11.

Sziasztok!
Végre sikerült hoznunk az új részt :):):) Reméljük tetszeni fog és kapunk egy két hozzászólást.

Puszaaa 
R&A

Annyira tudtam, hogy ez lesz... Ez a hétvége rosszabb volt mindennél.
Jenni egy perc nyugtot se hagyott, minden pillanatban elcibálta valahova Kimit...mindegy is volt hogy hova, csak az volt a lényeg, hogy el tőlem. Valamiért szinte az egész hétvégén nem  láttam, csak az időmérő után a kötelező interjúknál.
Még az se volt nagyon hosszú, mivel nem került be az első háromba. Láttam rajta, hogy egy kicsit csalódott, mivel a szokottnál is kevesebbet beszélt az interjún. Bár a riportereknek azt mondta, hogy ő nem várt nagy eredményeket így még az elején. Na de ez a 18. helyről rajtolás szerintem biztos nem esett jól neki. Ugyanis annak előtt is mindig a legjobbra törekedett...az én Kimim mindig első akart lenni.
És ami nagyon meglepett, hogy ő csak vállat vont a dolgon. Régen pedig annyira lelkes tudott lenni...nemtudom...ez nem az a tűz a szemében, mint régen volt.
Talán ahogy én is, úgy Ő is megváltozott? Lehet, hogy ez már nem is az én Kimim...
,,Rosaline ezt most verd ki a fejedből! Sose volt olyan, hogy az én Kimim...atyaég, hogy jutottam idáig??? Hiszen Neki csak egy lány vagyok a szomszédból''-érzem kezdek megbolondulni, hiszen már magamban beszélek.

 A futam előtt épp el voltam gondolkozva, mikor láttam elsuhanni mellettem Kimit. Közben a zsebéből kiesett egy papír, de mire feleszméltem volna hogy szóljak neki, eltűnt előlem. Gondoltam majd később visszaadom neki. Gyorsan elraktam a zsebembe a papírdarabot, de a női kíváncsiság arra vitt, hogy nézzem meg.
-Nem, Rina nem szabad. Nem a tiéd, kitudja mi ez.-győzködtem magam hogy ne nézzem meg.-De abból mi baj származhat ha megnézem? Végülis én vagyok a sajtósa. Előttem úgyse titkolhat sok mindent. Megnézem és soha senki nem tudja meg, hogy ilyen kíváncsi voltam.- fejeztem be a gondolat menetem.
Mivel ugye arra jutottam hogy megnézem elővettem a zsebemből és szétnyitottam a képet, ugyanis időközben rájöttem, hogy az egy fénykép és nem csak egy kis cetli. Szétnyitottam és csak bámultam. Még pislogni se tudtam úgy lefagytam.Egy dühös hang szólt rám a hátam mögött.
-Hogy kerül hozzád ez a kép? És mi jogon nézted meg?- kapta ki a kezemből idegesen Kimi.
-Ez ki?-kérdeztem rá.
-Semmi közöd hozzá!- vágta oda és eltűnt.
 
Én meg amilyen gyorsan csak tudtam, átrohantam Nicohoz.
-Nico, Kimi egy képet hordoz magával.-vágtam rögtön közepébe mikor megláttam őt.
-És én ezzel most mit csináljak? Dicsérjem meg mert tudja hogy mit jelent az? Vagy mi?- kérdezte cinikusan.
Hát igen, amióta Kimi ezt tette velem azóta nem nagyon szereti ha Kims témába jön.
-Nem érted, azon a képen két ember van.Az egyik ő…
-A másik meg a felesége Jenni? –vágott közbe.
-Ha hagynád hogy befejezzem, akkor elmondanám. Azon a képen Kimi van és én. Az a kép az, ami Matti szobájában is van.-mondtam sokkolva őt is. Azért kellett neki pár perc míg feldolgozza az előbb mondottakat.
-És most mit csináljak? Verjem le a pályáról, vagy simán elég ha a pályán kívül intézem el?-kérdezte nevetve.
-Jó, csak elmeséltem, de bocsi. Ha már koncentráltál a futamra itt se vagyok. Puszi. Sok sikert, ne törd össze magad és Őt se.-szóltam még oda és már el is mentem onnan.
A gondolataimba merülve mentem vissza Kimi boxába, hátha még tudunk beszélni, de épp akkor ültették be az autóba és akkor már nem akartam zavarni.Elmentem leülni hátra és néztem a monitort. Az egész futamból csak annyi maradt meg, hogy Jenson előtt lengetik a kockás zászlót.
Tudtam hogy Kimi ideges lesz és mérges. Ezt meg nem köszönhetem másnak, csakis a női kiváncsiságomnak, mert megnéztem azt a képet. És most ez miatt vagyok ideges, hogy az a kép miért volt nála.Miért hordja magával ha már van felesége aki nem én vagyok? Hanem az a nőszemély, aki miatt egész hétvégén nem tudtam vele beszélni. És lehet hogy ezek után se fogok tudni.
De mikor Kimi beért a boxba kivertem mindent a fejemből, mert első a munka.

Elmentünk a kötelező interjúra, utána visszamentünk a szobájába.Persze Jenni is ott volt, ahogy az egész hétvégén.
-Jenni menj egy picit ki.  Menj le a büfébe, menj el üzletekbe vagy mittudomén... csak most ne legyél itt!-szólt rá olyan hangsúllyal, hogy ha ez nekem szólt volna, akkor a kezem már rég az arcát súrolta volna.
-És haggyalak itt ezzel?- kérdezte lenézően.
-Meg kell vele beszélnem valamit a munkáról, szóval légyszives menj. Szia!-dobta ki
Mikor elment tudtam hogy nem a munkáról lesz szó, hanem arról hogy hogyan is került hozzám az a kép.Hát igen... sokszor mondtam már hogy lottózni fogok.
-Figyelj. Bízom benned hogy az igazat fogod mondani, szóval honnan szedted ezt a képet? Ebből csak két darab van az egyik nálam a másik meg máshol, messze innen.-mondta idegesen.
-A zsebedből esett ki de mire észbe kaptam addigra eltűntél és megnéztem.  Úgy gondoltam a sajtósod vagyok, előttem nincs titkod, szóval ki az a lány aki rajta van?-érdeklődtem.
-Mondtam már, semmi közöd hozzá!!! Legalább az emlékeimet hagyd békén, ha már az életemet nem hagyod.-vágta fejemhez, ami borzasztóan rosszul esett.
-Tudod Kimi Raikkönen, te azt hiszed nagy ember vagy, mert egy Forma 1-es autót vezetsz. De tévedsz... te is  ugyanolyan ember vagy, mint a szerelőid ,a mérnökeid, vagy akármelyik itt dolgozó ember. A különbség csak annyi, hogy mindenki más pozícióban dolgozik és vannak kedvesek, bunkók, vidámak,szomorúak és még sorolhatnám. De tudd meg te többnyire ezzel a stilusoddal a második csoportba tartozol. És ha nem változtatsz nagyon gyorsan ezen, akkor sok embert fogsz magad melől elmarni. Csak egyet nem tudsz, az pedig a „ bájos „ feleséged, na szia!-mondtam fa arccal és ott hagytam.
 Hátha elgondolkozik azon, amit mondtam. Igaz erre kevés az esély.

Tényleg nem tudtam, hogy most mit csináljak, valahogy hülyén éreztem magam. Inkább ne lettem volna kiváncsi arra a képre és akkor most nem sírnék itt egy padon. Egyáltalán miért tartja magánál azt az  ezeréves képet, amikor már rég felesége van, akit állítólag szeret?
Nem gondoltam volna, hogy ennyire ki fog borítani ez a kép és még Jenninek se tudtam ártani a hétvégén...nemtudom mi lesz ebből.
-Rosie? Rosie miért sírsz?-jött oda hozzám valaki, akiről később kiderült, hogy Jenson az.
Nem akartam neki elmondani, hogy miért is , mert akkor tudom, hogy Jens bedühödne és valami hülyeséget csinálna.
-Csak tudod nagyon hiányzik Matti. Még sose hagytam egyedül ilyen hosszú időre.-próbáltam hazudni, de nem sikerült.
-Rosaline Lambrick, engem nem versz át. 9 éve ismerlek annyira, hogy tudjam, hogy az miatt a mocsok Raikkönen miatt sírsz.-ahogy gondoltam, nagyon dühösen beszélt.-Kitekerem a nyakát! Mit csinált már megint?-lágyult el végére a hangja én meg belekezdtem a mesélésbe.
-És most meg itt bőgök egy padon, mint egy ötéves.-szipogtam a végét.
Erre ő átölelt és nyugtatólag simogatni kezdte a hátamat. Vagy úgy öt perce lehettünk így mire ő is megszólalt.
-Mikor lesz már ennek vége? Én azt akarom, hogy te boldog legyél. Kérlek felejtsd már el azt az embert. Miért kínzod magad egy olyan ember miatt, aki nem szeret, minthogy körülnéznél és észrevennél bizonyos dolgokat-mondta halkan, miközben a szemembe nézett.
Egyáltalán nem értettem, hogy miért mondta most ezt nekem.
-Ezzel mire célzol Jens?-kérdeztem meg tőle, mire ő nem válaszolt.
 Viszont az arca egyre csak közeledett felém. Utána már csak arra eszméltem fel, hogy az ajka az enyémen van és engem csókol. Nem csókoltam vissza, szinte olyan sokkot kaptam, hogy reagálni se tudtam. És ezzel nem arra célzok, hogy nem volt jó a csók, mert azt be kell vallani, hogy ez a pasi igenis tud csókolni. Sokkal inkább az volt itt a gond, hogy aki megcsókolt az 9 éve a barátom.  Az eddig is összekuszálódott érzelmeimet most ő tovább bonyolította.
-Hát erre céloztam-mosolygott rám- Tudod múltkor, amikor Jessica szakított velem  azt vágta a fejemhez, hogy te sokkal jobban érdekelsz engem mint ő. Előszr tagadtam a dolgot, de aztán rájöttem, hogy te igenis nagyon fontos vagy nekem...rájöttem, hogy azalatt a sok-sok év alatt belédszerettem.
-Hűű...Jenson...ez...én..-csak hebegni tudtam az előbbi vallomás után. Utoljára ilyet nekem Kimi mondott, amikor bevallotta, hogy szerelmes belém.
-Tudom, hogy te nem vagy szerelmes belém és nem is erőltetek semmit . Én csak arra kérlek, hogy próbáld meg velem.  Meg szeretném neked mutatni, hogy van másfajta férfi is Raikkönenen kívül. Én ígérem, hogy vigyázok rád is és Mattira is. Hiszen én úgy szeretem őt is, mintha a fiam lenne. Igérem, hogy amíg mellettem vagy, miattam nem fogsz sírni...én nem csaplak be.-sorolta fel az érveit maga mellett.
Nem tudtam jelen pillanatban, hogy mit is érzek Jenson iránt. De azt tudtam, hogy annyira aranyos volt miközben maga mellett kampányolt...és azt mondta, hogy úgy szereti Mattit, mintha a fia lenne.
-Próbáljuk meg-mondtam neki
-Mi?-kérdezte hitetlen arccal.
-Mondom próbáljuk meg így ketten. Azt nem mondom, hogy szerelmes vagyok beléd...de remélem, hogy idővel ez változni fog. Te egy nagyon jó ember vagy és megérdemled, hogy boldog légy. És ha ezt mellettem találod meg, akkor legyen-mondtam, mire ő felkapott és megpörgetett a levegőben.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm-mondta, majd megcsókolt.
Az örömködés után kézenfogva visszamentünk a hotelba. Tényleg örültem, hogy Jenson boldog és lehet, hogy neki van igaza. Lehet, hogy nekem egy másik férfi mellett van az igazi helyem...

U.i.: A részhez nagy ihletett adott ez a szám:) http://www.youtube.com/watch?v=qw7imn8uv6M