19.

Sziasztok!

 Nagyon szégyelljük magunkat, hogy ennyit késtünk a frissel, de nálunk még mindig megy a suli (szerencsére már csak 1 hét van vissza XD) és hát volt itt osztálykirándulás meg minden.
 De végre kész vagyunk a folytatással, és ígérjük a nyári szünetben megpróbálunk minél sűrűbben hozni folytatást.
 Ezen kívül még szeretnénk megköszönni azt a sok komit, amit kaptunk tőletek és azt a több mint 10 000 látogatást XD. Nagyon büszkék vagyunk rá!
 Na de nem is szaporítom tovább a szót... jó olvasást mindenkinek!

Pusziink
R&A

 

(Kimi)

Hiába utálom Riinát, de amikor összeesett borzalmasan megijedtem. Megijedtem, hogy újra elveszítem Őt. Igen....hiába gyűlölöm, nekem szükségem van Rá...és nem akarom, hogy újra eltűnjön az életemből.

Mikor elájult az volt, az egyetlen szerencse, hogy ott álltam közvetlen előtte és el tudtam kapni. Ugyanis ha nem a karjaimba esik, akkor beverte volna a fejét az üvegasztal sarkába és most kitudja, hogy mi történt volna Vele.

-Mi ez a kiabálás emberek?-jött be a teraszajtón Nico még mit sem sejtve.

Persze ahogy meglátta a kezeimben az eszméletlen Riinát, rögtön feléledt a dühe.

-Raikkönen mit csináltál Rose-sal?-kezdett el kiabálni, majd felém jött-Azonnal ereszd el Őt!!!-próbálta kivenni Őt a karjaimból, de én nem eresztettem.-Azt mondtam, azonnal vedd le róla a mocskos kezeidet!-kiabálta még hangosabban, mire Nico-nak adtam Riinát aki leült vele a kanapéra.

- Amúgy ne játszd itt a hülyét, már mindent tudok...tudom, hogy Ő Riina és nem Rose-mondtam neki flegmán.

-Na ide figyelj Raikkönen...- állt fel, gondolom verekedni akart. De éppen ekkor hallottunk meg egy ajtócsapódást az emeletről, majd hangos lépteket a lépcsőn.

-Matti nem menj le, gyere vissza!-hallottam meg apám hangját, majd nemsokára megláttuk őt a fiam nyomában.-Itt meg mi történt?-kérdezte értetlenül, ahogy meglátta Riinát a kanapén feküdni.

-Anyu?! Mi történt anyuval?-kérdezte kétségbeesetten a fiam-Mit tettél az anyukámmal?-kérdezte tőlem mérgesen, miközben próbált odamenni Riinához, ami kissé nehézkes volt neki begipszelt lábbal.

-Fiam én...-kezdtem volna, de ő nem hagyott szóhoz jutni.

- NEM VAGYOK A FIAD! NEKEM CSAK ANYUKÁM VAN!-kiabálta nekem, majd anyjához fordult- Anyu ébredj fel! Anyuci légyszi ébredj fel!-kezdett el sírni, köztünk meg beállt a csend.

Én nem tudtam semmit se mondani, ugyanis az előző két mondat lesokkolt. Ezek szerint ő is tudta, hogy én vagyok az apja és utál engem.

-Mit álltok ott bambán, orvost már hívtatok?-kérdezte meg apám kétségbeesetten, mire Nico feleszmélt és hívott egy orvost.

És persze ahogy befejezte a hívást, rögtön célba vett engem.

-Kimi nem akarok most veled vitatkozni, így is van elég gond....légyszives menj el innen-szólalt meg a vártnál nyugodtabban.

Jó a nyugodt kifejezés erős volt, sokkal inkább aggasztotta Riina állapota. Persze megint könnyű engem lepattintani.

-Hát képzeld el Rosberg, hogy nem megyek sehova! Most aztán nem küldötök el magyarázat nélkül. Képesek voltatok eltitkolni, hogy van egy fiam! Sőt mi több...ellenem hangoltátok őt! Szóval a fiam nélkül nem megyek el innen!-mondtam kikelve magamból, amire már Rosberg is hevesebben reagált.

- Tudod Raikkönen nekem több jogom van fiamnak szólítani Mattit mint neked! Riina nem akarta eltitkolni a gyereked...sőt! Van fogalmad arról, hogy mekkora csapás volt neki az, amikor várandósan visszament Espooba utánad, hogy elmondjon mindent és erre Jenni nyit ajtót és közli vele, hogy éppen az eljegyzési partitok zajlik?! Ha akkor Rii nem fog vissza én biztos, hogy ott öltelek volna meg!!!-kiabálta én meg nem értettem semmit se.-És tudod mi a legrosszabb ebben? Az, hogy a mai napig szeret téged. És tudom, hogy ebbe fog belehalni az unokatestvérem. Minden egyes alkalommal érezteted vele, hogy Ő egy senki számodra...még akkor is, amikor nem tudtad, hogy ő Riina. Az helyett, hogy hálás lennél neki, hogy a fiad megszülte és felnevelte....te inkább tönkre teszed őt.-kiabálta, miközben már apám fogta vissza, hogy ne üssön meg.

Én nem védekeztem, azt is hagytam volna, hogy megverjen...nem ütöttem volna vissza, ugyanis megérdemlem. Nem kellett volna Jenninek hinnem és őt feleségül vennem...Riina után kellett volna menjek akár a világ végére is. Képes voltam évekig egy olyan nő mellett élni, aki végig tudta, hogy Riina visszajött akkor és hogy van egy fiunk. És Rosberg azt mondta, hogy Riina még mindig szeret.

-Kimi most tényleg menj el!Kérlek.-szólalt meg apám is, mire tényleg elhagytam a házat.

Még úton a kocsim felé megláttam a dokit, és csak remélni mertem hogy nincs Neki komolyabb baja.

 Ez valami lehetetlen. Ma reggel még úgy ébredtem fel, hogy tanácstalanul keresem Riinát...erre most megtalálom és kiderül, hogy van egy közös fiunk.

Dühös vagyok és egyben boldog. Egyszerűen nem tudom, hogy mit csináljak...

 

(Riina)

Már vagy két órája ülök Nicoval a váróteremben és még mindig nem hívott be az orvos. Nagyon idegesítő egy helyzet.

De nem az az idegesítő nekem benne, hogy mi az eredmény mert úgyis tudom, hogy kutyabajom. Sokkal inkább az miatt vagyok ideges, hogy nemtudom mi van Mattival. Borzasztóan félek attól, hogy mire hazaérek addigra nem találom otthon a fiamat, mert Kimi elvitte. Annyira láttam a szemében a gyűlöletet pár órával ezelőtt, hogy biztos vagyok benne, hogy el fogja venni tőlem a fiamat. De ha ez megtörténik, akkor én abba biztosan belehalok.

-Rii nyugodj le kérlek! –húzott vissza a székre unokatesóm.

-Mondd meg, hogy mi okom van megnyugodni.El fogja venni tőlem a fiamat! Megmondta...és Ő képes rá-mondtam neki, miközben már folytak a könnyeim.

- Nem fogja elvenni tőlünk Mattit, arról én kezeskedem. Ha kell megfizetem a legjobb ügyvédet....ha kell akkor én mindent megteszek. Tudod jól, hogy szeretlek titeket és ti ketten vagytok a családom. Nem fogom hagyni, hogy a keresztfiamat elvegyék tőlem.-mondta határozottan.

Én csak válaszul megöleltem, hiszen tudtam hogy őszintén beszélt. Az utóbbi években tényleg mi lettünk a családja...már haza Wiesbaden-ba is nagyon ritkán jár. Sőt a múltkor reflexből huginak szólított. Ezen kicsit meg is lepődtem, pláne hogy én vagyok az idősebb (igaz nem sokkal, de akkor is én vagyok az ), de aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem zavar, hiszen tényleg olyanok vagyunk, mintha testvérek lennénk.

-Rosaline jöjjön, megjöttek az eredmények-szakította meg gondolatmenetemet az orvos, mire mindketten beléptünk az orvos irodájába.

Először eredményt nem mondott, inkább megmérte mégegyszer a vérnyomásom....ma már legalább negyedszer mérte meg. Ezután még hümmögött egy sort a doki, majd végre kibökte a diagnózist. Addigra én már szinte eggyé váltam a székkel, amennyit ültem.

- Ugye doki igazam volt és makk egészséges vagyok?

- Hát Rosaline ez nincs teljesen így. Nagyon nagy gondatlanság volt kihagyni az ellenőrzéseket a fia születése óta.-komolyodott el az arca.

- Tudom, már mondta, de szerintem lépjünk ezen már túl doktor úr.-kezdtem megint hisztis lenni ettől a témától.

 Minek menjek el orvoshoz, ha nem vagyok beteg. Ezt nem tudom felfogni. Persze....majd minden szabadidőmet az orvosnál fogom tölteni, azt aztán lesheti.

-Mi baja van Rose-nak?-szólt közbe Nico is.

- Sajnos ahogy a vérkép kimutatta Rosaline maga vérszegénységben szenved. Sokkal jobban oda kell magára figyelni!-magyarázta, amit én szinte fel se tudtam fogni, hiszen én teljesen egészségesnek érzem magam. Jó-jó mostanában voltam rosszul, de hát az mind az idegesség miatt volt....legalábbis eddig azt gondoltam.

- És mit tehetek ellene?-kérdeztem.

- Egyen olyan ételeket, amiben sok a vas, a B12 vitamin és a folsav. Ezen kívül írok még ki magának gyógyszert és injekciókat, amit minden reggel be kell magának adni. Ja és ezen kívül fontos, hogy pihenje ki magát, ne idegeskedjen sokat és jöjjön el  hozzánk ellenőrzésre-magyarázta, majd kiírta a gyógyszereket és elmehettünk.

Persze azért a lelkemre kellett kötni, hogy nemsokára újra meglátogatom őt. Komolyan mint a dedóban.

-Még hogy azt mondja ne legyek ideges....könnyű azt mondani! Neki nem készülnek elvennni a gyerekét! – puffogtam már az autóban.

-Riina légyszíves ezt fejezd be. Ne viselkedj gyerekesen. Inkább vedd komolyan a betegséged, mert ez nem vicc.Már kezd nagyon elegem lenni abból, hogy nem figyelsz oda magadra és mártírkodsz!-szidott le Nico idegesen.

Azért láttam rajta, hogy nem éppen nyugodt. Pedig velem nem szokott ilyen stílusban beszélni.

A hazafelé vezető út többi részét inkább csendben folytattam, ugyanis tényleg megijesztett Nic viselkedése. Most tényleg úgy éreztem mellette magam, mint egy ötéves, aki valami rosszat csinált és láttam is rajta, hogy irtó dühös rám. Persze megtudom érteni, hogy dühös, hiszen ha nem voltunk eddig elég nyűg neki, akkor mostmár tényleg az vagyunk. Nem volt elég Matti törött lába, erre még ez is bejön a képbe. Ennek valahogyan véget kell vetnem, nem szorulhatok mindig az unokatesómra, így is annyit segített már nekünk. Nem csodálnám, ha most visszaköltözne előlünk Németországba.

Ilyenkor annyira szeretnék eltűnni a világ elől...