1. Találkozások

***Hellä***

Új szezon...végre. Szinte  csigalassúsággal telt el ez a pár hét, amit a gyár nélkül kellett eltöltenem. De azt hiszem ezzel így vannak a többiek is. Hiszen a forma-1 szinte már egy életformának tekinthető. És az, hogy a Ferrarisoknak dolgozunk, még nagyobb terhet ró ránk. Bár ez számunkra inkább szórakozás, mint teher. Hiszen itt ennél a csapatnál mindannyian szenvedéllyel végezzük a munkánkat...egyszerűen imádjuk. És hogy mi is az én szerepem ebben a picinek aligha mondható világban?

 Az egész már magzatkorom óta belém ivódott. Úgymond én az anyatejjel szívtam be ennek a csodás sportnak a szeretetét....

Elégedetten sétálok be a maranellói gyárba, miközben kezemben a szokásos kávéadagom. Mindig valami hihetetlen érzés fog el, amikor dolgozni jövök. Egyszerűen imádom, amit csinálok. Részt vehetek ezeknek a gépeknek a tervezésében és a tesztelésében. Persze ahogy mindennek úgy ennek is vannak hátulütői. Amikor a pilóta panaszkodik, az számunkra nem igen pozitív visszajelzés. De mi nem duzzoghatunk, a panasz után jön a mégtöbb meló...és ha azok a beállítások se jók, akkor megint neki gyűrkőzhetünk az egésznek mégegyszer és ez egészen addig megy, amíg létre nem jön a tökéletes világverő kocsi.... Ez lenne  a mi munkánk.

De van egy olyan érzésem, hogy idén még nehezebb lesz a dolgunk. Ugyanis Stefano valamiért leigazolta azt a mindenlében kanál Räikkönent. Mit szépítsem a dolgot, az eddigi mérnökei nem nagyon rajonganak érte, ugyanis neki semmi se jó és azt hiszem velünk se lesz ez másképp.

-Szia Tina-köszönök a recepciós lánynak miközben lehúzom a belépőkártyám-Stefano megjött már?-kérdeztem a főnökre utalva

-Igen, itt van-bólintott a lány

-Oké, akkor ha találkozol vele és keres...üzenem, hogy a szerelőgödörben vagyok-mondtam neki, miközben elindultam az említett gyárrész felé.

-De Räikk....-kezdte, mire szavába vágtam.

-Ha valakinek hiányzok, az ott megtalál. Szia Tina!-a végét már kicsit hangosabban mondtam, mivel én már sietésben voltam. A fiúk már így is biztos elkezdték a munkát.

És ahogy gondoltam, a srácok már javában rakták össze a versenyautót

-Sziasztok-köszöntem, miközben végigszáguldottam a termen be az öltözőbe.

-Szia Csillagom-szólt oda Marco a főszerelő. Ők már egyáltalán nem lepődtek meg ezen a napi rutinon.

Persze aki új, annak még fura, hogy egy mérnök mit keres a szerelők között. Nos a képlet egyszerű. Én szerettem élőben is részt venni abban a folyamatban, amit papírra vetek. És ráadásul már vezettem is ilyesfajta autót...szóval tudnak lenni tapasztalataim is...és őszintén megmondva szeretem figyelemmel kísérni, ahogyan a papírra rajzolt ötletek szépen lassan átalakulnak alkatrészekké, azok pedig a a versenyautó szerves részévé.

Bár az tény, hogy vezetni jobb ezeket a gépeket, de erről a lehetőségről már pár éve letettem. Nem is azért mert nem értem el eredményeket, hanem sokkal inkább azért mert ez a sport még valahogy nem tudja befogadni a női versenyzőket. És ezzel valahogy egész Európa így van. Persze kaptam Amerikában egy-két elég jó Nascaros és Indycaros ajánlatot, de engemet ez a kategória vonz a legjobban és mivel az apám is itt volt én sem tervezem máshol eltölteni az életem, még ha azt nem is pilótaként tehetem...

Miután átöltöztem a csapatcuccba rögtön ki is mentem a többiekhez.

-Hello-morogta Leo, aki mint mindig most is késve jött és eléggé másnaposan-Szija Helibaba!-adott egy puszit a homlokomra miközben az öltöző felé haladt. Már éppen nyitott be, amikor megállt a mozdulatban és felém fordult fura nézésével-Hát te? Mármint nem mintha zavarnál hogy ma is itt vagy.

-Hát én itt vagyok. Nagyon érdemleges munka az irodában most nincs-vontam meg a vállam

-De neked nem azt az új finn csodagyereket kéne istápolnod?-kérdezte.

-Hát életem, istápolja őt az anyja, ha akarja. Nem vagyok én bébicsősz-vontam meg a vállam, miközbe az egész  banda elkezdett nevetni-De most komolyan, ezt azért Stefano se gondolhatja komolyan. Szerintem ez a Raikkönen nem olyan hülye, hogy ne tudjon tájékozódni...legalábbis remélem. Attól még, hogy én vagyok az egyetlen finn a csapatban, attól még nem kell a nyakamba sózni-húztam el a szám, miközben a többiek elhallgattak. Fura volt ez nekem...nagyon fura-Mi az?-kérdeztem Leo-tól, aki idő közben fal fehér lett és  elkezdett mögém mutogatni.

Azthiszem már sejtem, hogy mi ...vagyis ki áll a fiúk hallgatásának hátterében. Na én ekkor vettem fel a totális pókerarcot és hátra fordultam, ahol a sejtésem szerint a fönököm állt, persze kiegészülve ezzel a Raikkönennel.

-Én is örülök magának Miss Virtanen-köszönt nyájasan a főnök. 

Azt azért tudni kell, hogy nem nagyon szeret, egyedül csak azért vagyok még a csapatban mert Montezemolo vett fel és nem Ő. Ő azon kevés emberek közé tartozik, aki tudja, hogy ki is vagyok....ezért mindig beskatulyáz és az apámhoz hasonlítgat. Ergo utál....de azthiszem ez az érzés kölcsönös köztünk.

-Jó napot főnök!-köszöntöttem én is ugyanabbam a  hangnemben, majd az ismeretlen ismerős felé fordultam- Tervetuloa! Saanko esitellä itseni. Nimeni on Hellä Virtanen.-mutatkoztam be finnül, csak hogy időben letisztázzuk, hogy értem a nyelvét és ne morogjon a hátam mögött finnül mert megértem.

Erre ő csak vágott egy fintort, majd vonakodva de felém nyújtotta a kezét.

-Remélni merem, hogy a hölgy csak bemutatkozott-szólt be drága egyetlen imádott főnököm.

-Nem főnök...éppen azt ecseteltem, hogy lezbikus vagyok-vágtam egy fintort. Persze a társaság ezen a ponton már végképp nem tudta tartani a nevetést, ezért egyszerre törtek ki a röhögésben. Azért a finn csodagyerek szája is kicsit megrándult, de amint meglátta hogy figyelem, rögtön újra komoly lett. Ezt nem értem. Most minek játssza meg magát?

 Ezért nem szimpi nekem ez a tag...mindig bunkónak akar tűnni. Nemhiába Jégember a neve...olyan hűvöst tud lenni, hogy csak na ...ja és tegyük hozzá hogy bunkó is. Tavaly  a paddockba úgy fellökött és elviharzott hogy még csak annyit se mondott, hogy Bú. Azt előre borítékolom, hogy nem lesz a szivem csücske.

-Nos Kimi, Miss Virtanen az aerodinamikai részleg egyik mérnöke, akivel elég sokszor együtt fogtok dolgozni, ugyanis a részlegnek szükségük van a tapasztalataidra, megfigyeléseidre, körről körre-magyarázta el a szerepem lényegét.-És most ő be is mutatná neked az autót. Nekem sajnos mennem kell egy értekezletre. Virtanen figyellek! –szólt még, majd el is viharzott a főnökök főnöke.

Na csodás...egyedül maradtam  a jegessel. Azt hiszem ideje, hogy letisztázzunk néhány alapszabályt.

-Nos, Kimi...egyszerű a szitu. Te nem kedvelsz, én nem kedvellek. Ha én kérdezek valamit, te válaszolsz. Tudod én vagyok a mérnök, ezért néha meg kell nyikkannod Jégkocka! És légyszives ne olyan stílusban, hogy ,,mit állsz az utamban?”-utánoztam a tavalyi esetet, mire azthiszem ő is megvilágosodott.

-Ááá...szóval te vagy az a dögös szöszi az olasz nagydíjról, most már világos-nevette el magát, miközben feltünően végigmért. – Hát abban nem mertem reménykedni, hogy szőke létedre még egy kis eszed is van, de hát végülis a neved előtt ott a mérnök rövidítés. Elég sok pasin végig mehettél már, ha ide sikerült eljutnod...szóval elismerés!

-Na ide figyelj!-kezdtem mérges lenni az előbbi kijelentése után-Nem barátkozni vagyunk itt, hanem dolgozni, szóval fogd meg azt az elkényesztetett milliomos seggedet és vonszold utánam, mert hétszent, hogy nem lesz könnyű életed a csapatnál. Engem nem olyan fából faragtak, aki csak úgy lenyeli a beszólásokat. Én már itt vagyok ennél  a csapatnál egy ideje és egytől egyig ismerem a szerelőid. Ha nem akarod, hogy bojkottáljuk a futamaid, akkor viselkedj.-puffogtam.

Finn létemre az alaptermészetem elég nyugodt, de ez az ember ki tud borítani, de nagyon.

-Igenis tábornok kisasszony!-szalutált-Mindenesetre elég tüzes vagy, ez tetszik!-vigyorgott szemtelenül, miközben  közelebb húzott magához és meg akart csókolni.

Hát komolyan mondom, hogy még egy ekkora parasztot nem hordott hátán ez a Föld!

-Csak le ne égjen a kezed, kár lenne. Hupsz...vagyis ha jobban belegondolok, nem sajnálnám-nevettem, miközben eltoltam magamtól és elindultam a fiúk felé...

Sziasztok!

Nagysokára, de itt lennénk az első fejezettel. Nem ígérünk semmit a folytatáss időpontjával kapcsolatban, ugyanis 2 hét múlva írásbeli érettségi, szóval...azt se tudom hol áll a fejem. Na de azért reméljük tetszik a történet. Nyugodtan írjátok meg a véleményeteket a történettel kapcsolatban, ugyanis így tudjuk, hogy min lenne érdemes változtatni és mi az ami jó.

Azért reméljük tetszeni fog :)

Pusziink

R&A