8. rész - TELJES!

Hali! 

Itt is lenne a teljes rész, sok hozzáfűznivalónk nincs is. Köszönjük azt az egy darab kommentet! :) (azért titkon reméljük, hogy a teljes részhez azért többet kapunk)


Pusziii
R&A

- Hopi, azthiszem rossz helyre jöttem-hallottunk meg  pár perc múlva Chris hangját.

Hogy kerül ő ide??? Én el akartam húzódni a finntől, amit persze ő nem hagyott. Még mindig átölelt, miközben ő is bolondos barátom felé pillantgatott morcosan.

-Chris, te mi a francot keresel itt?-kérdeztem, mit kérdeztem inkább kiabáltam.

Még csak az hiányzik, hogy ő is tudjon a Kimivel való közös dolgaimról. Márt hát Eddie alapból tud mindenről, Lina meg kikövetkeztette, mint mindig.

-Egy kis kávéért jöttem, de ne zavartassátok magatokat - mosolygott tenyérbemászóan.- De hercegnő, máskor értesíthetnél arról, hogy ilyen kaliberű palikkal vagy együtt, mert akkor átadom a lehetőséget, hogy te csatold be a biztonsági öveket-kacsintott rám.

 Ebben a szent pillanatban tudtam volna megfolytani őt. Hát ha eddig nem tudta volna valaki a csapatnál, hogy Kimivel ismerjük egymást, akkor ezek után majd megtudja az egész paddock. Chrisnél pletykásabb fazont még nem hordott hátán a föld.

- Te csak ne kombinálj Christian...mi-mutattam Kimire és rám- nem vagyunk együtt! Ez..ez csak egy...

- Botlás? Vagy baleset? Az elmúlt hónapokban elég sokat hallottam már ilyet a te szádból – szólalt meg mindentudóan. Na köszönöm. Nem elég az egyik baj, jön a másik...most már Kimi is furán néz rám.. Istenem, most segíts meg! – De arra figyelmeztetlek, hogy most nem fogunk elköltözni emiatt a botlás miatt...legalábbis én nem, ezt jegyezd meg. Nekem eléggé bejön ez a meló-mondta komolyabban, majd megkavargatta a mellesleg én általam készített kávét és kifelé indult.

- Chris-szóltam utána elgyötörten – Csak arra kérlek hogy Eddie-nek ne mondd el! Megöl-könyörögtem neki, mire csak egy apró bólinntást kaptam és eltűnt a szerelő.

- Milyen botlások? Mi volt az elmult hónapokban? Valamiről tudnom kéne? – emelte fel a hangját Kimi, mire végképp ideges lettem.

-Ne viselkedj úgy, mintha együtt lennénk, jó ?!?!-kezdtem el én is kiabálni.- Ez az előbbi még nem jelentett semmi komolyat, nehogy azt hidd, hogy most megcsókolsz és újra együtt leszünk-indultam el a szobám felé, ami szintén nem sikerült, mivel megragadta a karom és visszahúzott magához.

-Márpedig te az enyém vagy! És ne is próbáld meg tagadni, mert rosszul hazudsz.-mondta, miközben végig a szemembe nézett – Most hogy már tudom, hogy te is ugyanazt érzed, mint én,  nem engedlek el mégegyszer-mondta teljes határozottsággal a hangjában.

Erre azért nem számítottam. Gondoltam, hogy nem vagyok még neki közömbös, na de hogy még kellenék neki azt nem. Én inkább úgy érzem, hogy az egóját sértettem azzal, hogy akkor faképnél hagytam.

-És mégis hogyan képzelted el ezt az egészet Kimi? Ami egyszer nem működött...-húztam el a szám.

Tényleg nem voltam biztos abban, hogy ez az újrakezdősdi jó ötlet. Persze ha a szívemre hallgatok, akkor már rég vele lennék.

- Ha őszinték leszünk egymással, akkor most minden más lehet.

- Pfff ...te meg az őszinteség. Hallottam a te szádból már jobb viccet is.-forgattam a szemem

-Most például te nem vagy az-világított rá a tényre.-Szóval? Te se vagy különb.

-Te most komolyan a szerelmi életemre vagy kíváncsi? Pofátlan vagy! Én se kérdeztem, hogy hány nővel voltál eddig...még csak akkor se, amikor együtt voltunk.

-Gyerekeeek, mi ez a veszekedés???-kiáltotta el magát hirtelen barátnőm

-Nem mond igazat!

-Nem hagy békén!-mondtuk ki egyszerre mondatainkat, mire félőrült barátnőm elnevette magát.

Most hogy tud ilyenen nevetni?

-Komolyan mondom, olyan cukik vagytok...mint egy veszekedő házaspár-kuncogott.

-Még csak az kéne...-morogtam magamnak, de „mitadisten“ a finnek gyöngye is meghallotta.

-Ez most kihívás Hale? Mert ha ezen múlik az, hogy velem legyél....akkor bizony én most rögtön felhajtom a papot.-nézett rám komoly arccal.

Pár percig farkasszemet néztünk, mire belőlem kitört egy hatalmas nevetés...

- Na ez már egy fokkal jobb vicc, de tényleg-nevettem.

- Azthiszed vicceltem?-vonta fel a szemöldökét, mire tudatosult bennem, hogy tényleg nem tréfál...az tény, hogy eltudja rejteni érzelmeit, de poénoknál ennyire komoly azért nem szokott lenni.-Választhatsz Vöröske, vagy adsz nekem még egy esélyt, vagy felkaplak a hátamra és a templomig meg se állok.

-Isten mentsen meg attól, hogy Raikkönen legyek – forgattam meg ismét a szemem.- Na jó, megadom az esélyt, hogy helyrehozd a hibáid. De! Ez még nem jelenti azt, hogy a tulajdonod vagyok, és ugyanúgy együtt vagyunk mint régen. Adok egy újabb esélyt. Szia, az én nevem Eli-nyújtottam felé a kezem, mire teljesen döbbenten nézett rám.

-Most jön az a rész, hogy te is bemutatkozol és örülsz, hogy ez a lány itt adott neked még egy esélyt.-bökte meg barátnőm az ijedt finnt.

-Most megint előlről kell kezdenem az egész tortúrát? Tudod mennyi időbe telt az, hogy csak szóba álljom velem???-kérdezte Linától felháborodottan, amin kuncognom kellett – Te meg csak ne nevess te boszorkány. Teljesen megbolondítod az agyamat!-fordult felém.

Hát ha ő is ultimátumot ad, akkor én is. De azért kicsit bízok abban, hogy ha teljesen előlről kezdjük ezt az egészet akkor majd minden másképp alakul...

(4 nappal később)

-Hogy én miért mentem ebbe bele-sóhajtozott Kimi, miközben a repülőn ültünk Anglia felé, túl a teszten – Honnan tudjam, hogy mit akarsz, ha nem mondod el?

-Miért, te minden nőtől megkérded, hogy hova vigyed randizni? Legyen már egy kis fantáziád!-mondtam, mire inkább csak egy morgás volt a válasz.

-És az első randin már szabad a csók?-kérdezte reménykedve – Mert akkor megerőltetem magam.

- Talán elgondolkozok rajta – tettem úgy, mint aki tényleg gondolkodik rajta.

-Na ne kínozd már szegény embert ennyire!-csapja meg a vállamat barátnőm is.

-Te meg ne hallgatózz! – nevetek fel.

Körülbelül ez a téma folyt köztünk egész úton hazafelé. Kimi tényleg akarhat valamit tőlem, mert beleegyezett, hogy az én feltételeim szerint játsszunk és azóta tényleg elölről kezdtünk mindent. Tegnap például az egész napot végigbeszélgettük a paddockban ülve és konkrétan a gyerekkorunkról beszélgettünk. Valamint szóba jött az is, hogy mit mondott a doki

-Hát ez aztán komoly lehetett-nevetett fel- Ti tényleg ilyeneket csináltatok?

-Hidd el, attól függetlenül, hogy árvák laknak ott, még nem siralomház a nevelőintézet. Bár Eddie nélkül nem biztos, hogy ilyen jól szórakoztam volna. Sok hülyeséget megcsináltunk mi ketten -nevettem én is.

- Amúgy elárulod nekem, hogy miért is nem az autóban ülsz most?

-Még nem lehet, a doki szerint sokkal erősebbnek kéne lennie a csipőcsontomnak, az izomzatomnak és a lábaimnak. Szerinte 3G már túl nagy nyomás lenne, és nagyon fájna…szóval valami fizikomicsodát kell szereznem magamnak.

-Fizikoterapeutát…-nevetett fel

-Na azt, de ne nevess ki!

-Miért, neked eddig nem volt edződ?- kérdezte megdöbbenten

-Tudod az amcsik nem fordítanak erre annyi figyelmet. Kaptam néha egy-két edzéstervet, amit vagy követtem, vagy nem… ennyi. És én megcsináltam, mert tudtam, hogy ha dagadt a seggem, nem férek bele a kocsiba, úgy pedig ugrottak az európai szériáknak - mosolyogtam.

-Hát bébi, itt viszont már kell edző. Csodálom, hogy Eric nem kapott még agyvérzést ez miatt. Ha neki is elmondod ezt, biztos, hogy mentő viszi el. A forma1-be kell már állandó edző.

-Szuper-fintorogtam – És Raikkönen, ne hívj bébinek, mert megverlek…

Folyamatosan pörögtek a fejemben az elmúlt pár nap eseményei, és egyre jobban tetszik ez a Kimi, akit most megismerek. Legtöbb tulajdonságában ugyanaz maradt, mint volt, de mégis valamilyen szinten érettebben viselkedik, mint pár évvel ezelőtt.

-Akkor este nyolcra érted megyek, úgy jó lesz? Legyél csini!- kacsintott már a Heathrow reptéren, mielőtt még Liinával és Chrisel elindultunk volna Enstone-ba. Ő ugyanis maradt Londonban, állítása szerint van itt is egy lakása arra az esetre, ha napokig a gyárban kéne lennie.

-Nálad mit takar ez pontosan? Hogyan öltözzek?

- Legyen már egy kis fantáziád!- mondta a pár órával ezelőtt elhangzottakat. Szép, a saját szavaimat használja ellenem.

- Most éppen nem szeretlek ezért a húzásodért - vágtam be a durcást, mire ő csak egy elégedett fejet vágott és eltűnt.

-Most minek örül?-kérdeztem barátnőmet.

-Konkrétan az előbb mondtad azt neki, hogy szereted.

-De..de nem is azt mondtam.

-Azt mondtad, hogy éppen nem szereted, ergó ezenkívül szereted, csak most durcás vagy rá. Nem hülye ám a te szőkéd-világított rá a tényre barátnőm – És nem mellesleg hidd el, ő is szeret téged. Látom a csillogó szemeteken, hogy oda-meg vissza vagytok most egymástól.

-Ez mind szép és jó, de ha Eddie megtudja ezt az egészet, mindkettőnket elevenen megnyúz – húztam el a szám a gondolatra.

Ugyanis barátom mindenért Kimit hibáztassa, ami megtörtént velem az elmúlt években. És ha megtudja, hogy újra együtt vagyunk, akkor nekem végem. Pedig a randira, azért kíváncsi vagyok, remélem addig életben hagy…

8. rész - előzetes

Sziasztok!

Megint csak ég a képem, hogy csak most jelentkezünk és még csak előzetessel. Tény, hogy ettől több van megírva a részből, de még nincs befejezve és még hiányzik egy kis ihlet hozzá...ami remélem hétvégéig megjön, akkor már szeretnénk felrakni a teljes részt. 
Köszönjük az előző részhez a komikat, csajok reméljük most is kapunk majd a részhez. Lehet tippelni,mi fog ebből az egészből kisülni :) :) :)
A hétvégén kiderül...

Pusziii
R&A

- Hopi, azthiszem rossz helyre jöttem-hallottunk meg  pár perc múlva Chris hangját.

Hogy kerül ő ide??? Én el akartam húzódni a finntől, amit persze ő nem hagyott. Még mindig átölelt, miközben ő is bolondos barátom felé pillantgatott morcosan.

-Chris, te mi a francot keresel itt?-kérdeztem, mit kérdeztem inkább kiabáltam.

Még csak az hiányzik, hogy ő is tudjon a kimivel való közös dolgaimról. Márt hát Eddie alapból tud mindenről, Lina meg kikövetkeztette, mint mindig.

-Egy kis kávéért jöttem, de ne zavartassátok magatokat - mosolygott tenyérbemászóan.- De hercegnő, máskor értesíthetnél arról, hogy ilyen kaliberű palikkal vagy együtt, mert akkor átadom a lehetőséget, hogy te csatold be a biztonsági öveket-kacsintott rám. Ebben a szent pillanatban tudtam volna megfolytani őt. Hát ha eddig nem tudta volna valaki a csapatnál, hogy Kimivel ismerjük egymást, akkor ezek után majd megtudja az egész paddock. Chrisnél pletykásabb fazont még nem hordott hátán a föld.

- Te csak ne kombinálj Christian...mi-mutattam Kimire és rám- nem vagyunk együtt! Ez..ez csak egy...

- Botlás? Vagy baleset? Az elmúlt hónapokban elég sokat hallottam már ilyet a te szádból – szólalt meg mindentudóan. Na köszönöm. Nem elég az egyik baj, jön a másik...most már Kimi is furán néz rám.. Istenem, most segíts meg! – De arra figyelmeztetlek, hogy most nem fogunk elköltözni emiatt a botlás miatt...legalábbis én nem, ezt jegyezd meg. Nekem eléggé bejön ez a meló-mondta komolyabban, majd megkavargatta a mellesleg én általam készített kávét és kifelé indult.

- Chris-szóltam utána elgyötörten – Csak arra kérlek hogy Eddie-nek ne mondd el! Megöl-könyörögtem neki, mire csak egy apró bólinntást kaptam és eltűnt a szerelő.

- Milyen botlások? Mi volt az elmult hónapokban? Valamiről tudnom kéne? – emelte fel a hangját Kimi, mire végképp ideges lettem.

-Ne viselkedj úgy, mintha együtt lennénk, jó ?!?!-kezdtem el én is kiabálni.- Ez az előbbi még nem jelentett semmi komolyat, nehogy azt hidd, hogy most megcsókolsz és újra együtt leszünk-indultam el a szobám felé, ami szintén nem sikerült, mivel megragadta a karom és visszahúzott magához.

-Márpedig te az enyém vagy! És ne is próbáld meg tagadni, mert rosszul hazudsz.-mondta, miközben végig a szemembe nézett – Most hogy már tudom, hogy te is ugyanazt érzed, mint én,  nem engedlek el mégegyszer-mondta teljes határozottsággal a hangjában.

Erre azért nem számítottam. Gondoltam, hogy nem vagyok még neki közömbös, na de hogy még kellenék neki azt nem. Én inkább úgy érzem, hogy az egóját sértettem azzal, hogy akkor faképnél hagytam.

-És mégis hogyan képzelted el ezt az egészet Kimi? Ami egyszer nem működött...-húztam el a szám.

Tényleg nem voltam biztos abban, hogy ez az újrakezdősdi jó ötlet. Persze ha a szívemre hallgatok, akkor már rég vele lennék.

- Ha őszinték leszünk egymással, akkor most minden más lehet.

- Pfff ...te meg az őszinteség. Hallottam a te szádból már jobb viccet is.-forgattam a szemem

-Most például te nem vagy az-világított rá a tényre.-Szóval? Te se vagy különb.

-Te most komolyan a szerelmi életemre vagy kíváncsi? Pofátlan vagy! Én se kérdeztem, hogy hány nővel voltál eddig...még csak akkor se, amikor együtt voltunk.

-Gyerekeeek, mi ez a veszekedés???-kiáltotta el magát hirtelen barátnőm

-Nem mond igazat!

-Nem hagy békén!-mondtuk ki egyszerre mondatainkat, mire félőrült barátnőm elnevette magát.

Most hogy tud ilyenen nevetni?

-Komolyan mondom, olyan cukik vagytok...mint egy veszekedő házaspár.-kuncogott

-Még csak az kéne...-morogtam magamnak, de „mitadisten“ a finnek gyöngye is meghallotta.

-Ez most kihívás Hale? Mert ha ezen múlik az, hogy velem legyél....akkor bizony én most rögtön felhajtom a papot.-nézett rám komoly arccal.

Pár percig farkasszemet néztünk, mire belőlem kitört egy hatalmas nevetés...

7.rész

Sziasztok! :)

Nos, újra itt volnánk a Never be yours folytatásával. Gizi, Riiaa köszönjük a komikat...sokat jelent nekünk, hogy azért még valakik olvassák a történetünket. :) Nos, nem is nagyon szaporítanánk tovább a szót, esetleg csak annyi fűznénk a részhez, hogy most talán minden megváltozik a 2 főhős között...vagy mégsem? Lehet találgatni  bátran a folytatást illetően.

Pusziiink
R&A

U.i.: Minél több komi, annál előbb jön a folytatás :)

   (Kimi)

Egyre jobban zavart a tudat, hogy semmit nem tudok Eliről. Be kell valljam,  aggódok érte. Hiszen ő az a fajta ember, aki elszökik a problémák elől. Azt viszont nem akarom, hogy ez elől is elmeneküljön. Ha még nem is vezetheti a Lotust, biztos vagyok benne, hogy műtéttel vagy f*szomtudja mivel, helyre lehet hozni a sérülését és meggyógyul. Még emlékszek a napra amikor először megláttam a partiházban.

Éppen az asztalon táncolt és még sose láttam annyira boldognak, mint akkor. Igaz kicsit már spicces volt, de nála boldogabb ember nem volt akkor abban a házban. Azt ünnepelte a csapatával, hogy megnyerte élete első formula autós futamát. Fura, hogy én akkor már világbajnok voltam, de irigyelltem azt a boldogságot...talán még a vb megnyerésekor sem voltam olyan boldog, mint akkor ő. Pedig még versenyezni se láttam, milyen kár. Igy legalább felkerült a listámra még egy dolog.

Miután lefutottam az utolsó kötelező köröket is, rögtön a büfébe szaladtam. Ha jól emlékszem, ott dolgozik Eli egyik barátnője is. Ő biztosan tudja, hogy mi van vele, hogy van. Már csak azt kéne kitaláltnom hogy mi is volt a csaj neve ....Lili, Lisa...fogalmam sincs, csak azt tudom hogy Li-vel kezdődik. 

A büféhez érkezve éppen szerencsém volt, mivel egy pincér szólította a csajszit és megtudtam, hogy Lina a neve. Igy rögtön utána mentem, nehogy még szem elől vesztem.

-Hééé...Lina-szólítottam meg – Hmm...ugye te Eli barátnője vagy, ha jól tudom-kezdtem bele kicsit zavartan, mi az hogy én kérem ki  a tanácsát egy idegennek.

Szuper Kimi Raikkönen, most csinálsz magadból bohócot!

-Ha az Eli alatt Hale-re gondolsz, akkor igen.-nevetett fel, nem értem mi olyan vicces ezen – Miben segíthetek Jégember?

-Öhm, nem tudod véletkenül hol van? Egész nap nem láttam és hááát...- na itt tartottam egy kicsi szünetet, basszus mit mondjak, hogy ne tűnjön rémesen cikinek a szitu –  meg kéne beszélnem vele pár beállítást a kocsiról.- erre csak megint nevetni kezdett a lány.

Hát mi a tököm vicces ezen? Tuti betépett ez a csaj.

- Már tudom mi a bajotok nektek – vállt egy kicsit komolyabbá – Kérlek szépen legyél kicsit tökösebb és azt kérdezd meg, hogy hogy van. Mert ezzel a macsós dologgal, hogy téged aztán nem érdekel nem érsz el semmit nála. Tudod ő árvaházban nőtt fel és ezáltal néhány apró dolog neki máshogy jön le. Könyörgöm Kimi, tudom semmi közöm hozzá, de ennek a csajnak biztos pont kell és nem egy olyan figura, aki nem mond konkrétumokat. Szóval szerintem kezdjük előlről ezt az egészet. Miben segíthetek?

Anyám ez a nő tényleg nem normális. Két másodpercben úgy letolt engem, hogy még pislogni se volt időm. Lesznek még vitáim ezzel a nővel, érzem. De ha ez az ára annak, hogy rendeződjenek a Vöröskével a dolgaim, hát állok elébe. Mit nekem eggyel több bolond nő.

-És azt ugye tudod hogy ehhez az egészhez neked kurvára semmi közöd sincs?-kérdeztem csak úgy mellékesen.

-Úgy látom rám már nincs szükséged...-legyintett, majd ott készült engem hagyni. Na ezt nem hagyhatom.

-Hééé, állj meg! Aggódom érte.-nyögtem ki végül – Na most elégedett vagy?

-Igen.-mosolygott önelégülten a csaj.

-Na de elmondanád azt is, hogy mi van vele? Hol van? Nézd...én tényleg szeretném helyrehozni a hibáimat.

- Délután beszéltem vele pár szót, amikor bejött Boullierhez, utána állítólag visszament a hotelba.

-Hát ezzel sokra megyek. És mit mondott neki az orvos?-kérdeztem

-Passz...azt nekem se mondta. Kérdeztem, de azt mondta, hogy most hagyjam, mert fáradt. De ha annyira érdekel, hogy mi van vele akkor vársz egy fél órát, amíg én is végzek. És akkor ha visszaviszel a hotelba, akkor beengedlek a lakrészünkbe.

Kénytelen voltam Linára várni, hiszen még mindig kíváncsi voltam, hogy mi van vele. Kb. háromnegyed óra múlva már az ajtajukon nyitottunk be.

-Az ő szobája balra van-mondta a lány, majd elindultam abba az irányba, de még mielőtt kinyithattam volna  az ajtót még szólt hozzám – De Kimi, okosan. Ha visszaakarod szerezni, akkor ne úgy viselkedj vele, mint ahogy mostanában.

-Rendben Teréz anya, most már mehetek?-kérdeztem szemforgatva, mire csak bólintott én pedig benyitottam Eli szobájába, ahol elég érdekes látvány fogadott.

Ő az ágyon feküdt ruhástól, kabátostól együtt és aludt. Ezek szerint tényleg elfáradt. Sok mindent szerettem volna megbeszélni vele, de nem volt szivem felkelteni, ezért inkább óvatosan levettem róla a kabátot és a cipőt, majd felemeltem és takaró alá raktam.

 Biztos nem lett volna felhőtlen jókedve, ha reggel arra ébred, hogy kabátban van...nem olyan kényelmes. 

Éppen a takarót terítettem rá amikor félkómásan elkapta a kezem és egy olyan mondatot motyogott, amit még csak remélni se mertem.

-Kimi, maradj velem.

Na bumm! Erre most mit csináljak? Visszakérdezni nem tudok, hiszen visszaalszik. Hülyeséget meg nem csinálhatok, mert mi van, ha reggel sikítozva ébred, hogy „miazistennyilát“ keresek én a szobájában. És akkor tuti egy életre elásom az esélyeimet, de még szerintem előtte ő engem.

De mivan akkor, ha tényleg megviselte ez az egész és valami hülyeséget csinál? Hiszen mindenki azt mondta, hogy még csak beszélni se volt kedve.  Tudom milyen az, ha valamilyen oknál fogva nem versenyezhetsz és azért ezzel hirtelen szembesülni elég szar egy helyzet.

Ezért inkább úgy döntötem, hogy maradok. Persze csak a fotelban ülök, mert azért tényleg félreérthetetlen lenne, ha befeküdnék mellé az ágyba. Nem mintha nem akarnám, de rájöttem, hogy már csak egy esélyem van nála, amit tényleg nem akarok elszúrni....

(Eli)

Reggel hunyorogva kelek a nap első sugaraira, amik bevilágítanak az ablakon. Pár percig még kómásan nyitogatom a szemeim, de amikor felülök észreveszem  Kimit, ahogy a fotelben alszik. Ahogyan fejben visszapörgetem az eseményeket, minden világos lesz, a kérésem, hogy maradjon... és maradt is.

Képes volt miattam ebben a kényelmetlen fotelben aludni és még csak nem is feküdt be mellém, gondolva, hogy ideglelést kapok reggel, ha az ágyamban látom. Talán  tényleg komolyan gondolja ezt az újrakezdést?

Nem tudom, de annyi biztos, hogy megmelengette a szívemet ez a gesztusa. Miután kikelek az ágyból és gyorsan átöltözök  a fürdőben, visszamegyek a szobába és elkezdem  a vállát rázogatva ébreszteni.

- Hmm...mi van?-kezdi nyitogatni szemeit kómásan. Hát igen, ha valamit megtanultam azalatt a rövidke idő alatt az az volt, hogy Kimi nagyon szeret aludni.- Eli, baj van?-pattant ki a szeme, amint érzékelte a külvilágot – Jól vagy?

-Nyugi, megvagyok...csak gondoltam felébresztelek. Ne aludj ezen a kényelmetlen valamin. Ha gondolod nyugodtan feküdj az ágyba, ma már úgyse tesztelsz.  De amúgy szeretném megköszönni, hogy maradtál, nagyon rendes volt tőled, pedig tudod hogy álmomban azért összetudok egy-két hülyeséget hordani-beszéltem zavartan. Jesszus, én mióta vagyok zavarban előtte?

- Nem hiszem, hogy még alszok...bár nem volt egy luxuskörülmény ez a fotel-nevettett fel halkan. Láthatóan ő is kicsit zavarban volt, mint én.- De szívesen maradtam. Akár elhiszed, akár nem... érdekel hogy mi van veled.-állt fel és így eléggé közel kerültünk egymáshoz.

Túl közel. És itt ha valami megint elpattant volna bennem és menekülni akartam ebből a közelségből. Mert tudom, hogyha közel engedem magamhoz, akkor megint meg fog bántani, ezért zavarodva elhúzódtam tőle és hátráltam két lépést, amit láthatóan nem értékelt.

- Cserébe főzök neked kávét - erőltettem magamra egy mosolyt és elindultam a kis konyhánk felé nyomomban a Jégemberrel.

-Woww, a ti lakosztályotokhoz konyha is van?-kérdezte ledöbbenve.

-Drága, a lakosztály az amiben te laksz. Nemtudom észre vetted-e a bútorozásból, de ez messze nem egy lakosztály. Csak két szoba egybe van kapcsolva egy közös résszel-mondtam neki, miközben feltettem a kávét  főni.

- Örülök-jelentette ki hirtelen.

-Minek? Hogy neked jobb a szállásod? Örülök, hogy örülsz Raikkönen.

-Nem. Annak örülök, hogy egy cseppet sem változtál. Még mindig ugyanaz a szarkazmus meg van a hangodban és még mindig ugyanúgy futsz előlem-mondta újra elég közel hozzám. Amint megfordultam szinte összeütköztünk. Megint vészesen közel volt hozzám.

-És te se m változtál. Még mindig nem tudod, hogy mi az intimszféra jelentése-motyogtam egy fintort vágva, mire hirtelen  tarkómnál fogva magához húzott.

 A következő pillanatban viszont már válaszolni se volt időm, hiszen az ajkait az enyémen éreztem. És itt teljesen lefagytam, nem tudtam még csak tiltakozni se,  de azthiszem már nem is akartam. Újra hatalmába kerített az a nyugodt érzés, ami mindig, amikor ő csókolt. Először csak puhatolózva csókolt, majd amikor érzékelte, hogy nincs sok ellenvetésem elmélyítette csókunkat. Jóleső érzés volt újra érezni az ajkait, csak fogalmam sincs mi jön ezután...

6. rész 2/2

Hello!

Már napját se tudjuk, mikor közöltünk utoljára bejegyzést a blogon, amit rettentően szégyenlünk. Csak hát nekem személy szerint elkezdődött az egyetem az ország egy másik pontján, ezért most erősen szokom az egyetemi és a koli életet :) :) :) De végre eljutottam oda is, hogy felnézzek a blogra...remélem azért még páran olvasni fogjátok. Megpróbálunk most már nem ekkora közöket hagyni két rész között. Ha még olvassátok kérünk jelezzetek, ha nem nagy kérés...csak szeretnénk tudni, hogy érdemes-e újból írni. Előre is köszike!

Pusziii
R&A


U. i.: Ezt az idézetet a minap olvastam és szerintem eléggé beleillik a történetbe. Mit gondoltok róla?

   ,, Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle."

 

(Eli)

Egész este a Kimivel való beszélgetésemről gondolkodtam. Valahogy most láttam a szemében, hogy őszinte és mindent elmondott. De azzal a kérdésével, hogy van-e még esélye nálam...hát mit mondjak, eléggé meglepett. Magam se tudom, hogy mit érzek ezzel kapcsolatban és egyáltalán úgy Kimivel kapcsolatban. Az tény, hogy nem közömbös számomra, de abban nem vagyok biztos, hogy valaha még meg tudnék benne bízni.

Másnap reggel  viszont sík idegen keltem fel. Hiszen ma van a kivizsgálásom a csapatorvossal. Tegnap már beszéltem vele, de valahogy semmi jóval nem kecsegtetett. Legalább 5 fajta terheléses kivizsgálást fog rajtam végezni és akkor még ne is beszéljünk a többiről. Borzasztóan félek az egésztől, hiszen most hogy már a forma 1 kapujában vagyok, lehet hogy ez az álmom örökre odaveszik.

Már éppen a hotelszobám ajtaját csuktam be, amikor megcsörrent a telefonom és egy idegen számot írt ki a készülék.

-Elizabeth Hale-mutatkoztam be egész névvel, hiszen kitudja, hogy ki van a vonal másik végén.

-Itt meg Kimi Raikkönen....komolyan nincs meg neked a telefonszámom?-szólt bele nevetve.

-Itt az a kérdés Kimi, hogy neked honnan van meg az én számom?-szóltam bele kissé idegesen, már csak ő hiányzik nekem – Na de mindegy, miért hívsz? Dolgom van!-mondtam, miközben már a liftbe szálltam.

-Igen, tudom. Ma tesztelsz. Csak azért hívtalak, mert úgyis megyek ki a pályára, kiviszlek.-hadarta az egészet.

-Te lüke...ma te tesztelsz,de csak délután. Én ma is csak megfigyellek! De ma csak később érek  a pályára, ahogy mondtam...-szálltam ki a liftből, de elakadt a szavam, mivel valakibe épp beleütköztem.

És lám csodák csodájára Kimivel találtam szemben magam.

-Dolgod van.-fejezte be a mondatomat mosolyogva, amit most valahogy nem tudtam visszonozni.-Mi a baj? Nagy baj hogy felhívtalak?-lett zavart.

-Most kivételesen te vagy a legkissebb gondom. De remélem délután már újra visszakerülsz az élre. Majd pályán találkozunk.-próbáltam egy erőltetett mosollyal elhúzni mellette, de megragadta a karom.

-Azthiszed ennyivel lerázol? Mi a gond?-fürkészte az arcom.

Úgyis tudom, hogy addig fog az idegeimen táncolni amig el nem mondom neki az egészet.

-Tudod mi  a gond? Jelenésem van a csapatorvosnál, aki istentudja mennyi vizsgálatot fog rajtam végezni..és konkrétan nem is biztos, hogy beleülhetek abba a nyamvadt autódba holnap vagy egyáltalán valaha.-magyaráztam el neki, miközben a feszültségem már könnyekben jelent meg.

Egyáltalán nem akartam sírni, főleg előtte nem, de valahogy nem tudtam megálljt parancsolni a könnycsatornámnak.

-Héé...azért nem kell sírni-szólt gyengéden, miközben át akart karolni, amit nem hagytam.

-Nem sírok..csak..csak ideges vagyok-töröltem le  könnycseppjeimet.

 Azt se tudom, hogy mi ütött belém. Hiszen megfogadtam, hogy soha többet nem sírok előtte

-De most már tényleg mennem kell. Szia!-hadartam és választ se várva elindultam az autóm felé...

(Kimi)

Még sose láttam Elit ilyennek, mint most....ennyire kétségbeesettnek. És persze ez is miattam van. Ha pár évvel ezelőtt őszintébb vagyok, akkor őt nem ütik el. Ez vagyok én, egy szerencsétlen csődtömeg. Még csak normálisan bocsánatot kérni se tudok tőle...mert az a fene nagy egom mindig megakadályoz tőle. Igaza van Marknak, valamit tennem kell. Most jöttem rá, hogy nekem igenis kell ez a lány, mégpedig boldogan, mosolygósan.

Még csak annyit se várt, hogy megkérdezhessem elvigyem-e a dokihoz, de most már mindegy, én is késésben vagyok, ezért sietősre veszem a figurát.

A nap nagy része hamar el is telik, délelőtt sajtótájékoztatás, délután viszont már autóba is ülök. De ami a legfurcsább, hogy Eli még mindig sehol, kezdek aggódni.

-   

-  - El-t nem láttad még?-kérdeztem edzőmet az autóban ülve. Éppen valamit állítanak a szerelők az autón, ami nagyon nem ugy akar működni, ahogyan kéne

-  -  Nem, de várj!-mondta miközben odahajolt az egyik szerelőmhöz – Chris...nem tudod véletlenül merre van Elizabeth?- ennek a srácnak egyáltalán honnan kéne tudni, hogy merre van?

-  -  Minden rendben a biztonsági övekkel, nem szoros?-kérdezi meg a srác tőlem, miután összecsatolta őket. Én bólintok, mire újra Markhoz fordul – Kb. 2 órája láttam elsuhanni a home mellett, de nem volt valami jó passzban a szivem, hullasápadt volt. Halvány rózsaszín gőzöm sincs arról, hogy mi lehet vele...reggel is ideges volt.

Na jó, itt álljunk meg! Mi az, hogy szivem??? Meg mi az, hogy reggel látta??? Ki ez a tag egyáltalán?

-Még mielőtt itt eldurran az agyad...ő  a lakótársa-súgta oda Mark pár perc múlva – de Kimi, nem rosszból, miattad van ez  az egész? Ennyire összevesztetek?

- Bárcsak veszekedtünk volna-morogtam magamnak...

(Eli)

Borzalmas egy délelőttön vagyok túl. Annyira megterhelő volt ez az egész lelkileg és testileg is, hogy csak bámulok ki a fejemből. Most már önmagam is kezdek kételkedni abban, hogy bírni fogok autóba szállni. Bár az orvos még csak holnap fog biztosat mondani, de egy cseppet sem vagyok nyugodt.

Viszont annyira leterhelt ez a mai nap, hogy még járni sincs erőm, nemhogy kimenni a pályára és hallgatni Kimit. Ma nincs erőm a veszekedéseinkhez.

Ezért inkább csak befutottam Eric-hez és megbeszéltem vele a dolgot. Szerencsére nem volt semmi ellenvetése, ezért visszaindulhattam a szállodába. Amint a szobába értem ruhástól bedőltem az ágyba és a plafont bámultam. Miért pont velem történik ez?

Sokáig nem tudtam ezen gondolkozni, mivel pár perc múlva már álomföldön jártam. Következő dolog amire feleszmélek az, hogy valaki leveszi rólam a kabátomat és a cipőmet, majd felemel és takaró alá tesz. Kómásan, de kinyitom a szemem és Kimivel találom szemben magam. Nem nagyon vagyok magamnál, ezért kicsúszik az első gondolat a számon.

-  - Kimi, maradj velem – mondom álmosan, de a választ már nem hallom, hiszen ismét visszaalszok...