7.

Helloka mindenkinek!
Nagy örömünkre elstartolt újra a Száguldó Cirkusz és a fiúk nagyon jól teljesítettek :))). Bár Iceman csak 7. lett, senki se feledje, hogy mindezt a 17. helyről érte el ...és hát a kissebbik szöszi megint hozta a formáját, az a 2. hely is szuper. A többiekről már nem is beszélve.
Srácok ezután is mindent bele!
Na nem is húzom tovább a szót, itt a friss :D

Puszaaa
R&A

U.i.: Reméljük megint megleptek pár komival minket. :)

(Rose)

Miután fiammal hazamentünk, nem történt semmi különös. Éltük az életünket, mint máskor. Nem is hoztuk szóba a Kimivel való találkozást, mert nem nagyon szeretett beszélni az apjáról. Pedig én sosem tiltottam meg neki, hogy találkozzon vele. Mattinak mindent elmondtam, ami történt és magától jutott arra a döntésre, hogy nem akar Kimivel találkozni. Mióta megszületett, azóta tudja, hogy Ő az apukája, a szobájában újszülött kora óta ott van az a közös képünk, ami még akkor készült, amikor minden rendben volt és nagyon szerettük egymást.

Körülbelül 7 éves lehetett az én Mattim, amikor megkérdezte, hogy az ő apukája miért nincs itt. Ez volt az a nap, amikor őt is beavattam a múltamba. Tudtam, hogy ő egy nagyon okos fiú és kora ellenére megérti a dolgokat. Szerintem amúgy ezt az intelligenciáját az apjától örökölte. Szóval elmondtam neki mindent és arra csak annyi volt a válasza, hogy ő nagyon jól érzi magát Nicoval, Sebivel és Jenssel és ők egy kicsit olyanok, mintha mind az apukái lennének.

Emlékszek, hogy amikor eldöntöttem, hogy Kimi mellett fogok dolgozni akkor mekkora hiszti lett a dologból. Szerencsére már ezen is túlestünk, bár a fiam még mindig nem helyesli a dolgokat, azt mondja, hogy félt engem  és félt a csalódástól.

Most kérdem én, nem ő a világ legaranyosabb és legokosabb kisfia?

Délután mialatt, Nico és Matti éppen valami véresen komoly focivisszavágót játszottak az udvaron , addig én elmentem Kimihez és megnéztem az irodámat. Sajnos Jennivel nem találkoztam, mivel valami lovasversenyen volt. Ezért nem is tartott sokáig a dolog szinte csak 10 percet voltam a házban, utána meg siettem haza. Hazafelé kaptam is egy hívást Nicitől, az én legjobb barátnőmtől.

- Szia Nici! Na végre, hogy tudok veled beszélni. Már olyan régen találkoztunk! Ugye akkor holnap jössz és bulizunk egy kicsit?

- Hát ezzel lenne a gond csajszi. Ki nem találod....Lewis kitalálta, hogy holnap menjünk el Angliába a szüleihez. Komolyan mondom, már az idegeimre megy! Pedig tudta jól, hogy veled fogok találkozni! Ez egy akkora szemét...-kezdte magát felidegesíteni.

-De te szereted ezt a szemetet.-nevettem bele a telefonba.- Figyelj, nincs semmi baj, menjetek csak családlátogatóba, majd úgyis találkozunk.

- De én holnap veled akartam tartani egy csajos napot-dühöngött még mindig-Áchh...mindegy, hagyjuk. Inkább mondjad, mi volt tegnap Kimivel?

- Ne tudd meg! Szerencsére nem ismert fel, de volt ott minden. Még csak egy napja találkoztunk, de már volt veszekedés, kibékülés meg minden.

Szinte az egész sztorit elmeséltem barátnőmnek, miközben haza értem.  Ő se helyeselte ezt a Kimis dolgot, de abban egyetértett, hogy Jenni nem úszhatja meg a tettét. Hogy Nici szavával éljek ,, Meg kell tépni a büdös ribancot!"...

Miután hazamentem, olyan gyorsan telt az idő. Alig voltunk együtt Mattival, már reggel volt és neki mennie kellett suliba. Még az volt a szerencse, hogy korán végzett és már délben otthon lehetett velem. Éppen az ebédet főztem, amikor negcsörrent a telefonom. Kimi volt az.

-Szia Kimi, van valami baj?- kérdeztem, mert nem nagyon emlékszem arra, hogy ma valami programunk lenne.

Úgy beszéltük meg, hogy csak a hétvégén fogok menni dolgozni.
-Szia dehogy, csak ma estére kisebb bulit rendeztem és gondoltam meghívlak hogy kiengeszteljelek.Remélem eljössz.-szólt bele Ő is a telefonba.

Na erre most nem számítottam. Buliba menni Kimihez? Elgondolkodtam a dolgon. Végülis rám fér már a kikapcsolódás, na de hogy ez jó ötlet e azt nem tudom. Arra jutottam, hogy el kéne fogadnom a meghívást, hiszen csak kiengesztelni akar.
-Kik lesznek ott?-kérdeztem, mert azért jobb lenne ezt minél előbb tisztázni.

Ha már bulizni megyek, akkor oda nem kell az ő drágalátos felesége. Nem akaork még balhézni.
-Pár Forma1-es, meg a régi haverjaim.Nem leszünk sokan.
-És a feleséged?-kérdeztem. Jobb biztosra menni.
-Ő nem lesz, de ha akarod meghívhatom. De persze csak akkor, ha meg akarod ismerni.-még csak azt kéne, hogy ott legyen.
-Ismerem eléggé, nem kell meghívnod.- na ez most olyan gyorsan kiszaladt a számon, hogy bele se gondoltam, hogy mit mondok. Ezt nem kellett volna- Na hányra menjek?-próbáltam terelni a témát.
-Ezt hogy érted?-kérdezett rá, mire nem akartam válaszolni. Mintha ezt Ő si megérezte volna, mivel folytatta-Különben hatra. Érted menjek?
-Oké, ott leszek. Nem kell értem jönnöd, odatalálok. Bocs, de most mennem kell. Szia.-raktam le a telefont, még mielőtt még nagyobb hülyeségek jöttek volna ki a számon.

Ezután az eléggé fura beszélgetés után kaptam mégegy hívást. Ma kifejezetten keresett vagyok. Most viszont Sebi keresett. Ő előbb tudhatott a buliról, mert már eleve azzal kezdte a beszélgetést, hogy megyek-e.

Esküszöm, kitekerem a nyakát, ha kiderül, hogy ez a buli az ő ötlete volt. Még csak időm se volt mérgelődni a dolgon, mivel kb. fél óra múlva már az ajtóm előtt toporzékolt és csengetett a szöszi.

-Hát te?-kérdeztem, miközben adtam neki két puszit.

-Hát jöttem leellenőrizni, hogy nem haragszol-e rám.-mondta behúzott nyakkal, miközben bementünk.

-Jaj te hülyegyerek, hogy tudnék rád haragudni-mondtam nevetve, amikor megláttam a boci szemeit.- Matti, itt van Seb!-kiáltottam fiamnak az emeletre, mire pár perc múlva hallottam a dübörgő lépteket a lépcső felől.

-Szia Seb bácsi!-direkt mondta, hogy bácsi. Tudta jól, hogy ezt Sebi utálja.

- Matti nagyon nem leszünk jóban, ha mégegyszer bácsinak szólítasz! Ezt most direkt csinálta mi?-kérdezte tőlem, mivel én eléggé nevettem az előző mondatán.

- Pedig olyan jól hangzik….Sebi bácsi!- nevettem még mindig.

Nagyon szórakoztató volt az a tény, hogy a még szintén gyerek Sebit bácsinak szólítják.

Miután eléggé kinevettem magam (megjegyzem Seb elég morcosan nézett rám ez miat) úgy döntöttünk, hogy megebédelünk, mivel az én drága Nicom is befutott. Már csak Jens és Nicole hiányzott a bandából, de ők sajnos nem tudnak itt lenni.

-Rosie érted jöjjek vagy menjünk taxival?-hozta fel a buli témát Seb, mire unokatesóm kezében rögtön megállt a villa.

- Mi? Hova mentek ti taxival? Riina, csak nem vagy olyan hülye, hogy elmész ezzel a taknyos kölyökkel randizni?

-Hééé!-háborodott fel az említett a ,,taknyos kölyök” után.

Na ezen a szóváltáson megint fel kellett nevetnem. Még hogy én meg Sebastian.

-Nico, ezt kikérem magamnak. Nem vagyok pedofil. Olyan embernek nézel, mint aki megrontja a kisgyerekeket?- ezen meg Nico tört ki hangos nevetésben.

Szegényem már majdnem megfulladt a röhögéstől. Persze Sebastian ezután benyomta a durcit. Tisztára olyan volt, mint néha Matti, és még megsértődik a kölyök elnevezésen.

 A fiúkkal röhögtünk még mindig, amikor fiam csörtetett be újra a konyhába. Újra? Mikor ment Ő ki?

-Mi a baj kicsim?-kérdeztem meg, miután levágódott az asztalhoz.

-Semmi, csak éppen most dobtam ki Kimi Räikkönent.-mondta már haláli nyugalommal, mire én elsápadtam.

Honnan tudja egyáltalán, hogy itt lakom?

-Kimit? Kimi itt járt?-szinte suttogtam-És te  nyitottál ajtót?-komolyan mondom ettől féltem a legjobban.

Attól, hogy meglássa Mattit és rögtön rájön, hogy az Ő fia. Én már ájulás közeli állapotban  voltam, amikor a kisfiam odajött hozzám és átölelt.

-Anyu, nincs semmi baj. Azt mondtam neki, hogy nem lakik itt semmilyen Rosaline Lambrick és amikor Sebit kereste, azt mondtam, hogy nagy rajongója vagyok és én örülnék a legjobban, ha láthatnám. Anyuci ne sírj!-mondta, mivel nekem elkezdtek potyogni a könnyeim.

Én nem is attól félek igazán, hogy megtudja az igazat, hanem sokkal inkább attól, hogy akkor elvesztem a fiamat. Ismerem Kimit annyira, hogy ha ezt megtudja, akkor lesz olyan dühös, hogy mindenáron el akarja majd venni tőlem Mattit. És én már nem akarok elveszteni több embert az életben.

-Hallod Riina, nincs semmi baj. Nem tud semmit se-rázott meg egy kicsit Nico-Nem hiába, az én keresztfiam a legokosabb kölyök a világon-mondta, mire én is elmosolyodtam.

-Tudom, hogy nagyon okos. Ő az én kisfiam-mondtam és adtam Mattinak egy puszit.

Ezután kitalálta a drága, hogy menjenek focizni a fiúkkal. Őszintén, nem is nagyon bántam, így legalább volt egy kis időm elkészülni a bulira.

Bár nem volt olyan nagy kedvem már hozzám de úgy döntöttem, hogy ha nem mennék el, akkor csak magam ellen beszélnék. És kiváncsi voltam az emberekre, régi ismerősökre. Ugyanis azt mondta, hogy lesz ott egy-két barátja is.

Miután kész lettem, már éppen időben voltam, szóval el is indultam a buliba. Persze előtte elmaradhatatlan volt a szokásos jó-éjt puszi Mattinak. Seb már egy órája elment, abban egyeztünk meg, hogy külön érkezünk.

Pontosan 6 óra volt, amikor Kimi házának ajtaján csöngettem. Muszáj volt egy nagy levegőt vennem, mivel valószínűleg bent van pár régebbi ismerős is. Remélem senki se ismer meg.

-Szia Rose! Azt hittem már nem jössz.-mondta megkönnyebbülten a Jégember.

-Megígértem, itt vagyok-mosolyogtam rá, majd beljebb mentünk a házban.

Akivel először megláttuk egymást, az Toni Vilander volt, Kimi gyerekkori barátja. Jól ismertem Tonit. Sőt, ő volt az első pasim. Kimit jóformán csak általa ismertem meg. Tőle féltem a legjobban, mert ismert engem. Attól függetlenül, hogy amikor utoljára láttuk egymást csúnyán összevesztünk, attól én még nagyon szeretem őt, mint barátot…vagyis Riina barátját.

-Ááá, a hercegnő-mondta egy hatalmas vigyorral az arcán, amikor odaértünk hozzájuk.

Hát az én mosolyom már nem volt annyira őszinte, mint az övé, ugyanis régen mindig hercegnőnek szólított, még akkor is amikor már külön voltunk. Ez volt a szokása.

És most nem tudom, hogy ezzel, mire céloz. Csak imádkozni tudok azért, hogy ezt csak úgy általánosan mondja, és nem Riinának szánja.

-Mivan haver, csak nem ismered Rose-t?-kérdezte döbbenten a Jégember.

-Nem, csak már annyit meséltél a sajtósodról, gondoltam megérdemli a hercegnő címet. Rajta kívül csak egy nőről beszéltél ilyen sokat.-mondta a barátja.

Ezután a mondat után kicsit feszült lett a hangulat, láttam ahogy Kimi szúrós tekintettel néz a barátjára. Gondoltam oldom ezt a helyzetet, így rögtön bemutatkoztam Toninak, majd úgy döntöttem, hogy megyek és megismerkedek a többiekkel is. Itt aztán tényleg voltak egypáran, Tonin kívül még ott volt Atte, Jesse, Mark és Mike is…csak hogy a barátok közül említsek egy-párat. Egész jól elbeszélgettem mindenkivel és ezzel együtt fogyott a pia is. Mert hát miért ne hívna meg minden újonnan szerzett ismerős egy italra.

Egy kicsit kezdett fájni a fejem, ezért kimentem a kertbe egy kis friss levegőre. Éppen a sötétben álltam és néztem kívülről a benti tömeget, amikor nyílt a teraszajtó és Toni jött ki rajta. Se szó, se beszéd odajött és szorosan megölelt engem. Nem tudtam mire vélni a dolgot, először az alkoholra fogtam, de ahogy belegondoltam Toni nem is ivott az este olyan sokat. Még mindig nem engedett el, amikor a fülembe suttogott.

-Mondd, hogy te vagy az! Nem kell semmi mást mondanod, nem faggatlak, ha kell soha többet nem találkozunk, csak mondd azt kérlek, hogy te vagy az!!!- súgta.

Ekkor jöttem rá arra, hogy ő tudja, hogy ki vagyok. Nem tudom miért, de muszáj volt megnyugtatnom. Hallottam a hangján, hogy tiszta szívből reménykedik a dologban. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire hiányoztam neki, mivel nagyon csúnyán összevesztünk.

Abban a percben, amikor átölelt és ezt mondta, akkor jöttem rá, hogy egy részemnek nagyon is hiányzik a régi életem, viszont az a részem, ami el akarja felejteni ezt, az sokkal nagyobb. De ebben a pillanatban az a kisebbik rész győzött.

-Igen Toni, én vagyok az.-öleltem meg én is őt- De….

-De nem szabad elárulnom. Tudom Riina, tudom. És nem is fogom. Okos csaj vagy te, és ha te azt mondod, hogy ez így jó akkor ez így jó.  Nem akarod, hogy Ő valaha is megtudja? Hiszen megveszik érted.

- Toni, régen lehet, hogy úgy volt és szeretett. De aki szeret, az nem csókol meg egy másik lányt. És nem akarom, hogy valaha kiderüljön, hogy én ki vagyok, vagyis voltam! Nem miatta jöttem vissza! És még egy dologra megkérlek. Soha többet ne hívj Riinának, ugyanis Riina meghalt. Én már Rosaline vagyok-mondtam neki egy kis dühvel a hangomban- És ha valaha is egy kicsit szerettél, akkor nem mondod el Neki és elfelejted ezt a pár percet!-mondtam neki és berohantam a házba.

Őszintén?

Megbántam, hogy elmondtam Toninak. Pedig a szemébe kellett volna hazudnom. Ezután a 10 perc után szinte sírhatnékom volt. Nem tudtam mit csinálni, csak el akartam felejteni ezt az egészet és a felejtéshez éppen kéznél volt egy kis alkohol…