4.

Sziasztok!
Köszönjük a sok szép komit a sztorihoz, örülünk hogy ez a  blog is tetszik nektek. Remélem megint kapunk egypár hozzászólást:):):)
Puszaaa
R&A

Egyszerűen olyan ideges lettem, hogy az valami lehetetlen. Úgy gondoltam, hogy muszáj lesz egy kicsit helyrerázni ezt a bolondot.
-Mit gondolsz ki vagy? Neked semmi jogod így beszélni velem, sőt másokkal se. Attól még hogy te vagy Kimi Raikkönen, ne gondold azt, hogy mindent megtehetsz!-szinte már kiabáltam vele, a többiek meg csak némán hallgattak.- És a továbbiakban se fogom megengedni, hogy így beszélj velem. És ha most megbocsátotok, akkor én inkább haza mennék.-mondtam az asztalnál ülő kis társaságnak, majd választ se várva kimentem a teremből, mielőtt még elbőgöm magam.
Tudtam, hogy más lett az évek során, de ez most felülmúlt minden feltételezésemet. Egyszerűen csak sírni volt most kedvem.
Sajnos nem jutottam sokáig, mivel félúton Seb állított meg.
-Hé Rose, minden rendben?-kérdezte a kicsi német.
-Szerinted minden rendben van Sebastian?-kérdeztem, de már potyogtak a könnyeim. Eközben megjött a lift is amibe beszálltunk.- Én most akkorát csalódtam benne.-mondtam még mindig zokogva, de közben Seb átkarolt és vigasztalni próbált.
- Várható volt, hogy ez lesz. Én nem tudom, hogy milyen volt 10 évvel ezelőtt, mert akkor még nem ismertem. De azt tudom, hogy ha iszik akkor irtózatos nagy tapló tud lenni. És amikor elmentél telefonálni Mattival, akkor ő elkezdett inni. Aztán a mellékhatást meg már tapasztaltad.-magyarázta- De ne add fel itt! Nem szabad feladnod ezt a tervet az első csalódásnál. Hidd el, még rengetegszer fogsz csalódni benne, de az lebegjen a szemed előtt, hogy ha Kimi sajtósa maradsz, akkor hozzá tudsz férkőzni Jennihez. Csak ez legyen a szemed előtt!-bátorított.
-Nem is akarom itt feladni, ahhoz már túl sokat szenvedtem Jenni miadt. De most haza szeretnék menni a fiamhoz!-mondtam és beléptünk a szobámba.
-Oké, én nem gátollak. Ez a herce-hurca úgyis csak a megismerkedés miatt volt. De azt azért tisztázzuk, hogy mi honnan is ismerjük egymást, mert Kimi megkérdezte tőlem.
-Tőlem is, csak éppen akkor jöttél a telefonnal. Mit mondtál neki?-kérdeztem
-Azt mondtam, hogy Melanie egyik barátnője vagy és onnan ismerlek. Ennél jobbat nem tudtam kitalálni, ne haragudj.
-Én is valami hasonlót mondtam volna, szóval semmi gond.-válaszoltam, de közben már pakoltam a bőröndömbe.- Te menj nyugodtan vissza a bulira és érezd jól magad. Én az első géppel megyek haza.
-Oké, ha így akarod, akkor megyek. De azért hívj fel, ha megérkeztél. Üdvözlöm Mattit és Nicot-adott a homlokomra egy puszit, majd elment.
Én befejeztem a pakolást és megnéztem, hogy mikor megy a következő járat Zürich-be. Sajnos csak hajnali négykor megy a következő gép, ezért még egy kicsit maradnom kell. Mielőtt azért lepihentem volna, felhívtam Nicot, hogy előbb megyek haza. Két csengés után fel is vette a mobilt. Egy kicsit kómás Nico szólalt bele.
-Mi az Riina, mi a baj?-kérdezte.
Csak ő hív Riinának és csakis akkor, ha ketten beszélgetünk
-Csak felhívtalak, hogy holnap kicsit korábban érek haza. Olyan 9 körül érek haza. Amúgy bocsi, hogy felébresztettelek.
-Nincs semmi gond, nemrég aludtunk el. De mi az, hogy kilenckor már otthon leszel? És te miért nem vagy még a bulin? Mi történt?-halmozott el a sok kérdéssel
-Nincs semmi baj, nem történt semmi...csak éppenséggel hiányzik Matti.-próbáltam hazudni neki, remélve hogy nem kérdezősködik tovább.
- Ez nem igaz, még mindig ezt játszuk? Tudod jól, hogy nekem nem tudsz hazudni. Most rögtön mondd el, hogy mi történt, vagy kérdezés nélkül verem be Räikkönen képét!-na ez megint nem sikerült.
Nico egyszerűen olvas a gondolataimban, már vagy ezer éve ismer és tudja, hogy mikor hazudok. Ezért nem is kerteltem tovább, inkább elmondtam neki az egész sztorit, persze a vége megint sírás lett.
- Én megölöm! Hiába tiltakozol ellene...én egyszer megölöm Räikkönent. Már akkor meg kellett volna verjem, amikor úgy becsapott téged! Nem tudom, hogy miért véded a mai napig azt az állatot, amikor lépten-nyomon megbánt téged, még ha nem is tudja, hogy ki vagy.-hallottam a hangján, hogy nagyon ideges.
-Nico, nyugodj le. Nem csinálsz semmit se. Az eddigieket is túléltem, ezt is túl fogom. Na de most megyek is pihenni, te is feküdj vissza. Majd holnap találkozunk. Szia!
-Szia Riina!-köszönt el majd bontottuk a vonalat.
Ezután én is elálmosodtam és elaludtam egy kis időre. Persze hajnali háromkor ébredtem is, hogy elérjem a repülőgépet. Szerencsére zökkenőmentesen zajlott az út, egész idő alatt aludtam.
Kb. nyolc óra lehetett, amikor leszálltam a Zürich-i reptéren. Matti ilyenkor már suliban van, szóval autóba ültem és haza vezettem. Nem is volt már meglepetés, hogy a házban Nicoval találtam szemben magam,ugyanis ő a szomszédom, kulcs van a lakáshoz és nem mellesleg az én házam sokszor olyan mint egy átjáróház. Unokatesómra a nappaliban találtam, éppen focit nézett.
-Szia Nico!-köszöntem neki, majd két puszival üdvözöltük egymást.
-Szia Riina! Mondd te hányasi géppel jöttél, hogy már ilyenkor itthon vagy?
-Hát négykor indult a gépem Londonból.-válaszoltam szűkszavúan.- Mattival nem volt semmi gond? Sikerült eljutni időben a suliba?
-Persze, én is nemrég jöttem meg. A kis krapekkal meg rendben van minden. Egy szent, mint a keresztapja.-kaptam egy telihold vigyort, ugyanis ő volt a fiam keresztapja.-Jól elvoltunk.
-Azt el tudom képzelni-mosolyogtam én is- Most mondd meg az őszintét. Hány takarítót hívtál, hogy itt rend legyen? Mert azt tudom, hogy egyikőtök se híres a rendrakásról.
-Hááát...-vakarta a fejét, tudtam hogy volt itt egypár takarító.-Oké, elmondom, csak ne nézz így rám. Hárman voltak.
-Jézusom, mi lehetett itt. Inkább nem akarom megtudni. De jobb, mint ha disznóólra jöttem volna haza, köszi. Nagy baj lenne ha én most felmennék aludni egy kicsit? Hulla fáradt vagyok, háromkor keltem
-Menjél csak, látom rajtad, hogy fáradt vagy. Mattiért hányra menjek a suliba?-kérdezte.
- Rendes vagy, de szeretném meglepni. Beállítom az ébresztőt és majd megyek érte. Köszi mindent drága unokatesóm, szeretlek.-öleltem meg és kapott egy puszit is az arcára.
Én tényleg nagyon szeretem az unokatesómat, mindig mindent megtett értem és úgy szeressük egymást mint két jó testvér. És olyan jól bánik Mattival. Szinte olyan, mint ha az apja lenne. Tudom , hogy egyszer kíváló apuka lesz belőle.
Miután kiölelgettük magunkat felmentem a szobába és úgy ahogy voltam beestem az ágyba és aludtam. Délután egykor ébredtem fel a telefonom ébresztőjére. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, egy kis smink és már pattantam is be az autóba. Úton Zürich felé azon gondolkoztam, hogy mit csináljak abba az egy órában ami még maradt, mielőtt még a fiam végzett volna.  Két lehetőség volt. Egy: megnézni,  hogy hogyan állnak a munkálatok a leendő éttermemben, kettő: elmenni bevásárolni, hogy utána egyből mehessünk haza. Végül a kajavásárlás mellett döntöttem. Már tudtam is, hogy mit fogok főzni ma, Matti nagy kedvenceit. Már vagy fél órája róttam a köröket az üzletben és azon tanakodtam, hogy mi hiányzik még az ételhez. Mert abban biztos voltam, hogy valami hiányzik.
-Ááá, a portói!-csaptam a homlokomra, mikor rájöttem, hogy nincs otthon Portói borom, ami kell az én spagetti receptemhez.
Szerintem a körülöttem lévő emberek nem nagyon gondolhattak normálisnak, a hangos homlokracsapás miatt. Na de nem is érdekelt engem az ilyen,inkább gyorsan a boros részleghez mentem, megkeresni a nekem való vörösbort. Meg is találtam a bort, csak egy bökkenő volt a dologban. Ezek az ökör boltosok éppen a legfelső polcra rakták a portóit. Nem tudom, hogy mit hisznek azok az emberek, akik kitalálták ezeket a polcokat. Kérem szépen egy nő is szeretne vásárolni bort! Már vagy 10 perce ágaskodtam felfelé, de még mindig nem értem el azt a nyamvadt üveget.
Szerencsémre a 11. percben segítségemre jött valaki, mivel csak azt vettem észre, hogy valaki a hátam mögül felnyúl és leveszi nekem a bort.
-Köszönöm-mondtam reflexszerűen, de mikor megfordultam, hogy meglássam jótevőmet rögtön lefagytam. Kimivel találtam szemben magam-Igazán nem kellett volna, inkább szóltam volna valami elárusítónak-vetettem oda neki fagyosan és indulni készültem, de Ő megragadta a karomat.
-Légyszíves Rose, kérlek bocsáss meg nekem. Tegnap nagyon bunkó voltam. Sajnálom!-mondta, mire én azt se tudtam hogy mit reagáljak.
Most teljesen más volt,sokkal kedvesebb, nem úgy mint tegnap...