7.rész

Sziasztok! :)

Nos, újra itt volnánk a Never be yours folytatásával. Gizi, Riiaa köszönjük a komikat...sokat jelent nekünk, hogy azért még valakik olvassák a történetünket. :) Nos, nem is nagyon szaporítanánk tovább a szót, esetleg csak annyi fűznénk a részhez, hogy most talán minden megváltozik a 2 főhős között...vagy mégsem? Lehet találgatni  bátran a folytatást illetően.

Pusziiink
R&A

U.i.: Minél több komi, annál előbb jön a folytatás :)

   (Kimi)

Egyre jobban zavart a tudat, hogy semmit nem tudok Eliről. Be kell valljam,  aggódok érte. Hiszen ő az a fajta ember, aki elszökik a problémák elől. Azt viszont nem akarom, hogy ez elől is elmeneküljön. Ha még nem is vezetheti a Lotust, biztos vagyok benne, hogy műtéttel vagy f*szomtudja mivel, helyre lehet hozni a sérülését és meggyógyul. Még emlékszek a napra amikor először megláttam a partiházban.

Éppen az asztalon táncolt és még sose láttam annyira boldognak, mint akkor. Igaz kicsit már spicces volt, de nála boldogabb ember nem volt akkor abban a házban. Azt ünnepelte a csapatával, hogy megnyerte élete első formula autós futamát. Fura, hogy én akkor már világbajnok voltam, de irigyelltem azt a boldogságot...talán még a vb megnyerésekor sem voltam olyan boldog, mint akkor ő. Pedig még versenyezni se láttam, milyen kár. Igy legalább felkerült a listámra még egy dolog.

Miután lefutottam az utolsó kötelező köröket is, rögtön a büfébe szaladtam. Ha jól emlékszem, ott dolgozik Eli egyik barátnője is. Ő biztosan tudja, hogy mi van vele, hogy van. Már csak azt kéne kitaláltnom hogy mi is volt a csaj neve ....Lili, Lisa...fogalmam sincs, csak azt tudom hogy Li-vel kezdődik. 

A büféhez érkezve éppen szerencsém volt, mivel egy pincér szólította a csajszit és megtudtam, hogy Lina a neve. Igy rögtön utána mentem, nehogy még szem elől vesztem.

-Hééé...Lina-szólítottam meg – Hmm...ugye te Eli barátnője vagy, ha jól tudom-kezdtem bele kicsit zavartan, mi az hogy én kérem ki  a tanácsát egy idegennek.

Szuper Kimi Raikkönen, most csinálsz magadból bohócot!

-Ha az Eli alatt Hale-re gondolsz, akkor igen.-nevetett fel, nem értem mi olyan vicces ezen – Miben segíthetek Jégember?

-Öhm, nem tudod véletkenül hol van? Egész nap nem láttam és hááát...- na itt tartottam egy kicsi szünetet, basszus mit mondjak, hogy ne tűnjön rémesen cikinek a szitu –  meg kéne beszélnem vele pár beállítást a kocsiról.- erre csak megint nevetni kezdett a lány.

Hát mi a tököm vicces ezen? Tuti betépett ez a csaj.

- Már tudom mi a bajotok nektek – vállt egy kicsit komolyabbá – Kérlek szépen legyél kicsit tökösebb és azt kérdezd meg, hogy hogy van. Mert ezzel a macsós dologgal, hogy téged aztán nem érdekel nem érsz el semmit nála. Tudod ő árvaházban nőtt fel és ezáltal néhány apró dolog neki máshogy jön le. Könyörgöm Kimi, tudom semmi közöm hozzá, de ennek a csajnak biztos pont kell és nem egy olyan figura, aki nem mond konkrétumokat. Szóval szerintem kezdjük előlről ezt az egészet. Miben segíthetek?

Anyám ez a nő tényleg nem normális. Két másodpercben úgy letolt engem, hogy még pislogni se volt időm. Lesznek még vitáim ezzel a nővel, érzem. De ha ez az ára annak, hogy rendeződjenek a Vöröskével a dolgaim, hát állok elébe. Mit nekem eggyel több bolond nő.

-És azt ugye tudod hogy ehhez az egészhez neked kurvára semmi közöd sincs?-kérdeztem csak úgy mellékesen.

-Úgy látom rám már nincs szükséged...-legyintett, majd ott készült engem hagyni. Na ezt nem hagyhatom.

-Hééé, állj meg! Aggódom érte.-nyögtem ki végül – Na most elégedett vagy?

-Igen.-mosolygott önelégülten a csaj.

-Na de elmondanád azt is, hogy mi van vele? Hol van? Nézd...én tényleg szeretném helyrehozni a hibáimat.

- Délután beszéltem vele pár szót, amikor bejött Boullierhez, utána állítólag visszament a hotelba.

-Hát ezzel sokra megyek. És mit mondott neki az orvos?-kérdeztem

-Passz...azt nekem se mondta. Kérdeztem, de azt mondta, hogy most hagyjam, mert fáradt. De ha annyira érdekel, hogy mi van vele akkor vársz egy fél órát, amíg én is végzek. És akkor ha visszaviszel a hotelba, akkor beengedlek a lakrészünkbe.

Kénytelen voltam Linára várni, hiszen még mindig kíváncsi voltam, hogy mi van vele. Kb. háromnegyed óra múlva már az ajtajukon nyitottunk be.

-Az ő szobája balra van-mondta a lány, majd elindultam abba az irányba, de még mielőtt kinyithattam volna  az ajtót még szólt hozzám – De Kimi, okosan. Ha visszaakarod szerezni, akkor ne úgy viselkedj vele, mint ahogy mostanában.

-Rendben Teréz anya, most már mehetek?-kérdeztem szemforgatva, mire csak bólintott én pedig benyitottam Eli szobájába, ahol elég érdekes látvány fogadott.

Ő az ágyon feküdt ruhástól, kabátostól együtt és aludt. Ezek szerint tényleg elfáradt. Sok mindent szerettem volna megbeszélni vele, de nem volt szivem felkelteni, ezért inkább óvatosan levettem róla a kabátot és a cipőt, majd felemeltem és takaró alá raktam.

 Biztos nem lett volna felhőtlen jókedve, ha reggel arra ébred, hogy kabátban van...nem olyan kényelmes. 

Éppen a takarót terítettem rá amikor félkómásan elkapta a kezem és egy olyan mondatot motyogott, amit még csak remélni se mertem.

-Kimi, maradj velem.

Na bumm! Erre most mit csináljak? Visszakérdezni nem tudok, hiszen visszaalszik. Hülyeséget meg nem csinálhatok, mert mi van, ha reggel sikítozva ébred, hogy „miazistennyilát“ keresek én a szobájában. És akkor tuti egy életre elásom az esélyeimet, de még szerintem előtte ő engem.

De mivan akkor, ha tényleg megviselte ez az egész és valami hülyeséget csinál? Hiszen mindenki azt mondta, hogy még csak beszélni se volt kedve.  Tudom milyen az, ha valamilyen oknál fogva nem versenyezhetsz és azért ezzel hirtelen szembesülni elég szar egy helyzet.

Ezért inkább úgy döntötem, hogy maradok. Persze csak a fotelban ülök, mert azért tényleg félreérthetetlen lenne, ha befeküdnék mellé az ágyba. Nem mintha nem akarnám, de rájöttem, hogy már csak egy esélyem van nála, amit tényleg nem akarok elszúrni....

(Eli)

Reggel hunyorogva kelek a nap első sugaraira, amik bevilágítanak az ablakon. Pár percig még kómásan nyitogatom a szemeim, de amikor felülök észreveszem  Kimit, ahogy a fotelben alszik. Ahogyan fejben visszapörgetem az eseményeket, minden világos lesz, a kérésem, hogy maradjon... és maradt is.

Képes volt miattam ebben a kényelmetlen fotelben aludni és még csak nem is feküdt be mellém, gondolva, hogy ideglelést kapok reggel, ha az ágyamban látom. Talán  tényleg komolyan gondolja ezt az újrakezdést?

Nem tudom, de annyi biztos, hogy megmelengette a szívemet ez a gesztusa. Miután kikelek az ágyból és gyorsan átöltözök  a fürdőben, visszamegyek a szobába és elkezdem  a vállát rázogatva ébreszteni.

- Hmm...mi van?-kezdi nyitogatni szemeit kómásan. Hát igen, ha valamit megtanultam azalatt a rövidke idő alatt az az volt, hogy Kimi nagyon szeret aludni.- Eli, baj van?-pattant ki a szeme, amint érzékelte a külvilágot – Jól vagy?

-Nyugi, megvagyok...csak gondoltam felébresztelek. Ne aludj ezen a kényelmetlen valamin. Ha gondolod nyugodtan feküdj az ágyba, ma már úgyse tesztelsz.  De amúgy szeretném megköszönni, hogy maradtál, nagyon rendes volt tőled, pedig tudod hogy álmomban azért összetudok egy-két hülyeséget hordani-beszéltem zavartan. Jesszus, én mióta vagyok zavarban előtte?

- Nem hiszem, hogy még alszok...bár nem volt egy luxuskörülmény ez a fotel-nevettett fel halkan. Láthatóan ő is kicsit zavarban volt, mint én.- De szívesen maradtam. Akár elhiszed, akár nem... érdekel hogy mi van veled.-állt fel és így eléggé közel kerültünk egymáshoz.

Túl közel. És itt ha valami megint elpattant volna bennem és menekülni akartam ebből a közelségből. Mert tudom, hogyha közel engedem magamhoz, akkor megint meg fog bántani, ezért zavarodva elhúzódtam tőle és hátráltam két lépést, amit láthatóan nem értékelt.

- Cserébe főzök neked kávét - erőltettem magamra egy mosolyt és elindultam a kis konyhánk felé nyomomban a Jégemberrel.

-Woww, a ti lakosztályotokhoz konyha is van?-kérdezte ledöbbenve.

-Drága, a lakosztály az amiben te laksz. Nemtudom észre vetted-e a bútorozásból, de ez messze nem egy lakosztály. Csak két szoba egybe van kapcsolva egy közös résszel-mondtam neki, miközben feltettem a kávét  főni.

- Örülök-jelentette ki hirtelen.

-Minek? Hogy neked jobb a szállásod? Örülök, hogy örülsz Raikkönen.

-Nem. Annak örülök, hogy egy cseppet sem változtál. Még mindig ugyanaz a szarkazmus meg van a hangodban és még mindig ugyanúgy futsz előlem-mondta újra elég közel hozzám. Amint megfordultam szinte összeütköztünk. Megint vészesen közel volt hozzám.

-És te se m változtál. Még mindig nem tudod, hogy mi az intimszféra jelentése-motyogtam egy fintort vágva, mire hirtelen  tarkómnál fogva magához húzott.

 A következő pillanatban viszont már válaszolni se volt időm, hiszen az ajkait az enyémen éreztem. És itt teljesen lefagytam, nem tudtam még csak tiltakozni se,  de azthiszem már nem is akartam. Újra hatalmába kerített az a nyugodt érzés, ami mindig, amikor ő csókolt. Először csak puhatolózva csókolt, majd amikor érzékelte, hogy nincs sok ellenvetésem elmélyítette csókunkat. Jóleső érzés volt újra érezni az ajkait, csak fogalmam sincs mi jön ezután...