6. rész 1/2

Sziasztok!

Tudjuk, nagyon rég jelentkeztük, de azért reméljük még olvassátok a történetet. Egyelőre még csak a rész felét rakjuk fel, mivel a másik fele kissé zavaros és azon még kicsit gondolkodnunk kell, bocsi. Azért reméljük kapunk tőletek pár komit ( esetleg ötletet, ki hogyan szeretné, ha folytatódna Kimi és El kapcsolata).
Reméljük mihamarabb fogjuk tudni közölni a második felét is a résznek, de azért a fősuli és a középsuli eléggé le tudja szívni az energiánkat. 

Addigis Puszi Mindenkinek :)

R&A


Annyira megijedtem Kimitől, hogy szinte lélegezni is elfelejtettem. Nemtudom megmagyarázni, de ahányszor a közelembe kerül ez az ember, még azt is elfelejtem, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Már vagy három perce csak bámuljuk egymást, miközben nekiszorított a kamionnak. Mégis mit akar? Miért akar nekem itt magyarázkodni? A múlt attól még nem fog megváltozni.

-Meg is szólalnál végre?-kérdezte dühösen, miközben én még mindig csak hallgattam.

 - Mit akarsz hallani Kimi? Te akarsz itt nekem magyarázkodni. Hát akkor beszélj és ne rabold az időmet!-csattantam fel végre én is.

- Miért futottál el akkor?

- Szerinted mit kellett volna tennem, amikor megtudtam, hogy van egy feleséged? Hm? Kimi....két héten keresztül ámítottál engem, és annyi érzés nem volt benned, hogy elmond, hogy ez csak egy kicsi kaland volt számodra. Egy férfi nem hiába visz egy lányt haza a szüleihez és én azt gondoltam.....áhh, nem is tudom, hogy mit gondoltam-sóhajtottam csalódottan, miközben már csak pillanatok választottak el attól, hogy elsírjam magam.

- Jó, azt beismerem, hogy el kellett volna neked mondanom, hogy van egy feleségem. De azt egy percig se gondold, hogy csak egy kaland voltál nekem. Ha csak kaland lettél volna, tényleg nem vittelek volna haza. Eli, miért nem engedted, hogy megmagyarázzam?-kérdezte

 - Nem tudom, bepánikoltam....de tulajdonképpen miért is én magyarázkodok? Te ráncigattál ide azzal a jelszóval, hogy mindent elmagyarázol

-Végülis igen-mondta kicsit zavartan - Tudnod kell, hogy akkor Jenni már csak papíron volt a feleségem. Fél éve nem is láttam őt, amikor betoppant és elkezdett úgy viselkedni ahogy. Tudom nem szép dolog, de mindketten követtünk el hibákat a házasságunkban, ezért inkább úgy döntöttem, hogy jobb lesz nekünk külön és elküldtem a házamból. És azóta ahol tud mindig keresztbe tett nekem. Akkor csak azért jött, mert valakitől meg tudta, hogy te ott vagy és azt akarta, hogy nekem rossz legyen. És hát végülis az is lett.-fejezte be mondókáját, amit nem kis meglepődéssel hallgattam.

Hát ezt miért nem tudta nekem elmondani? Akkor minden másképp alakult volna.

- Tudod, ha erről a dologról előbb tájékoztatsz....

- Akkor ott hagytál volna a fenébe előbb, mi?-vágott a szavamba.

-Befejezhetem Raikkönen?-csattantam ismét fel. Miért nem engedi, hogy végig mondjak valamit?- Ha elmondtad volna, akkor nem futottam volna el. Akkor odaálltam volna  a feleséged elé és kiröhögtem volna. De így....így minden tönkrement. És itt nemcsak kettőnkre célzok. Tudod miután elszaladtam engem elütöttek.

 - Mit csináltak?!?! Hogyan? Mikor? És én miért nem tudok róla? A kurva életbe!!!-emelte fel a hangját idegesen, miközben ököllel belevágott a kamionba.

- A szüleid házától kb. két ucányira mentem át az úton és hirtelen telibe talált egy autó. Nem szóltam neked, hiszen látni se akartalak. És amúgyis Eddie az az ember akit automatikusan értesíteni kell az orvosoknak, ha valami történik velem. Tudod az a nap nem csak miattad volt életem legrosszabb napja. A lábam és a csípőcsontom olyan mértékűen roncsolódott, hogy majdnem lebénultam. Egyedül Ed tartotta bennemm a lelket, együtt mentünk el egy amerikai klinikára, ahol sportolók fizikoterápiájával foglalkoznak. El se tudod képzelni, hogy miken mentem keresztül. Az se volt biztos, hogy lábra fogok tudni állni, nemhogy még az, hogy újra versenyezhessek. És most itt vagyok és ezt az esélyt nem akarom elszúrni. Nem akarok veled többet veszekedni, csak a munkámat akarom végezni.


 - Egyáltalán nincs már esélyem nálad?- kérdezte pár perc hallgatás után.

-Tudod Szöszi, a bizalom ha egyszer elveszik, nehéz újra visszahozni. Őszintén megmondva nem tudom, hogy van-e még esélyed nálam.- mondtam és mivel már nem tartott fogságban elindultam vissza a hotelba....