2012. február 23., csütörtök

2.

10 évvel később

-Biztos ezt akarod?-kérdezte meg Seb, mielőtt beléptünk volna a terembe.-Még mondhatod azt, hogy nem kell ez a munka. Még nem találkoztatok.-próbált meg védeni az egyik legjobb barátom.
 Most ugyanis itt állunk egy hotel bálterme előtt, ahol Red Bull Racing F1-es csapat tartja évnyitó rendezvényét több okból is. Először is Sebet ünneplik, akinek sikerült másodszorra is elhódítani a világbajnoki címet, a másik ok pedig az, hogy Kimi Räikkönen, szintén világbajnok lesz jövőre a csapat másik pilótája. Mielőtt még mindenki feltenné a kérdést, én válaszolok: Igen, Ő az a bizonyos Kimi, aki Riina szerelme, vagyis az enyém volt. Tíz év telt el azóta a bizonyos nap óta, volt, hogy gyűlöltem, volt hogy szerettem...de valójában nem tudom megmondani, hogy mit is érzek most iránta. Azóta a nap óta minden megváltozott.
Én új életet kezdtem, és úgy alakult ahogy terveztem. Új külső, új barátok, új célok. De nem csak az én életem változott meg ez alatt az idő alatt. Kimi feleségül vette Jennit, jóképű, piszkosul gazdag, világverő pilóta lett belőle. De ahogy megfigyeltem a tévén keresztül és a barátaim elmondása alapján, belsőleg is megváltozott. Egy bunkó, arrogáns fickó lett belőle, akinek legnagyobb életcélja a bulizás....Pedig Ő nem ilyen volt, biztos vagyok benne, hogy a drága kis felesége változtatta meg. De már mit is érdekel engem, már jó ideje nem kötődöm ehhez az alakhoz.
 Amikor leszálltam, arról a gépről tíz évvel ezelőtt 2 tervem volt: egyik volt az  új élet és a másik, hogy ha megerősödöm tönkreteszem Jennit. Eddig az első tervem jól alakult. A múltamból csak egyetlen egy ember maradt meg, Nico Rosberg, az unokatestvérem.Ő is ugyanúgy forma1-es pilóta. Azóta vele élek Svájcban, bár egy-két éve már külön házban élünk, de ettől függetlenül szomszédok vagyunk. Rosszul fogalmaztam az előbb, még egy ember maradt a múltamból...vagyis ő nem létezett a múltamban, de nagyon is emlékeztet arra. Ő a fiam. Ugyanis pár hónappal költözésem után kiderült, hogy terhes vagyok ... és ki mástól, mint Kimitől. Akármennyire is megvetem Őt, egy szempontból hálás vagyok neki. Hálás vagyok, mert megadta életem legnagyobb ajándékát.
Szóval ott tartottunk, hogy kiderült a terhességem, emellett lett új munkám, mint szakács és még egyetemre is jártam. Az évek során sikeresen végeztem sportkommunikáció szakon. De ez nem jelentette azt, hogy feladom legnagyobb vágyamat, egy saját éttermet. Sőt, ha minden jól megy, akkor nemsokára étteremtulajdonos leszek.
Szóval új munka kipipálva a listáról. Emellett még ott volt az új külső és barátok. Ha nagyon belegondolok, külsőleg nem lett sok változtatva rajtam. A hajam sötétbarna lett, kicsit vékonyabb lettem és más ruhákat hordok, mint azelőtt. Bár ez nem sok változtatás, de teljesen meglátszik rajtam. Aznap, amikor újdonsült külsőmmel haza akartam menni, Nico be se akart először engedni a házba, mert nem ismert fel. És akkor még tegyük hozzá, hogy aznap kaptam meg az új személyimet Rosaline Lambrick néven. Egy darabig azt hittem tényleg nem enged be.
És most jöjjenek az új barátok. Nem mondhatni, hogy sok van belőlük, de akiket felsorolok azok igaz barátaim. Nekem nem volt elég egy hülye pilóta (Nico személyében), lett három. Ugyanis még megismertem Jenson Buttont és Sebastian Vettelt. Nicon kívül csak ők tudnak a titkomról...illetve még Nicole, az én bolondos barátnőm. Hát mit ne mondjak elég szűk a barátválasztási körzetem, mivel Nicit is az F1 keretein belül ismertem meg. Ő Jenson csapattársának, Lewis Hamiltonnak a barátnője. Bár a tenyérbemászó pasiját utálom, attól még Nici marad a legjobb barátnőm. Ők négyen (Nicoval együtt) sosem árulnák el a titkom...tudom, már kismilliószor bizonyították nekem.
És persze, hogy megint ne legyen olyan egyszerű a dolog, akadt egy kis bibi Sebi gyereknél. Ahogyan egyik ember sem választhatja meg a sorsát, úgy a német se tudta. Ugyanis ő Kimivel nagyon jó barátok lettek, még mielőtt megismert volna engem. Persze napokig győzködnöm kellett a szöszit, hogy én nem haragszok rá ez miatt.
Mondhatni elég veszélyes játékot űztem az elmúlt években. Forma 1-es barátaim vannak és hála az égnek még egyszer se kellett találkoznom Vele.
De most eljött ennek is az ideje. Eljött a tervem másik fele, tönkretenni Jennit. És Jennihez igazán Kimin keresztül tudok eljutni. A sors is nekem dolgozik, ugyanis Kiminek, egy sajtósra volt szüksége, Seb meg rögtön beajánlotta Hornernek és Kiminek egyik jó barátját, vagyis engemet. Egy személyes interjú a főnökkel és máris megkaptam az állást.
És most ezért is állok itt Seb mellett és indulunk el a tömegbe, megkeresni leendő főnökömet, Kimi Räikkönent.
-Seb, Rose, sziasztok, már hiányoltalak titeket. Kimit keresitek?-talált meg először minket, a nagyfőnök Christian Horner.
-Hát igen. Illene találkoznunk vagy mi a fene.-mondtam, mire mindhárman felnevettünk.
-Mivel a sajtósa és asszisztense vagy, azthiszem ez elengedhetetlen-mondta Christian, majd megmutatta merre találjuk Kimit.
Nem tudtam felkészülni erre a találkozásra, nem tudtam mit fog kihozni belőlem, hogy újra látom. Amikor megláttam újra megrohamoztak az emlékek. Legszívesebben ordítani tudtam volna lelki fájdalomtól és csak menekülni tudtam volna előle. De tudtam, hogy nem lehetek ilyen gyáva és nem menekülhetek el. Inkább felvettem az évek során kifejlesztett műmosolyomat. Tíz év alatt annyira megtanultam uralni az érzelmeimet az arcomon, hogy ma már ha akarják az emberek, akkor se tudnak semmit se kivenni az arcomból...csak a bűbájos mosolyt. Nem engedem, hogy akárki kutakodjon az érzelmeimben!
-Nos Kimi, bemutatom az új sajtósodat.-zökkentett vissza a valóságba Seb.
-Nagyon örülök Mr. Räikkönen, én Rosaline Lambrick vagyok.-próbáltam hivatalosan beszélni, ami valljuk be nem egy egyszerű dolog. Főleg, ha az ember lánya egy olyan személyhez akar hivatalosan beszélni, akit egykor szeretett.
Miközben kezet fogtunk, Ő valamiért elkezdte fürkészni az arcomat. Csak remélni tudtam, hogy nem ismert fel.
-Én is nagyon örülök, kérlek tegeződjünk.
-Rendbe. Hívjon..vagyis hívj nyugodtan Rose-nak, ahogy mindenki
-Engem meg Kiminek-mondta, majd újra pár másodperc csönd lett. Basszus...még mindig az arcom fürkészi!-Ne haragudj, de nem ismerjük mi egymást valahonnan? Mintha már láttalak volna valahol...-szakította meg a csöndet.
-Nem Kimi, nem ismerjük egymást. Még sose találkoztam veled ezelőtt-hazudtam neki szemrebbenés nélkül...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése