Sziasztok!
Nos igen, ahogy láttátok a címet, elérkeztünk ennek a történetnek a végéhez. Őszintén szólva nagyon a szívünkhöz nőtt és talán egyszer még lesze egy második évad. De most ezzel a fejezettel ez a történet bezárul (bár meg kell adni nagyon fog nekünk hiányozni) és mivel megszavaztátok a másik történetet, így abba fogunk belekezdeni.
Reméljük tetszeni fog nektek ez a befejező rész és megajándékoztok egy-két komival. Jó olvasást hozzá! :) :) :)
Pusziii
R&A
Bosszúnak indult,
de valami teljesen más lett belőle. Pár hónappal ezelőtt még teljesen meg
voltam arról győződve, hogy bosszút kell állnom.
Most viszont itt
állok és nézem az én tökéletes családomat, amilyet mindig is elképzeltem.
Életem két férfijával a főszerepben. A csodálatos férjemmel és az én imádott
fiammal.
Elmosolyodtam,
ahogy megpillantottam a kezemen a gyűrűimet....minden olyan gyorsan történt. De
nem bántam meg egyetlen percét sem...
-Én annyira izgulok Nici!-jöttem ki izgatottan a
fürdőből.
Éppen az
FIA gálára készülünk, de nem éppen ezért vagyok most izgatott. Bár az is egy
szuper dolog, hogy Kims harmadik lett a világbajnokságban, de nekem ettől jobb hírem van a számára...legalábbis
remélem, hogy örülni fog a híremnek.
-Ne aggódj, Kimi el fog ájulni amikor meglát,
főleg ha még odaadod neki ezt is...akkor pláne-nyújtott át egy fehér dobozkát
barátnőm, amit elrejtettem a táskámban-Gyönyörű vagy barátnőm!-ölelt meg.
Hát igen, sokat vacilláltam azon, hogy mit is
vegyek fel erre az estélyre. Végülis először jelenek meg hivatalosan Kimi
oldalán, mint a párja és nagyon izgulok. Eleinte úgy volt, hogy a fiunk is jön
velünk, mivel egy hónapja a sajtó rájött, hogy Matti Kimi fia...ezért már nem
volt semmi takargatnivalónk. Éppen a
tükör előtt álltam, amikor valaki kopogott az ajtón.
-Igen?
-Anyu...apu már igen toporog a nappaliban. Azt
mondta, hogy ha nem mész le 10 percen
belül, akkor ő jön fel és nem mentek sehová se.-vázolta fel a helyzetet.
-Mondd meg neki, hogy mindenképp megyünk, ez alól
nem húzza ki magát-mosolyogtam fiamra, aki rögtön ki is lépett a szobából
-Apaaa, anyu üzeni.....-hallottam még a hangot,
amin muszáj volt elnevetnem magam.
Az utóbbi időben eléggé egymásra talált apa és
fia. Már nem is tudom, hogy hol volt az a pont, amikor Matti nyitott Kimi felé,
de ez már nem is számít. Lényeg, hogy végre úgy érzem egy család lettünk.
Úgy döntöttem nemhúzom tovább az idegeit és
lemegyek végre, még a végén képes és tényleg nem megyünk el a díjátadóra.
-Nagyon szoríts-öleltem meg barátnőmet és lementem
a nappaliba-Ja és érezd jól magad az unokatesómmal-kacsintottam rá, mire ő
elpirult.
A másik
nagy változás az utóbbi hónapokban, hogy Nico és barátnőm elkezdtek randizni.
Bár az elején fura volt, de most már kezdek hozzá szokni a dologhoz. Szépen
mutatnak együtt.
-Végre, hogy kész vagy!-sóhajtott Kims, amikor
meglátott-Fiam, azt hiszem igazad volt.
Érdemes volt várni anyura.-jött
közelebb és megcsókolt-Gyönyörű vagy!-súgta a fülembe, mire végigfutott rajtam
az a jóleső borzongás.
Hihetetlen,
hogy még ennyi év után is ugyanazt az érzést tudja belőlem kiváltani ez az
ember.
-Köszönöm-pirultam el és adtam neki még egy
csókot.
-Anyu, apu ezt légyszíves ne előttem, meg fogok
állni a fejlődésben!-sóhajtott fel teátrálisan a fiunk.
- Szerintem kisöreg térjünk vissza a témára pár év múlva, nem
hiszem hogy még mindig így fogsz vélekedni a dologról.-szólalt meg
Kimi-Mehetünk?-kérdezte a szemembe nézve, mire csak bólogattam és miután
elköszöntünk a többiektől, meg is céloztuk a repteret.
Szerencsére a magángéppel megyünk, így fél óra
múlva már kényelmesen a gépen ülhettünk.
Csodálkoztam, hogy Seb és Hanna mégsem velünk jöttek, de Kimi azt mondta, hogy
külön jönnek a gálára. Bár amikor ezt előadta, szerintem terelt, valamiért ő
nem akarta, hogy jöjjenek. De nem is tudom, azért még mindig nem tudok rajta
teljesen kiigazodni.
-Most már azért elárulod nekem, hogy mi is az
igazi oka annak, hogy Sebék nem velünk jöttek? Ugye nem gondoltad azt, hogy
beveszem neked azt az átlátszó sztorit Kimi Raikkönen?-kérdeztem felvont
szemöldökkel
- Már honnan veszed Riina Laine, hogy azt
kitaláltam?-nézett mélyen a szemembe- Ne kételkedj, mindent meg fogsz időben
tudni-érintette meg az orromat, ezzel azt a hatást keltve, mintha egy kisovis
lennék.
-Jó...akkor ne mondd el Raikkönen!-estem vissza az
ülésemre és durcás lettem.
-Riri ne durcizz!-nyomott az arcomra egy csókot
jókedvűen, mivel mégjobban felidegesített.
Már éppen visszaszóltam volna neki, de hirtelen
megszólalt a mobilom. El is kezdtem
kutakodni a táskámban, hiszen mint mindig, most is a táska mélyén lapulhatott a
készülék.
-Istenem, hol van már ez a fránya mobil-kutakodtam idegesen, miközben valami
kiesett a táskámból. Nem is figyeltem oda arra, hogy mi, mert végre megtaláltam
és felvettem a mobilom.
-Szia Hanna! Ti már ott is vagytok?-kérdeztem és
sétáltam a gépen miközben beszéltem.
-Ne is mondd...drága tökkelütött Sebastian
elfelejtette elhozni az útlevelét és most nem engednek be az
országba.-sóhajtott fel gondterhelten a lány, mire felnevettem. Erre is csak
egyedül Sebastian Vettel képes.
-Nyugi Han...csak beengedik az országba a
világbajnokot! Amúgyis szerintem nélküle nem kezdik el a gálát!-nevettem még
mindig.
-Rii és ti merre vagytok?
-Mi még a repülőn, de ne aggódj nálunk is ment a
showder egész héten. A hét elején Kimi kijelentette, hogy ő nem jön erre az ő
szavaival élek ,,cécóra”...de aztán mégis meg tudtam győzni a dologról. De ez
még mind semmi....holnap tuti címlapon lesz a drágám. Ő kitalálta, hogy nem
hajlandó felvenni nyakkendőt és fehér inget. Valamiért imádja felrúgni a
protokollt.
-Uhh...téged se irigyellek. Na de most lerakom,
Seb most beszél valakivel, aki talán beenged az országba. Majd találkozunk,
szia!
-Szia!-köszöntem el, majd kicsit jobb kedvvel
sétáltam vissza páromhoz.
Ám amikor visszaértem egy teljesen ledöbbent
Kimivel álltam szemben. Először nem is vettem észre a döbbenet tárgyát, majd
pár másodperccel később megpillantottam az ajándékdobozt a kezében kinyitva.
Szóval ez esett ki a táskámból...
Nem éppen így akartam neki
átadni a meglepetést, de most már nem tudom visszacsinálni.
-Ez...az...amire gondolok?-nyelt egyet miközben,
kiemelte az egyik rózsaszín cipőcskét a dobozból.
-Hát nem így terveztem odaadni, de azthiszem már
késő-ültem le vele szemben.
-Nem válaszoltál! Ez mi?-kérdezte értetlenül.
-Úristen Raikkönen, ha a pozitív terhességi
tesztet teszem a dobozba, akkor megértetted volna?-kiáltottam fel, mert már
kicsit idegesített a bambasága.
Erre ő hirtelen eldobta a dobozt, felállt és a
karjába kapva elkezdett velem forogni.
-Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!-ismételte, majd
egy mosollyal együtt megcsókolt- Apa leszek!-jelentette be büszkén és
mégegyszer megpörgetett a levegőben.
-Apuka, a lánya igazán díjazná, ha letenné az
anyukáját a taljara...vagy az ingeden fog landolni a vacsorám.-szóltam, mire
felnevetett, majd velem együtt leült az egyik ülésre.
- Azért most nagyon haragszok rád!-szólalt meg pár
perc múlva talán kissé morcosan. Fogalmam sem volt, hogy miért haragudhat.
-Szabad megtudnom, hogy miért?
-Mert ezt az estét nem így terveztem.
Nézd...-rakott leg egy különálló ülésre, amin meglepődtem, de mielőtt igazán
csalódott lehettem volna megfogta a kezemet- Igazad volt, Seb és Hanna direkt
nem jöttek velünk. Ugyanis szerettem volna veled kettesben lenni. Öhmm...ritkán
csinálok ilyet, sőt ez valójában az első ilyen, szóval bocsásd meg ha
hülyeségeket mondok-mosolyodott el zavartan, láttam rajta, hogy nagyon zavarban
van. Még talán sosem láttam ilyennek.-Először is szeretném, ha tudnád, hogy
rettentően szeretlek és én vagyok ebben a pillanatban a világ legboldogabb
embere, hiszen újra apa lehetek és átélhetem azt, amit Mattinál nem tudtam. De
most nem is ez a lényeg. Amikor újra összejöttünk, már akkor biztos voltam
abban, hogy téged szeretlek a világon a legjobban. Emlékszel, hogy egyszer
felvetettem azt, hogy házasodjunk össze? Te akkor nemet mondtál és rájöttem, hogy igazad volt. Hiába
szerettelek már akkor is, még nem tudtunk teljesen megbízni egymásban. A múlt
héten amikor kibékültünk Nicoval, emlékszel hogy együtt mentünk ajándékot venni
Nicole-nak?-kérdezte, mire én csak bólintani tudtam. Valahol tudtam, hogy
körülbelül mire készül, de az agyam még nem tudta teljesen felfogni ezt a
helyzetet. – Nos, végül egy ékszerüzletben kötöttünk ki és ugye megvettük Nici
ajándékát. De az én szemem megakadt máson is. Nos egy gyűrű volt az.-vett ki a
zsebéből egy apró ékszerdobozt és letérdelt előttem – Nem fogod elhinni, de az
unokatesód szedett rá, hogy vegyem meg.-mosolygott megint zavartan.-Tudom
pocsék lánykérés, de a te meglepetésedet nagyon fokozni már nem tudom. Szóval,
azt szeretném kérdezni Riina Laine, hogy leszel-e a feleségem?-kérdezte, miközben
kinyitotta előttem a dobozkát, amiben
egy gyönyörű gyémántgyűrű lapult.
Most én voltam abban a helyzetben, mint ő pár
perce. Meg se tudtam szólalni a meglepettségtől. Egyszerűen nem tudtam felfogni
ezt az egészet. De a testem előbb érzékelte a dolgot, mivel pár másodperc múlva
már patakokban folytak a könnyeim.
Kimi viszont még mindig csak ott térdelt és kérdőn
nézett rám.
-Igen...szívesen leszek a feleséged-öleltem meg,
mire ő megkönnyebülten felsóhajtott és megcsókolt...
-Min gondolkozik
életem asszonya?-súgta fülembe az ismerős hang, miközben hátulról a már
igencsak nagy pocakomra simította a kezét. Éppen ekkor mozdult meg a kishölgy
is.
Igen, ahogy
sejtettem az első pillanattól, kislányunk lesz. Bár még várnunk kell rá egy
hónapot, de már így is mindenki izgatottan várja a kishölgy érkezését. Főleg
Paula és Matti, nekik ő lesz az első lány unokájuk.
-Csak
visszaemlékeztem, amikor megkérted a kezemet-mosolyogtam rá és adtam neki egy
puszit.-Az volt életem egyik legszebb napja.
- Azért az
esküvőnk se volt semmi.-somolygott, miközben még mindig simogatta a pocakom. A
lányunk is érezte apja jelenlétét, mivel erőteljesen rugdosni kezdett. Már most
imádta az apukáját.
-Akkor mozdult
meg először a hugi.-jött oda Matti és ő is megsimogatta a hasam.
Persze a lányom
érzékelte Mattit is és mégjobban izegni mozogni kezdett.
Akaratlanul is
becsúszott az emlékkép az esküvőnkről. Nekem akkor már látható volt a hasam, de
egyáltalán nem gátolt meg bennünket abban, hogy összeházasodjunk. Emlékszek,
hogy amikor a szertartás végén megcsókoltuk egymást Kims a hasamra simította a
kezét és akkor először ő is érezte, hogy megmozdult a pici. Persze ezt rögtön
muszáj volt megosztani a násznéppel, akik újra tapsviharban törtek ki.
Csodálatos volt
az esküvőnk és a baba megmozdulása akkor még csak a kezdet volt. Ugyanis elég
eseménydús nap volt. Aznap Sebastian és az öcsém is megkérte a barátnője kezét,
sőt Nici bejelentette, hogy ő is terhes. Persze Nico annyira emgdöbbent az
egészen, hogy szinte úgy kellett felmosni a padlóról. Körülbelül fél óra múlva
fogta fel igazán, hogy apuka lesz és ugyanúgy repdesett az örömtől, mint pár
hónappal előtte Kimi. Azt nem is kell mondani, hogy utána beindult a két apuka
fantáziája és már tervezgették, hogy hova fogják építeni a gyerekek
játszóterét. Mi csak barátnőmmel nevettünk rajtuk.
Egyszóval
tökéletes volt az a nap. Sőt azóta az összes napom ilyen tökéletes.
Elmondhatom, hogy van egy családom és végre megkaptam azt amire mindig is
vágytam. Sőt annál többet is kaptam.
Az elején külön
utakon jártunk, de végre ez a két út egybeért és most már tudom, hogy soha nem
is fog újra kettészakadni.
VÉGE
szia ez isteni csodás vége lett rin megérdemli a boldogságot amit kimi és a 2 gyerek adni tud
VálaszTörléspuszy
ez volt a kedvencem :( nem hiszem el h vége, de a befejezés rohatt jó volt...
VálaszTörléshát ez nagyon jo volt.....bár azért hiányozni fog...de a végén minden jora fordult...kár hogy nem irtátok bele hogy mi is lett Jennivel...na de mindegy...a lényeg hogy Kims és Riina boldogok..puxi
VálaszTörlésSya! Nem írtam külön-külön kommentet a részekhez,mert a véleményem összességében is ugyan az!
VálaszTörlésNagyon tetszik,és minden elismerésem a Tied! :-) Tanulás mellett nem könnyű blogolni! Csak gratulálni tudok!
További sok ihletet kívánok! :-D