Prológus - A jelen

Sziasztok!

Hát igen....már nagyon rég jelentkeztünk, ugyanis három hét múlva irásbeli érettségi és most ezerrel megy a tanulás. De végre van egy kis időnk, ezért hoztuk is az új történet bevezetését (utólag is köszönjük azt a 43 igen szavazatot XD). Először is egy kis útmutató a történethez...ez a bevezető úgymond a ,,jelenben" játszódik a többi részben viszont azt olvashatjátok, hogy hogyan is jutott ide a pár...persze ennek a prológusnak is lesz szerepe a történet vége felé, de ne szaladjunk még ennyire előre.
Viszont mindketten úgy döntöttünk, hogy lesz komihatár a történetben. Most még nincs komihatár, mivel a suli miatt csak ritkán fogunk tudni hozni  részt.
Na de addig is jó olvasást a bevezetéshez, reméljük tetszeni fog :D

Pusziii 
R&A

***Kimi***

Tétovázva szorongattam a könyvet a kezemben és néztem, ahogyan szerelmem mozdulatlanul fekszik...

- Elolvassam?...De akkor elárulom őt, hiszen ez mégiscsak a naplója-gondolkoztam magamban és döntésképtelen voltam.

Majd hirtelen erőt vettem magamon és mégiscsak kinyitottam a könyvecskét. Elmosolyodtam, amikor kipottyant belőle az első közös képünk. Akkor még nagyon utált, és én se voltam vele másképp. Azóta is csak állandóan marakodtunk, hiszen mindenben szöges ellentétei vagyunk egymásnak. Mostmár ezerszer megbántam ezeket a veszekedéseket...ha tudtam volna, hogy mi fog történni akkor az utolsó napon se veszekedtem volna vele...

- Heli, nem igaz, hogy nem tudtad megjegyezni amit mondtam neked-rontottam be a lakókocsiba-az időmérőt megint elrontottad
- Na szuper, most vesd a szememre Kimi, hogy egy tehetségtelen pilóta vagyok. De nem értem, hogy ha ennyire jó vagy ebben, akkor miért nem ebben a kategóriában versenyzel és miért a forma1-ben. De tudod mit? Nem kérek a válaszodból!!!-tette fel a kezét és kiviharzott.

És én nem mentem utána
Ez volt az utolsó pár mondat, amit váltottunk. Utána csak száguldottak a percek és nem volt alkalmam bocsánatot kérni tőle, pedig meg kellett volna tennem...

Remegő kézzel, de az utolsó naplóbejegyzéséhez lapoztam. Tudtam, hogy fel fog kavarni az egész, de tudnom kellett, hogy mik voltak az érzései, hogy tudott-e Miiná-ról...és még ezer dolgot szeretnék megtudni, amit biztosan nem fogok megtalálni a sorai közt.

2008. március 18.

Drága Naplóm!

Áruld el nekem, mi a francért írok beléd? Sose oldod meg a gondjaimat, pedig ma igazán rám férne...ez egy kifejezetten pocsék nap!
Nem elég, hogy kicsúsztam délelőtt, még Kimivel is összevesztem. Nemtudom miért nem tud bennem és a vezetési stílusomban egyszer megbízni. Jó-jó ha tudnál beszélni, tudom hogy azt mondanád, csak azért tette mert féltett, de ez mégiscsak igazságtalan. És a veszekedés még mind semmi.
Miután összeveszve kivonultam a lakókocsiból, rosszul lettem. Már megint ez a szédülés és hányinger. És ekkor eszembe jutott, amit múltkor anya a fülembe ültetett. Mi van, ha terhes vagyok? De ez lehetetlenség-gondoltam akkor magamban és ahogy szokásom megint tévedtem.
Teljes nyugalommal csináltam meg pár perccel később a terhességi tresztet, hiszen biztos voltam abban, hogy nem vagyok terhes. Végülis, csak megnyugtatásképpen csináltam az egészet. De amikor fél órával később megpillantottam a pozitív tesztet, nem akartam hinni a szememnek...babánk lesz. Abban kétségem sincs, hogy Kims örülni fog-e neki, hiszen már régóta akar kisbabát. Biztos vagyok benne, hogy ő lesz a világ legjobb apukája. De még nem szeretném neki elmondani két okból is. Egy: nem akarom hamis reményekbe ringatni, előbb inkább elmegyek orvoshoz. És kettő: akkor ma biztos nem ülhetnék autóba azok után, hogy kicsúsztam délelőtt. Tudom felelőtlen és veszélyes dolog, de még ma utoljára versenyezni akarok. Utána úgyis befejezném, én se akarom kockára tenni a kisbabám életét.
Na szóval ez a helyzet. Terhes vagyok és most mennem kell, 20 perc és kezdődik a verseny.

Szóval tudott mindenről. És így hagyott itt engem.

Pedig emlékszek az első napra, amikor rám rontott, hogy mit is képzelek magamról, hogy első napomon a ferrarinál pattogtatom, és márpedig ő a mérnök és nekem kell neki szót fogadnom és nem fordítva.

Fura. Amikor elkezdődött az egész, még cseppet sem számítottam arra, hogy itt fogunk kikötni...