31.

Sziasztok!

Igy az év utolsó anpján sikerült meghoznunk a részt, amivel szeretnénk nektek boldog új évet kívánni. :) A történethez csak annyit, hogy már nincs sok rész hátra (kb. 10-15 még nem tudjuk pontosan), így ennek a történetnek is a  végére érkezünk lassan. Reméljük lesz igény majd egy következő F1-es törtönethez is a következő évben. Esetleg, ha van valami javaslatotok a következő sztorival kapcsolatban, akkor nyugodtan írjátok meg. 

Addig is sok pusziii
R&A

(Riina)

Másnap reggel egy nagy csörömpölésre keltem. Mivel nem tudtam elképzelni hogy mi volt ez a zaj, ezért magamra kaptam egy pólót és lesiettem a hang irányába.

Mikor leértem, Kimi ott állt a konyhába körülötte pedig a törött tányér szilánkjai. Nekem muszáj volt felnevetnnem, hiszen olyan arcot vágott, mint egy ijedt kisgyerek. Mitagadás, ritkán látni így a Jégembert.

- Mindjárt hozom a seprűt.- mondtam elfojtva a kuncogásom, miközben kaptam ezért egy fintort.

- Ezt nem hiszem el, pedig meglepetés reggelit terveztem.-bosszankodott magában.

-Nem baj,  majd legközelebb. Hozok seprűt, addig maradj ott és ha lehet ne nyúlj hozzá azzal a céllal hogy összeszeded, mert a végén megvágod magad.-mondtam neki.

Lehet, hogy ez így úgy hangzott mintha egy kisovisnak mondtam volna, de azt tudni kell Kimsről, hogy ilyenkor nagyon gyerekes tud lenni.

- Igenis anyuci.- mondta mire felnevettem.- Basszus, ezt nem hiszem el. Hallod Rii, asszem jobb ha nem jössz be. Piros lett a padló.-hallottam meg a hangját, miután elszaladtam seprűért.

Na mit mondtam? Szinte biztos voltam abba, hogy nem fog hallgatni rám.

- Istenem miért nem hallgatsz egyszer már rám?- mentem vissza a konyhába-  Rakd légyszives a mosogatóba azt a tányérdarabot és ne szorongasd. Még a végén jobban megvágod magad. Hol van az egészségügyi láda?

- Ott fenn a szekrényben találsz mindent.

- Mostmár értem, hogy miért a konyhában tartod. Tudod ez többnyire a fürdőben szokott lenni.

- Ne gonoszkodj asszony! Nálam azért van itt, mert kell egy kis változatosság és nem azért, mert tuti, hogy történik itt velem valami.

- Aha, azt látom.- motyogtam.

Gyorsan lefertőtlenitettem a kezét, bekötöttem és felküldtem, hogy menjen készülődni, mert nem fogunk haza érni Matti érkezésére. Ezután az egész reggelünk ilyen kapkodósra sikeredett. Indulás előtt még össze is kaptunk egy kicsit. Nem is nagyon beszéltünk a reptér felé vezető úton, mindketten inkább elmélyedtünk a saját gondolatainkban.

 Szerintem az is közre játszhatott a feszültségünkben, hogy pár óra múlva otthon leszünk és nem nagyon tudjuk, hogy mi fog velünk történni, hogyan is fognak fogadni minkat, vagyis azt a tényt, hogy újra egy pár vagyunk.

- Szerinted nagyon ki fog akadni?- kérdezte már a repülőn.

 Kimondatlanul is tudtam, hogy a fiúnkra gondol. A többiek egyszerűen nem érdekelték és őszintén megmondva engem se. Nekünk a fiunk volt az igazi mérvadó.

- Hát nem lesz boldog és arra készülj fel Szívem, hogy Nico se fog a nyakadba ugrani örömében.- világosítottam fel.

- Valahogy majd csak túl élem.- nyomott egy fintort, mire én adtam az arcára egy puszit.

-Ketten megoldjuk-mondtam bíztatóan, mire azért már kaptam egy mosolyt és egy csókot.

Nem is kellett sok idő és már meg is érkeztünk a zürichi reptérre. Na itt kezdett már nekem is gyomoridegem lenni.

Miután landolt a repülő, összeszedtük a csomagjainkat és  beültünk a kocsiba. Próbáltunk sietni, de nem jött össze, mivel a szokásos dugón kívül még egy baleset is közbe szólt. Persze máskor simán túljutok a városon, de amikor Mattiért kell mennem és amúgyis késésben vagyok, na akkor mindik közbeszól valami vagy valaki. Ez olyan tipikus én vagyok és húzom magamammal most Kimit is.

-Ilyen nem létezik! Miért most?- dühöngött Kims, de én se voltam sokkal nyugodtabb.

- Fél óra múlva itt lesz Matti, de így ki fog érte menni? Kimi nincs egy másik útvonal?

- Nyugi Angyalom, akkor már rég megtértem volna.-mondta, mire csak felnevettem. Engem nyugtat, miközben ő is egy ideg. Hát nem vagyunk csapnivaló szülők?

-Azt hiszem jobban teszed, ha felhívod Nicot, hogy menjen ki érte. Ő betud menni a városba egy másik útvonalon.

- Igazad lehet.- bólogattam, majd előhalásztam a telefonom és rögtön tárcsáztam az unokatesómat.

Szerencsére pár csengés után fel is vette. Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküle.

- Szia Rii, csak nem hiányzom? Te amúgy hova tűntél? Tegnap reggel óta nem is voltál otthon.

-Nico...ezt majd később. Kérlek, tegyél meg nekem egy hatalmas szívességet. Menj el Mattiért a suli elé, 20 perc és megérkeznek a kirándulásról. Ne kérdezd hol vagyok,  mi most éppen egy dugóban ülünk Zürich elején. És nem úgy tűnik, hogy egyhamar kikerülünk innen.

- Mi az hogy „mi”? – akadt ki hirtelen -  Ő is veled van? Riina, ugye ezzel nem azt akarod mondani, hogy kibékültél azzal az alakkal? Ugye Claire-rel mentetek valahova, vagy Matti nagypapát hozod a reptérről?

 
- Ezt majd otthon megbeszéljük.Ugye megteszed nekem?- zártam rövidre, hiszen ha elmondom, lehet hogy annyira megharagszik rám, hogy el se megy Mattiért.

- Már indulok is-sóhajtott egy nagyot.

- Köszönöm, szia.- tettem le a telefont.

Igazam volt, nem egykönnyen szabadultunk ki a dugóból. Másfél órát várakoztunk, mire felszabadultak az utak és mehettünk tovább, most már haza.

Amikor felhajtottunka kocsifeljáróra, szinte elkapott egy kissebbfajta pánik. Féltem, hogy Matti hogy fog reagálni a helyzetre. Azért valahol a szívem mélyén bíztam benne, hogy nem fog nagyon kiakadni. Mikor beléptünk a lakásba, csak csend volt és sehol nem találtuk őket. A fiam cuccai le voltak rakva a lépcső mellet. Benéztem a konyhába, hátha ott vannak, de csak egy levelet találtam a hűtőre felragasztva.

„ Nálam vagyunk. Matti unatkozott és én is. Ha megjöttél, gyere át. Nico”

- A szomszédban vannak.-mondtam Kiminek, amikor lejött a lépcsőn, ugyanis ő az emeleten nézte meg a két szöszkét.

 
- Mit keresnek ott?-kérdezte értetlenül. Istenem, ez a pasi ész.

- Tudod drágám Nico ott lakik.-világosítottam fel.

- Ja tényleg. Oké, akkor menj érte én itt megvárlak.-ült le a kanapéra, mint aki jól végezte dolgát.

 Tudtam, hogy nem fog merni átjünni Nico-hoz. Nmetudom miért nem tudnak ezek ketten felnőtt módjára viselkedni...komolyan mint két ovis.

- Nem-nem te is jössz.-húztam fel.

- De itt azt írja, hogy ha megjöttél akkor menj át és nem többes számban. Szerintem nem kéne feszegetni az unokatestvéred határait.

- Csak nem félsz?- kérdeztem meglepődve, miközben kuncogtam.

Ma teljesen úgy viselkedik reggel óta, mint egy kisgyerek. Merem remélni, hogy ezt nem én hoztam ki belőle és visszakapom az én magabiztos Kimimet.

- Nem ...csak nincs kedvem látni Nico önelégült arcát, amikor a fiam felhúzza magát és kioszt minket , mint egy felnőtt. Biztos Ő tanítja meg Mattit olyan felnőttesen viselkedni, pedig még csak 10 éves lesz.

- Nem fogod azt látni, na gyere.- húztam magammal a hátsó udvarba, ahol van egy átjáró Nico házához.

Kelletlenül, de mégis követett. Mikor beléptünk a lakásba csak azt vettük észre, hogy mind a ketten a kanapén voltak kiterülve és Play Station-öztek. Na ennyit arról, hogy Nic tanítja meg a fiamat felnőttesen viselkedni.

- Sziasztok.- köszöntem rájuk, mire a fiam rögtön felállt és jött volna felém.

De mikor megpillantotta, hogy Kimi velem van és a derekamat fogja, megállt, mint aki megfagyott. Na ettől a reakciótól féltem. Nagyon félek, hogy most durcázni fog egész nap.

- Kimi mit keres itt?-kérdezte.

Hát igen, ettől féltem...megint Kiminek hívja. Pedig a múltkor a futam előtt már apának szólította.

- Matti az a helyzet, hogy az anyukád és én úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk együtt még egyszer. Persze, ha te is beleegyezel a dologba.-szólalt meg végre Kimi is.

- Most akkor elköltözünk hozzá? Mert akkor én maradok itt, Nico-val.-mondta mérgesen és a választ meg se várva felszaladt az emeletre, ha jól sejtem a régi szobájába.

- Ez hiányzott nektek? Hogy a fiatok mégjobban kiboruljon? Nem elég, hogy nem az anyja várta őt a sulinál, akkor még ezt is bejelentitek? Gratulálok Raikkönen, csúcsszuper apa vagy!-mondta Nico idegesen, és ő is ment a fiunk után....

:) :) :)

Szinte már kicsit szégyenkezve írunk ide, mivel nagyon hosszú ideje nem volt új rész...és még ezzel is késünk. Na de már nem is szabadkozunk, csak szeretnénk nektek kellemes ünnepeket kívánni így utólag is!

Puszilunk titeket
R&A

 

30.

Sziasztok!

Szerencsére vége a szalagavatós és egyéb mizériáknak, így végre itt vagyunk a résszel is. Nem szeretnénk hozzá túl sokat fűzni, reméljük tetszeni fog a rész :D


Puszilunk titeket
 R&A

(Riina)

- Te atya –úr – isten!!! Kimi, azt ne mondd, hogy Porkkala-ba hoztál. Én..én emlékszel még? Akkor voltam itt utoljára.-döbbentem meg, amikor a város határát jelző táblát elértük.

- Hát én ne emlékeznék arra, amikor először lefeküdtünk? Jó este volt-mondta egy pimasz vigyorral kísérve.

Tipikus. Mi ragad meg a pasik fejében általában? Hát perszehogy a szex.

-Te hülye! Akkor ünnepeltük a 18. szülinapom ...de úgy látom te csak a számodra igazán fontosat tudtad kiemelni-vágtam enyhén tarkón.

- Tudom én azt is...ezért nem kell megütnöd. Tudod, hogy ez már családon belüli erőszaknak számít?

-Vicces vagy Raikkönen. De azt tudatom veled, hogy hivatalosan nem vagyunk egy család, szóval nem számít annak.- öltöttem ki rá a nyelvem.

Komolyan mondom, hogy most teljesen úgy érzem magam mint egy tini.

-Még nem vagyunk az! De ami késik az nem múlik asszony!

- Egy: honnan tudod, hogy igent mondanék? Kettő: nem vagyok asszony Kimi!-kiáltottam fel mérgesen.

Persze nem haragudtam rá, de nem szeretem ezt a megszólítást. Teljesen olyan, mintha minimum nagymama lennék

-Jólvan na, te kis boszorkány! – adott hirtelen egy csókot. Ekkor vettem észre, hogy megérkeztünk egy családi ház elé.-Megérkeztünk-jelentette be a csók után

Én meg csak szájtátva szálltam ki a kocsiból. Nem tudtam, hogy miért is vagyunk mi most ez előtt a hatalmas családi ház előtt.

-Ez mi?-kérdeztem tőle, amikor újra megtaláltam a hangom.

Nem elhanyagolható tény volt, hogy közben ő egy kulcscsomót varázsolt elő a zsebéből és elkezdte kinyitni az ajtót, majd a riasztót hatástalanította.

-Ez a Porkkalai házam kicsim. De ha nem bánnád bemehetnénk, mert szerintem rohadt hideg van kint-mondta, majd behúzott magával a házba.

Én még mindig nem tudtam elhinni, hogy van itt egy háza. Még csak az előszobában voltunk, amikor hangot is adtam gondolataimnak.

 

-Most komolyan mondod, hogy ez a te házad? Miért pont itt?

-Tudod, amikor eltűntél itt is kerestelek. Gondoltam ide jöhettél, mert amikor először itt jártunk azt mondtad, hogy szerinted ez a hely a legszebb a viágon. Szóval itt kerestelek először. Itt voltam két hétig, mert valahogy reménykedtem, hogy itt fogsz kikötni. De nem így lett-komolyodott el  a hangja – Itt voltam minden szabadidőmben, amikor a futamok engedték. Itt anyáék és Ramiék is békén hagytak egy kiscsit és be kell valljam nekem is megtetszett ez a hely. Aztán két évvel később jött a gondolat, hogy veszek itt egy ingatlant. Azért reméltem, hogy egyszer még az életben elhozhatlak ide.-mondta halkan a végét- A fenébe is, ez már túl 

 érzelgős-mondta magának, amin nekem jót kellett nevetnem.

- Nekem tetszik, és látod itt vagyok...veled.-vontam meg a vállam, majd adtam neki egy puszit, amiből végülis csók lett.

- Na gyere, mutatok valamit neked asszony-fogta meg a kezem és elkezdett húzni egy irányba.

-Mit mondtam neked előbb az assz...-akadt el a szavam, amikor beértünk a nappaliba.

A helységben félhomály uralkodott, itt ot meg volt gyújtva egy két gyertya a hangulat kedvéért, rózsaszirmok voltak szétszórva és füstölő illata lengte körbe a szobát. Az üvegajtó előtt egy asztal volt gyönyörűen megterítve két személynek, amin szintén voltak rózsák.

Ma már másodszor ment el a hangom a meglepettségtől. Szinte fel se tudtam fogni, hogy itt állok és ez most csak nekem szól.

Kimi sosem volt az az érzelgős fajta pasi, de nem bántam. Sose kaptam tőle gyertyafényes vacsorát, mert az szerinte nyálas. De nem is vártam el tőle, mert tudtam, hogy akkor nem ő lenne...és én így szerettem őt.

Erre most egy ilyennel lep meg. Annyi melegséggel töltötte  meg ez a gesztus a szívemet, hogy azt elmondani nem tudom. Most tudatosult bennem igazán, hogy ő mennyire is akarhat valójában, ha ezt képes volt megtenni értem. Ha lehet ennél is jobban, akkor bátran kijelentem, hogy mégjobban szerelmes lettem Kimi Raikkönenbe.

- Na, hogy tetszik?-kérdezte izgatottan, miközben az arcomat fürkészte.

- Szeretlek!-fordultam felé és megcsókoltam.

Próbáltam minden érzelmet amit csak tudtam beleadni ebbe a csókba, éreztetni akartam vele, hogy milyen hálás vagyok neki. Pár perc múlva kénytelenek voltunk elválni levegő hiány  miatt.

- Ó, ha én tudtam volna, hogy ez a jutalom egy vacsoráért, akkor már rég bevezettük volna ezt a szokást-szólalt meg vigyorogva.

-Te majom, máskor is kaphatsz ilyet - forgattam a szemeimet - De először áruld el nekem, hogy ki segített neked ezt összehozni. Mert ha jól tudom Szivem, te még mindig nem tudsz teleportálni-kuncogtam fel - Az viszont tuti, hogy nőnemű cinkostársad volt!-állapítottam meg.

-Ezt meg honnan tudod?-kérdezte.

-Egy férfi ne, rendezgeti el ilyen szépen a rózsaszirmokat és nem gyújt füstölőt.

-Miért, van  füstölő?-kérdezte meglepetten, amin egy cseppet sem tudtam meglepődni.

Hát igen, ő az én Kimim.

Miután megvitattuk, hogy Toni menyasszonya, Erja segédkezett leültünk megvacsorázni.

Nagyon jól, és sajnos nagyon gyorsan telt az este. Örültem annak, hogy végre kettesben lehettünk, mert nagyon sok fontos dologról tudtunk beszélni az este alatt. Például tervbe lett véve, hogy ha a fiunk is megbékél a kapcsolatunkkal, akkor összeköltözünk.

Bár azon még mindig vitázunk, hogy kinél is fogunk lakni, de a lényeg, hogy megtesszük a következő lépést a közös család alapítása felé.

 Úgy érzem, hogy az este végérvényesen is újra egy pár lettünk Kimivel. Már csak abban reménykede, hogy otthon jól fogják fogadni a hírt....

29.

Sziasztok! :)

Újra jelentkezünk egy micsoda futam után. A kicsi német háromszoros világbajnok lett!!!! Nagyon örülünk neki és kívánunk neki még sok-sok ilyen vb címet....büszkék vagyunk rád Sebi! :D
És hát a Jégember is alkotott ma :D Volt ő ma pályán és azon kívül :) :) :) ...de így is sikerült megszereznie egy pontot ebben a kaotikus versenyben. Mindkét srác nagyon ügyes volt.
Csak egy rossz volt ebben a versenyben ...ez volt az évadban az utolsó...megint kell várni márciusig, hogy elkezdődjön a CIRKUSZ :( 
Na de nem is húzom tovább a szót, itt a folytatás, reméljük tetszeni fog! 


Pusziiil
 R&A

(Riina)

- Az sose volt baj. –mondtam, majd lekászálódtunk a repülőgépről.

Fura volt, mert a reptéren nem taxiba szálltunk, hanem Kimi egyik autójába. Csak azt nem tudom, hogy az a kocsi hogyan került oda. 

Jó, azt gondolom, hogy Finnországban is vannak autói, de nem tudom elképzelni, hogy a reptéren tárolja az egyik parkolóban őket. Biztos vagyok benne, hogy ebben az egész ,,meglepetésben“ van egy cinkostársa is. Már csak azt lenne jó megtudni, hogy hova is megyünk pontosan. Ugyanis nagyot csalódnék akkor, ha Espoo-ba vinne. Mióta elmentem otthonról, azóta nem voltam abban a városban...és őszintén megmondva nem is akarok visszamenni oda. Legalábbis nem most. Pedig tudom, hogy egyszer muszáj lesz már csak azért is, hogy Paula is megismerje az unokáját.

- Ohh, de rendes vagy.- mondtam, amikor kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.

 Talán még sose láttam ilyennek Őt. Látom rajta, hogy izgul és, hogy mindent megtesz, hogy nekem jó legyen. Már csak ezért se feltételezem azt, hogy Espoo-ba megyünk.

-És most már elárulod nekem, hogy hova megyünk?-kérdeztem kíváncsian, miután elindultunk.

- Még mindig nem-nevetett fel, mire én rendkívül durcás lettem. Most miért nem lehet elárulni, hogy hova megyünk?-De két dolgot elárulok a helyről. Nem Espoo, és nagyon fog tetszeni neked.

-Köszi, nagy segítség vagy, sok támpontot tudsz adni az embernek. Tudod hány hely van még Espoon kívül az országban? Legalább millió. De azért annak örülök, hogy nem oda viszel-a végét szinte már csak suttogtam, miközben egy kósza könnycsepp lecsordult az arcomon. Túl fájdalmas emlékek kötnek oda.

-Hééé...ne sírj!-törölte le egyik kezével a könnycseppemet, miközben a másikkal magabiztosan vezetett.-Tudom, hogy oda még nem akarsz menni és ezt tiszteletben is tartom. Hiszen egy jó napot akarok magunknak. És azóta egyszer se voltál otthon? Még anyukádnál sem?-kérdezte. 

Úgy gondoltam, hogy ígyis-úgyis elmondtam volna egyszer neki ezt, de így legalább elment az idő.

-Tudod ez az egyetlen, amiért szégyenlem magam. Tíz év alatt egyszer se látogattam meg anyukám sírját. De féltem, hogy valakivel összefutok, főleg hogy veled. Amikor visszamentem közölni veled, hogy terhes vagyok akkor voltam ott utoljára. Miután Jenni közölte, hogy az eljegyzésetek van úgy éreztem, hogy muszáj kimennem anyuhoz. Elújságoltam neki, hogy bár nem láthassa, lesz egy unokája. És ha hiszed, ha nem, én már attól megnyugodtam akkor, hogy ott lehettem és elmondtam annak a sírkőnek azt, amit akkor még Nico sem tudott. És nekem akkor anyu adott erőt ahhoz, hogy ezt az egészet végigcsináljam. Akkor határoztam el, hogy minden erőmmel azon legyek, hogy olyan anya legyek, mint Ő. Szóval azóta nem voltam Espoo-ban.-meséltem el.

-És nekem elhiheted, hogy olyan jó anya lettél, mint Maria.-mosolygott rám bíztatóan, de láttam rajta, hogy ez egy erőltetett mosoly volt.

Nem tudom, hogy ezzel mi rosszat mondtam, ugyanis ezután Kims igencsak elmerült a gondolataiban.

(Kimi)

Ahogy Riri elmesélte ezt a történetet, eszembe jutott az a nap. És akkor döbbentem rá arra, hogy én láttam őt aznap a temetőben. Miután Rii elment én ugyanúgy kijártam az anyukája sírjához, mint azelőtt Vele. Én is nagyon szerettem Maria-t, úgy mint ahogy Riina és Jarko is....talán mondhatom azt, hogy ő is úgy szeretett engem, mint a gyerekeit. Maria volt az egyetlen, aki elfogadtam a kapcsolatunkat Riinával, sőt még örült is neki, hogy a lánya engem választott.

Még mindig tisztán emlékszek arra, amikor ő szöktetett fel a beteg szerelmemhez, amikor hazaértem a Kínai Nagydíjról...

,,-Anya, Riinát nem láttad ma?-kérdeztem meg anyukámat, miután kiölelgette magát.

Hát igen, anyu sose fog hozzászokni ahhoz, hogy a fia ilyen messzi helyeken versenyzik. Fura volt, hogy Rii nincs nálunk, ugyanis mikor hazajövök mindig nálunk szok várni engem. Szerencsére anyu, apu és Rami is nagyon kedvelik azt a lányt, akit szeretek.

-Nem kicsim, ma még nem láttam Riinát..sőt most, hogy belegondolok egész héten nem láttam őt.-gondolkozott el.

- Beteg! – jött be a bátyám is- Kristiivel mentek volna tegnap mozizni, de visszamondta. Állítólag negyven fokos láza van. Amúgy szevasz öcskös!-jött oda és lepacsiztunk.

-És azt elárulnád Rami, hogy én ezt miért csak most tudom meg?

-Én azt hittem, hogy elmondta neked, hogy beteg. Hiszen szoktatok SMS-ezni, nem?

-Csak ezt elfelejtette közölni velem a kisasszony!-csaptam rá az asztalra mérgemben.

Nem azért voltam mérges, mert hazudott nekem, hanem mert féltettem. Igy már tudom, hogy miért választolt sokszor olyan későn az SMS-ekre, biztos elaludt.

-Hé fiam, biztos csak nem akarta, hogy izgulj miatta.-fogta meg a vállam apa, mire lenyugodtam egy kicsit.

-Tudom apa, csak féltem.-sóhajtottam fel most már nyugodtan- Átmegyek hozzá....nemhiszem, hogy hazajövök ma. Remélem nem baj anya! Riivel akarok maradni.

-Dehogy kisfiam, nyugodtan maradj csak vele. Ja és üzenem neki, hogy minél hamarabb gyógyuljon meg.-mosolygott anya és megölelt.

Ezután nem is vesztegettem sokat az időt, rögtön átmentem a szomszédba és becsöngettem. Csak sajnos nem éppen a megfelelő ember nyitotta ki az ajtót. Riina apjával találtam szemben magam, ami egy kicsit sem volt jó jel. Ugyanis ki nem állhatott engem ez az ember. Csak azt nem tudom, hogy mit keres itt...tegnap Riri még azt írta, hogy az apja valami üzleti úton lesz és, hogy nyugodtan átmehetek. De hát ember tervez, isten végez...ez a mondás nagyon is igaz.

-Nem megmondtam, hogy takarodj a lányom közeléből?-szólt dühösen.

- Majd akkor tűnök el a lánya közeléből, ha ezt ő maga kéri. Tudja uram, a lánya már 17 éves és azthiszem, hogy elég érett ahhoz, hogy eldöntse, kit tűr meg a közelében-vágtam vissza talán a kelleténél kicsit hangosabban.

-De amíg az én házamban lakik én mondom meg, hogy ki jöhet be ide!

Már éppen kezdtem volna visszavágni valamivel, amikor meghallottam egy halk hangot a lépcső felől.

-Apa...apa légyszíves engedd be Kimit-hallottam meg szerelmem gyenge hangját.

-Kislányom amit megmondtam, azt megmondtam. É snem ismétlem meg mégegyszer!-mondta az utolsó mondatot nekem, mire ráadásként becsapta előttem az ajtót. Szinte már csodálkozni se tudtam ezen a reakción, sejtettem, hogy a vége ez lesz. De nem baj, ha így nem engednek Ri közelébe, akkor majd másképp sikerül. Végső esetre ott az ablak, amin átmászok. Már éppen mentem is hazafelé, amikor újra nyílt az ajtó és Ri anyukája jött ki.

- Kimi várj!-szólt utánam- Esik az eső és ilyenkor csúszik a párkány...még a végén valamelyikőtöknek baja lesz.-komolyan mondom ez a nő a vesémbe lát. Honnan tudja, hogy én az ablakon keresztül szándékozok átmenni?-Ne nézz így fiam, lehet Riina anyukája vagyok, de nem hülye. Még az a szerencsétek, hogy a férjem még nem jött rá a dologra. Na de gyere gyorsan, mert a  telefonál...addig fel tudsz jutni a lányomhoz.-hívott, mire rögtön mentem is be a házba. Maria ugyancsak jött velem a szobáig.-Nyugodtan maradj csak itt éjszakára, Riina nagyon örülne a dolognak!Hiányoztál már neki!

-Ő is nekem!-mondtam őszintén.

-Tudom. Majd viszek fel nektek vacsorát, meg reggelit....talán nem lenne olyan jó ötlet ha kijönnétek a szobából.

- Azt hiszem, az tényleg nem lenne jó. Köszönöm, hogy beengedett Riinához!

-Ugyancsak, igazán semmiség. Tudom, hogy szeretitek egymást a lányommal-mosolygott, majd eltűnt a lépcsőknél Én meg boldogan nyitottam be a barátnőm szobájába...“

Szóval a lényegre visszatérve ő mindig kedves volt hozzám és sose akart elmarni Rii mellől. Nem úgy, mint az apja. Vele még akkor se lettem jóba, amikor elvettem Jennit, pedig Jenni úgymond a mostohalánya volt és végülis sikerült elérni az öregnek a célját...

Így miután Maria meghalt és már Rii sem volt, kötelességemnek éreztem kimenni a temetőbe. Sőt, amióta Rii elment, talán többet is jártam ki oda, mintha ott kerestem volna a válaszokat. Azon a napon amikor Jenni kiharcolta magának, hogy eljegyezzem szörnyű bűntudatot éreztem. Úgy éreztem, hogy nemcsak a szerelmemet hagytam cserben, hanem nem tartottam be az ígéretemet, amit Maria-nak tettem. Mielőtt még meghalt, megígértem neki, hogy örökkén vigyázni fogok a lányára és szeretni fogom. De nekem ezt nem sikerült betartanom. Ezért az eljegyzésem közepén ,,szöktem” el, hogy kilátogassak újra a temetőbe. Nem is volt igazán szökés, ugyanis hiába én voltam a vőlegény, mindenki figyelme csak Jennire szegeződött. Szerintem  észre se vették, hogy eljöttem.

Mielőtt még odaértem volna a sírhoz, messziről láttam, hogy egy sötét hajú terhes nő éppen akkor hagyja el a sírhelyet. Messziről láttam csak és nem is tulajdonítottam a dolognak nagyobb jelentőséget, gondoltam csak egy régi ismerős.

 De most jöttem rá, hogy akkor életem második nagy bakiját követtem el. Ha legalább két perccel megyek ki a temetőbe, akkor talán most minden más lenne. Talán találkoztunk volna  és megtudtam volna, hogy lesz egy kisfiam. Biztos vagyok abban, hogy minden másképp alakult volna....

Egy kis érdekesség...

Hali!

Nem tudjuk olvassátok-e a másik blogunkat, de úgy gondoltuk közöljük, hogy Szasza gyönyörűséges fejlecének köszönhetően megváltozott a dizi!

Ha olvasod a történetet, vagy nem és érdekel, akkor nyugodtan látogass hozzánk és haggy nyomot :D:D:D

( http://megallithatsz.blogspot.sk/ )

28.

Wááá...ez valami hihetetlen! :D:D:D

Ma megtörtént az, amire már régóta vágytunk...Kims megnyerte idei első futamát. Mérhetetlenül büszke vagyunk rá és ennek örömére meg is hoztuk a folytatást.
Bár kicsit szomorúan láttuk, hogy csak 3 kommentünk volt az előző részhez. Na de mindegy... ma akkor is nagyon jó napunk van.
Reméljük tetszeni fog a rész :D

U. i.: A folytatásról annyit, hogy minél több komi jön..annál előbb jön a rész is. Na de most már tényleg nem pazaroljuk a szót. Jó olvasást! :):):)

Végülis egész jól végződött ez a nap. Mióta megjött Kimi sokkal boldogabbnak érzem magam. Még beszéltünk pár percet Claire-rel, aztán arra jutottunk, hogy ideje indulnunk.

-Min gondolkodsz?-kérdeztem, miközben már az autóban ültünk. Valamiért nem volt hajlandó velem kommunikálni Kimi, mióta elindultunk hazafelé-Kimi, valami baj van?-kérdeztem kicsit kétségbeesetten.

Erre Ő elkezd nevetni.Komolyan mondom abban a percben teljesen azt hittem, hogy megbolondult. Hiszen az előbb még halál komoly volt, most meg alig bírja megtartani a kormányt, annyira rázkódik a nevetéstől.

-Most mi van?-kérdeztem. Már semmit se értettem.

- Semmi....csak...látnod kellett volna magadat Kicsim! Azt az ijedt arcot.

- Marha vicces lehetett, el tudom képzelni!- lettem durcás, mert én ebben tényleg nem láttam semi tréfásat. Éppen most próbáljuk a romokból összeépíteni a kapcsolatunkat, erre ő meg ilyenekkel viccel.

-Naaa...Riina, ne haragudj! Csak vicc volt!-kérlelt most már komolyan. Persze nekem még eszem ágában se volt rögtön megadni magam. Szenvedjen ő is egy kicsit, ha már kinevetett.

Erre ő megfogta és leállította a kocsit az út szélére. Na ez teljesen megbolondult.

-Riri sokáig játszod még itt a durcásat?-kérdezte meg, de közben mosolygott. Nem láttam, hiszen még mindig el voltam tőle fordulva...de hallottam a hangján. Direkt szólított Ririnek, jól tudja, hogy erre a megszólításra reagálni fogok. Nem is bírtam sokáig, annyira kikívánkozott belőlem a nevetés, hogy pár másodperc múlva már hangosan nevettem.

-Nem leszek durcás, csak könyörgöm soha többet ne hívj így. Tudod, hogy nem szeretem.-mondtam már a szemébe.-Egyáltalán, hogy jött most ez neked? Általában akkor szoktál így hívni,amikor, hogy is mondjam szépen....kicsit kapatos vagy már a piától.

-Attól még, hogy be vagyok olyankor rúgva..még emlékezni szoktam arra, hogy miket mondok. Apropó...azt még 12 év után se tudom, hogy miért utálod, hogy ha így hívnak.

- Mert cuki...ezt egyszer megkaptam Jennitől, hogy a Riri milyen cuki név. Hát köszi, de én nem akarok cuki lenni.-emlékeztem vissza-De ugyi akkor ezt letárgyaltuk?-kérdeztem.

-Hát perszehogy Riri.

-Ezért még kapsz Raikkönen!-fenyegettem meg az ujjammal.

-Tudom, egy csókot-hajolt hirtelen közelebb és megcsókolt.

-Azt a szemtelen mindenedet!-háborodtam fel játékosan, amikor már újra beindította a kocsit és hazafelé vettük az irányt.

Mikor hazaértünk, pontosabban hozzám,  úgy döntöttem bedobok egy adag mosást. Mivel az étteremben főztem egy csomó kaját, úgy döntöttünk, hogy azt ott megesszük Claire-rel, így ő se fog otthon egyedül vacsorázni. Szóval a romantikus vacsit elnapoltuk, de nem is bántam, hiszen nekem az sokkal fontosabb volt, hogy Kims velem van, minthogy együtt vacsorázzunk. Hiszen fiatalon se vacsoráztunk étteremben sokat.

Éppen azzal vacakoltam, hogy kibontsam a mosóport, amikor Kimi hirtelen rám szólt, mire én úgy megijedtem, hogy kiszórtam az egészet a padlóra. És nem elhanyagolható tény, hogy ránk is jutott belőle.
- Szivem, ezt arra találták ki, hogy a mosógépbe rakd és ne a padlóra meg ránk.
- Be lehet fejezni a szemétkedést… Ha nem ijesztesz meg, akkor ez a mosógépbe landol és nem ide.-mondtam neki, miközben elkezdtem feltakarítani.
- Jó, bocs. Várj, segítek feltakarítani.

Azthiszem ezt is be fogom jelölni a naptárban. Kimi takarítani segít...kitudja, talán mégiscsak sokat változott a pár év alatt.
- Haggyad, majd megcsinálom. Inkább mondd, miért is jöttél? Mert nehogy azt mondd nekem, hogy azért jöttél le, hogy segíts.
- Nem is azért, tudod hogy nem vagyok háziasszony.-mosolygott olyan Kimisen, én meg elolvadtam ettől a mosolytól.
- Hát ebben azthiszem egyetértünk.-nevettem el magam, majd újra a kiszórt mosóporra összpontosítottam.
- Fejezd be amit csinálsz és pakolj össze kb. két napra való holmit. És ne nyári ruhákat.-szólalt meg, mire az én állam konkrétan a padlón kötött ki.

-          Mit tervezel Raikkönen?-kérdeztem egy nagy mosollyal az arcomon.
- Meglepetést, szóval ne rontsd el.-mondta, majd elindult visszafelé a nappaliba.

Én is követtem, mivel már végeztem. A másik ok pedig a kíváncsiságom volt.
- Én nem vagyok semmi jónak az elrontója, de holnap este jön haza Matti. Ugye azt tudod?
- Hánykor?
-  Olyan este 9 körül.-válaszoltam, mire elgondolkodott.
- Addigra hazajövünk, így megfelel?
- Ühümm-bólogattam, majd hozzáléptem és megcsókoltam.

Mostanában annyira megtud lepni, hogy én csak győzöm felfogni ezeket a változásokat. Látom rajta, hogy most ő is nagyon teper azért, hogy újra együtt legyünk.
- Na de akkor menj csomagolni, mert most indulunk. Fél órát kapsz, én addig elintézek egy telefont.-adott még egy puszit, majd magamra hagyott.

Nem tudom mit tervez, de örülök hogy most minden összejön. Olyan jó érzés újra boldognak lenni. Rég éreztem ilyet.

Mivel nem tudtam, hogy hova is  megyünk, ezért raktam be minden fajta ruhát. Mikor kész voltam lehúztam a lépcsőn a táskámat. Mit ne mondjak, talán egy kicsit elragattattam magam a pakolással.
- Rii, nem az egészt lakást mondtam.-szörnyűlködött el Kims, amikor meglátta a nagy bőröndöm.
- De ha nem mondod el, hogy hova megyünk, akkor honnan tudjam, hogy mi fog kelleni?-tettem fel a szerintem igencsak jogos kérdést.
- Jó, akkor majd én szétválogatom a ruháid.- sóhajtott fel, majd kinyitotta a bőröndöm.

Hát igen, így pakol egy pasi. Hagyott benne egy nadrágot egy pólót, két vastag pulcsit....na de bezzeg a fehérneműből pont azt hagyta meg ami a legkevesebbet takar. Tipikus pasi. Ezen muszáj volt hangosan felnevetnem.
- Azthiszem előnyösebb lesz a kisebbik táska.- mondtam és felmentem érte. Amire mindennel kész lettem, Ő már törelmetlenül ült a kocsiba. Csak azt nem tudom, hogy Ő mikor ment haza bepakollni.

-          Nem fogod elmondani hogy hova megyünk mi?-kérdeztem reménykedve.

- Elmondom. Most a reptérre, aztán  a többit időben megtudod.-kaptam egy mindentudó

mosolyt.

- Uhh, ezzel most nagyon ki lettem segítve.

- Most komolyan azt gondoltad, hogy elmondom?

- Nem, mert tudom hogy nem vagy olyan kedves.-nyújtottam ki rá a nyelvem. 

- Nemtudom miről beszélsz. Én mindig kedves vagyok. – mondtam mire mind ketten

felnevettünk.

Körülbelül fél óra múlva már a reptéren voltunk. Amint felszálltunk a magán repülőre én rögtön be is dobtam a szunyát, ami nem volt meglepő. Hosszú utakat többnyire végig alszom és ez most se volt másképp, mivel Kimi keltett.
- Hercegnő keljél, megérkeztünk. – súgta a fülembe kedvesen, mire én automatikusan kinéztem az ablakon.
- Ez most komoly? Egy napra képes voltál elhozni Finnországba?-kérdeztem meglepődve.

Bár rég voltam már otthon, de ezt a repteret mégis megismerem.
- Itt senki se zavarhat meg minket.-kaptam egy észvesztő csókot- Már az is baj, ha veled akarok tölteni egy estét csak kettesben?....

Megint volt egy kis ihlető zene, ha valakit érdekel :)

 http://www.youtube.com/watch?v=gh5sAPqCHQM&feature=endscreen&NR=1

27.

Sziasztok!

Tudjuk nem kevés késéssel, de újra itt vagyunk az újabb résszel. Ja és a szereplőknél találtok képet Rii aszisztenséről is, ugyanis már szerepelt egy-két részben és most is kap szerepet Claire a fejezetben. :) Lehet, hogy lesz a részben egy-két helyesírási hiba, de szerettük volna minnél előbb felrakni, így nem volt időnk alaposabban átnézni.
Reméljük tetszeni fog a rész és kapunk egy pár komit :D Örülnénk neki!
Ja ez a rész Krisztinának van ajánlva...az ő unszolására lett kész mára :):):)

Puszaaa
R&A

Lehetetlen ez a mai nap...egyszerűen mióta felkeltem csigalassúsággal megy az idő.

Pont amikor azt várja az ember, hogy végre délután legyen. És akkor még az is tetézi a dolgot, hogy egyedül maradtam.

 Ugyanis a Matti ma ment az osztályával osztálykirándulásra 3 napra így már reggel vittem a suli elé, ahol várt már a srácokra a busz. És most olyan rossz egyedül. A fiam kirándul, Nico hazament Wiesbaden-ba, Kimi meg nemtudom mikor jön haza. Nem találom a helyem. Eddig mindig ahhoz voltam szokva, hogy ez a ház népes és szinte olyan mint egy átjáróház....most meg itt vagyok egyedül a nappaliban és em tudok mit kezdeni magammal. Már vagy az összes tévécsatornát végigfutottam, már kitakarítottam az aegész házat, sőt még be is vásároltam.

És itt vége, letelt...már nem tudok mit csinálni. Ezért inkább úgy gondolom, hogy felhívom Claire-t.

-Szia Rosalie!-vette fel az asszisztensem a mobilt.

-Szia! Véletlenül nincs valami papírmunka az étteremmel kapcsolatban?-kérdeztem, reménykedve, hogy igent mond.

-Ennyire unatkozol, mert elmentek a fiúk?-kérdezte. Szerintem ő is ugyanabban a helyzetben volt, mivel a fiaink egy osztályba járnak és most Claire-nek is szabadnapja van elvileg.-Én se tudok otthon mit csinálni, én is dolgozok.-nevetett a telefonba-Jajj annyira hiányzik a kis Alex! És akkor még Thomas sincs itthon, pedig kettesben lehetnénk.-panaszolta el nekem a bánatát.

-Ne is mondd Claire, ugyanabban szenvedek, mint te. Szánalmas vagyok...a ház összes sarkát kitakarítottam már.-nevettem a telefonba- Ugye Matti nincs, mivel Nico nyert, hazament Németországba, és még...-na itt haraptam el a mondtatot.

Bár Claire volt olyan jó barátnőm, hogy tudott a történtekről, a Kimis dolgot azért mégsem akartam elhíresztelni mindenkinek. Bár Claire mint mindig, most is a vesémbe látott.

-És még Kimi sincs itthon...ugye igazam van? Ez a legnagyobb baj! Azért azt már elmondhatnád, hogy mégis hogyan is álltok ti most egymáshoz a Jégemberrel.

-Most mondd meg, miért ismersz te ennyire engem?-tettem fel a költői kérdést, mire mindketten felnevettünk.-Tudod mit? Van egy jó ötletem! Én is bemegyek az étterembe és akkor egy kávé mellett tartunk egy csajos délutánt és mesélek neked.-adtam az ötletet, hogy nehogy már telefonon beszélgesssük le a fél életünket. És így legalább egyikünk se fog annyira unatkozni.

- Tényleg, van egy igazán jó hírem. A konyha nagyjából már kész is van. Joe meg a többiek már csak az utolsó simításokat végzik a hűtők körül!-újságolta, mire megint eszembe jutott egy jó ötlet.

- Ennek nagyon örülök. Akkor még beugrok az üzletbe, veszek hozzávalókat és kipróbáljuk az étterem konyháját. Főzök és közben beszélgetünk.

-Ezt tényleg jó ötlet Rose. Igy legalább megkóstolhatom a séfkisasszony híres főztjét.-kuncogott a telefonba.

Még beszéltünk egy kicsit majd miután letettük elkészülődtem és bepattantam az autóba.

Persze először végigjártam az összes üzletet, hogy beszerezzek mindent a kitalált menühöz. Nem is tudtam, hogy hirtelen mit főzzek, egyszerre több lehetőség is végigfutott az agyamon. Végül úgy döntöttem, hogy az összes kitalált ételt megcsinálom kissebb adagokban és így legalább tudjuk tesztelni, hogy melyik mehet majd az étlapra és melyik nem.

Egyszerűen mindig jönnek új ötletek és mindig kerülnek fel új ételek az étlapra. Azt meg is beszéltük Claire-ral, hogy az étlapokat csak a nyitás előtt pár nappal rendezzük, mert ahogy engem ismer, úgyis minden pillanatban megváltozatom és bővítem. Hát igen, ez vagyok én. Szenvedélyem a főzés és szeretek új dolgokat kreálni. Mondhatni kiskorom úta ez az étterem az álmom és azt akarom, hogy a nyitásra tökéletes legyen minden.

-Sziasztok!-köszöntem a munkásoknak és Claire-nek, amikor beléptem a félig-meddig kész étterembe.

Maga az étkező rész még nem volt kialakítva teljesen, jóformán még csak a parketta volt meg és félig meddik kész vannak már a festéssel is.

-Jónapot főnökasszony!-köszöntek kórusban a szerelők és festők, akik már éppen a műszakuk végén jártak és már takarítottak.

- Ugye elégedett vagy az eddigi munkánkkal?-jött oda Joe, a szerelők főnöke. Ő volt az egyetlen aki tegezett engem a munkások közül. Végülis én kértem meg őt erre, hiszen elég sokat beszélünk a kialakításról és szinte egykorúak vagyunk. És úgy elég feszengősek voltak a beszélgetéseink, amikor magáztuk egymást.

-Nagyon ügyesek vagytok. Éppen most tervezem kipróbálni a kész konyhát-mosolyogtam, miközben felmutattam  a hozzávalókkal teli szatyrokat a kezemben.

-Akkor látom a séf ma birtokba veszi a konyhát.-mosolygott.

-Hát igen. Tudod, Claire-rel figyelemelterelésképpen csinálunk egy közös délutánt.

-Ja ige, hallottam, hogy a fiaitok kirándulnak és a gyönyörű anyukák meg egyedül maradtak

- Ha gondolod, te is maradhatsz...egy-két óra és kész a kaja.-invitáltam.

-Köszönöm az ajánlatot, csábító is, de a feleségem már vár.-mosolygott.

-Akkor ne várakoztasd meg a feleségedet, érezzétek jól magatokat.-mondtam neki.

-De még befejezném a...

- Tűnés haza! Ne bőszítsd fel az aszzonyt! Igy is egész héten reggeltől estig dolgoztatok. Időben vagyunk a készületekkel. Viszlát Joe!-köszöntem el, majd karon ragadtam Claire-t és bementünk a konyhába.

 Közben úgy döntöttünk, hogy kávé helyett inkább kinyitunk egy üveg vörösbort és az mellett beszélgetünk. Én majd úgyis hazamegyek taxival és majd holnap hazaviszem a kocsit. Ja és nem elhanyagolható tény, hogy nekiálltam főzni. Közben pedig sokat beszélgettünk és nevettünk. Tényleg úgy érzem, hogy Nicole mellett Claire lett lassan a másik barátnőm. Vele ugyanis megtudok olyan dolgokat beszélni, amiket Nicivel nem. Nicivel nem negyon tudok beszélni a gyereknevelésről, míg Claire-rel ugyanannyi idős fiaink vannak.

-És most komolyan elvisz Thomas egy második nászútra?-kérdeztem, miközben belekortyoltam a vörösboromba.

- Aha-bólogatott mosolyogva- Mivel most lesz a tizedik házassági évfordulónk, azt mondta, hogy szeretne egy igazi nászutat. Tudod amikor összeházasodtunk én már terhes voltam, így nem tudtunk elmenni olyan igazi nászútra.-mesélte.

-Ó akkor itt lesz az ideje, hogy összehozzatok egy kistesót Alexnak-mondtam mosolyogva, amibe ő belepirult.

-Hát a tervek között van-mesélte még mindig tűzpiros arccal.

- Akkor csak annyit kívánok, hogy sikerüljön és érezzétek jól magatokat Thaiföldön-öleltem meg őt félig-meddig, mivel a másik kezemmel éppen  a szószt kevertem meg az egyik főfogáshoz.

-És most te jössz Rose! Mi van veled és Kimivel?

-Háát....tegnap bevallottam neki, hogy még mindig szerelmes vagyok belé.-most én jöttem a pirulásban, miközben rettentően a főzésre próbáltam összpontosítani.

-Épp itt volt az ideje. És még mi volt?

-Hát ha minden igaz, ma vagy holnap vacsorázni megyünk. Tudod ebből a szempontból jobb is, hogy Matti nincs itthon. Tudod nem akarom, hogy nagyon beleélje magát a dolgokba, amikor még magam se tudom, hogy mi fog kisülni ebből az egészből.

-Én szerintem meg ma vagy holnap egy nagyon-nagyon jó estéd lesz.-vigyorgott szemtelenül barátnőm.

-Naaa...Claire! Ne gondolj semmi olyanra! Lehet, hogy veszekedés lesz a vége. Én csak annyit mondtam, hogy együtt vacsorázunk. Semmi több.

- Én biztos vagyok abban, hogy ez most menni fog nektek. Annyit szenvedtetek már külön-külön. Most itt az ideje, hogy együtt legyetek nagyon boldogok. Bár Kimit nem ismerem, de téged igen. És látom a szemedbe azt a csillogást, amikor róla beszélsz. Ne gondolj mindig arra, hogy mi lesz ha. A szerelemben nincs semmi ha. Egyszerűen mutasd ki neki azt, amit igazán érzel iránta. Itt az ideje, hogy végre te is boldog legyél valaki mellett.

-De láttad, hogy mi sült ki az egész Jenson-ös sztoriból. Végleg elvesztettem mint barátot.

-Figyelj, ha ő nem tudta elfogadni azt, hogy te mást szeretsz tiszta szívedből, akkor nem is szeretett téged igazán. Ha pedig tényleg igaz barát, akkor előbb vagy utóbb úgyis keresni fogja a társaságodat.

-Hát remélem igazad lesz-sóhajtottam fel, majd csendben folytattam a főzést.

Vagyis tulajdonképpen a főzéssel már kész is voltam, már csak a tálalás és diszítés maradt hátra. De az is éppen olyan fontos egy jó ételnél, mint maga a készítése...és bevallom sokszor jobban is élveztem ezt a dolgot, mint a főzést. Mindig annyire eltudok merülni benne, hogy azt se veszem észre, hogy mi is történik körülöttem.

Egyszer csak arra eszméltem fel, hogy két kéz fonódik hátulról a derekam köré. Erre én annyira megijedtem, hogy hirtelen felugrottam.

-Hé-hé...ne ijedezz! Csak én vagyok az!-szólalt meg az ismerős férfi hang, aminek most annyira örültem.

Én erre nem válaszolta, csak megfordultam az ölelésében és szinte a nyakába ugrottam.

-Jajj Kimi...annyira hiányoztál!-súgtam a fülébe, miközben még mindig őt öleltem.

-Nekem is hiányoztál Rii!-mondta, miközben hátréb tolta a fejem, hogy megcsókolhasson.

És ez most annyira más volt, mint mostanában a csókjaink. Most én is tudtam viszonozni azokta az érzelmeket, amiket eddig én megkaptam tőle, de én nem mertem felvállalni.

-Khm....akkor én most megyek-motyogta halkan Claire és akkor eszméltem del arra, hogy ez neki most mennyire ciki lehet.

Szerencsére Kimi is kapcsolt és rögtön szétváltunk.

-Ne menj!-szóltam barátnőmre-Bocsi...elég kellemetlen lehetett ez neked.

-Dehogy! Ne zavartassátok magatokat, nagyon aranyosak vagytok együtt!-mosolygott, erre én megint elvörösödtem. Persze Kimi még mindig a derekamat fogta.

-Milyen buta vagyok! Claire bemutatom Kimit, Kimi, ő itt Claire Dashwood, a barátnőm és az aszisztensem.-mutattam be őket egymásnak.

-Szia Kimi! Örülök, hogy végre megismerhetlek.-fogott kezet barátnőm Kimivel.

-Én is örülök Claire!-visszonozta Kimi.-Most, hogy itt vagy Claire, kérlek adj tanácsot. Hová vigyem azt a nőt vacsorázni, aki ilyen jól tud főzni?-mutatott a fogásokra a pulton.

-Azthiszem én ezt nem tudom felülmúlni. Hogy én miért pont egy szakácsnőbe szerettem bele?!-tette fel a kérdést, miközben a szemeit forgatta.

-Hééé!-ütöttem a vállába-Te csak inkább örülj, hogy valaki fog tudni rád főzni. Ugyanis tudtommal drágám, még mindig nem vagy egy Gordon Ramsay.

-Na ez fájt! Ezzel most beletapostál az én érzékeny lelki világomba!-tette a durcást.

-Te meg az érzékeny lelki világod. Oda ne rohanjak!-forgattam a szemeimet.

Persze Claire csak nevetni tudott az egészen.

-Istenem, olyanok vagytok, mint egy idős házaspár.-nevetett még mindig, majd mi is csatlakoztunk hozzá.

Mondhatni amilyen rosszul indult ez a nap, olyan jól kezd kialakulni a vége...

U.i.: Tudom, hogy fura, de ez a szám ment a rádióban, amikor elkapott az ihlet, hogy mit is írjak :D Gondoltam megosztom veletek.

https://www.youtube.com/watch?v=nO0OOa8Qr2Y&feature=related