5. rész

Hali mindenkinek!

Örömmel láttuk, hogy sikerült ez a kis buzdítás és  köszönjük csajok a kommenteket. Nagyon reméljük, hogy ezek után is olvashatjuk majd a véleményeteket az egyes részeknél, nem esne jól, ha megint csak 1 esetleg 2 komit olvashatnánk.
De nem is húzzuk tovább a szót, itt a teljes rész. Jó szórakozást hozzá! :) :) :)


Pusziiink
R&A

(Eli)

Elég érdekesen telik eddig az első tesztnap. Kicsit olyan pincsikutyának érzem magam, mert szinte mindenhova követnem kell Kimit....borzasztó. És állandóan kiakaszt a dumájával...úgy beszél néha velem mintha aberált lennék. Persze tudom, hogy ezt élvezi és ez a visszavágás a reggeliért. Ő tipikusan az a fajta ember, aki szeret visszavágni, ha nagyon megsértik az egóját, amit be kell vallani nem kicsi neki.

 - És a DRS-t a futamon csak a zónában tudod használni, érted? Nehogy nekem nyomkodod azt a gombot mint félőrült Cicám, mert nem fog működni – hallottam a következő ostoba magyarázkodását, mire én csak egy fintorral válaszoltam. A Cica megnevezésen meg már meg se lepődtem, hiszen reggel óta ez megy.

 - Na figyelj ide! Akármennyire is régen vezettem, azért akkora hülye nem vagyok. Szóval légyszives most már ne nézz retardáltnak. – morogtam.

 - Nicsak, neked van hangod is?-kérdezte egy pimasz vigyorral – Azt hittem ma már nem is halljuk.

-Ááá én ezt nem bírom! – kiáltottam fel, mire az összes szerelő tekintete rám szegeződött – Fiúk, ti vagytok rá a tanúIm, hogy ez az ember elviselhetetlen...nem tudok vele dolgozni – beszéltem nekik dühösen, majd hirtelen megfordultam, hogy távozok, de hirtelen egy kemény mellkasba ütköztem, aminek hatására elvesztettem az egyensúlyom és vártam a becsapódást.

Na szuper, én vagyok az egyetlen aki ilyen látványosan el tud taknyolni 25 ember előtt. Már vártam a fájdalmas becsapódást, de két kar erősen fogott meg és visszahúzott a mellkasához. Szinte még levegőhöz se jutottam annyira meglepődtem. Persze a kék szemek tulajdonosai csak aranyosan mosolyogtak rám.

-Jesszus – nyögtem ki az első szót ami eszembe jutott. Egyrészt mert meglepődtem, másrészt még nem láttam ezt a jóképű szőkét a csapatnál – Bocsi. Nem figyeltem.

 - Nincs semmi baj, ha valaki, akkor én tudom milyen az idegesítő Kimi – nevetett fel, mire az említettre figyeltem, akinek a szemei szinte szikrákat szórtak, mivel a jóképű idegen még mindig a karjaiban tartott. Ahhá...meg vagy haver!!! Tudtam én, hogy féltékeny vagy....de ez kell neked, megérdemled – Amúgy be se mutatkoztam, Mike vagyok, Kimi sajtósa – mosolygott, amit visszonoztam.

-Én Elizabeth Hale, az új tesztpilóta,...vagy valami ilyesmi. Csak kérlek ne hívj a teljes nevemen. Még egyszer bocsi, hogy majdnem elsodortalak.

- Hááát...nemtudom, hogy megbocsássak- e - játszotta, mire én mégjobban mosolyogni kezdtem.Nagyon cuki a srác. Igaz kicsit olyan mint Kimi, csak ő rendesebbnek néz ki.

 - Egy kis engesztelésként meghívlak egy kávéra, ha lesz időd.

 -  Szavadon foglak Eli, de most mennem kell. Kimi interjúd van-intézte az utolsó mondatot a Jégembernek aki majd felrobbant mérgében. De az i-re a pont az volt, amikor két puszival váltunk el a sajtóssal, Kimi ekkor mordult fel. Imádom amikor húzhatom az idegeit :).

 - Most itt puszizkodtok, vagy megyünk is arra a kib*szott interjúra? – csörtetett el mellettünk, majd pár perc múlva a Mike is követte. Kiváncsi vagyok mi fog kisülni ebből....

A nap további részében nem is nagyon láttam Kimit. Kerestem pedig, de nem találtam. Egyszer azt mondták interjúzik, mire odaérek ebédel, mire az ebédlőbe érek megint semmi. De az újonnan megismert Mike legalább ott volt, ezért beiktattuk az ígért kávét. Nagyon szimpatikus srác, kezdem nagyon megkedvelni. Csupán csak egy gond volt vele. Sajtós lévén jó emberismerő.

- Mondd mit tettetek ti egymással, hogy állandóan a másikra morogtok? Ő nem hozott a boltból almát, te meg nem mosogattál el, vagy micsoda?-kérdezte mielőtt belekortyolt volna a kávéjába. Na itt egy kicsit megmerevedtem...ennyire nyílvánvaló, hogy ismerjük egymást.

- Ne haragudj Mike, de te ezt honnan veszed? Úgy mondtad ezt, mintha legalább negyvenéves házasok lennénk.

 - Hát azért mondom ezt, mert így viselkedtek mindketten. Morogtok egymásra szüntelen, miközben látni a szemetekben, hogy megvesztek a másikért. Mi van köztetek?

 - Figyelj, én bírlak...de ehhez semmi közöd sincs.

- De van El. Tudnom kell, hogy mi van köztetek...tudnom kell, hogy milyen kérdésekre ne kelljen válaszolnia Kiminek. Tudnom kell, hogy milyen újságcikkeket kell leállítanom, mielőtt világra jönnének. Ahogy levettem a szitut, te erősen beletartozol a Jégember magánéletébe, amiről ha fáj neki, ha nem tudnom kell. Szóval mesélj bébi.-fejezte be mondókáját és mosolyogva figyelt rám, amíg bele nem kezdtem a sztoriba.

Egyáltalán nem volt ínyemre ez az egész, nem szeretem kiteregetni a magánéletemet idegeneknek, még ha az az idegen ennyire jóképű is. De a fenébe is...hogyan tudnám elfelejteni Kimit, ha mindenki egyfolytában ezzel jön. Én pedig nem akarok semmi mást, csak elfelejten őt, erre meg mindenki azt mondja lépten – nyomon, hogy úgy nézünk egymásra mint két szerelmes. Hát én nem tudom. Azon a párton állok, hogy körülöttem mindenki vak.

 - Tyűű, kisanyám! Ez aztán a sztori. – mondta elismerően a sajtós, miután befejeztem a történetem – És mit gondolsz, ha ő teperne utánad és vissza szeretne szerezni, adnál neki még egy esélyt?

 - Nem...nemtudom Mike – fogtam meg a fejem. Most minden annyira zavaros lett, már magam se tudom, hogy mit akarok.

- De szereted.

 - Nem – vágtam rá rögtön. NEM, kizárt hogy szeretném. Hogy kérdezhet ilyen hülyeségeket, hiszen hazudott nekem...nem szerethetem.

- Bébi, ezt nem kérdeztem, kijelentettem. Nem tudom, hogy nem mered vagy nem akarod magadnak bevallani, de még mindig fülig szerelmes vagy. Szerintem adj neki egy esélyt – mondta, majd ott hagyott a gondolataimmal.

Na szép. Először teletömi  a fejem ezekkel az infókkal, most meg itt hagy, had örlődjek magamban. Pedig azt hittem, ő egy aranyos srác akivel talán kezdhetnénk valamit, de ennek is lőttek. Azthiszem ő is a ,, csak barát kosárba” kerül.

Annyira elgondolkodtam végül, hogy azt vettem észre hogy délután 6 óra és a pincérek már pakolnak össze és már  Lina is visszament a szállodába. Pedig rá vártam.

Miután összeszedtem a cuccaimat és kiléptem  a motorhome-ból elindultam a csapatkamionok között, hogy minél gyorsabban a parkolóba jussak. Ám egyszer csak azt vettem észre, hogy két erős kar megragad és bevonszol két kamion közé...

(Kimi)

Egyszerűen megőrjít ez a nő. Annyira makacs, nem lehet vele beszélni. Pedig én csak annyit szeretnék tőle, hogy hallgasson meg. Utána, ha neki nem tetszik a dolog, akkor mehet amerre akar. Én csak azt szeretném, ha tisztán látná a pár évvel ezelőtti dolgokat, de nem.

Miss Hisztikirálynőnek mindig van valami gondja, nem képes rám szánni 5 nyugodt percet az életéből. Ő inkább akar kávézgatni a sajtósommal, aki még adja alá a lovat. Mitől másabb Mike, akivel 3 perc ismerettség után puszizkodik, mint én? Azon a bizonyos baklövésen kívül semmi rosszat nem ártottam neki.

És akkor hogy még tetézzük a bajt, az autó se úgy ment ma, ahogyan én akartam. Szinte csak a mezőny végén kullogott a Lotus alattam. Szuper.

 - Szia. Holnap lesz egy promós fotózás, csak gondoltam szólok, mielőtt elmész – jött be a pihenőbe Mike délután. Én éppen a kanapén pihentem és bámultam ki a fejemből.

 - Muszáj ezekre a szarokra elmennem? – tettem fel a költői kérdést, mivel nagyon is tudtam a választ.

 - Sajnos igen. Nézd, próbálom a lehető legkevesebbet összehozni, de azért egy minimumot muszáj megcsinálnod – mondta, majd valamin látványosan elgondolkodott – Te Kimi, lehetek szemtelen? – kérdezte pár perdc után

-Azzal, hogy kopogás nélkül bejöttél, már szemtelen vagy. Na de mondjad.- sóhajtottam fel, majd a plafonról rá néztem. Kíváncsi voltam mit akarhat.

 - Szerintem van esélyed nála – mondta, amit egyáltalán nem értettem. Miről beszél?

 - Kinél?-kérdeztem értetlenül.

 - Hát Elizabethnél, te. Miért kire gondoltál? De ti annyira reménytelenek vagytok, hogy az már lehetetlen. Magatokat rágjátok, nemhogy beszélnétek.

 - Ezt megmondanád Neki is, ha megkérhetlek? Mert kettőnk közül nem én vagyok az, aki nem hallgatja meg a másikat.-mondtam fintorogva – És most már igazán kiszambázhatnál a pihenőmből, köszönöm.

-Látod, ez a baj veled, mindent a szőnyeg alá söpörsz. Egy lányt nem így kell meghódítani – tévedt be hirtelen az edzőm is.

Na itt kaptam idegbajt és felkapva a mobilomat kicsörtettem a szobából. Azt se tudtam merre megyek, csak azt akartam, hogy már hagyjanak békén. És tessék, már megint El miatt vagyok ideges.

Ritkán cigizek, de most azthiszem rám fér. Ebben az idegi állapotban már nem lehet bírni. Miután szerzek cigit, megpróbálok olyan helyre menni, ahol a főnök még csak véletlenül sem láthat meg. Erre a célra tökéletesen megfelelt két kamion közötti sötétebb rész, ahol senki se jár. Legalábbis azt  hittem. Pár perc múlva a Eli-t látom meg erre sétálni, mire egy belső hang azt súgja, hogy muszáj lépnem. Ha most nem, akkor soha. Amikor a kamionok előtt halad el, hirtelen ötlettől vezérelve megragadom a derekánál fogva és berántom a kamionok közé és nekidöntöm az egyiknek.

 - Te meg vagy őrülve?-kérdezte felháborodottan, kipirult arccal. Alaposan megijeszthettem, de már csak azért megérte, mert így láthatom. Aranyosan néz ki így.

-Lehet, de most szépen meghallgatsz – támasztottam két kezemet a feje két oldalához, hogy még csak véletlenül se akarjon megszökni előlem...