34. - Utolsó fejezet

Sziasztok!

Nos igen, ahogy láttátok a címet, elérkeztünk ennek a történetnek a végéhez. Őszintén szólva nagyon a szívünkhöz nőtt és talán egyszer még lesze egy második évad. De most ezzel a fejezettel ez a történet bezárul (bár meg kell adni nagyon fog nekünk hiányozni) és mivel megszavaztátok a másik történetet, így abba fogunk belekezdeni.
 Reméljük tetszeni fog nektek ez a befejező rész és megajándékoztok egy-két komival. Jó olvasást hozzá! :) :) :)

Pusziii
R&A

Bosszúnak indult, de valami teljesen más lett belőle. Pár hónappal ezelőtt még teljesen meg voltam arról győződve, hogy bosszút kell állnom. 

Most viszont itt állok és nézem az én tökéletes családomat, amilyet mindig is elképzeltem. Életem két férfijával a főszerepben. A csodálatos férjemmel és az én imádott fiammal.

Elmosolyodtam, ahogy megpillantottam a kezemen a gyűrűimet....minden olyan gyorsan történt. De nem bántam meg egyetlen percét sem...

-Én annyira izgulok Nici!-jöttem ki izgatottan a fürdőből.

 Éppen az FIA gálára készülünk, de nem éppen ezért vagyok most izgatott. Bár az is egy szuper dolog, hogy Kims harmadik lett a világbajnokságban, de nekem ettől  jobb hírem van a számára...legalábbis remélem, hogy örülni fog a híremnek.

-Ne aggódj, Kimi el fog ájulni amikor meglát, főleg ha még odaadod neki ezt is...akkor pláne-nyújtott át egy fehér dobozkát barátnőm, amit elrejtettem a táskámban-Gyönyörű vagy barátnőm!-ölelt meg.

Hát igen, sokat vacilláltam azon, hogy mit is vegyek fel erre az estélyre. Végülis először jelenek meg hivatalosan Kimi oldalán, mint a párja és nagyon izgulok. Eleinte úgy volt, hogy a fiunk is jön velünk, mivel egy hónapja a sajtó rájött, hogy Matti Kimi fia...ezért már nem volt semmi takargatnivalónk. Éppen  a tükör előtt álltam, amikor valaki kopogott az ajtón.

-Igen?

-Anyu...apu már igen toporog a nappaliban. Azt mondta, hogy ha nem mész  le 10 percen belül, akkor ő jön fel és nem mentek sehová se.-vázolta fel a helyzetet.

-Mondd meg neki, hogy mindenképp megyünk, ez alól nem húzza ki magát-mosolyogtam fiamra, aki rögtön ki is lépett a szobából

-Apaaa, anyu üzeni.....-hallottam még a hangot, amin muszáj volt elnevetnem magam.

Az utóbbi időben eléggé egymásra talált apa és fia. Már nem is tudom, hogy hol volt az a pont, amikor Matti nyitott Kimi felé, de ez már nem is számít. Lényeg, hogy végre úgy érzem egy család lettünk.

Úgy döntöttem nemhúzom tovább az idegeit és lemegyek végre, még a végén képes és tényleg nem megyünk el a díjátadóra.

-Nagyon szoríts-öleltem meg barátnőmet és lementem a nappaliba-Ja és érezd jól magad az unokatesómmal-kacsintottam rá, mire ő elpirult.

 A másik nagy változás az utóbbi hónapokban, hogy Nico és barátnőm elkezdtek randizni. Bár az elején fura volt, de most már kezdek hozzá szokni a dologhoz. Szépen mutatnak együtt.

-Végre, hogy kész vagy!-sóhajtott Kims, amikor meglátott-Fiam, azt hiszem igazad volt. 

Érdemes volt várni anyura.-jött közelebb és megcsókolt-Gyönyörű vagy!-súgta a fülembe, mire végigfutott rajtam az a jóleső borzongás.

 Hihetetlen, hogy még ennyi év után is ugyanazt az érzést tudja belőlem kiváltani ez az ember.

-Köszönöm-pirultam el és adtam neki még egy csókot.

-Anyu, apu ezt légyszíves ne előttem, meg fogok állni a fejlődésben!-sóhajtott fel teátrálisan a fiunk.

- Szerintem kisöreg  térjünk vissza a témára pár év múlva, nem hiszem hogy még mindig így fogsz vélekedni a dologról.-szólalt meg Kimi-Mehetünk?-kérdezte a szemembe nézve, mire csak bólogattam és miután elköszöntünk a többiektől, meg is céloztuk a repteret.

Szerencsére a magángéppel megyünk, így fél óra múlva már kényelmesen  a gépen ülhettünk. Csodálkoztam, hogy Seb és Hanna mégsem velünk jöttek, de Kimi azt mondta, hogy külön jönnek a gálára. Bár amikor ezt előadta, szerintem terelt, valamiért ő nem akarta, hogy jöjjenek. De nem is tudom, azért még mindig nem tudok rajta teljesen kiigazodni.

-Most már azért elárulod nekem, hogy mi is az igazi oka annak, hogy Sebék nem velünk jöttek? Ugye nem gondoltad azt, hogy beveszem neked azt az átlátszó sztorit Kimi Raikkönen?-kérdeztem felvont szemöldökkel

- Már honnan veszed Riina Laine, hogy azt kitaláltam?-nézett mélyen a szemembe- Ne kételkedj, mindent meg fogsz időben tudni-érintette meg az orromat, ezzel azt a hatást keltve, mintha egy kisovis lennék.

-Jó...akkor ne mondd el Raikkönen!-estem vissza az ülésemre és durcás lettem.

-Riri ne durcizz!-nyomott az arcomra egy csókot jókedvűen, mivel mégjobban felidegesített.

Már éppen visszaszóltam volna neki, de hirtelen megszólalt a mobilom.     El is kezdtem kutakodni a táskámban, hiszen mint mindig, most is a táska mélyén lapulhatott a készülék.
 

-Istenem, hol van már ez a fránya mobil-kutakodtam idegesen, miközben valami kiesett a táskámból. Nem is figyeltem oda arra, hogy mi, mert végre megtaláltam és felvettem a mobilom.

-Szia Hanna! Ti már ott is vagytok?-kérdeztem és sétáltam a gépen miközben beszéltem.

-Ne is mondd...drága tökkelütött Sebastian elfelejtette elhozni az útlevelét és most nem engednek be az országba.-sóhajtott fel gondterhelten a lány, mire felnevettem. Erre is csak egyedül Sebastian Vettel képes.

-Nyugi Han...csak beengedik az országba a világbajnokot! Amúgyis szerintem nélküle nem kezdik el a gálát!-nevettem még mindig.

-Rii és ti merre vagytok?

-Mi még a repülőn, de ne aggódj nálunk is ment a showder egész héten. A hét elején Kimi kijelentette, hogy ő nem jön erre az ő szavaival élek ,,cécóra”...de aztán mégis meg tudtam győzni a dologról. De ez még mind semmi....holnap tuti címlapon lesz a drágám. Ő kitalálta, hogy nem hajlandó felvenni nyakkendőt és fehér inget. Valamiért imádja felrúgni a protokollt.

-Uhh...téged se irigyellek. Na de most lerakom, Seb most beszél valakivel, aki talán beenged az országba. Majd találkozunk, szia!

-Szia!-köszöntem el, majd kicsit jobb kedvvel sétáltam vissza páromhoz.

Ám amikor visszaértem egy teljesen ledöbbent Kimivel álltam szemben. Először nem is vettem észre a döbbenet tárgyát, majd pár másodperccel később megpillantottam az ajándékdobozt a kezében kinyitva. Szóval ez esett ki a táskámból...

Nem éppen így akartam neki átadni a meglepetést, de most már nem tudom visszacsinálni.

 

-Ez...az...amire gondolok?-nyelt egyet miközben, kiemelte az egyik rózsaszín cipőcskét a dobozból.

-Hát nem így terveztem odaadni, de azthiszem már késő-ültem le vele szemben.

-Nem válaszoltál! Ez mi?-kérdezte értetlenül.

-Úristen Raikkönen, ha a pozitív terhességi tesztet teszem a dobozba, akkor megértetted volna?-kiáltottam fel, mert már kicsit idegesített a bambasága.

Erre ő hirtelen eldobta a dobozt, felállt és a karjába kapva elkezdett  velem forogni.

-Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!-ismételte, majd egy mosollyal együtt megcsókolt- Apa leszek!-jelentette be büszkén és mégegyszer megpörgetett a levegőben.

-Apuka, a lánya igazán díjazná, ha letenné az anyukáját a taljara...vagy az ingeden fog landolni a vacsorám.-szóltam, mire felnevetett, majd velem együtt leült az egyik ülésre.

- Azért most nagyon haragszok rád!-szólalt meg pár perc múlva talán kissé morcosan. Fogalmam sem volt, hogy miért haragudhat.

-Szabad megtudnom, hogy miért?

-Mert ezt az estét nem így terveztem. Nézd...-rakott leg egy különálló ülésre, amin meglepődtem, de mielőtt igazán csalódott lehettem volna megfogta a kezemet- Igazad volt, Seb és Hanna direkt nem jöttek velünk. Ugyanis szerettem volna veled kettesben lenni. Öhmm...ritkán csinálok ilyet, sőt ez valójában az első ilyen, szóval bocsásd meg ha hülyeségeket mondok-mosolyodott el zavartan, láttam rajta, hogy nagyon zavarban van. Még talán sosem láttam ilyennek.-Először is szeretném, ha tudnád, hogy rettentően szeretlek és én vagyok ebben a pillanatban a világ legboldogabb embere, hiszen újra apa lehetek és átélhetem azt, amit Mattinál nem tudtam. De most nem is ez a lényeg. Amikor újra összejöttünk, már akkor biztos voltam abban, hogy téged szeretlek a világon a legjobban. Emlékszel, hogy egyszer felvetettem azt, hogy házasodjunk össze? Te akkor nemet  mondtál és rájöttem, hogy igazad volt. Hiába szerettelek már akkor is, még nem tudtunk teljesen megbízni egymásban. A múlt héten amikor kibékültünk Nicoval, emlékszel hogy együtt mentünk ajándékot venni Nicole-nak?-kérdezte, mire én csak bólintani tudtam. Valahol tudtam, hogy körülbelül mire készül, de az agyam még nem tudta teljesen felfogni ezt a helyzetet. – Nos, végül egy ékszerüzletben kötöttünk ki és ugye megvettük Nici ajándékát. De az én szemem megakadt máson is. Nos egy gyűrű volt az.-vett ki a zsebéből egy apró ékszerdobozt és letérdelt előttem – Nem fogod elhinni, de az unokatesód szedett rá, hogy vegyem meg.-mosolygott megint zavartan.-Tudom pocsék lánykérés, de a te meglepetésedet nagyon fokozni már nem tudom. Szóval, azt szeretném kérdezni Riina Laine, hogy leszel-e a feleségem?-kérdezte, miközben kinyitotta előttem a dobozkát, amiben 

 egy gyönyörű gyémántgyűrű lapult.

Most én voltam abban a helyzetben, mint ő pár perce. Meg se tudtam szólalni a meglepettségtől. Egyszerűen nem tudtam felfogni ezt az egészet. De a testem előbb érzékelte a dolgot, mivel pár másodperc múlva már patakokban folytak a könnyeim.

Kimi viszont még mindig csak ott térdelt és kérdőn nézett rám.

-Igen...szívesen leszek a feleséged-öleltem meg, mire ő megkönnyebülten felsóhajtott és megcsókolt...

 

-Min gondolkozik életem asszonya?-súgta fülembe az ismerős hang, miközben hátulról a már igencsak nagy pocakomra simította a kezét. Éppen ekkor mozdult meg a kishölgy is.

Igen, ahogy sejtettem az első pillanattól, kislányunk lesz. Bár még várnunk kell rá egy hónapot, de már így is mindenki izgatottan várja a kishölgy érkezését. Főleg Paula és Matti, nekik ő lesz az első lány unokájuk.

-Csak visszaemlékeztem, amikor megkérted a kezemet-mosolyogtam rá és adtam neki egy puszit.-Az volt életem egyik legszebb napja.

- Azért az esküvőnk se volt semmi.-somolygott, miközben még mindig simogatta a pocakom. A lányunk is érezte apja jelenlétét, mivel erőteljesen rugdosni kezdett. Már most imádta az apukáját.

-Akkor mozdult meg először a hugi.-jött oda Matti és ő is megsimogatta a hasam.

Persze a lányom érzékelte Mattit is és mégjobban izegni mozogni kezdett.

Akaratlanul is becsúszott az emlékkép az esküvőnkről. Nekem akkor már látható volt a hasam, de egyáltalán nem gátolt meg bennünket abban, hogy összeházasodjunk. Emlékszek, hogy amikor a szertartás végén megcsókoltuk egymást Kims a hasamra simította a kezét és akkor először ő is érezte, hogy megmozdult a pici. Persze ezt rögtön muszáj volt megosztani a násznéppel, akik újra tapsviharban törtek ki.

Csodálatos volt az esküvőnk és a baba megmozdulása akkor még csak a kezdet volt. Ugyanis elég eseménydús nap volt. Aznap Sebastian és az öcsém is megkérte a barátnője kezét, sőt Nici bejelentette, hogy ő is terhes. Persze Nico annyira emgdöbbent az egészen, hogy szinte úgy kellett felmosni a padlóról. Körülbelül fél óra múlva fogta fel igazán, hogy apuka lesz és ugyanúgy repdesett az örömtől, mint pár hónappal előtte Kimi. Azt nem is kell mondani, hogy utána beindult a két apuka fantáziája és már tervezgették, hogy hova fogják építeni a gyerekek játszóterét. Mi csak barátnőmmel nevettünk rajtuk.

Egyszóval tökéletes volt az a nap. Sőt azóta az összes napom ilyen tökéletes. Elmondhatom, hogy van egy családom és végre megkaptam azt amire mindig is vágytam. Sőt annál többet is kaptam.

Az elején külön utakon jártunk, de végre ez a két út egybeért és most már tudom, hogy soha nem is fog újra kettészakadni.

VÉGE