8. rész - TELJES!

Hali! 

Itt is lenne a teljes rész, sok hozzáfűznivalónk nincs is. Köszönjük azt az egy darab kommentet! :) (azért titkon reméljük, hogy a teljes részhez azért többet kapunk)


Pusziii
R&A

- Hopi, azthiszem rossz helyre jöttem-hallottunk meg  pár perc múlva Chris hangját.

Hogy kerül ő ide??? Én el akartam húzódni a finntől, amit persze ő nem hagyott. Még mindig átölelt, miközben ő is bolondos barátom felé pillantgatott morcosan.

-Chris, te mi a francot keresel itt?-kérdeztem, mit kérdeztem inkább kiabáltam.

Még csak az hiányzik, hogy ő is tudjon a Kimivel való közös dolgaimról. Márt hát Eddie alapból tud mindenről, Lina meg kikövetkeztette, mint mindig.

-Egy kis kávéért jöttem, de ne zavartassátok magatokat - mosolygott tenyérbemászóan.- De hercegnő, máskor értesíthetnél arról, hogy ilyen kaliberű palikkal vagy együtt, mert akkor átadom a lehetőséget, hogy te csatold be a biztonsági öveket-kacsintott rám.

 Ebben a szent pillanatban tudtam volna megfolytani őt. Hát ha eddig nem tudta volna valaki a csapatnál, hogy Kimivel ismerjük egymást, akkor ezek után majd megtudja az egész paddock. Chrisnél pletykásabb fazont még nem hordott hátán a föld.

- Te csak ne kombinálj Christian...mi-mutattam Kimire és rám- nem vagyunk együtt! Ez..ez csak egy...

- Botlás? Vagy baleset? Az elmúlt hónapokban elég sokat hallottam már ilyet a te szádból – szólalt meg mindentudóan. Na köszönöm. Nem elég az egyik baj, jön a másik...most már Kimi is furán néz rám.. Istenem, most segíts meg! – De arra figyelmeztetlek, hogy most nem fogunk elköltözni emiatt a botlás miatt...legalábbis én nem, ezt jegyezd meg. Nekem eléggé bejön ez a meló-mondta komolyabban, majd megkavargatta a mellesleg én általam készített kávét és kifelé indult.

- Chris-szóltam utána elgyötörten – Csak arra kérlek hogy Eddie-nek ne mondd el! Megöl-könyörögtem neki, mire csak egy apró bólinntást kaptam és eltűnt a szerelő.

- Milyen botlások? Mi volt az elmult hónapokban? Valamiről tudnom kéne? – emelte fel a hangját Kimi, mire végképp ideges lettem.

-Ne viselkedj úgy, mintha együtt lennénk, jó ?!?!-kezdtem el én is kiabálni.- Ez az előbbi még nem jelentett semmi komolyat, nehogy azt hidd, hogy most megcsókolsz és újra együtt leszünk-indultam el a szobám felé, ami szintén nem sikerült, mivel megragadta a karom és visszahúzott magához.

-Márpedig te az enyém vagy! És ne is próbáld meg tagadni, mert rosszul hazudsz.-mondta, miközben végig a szemembe nézett – Most hogy már tudom, hogy te is ugyanazt érzed, mint én,  nem engedlek el mégegyszer-mondta teljes határozottsággal a hangjában.

Erre azért nem számítottam. Gondoltam, hogy nem vagyok még neki közömbös, na de hogy még kellenék neki azt nem. Én inkább úgy érzem, hogy az egóját sértettem azzal, hogy akkor faképnél hagytam.

-És mégis hogyan képzelted el ezt az egészet Kimi? Ami egyszer nem működött...-húztam el a szám.

Tényleg nem voltam biztos abban, hogy ez az újrakezdősdi jó ötlet. Persze ha a szívemre hallgatok, akkor már rég vele lennék.

- Ha őszinték leszünk egymással, akkor most minden más lehet.

- Pfff ...te meg az őszinteség. Hallottam a te szádból már jobb viccet is.-forgattam a szemem

-Most például te nem vagy az-világított rá a tényre.-Szóval? Te se vagy különb.

-Te most komolyan a szerelmi életemre vagy kíváncsi? Pofátlan vagy! Én se kérdeztem, hogy hány nővel voltál eddig...még csak akkor se, amikor együtt voltunk.

-Gyerekeeek, mi ez a veszekedés???-kiáltotta el magát hirtelen barátnőm

-Nem mond igazat!

-Nem hagy békén!-mondtuk ki egyszerre mondatainkat, mire félőrült barátnőm elnevette magát.

Most hogy tud ilyenen nevetni?

-Komolyan mondom, olyan cukik vagytok...mint egy veszekedő házaspár-kuncogott.

-Még csak az kéne...-morogtam magamnak, de „mitadisten“ a finnek gyöngye is meghallotta.

-Ez most kihívás Hale? Mert ha ezen múlik az, hogy velem legyél....akkor bizony én most rögtön felhajtom a papot.-nézett rám komoly arccal.

Pár percig farkasszemet néztünk, mire belőlem kitört egy hatalmas nevetés...

- Na ez már egy fokkal jobb vicc, de tényleg-nevettem.

- Azthiszed vicceltem?-vonta fel a szemöldökét, mire tudatosult bennem, hogy tényleg nem tréfál...az tény, hogy eltudja rejteni érzelmeit, de poénoknál ennyire komoly azért nem szokott lenni.-Választhatsz Vöröske, vagy adsz nekem még egy esélyt, vagy felkaplak a hátamra és a templomig meg se állok.

-Isten mentsen meg attól, hogy Raikkönen legyek – forgattam meg ismét a szemem.- Na jó, megadom az esélyt, hogy helyrehozd a hibáid. De! Ez még nem jelenti azt, hogy a tulajdonod vagyok, és ugyanúgy együtt vagyunk mint régen. Adok egy újabb esélyt. Szia, az én nevem Eli-nyújtottam felé a kezem, mire teljesen döbbenten nézett rám.

-Most jön az a rész, hogy te is bemutatkozol és örülsz, hogy ez a lány itt adott neked még egy esélyt.-bökte meg barátnőm az ijedt finnt.

-Most megint előlről kell kezdenem az egész tortúrát? Tudod mennyi időbe telt az, hogy csak szóba álljom velem???-kérdezte Linától felháborodottan, amin kuncognom kellett – Te meg csak ne nevess te boszorkány. Teljesen megbolondítod az agyamat!-fordult felém.

Hát ha ő is ultimátumot ad, akkor én is. De azért kicsit bízok abban, hogy ha teljesen előlről kezdjük ezt az egészet akkor majd minden másképp alakul...

(4 nappal később)

-Hogy én miért mentem ebbe bele-sóhajtozott Kimi, miközben a repülőn ültünk Anglia felé, túl a teszten – Honnan tudjam, hogy mit akarsz, ha nem mondod el?

-Miért, te minden nőtől megkérded, hogy hova vigyed randizni? Legyen már egy kis fantáziád!-mondtam, mire inkább csak egy morgás volt a válasz.

-És az első randin már szabad a csók?-kérdezte reménykedve – Mert akkor megerőltetem magam.

- Talán elgondolkozok rajta – tettem úgy, mint aki tényleg gondolkodik rajta.

-Na ne kínozd már szegény embert ennyire!-csapja meg a vállamat barátnőm is.

-Te meg ne hallgatózz! – nevetek fel.

Körülbelül ez a téma folyt köztünk egész úton hazafelé. Kimi tényleg akarhat valamit tőlem, mert beleegyezett, hogy az én feltételeim szerint játsszunk és azóta tényleg elölről kezdtünk mindent. Tegnap például az egész napot végigbeszélgettük a paddockban ülve és konkrétan a gyerekkorunkról beszélgettünk. Valamint szóba jött az is, hogy mit mondott a doki

-Hát ez aztán komoly lehetett-nevetett fel- Ti tényleg ilyeneket csináltatok?

-Hidd el, attól függetlenül, hogy árvák laknak ott, még nem siralomház a nevelőintézet. Bár Eddie nélkül nem biztos, hogy ilyen jól szórakoztam volna. Sok hülyeséget megcsináltunk mi ketten -nevettem én is.

- Amúgy elárulod nekem, hogy miért is nem az autóban ülsz most?

-Még nem lehet, a doki szerint sokkal erősebbnek kéne lennie a csipőcsontomnak, az izomzatomnak és a lábaimnak. Szerinte 3G már túl nagy nyomás lenne, és nagyon fájna…szóval valami fizikomicsodát kell szereznem magamnak.

-Fizikoterapeutát…-nevetett fel

-Na azt, de ne nevess ki!

-Miért, neked eddig nem volt edződ?- kérdezte megdöbbenten

-Tudod az amcsik nem fordítanak erre annyi figyelmet. Kaptam néha egy-két edzéstervet, amit vagy követtem, vagy nem… ennyi. És én megcsináltam, mert tudtam, hogy ha dagadt a seggem, nem férek bele a kocsiba, úgy pedig ugrottak az európai szériáknak - mosolyogtam.

-Hát bébi, itt viszont már kell edző. Csodálom, hogy Eric nem kapott még agyvérzést ez miatt. Ha neki is elmondod ezt, biztos, hogy mentő viszi el. A forma1-be kell már állandó edző.

-Szuper-fintorogtam – És Raikkönen, ne hívj bébinek, mert megverlek…

Folyamatosan pörögtek a fejemben az elmúlt pár nap eseményei, és egyre jobban tetszik ez a Kimi, akit most megismerek. Legtöbb tulajdonságában ugyanaz maradt, mint volt, de mégis valamilyen szinten érettebben viselkedik, mint pár évvel ezelőtt.

-Akkor este nyolcra érted megyek, úgy jó lesz? Legyél csini!- kacsintott már a Heathrow reptéren, mielőtt még Liinával és Chrisel elindultunk volna Enstone-ba. Ő ugyanis maradt Londonban, állítása szerint van itt is egy lakása arra az esetre, ha napokig a gyárban kéne lennie.

-Nálad mit takar ez pontosan? Hogyan öltözzek?

- Legyen már egy kis fantáziád!- mondta a pár órával ezelőtt elhangzottakat. Szép, a saját szavaimat használja ellenem.

- Most éppen nem szeretlek ezért a húzásodért - vágtam be a durcást, mire ő csak egy elégedett fejet vágott és eltűnt.

-Most minek örül?-kérdeztem barátnőmet.

-Konkrétan az előbb mondtad azt neki, hogy szereted.

-De..de nem is azt mondtam.

-Azt mondtad, hogy éppen nem szereted, ergó ezenkívül szereted, csak most durcás vagy rá. Nem hülye ám a te szőkéd-világított rá a tényre barátnőm – És nem mellesleg hidd el, ő is szeret téged. Látom a csillogó szemeteken, hogy oda-meg vissza vagytok most egymástól.

-Ez mind szép és jó, de ha Eddie megtudja ezt az egészet, mindkettőnket elevenen megnyúz – húztam el a szám a gondolatra.

Ugyanis barátom mindenért Kimit hibáztassa, ami megtörtént velem az elmúlt években. És ha megtudja, hogy újra együtt vagyunk, akkor nekem végem. Pedig a randira, azért kíváncsi vagyok, remélem addig életben hagy…