30.

Sziasztok!

Szerencsére vége a szalagavatós és egyéb mizériáknak, így végre itt vagyunk a résszel is. Nem szeretnénk hozzá túl sokat fűzni, reméljük tetszeni fog a rész :D


Puszilunk titeket
 R&A

(Riina)

- Te atya –úr – isten!!! Kimi, azt ne mondd, hogy Porkkala-ba hoztál. Én..én emlékszel még? Akkor voltam itt utoljára.-döbbentem meg, amikor a város határát jelző táblát elértük.

- Hát én ne emlékeznék arra, amikor először lefeküdtünk? Jó este volt-mondta egy pimasz vigyorral kísérve.

Tipikus. Mi ragad meg a pasik fejében általában? Hát perszehogy a szex.

-Te hülye! Akkor ünnepeltük a 18. szülinapom ...de úgy látom te csak a számodra igazán fontosat tudtad kiemelni-vágtam enyhén tarkón.

- Tudom én azt is...ezért nem kell megütnöd. Tudod, hogy ez már családon belüli erőszaknak számít?

-Vicces vagy Raikkönen. De azt tudatom veled, hogy hivatalosan nem vagyunk egy család, szóval nem számít annak.- öltöttem ki rá a nyelvem.

Komolyan mondom, hogy most teljesen úgy érzem magam mint egy tini.

-Még nem vagyunk az! De ami késik az nem múlik asszony!

- Egy: honnan tudod, hogy igent mondanék? Kettő: nem vagyok asszony Kimi!-kiáltottam fel mérgesen.

Persze nem haragudtam rá, de nem szeretem ezt a megszólítást. Teljesen olyan, mintha minimum nagymama lennék

-Jólvan na, te kis boszorkány! – adott hirtelen egy csókot. Ekkor vettem észre, hogy megérkeztünk egy családi ház elé.-Megérkeztünk-jelentette be a csók után

Én meg csak szájtátva szálltam ki a kocsiból. Nem tudtam, hogy miért is vagyunk mi most ez előtt a hatalmas családi ház előtt.

-Ez mi?-kérdeztem tőle, amikor újra megtaláltam a hangom.

Nem elhanyagolható tény volt, hogy közben ő egy kulcscsomót varázsolt elő a zsebéből és elkezdte kinyitni az ajtót, majd a riasztót hatástalanította.

-Ez a Porkkalai házam kicsim. De ha nem bánnád bemehetnénk, mert szerintem rohadt hideg van kint-mondta, majd behúzott magával a házba.

Én még mindig nem tudtam elhinni, hogy van itt egy háza. Még csak az előszobában voltunk, amikor hangot is adtam gondolataimnak.

 

-Most komolyan mondod, hogy ez a te házad? Miért pont itt?

-Tudod, amikor eltűntél itt is kerestelek. Gondoltam ide jöhettél, mert amikor először itt jártunk azt mondtad, hogy szerinted ez a hely a legszebb a viágon. Szóval itt kerestelek először. Itt voltam két hétig, mert valahogy reménykedtem, hogy itt fogsz kikötni. De nem így lett-komolyodott el  a hangja – Itt voltam minden szabadidőmben, amikor a futamok engedték. Itt anyáék és Ramiék is békén hagytak egy kiscsit és be kell valljam nekem is megtetszett ez a hely. Aztán két évvel később jött a gondolat, hogy veszek itt egy ingatlant. Azért reméltem, hogy egyszer még az életben elhozhatlak ide.-mondta halkan a végét- A fenébe is, ez már túl 

 érzelgős-mondta magának, amin nekem jót kellett nevetnem.

- Nekem tetszik, és látod itt vagyok...veled.-vontam meg a vállam, majd adtam neki egy puszit, amiből végülis csók lett.

- Na gyere, mutatok valamit neked asszony-fogta meg a kezem és elkezdett húzni egy irányba.

-Mit mondtam neked előbb az assz...-akadt el a szavam, amikor beértünk a nappaliba.

A helységben félhomály uralkodott, itt ot meg volt gyújtva egy két gyertya a hangulat kedvéért, rózsaszirmok voltak szétszórva és füstölő illata lengte körbe a szobát. Az üvegajtó előtt egy asztal volt gyönyörűen megterítve két személynek, amin szintén voltak rózsák.

Ma már másodszor ment el a hangom a meglepettségtől. Szinte fel se tudtam fogni, hogy itt állok és ez most csak nekem szól.

Kimi sosem volt az az érzelgős fajta pasi, de nem bántam. Sose kaptam tőle gyertyafényes vacsorát, mert az szerinte nyálas. De nem is vártam el tőle, mert tudtam, hogy akkor nem ő lenne...és én így szerettem őt.

Erre most egy ilyennel lep meg. Annyi melegséggel töltötte  meg ez a gesztus a szívemet, hogy azt elmondani nem tudom. Most tudatosult bennem igazán, hogy ő mennyire is akarhat valójában, ha ezt képes volt megtenni értem. Ha lehet ennél is jobban, akkor bátran kijelentem, hogy mégjobban szerelmes lettem Kimi Raikkönenbe.

- Na, hogy tetszik?-kérdezte izgatottan, miközben az arcomat fürkészte.

- Szeretlek!-fordultam felé és megcsókoltam.

Próbáltam minden érzelmet amit csak tudtam beleadni ebbe a csókba, éreztetni akartam vele, hogy milyen hálás vagyok neki. Pár perc múlva kénytelenek voltunk elválni levegő hiány  miatt.

- Ó, ha én tudtam volna, hogy ez a jutalom egy vacsoráért, akkor már rég bevezettük volna ezt a szokást-szólalt meg vigyorogva.

-Te majom, máskor is kaphatsz ilyet - forgattam a szemeimet - De először áruld el nekem, hogy ki segített neked ezt összehozni. Mert ha jól tudom Szivem, te még mindig nem tudsz teleportálni-kuncogtam fel - Az viszont tuti, hogy nőnemű cinkostársad volt!-állapítottam meg.

-Ezt meg honnan tudod?-kérdezte.

-Egy férfi ne, rendezgeti el ilyen szépen a rózsaszirmokat és nem gyújt füstölőt.

-Miért, van  füstölő?-kérdezte meglepetten, amin egy cseppet sem tudtam meglepődni.

Hát igen, ő az én Kimim.

Miután megvitattuk, hogy Toni menyasszonya, Erja segédkezett leültünk megvacsorázni.

Nagyon jól, és sajnos nagyon gyorsan telt az este. Örültem annak, hogy végre kettesben lehettünk, mert nagyon sok fontos dologról tudtunk beszélni az este alatt. Például tervbe lett véve, hogy ha a fiunk is megbékél a kapcsolatunkkal, akkor összeköltözünk.

Bár azon még mindig vitázunk, hogy kinél is fogunk lakni, de a lényeg, hogy megtesszük a következő lépést a közös család alapítása felé.

 Úgy érzem, hogy az este végérvényesen is újra egy pár lettünk Kimivel. Már csak abban reménykede, hogy otthon jól fogják fogadni a hírt....