27.

Sziasztok!

Tudjuk nem kevés késéssel, de újra itt vagyunk az újabb résszel. Ja és a szereplőknél találtok képet Rii aszisztenséről is, ugyanis már szerepelt egy-két részben és most is kap szerepet Claire a fejezetben. :) Lehet, hogy lesz a részben egy-két helyesírási hiba, de szerettük volna minnél előbb felrakni, így nem volt időnk alaposabban átnézni.
Reméljük tetszeni fog a rész és kapunk egy pár komit :D Örülnénk neki!
Ja ez a rész Krisztinának van ajánlva...az ő unszolására lett kész mára :):):)

Puszaaa
R&A

Lehetetlen ez a mai nap...egyszerűen mióta felkeltem csigalassúsággal megy az idő.

Pont amikor azt várja az ember, hogy végre délután legyen. És akkor még az is tetézi a dolgot, hogy egyedül maradtam.

 Ugyanis a Matti ma ment az osztályával osztálykirándulásra 3 napra így már reggel vittem a suli elé, ahol várt már a srácokra a busz. És most olyan rossz egyedül. A fiam kirándul, Nico hazament Wiesbaden-ba, Kimi meg nemtudom mikor jön haza. Nem találom a helyem. Eddig mindig ahhoz voltam szokva, hogy ez a ház népes és szinte olyan mint egy átjáróház....most meg itt vagyok egyedül a nappaliban és em tudok mit kezdeni magammal. Már vagy az összes tévécsatornát végigfutottam, már kitakarítottam az aegész házat, sőt még be is vásároltam.

És itt vége, letelt...már nem tudok mit csinálni. Ezért inkább úgy gondolom, hogy felhívom Claire-t.

-Szia Rosalie!-vette fel az asszisztensem a mobilt.

-Szia! Véletlenül nincs valami papírmunka az étteremmel kapcsolatban?-kérdeztem, reménykedve, hogy igent mond.

-Ennyire unatkozol, mert elmentek a fiúk?-kérdezte. Szerintem ő is ugyanabban a helyzetben volt, mivel a fiaink egy osztályba járnak és most Claire-nek is szabadnapja van elvileg.-Én se tudok otthon mit csinálni, én is dolgozok.-nevetett a telefonba-Jajj annyira hiányzik a kis Alex! És akkor még Thomas sincs itthon, pedig kettesben lehetnénk.-panaszolta el nekem a bánatát.

-Ne is mondd Claire, ugyanabban szenvedek, mint te. Szánalmas vagyok...a ház összes sarkát kitakarítottam már.-nevettem a telefonba- Ugye Matti nincs, mivel Nico nyert, hazament Németországba, és még...-na itt haraptam el a mondtatot.

Bár Claire volt olyan jó barátnőm, hogy tudott a történtekről, a Kimis dolgot azért mégsem akartam elhíresztelni mindenkinek. Bár Claire mint mindig, most is a vesémbe látott.

-És még Kimi sincs itthon...ugye igazam van? Ez a legnagyobb baj! Azért azt már elmondhatnád, hogy mégis hogyan is álltok ti most egymáshoz a Jégemberrel.

-Most mondd meg, miért ismersz te ennyire engem?-tettem fel a költői kérdést, mire mindketten felnevettünk.-Tudod mit? Van egy jó ötletem! Én is bemegyek az étterembe és akkor egy kávé mellett tartunk egy csajos délutánt és mesélek neked.-adtam az ötletet, hogy nehogy már telefonon beszélgesssük le a fél életünket. És így legalább egyikünk se fog annyira unatkozni.

- Tényleg, van egy igazán jó hírem. A konyha nagyjából már kész is van. Joe meg a többiek már csak az utolsó simításokat végzik a hűtők körül!-újságolta, mire megint eszembe jutott egy jó ötlet.

- Ennek nagyon örülök. Akkor még beugrok az üzletbe, veszek hozzávalókat és kipróbáljuk az étterem konyháját. Főzök és közben beszélgetünk.

-Ezt tényleg jó ötlet Rose. Igy legalább megkóstolhatom a séfkisasszony híres főztjét.-kuncogott a telefonba.

Még beszéltünk egy kicsit majd miután letettük elkészülődtem és bepattantam az autóba.

Persze először végigjártam az összes üzletet, hogy beszerezzek mindent a kitalált menühöz. Nem is tudtam, hogy hirtelen mit főzzek, egyszerre több lehetőség is végigfutott az agyamon. Végül úgy döntöttem, hogy az összes kitalált ételt megcsinálom kissebb adagokban és így legalább tudjuk tesztelni, hogy melyik mehet majd az étlapra és melyik nem.

Egyszerűen mindig jönnek új ötletek és mindig kerülnek fel új ételek az étlapra. Azt meg is beszéltük Claire-ral, hogy az étlapokat csak a nyitás előtt pár nappal rendezzük, mert ahogy engem ismer, úgyis minden pillanatban megváltozatom és bővítem. Hát igen, ez vagyok én. Szenvedélyem a főzés és szeretek új dolgokat kreálni. Mondhatni kiskorom úta ez az étterem az álmom és azt akarom, hogy a nyitásra tökéletes legyen minden.

-Sziasztok!-köszöntem a munkásoknak és Claire-nek, amikor beléptem a félig-meddig kész étterembe.

Maga az étkező rész még nem volt kialakítva teljesen, jóformán még csak a parketta volt meg és félig meddik kész vannak már a festéssel is.

-Jónapot főnökasszony!-köszöntek kórusban a szerelők és festők, akik már éppen a műszakuk végén jártak és már takarítottak.

- Ugye elégedett vagy az eddigi munkánkkal?-jött oda Joe, a szerelők főnöke. Ő volt az egyetlen aki tegezett engem a munkások közül. Végülis én kértem meg őt erre, hiszen elég sokat beszélünk a kialakításról és szinte egykorúak vagyunk. És úgy elég feszengősek voltak a beszélgetéseink, amikor magáztuk egymást.

-Nagyon ügyesek vagytok. Éppen most tervezem kipróbálni a kész konyhát-mosolyogtam, miközben felmutattam  a hozzávalókkal teli szatyrokat a kezemben.

-Akkor látom a séf ma birtokba veszi a konyhát.-mosolygott.

-Hát igen. Tudod, Claire-rel figyelemelterelésképpen csinálunk egy közös délutánt.

-Ja ige, hallottam, hogy a fiaitok kirándulnak és a gyönyörű anyukák meg egyedül maradtak

- Ha gondolod, te is maradhatsz...egy-két óra és kész a kaja.-invitáltam.

-Köszönöm az ajánlatot, csábító is, de a feleségem már vár.-mosolygott.

-Akkor ne várakoztasd meg a feleségedet, érezzétek jól magatokat.-mondtam neki.

-De még befejezném a...

- Tűnés haza! Ne bőszítsd fel az aszzonyt! Igy is egész héten reggeltől estig dolgoztatok. Időben vagyunk a készületekkel. Viszlát Joe!-köszöntem el, majd karon ragadtam Claire-t és bementünk a konyhába.

 Közben úgy döntöttünk, hogy kávé helyett inkább kinyitunk egy üveg vörösbort és az mellett beszélgetünk. Én majd úgyis hazamegyek taxival és majd holnap hazaviszem a kocsit. Ja és nem elhanyagolható tény, hogy nekiálltam főzni. Közben pedig sokat beszélgettünk és nevettünk. Tényleg úgy érzem, hogy Nicole mellett Claire lett lassan a másik barátnőm. Vele ugyanis megtudok olyan dolgokat beszélni, amiket Nicivel nem. Nicivel nem negyon tudok beszélni a gyereknevelésről, míg Claire-rel ugyanannyi idős fiaink vannak.

-És most komolyan elvisz Thomas egy második nászútra?-kérdeztem, miközben belekortyoltam a vörösboromba.

- Aha-bólogatott mosolyogva- Mivel most lesz a tizedik házassági évfordulónk, azt mondta, hogy szeretne egy igazi nászutat. Tudod amikor összeházasodtunk én már terhes voltam, így nem tudtunk elmenni olyan igazi nászútra.-mesélte.

-Ó akkor itt lesz az ideje, hogy összehozzatok egy kistesót Alexnak-mondtam mosolyogva, amibe ő belepirult.

-Hát a tervek között van-mesélte még mindig tűzpiros arccal.

- Akkor csak annyit kívánok, hogy sikerüljön és érezzétek jól magatokat Thaiföldön-öleltem meg őt félig-meddig, mivel a másik kezemmel éppen  a szószt kevertem meg az egyik főfogáshoz.

-És most te jössz Rose! Mi van veled és Kimivel?

-Háát....tegnap bevallottam neki, hogy még mindig szerelmes vagyok belé.-most én jöttem a pirulásban, miközben rettentően a főzésre próbáltam összpontosítani.

-Épp itt volt az ideje. És még mi volt?

-Hát ha minden igaz, ma vagy holnap vacsorázni megyünk. Tudod ebből a szempontból jobb is, hogy Matti nincs itthon. Tudod nem akarom, hogy nagyon beleélje magát a dolgokba, amikor még magam se tudom, hogy mi fog kisülni ebből az egészből.

-Én szerintem meg ma vagy holnap egy nagyon-nagyon jó estéd lesz.-vigyorgott szemtelenül barátnőm.

-Naaa...Claire! Ne gondolj semmi olyanra! Lehet, hogy veszekedés lesz a vége. Én csak annyit mondtam, hogy együtt vacsorázunk. Semmi több.

- Én biztos vagyok abban, hogy ez most menni fog nektek. Annyit szenvedtetek már külön-külön. Most itt az ideje, hogy együtt legyetek nagyon boldogok. Bár Kimit nem ismerem, de téged igen. És látom a szemedbe azt a csillogást, amikor róla beszélsz. Ne gondolj mindig arra, hogy mi lesz ha. A szerelemben nincs semmi ha. Egyszerűen mutasd ki neki azt, amit igazán érzel iránta. Itt az ideje, hogy végre te is boldog legyél valaki mellett.

-De láttad, hogy mi sült ki az egész Jenson-ös sztoriból. Végleg elvesztettem mint barátot.

-Figyelj, ha ő nem tudta elfogadni azt, hogy te mást szeretsz tiszta szívedből, akkor nem is szeretett téged igazán. Ha pedig tényleg igaz barát, akkor előbb vagy utóbb úgyis keresni fogja a társaságodat.

-Hát remélem igazad lesz-sóhajtottam fel, majd csendben folytattam a főzést.

Vagyis tulajdonképpen a főzéssel már kész is voltam, már csak a tálalás és diszítés maradt hátra. De az is éppen olyan fontos egy jó ételnél, mint maga a készítése...és bevallom sokszor jobban is élveztem ezt a dolgot, mint a főzést. Mindig annyire eltudok merülni benne, hogy azt se veszem észre, hogy mi is történik körülöttem.

Egyszer csak arra eszméltem fel, hogy két kéz fonódik hátulról a derekam köré. Erre én annyira megijedtem, hogy hirtelen felugrottam.

-Hé-hé...ne ijedezz! Csak én vagyok az!-szólalt meg az ismerős férfi hang, aminek most annyira örültem.

Én erre nem válaszolta, csak megfordultam az ölelésében és szinte a nyakába ugrottam.

-Jajj Kimi...annyira hiányoztál!-súgtam a fülébe, miközben még mindig őt öleltem.

-Nekem is hiányoztál Rii!-mondta, miközben hátréb tolta a fejem, hogy megcsókolhasson.

És ez most annyira más volt, mint mostanában a csókjaink. Most én is tudtam viszonozni azokta az érzelmeket, amiket eddig én megkaptam tőle, de én nem mertem felvállalni.

-Khm....akkor én most megyek-motyogta halkan Claire és akkor eszméltem del arra, hogy ez neki most mennyire ciki lehet.

Szerencsére Kimi is kapcsolt és rögtön szétváltunk.

-Ne menj!-szóltam barátnőmre-Bocsi...elég kellemetlen lehetett ez neked.

-Dehogy! Ne zavartassátok magatokat, nagyon aranyosak vagytok együtt!-mosolygott, erre én megint elvörösödtem. Persze Kimi még mindig a derekamat fogta.

-Milyen buta vagyok! Claire bemutatom Kimit, Kimi, ő itt Claire Dashwood, a barátnőm és az aszisztensem.-mutattam be őket egymásnak.

-Szia Kimi! Örülök, hogy végre megismerhetlek.-fogott kezet barátnőm Kimivel.

-Én is örülök Claire!-visszonozta Kimi.-Most, hogy itt vagy Claire, kérlek adj tanácsot. Hová vigyem azt a nőt vacsorázni, aki ilyen jól tud főzni?-mutatott a fogásokra a pulton.

-Azthiszem én ezt nem tudom felülmúlni. Hogy én miért pont egy szakácsnőbe szerettem bele?!-tette fel a kérdést, miközben a szemeit forgatta.

-Hééé!-ütöttem a vállába-Te csak inkább örülj, hogy valaki fog tudni rád főzni. Ugyanis tudtommal drágám, még mindig nem vagy egy Gordon Ramsay.

-Na ez fájt! Ezzel most beletapostál az én érzékeny lelki világomba!-tette a durcást.

-Te meg az érzékeny lelki világod. Oda ne rohanjak!-forgattam a szemeimet.

Persze Claire csak nevetni tudott az egészen.

-Istenem, olyanok vagytok, mint egy idős házaspár.-nevetett még mindig, majd mi is csatlakoztunk hozzá.

Mondhatni amilyen rosszul indult ez a nap, olyan jól kezd kialakulni a vége...

U.i.: Tudom, hogy fura, de ez a szám ment a rádióban, amikor elkapott az ihlet, hogy mit is írjak :D Gondoltam megosztom veletek.

https://www.youtube.com/watch?v=nO0OOa8Qr2Y&feature=related