2013. július 5., péntek

3. rész


Hali! :)

Igaz pár óra késéssel( amit nagyon sajnálunk), de itt is lennénk a  harmadik részzel. Először is nagyon szépen köszönjük a komikat, reméljük most is kapunk párat. Sőt, hogy fokozzuk az egészet, ha most eléri a rész az 5 komit, akkor még a hétvégén olvashattok új részt :D Ez rajtatok áll.
 Addig is jó olvasást!


Puszi
R&A





A Kimis közjáték után már alig vártam, hogy hazamehessek, ami pár óra múlva szerencsére be is következett. Amint hazaértem elég nagy kupi várt a lakásban, mindenhol ruhák, kiegészítők és egyéb fotós kellékek voltak szétszórva. Komolyan mondom sose fogom megérteni Eddie-t. Fél napra hagyja magára az ember és felforgatja a környezetét.

-Megkérdezhetném drága Edward, hogy mi is itt ez a világvége, tornádópusztítás?-kérdeztem, amikor megtaláltam az említettet a nappaliban. Éppen Inának magyarázta hogy milyen ruhát vegyen fel és milyen stílusú képeket akar, miközben Chris a konyhapultnál duzzogott egy bögre kávé társaságában.

-Még él a reggeli ajánlatod, hogy kilógatod az ablakon?-kérdeztem sóhajtva, miközben leültem  mellé egy adag kávét töltve magamnak.

-Mi a szösz?-hökkent meg – Reggel még te voltál az egyik buzdító Kedvesem – morgott, majd újra belekortyolt a forró italba.

-Reggel még nem volt rossz napom.Chriiis, el akarok tűnni a világ felszínéről-temettem a vállába az arcomat.

Rajtam valahogy most jött ki ez az egész nap és valamilyen oknál fogva ez most nyűgösségben tört ki.

- Ennyire harap ez a Raikkönen?-kérdezte nevetve. Na ennyit erről, hogy majd ő nem piszkál.

-Köszönöm Christian, te mindig megnyugtatod az embert – szálltam le a bárszékről unottan, majd a kávém társaságában bevonultam a szobámba.

 Ma már tényleg nem akarok látni senkit se, ezért inkább úgy döntöttem, hogy elkezdek kipakolni az új szobámban. Kapcsoltam egy kis zenét és próbáltam csak a pakolásra koncentrálni. De valamiért ahogy ma semmi, úgy ez se nagyon sikerült. A régi kacatok közül kezembe akadt egy gyerekrajz, ami most minden emléket a felszínre hozott...

A kirándulás nem is alakulhatott volna jobban. Nem is tudom hogyan, de az utolsó pár napot már csak Kimivel töltöttem, aki megmutatott mindent a környéken. Sokat hülyéskedtünk, nevettünk és csókolóztunk. Nem tudom mi ez, de sokkal több mint egy szimpla barátság. Akárhányszor megcsókol úgy érzem menten elájulok...soha nem éreztem még így.

 - Mi jót csinálsz nélkülem?-ölelt át hátulról és csókolt a nyakamba az utolsó napon Kimi.

- Hát pakolok – nevettem el magam, mert hirtelen az ágyra rántott és felém kerekedett – De ha rajtam fekszel, úgy ez nehezen kivitelezhető.

-Akkor ne pakolj – vonta meg a vállát, majd egy szédítő csókban részesített.

- De muszáj Kimi. Pár óra és indul a repülőgép. A többiek már rég bepakoltak, de mivel mi megint csak nem voltunk itt, nem volt rá időm. Tudod, hogy én nem itt élek..-lett szomorúbb a hangom, ugyanis eddig még nem nagyon vitattuk meg, hogy mi lesz ezután és ez a helyzet azért elkeserít.

Valószínűleg csak ennyi voltam neki, nem több egy kalandnál. Gratulálhatok magamnak. Megint sikerült egy olyan srácot kifognom, aki semmit se akar tőlem.

 - Naaa...Eli, ne legyél már ilyen szomorú. Gondolom, hogy mi jár a fejedben. Az, hogy egy szemét dög vagyok, aki csak kihasznált, de éppen azért jöttem, hogy...- na itt vágódott ki az ajtó és rontott be rajta Rami, Kimi bátyja.

-Huppsz, nem láttam semmit-takarta el a szemeit a srác – Eli csakazért jöttem, mert a többiek kérdik hogy hogyan is állsz a pakolással. Tőled öcsi meg megkérdezném, hogy fel raktad-e már  a nagy kérdést, mert akkor elküldöm a többieket.

-Ha nem lennél itt, már túl lettem volna rajta – szólt kicsit idegesen Kims, miközben megforgatta a szemeit.

-Jól van, azért nem kell megenni - duzzogott a nagyobbik Raikkönen.-És máskor ha együtt hemperegtek, lesztek szívesek kulcsra zárni az ajtót, mert nem vagyok kíváncsi a nemi életetekre, köszönöm-ment ki morogva, mire mi hangos nevetésben törtünk ki.

-Ez mi volt?-kérdeztem- És milyen kérdésről beszélt itt össze- vissza?

-Hát, szeretném, ha te is hazajönnél velem-vakarta meg a fejét, miközben legördült rólam.

-Mi? Mármint haza a szüleidhez?-kérdeztem mire csak bólintott – Szerinted nem korai azért ez még?

- Nem mindegy, hogy most vagy fél év múlva mutatlak be?Ha rajtam múlik nem változik a helyzet – adott egy csókot, hogy nyomatékosítsa a szavait.

Azért azt be kell valljam erre nem számítottam. Csak remélni tudtam, hogy ennek az egész kapcsolatnak nem lesz ma vége, de hogy a szüleinek akarjon bemutatni...ez lehet, hogy egy kicsit gyors még.

-Na mi lesz Vöröske?- szólított a saját becenevén.

És én erre az ajánlatra mondtam neki igent, ami mint később bebizonyosodott, nem volt egy jó döntés. Ezen a ponton kellett volna, hogy vége legyen a kapcsolatunknak.

De nem így történt. Én naív liba beleegyeztem ebbe az egészbe és elutaztam vele, Ramival és a feleségével Kristiivel Espooba. A baj nem is itt kezdődött, és még csak nem is a szülőkkel volt a gond. Matti és Paula is nagyon aranyosak és kedvesek voltak velem, úgy láttam kedvelnek. De már az első nap is ott lógott valami a levegőben, ugyanis miután megérkeztünk Kimit az anyukája félrehívta beszélgetni és jó pár órán keresztül ki se jöttek a konyhából. A beszélgetés után viszont Kims eléggé ideges volt. Rá kérdeztem, hogy mi a baj, de csak egy ,,semmi”-t kaptam válaszul, majd folytatódtak Espoo-ban a napok.

Már vagy három napja a finn városkában lehettünk, amikor átlátogattunk Ramiékhoz, ahol megismerhettem két fiúkat, Justuu-t és Tiitus-t. Nagyon aranyos gyerekek voltak, akiknek éppen azon a napon ünnepeltük a szülinapjaikat. Szinte egész délután a gyerekekkel játszottunk, akik láthatóan imádták Kimit, a keresztapjukat.

-Hova mész? – kérdeztem, mikor hirtelen felállt a szőnyegről, ahol éppen nekünk rajzoltak a törpék.

-Szomjas vagyok. Kérsz valamit?-adott egy puszit, majd miután nemlegesen megráztam a fejem eltűnt a konyhában, mi pedig folytattuk a rajzolást hármasban.

-Ide meg jajzojj töjpét-mutogatott Justuu, mire kézségesen lerajzoltam neki a kívánt figurát – Kösi.-kaptam ajándékul egy puszit a csöppségtől

-Kejianyu!!!-visított fel örömében a Tituus és tapsikolva az ajtó felé totyogott.

Épp ekkor fordultam meg és észrevettem, hogy egy nő áll az ajtóban és megvetően pillant felém.

-Hát te ki vagy? – kérdezte mogorván, mire szinte köpni-nyelni nem tudtam. Ki ő egyáltalán?

 - Én Elizabeth Hale vagyok, Kimi... öhmm ismerőse – mondtam ezt, mivel nem tudtam ki ő és azért idegeneknek mégse teregetem ki a magánéletemet -  És én megkérdezhetném, hogy te ki vagy?

 - Te aztán szuper ismerőse lehetsz Kiminek, ha még azt se árulta el neked, hogy én a felesége vagyok-vetett rám egy fölényes mosolyt, miközben én a szavak hallatára megmozdulni se tudtam, nem hogy megszólalni.

-Jenni, te mit keresel itt?-dörrent Matti hangja.

-Hát már az is baj, ha meglátogatom a férjemet és a keresztfiaimat?-szólt hangosabban.

-Mi ez a kia...-jött ki Kimi a konyhából, de amint meglátott engem és ezt a Jenit vagy kit, rögtön belé fagyott a szó.-Jenni?!

-Neked is üdv drága férjecském!-ment oda mosolyogva a csaj és megcsókolta Őt...

Én eddig bírtam nézni a jelenetet, felkaptam a kabátomat, táskámat  és a nekem készített rajzot, majd kifutottam a házból. Nem tudtam hogy merre megyek, az arcomat már rég eláztatták a könnyek. Nem figyeltem semmire, csak menekülni akartam. Éppen az úton szaladtam át, amikor dudaszót hallottam, majd hirtelen azt vettem észre, hogy a földön fekszem és valami oknál fogva egyre inkább leragadnak a szemeim....

3 megjegyzés:

  1. Ejha! Ez igen! Nagyon tetszik ez a történeted imádom Kimit! Kiváncsian várom hogy hogyan akarod majd összehozni Kimit és Elit mert remélem hogy összeakarod hozni őket! Remélem hamar hozod majd a folytatást!! :)

    VálaszTörlés
  2. Sziasztok!

    Először írók nektek, az eddigi történeteitek nem igazán fogtak meg(valószínűleg azért, mert Kimit egy bunkó baromnak lett beállítva ), de ez nagyon tetszik.

    Kimi hibázott azzal, hogy nem monda el, hogy felesége van.
    DE, nem vinné el a családjához, ha csak kalandnak kellet és ahogy a felnőttek fogadták Jennit, abból ki lehet következtetni azt, hogy már rég nincsen szerelem közte és Kimi között.
    Elizabeth azzal hibázott, hogy elrohant. Megértem őt, hisz nagyot csalódott, de a menekülés nem megoldás.

    Most itt a lehetőség megbeszélni a történteket. Remélem a finn elég kitartó, mert Elizabeth elég makacs.

    Várom a folytatást.

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok:)
    Kezd nagyon érdekes lenni a múlt és a jelen is.Kíváncsi vagyok,mit hoztok ki belőle. Remélem nem volt nagyon súlyos az a baleset és igen, meghallgathatta volna a magyarázatot, ami biztos volt erre az egész szituáciora...
    Remélem mihamarabb lesz folytatas:):):):)

    VálaszTörlés