecsordult az arcomon. Túl fájdalmas emlékek kötnek oda.

-Hééé...ne sírj!-törölte le egyik kezével a könnycseppemet, miközben a másikkal magabiztosan vezetett.-Tudom, hogy oda még nem akarsz menni és ezt tiszteletben is tartom. Hiszen egy jó napot akarok magunknak. És azóta egyszer se voltál otthon? Még anyukádnál sem?-kérdezte. 

Úgy gondoltam, hogy ígyis-úgyis elmondtam volna egyszer neki ezt, de így legalább elment az idő.

-Tudod ez az egyetlen, amiért szégyenlem magam. Tíz év alatt egyszer se látogattam meg anyukám sírját. De féltem, hogy valakivel összefutok, főleg hogy veled. Amikor visszamentem közölni veled, hogy terhes vagyok akkor voltam ott utoljára. Miután Jenni közölte, hogy az eljegyzésetek van úgy éreztem, hogy muszáj kimennem anyuhoz. Elújságoltam neki, hogy bár nem láthassa, lesz egy unokája. És ha hiszed, ha nem, én már attól megnyugodtam akkor, hogy ott lehettem és elmondtam annak a sírkőnek azt, amit akkor még Nico sem tudott. És nekem akkor anyu adott erőt ahhoz, hogy ezt az egészet végigcsináljam. Akkor határoztam el, hogy minden erőmmel azon legyek, hogy olyan anya legyek, mint Ő. Szóval azóta nem voltam Espoo-ban.-meséltem el.

-És nekem elhiheted, hogy olyan jó anya lettél, mint Maria.-mosolygott rám bíztatóan, de láttam rajta, hogy ez egy erőltetett mosoly volt.

Nem tudom, hogy ezzel mi rosszat mondtam, ugyanis ezután Kims igencsak elmerült a gondolataiban.

(Kimi)

Ahogy Riri elmesélte ezt a történetet, eszembe jutott az a nap. És akkor döbbentem rá arra, hogy én láttam őt aznap a temetőben. Miután Rii elment én ugyanúgy kijártam az anyukája sírjához, mint azelőtt Vele. Én is nagyon szerettem Maria-t, úgy mint ahogy Riina és Jarko is....talán mondhatom azt, hogy ő is úgy szeretett engem, mint a gyerekeit. Maria volt az egyetlen, aki elfogadtam a kapcsolatunkat Riinával, sőt még örült is neki, hogy a lánya engem választott.

Még mindig tisztán emlékszek arra, amikor ő szöktetett fel a beteg szerelmemhez, amikor hazaértem a Kínai Nagydíjról...

,,-Anya, Riinát nem láttad ma?-kérdeztem meg anyukámat, miután kiölelgette magát.

Hát igen, anyu sose fog hozzászokni ahhoz, hogy a fia ilyen messzi helyeken versenyzik. Fura volt, hogy Rii nincs nálunk, ugyanis mikor hazajövök mindig nálunk szok várni engem. Szerencsére anyu, apu és Rami is nagyon kedvelik azt a lányt, akit szeretek.

-Nem kicsim, ma még nem láttam Riinát..sőt most, hogy belegondolok egész héten nem láttam őt.-gondolkozott el.

- Beteg! – jött be a bátyám is- Kristiivel mentek volna tegnap mozizni, de visszamondta. Állítólag negyven fokos láza van. Amúgy szevasz öcskös!-jött oda és lepacsiztunk.

-És azt elárulnád Rami, hogy én ezt miért csak most tudom meg?

-Én azt hittem, hogy elmondta neked, hogy beteg. Hiszen szoktatok SMS-ezni, nem?

-Csak ezt elfelejtette közölni velem a kisasszony!-csaptam rá az asztalra mérgemben.

Nem azért voltam mérges, mert hazudott nekem, hanem mert féltettem. Igy már tudom, hogy miért választolt sokszor olyan későn az SMS-ekre, biztos elaludt.

-Hé fiam, biztos csak nem akarta, hogy izgulj miatta.-fogta meg a vállam apa, mire lenyugodtam egy kicsit.

-Tudom apa, csak féltem.-sóhajtottam fel most már nyugodtan- Átmegyek hozzá....nemhiszem, hogy hazajövök ma. Remélem nem baj anya! Riivel akarok maradni.

-Dehogy kisfiam, nyugodtan maradj csak vele. Ja és üzenem neki, hogy minél hamarabb gyógyuljon meg.-mosolygott anya és megölelt.

Ezután nem is vesztegettem sokat az időt, rögtön átmentem a szomszédba és becsöngettem. Csak sajnos nem éppen a megfelelő ember nyitotta ki az ajtót. Riina apjával találtam szemben magam, ami egy kicsit sem volt jó jel. Ugyanis ki nem állhatott engem ez az ember. Csak azt nem tudom, hogy mit keres itt...tegnap Riri még azt írta, hogy az apja valami üzleti úton lesz és, hogy nyugodtan átmehetek. De hát ember tervez, isten végez...ez a mondás nagyon is igaz.

-Nem megmondtam, hogy takarodj a lányom közeléből?-szólt dühösen.

- Majd akkor tűnök el a lánya közeléből, ha ezt ő maga kéri. Tudja uram, a lánya már 17 éves és azthiszem, hogy elég érett ahhoz, hogy eldöntse, kit tűr meg a közelében-vágtam vissza talán a kelleténél kicsit hangosabban.

-De amíg az én házamban lakik én mondom meg, hogy ki jöhet be ide!

Már éppen kezdtem volna visszavágni valamivel, amikor meghallottam egy halk hangot a lépcső felől.

-Apa...apa légyszíves engedd be Kimit-hallottam meg szerelmem gyenge hangját.

-Kislányom amit megmondtam, azt megmondtam. É snem ismétlem meg mégegyszer!-mondta az utolsó mondatot nekem, mire ráadásként becsapta előttem az ajtót. Szinte már csodálkozni se tudtam ezen a reakción, sejtettem, hogy a vége ez lesz. De nem baj, ha így nem engednek Ri közelébe, akkor majd másképp sikerül. Végső esetre ott az ablak, amin átmászok. Már éppen mentem is hazafelé, amikor újra nyílt az ajtó és Ri anyukája jött ki.

- Kimi várj!-szólt utánam- Esik az eső és ilyenkor csúszik a párkány...még a végén valamelyikőtöknek baja lesz.-komolyan mondom ez a nő a vesémbe lát. Honnan tudja, hogy én az ablakon keresztül szándékozok átmenni?-Ne nézz így fiam, lehet Riina anyukája vagyok, de nem hülye. Még az a szerencsétek, hogy a férjem még nem jött rá a dologra. Na de gyere gyorsan, mert a  telefonál...addig fel tudsz jutni a lányomhoz.-hívott, mire rögtön mentem is be a házba. Maria ugyancsak jött velem a szobáig.-Nyugodtan maradj csak itt éjszakára, Riina nagyon örülne a dolognak!Hiányoztál már neki!

-Ő is nekem!-mondtam őszintén.

-Tudom. Majd viszek fel nektek vacsorát, meg reggelit....talán nem lenne olyan jó ötlet ha kijönnétek a szobából.

- Azt hiszem, az tényleg nem lenne jó. Köszönöm, hogy beengedett Riinához!

-Ugyancsak, igazán semmiség. Tudom, hogy szeretitek egymást a lányommal-mosolygott, majd eltűnt a lépcsőknél Én meg boldogan nyitottam be a barátnőm szobájába...“

Szóval a lényegre visszatérve ő mindig kedves volt hozzám és sose akart elmarni Rii mellől. Nem úgy, mint az apja. Vele még akkor se lettem jóba, amikor elvettem Jennit, pedig Jenni úgymond a mostohalánya volt és végülis sikerült elérni az öregnek a célját...

Így miután Maria meghalt és már Rii sem volt, kötelességemnek éreztem kimenni a temetőbe. Sőt, amióta Rii elment, talán többet is jártam ki oda, mintha ott kerestem volna a válaszokat. Azon a napon amikor Jenni kiharcolta magának, hogy eljegyezzem szörnyű bűntudatot éreztem. Úgy éreztem, hogy nemcsak a szerelmemet hagytam cserben, hanem nem tartottam be az ígéretemet, amit Maria-nak tettem. Mielőtt még meghalt, megígértem neki, hogy örökkén vigyázni fogok a lányára és szeretni fogom. De nekem ezt nem sikerült betartanom. Ezért az eljegyzésem közepén ,,szöktem” el, hogy kilátogassak újra a temetőbe. Nem is volt igazán szökés, ugyanis hiába én voltam a vőlegény, mindenki figyelme csak Jennire szegeződött. Szerintem  észre se vették, hogy eljöttem.

Mielőtt még odaértem volna a sírhoz, messziről láttam, hogy egy sötét hajú terhes nő éppen akkor hagyja el a sírhelyet. Messziről láttam csak és nem is tulajdonítottam a dolognak nagyobb jelentőséget, gondoltam csak egy régi ismerős.

 De most jöttem rá, hogy akkor életem második nagy bakiját követtem el. Ha legalább két perccel megyek ki a temetőbe, akkor talán most minden más lenne. Talán találkoztunk volna  és megtudtam volna, hogy lesz egy kisfiam. Biztos vagyok abban, hogy minden másképp alakult volna....