20.

Hali Mindenkinek!
Végre itt vagyunk a frissel :) Reméljük mindenkinek jól telik a szünet . Nem is húzzuk az agyatokat...jó olvasást!

Puszaaa
R&A

 (Riina) 

Már egy ideje otthon voltam Nicoval, Mattival és a fiammal. Ők a nappaliban videójátékoztak, vagyis pontosabban Nico és az ifjabbik Matti... a nagyapja csak nézte a két gyereker és nevetett, amikor Nico elkezdett hisztizni mert a fiam megverte őt a játékban.
Én a konyhából figyeltem, hogy milyen jó most ez az összhang... semmi vita csak békesség. Olyan jó lenne, ha mindennap ilyen lenne.
Időnként mikor lement egy menet Nico és a fiam is bejött hozzám, hogy nem megyek-e ki hozzájuk, hogy tényleg együtt legyen a család. De hát a főzést mégse hagyhattam ott. Az idősebbik Matti többször be is nézett hozzám a konyhába, gondolom drága unokatesó, küldte rám hogy nézze meg hogy hogy vagyok, mivel csak annyit csinált hogy bejött és fürkésző tekintettel megkérdezte jól vagyok-e, aztán ő is ott hagyott főzőcskézni.
Éppen a főzés közepében voltam, mikor hirtelen meghallottam hogy elkezd csörögni a telefonom.
- Hugi csörögsz!- üvöltött be hozzám Nico
- Hallom, de valaki idehozhatná mert most nem hagyhatom itt a kaját.- szóltam vissza nekik.
- De most nincs időnk - fiam.
- Ha leég a kaja, akkor sajnálom, oldjátok meg hogy mit esztek - mentem ki a telefonomért.
Gondolhattam volna, hogy senki nem fogja behozni nekem
- Jaj ügyes vagy te, úgyse égeted oda.-szólt még oda Nico is.
Na ezzel mondhatom igazán kisegített. Erre én válaszul csak kinyújtottam rá a nyelvem és visszasiettem a konyhába. Ránéztem a kijelzőre és láttam, hogy barátnőm és egyben aszisztensem Claire az.
- Mondjad. Ugye nincs gond az étteremmel?- kérdeztem aggódva. Most tényleg nem hiányzik a zűr még ezzel is.
- Nincs semmi gond, csak ki kéne választani a bútorokat. A beszállító már a nyakamon lóg, hogy ideje lenne kiválasztani a típust és a színeket, mert akkor nem lesznek kész vele időre. Van időd bejönni?
- Nem tudnád átküldeni e-mailben? Mostanában egy perc szabad időm sincs.- igaz a főzésen kivül nem volt semmi programom még, de valahogy most végképp nem volt arra kedvem, hogy bútorokat válogassak ...pedig életem nagy álma ez az étterem. Nembaj ilyen is van néha.
- Oké, akkor átküldöm a képeket, hogy milyen lehetőségek vannak. Próbáltam abból a sokból olyat választani, amilyet elmagyaráztál. Remélem ezekből majd kitudod választani a megfelelőt. Ha nem, akkor átküldöm az összeset. Csak ennyit akartam, pápá-hadarta és már ki is nyomta.
Épp hogy csak leraktam a telefonom a pultra, meginn csörögni kezdett, de most ismeretlen számot jelzett. Istenem csak add, hogy ne munka legyen.
- Igen tessék, Rosaline Lambrick.- vettem fel hivatalosan, ugyanis nem tudhattam, hogy ki keres és miért.
- Ne csapd le, azért idegen számoról hivlak Rii, mert tudom hogy nem vennéd fel az én számom.- hallottam meg a vonal másik oldalán azt a hangot, amitől még mindig megdobban a szívem.
Csak azt tudnám, hogy miért ilyen ingatag mostanában a kedélyállapota. Komolyan mondom, lassan már bele fogok abba zavarodni, hogy egyik pillanatban ordít a másik pillanatba viszont kedves velem.
- Hát jól gondolod-válaszoltam vissza ridegen. Nehogy azt higgye, hogy egy kis szép beszédtől majd a lábai elé fogok hullani - És azt most szögezzük le, hogy neked Rosaline vagyok és nem Rii, de nem is Riina,remélem érthető voltam. Na de miért is keresel? Valami munkaügy, mert ugyebár másért miért is hívnál? - na ez az utolsó mondat inkább olyan volt mintha magamtól kérdeztem volna.
- Rosaline kérlek találkozzunk, ez az állapot így senkinek se jó.  Hallgass meg... nem muszáj mondanod semmit se, csak mondhassam el a dolgokat kérlek. Utána elmegyek és nem zavarlak többet. Csakis munkakapcsolat lesz köztünk, oké? - könyörgött Kimi.
Először nem tudtam, hogy mit válaszoljak, de abban egyet értettem vele, hogy ez az állapot most senkinek se jó. Meg hát ki kell használni az alkalmat, hogy most ilyen nyugodt. Pár percig azértelgondolkoztam a dolgon, majd sóhajtottam egyet és válaszoltam.
- Zürichben nem tudom hogy ismered-e azt a kínai éttermet a főutcán. Ott egy utcával lejjebb most épül egy étterem, oda tudsz jönni fél óra múlva?- adtam be a derekam, mert tudom hogy hiába ellenkezem.
- Ismerem. Ott leszek és köszönöm. Szia!-mondta és rögtön ki is nyomta a telefont.
- Ezt nem hiszem el. Tudja, hogy utálom ha úgy nyomják ki hogy nem hagynak elköszönni. Mindenki az én idegeimmel akar játszani ma?- gondolkoztam.- Fiúk kész a kaja!-kiáltottam ki a nappaliba.
Egy percet se kellett várnom, már rögtön megjelent a három férfi.
- Matti, ha megkérnélek segítenél fiamnak megmosni a mancsát? Gipsszel kicsit nehezen mozog a fürdőben és félek, hogy elcsúszik.-kértem meg a büszke nagypapát.
- Persze. Na gyere krapek - mondta unokájának jó kedvvel, majd célba vették a földszinti fürdőszobát.
- Előbb kivel beszéltél?-támadt rám Nico, mintha csak ezt a percet várta volna.
- Egyik régi barátnőmmel beszéltem. Itt jár Zürichben és hívott, hogy nem e találkozunk - próbáltam hazudni
- Ennél jobb hazugság nem volt? Rii, ne kezd ezt. Már párszor túl tárgyaltuk hogy nem tudsz hazudni nekem. Ő hívott igaz? Gondolom találkozni akar és te persze rögtön bele is mentél.- vázolta fel a dolgokat halálian pontosan.
Néha csak ámulok azon, hogy Nic mennyire ismer engem.
- Jaj Nico, mit tudtam volna csinálni? Azt nem akarom, hogy idejöjjön és elvegye tőlem Mattit. Jobb ez így, hogy ott találkozunk és ide inkább nem jön.
- Jó legyen, de akkor én viszlek.- mondta ellentmondást nem tűrően.
- Nincs esélyem vitatkozni veled igaz?- adtam fel a vitát ma már másodszor.
- Na akkor induljunk! Várj, szólok a két Mattinak, hogy elmegyünk. És mielőtt megkérnél rá, nem mondom el hogy Vele találkozol. Azt fogom mondani, hogy valami gond van az étteremmel és elviszlek nehogy rosszul legyél út közben.
-Köszönöm.-csak ennyit mondtam, mire legyintett egyet és a fiúk után ment.
Szerencsére rögtön elhitték a sztorit... vagyis a fiam az biztos, nagyapjába nem vagyok biztos, de hát ő előtte úgysincs titok. Majd úgyis megbeszélem vele, hogy pontosan mi is volt.
Fél óra múlva  már ott is voltunk az étterem előtt. Nicoval megegyeztünk, hogy nem itt fog megvárni nehogy balhé legyen. Az lenne a szép, hogy még ki se nyitottam de már rögtön balhé van az éttermem körül. Főleg ha ezt a balhét két pilóta a Forma1-ből okozta. Az biztos hogy meg lenne az éttermem hírneve, csak nem éppen olyan hírnév, amilyet én akarok.
- Na hugi, akkor addig megyek és lecsekkolom a konkurenciát.- bicentett egyet a kínai étterem felé én meg útjára engedtem.
 Mikor bementem az étterembe, láttam hogy minden sínen van. Minden munkálat megy a maga tempójában. Barátnőm, aki szervezi a dolgokat rögtön nekem is támadott, amint beléptem az ajtón.
- Látom mégis van időd- kaptam meg a szemrehányást -  Na jó, ezen lépjünk is túl, aztán kezdjük a melót.- vágott a közepébe. Hú pörög a csajszi ezerrel.
- Héé nyugi van, nem melózni jöttem.- nevettem fel - Egy fontos találkozóm van az irodában, szóval ha megkérhetnélek,senki ne zavarjon. Még akkor se ha haldoklik a pápa, értve vagyok? Igérem utána megnézem a bútorokat.
- Igenis főnök.- szalutált mosolyogva és ott hagyott én meg bementem az irodába.
Amíg nem érkezett meg Kimi, addig gondolatelterelés céljából tényleg neki álltam dolgozni. Éppem pár képet néztem néhány asztalról és székről, amikor kettő kicsit kopogtak az ajtón. Tudtam ki van ott és tudtam hogy fájni fog az, hogy újra találkozunk. De már nem tudtam mit tenni.
Életem nagy szerelme ott állt az ajtó másik oldalán és arra várt, hogy kiszóljak neki. Vettem egy mély levegőt és szóltam neki, hogy bejöhet. Rögtön belépett a helységbe. Ahogy láttam először meglepődött azon, hogy a főnök székében lát, majd rendezte arcvonásait és köszönt.
- Ülj le. Mondd el amit akarsz és kérlek menjél innen! - válaszoltam ugyanolyan hidegen, mint fél órával ezelőtt.
- Köszönöm hogy meghallgatsz. Nem akarok kertelni, rögtön rá is térek a mondandómra. Nem akarok veled veszekedni, csak azt akarom, hogy tudd az én véleményem. Te tudod, hogy mit éreztél és mit éltél át, de azt nemtudod hogy velem mi volt a 10 év alatt. Azt nem tudod, hogy én mit éreztem és mit éltem át... szóval ezért akartam veled találkozni. Nem tudom emlékszel-e még arra a napra,amikor megismerkedtünk. De bennem még mindig tisztán él az a nap. Sose fogom elfelejteni. A hülye haverjaimnak köszönhetem, hogy megismertelek és nagyon hálás vagyok ezért nekik. Annyira örültem annak, amikor megtudtam hogy te is ugyanazt érzed amit én ...ki tudtam volna akkor bújni a bőrömből boldogságomban. Tudom ez igy kicsit nyálasan hangzott, de ez van, nem fogok hazudni neked. Nekem se kőből van a szívem  és szerintem ezt te tudod a legjobban. Nagyon boldog voltam veled. Akkor sokkal másabb ember voltam. Mondhatni hogy az az igazi boldogság, amit én akkor veled átéltem. Aztán minden megváltozott. Előbb értem haza mint a tervezett időpont és akkor már ott volt Jenni. Mai napig nem tudom hogyan is jutott be akkor, de szerintem ez most nem is lényeges. Rögtön letámadtam hogy mit keres itt, meg hogyan jutott be a szobámba, de nem válaszolt. Csak annyit mondott hogy szeret és velem akar lenni és megcsókolt. Gondolom te ezt láttad meg és ezért hagytál el ...és hát  ez volt az a nap, mikor utoljára láttalak. Csak a szüleim, meg Rami tudja hogy mennyire ki voltam készülve. Ekkor változtam meg. Elkezdtem bulizni, inni és az egész napom úgy telt hónapokig hogy nappal kerestelek hogy hol lehetsz. Felhívtam a kórházakat, már nyomozót is akartam fogadni, hogy találjon meg téged, de erről Rami lebeszélt. Éjjelente meg egyfolytában buliztam és csak ittam. Mikor már eltelt 2 hónap és még mindig semmi se történt totál padlón voltam és ezt Jenni ki is használta. Átjött hozzám, mindennel tömött nehogy legyengüljek  és őszintén megmondva nagyon nem tud főzni. Aztán teltek a napok, ő minden nap átjött hozzám és próbálta elterelni a gondolataim rólad. Nem ment neki, mert szerettelek és még mindig szeretlek. Aztán összejöttünk, teltek az évek és szó szerint kikönyörgte, hogy megkérjem a kezét. Szóval úgymond rám parancsolt és mikor megkértem rögtön elkezdte szervezni az esküvőt. Semmi közöm nem volt hozzá. Azt se tudtam, hogy hol lesz, vagy hogy mikor. Az utolsó héten tudtam meg, hogy azon a hétvégén esküvőm lesz. Ez totál lesokkolt, de ott már nem léphettem vissza. Akkor se, ha nem szerettem. De nehogy azt gondold, hogy az miatt vettem el nehogy megsérül a kicsike lelke. Nem ez volt a gond. Hanem az, hogy ott  voltak a szüleim és az ő rokonai. Ezt nem tehettem meg velük, akkor se ha gyűlöltem őt. Több éve vagyunk házasok, de mikor vele kell lennem még a gyomrom is felfordul. Tudom ez az egész amit elmeséltem hülyén hangzik és lehet nem hiszed el, de ez mind igaz. Sajnálok mindent és remélem egyszer meg tudsz majd nekem bocsátani. Amióta tudom hogy van egy fiam,legszívesebben minden percben vele lennék. Azért csak őt mondom, mert veled úgy vagyok hogy a fiam nélkül is minden percet veled töltenék. Bízom benne hogy egyszer jóra fordul köztünk minden és legalább beszélő viszonyba leszel velem...- fejezte be, én meg már majdnem sírtam ezután a monológ után. De azért próbáltam tűrtőzteni magam.
- Kimi köszönöm hogy ezt mind elmondtad de ez nekem túl sok most így egyszerre. Adj egy kis időt, amíg feldolgozom azokat amiket mondtál. Igérem, utána felhívlak és én is elmondom a saját álláspontomat a dolgokkal kapcsolatban. Az lehet, hogy én meg tudok neked bocsátani, mert akármilyen hihetetlen én még így is szeretlek. Matti viszont utál amiért ezt tetted velem, szóval most  ha megkérhetlek menj el, dolgoznom kell - mondtam neki.
Amint kiment az irodából, rögtön elkezdett patakokban folyni a könnyem. Nem tudom mennyi idő telhetett el amióta kiment az irodából, de hirtelen Nico jelent meg vidáman. Legalábbis vidám volt, amíg meg nem látott.
- Hallod ez az étterem nem is számít konkurenciának. Ennyire rossz kínait még nem ettem. Jézusom Rii miért sírsz? Bántott az a szemét? Ha hozzád mert érni akár csak egy ujjal is, én esküszöm hogy megásatom vele a sírját és eltemetem - lett dühös.
-Nyugodj meg... nem bántott. Csak rájöttem hogy szeretem és nem akarok nélküle élni. De ha újból összejönnénk, elveszítem a fiamat, amit nem akarok.
- Gyere menjünk haza - csak ennyit válaszolt.
- Várj, még van pár dolog amit el kell intéznem. Utána mehetünk, addig el tudod magad foglalni? Ha jól tudom Joe behozta a kislányát, mert lebetegedett a bébicsősz.-mondtam, mire neki felcsillant a szeme. Ugyanis Joe a szerelőbrigád főnöke volt és említette, hogy muszáj behoznia magával a lányát.
- Oké majd keress meg. Én léptem játszani- mosolygott.
- Mint egy ötéves.- mondtam de ezt már ő nem hallhatta.
Gyorsan kiválasztottam a bútorokat és elintéztem a papirokat. Szerencsére 1 óra alatt kész voltam mindennel és mehettem megkeresni a két kisgyereket. Már vagy 5 perce kerestem Nicot, de sehol nem volt.
- Figyelj Joe, Nico hova tűntette magát a kiscsajjal?- kérdeztem az apukától, aki éppen a sütőket szerelte be akonyhában.
- Utoljára hátul láttam őket a raktár felé.
- Oké, megyek megkeresem mert már haza akarok menni. Különben örülök, hogy ilyen ügyesen dolgoztok.
- Ez csak természetes Rosalie.-mondta, majd újra visszafordult a munkája felé.
 Joe tanácsára megnéztem hátul a raktárban őket. Sehol nem voltak, kinn se, elől se és már kezdtem megijedni. Ja és persze ez a nagyon okos még a telefonját se vette fel. Már nem maradt más lehetőség, csak az hogy a galérián játszanak. Fellépcsőztem és ott megláttam őket. Nico a földön aludt, hasán pedig ott feküdt és piszkálta a kis  Anna.
- Szia Anna, felkelted nekem Nico bácsit? – mentem oda a csajszihoz.
- Pejsze - suttogta.
Halkan lemászott róla, hátrébb ment és neki futásból ráugrott a hasára.
- Hirtelen Nico azt se tudta, hogy mi van vagy hogy hol is van.
- Jézusom Rose ...ez gondolom a te fejedből jött.-mondta még mindig ijedten
- Igen az ő ötlete volt.- árult el a picilány
- Na mivan ellenem fordultál?- kérdeztem nevetve, mikor a lány átölelte Nic nyakát. Olyan tündériek voltak így ketten.
Ez a gyors idilli pillanat hamar el is tűnt, mivel újra megcsörrent a mobilom. A fiam volt az.
- Mondjad kicsim, mibaj van?
- Semmi, csak azért hívtalak, hogy mikor jössz.
- Már megyek, fél óra és otthon vagyunk.
- Jó rendben, várlak. És ugyi elmegyünk utána fagyizni?- kérdezte azzal a bájos hangjával.
- Majd ha hazaértem ezt megbeszéljük. Na de megyek mert még Nico megint visszaalszik. Előbb kerestem és a galéria padlóján találtam meg szunyókálva.- mondtam ő meg elkezdett nevetni a vonal másik végén.
Kevesebb mint fél óra alatt otthon is voltunk. Persze Mattikám újra a tv előtt ült és játszott. Mi mást csinált volna. Nagyapja meg a konyhában ült.
- Sziasztok.- kiabáltam, hogy mindenki hallja.
Nico rögtön célba vette az egyik vendégszobát, hogy kicsit lepihenjen mert nagyon fáradt volt. Nem is tudom hogy miben tudott így elfáradni.
Matti arra jutott hogy most már hazamegy Paulahoz, hogy ő se legyen egyedül. Fiam meg persze még mindig nyaggatott a fagyizással. Beleegyeztem hogy kivisszük a nagyapját a reptérre és utána megállunk a fagyizóban.
Persze rögtön elfogadta a feltételemet, hiszen imádja a nagyapját ésa a fagyit is.
Megvártuk, míg felszállt a Helsinkibe tartó repülő, aztán elmentünk. Bementünk egy fagyizóba és persze Matti a világ legnagyobb fagyikelyhét rendelte.
- Na így megfelel?- kérdeztem nevetve, mikor megláttam azt a hatalmas fagylaltkelyhet.
- Nanáá - válaszolt boldogan
- Jó, de okosan egyed.- szóltam rá, mert ő képes pár másodperc alatt befalni az egészet.
- Anya, mivan vele? Beszéltetek azóta? - nem mondott nevet, de tudtam, hogy Kimiről kérdez.
- Nem fogok előtted titkolózni fiam. Igen beszéltünk. Ma azért mentem el, meg hát el kellett intéznem pár dolgot. Mielőtt megkérdeznéd, hogy mit akart... nyugi mesélem.Elmondta hogy ő mit élt át és hogy mit érzett a 10 év alatt. Meg hogy mennyit keresett reménytelenül, meg hogy még szeret. És amióta tudja, hogy van egy fia, azóta minden áldott percét veled töltené- mondtam neki, de ahogy vártam, rögtön savanyú arcot vágott.
- Jó ez mind szép és jó. Csak az nem igaz, hogy van egy fia. Anya, én megvagyok apa nélkül. Ott a nagypapi, meg ott van Nico aki olyan nekem, mintha az apukám lenne... amióta élek ő velünk van. Ő sose bántott meg téged. Ő sose hagyott el. És még engem is szeret.
- Legalább a kedvemért nem adsz neki egy esélyt?- kérdeztem azt amire úgyis tudom a választ.
- Ezt ugye nem gondoltad komolyan?
- De igen. Tudom szemét volt meg minden, de hát akkor is ő az apád. Nem azt kértem hogy szeresd úgy, mint kéne. Csak annyit hogy találkozzatok, beszélgessetek és ne legyél vele olyan hideg.
- Jó oké legyen. De csak egyszer és ha utána nem akarok akkor leszállsz a témáról. És  nem fog ajándékokkal ellátni, mert nekem megvan mindenem, nem fog úgy viselkedni mintha az apám lenne. És nem fog fiamnak hívni és tőlem se fogja elvárni, hogy apának szólítsam. Ha ezeket betartja, akkor minden oké.- sorolta én meg próbáltam megjegyezni.
- Megmondom neki. Na de most már menjünk haza.-mondtam, mivel már eléggé későre járt az idő.
 Szépen lassan hazafurikáztam, majd ő rögtön ment aludni mert nagyon elfáradt. Segítettem lefeküdni neki, aztán még benéztem Nicohoz, de ő még mindig mélyen aludt, szóval nem zavartam azzal hogy menjen haza inkább hagytam. Úgyis többet van itt, mint otthon. Gondolom nem szeret egyedül. Hát és meg is értem hiszen tudom milyen egyedül lenni. Lassan már fölöslegessé válik az a ház na de azt mondta hogy az neki kell és hogy nem fog ideköltözni.
Még egyszer benéztem Mattihoz de már mélyen aludt. Adtam neki egy puszit és lementem a konyhába.
Csináltam magamnak egy kakaót és kiültem a teraszra.Sokat gondolkoztam hogy fel hívjam-e Őt, de aztán mégis arra jutottam hogy tárcsázom.Egy csengés után fel is vette.
- Szia, nem zavarlak?
-Jajj Rosaline dehogy zavarsz. Gondolkoztál a dolgokon? - kérdezte és hallottam a hangján hogy örül.
- Van egy hírem.
- Jó vagy rossz hír?
- Hát attól függ. Szerintem jó hír. Beszéltem Mattival, hogy nem találkozna veled és beleegyezett.
- Ez most komoly? Álmodok? - kérdezte boldogan. Ezen nekem is muszáj volt elmosolyodnom.
- Igen komoly, igaz van pár feltétele de szerintem ezt el lehet fogadni.
- Annyira köszönöm neked. És mik azok a feltételek?- gyorsan elmeséltem neki, ő meg csak néha mondott egy „aha“, „oké“ beszólásokat. Gondolom közben jegyzetelt.
- Na szóval ezek azok.
- Ennyi? Jó, oké és mikor találkozhatunk?
- Holnap reggel kilenckor idejössz érte?
- Ott leszek pontban kilenckor. Köszönöm.
- Ne nekem köszönd én csak beszéltem vele. Majd neki köszönd és ne szúrd el. Szia. – nyomtam ki a telefont.
Megittam a kakaómat és elmentem aludni. Reggel nyolckor keltem. Mikor a lépcsőn voltam, hallottam hogy valaki csörömpöl a konyhában. Nico sertepertélt.
- Ma kilenckor jön Kimi, elviszi Mattit valamerre.- jelentettem be miközben leültem és elém rakta a reggeli kávémat.-Köszönöm
-Ez most komoly? És Matti? - akadt ki a híren.
- Ő egyezett bele.
- Jézusom milyen dolgokról le marad az ember, ha végig alussza az egész napot. Bár azt megjegyzem, hogy nem tartom jó ötletnek ezt az egészet.- mondta én meg felnevettem. Hallottam hogy jön Matti is a konyhába. Nico rögtön segitett neki és behozta közénk.
- Matti ma kilenckor jön érted Kimi. Elvisz valamerre.
- Jó legyen. Remélem mondtad neki a feltételeket-mondta faarccal
- Persze.- mondtam és csengettek rá néztem az órára és pont 9 volt.
- Ezt a pontosságot.- jegyezte meg kicsi gúnnyal a hangjában énmeg mentem ajtót nyitni...