18.

Szijasztok!
Meghoztuk a friss részt reméljük tetszeni fog. Tudjuk nem a leghosszabb rész de majd legközelebb hosszabb lesz..
ÉS ezt a részt Noncsinak szeretnénk ajánlani aki ma vizsgázik sok sikert hozzáá. Szoritunk. :))
Pusza
R&A

 (Rose)
Próbáltam megmagyarázni neki, hogy miért nem szóltam neki, hogy miért tűntem csak úgy el de mikor megpróbáltam volna csak annyit éreztem hogy elsötétül a világ előttem és valaki karjaiba csúszok de már azt se tudtam megállapítani hogy ki fogott meg. Nem tudom meddig lehettem eszméletlen de mikor felkeltem a saját ágyamba feküdtem mellettem pedig az orvos vizsgált.
- Jó napot doktor úr, hogy van? - kérdeztem udvariasan mintha nem történt volna semmi
- Jó napot hát ezt nekem kéne magától kérdeznem. - mosolygott kedvesen. - Mikor volt utoljára egy teljes kivizsgáláson?
-Ó hát én jól vagyok mintha nem történt volna semmi sem csak lepihentem pár órára. Hát kivizsgáláson…. őszintén mondva fogalmam nincs. Nem vagyok beteges de ezt maga is tudja,talán utoljára amikor Mattival voltam terhes. - kicsit félve vallottam be mert tényleg nem voltam beteges ezért ahogy csak tudtam kerültem a kórházakat. Sose voltak a kedvenceim.
- Akkor épp itt az ideje hogy elmenjen egyre.
- Na de doki miért?- kezdtem el nyafogni mint egy kis gyerek.
- Rose nem vagy már gyerek ne nyafogj.-  szólt rám Nico
- Jó elmegyek ha ezzel megnyugszik mindenki. Na de tényleg hol van Matti?- kérdezősködtem
- Kint van a nappaliba nem akart bejönni amíg a doki vizsgál, nem vagy különben normális tudod hogy megijesztetted és nem csak őt hanem az idősebbik Mattit is engem is és ha nincs ott Raikkönen és nem kap el akkor még a fejed is bevered. - nézett mélyen a szemembe mert tudta hogy ha meghallom ezt a nevet akkor vagy kiakadok vagy csak simán elsírom magam de tudtam türtőztetni mind a kettőt.
Szerencsére nem minősültem ágybetegnek ezért  egy kis  pihi után felkeltem az ágyból és kimentem a fiamhoz aki kinn játszott az udvaron. Mikor meghallotta hogy jövök rögtön oda jött hozzám.
- Anya mi baj van, mitől lettél rosszul??? Ugye semmi komoly? Apám tehet arról, hogy rosszul lettél???
- Kisfiam először is nyugodj meg, nem az apád tehet arról, hogy rosszul lettem és semmi komoly csak lement a vérnyomásom és közrejátszott a sok stressz. De már jól vagyok. Meg a doktor úr kérte, hogy holnap menjek el orvoshoz teljes kivizsgálásra de ez is csak azért szükséges mivel már nagyon rég nem voltam. – tudtam hogy valami nincs rendben mert egyre többször van az, hogy rosszul vagyok, de féltem neki bevallani.
- Jól van akkor menjünk be, totál elfáradtam. – jelentette ki.
- Megegyeztünk.
Szerencsére a nap további részébe nem találkoztam Kimivel és ez így volt helyesen. Igy legalább az esténk is nyugalomban telt. Mikor már mindenki elment aludni felvettem egy vastagabb pulcsit, mivel estére azért lehűl a levegő, és kimentem a teraszra. Már egy ideje üldögéltem és a gondolataimba merültem. Most mi lesz??? Ebből úgy se jövünk ki jól hiszem ő már nem hiszem, hogy szeret és ha Matti meghallja azt a nevet, hogy Kimi Räikkönen akkor rögtön ideges lesz és még hozzá szólni se lehet. Olyan bonyolult az élet.. Mér nincs egy olyan könyv amibe minden kérdésünkre tudjuk a választ mert benne van. Ebből a nevetséges gondolatmenetemből hozott vissza valaki mikor a hátamra terített egy pokrócot.
- Jens köszönöm. – néztem rá hálásan.
- Rose, most akkor mi a fene van? – értetlenkedett
- Nem tudom Jenson. De gondolkoztam.
- Félnem kéne? – szakított félbe.
- Azt tudnod kell, hogy szeretlek, de nem úgy mint Őt. Ha meg kéne fogalmaznom most, hogy mit érzek irántad akkor azt hiszem arra jutnék, hogy ez nem szerelem hanem inkább csak erős kötődés.
- Jó és akkor most mi lesz?
- Sajnálom ha megbántottalak, nem akartam, hogy ez legyen, de ez így nem működik. Én hiába akarom Kimit elfelejteni nem sikerül. Tiszta szívből szeretem őt az összes hibájával együtt. És csak egyben tudok bízni, hogy nem fogod rám csapni az ajtót, hogy legalább a barátok tudunk maradni.
- Tudod erre azt szokták mondani, hogy meghalt a kutyám de azért megtarthatom. Szerinted szemedbe tudnék ezután nézni? Ugye nem gondolod komolyan? Összejövök veled úgy, hogy tudom van egy 9 éves fiad akit mellesleg imádok. De ha ez nem lett volna elég, tudtam, hogy nem lesz tartós kapcsolat mivel azt  a kretént szereted aki amikor csak tud fájdalmat okoz neked. Nem én voltam olyan hülye, hogy összejöttem veled. – mondta és tudtam, hogy az összes szó igaz amit mondott. Nem sok férfi van aki szereti ha egy nőnek már van gyereke mert nem tudja elfogadni de ő megtette. Azt is tudta, hogy én Kimit szeretem de ő ezen is átlépett és így is tudott szeretni.
Mikor befejezte még egyszer utoljára bele nézett mélyen a szemembe és ott hagyott. Utána akartam menni de a lábaim nem engedték, lerogytam a földre és csak sírtam és sírtam. Nem tudom elképzelni mennyi ideig lehettem kint de a könnyeim még mindig úgy folytak mintha dézsából öntötték volna. Egy kiszáradt folyó megirigyelné ezt a víz mennyiséget. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Nico hátulról átölel és próbál nyugtatni.
- Riina mi történt?
- Nico… el…el… ment.. Jens… itt… hagyott. - szipogtam
- Tudod, hogy úgy szeretlek mint a húgomat de szerintem te is megértheted, hogy így reagált. Meg tudta, hogy akit szeret vissza akar menni az exéhez. Szerintem valamilyen szinten őt is meg lehet érteni.
- Ja szóval őt véded?
- Nem Rii nem őt védem de értsd meg. Tudom nehéz neked de inkább menj be pihenj le utána meg elviszlek dokihoz.
Szót fogadtam neki szóval felmentem lepihenni. Amint bemásztam az ágyba rögtön elnyomott az álom. Hát igen majdnem az egész éjjelt kinn töltöttem. Pár órával később már az orvosnál ültünk. Szerencsénkre csak pár percet kellett várni. Persze Nico még az orvoshoz is be akart jönni de mondtam neki, hogy megnyugodhat nem fogok kiszökni az ablakon. A vizsgálatokat hamar megcsinálta és mondta a doki, hogy majd jelez ha meg vannak az eredmények.