4. rész

Hali mindenkinek! :)

Egy kissebb nyári szünet után itt vagyunk az újabb Never be yours résszel. Reméljük tetszeni fog és olvashatunk mi is tőletek pár véleményt. Mivel ez a történet még egészen az elején jár, jó lenne tudni, hogy ti mit gondoltok róla.
Addigis jó olvasást! :D


Puszink

R&A

(Elizabeth)

Végre ténylegesen beindult a munkám a gyárban. Napok óta ki se látszok a munkából, hol szimulátorban ülök, hol telemetriát elemzek a mérnökökkel, vagy csak lent a szerelőkkel állítunk be valamit. Egy szóval zsúfoltak a napjaim. De őszintén megmondva nem is bánom, mivel így nem marad sok időm Kimivel cseverészni, amikor bent van a gyárban. Pedig ő mindig keres, de szerencsére mindig le tudom rázni valamivel.

Ma viszont az első téli teszt helyszínére utazunk Jerezbe. Már alig várom, hiszen Eric azt mondta, ha minden jól megy én is beülhetek az autóba pár körre, ami egy hatalmas élmény lenne. Forma1-es autót még soha nem vezettem.

-Főnök, mi lesz a dolgom most a teszten?-kérdeztem a fejemet vakargatva, miközben leszálltunk Spanyolországban a gépről.  Meg akartam végre tudni, hogy mi is lesz abból az igéretből.

-Először megfigyelés. Pilóta mellett tanulsz a legtöbbet, így az első pár napon megfigyelsz és ha valami nem világos kérdezel. És ha minden jól megy, akkor...-itt egy kicsit húzta a szót, amivel már az idegeimre ment, ugyanis én egy bizonyos dologra számítottam.

-Akkor?-kérdeztem.

-Talán te is beülhetsz az autóba. DE!-szólalt meg, miközben én már szinte örömtáncot jártam, amin barátnőm és Chris, akik a nyomunkba voltak már nagyon nevettek. Tényleg úgy ugrándoztam mint egy ötéves – Először is meg kell kapnod az FIA-től az engedélyeket, amiket már intézünk de semmi se biztos. Másodszor pedig át kell esned a csapatorvos vizsgálatán.-mondta komoran, mire egy cseppet azért én is elbizonytalanodtam. Félek, hogy nem fogják a lábamat 100 százalékosnak ítélni.

-Muszáj?-csak ez az egy szó jött ki a számon.

 - Perszehogy muszáj Liz. Figyelj, tudom, hogy ez neked nehéz...de nem akarom hogy úgy ülj autóba, hogy nem vagy teljes biztonságban. Ha nem bírja a lábad a terhelést, akkor nem engedlek autóba ülni. És erről vitát nem nyitok-fejezte be mondandóját, mire én csak sóhajtottam egyet és visszamentem a többiekhez.

-James, mi a pilótabeosztás?-kérdeztem a mérnöktől, hogy a héten melyik pilóta mikor fog tesztelni. Csak remélni merem, hogy nem hoz össze Raikkönennel a sors.

-Hétfő, kedd Raikkönen szerda, csütörtök Grosjean-jelentette ki a mérnök, mire végképp elment  a jó hangulatom.

Már nem is érdekel annyira ez a teszt. Ez is csak az én formám lehet...

- Ha most látnád az arcodon a grimaszt-szólalt meg barátnőm már a hotelban – A reptér óta ilyen arcokat vágsz-nevetett.

-Szerinted milyen arcot vágjak? Hmmm? Kimivel kell töltenem két teljes napot.-emelkedett két oktávval a hangom – Bele fogok pusztulni!!!-kiabáltam már a párnámba. Nem akartam, hogy még a folyosón is hallják.

-Dehogy fogsz. Szerintem inkább epekedve várod, hogy már vele lehess.- mondta, mire csak fejbe dobtam a párnával ami előbb még hangtompitó segítségét nyújtotta.

Miután kiszenvedtem magamat drága barátnőmnek elmentem letusolni. Befontam a hajamat és rögtön bedőltem az ágyba, mivel holnap korán kelek. Hiába terveztem hogy sokat alszok és akkor kipihent leszek de ez nem jött össze.

 Nem tudtam elaludni, csak forgolódtam és azon járt az eszem, hogy mi lesz velem ebben a két napban. Ki fogom bírni hogy két napig el kell őt viselnem? Igaz, nincs más választásom de miért pont Ő? Miért nem lehetek csak szerda és csütörtök? Nekem egyenlőre az is elég lenne. De nem .... drága főnököm nem elégszik meg két nappal, neki egy egész hét kell. De ha beszól én esküszöm nekiugrok. Biztos megint fog jönni nekem a ,,beszéljük meg” dumával, amiből nekem már nagyon kezd elegem lenni. Nem vagyok kíváncsi a magyarázataira.

 Még kicsit folytattam a gondolatmenetemet, de szerencsére utána elnyomott az álom. Bíztam benne hogy legalább erre a kis időre elfelejthetem, de mint az életben sok minden ez sem jött össze, hiszen még az álmomba is beférkőzött...

Reggel elég morcosan keltem, már amikor kinyitottam a szemeim tisztában voltam azzal, hogy ez egy pocsék nap lesz. Máskor ölni tudtam volna egy ilyen lehetőségért, de így hogy Kimivel kell lennem közben...hát finoman fogalmazva is lecsökkentette az értékét a dolog.

Próbáltam a reggeli készülődést is minél jobban elhúzni, konkrétan már Lina is elment dolgozni, de valaki így is keresztül húzta a terveimet. Éppen a hajammal bajlódtam amikor valaki kopogni kezdett az ajtómon. Azt gondoltam a főnök az, ezért ahogy voltam hajvasalóval a kezemben és csatokkal a számban rohantam ajtót nyitni, de tévedtem. Konkrétan a meglepetéstől a hajvasaló a lábamra esett és megégetett ijedtemben. Persze az illető elnevette magát, amit én egyáltalán nem gondoltam viccesnek.

-Baszki!-fogtam meg a lábam mert igencsak fájt az égés – Ne röhögj már, mert nem vicces! Ha ezért jöttél ám el is lehet menni! Elég gond leszel nekem két napon keresztül – morogtam, miközben őt ott hagyva bebicegtem a fürdőbe egy ragtapaszért, de mit mondjak eggészen ügyetlen voltam. – Áuuuu! – rúgtam bele véletlenül a fürdőkád sarkába, miközben a szekrényben kotorásztam. A másik pillanatban pedig azt vettem észre, hogy hiányzik a lábam alól a talaj és két erős kar tart meg. – Most meg mit csinálsz Kimi???Tegyél már le!!!

- Te meg inkább maradj csöndben! Ha egy kicsit elhallgatnál, beragasztanám a sebed, mielőtt még nagyobb kárt teszel önmagadban-morogta ugyanazon  a hangnemen mint én, miközben leült velem a fotelben. Csak azt nem értem miért ül ő alattam amikor én vagyok a sérült? – Na mutasd!- emelte meg a lábamat, majd gyorsan ellátta – Tessék, kész is van! – mosolygott rám, mire én csak egy grimaszt vágtam, ami neki nem tetszhetett, de valahogy a kedvét nem lombozta lemég ez sem – Ne legyél már ilyen morcos – mosolygott, majd nyomott egy puszit az arcomra.

Na nálam itt szakadt el a cérna. Mit képzel ő magáról, kicsoda?

-Azért azt ne várd, hogy eléd boruljak-pattantam fel idegesen – És egyáltalán ne engedd meg magadnak az ilyen személyes hangnemet, nem vagy te nekem senkim se, hogy itt puszilgass-kiabáltam, mire ő is láthatóan ideges lett.

 - Na látod, ez az egy amit nem hiszek el neked! Tudom, hogy nem vagyok neked közömbös és be is fogom bizonyítani! Tudom, hogy még mindig szeretsz-súgta a fülembe

-Ki mondta neked, hogy valaha is szerettelek? Álmodj csak királyfi!-sziszegtem az arcába, mire ő csak elnevette magát.

- Imádom amikor mérges vagy. – nevetett tovább – Negyed óra múlva várlak  lent a parkolóban, ne késs!-hagyott ott engem fortyogni a saját levemben.

Mégis mit képzel magáról ez a beképzelt öntelt egoista és még sorolhatnám tovább pasi?

 Még hogy én úgy fogok ugrani, ahogy ő akarja. Ezt most elfelejtheti. Most már csak azért se megyek a parkolóba negyed óra múlva. Tudom egy makacs fejem van, de engem így kell szeretni. Engem egy férfi se ugráltathat. Miután elment, leültem a kanapéra bekapcsoltam a laptopom, kerestem egy jó pörgős számot és folytattam a készülődést. 25 perccel később lettem kész. Megkerestem a kocsi kulcsot, megfogtam a táskám és elindultam a parkolóba. Óvatosan osontam ki hogy feltérképezzem pontosan hol áll.

- Csodás ha beszállok autóba nem fog észre venni. – vigyorogtam magamba, mert az biztos, hogy nem utazok vele egy autóban.

Odaosontam az én bérelt autómhoz, gyorsan bepattantam és elindultam. Mellette megálltam lehúztam az ablakot és még mindig vigyorogva odaszóltam.

- Kint találkozunk királyfi, na szia!- mondtam és ott hagytam.

Még megszólalni se tudott annyira ledöbbent. Én már rég kiértem a parkolóból mikor láttam, hogy utánam jött...

(Kimi )

 Nem hiszem el, hogy egy nő se tud pontos lenni. De azt tudom, hogy ezt most direkt csinálja, szóval azért se adom meg magam és nem fogok elmenni vagy felmenni érte. Nekem van időm.

Kerestem egy jó számot a rádión és tovább doboltam a kormányon, hogy nyugodt maradjak, de mikor hirtelen mellém állt az autójával annyira ledöbbentem, hogy hirtelen azt se tudtam mi van szóval pár perccel később indultam utána. És miért is ne, pont most kell dugóba keverednem. Akármennyire is próbáltam, nem tudtam nyugodt maradni szóval mikor sikerült tovább mennem már ideges voltam...

Negyed órával később már a pályánál voltam, de Eli-t nem találtam sehol se.

- Szia Kimi, hol voltál eddig? Nem az volt hogy Lizért mész? Ő már egy ideje benn van – jött szembe velem az edzőm. Na most pont hozzá nincs idegzetem.

- Persze Mark, húzd az idegeimet te is, nyugodtan.

- Most meg mi bajod lett?

- Az, hogy nem elég hogy csak úgy ott hagy és elindul, még dugóba is kerültem.

- Na ne röhögtess, ismerlek én annyira, hogy te ezen nem fogod magad felhúzni. Mostmár igazán elárulhatnád hogy mi van köztetek. Nem vagyok annyira hülye, látszik hogy máshogy néztek egymásra.

Na ezt meg aztán tényleg nem akartam. Mark hiába a barátom, akkor se szeretek a magánéletemről beszélni másnak.

- Nincs semmi köztünk és ha tovább kérdezősködsz kereshetsz másik munkát.- morogtam oda neki és bementem a szobámba.

 Most csak nyugalomra van szükségem. Egyszerűen annyira fel tud húzni ez a nő, hogy az már képtelenség. De ennek ellenére még mindig vonzódok hozzá....sajnos nagyon is. Mi fenéért nem tudom kiverni őt a fejemből?

 Ledőltem arra a kényelmetlen kanapéra, de még pihenni se hagyják az embert, mert 2 perc után valaki kopogás nélkül bejött.

 – Nem tanítottak meg arra hogy mielőtt valahova bemész, kopogni kell? – morogtam tovább az edzőnek, aki megint sikeresen megtalált.

- Befejezed? Lassan autóba ülsz, de előtte elmondod, hogy mi ez az egész- ült le az egyik székre.

- Semmi közöd hozzá. Ez egy régi sztori, aminek semmi jelentősége nincs már- próbálta merázni, de sajnos nem sok sikerrel.

- Ha tényleg nincs jelentősége, akkor nem lennél ideges és még el is mondanád.

- Muszáj tovább játszani az idegeimmel?- kérdeztem most már eléggé ingerülten -  Inkább menj ki, át szeretnék öltözni.

- Úgyis tudod, hogy addig nem megyek el, amíg nem mondod el. Nekem a fizikoterapeutádként figyelnem kell nemcsak  a testi, de a lelki hogylétedre is.

- Jól van, feladom, de utána kitűnsz és végre békén hagysz. – adtam meg magam, mert addig tényleg nem tűnne el, amíg nem tud meg mindent.

- Utána lelépek – vigyorgott mindentudóan Arnall.

- Na szóval, jól állapítottad meg,  én régebb óta ismerem őt, mint gondolnátok. Mi pár évvel ezelőtt együtt voltunk. Igaz, hogy ezt így soha nem mondtuk ki, hivatalosan nem jártunk, de azthiszem boldogok voltunk, aztán elszúrtam. Épp egy kirándulásról jöttünk meg és én haza vittem őt. De arra senki se számitott hogy megjelenik Jenni is. Én éppen a konyhában voltam mire ő úgy mutatkozottbe, mint a feleségem, és a végén megcsókolt. Eli pedig elment. Semmit nem hallottam  róla egészen mostanáig. És ez mindent megváltoztatott- meséltem el neki a tömör verziót.

- Öregem, te szereted őt – nyögte ki pár hümmögés után. Köszi Mark, erre rájöttem magamtól is.

- Ez a baj. Mindig is éreztem iránta valamit, de most hogy itt van mellettem, rájöttem hogy ez erősebb mint gondoltam és nem tudom hogyan hozhatnám rendbe.

- Hát ezt tényleg elszúrtad, nehéz lesz. De szerintem még helyre hozható.

- Nem hiszem. Ő szerintem már rég elfelejtett, azt se tudom hogy most van-e valaki mellette. Akkor mit csinálok? Nálam biztos, hogy jobb pasit talált magának, amekkora egy hülye állat vagyok.

- Ez könnyen kideríthető. Mit szólnál hozzá, ha leülnék és elbeszélgetnék vele erről-arról.

- Ahogy jött ez az ötleted,  úgy el is mehet. Ezt most felejtsd el Mark Arnall! És előre figyelmeztetlek, ha valaki megtudja ezt az egészet, én esküszöm hogy kinyírlak. Na de most már tényleg mehetnél-tessékeltem ki az öltözőből. Ennél többet már tényleg nem akarok vele beszélgetni a témáról.

- Már itt se vagyok.- mondta vigyorogva.

Nem szoktam megijedni, de most féltem hogy valakinek elmondja, vagy esetleg beszél Lisaval. De én akkor esküszöm hogy megütöm. Most, hogy kaptam a sorstól egy újabb lehetőséget, ezt nem akarom elszúrni.

Istenem, és most két napig vele kell lennem. Nem mondom hogy nem örülök neki, mert örülök hogy vele lehetek, de ő szerintem nem így van vele. Egyenesen utál. Na mindegy majd meglássuk mi lesz ebben a két napban...