12.

Helloka! 
Nagyon szépen köszönjük ezt a sok komit...hihetetlen boldogok vagyunk :):):)
És mivel volt ma egy-két szabad órácskánk, ezért írtunk egy újabb részt. Ezzel szeretnénk meghálálni, hogy ennyi komit kaptunk...reméljük ez is tetszeni fog :D

Pusziiink
R&A

,,-Hercegnő jössz ki?-kiabált valaki az utcáról.
Persze én tudtam, hogy a lökött exem Toni az. Csak azt nem értem, hogy mi a francnak kell ordítani este tízkor, hogy ki e megyek velük. Még az a szerencse, hogy otthon nem tudják, hogy Toni állandóan hercegnőnek szólít.
-Hallod Hamupipőke...még ébren vagy???-jött a következő kiáltás. Na most untam meg ezt kinyitottam az ablakot és kihajoltam rajta. Ahogy láttam Toni mellett még ott volt Jesse, Mark, Atte ...és nagy meglepetésemre Kimi is.
Pedig a múltkori incidens után elég cikinek éreztem egy légtérbe kerülni vele. Basszus úgy elestem, hogy őt is vittem magammal és végül rajta kötöttem ki. Minek kellett Toninak bemutatni Őt??? Egyfolytában csak bénázok előtte...
-Ha csöndben maradsz és nem riasztod fel az egész családomat, akkor beszélhetünk a dologról-mondtam neki a lehető leghalkabban.-Tudod nem mindenkit engednek ki éjjel 10-kor.-mondtam, de közben már ledobtam a táskámat és megindultam kifelé az ablakon. Csak reménykedni tudtam, hogy apám észre ne vegye, hogy kiszöktem a srácokkal.
-De ha leesek innen, az a ti bűnötök lesz-mondtam nevetve, miközben a rózsalugason másztam le.
- Hát ez lehet, hogy nem olyan jó ötlet...mostanában úgyis olyam ingatag vagy Szivem-vetette oda Toni. Direkt kötözködött velem, tudta, hogy vissza fogok szólni erre.
-Tudod már rég nem vagyok a Szived, a másik meg az, hogy általában a Te remek ötleteidtől hasalok el. És van egy olyan sanda gyanúm, hogy most is vagy eltanyálok vagy ittmaradok a levegőben-mondtam kétségbeesetten, ugyanis amin másztam az véget ért. És még mindig nem voltam a földön !!!-Hallod... most legyél nagyokos Toni Vilander...ne csak a szád járjon, hanem segíts le innen.
-Én??? Hiszen tériszonyom van...tudod jól.
- Na megszólalt a nagy férfi...Hallod csinálj valamit, mert itt halok meg. Tudod nem olyan kényelmes ezen a valamin.
-Hát akkor ugorj le!
-Te hülye vagy?!?!-kérdeztük szinkronban, ugyanis nem 20 centi választott el a talajtól. Na de annak azért örültem, hogy végre a többiek is megszólaltak.
-Na végre megszólalt a 3 muskétás is-röhögtem, a fiúktól meg elég csúnya pillantásokat kaptam.
Már tényleg csak röhögni tudtam kínomban. Csak azt csodálom, hogy a szüleim még nem keltek fel erre....igen nagy szerencsénk van.
- Haver te egy állat vagy! Most tényleg nem mész fel Riináért?-kérdezte hitetlenkedve Kimi.
- Két embert akartok leszedni onnan??? Én fel nem megyek oda!
-Öcséém...ezt nem hiszem el. Riina akkor megyek én, ha már ezek a töketlenek nem hajlandóak- mondta mosolyogva Kimi, majd elkezdte felmérni a lehetőségeit.-Vagy van jobb ötletem...ugorj le és elkaplak!
-Ez a nagy ötleted? Ezt mi is tudtuk volna...és még mi vagyunk a töketlenek-háborodott fel Atte.
-De ti nem tudtátok és eszetekbe se jutott, szóval kussoljatok!-védtem meg Kimit, de ettől függetlenül féltem, hogy nem fog elkapni-Biztos, hogy el fogsz kapni?-kezdtem pánikolni.
-Nyugi, elkaplak! Rugaszkodj el az állványtól és ugorj! Ne félj, itt vagyok...-bátorított Kims.
Azért kellett pár perc amíg összeszedtem magam, de végül sikerült. Persze hülye fejemmel csukott szemmel ugortam és csak vártam a kemény talajt....ami aztán nem jött.
Amikor kinyitottam a szemem egy gyönyörű zöldeskék szempárral találtam szemben magam. Én személyszerint meg se tudtam szólalni, de valahogy Kimi se. Persze a ,,háttértáncosok” (mármint a fiúk) elég hangosan krákogni kezdtek. Erre Kimi letett a földre és végre a talajt érezhettem a lábaim alatt.
-Mondtam hogy elkaplak nem?-kérdezte, de közben vigyorgott.
-Igeeen, megmondtad. És köszönöm!-mosolyogtam én is. Egyszerűen nem tudtam, hogy mi ütött belém, csak mosolyogni és mosolyogni támadt volna kedvem.
-Ne köszönd ez természetes. Csak nem hagyhattalak itt, hamár egyszer elhívtunk.
-Na tubicáim mehetünk??? Kiörömködtétek magatokat?-vágott bele Toni, mire mindketten felkaptuk a vizet.
-Adok én neked olyan tubicát Vilander...-futottunk utána, mert bezzeg nem mert előttünk megállni.

-Amúgy merre megyünk így este fél 11-kor? Ilyenkor szinte minden csukva van.-kérdeztem mikor már az utca végén sétáltunk.
 -Hát nem volt terv, csak gondoltuk senkinek se ártana egy kis kiruccanás.-nevetett fel Atte
-Ti nem vagytok normálisak! Rohadt hideg van.- mondtam.
-Gyere fuss egy kört és nem fogsz fázni.-nógatott Toni.
-Dehogy futok! Este fél 11 van. Fáradt vagyok és álmos.-soroltam fel az érveimet.
-Nem futsz? Hát jó, faggy szét galambom.-mondta Toni
-Mi vagyok  én, madár? Még repülni se tudok, szóval ne galambozzál itt nekem.-mondtam felháborodva, mire csak mindenki felröhögött.
Körülbel fél 1-ig a városban mászkáltunk.Összevissza nevettünk és röhögtünk a másikon. Már rég éreztem ilyen jól magam.
 Mikor mindenki úgy döntött ideje hazamenni, szétszéledtünk mindenfajta irányba. Egyedül én meg Kimi maradtunk együtt, ugyanis szomszédok voltunk.
Már egy ideje csendben sétáltunk, amikor megszólalt.
-Én nem is értem, hogy eddig miért nem voltunk jóban. Hiszen már legalább 4 éve szomszédok vagyunk-rázta meg a fejét.
-Hát tudod úgy nehéz, hogy Te állandóan versenyzel. Én meg tanulok...ennyi. Meg hát Toni se mutatott be egymásnak minket.-vontam vállat, miközben hazaérkeztünk.-És most hogy jutok vissza a szobámba?Istenem, erre nem is gondoltunk-csaptam a homlokomra, mire ő felnevetett.
-De nekem erre is van ötletem-mondta büszkén. Komolyan mondom, hogy eldobom az agyam ettől a sráctól.
-Ne kímélj, hallgatlak!-forgattam a szemeimet. El se mertem képzelni, hogy megint mit talált ki.
-Ugyi a te szobád majdnem szemben van az enyémmel...sőt ha úgy vesszük akkor szemben van mert a másik ablakod az enyémmel szemben van. Na szóval, te feljössz az én szobámba és onnan átugrasz a te szobádba. Hogy tetszik?- nekem csak annyi maradt meg kb. a dologból, hogy a másik ablakom az övével szemben van.
És azt ugye tudni illik, hogy a ruhásszekrényem és a tükröm azon az oldalon van...szóval amikor reggel sietve kapkodok magamra valami ruhát...hát nem akarom elképzelni, hogy ő mit láthat. Ezért még nagyon kapni fog tőlem!
- Az a te szobád?-kérdeztem,azthiszem kicsit hisztérikusan-Te...te?
- Ne parázz már...én jólnevelt gyerek vagyok. Soha nem látok semmit se...vagy legalábbis elfordulok.-mosolygott pimaszul. Ó istenem, hogy én még egyszer letörlöm az arcáról azt a pimasz vigyort.
- Ezt inkább ne folytassuk jó? Nem hiszem, hogy jól jönnél ki belőle-nevettem fel, miközben benyitott  a lakásba.
Ott tiszta sötétség volt, gondolom a szülei már aludtak.
-Miért nem tetszek neked?-kérdezte viccesen, miközben benyitott a szobájába és kinyitotta az ablakot.
-Az egód nem tetszik.-mosolyogtam rá, majd elkezdtem kimászni az ablakon. De még mielőtt  a párkányon ültem volna, még visszahúzott.
- Pedig nekem te tetszel-mondta, majd hirtelen megcsókolt.
Azt se  tudtam, hogy hol vagyok, amikor megcsókolt. Olyan jól éreztem magam és nem akartam, hogy véget érjen...."

Hirtelen a telefonom ébresztőjére keltem.
-Ez hihetetlen-morogtam.
Pedig annyira valóságosnak tűnt. Olyan jó volt újra átélni az első csókomat Kimivel. Csak azt nem értem, hogy az a fránya agyam, most miért csinálja ezt velem. Miért kellett pont most az első csókunkról álmodnom. Pont most, amikor Jensonnel összejöttünk...
-Mi hihetetlen?-motyogta az ágy másik feléből Jenson.
Még mielőtt félreértés esne, közlöm, hogy Jenson és köztem nem történt semmi komolyabb dolog a csóknál. Megegyeztünk abban, hogy amíg én nem vagyok szerelmes belé és nem akarom a dolgot, addig ő nem erőlteti.
Aztán meg ott volt az az érv is, hogy nem akartam visszamenni a Kimi melletti szobába. Úgyhogy maradt az a döntés, hogy Jensonnál alszok....végülis a pasim, senki nem tilthatja meg nekem.
-Hát az, hogy már reggel van és mennem kell pakolni-adtam egy puszit az arcára-A Red Bull gépe 11-kor indul-mondtam, miközben átvettem Jenson egyik pólóját az én ruhámra.
-Az jó, mert a mienk is.-mosolygott-Szóval mehetünk együtt a reptérre-mosolygott, miközben átölelt és megcsókolt.-Most nem jó ötlet?
-Deee...nagyon is az.-mosolyogtam rá és adtam neki még egy puszit, majd lementem az egy emelettel feljebb lévő szobámba és pakolni kezdtem.
Egész pakolás közben azon gondolkoztam, hogy most miért is kellett álmodnom ezt. Így is össze vagyok zavarodva és meg erre jön ez az álom is. Pedig én annyira szeretném megpróbálni Jenssel ezt az egészet....

Ahogy megbeszéltük találkoztunk a hotel előterében,majd taxit fogtunk és kimentünk a reptérre. Kicsit késésben voltunk, de csak annyira, hogy mi voltunk az utolsó hiányzók a csapatokból. Amint kiszálltunk a taxiból, kézenfogva a csapatok keresésére indultunk. Gondoltuk, hogy nem fognak együtt cseverészni a két csapat, de azért nem lehetnek olyan messze se egymástól. Ezt jól is sejtettük, mivel megtaláltuk őket egymás mellett....vagyis jobban mondva ők találtak meg minket. Amint megláttak minket kézenfogva, a szerelők ujjongani, fütyülni kezdtek a többiek meg még mindig a leesett állukat keresték.
-Vigyázz magadra!-szorította meg a kezemet Jens, majd kaptam még egy csókot.
-Te is ám-mosolyogtam rá, majd mindketten mentünk  a magunk csapatához.
-Ti mikor?Mióta?-kérdezte Seb hitetlenkedve.
-Tegnap jöttünk össze, de majd mindent elmesélek-mondtam neki.
-Hát igen, látom nem voltál sokáig dühös. Volt kinél vigasztalódnod-vetette oda flegmán Kimi is. Csak úgy sütött a gúny a szavaiból.
-Na hát ez az, emihez neked marhára nincs semmi közöd Raikkönen-mondtam én is épp olyan gúnnyal, majd felszálltunk a gépre és elindultunk végre hazafelé...