Helloka!
Nagyon szépen köszönjük ezt a sok komit...hihetetlen boldogok vagyunk :):):)
És mivel volt ma egy-két szabad órácskánk, ezért írtunk egy újabb részt. Ezzel szeretnénk meghálálni, hogy ennyi komit kaptunk...reméljük ez is tetszeni fog :D
Pusziiink
R&A
,,-Hercegnő jössz ki?-kiabált valaki az utcáról.
Persze én tudtam, hogy a lökött exem Toni az. Csak azt nem értem, hogy mi a francnak kell ordítani este tízkor, hogy ki e megyek velük. Még az a szerencse, hogy otthon nem tudják, hogy Toni állandóan hercegnőnek szólít.
-Hallod Hamupipőke...még ébren vagy???-jött a következő kiáltás. Na most untam meg ezt kinyitottam az ablakot és kihajoltam rajta. Ahogy láttam Toni mellett még ott volt Jesse, Mark, Atte ...és nagy meglepetésemre Kimi is.
Pedig a múltkori incidens után elég cikinek éreztem egy légtérbe kerülni vele. Basszus úgy elestem, hogy őt is vittem magammal és végül rajta kötöttem ki. Minek kellett Toninak bemutatni Őt??? Egyfolytában csak bénázok előtte...
-Ha csöndben maradsz és nem riasztod fel az egész családomat, akkor beszélhetünk a dologról-mondtam neki a lehető leghalkabban.-Tudod nem mindenkit engednek ki éjjel 10-kor.-mondtam, de közben már ledobtam a táskámat és megindultam kifelé az ablakon. Csak reménykedni tudtam, hogy apám észre ne vegye, hogy kiszöktem a srácokkal.
-De ha leesek innen, az a ti bűnötök lesz-mondtam nevetve, miközben a rózsalugason másztam le.
- Hát ez lehet, hogy nem olyan jó ötlet...mostanában úgyis olyam ingatag vagy Szivem-vetette oda Toni. Direkt kötözködött velem, tudta, hogy vissza fogok szólni erre.
-Tudod már rég nem vagyok a Szived, a másik meg az, hogy általában a Te remek ötleteidtől hasalok el. És van egy olyan sanda gyanúm, hogy most is vagy eltanyálok vagy ittmaradok a levegőben-mondtam kétségbeesetten, ugyanis amin másztam az véget ért. És még mindig nem voltam a földön !!!-Hallod... most legyél nagyokos Toni Vilander...ne csak a szád járjon, hanem segíts le innen.
-Én??? Hiszen tériszonyom van...tudod jól.
- Na megszólalt a nagy férfi...Hallod csinálj valamit, mert itt halok meg. Tudod nem olyan kényelmes ezen a valamin.
-Hát akkor ugorj le!
-Te hülye vagy?!?!-kérdeztük szinkronban, ugyanis nem 20 centi választott el a talajtól. Na de annak azért örültem, hogy végre a többiek is megszólaltak.
-Na végre megszólalt a 3 muskétás is-röhögtem, a fiúktól meg elég csúnya pillantásokat kaptam.
Már tényleg csak röhögni tudtam kínomban. Csak azt csodálom, hogy a szüleim még nem keltek fel erre....igen nagy szerencsénk van.
- Haver te egy állat vagy! Most tényleg nem mész fel Riináért?-kérdezte hitetlenkedve Kimi.
- Két embert akartok leszedni onnan??? Én fel nem megyek oda!
-Öcséém...ezt nem hiszem el. Riina akkor megyek én, ha már ezek a töketlenek nem hajlandóak- mondta mosolyogva Kimi, majd elkezdte felmérni a lehetőségeit.-Vagy van jobb ötletem...ugorj le és elkaplak!
-Ez a nagy ötleted? Ezt mi is tudtuk volna...és még mi vagyunk a töketlenek-háborodott fel Atte.
-De ti nem tudtátok és eszetekbe se jutott, szóval kussoljatok!-védtem meg Kimit, de ettől függetlenül féltem, hogy nem fog elkapni-Biztos, hogy el fogsz kapni?-kezdtem pánikolni.
-Nyugi, elkaplak! Rugaszkodj el az állványtól és ugorj! Ne félj, itt vagyok...-bátorított Kims.
Azért kellett pár perc amíg összeszedtem magam, de végül sikerült. Persze hülye fejemmel csukott szemmel ugortam és csak vártam a kemény talajt....ami aztán nem jött.
Amikor kinyitottam a szemem egy gyönyörű zöldeskék szempárral találtam szemben magam. Én személyszerint meg se tudtam szólalni, de valahogy Kimi se. Persze a ,,háttértáncosok” (mármint a fiúk) elég hangosan krákogni kezdtek. Erre Kimi letett a földre és végre a talajt érezhettem a lábaim alatt.
-Mondtam hogy elkaplak nem?-kérdezte, de közben vigyorgott.
-Igeeen, megmondtad. És köszönöm!-mosolyogtam én is. Egyszerűen nem tudtam, hogy mi ütött belém, csak mosolyogni és mosolyogni támadt volna kedvem.
-Ne köszönd ez természetes. Csak nem hagyhattalak itt, hamár egyszer elhívtunk.
-Na tubicáim mehetünk??? Kiörömködtétek magatokat?-vágott bele Toni, mire mindketten felkaptuk a vizet.
-Adok én neked olyan tubicát Vilander...-futottunk utána, mert bezzeg nem mert előttünk megállni.
-Amúgy merre megyünk így este fél 11-kor? Ilyenkor szinte minden csukva van.-kérdeztem mikor már az utca végén sétáltunk.
-Hát nem volt terv, csak gondoltuk senkinek se ártana egy kis kiruccanás.-nevetett fel Atte
-Ti nem vagytok normálisak! Rohadt hideg van.- mondtam.
-Gyere fuss egy kört és nem fogsz fázni.-nógatott Toni.
-Dehogy futok! Este fél 11 van. Fáradt vagyok és álmos.-soroltam fel az érveimet.
-Nem futsz? Hát jó, faggy szét galambom.-mondta Toni
-Mi vagyok én, madár? Még repülni se tudok, szóval ne galambozzál itt nekem.-mondtam felháborodva, mire csak mindenki felröhögött.
Körülbel fél 1-ig a városban mászkáltunk.Összevissza nevettünk és röhögtünk a másikon. Már rég éreztem ilyen jól magam.
Mikor mindenki úgy döntött ideje hazamenni, szétszéledtünk mindenfajta irányba. Egyedül én meg Kimi maradtunk együtt, ugyanis szomszédok voltunk.
Már egy ideje csendben sétáltunk, amikor megszólalt.
-Én nem is értem, hogy eddig miért nem voltunk jóban. Hiszen már legalább 4 éve szomszédok vagyunk-rázta meg a fejét.
-Hát tudod úgy nehéz, hogy Te állandóan versenyzel. Én meg tanulok...ennyi. Meg hát Toni se mutatott be egymásnak minket.-vontam vállat, miközben hazaérkeztünk.-És most hogy jutok vissza a szobámba?Istenem, erre nem is gondoltunk-csaptam a homlokomra, mire ő felnevetett.
-De nekem erre is van ötletem-mondta büszkén. Komolyan mondom, hogy eldobom az agyam ettől a sráctól.
-Ne kímélj, hallgatlak!-forgattam a szemeimet. El se mertem képzelni, hogy megint mit talált ki.
-Ugyi a te szobád majdnem szemben van az enyémmel...sőt ha úgy vesszük akkor szemben van mert a másik ablakod az enyémmel szemben van. Na szóval, te feljössz az én szobámba és onnan átugrasz a te szobádba. Hogy tetszik?- nekem csak annyi maradt meg kb. a dologból, hogy a másik ablakom az övével szemben van.
És azt ugye tudni illik, hogy a ruhásszekrényem és a tükröm azon az oldalon van...szóval amikor reggel sietve kapkodok magamra valami ruhát...hát nem akarom elképzelni, hogy ő mit láthat. Ezért még nagyon kapni fog tőlem!
- Az a te szobád?-kérdeztem,azthiszem kicsit hisztérikusan-Te...te?
- Ne parázz már...én jólnevelt gyerek vagyok. Soha nem látok semmit se...vagy legalábbis elfordulok.-mosolygott pimaszul. Ó istenem, hogy én még egyszer letörlöm az arcáról azt a pimasz vigyort.
- Ezt inkább ne folytassuk jó? Nem hiszem, hogy jól jönnél ki belőle-nevettem fel, miközben benyitott a lakásba.
Ott tiszta sötétség volt, gondolom a szülei már aludtak.
-Miért nem tetszek neked?-kérdezte viccesen, miközben benyitott a szobájába és kinyitotta az ablakot.
-Az egód nem tetszik.-mosolyogtam rá, majd elkezdtem kimászni az ablakon. De még mielőtt a párkányon ültem volna, még visszahúzott.
- Pedig nekem te tetszel-mondta, majd hirtelen megcsókolt.
Azt se tudtam, hogy hol vagyok, amikor megcsókolt. Olyan jól éreztem magam és nem akartam, hogy véget érjen...."
Hirtelen a telefonom ébresztőjére keltem.
-Ez hihetetlen-morogtam.
Pedig annyira valóságosnak tűnt. Olyan jó volt újra átélni az első csókomat Kimivel. Csak azt nem értem, hogy az a fránya agyam, most miért csinálja ezt velem. Miért kellett pont most az első csókunkról álmodnom. Pont most, amikor Jensonnel összejöttünk...
-Mi hihetetlen?-motyogta az ágy másik feléből Jenson.
Még mielőtt félreértés esne, közlöm, hogy Jenson és köztem nem történt semmi komolyabb dolog a csóknál. Megegyeztünk abban, hogy amíg én nem vagyok szerelmes belé és nem akarom a dolgot, addig ő nem erőlteti.
Aztán meg ott volt az az érv is, hogy nem akartam visszamenni a Kimi melletti szobába. Úgyhogy maradt az a döntés, hogy Jensonnál alszok....végülis a pasim, senki nem tilthatja meg nekem.
-Hát az, hogy már reggel van és mennem kell pakolni-adtam egy puszit az arcára-A Red Bull gépe 11-kor indul-mondtam, miközben átvettem Jenson egyik pólóját az én ruhámra.
-Az jó, mert a mienk is.-mosolygott-Szóval mehetünk együtt a reptérre-mosolygott, miközben átölelt és megcsókolt.-Most nem jó ötlet?
-Deee...nagyon is az.-mosolyogtam rá és adtam neki még egy puszit, majd lementem az egy emelettel feljebb lévő szobámba és pakolni kezdtem.
Egész pakolás közben azon gondolkoztam, hogy most miért is kellett álmodnom ezt. Így is össze vagyok zavarodva és meg erre jön ez az álom is. Pedig én annyira szeretném megpróbálni Jenssel ezt az egészet....
Ahogy megbeszéltük találkoztunk a hotel előterében,majd taxit fogtunk és kimentünk a reptérre. Kicsit késésben voltunk, de csak annyira, hogy mi voltunk az utolsó hiányzók a csapatokból. Amint kiszálltunk a taxiból, kézenfogva a csapatok keresésére indultunk. Gondoltuk, hogy nem fognak együtt cseverészni a két csapat, de azért nem lehetnek olyan messze se egymástól. Ezt jól is sejtettük, mivel megtaláltuk őket egymás mellett....vagyis jobban mondva ők találtak meg minket. Amint megláttak minket kézenfogva, a szerelők ujjongani, fütyülni kezdtek a többiek meg még mindig a leesett állukat keresték.
-Vigyázz magadra!-szorította meg a kezemet Jens, majd kaptam még egy csókot.
-Te is ám-mosolyogtam rá, majd mindketten mentünk a magunk csapatához.
-Ti mikor?Mióta?-kérdezte Seb hitetlenkedve.
-Tegnap jöttünk össze, de majd mindent elmesélek-mondtam neki.
-Hát igen, látom nem voltál sokáig dühös. Volt kinél vigasztalódnod-vetette oda flegmán Kimi is. Csak úgy sütött a gúny a szavaiból.
-Na hát ez az, emihez neked marhára nincs semmi közöd Raikkönen-mondtam én is épp olyan gúnnyal, majd felszálltunk a gépre és elindultunk végre hazafelé...
2012. április 23., hétfő
2012. április 22., vasárnap
11.
Sziasztok!
Végre sikerült hoznunk az új részt :):):) Reméljük tetszeni fog és kapunk egy két hozzászólást.
Puszaaa
R&A
Annyira tudtam, hogy ez lesz... Ez a hétvége rosszabb volt mindennél.
Jenni egy perc nyugtot se hagyott, minden pillanatban elcibálta valahova Kimit...mindegy is volt hogy hova, csak az volt a lényeg, hogy el tőlem. Valamiért szinte az egész hétvégén nem láttam, csak az időmérő után a kötelező interjúknál.
Még az se volt nagyon hosszú, mivel nem került be az első háromba. Láttam rajta, hogy egy kicsit csalódott, mivel a szokottnál is kevesebbet beszélt az interjún. Bár a riportereknek azt mondta, hogy ő nem várt nagy eredményeket így még az elején. Na de ez a 18. helyről rajtolás szerintem biztos nem esett jól neki. Ugyanis annak előtt is mindig a legjobbra törekedett...az én Kimim mindig első akart lenni.
És ami nagyon meglepett, hogy ő csak vállat vont a dolgon. Régen pedig annyira lelkes tudott lenni...nemtudom...ez nem az a tűz a szemében, mint régen volt.
Talán ahogy én is, úgy Ő is megváltozott? Lehet, hogy ez már nem is az én Kimim...
,,Rosaline ezt most verd ki a fejedből! Sose volt olyan, hogy az én Kimim...atyaég, hogy jutottam idáig??? Hiszen Neki csak egy lány vagyok a szomszédból''-érzem kezdek megbolondulni, hiszen már magamban beszélek.
A futam előtt épp el voltam gondolkozva, mikor láttam elsuhanni mellettem Kimit. Közben a zsebéből kiesett egy papír, de mire feleszméltem volna hogy szóljak neki, eltűnt előlem. Gondoltam majd később visszaadom neki. Gyorsan elraktam a zsebembe a papírdarabot, de a női kíváncsiság arra vitt, hogy nézzem meg.
-Nem, Rina nem szabad. Nem a tiéd, kitudja mi ez.-győzködtem magam hogy ne nézzem meg.-De abból mi baj származhat ha megnézem? Végülis én vagyok a sajtósa. Előttem úgyse titkolhat sok mindent. Megnézem és soha senki nem tudja meg, hogy ilyen kíváncsi voltam.- fejeztem be a gondolat menetem.
Mivel ugye arra jutottam hogy megnézem elővettem a zsebemből és szétnyitottam a képet, ugyanis időközben rájöttem, hogy az egy fénykép és nem csak egy kis cetli. Szétnyitottam és csak bámultam. Még pislogni se tudtam úgy lefagytam.Egy dühös hang szólt rám a hátam mögött.
-Hogy kerül hozzád ez a kép? És mi jogon nézted meg?- kapta ki a kezemből idegesen Kimi.
-Ez ki?-kérdeztem rá.
-Semmi közöd hozzá!- vágta oda és eltűnt.
Én meg amilyen gyorsan csak tudtam, átrohantam Nicohoz.
-Nico, Kimi egy képet hordoz magával.-vágtam rögtön közepébe mikor megláttam őt.
-És én ezzel most mit csináljak? Dicsérjem meg mert tudja hogy mit jelent az? Vagy mi?- kérdezte cinikusan.
Hát igen, amióta Kimi ezt tette velem azóta nem nagyon szereti ha Kims témába jön.
-Nem érted, azon a képen két ember van.Az egyik ő…
-A másik meg a felesége Jenni? –vágott közbe.
-Ha hagynád hogy befejezzem, akkor elmondanám. Azon a képen Kimi van és én. Az a kép az, ami Matti szobájában is van.-mondtam sokkolva őt is. Azért kellett neki pár perc míg feldolgozza az előbb mondottakat.
-És most mit csináljak? Verjem le a pályáról, vagy simán elég ha a pályán kívül intézem el?-kérdezte nevetve.
-Jó, csak elmeséltem, de bocsi. Ha már koncentráltál a futamra itt se vagyok. Puszi. Sok sikert, ne törd össze magad és Őt se.-szóltam még oda és már el is mentem onnan.
A gondolataimba merülve mentem vissza Kimi boxába, hátha még tudunk beszélni, de épp akkor ültették be az autóba és akkor már nem akartam zavarni.Elmentem leülni hátra és néztem a monitort. Az egész futamból csak annyi maradt meg, hogy Jenson előtt lengetik a kockás zászlót.
Tudtam hogy Kimi ideges lesz és mérges. Ezt meg nem köszönhetem másnak, csakis a női kiváncsiságomnak, mert megnéztem azt a képet. És most ez miatt vagyok ideges, hogy az a kép miért volt nála.Miért hordja magával ha már van felesége aki nem én vagyok? Hanem az a nőszemély, aki miatt egész hétvégén nem tudtam vele beszélni. És lehet hogy ezek után se fogok tudni.
De mikor Kimi beért a boxba kivertem mindent a fejemből, mert első a munka.
Elmentünk a kötelező interjúra, utána visszamentünk a szobájába.Persze Jenni is ott volt, ahogy az egész hétvégén.
-Jenni menj egy picit ki. Menj le a büfébe, menj el üzletekbe vagy mittudomén... csak most ne legyél itt!-szólt rá olyan hangsúllyal, hogy ha ez nekem szólt volna, akkor a kezem már rég az arcát súrolta volna.
-És haggyalak itt ezzel?- kérdezte lenézően.
-Meg kell vele beszélnem valamit a munkáról, szóval légyszives menj. Szia!-dobta ki
Mikor elment tudtam hogy nem a munkáról lesz szó, hanem arról hogy hogyan is került hozzám az a kép.Hát igen... sokszor mondtam már hogy lottózni fogok.
-Figyelj. Bízom benned hogy az igazat fogod mondani, szóval honnan szedted ezt a képet? Ebből csak két darab van az egyik nálam a másik meg máshol, messze innen.-mondta idegesen.
-A zsebedből esett ki de mire észbe kaptam addigra eltűntél és megnéztem. Úgy gondoltam a sajtósod vagyok, előttem nincs titkod, szóval ki az a lány aki rajta van?-érdeklődtem.
-Mondtam már, semmi közöd hozzá!!! Legalább az emlékeimet hagyd békén, ha már az életemet nem hagyod.-vágta fejemhez, ami borzasztóan rosszul esett.
-Tudod Kimi Raikkönen, te azt hiszed nagy ember vagy, mert egy Forma 1-es autót vezetsz. De tévedsz... te is ugyanolyan ember vagy, mint a szerelőid ,a mérnökeid, vagy akármelyik itt dolgozó ember. A különbség csak annyi, hogy mindenki más pozícióban dolgozik és vannak kedvesek, bunkók, vidámak,szomorúak és még sorolhatnám. De tudd meg te többnyire ezzel a stilusoddal a második csoportba tartozol. És ha nem változtatsz nagyon gyorsan ezen, akkor sok embert fogsz magad melől elmarni. Csak egyet nem tudsz, az pedig a „ bájos „ feleséged, na szia!-mondtam fa arccal és ott hagytam.
Hátha elgondolkozik azon, amit mondtam. Igaz erre kevés az esély.
Tényleg nem tudtam, hogy most mit csináljak, valahogy hülyén éreztem magam. Inkább ne lettem volna kiváncsi arra a képre és akkor most nem sírnék itt egy padon. Egyáltalán miért tartja magánál azt az ezeréves képet, amikor már rég felesége van, akit állítólag szeret?
Nem gondoltam volna, hogy ennyire ki fog borítani ez a kép és még Jenninek se tudtam ártani a hétvégén...nemtudom mi lesz ebből.
-Rosie? Rosie miért sírsz?-jött oda hozzám valaki, akiről később kiderült, hogy Jenson az.
Nem akartam neki elmondani, hogy miért is , mert akkor tudom, hogy Jens bedühödne és valami hülyeséget csinálna.
-Csak tudod nagyon hiányzik Matti. Még sose hagytam egyedül ilyen hosszú időre.-próbáltam hazudni, de nem sikerült.
-Rosaline Lambrick, engem nem versz át. 9 éve ismerlek annyira, hogy tudjam, hogy az miatt a mocsok Raikkönen miatt sírsz.-ahogy gondoltam, nagyon dühösen beszélt.-Kitekerem a nyakát! Mit csinált már megint?-lágyult el végére a hangja én meg belekezdtem a mesélésbe.
-És most meg itt bőgök egy padon, mint egy ötéves.-szipogtam a végét.
Erre ő átölelt és nyugtatólag simogatni kezdte a hátamat. Vagy úgy öt perce lehettünk így mire ő is megszólalt.
-Mikor lesz már ennek vége? Én azt akarom, hogy te boldog legyél. Kérlek felejtsd már el azt az embert. Miért kínzod magad egy olyan ember miatt, aki nem szeret, minthogy körülnéznél és észrevennél bizonyos dolgokat-mondta halkan, miközben a szemembe nézett.
Egyáltalán nem értettem, hogy miért mondta most ezt nekem.
-Ezzel mire célzol Jens?-kérdeztem meg tőle, mire ő nem válaszolt.
Viszont az arca egyre csak közeledett felém. Utána már csak arra eszméltem fel, hogy az ajka az enyémen van és engem csókol. Nem csókoltam vissza, szinte olyan sokkot kaptam, hogy reagálni se tudtam. És ezzel nem arra célzok, hogy nem volt jó a csók, mert azt be kell vallani, hogy ez a pasi igenis tud csókolni. Sokkal inkább az volt itt a gond, hogy aki megcsókolt az 9 éve a barátom. Az eddig is összekuszálódott érzelmeimet most ő tovább bonyolította.
-Hát erre céloztam-mosolygott rám- Tudod múltkor, amikor Jessica szakított velem azt vágta a fejemhez, hogy te sokkal jobban érdekelsz engem mint ő. Előszr tagadtam a dolgot, de aztán rájöttem, hogy te igenis nagyon fontos vagy nekem...rájöttem, hogy azalatt a sok-sok év alatt belédszerettem.
-Hűű...Jenson...ez...én..-csak hebegni tudtam az előbbi vallomás után. Utoljára ilyet nekem Kimi mondott, amikor bevallotta, hogy szerelmes belém.
-Tudom, hogy te nem vagy szerelmes belém és nem is erőltetek semmit . Én csak arra kérlek, hogy próbáld meg velem. Meg szeretném neked mutatni, hogy van másfajta férfi is Raikkönenen kívül. Én ígérem, hogy vigyázok rád is és Mattira is. Hiszen én úgy szeretem őt is, mintha a fiam lenne. Igérem, hogy amíg mellettem vagy, miattam nem fogsz sírni...én nem csaplak be.-sorolta fel az érveit maga mellett.
Nem tudtam jelen pillanatban, hogy mit is érzek Jenson iránt. De azt tudtam, hogy annyira aranyos volt miközben maga mellett kampányolt...és azt mondta, hogy úgy szereti Mattit, mintha a fia lenne.
-Próbáljuk meg-mondtam neki
-Mi?-kérdezte hitetlen arccal.
-Mondom próbáljuk meg így ketten. Azt nem mondom, hogy szerelmes vagyok beléd...de remélem, hogy idővel ez változni fog. Te egy nagyon jó ember vagy és megérdemled, hogy boldog légy. És ha ezt mellettem találod meg, akkor legyen-mondtam, mire ő felkapott és megpörgetett a levegőben.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm-mondta, majd megcsókolt.
Az örömködés után kézenfogva visszamentünk a hotelba. Tényleg örültem, hogy Jenson boldog és lehet, hogy neki van igaza. Lehet, hogy nekem egy másik férfi mellett van az igazi helyem...
U.i.: A részhez nagy ihletett adott ez a szám:) http://www.youtube.com/watch?v=qw7imn8uv6M
Végre sikerült hoznunk az új részt :):):) Reméljük tetszeni fog és kapunk egy két hozzászólást.
Puszaaa
R&A
Jenni egy perc nyugtot se hagyott, minden pillanatban elcibálta valahova Kimit...mindegy is volt hogy hova, csak az volt a lényeg, hogy el tőlem. Valamiért szinte az egész hétvégén nem láttam, csak az időmérő után a kötelező interjúknál.
Még az se volt nagyon hosszú, mivel nem került be az első háromba. Láttam rajta, hogy egy kicsit csalódott, mivel a szokottnál is kevesebbet beszélt az interjún. Bár a riportereknek azt mondta, hogy ő nem várt nagy eredményeket így még az elején. Na de ez a 18. helyről rajtolás szerintem biztos nem esett jól neki. Ugyanis annak előtt is mindig a legjobbra törekedett...az én Kimim mindig első akart lenni.
És ami nagyon meglepett, hogy ő csak vállat vont a dolgon. Régen pedig annyira lelkes tudott lenni...nemtudom...ez nem az a tűz a szemében, mint régen volt.
Talán ahogy én is, úgy Ő is megváltozott? Lehet, hogy ez már nem is az én Kimim...
,,Rosaline ezt most verd ki a fejedből! Sose volt olyan, hogy az én Kimim...atyaég, hogy jutottam idáig??? Hiszen Neki csak egy lány vagyok a szomszédból''-érzem kezdek megbolondulni, hiszen már magamban beszélek.
A futam előtt épp el voltam gondolkozva, mikor láttam elsuhanni mellettem Kimit. Közben a zsebéből kiesett egy papír, de mire feleszméltem volna hogy szóljak neki, eltűnt előlem. Gondoltam majd később visszaadom neki. Gyorsan elraktam a zsebembe a papírdarabot, de a női kíváncsiság arra vitt, hogy nézzem meg.
-Nem, Rina nem szabad. Nem a tiéd, kitudja mi ez.-győzködtem magam hogy ne nézzem meg.-De abból mi baj származhat ha megnézem? Végülis én vagyok a sajtósa. Előttem úgyse titkolhat sok mindent. Megnézem és soha senki nem tudja meg, hogy ilyen kíváncsi voltam.- fejeztem be a gondolat menetem.
Mivel ugye arra jutottam hogy megnézem elővettem a zsebemből és szétnyitottam a képet, ugyanis időközben rájöttem, hogy az egy fénykép és nem csak egy kis cetli. Szétnyitottam és csak bámultam. Még pislogni se tudtam úgy lefagytam.Egy dühös hang szólt rám a hátam mögött.
-Hogy kerül hozzád ez a kép? És mi jogon nézted meg?- kapta ki a kezemből idegesen Kimi.
-Ez ki?-kérdeztem rá.
-Semmi közöd hozzá!- vágta oda és eltűnt.
Én meg amilyen gyorsan csak tudtam, átrohantam Nicohoz.
-Nico, Kimi egy képet hordoz magával.-vágtam rögtön közepébe mikor megláttam őt.
-És én ezzel most mit csináljak? Dicsérjem meg mert tudja hogy mit jelent az? Vagy mi?- kérdezte cinikusan.
Hát igen, amióta Kimi ezt tette velem azóta nem nagyon szereti ha Kims témába jön.
-Nem érted, azon a képen két ember van.Az egyik ő…
-A másik meg a felesége Jenni? –vágott közbe.
-Ha hagynád hogy befejezzem, akkor elmondanám. Azon a képen Kimi van és én. Az a kép az, ami Matti szobájában is van.-mondtam sokkolva őt is. Azért kellett neki pár perc míg feldolgozza az előbb mondottakat.
-És most mit csináljak? Verjem le a pályáról, vagy simán elég ha a pályán kívül intézem el?-kérdezte nevetve.
-Jó, csak elmeséltem, de bocsi. Ha már koncentráltál a futamra itt se vagyok. Puszi. Sok sikert, ne törd össze magad és Őt se.-szóltam még oda és már el is mentem onnan.
A gondolataimba merülve mentem vissza Kimi boxába, hátha még tudunk beszélni, de épp akkor ültették be az autóba és akkor már nem akartam zavarni.Elmentem leülni hátra és néztem a monitort. Az egész futamból csak annyi maradt meg, hogy Jenson előtt lengetik a kockás zászlót.
Tudtam hogy Kimi ideges lesz és mérges. Ezt meg nem köszönhetem másnak, csakis a női kiváncsiságomnak, mert megnéztem azt a képet. És most ez miatt vagyok ideges, hogy az a kép miért volt nála.Miért hordja magával ha már van felesége aki nem én vagyok? Hanem az a nőszemély, aki miatt egész hétvégén nem tudtam vele beszélni. És lehet hogy ezek után se fogok tudni.
De mikor Kimi beért a boxba kivertem mindent a fejemből, mert első a munka.
Elmentünk a kötelező interjúra, utána visszamentünk a szobájába.Persze Jenni is ott volt, ahogy az egész hétvégén.
-Jenni menj egy picit ki. Menj le a büfébe, menj el üzletekbe vagy mittudomén... csak most ne legyél itt!-szólt rá olyan hangsúllyal, hogy ha ez nekem szólt volna, akkor a kezem már rég az arcát súrolta volna.
-És haggyalak itt ezzel?- kérdezte lenézően.
-Meg kell vele beszélnem valamit a munkáról, szóval légyszives menj. Szia!-dobta ki
Mikor elment tudtam hogy nem a munkáról lesz szó, hanem arról hogy hogyan is került hozzám az a kép.Hát igen... sokszor mondtam már hogy lottózni fogok.
-Figyelj. Bízom benned hogy az igazat fogod mondani, szóval honnan szedted ezt a képet? Ebből csak két darab van az egyik nálam a másik meg máshol, messze innen.-mondta idegesen.
-A zsebedből esett ki de mire észbe kaptam addigra eltűntél és megnéztem. Úgy gondoltam a sajtósod vagyok, előttem nincs titkod, szóval ki az a lány aki rajta van?-érdeklődtem.
-Mondtam már, semmi közöd hozzá!!! Legalább az emlékeimet hagyd békén, ha már az életemet nem hagyod.-vágta fejemhez, ami borzasztóan rosszul esett.
-Tudod Kimi Raikkönen, te azt hiszed nagy ember vagy, mert egy Forma 1-es autót vezetsz. De tévedsz... te is ugyanolyan ember vagy, mint a szerelőid ,a mérnökeid, vagy akármelyik itt dolgozó ember. A különbség csak annyi, hogy mindenki más pozícióban dolgozik és vannak kedvesek, bunkók, vidámak,szomorúak és még sorolhatnám. De tudd meg te többnyire ezzel a stilusoddal a második csoportba tartozol. És ha nem változtatsz nagyon gyorsan ezen, akkor sok embert fogsz magad melől elmarni. Csak egyet nem tudsz, az pedig a „ bájos „ feleséged, na szia!-mondtam fa arccal és ott hagytam.
Hátha elgondolkozik azon, amit mondtam. Igaz erre kevés az esély.
Tényleg nem tudtam, hogy most mit csináljak, valahogy hülyén éreztem magam. Inkább ne lettem volna kiváncsi arra a képre és akkor most nem sírnék itt egy padon. Egyáltalán miért tartja magánál azt az ezeréves képet, amikor már rég felesége van, akit állítólag szeret?
Nem gondoltam volna, hogy ennyire ki fog borítani ez a kép és még Jenninek se tudtam ártani a hétvégén...nemtudom mi lesz ebből.
-Rosie? Rosie miért sírsz?-jött oda hozzám valaki, akiről később kiderült, hogy Jenson az.
Nem akartam neki elmondani, hogy miért is , mert akkor tudom, hogy Jens bedühödne és valami hülyeséget csinálna.
-Csak tudod nagyon hiányzik Matti. Még sose hagytam egyedül ilyen hosszú időre.-próbáltam hazudni, de nem sikerült.
-Rosaline Lambrick, engem nem versz át. 9 éve ismerlek annyira, hogy tudjam, hogy az miatt a mocsok Raikkönen miatt sírsz.-ahogy gondoltam, nagyon dühösen beszélt.-Kitekerem a nyakát! Mit csinált már megint?-lágyult el végére a hangja én meg belekezdtem a mesélésbe.
-És most meg itt bőgök egy padon, mint egy ötéves.-szipogtam a végét.
Erre ő átölelt és nyugtatólag simogatni kezdte a hátamat. Vagy úgy öt perce lehettünk így mire ő is megszólalt.
-Mikor lesz már ennek vége? Én azt akarom, hogy te boldog legyél. Kérlek felejtsd már el azt az embert. Miért kínzod magad egy olyan ember miatt, aki nem szeret, minthogy körülnéznél és észrevennél bizonyos dolgokat-mondta halkan, miközben a szemembe nézett.
Egyáltalán nem értettem, hogy miért mondta most ezt nekem.
-Ezzel mire célzol Jens?-kérdeztem meg tőle, mire ő nem válaszolt.
Viszont az arca egyre csak közeledett felém. Utána már csak arra eszméltem fel, hogy az ajka az enyémen van és engem csókol. Nem csókoltam vissza, szinte olyan sokkot kaptam, hogy reagálni se tudtam. És ezzel nem arra célzok, hogy nem volt jó a csók, mert azt be kell vallani, hogy ez a pasi igenis tud csókolni. Sokkal inkább az volt itt a gond, hogy aki megcsókolt az 9 éve a barátom. Az eddig is összekuszálódott érzelmeimet most ő tovább bonyolította.
-Hát erre céloztam-mosolygott rám- Tudod múltkor, amikor Jessica szakított velem azt vágta a fejemhez, hogy te sokkal jobban érdekelsz engem mint ő. Előszr tagadtam a dolgot, de aztán rájöttem, hogy te igenis nagyon fontos vagy nekem...rájöttem, hogy azalatt a sok-sok év alatt belédszerettem.
-Hűű...Jenson...ez...én..-csak hebegni tudtam az előbbi vallomás után. Utoljára ilyet nekem Kimi mondott, amikor bevallotta, hogy szerelmes belém.
-Tudom, hogy te nem vagy szerelmes belém és nem is erőltetek semmit . Én csak arra kérlek, hogy próbáld meg velem. Meg szeretném neked mutatni, hogy van másfajta férfi is Raikkönenen kívül. Én ígérem, hogy vigyázok rád is és Mattira is. Hiszen én úgy szeretem őt is, mintha a fiam lenne. Igérem, hogy amíg mellettem vagy, miattam nem fogsz sírni...én nem csaplak be.-sorolta fel az érveit maga mellett.
Nem tudtam jelen pillanatban, hogy mit is érzek Jenson iránt. De azt tudtam, hogy annyira aranyos volt miközben maga mellett kampányolt...és azt mondta, hogy úgy szereti Mattit, mintha a fia lenne.
-Próbáljuk meg-mondtam neki
-Mi?-kérdezte hitetlen arccal.
-Mondom próbáljuk meg így ketten. Azt nem mondom, hogy szerelmes vagyok beléd...de remélem, hogy idővel ez változni fog. Te egy nagyon jó ember vagy és megérdemled, hogy boldog légy. És ha ezt mellettem találod meg, akkor legyen-mondtam, mire ő felkapott és megpörgetett a levegőben.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm-mondta, majd megcsókolt.
Az örömködés után kézenfogva visszamentünk a hotelba. Tényleg örültem, hogy Jenson boldog és lehet, hogy neki van igaza. Lehet, hogy nekem egy másik férfi mellett van az igazi helyem...
U.i.: A részhez nagy ihletett adott ez a szám:) http://www.youtube.com/watch?v=qw7imn8uv6M
2012. április 14., szombat
Ismételten egy díj ...
Helloka!
Még nem résszel jöttünk. A blog kapott egy újabb díjat Zombori Brigi-től....nagyon-nagyon szépen köszönjük Brigi! :):):)
http://aszerelemjegesutjan.blogspot.com/
http://mertszeretem-yew.blogspot.com/
http://icemanstory.blogspot.com/
http://szaguldoszerelem.blogspot.com/
Még nem résszel jöttünk. A blog kapott egy újabb díjat Zombori Brigi-től....nagyon-nagyon szépen köszönjük Brigi! :):):)
Szabályok:
1. Tedd ki a képet a blogodra.
2. Köszönd meg annak akitől kaptad.
3. Írj hat dolgot magadról.
4. Küldd tovább 5 blogírónak.
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon.
És most újra magunkról:
1. A múltkor vesztünk össze évek óta először....de szerencsérre már szent a béke :)
2. Már nem nagyon tudunk mit írni magunkról.
3. Ma Nico megszerezte élete első pole-ját és irtó büszkék vagyunk rá.
4. Már tudjuk, hogy körülbelül mi fog történni a történetben.
5. Szinte fel se tudjuk fogni, hogy már ennyi díjat kapott a történet...eszméletlen :D:D:D
6.Szeretnénk minél sűrűbben felrakni a részeket, de ez nem mindig sikerül...de azért igyekezünk. Előre is bocsi a késésekért :(.
Díjazottjaink:
http://raicingcircusforma1.blogspot.com/http://aszerelemjegesutjan.blogspot.com/
http://mertszeretem-yew.blogspot.com/
http://icemanstory.blogspot.com/
http://szaguldoszerelem.blogspot.com/
2012. április 8., vasárnap
10.
Szijjasztok!
Tudjuk ez a rész nem olyan hosszú de reméljük attól még kapunk pár komit és hogy tetszeni fog.
Amint tudjuk hozzuk a frisset.
Puszi
R&A
Tudjuk ez a rész nem olyan hosszú de reméljük attól még kapunk pár komit és hogy tetszeni fog.
Amint tudjuk hozzuk a frisset.
Puszi
R&A
***Nico szemszög***
Sose gondoltam volna, hogy igaz az a mondás, hogy az ember élete gyökeresen megváltozhat egy nap alatt. El se hittem volna ha velem nem történik meg. De megtörtént. Egy nap az én drága unokatestvérem Riina felhívott, hogy hozzám szeretne költözni mivel Kimi megcsalta Jennivel. Rögtön mondtam, hogy várom. Attól a naptól pedig az életem is más lett. Életet hozott az én szürke napjaimba. És hát azóta még híztam is ez az egy hátránya volt egy ideig a dolognak. Mivel eddig olyan kaján éltem amit valahonnan rendeltem ezért simán tudtam tartani a súlyomat de azóta többet kell tornáznom, mivel ő olyan jól főz, hogy csak na. Mikor hozzám költözött pár hónap után kiderült, hogy nem sokáig leszünk ketten mivel Kimitől gyereket vár. Nagyon örültünk a kis krapeknak. Kimi ha tudná, hogy mit veszített azzal, hogy ezt tette tuti falba verné a fejét. Igaz, hogy pár év után elköltöztek de szerencsére nem mentek messzire, csak a szomszédba. Nem örültem hogy elmennek de Riina azt hitte,így,hogy megszületett Matti így már a terhemre vannak pedig nem is. Én örültem neki. Volt kivel játszani és nem is unatkoztam. Mindig megkaptam Riinától,hogy néha rosszabb vagyok mint Matti. Hát igen imádtam a gyerekkel játszani. Néha olyan voltam mint egy kisgyerek. De én vállalom is,hogy néha gyerekként viselkedek. De most ezen mit tagadjak. Ahogy az én kedves anyukám mondaná gyermekded lélek vagyok. Főleg ha édességről van szó. Ami szerintem érthető is mivel a pilóták sose ehettek sokat főleg nem házi sütikből ami tele van cukorral. Szóval ha néha hazamegyek akkor tuti, hogy felfalok minden sütit amit találok. Igaz Riina is istenien sütött szóval így, hogy elköltöztek a szomszédba nem volt sok változás jóformán csak az éjszakát töltöttük külön lakásba mivel a keresztfiam is imádott és hát Riina is szeret. Jó de engem ki nem? Mikor már Matti annyi idős volt, hogy képes volt felfogni a dolgokat Riina rögtön elmesélte neki a dolgokat. Hogy ki az apukája és miért változtatott nevet, hogy milyen gonosz barátai voltak vagyis volt és miért van most itt és miért nem Kimivel. Matti jól viselte a dolgokat. Riina sose tiltotta hogy találkozzon az apjával de Matti volt az aki nem akarta őt látni. Ő döntött úgy, hogy neki nem kell ilyen apa. Aki erre volt képes. Szóval boldogan éltünk. Riina boldog volt a felszínen mert tudtam,hogy szíve mélyén még mindig szereti őt akármennyire is tagadja. Matti örült,hogy egy ilyen család veszi körül. Hogy attól hogy az apja ezt tette attól még a nagyapja az idősebb Matti szerette és sokszor meglátogatta. Én meg örültem hogy van egy ilyen aranyos keresztfiam aki mellesleg még okos is. Mikor Rii bejelentette,hogy elmegy dolgozni elsőnek azt hittem talált valami állást szakácsként addig amíg nem nyílik meg a saját étterme de tévedtem. Pedig elsőnek mindenki boldog volt,hogy nem fog itthon szenvedni a magányba és valami szuper állást talált itt a közelbe de tévedtünk. Az öröm egy röpke pillanat alatt elszállt. „Nico, Matti remélem nem fogtok megharagudni de a következő szezontól én leszek Kimi új sajtósa. „ gondoltam vissza arra a mondatra amitől az életünk új fordulatot vett. Megint. Matti nagyon mérges lett. „ Nem tudom miért kell pont nála dolgoznod. Eddig is megvoltunk nélküle.” vágta Rii fejéhez és ott hagyta. Emlékszem Riina nagyon kiborult arra se volt ereje,hogy a gyerek után fusson. Má egy ideje futottam mikor utolértem.
-Te gyerek kitől örökölted ezt a jó kondit?- kérdeztem lihegve
-Mivel apám nincs ezért anyámtól. mondta dühösen mikor kiborult. - Mér kell pont ott dolgoznia? Nem el vagyunk nélküle? Ha én el vagyok apa nélkül akkor most miért kell ezt tennie. Tudom sok mindent tettek anyuval és,hogy megérdemelnék a bosszút de régen volt el kéne felejtenie. - kezdett el sírni.
-Krapek ne sírj. Énis totál hülyeségnek tartom ezt az egészet de szerintem anyádat is meg lehet érteni. Elmesélte, hogy min ment keresztül. Te nem voltál vele mikor szenvedett. És ezzel nem arra célzok, hogy valamiről is te tehetnél mert nem te hanem az az ember aki az apád. De figyelj megleszünk mi ketten majd bulizgatunk, és nyugi még éheztetni se foglak. Majd főzünk együtt.-mondtam.
-Ettől féltem. Te meg a főzés. Inkább éhezek.-vágta rá mosolyogva.
-Ne gonoszkodj tudok főzni csak nem szeretek. – duzzogtam.
- Ahha mit is tudsz tésztát tésztával?- szemtelenkedett.
- Nem elég ,hogy gonosz még szemtelen is. De vigyázz attól hogy szemtelen vagy még én foglak eltartani. Szóval én vissza vennék a helyedben.-nevettem- Na de gyere menjünk vissza.
Mire visszaértünk már Sebastian is nálunk leledzett.
-Szevasz haver. Figyelj kérhetnék valamit?- támadtam rá rögtön
- Na mond.
-Kérlek vidd át kicsit hozzám Mattit akarok beszélni Rose-zal.-mondtam neki mire csak bólintott.
-Pajti picit gyere velem! Nico megkért, hogy hozzuk át a gépjét valamit meg akar mutatni.-kérte Seb nem sok sikerrel.
-Keresztapu ne legyél lustaa hozd át te.- mondta. de némi töprengés után megszólalt. – Vagy tudod mit ha megkapom az epres-áfonyás fagyidat a mélyhűtőből akkor áthozzuk.
-Öcsi te mikor turkáltál a fagyasztómba? Direkt mélyre raktam. De tudod mit tied lehet.- amint becsukták az ajtót Riina rám támadt.
-Na ne kímélj.
-Nem jó neked ez a nyugalom ami körül vesz minket? Miért kell Kiminek dolgoznod? Matti tudod, hogy kiakadt? Még sírt is. Sose láttam ennyire sírni ahogy ma délután. Benne is mindent felbolygatsz.De mielőtt bármit is mondanál befejezem. Mikor ideköltöztél tudod hogy betudtam volna verni annak az embernek a képét mert nem bírtam nézni ahogy szenvedsz. De mindig is számíthattál rám és ezután hogy ott fogsz dolgozni is nyugodtan gyere hozzám mior baj van. Én itt leszek neked mindig.-fejeztem be.
Némi hallgatás után odajött és megölelt kaptam az arcomra egy puszit és visszahuppant mellém.
-Szeretem. Felfoghatatlan, hogy miért de szeretem a szivem mélyén. De a gyűlölet erősebb. Látni akarom őt úgy szenvedni ahogy én szenvedtem. És köszönöm hogy mellettem vagy és támogatsz.-mondta és bement a konyhába mivel Sebiék is visszajöttek.
-Te gyerek kitől örökölted ezt a jó kondit?- kérdeztem lihegve
-Mivel apám nincs ezért anyámtól. mondta dühösen mikor kiborult. - Mér kell pont ott dolgoznia? Nem el vagyunk nélküle? Ha én el vagyok apa nélkül akkor most miért kell ezt tennie. Tudom sok mindent tettek anyuval és,hogy megérdemelnék a bosszút de régen volt el kéne felejtenie. - kezdett el sírni.
-Krapek ne sírj. Énis totál hülyeségnek tartom ezt az egészet de szerintem anyádat is meg lehet érteni. Elmesélte, hogy min ment keresztül. Te nem voltál vele mikor szenvedett. És ezzel nem arra célzok, hogy valamiről is te tehetnél mert nem te hanem az az ember aki az apád. De figyelj megleszünk mi ketten majd bulizgatunk, és nyugi még éheztetni se foglak. Majd főzünk együtt.-mondtam.
-Ettől féltem. Te meg a főzés. Inkább éhezek.-vágta rá mosolyogva.
-Ne gonoszkodj tudok főzni csak nem szeretek. – duzzogtam.
- Ahha mit is tudsz tésztát tésztával?- szemtelenkedett.
- Nem elég ,hogy gonosz még szemtelen is. De vigyázz attól hogy szemtelen vagy még én foglak eltartani. Szóval én vissza vennék a helyedben.-nevettem- Na de gyere menjünk vissza.
Mire visszaértünk már Sebastian is nálunk leledzett.
-Szevasz haver. Figyelj kérhetnék valamit?- támadtam rá rögtön
- Na mond.
-Kérlek vidd át kicsit hozzám Mattit akarok beszélni Rose-zal.-mondtam neki mire csak bólintott.
-Pajti picit gyere velem! Nico megkért, hogy hozzuk át a gépjét valamit meg akar mutatni.-kérte Seb nem sok sikerrel.
-Keresztapu ne legyél lustaa hozd át te.- mondta. de némi töprengés után megszólalt. – Vagy tudod mit ha megkapom az epres-áfonyás fagyidat a mélyhűtőből akkor áthozzuk.
-Öcsi te mikor turkáltál a fagyasztómba? Direkt mélyre raktam. De tudod mit tied lehet.- amint becsukták az ajtót Riina rám támadt.
-Na ne kímélj.
-Nem jó neked ez a nyugalom ami körül vesz minket? Miért kell Kiminek dolgoznod? Matti tudod, hogy kiakadt? Még sírt is. Sose láttam ennyire sírni ahogy ma délután. Benne is mindent felbolygatsz.De mielőtt bármit is mondanál befejezem. Mikor ideköltöztél tudod hogy betudtam volna verni annak az embernek a képét mert nem bírtam nézni ahogy szenvedsz. De mindig is számíthattál rám és ezután hogy ott fogsz dolgozni is nyugodtan gyere hozzám mior baj van. Én itt leszek neked mindig.-fejeztem be.
Némi hallgatás után odajött és megölelt kaptam az arcomra egy puszit és visszahuppant mellém.
-Szeretem. Felfoghatatlan, hogy miért de szeretem a szivem mélyén. De a gyűlölet erősebb. Látni akarom őt úgy szenvedni ahogy én szenvedtem. És köszönöm hogy mellettem vagy és támogatsz.-mondta és bement a konyhába mivel Sebiék is visszajöttek.
2012. április 7., szombat
9.
Sziasztok!
Tudjuk, hogy nagyon sokat késtünk a frissel, de mostanában szarakodik a blogspot és nem tudunk bejelentkezni. :(
Reméljük tetszeni fog a rész és kapunk egy-két komit is
Ez valami lehetetlen, már vagy két órája pakolok és még mindig nem fejeztem be.
Ugyanis ma megyünk az Ausztrál nagydíjra...az első futamra.
Őszintén megmondva félek....méghozzá két okból is. Az egyik, hogy mint sajtós most fogok először élesben dolgozni. Interjúk, megbeszélések, fotózások, millió ujságíró és akkor még csak a legfelszínesebb dolgokat említettem. Egy kívülálló el sem tudná képzelni, hogy ránk sajtósokra mennyi felelősség hárul...
A másik dolog amitől félek, az pedig az, hogy újra látom Kimit. Azóta az ominózus este óta nem sokat beszélgettünk egymással, két rövid interjú alatt voltam vele Zürichben, de amikor vége lett az interjúnak, mindketten mentünk a magunk dolgára.
- Végre ez is megvan-sóhajtottam fel megkönnyebbülten, amikor behúztam az utolsó bőröndöm cipzárját.
Utána úgy döntöttem, hogy a maradék időt csakis a fiammal töltöm. Éppen lefelé mentem a lépcsőkön, amikor csengettek. Olyan ismerős volt a helyzet....csak remélni mertem, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát és nem Jenni az.
Gyorsan lefutottam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót. Szerencsére nem kellett meglepődnöm, ugyanis Kimi apukája állt az ajtóban. Ő ajánlotta fel nekünk, hogy a futamok alatt eljön Svájcba és vigyáz az unokájára.
-Szia Matti!-adtam neki két puszit-Hogy – hogy ilyen korán? Igazán szólhattál volna, hogy melyik géppel jössz...vagy én vagy Nico kiment volna érted.
-Tudom lányom, de Paulának azt mondtam, hogy Kimihez jövök a kutyájára vigyázni. Kimi jött ki értem a reptérre. De ne aggódj végig itt leszek az unokámmal...csak néha majd átugrok ránézni a házra és adok kaját a kutyának.
Senki ne lepődjön meg azon, hogy lányomnak szólított. Mindig is annak szólított, már akkor is amikor Kimivel még csak kezdetleges volt a kapcsolatunk. Valahogy Mattival mindig is nagyon jó viszonyunk volt...megmerem kockáztatni, hogy perpillanat őt tekintem az apámnak. De azután, hogy az apám se hitt nekem, senki se várja el tőlem, hogy szeressem.
-Tudom, hogy nem hagynád magára az unokádat.-mosolyogtam a büszke nagypapára- Matti...megjött a nagypapi!-kiáltottam ki az udvarra, ahol játszott a fiam.
- Már megyek anyuuu!-kiáltotta, valahonnan...szerintem Nico udvarán volt.
Két perccel később már be is vetődött a teraszajtón, végül nagyapja nyakában kötött ki.
-Matti, azért a papát hagyd életben-nevettem, mert már vagy negyed órája ölelgette.
Miután kiörülte magát azért rájött, hogy én nemsokára itt hagyom őket. Persze volt egy kis pityergés, de az én fiam nagyon okos és úgy fogta fel a dolgokat, hogy majd hozok neki valami ajándékot.
Olyan gyorsan eltelt az idő, ami még maradt, hogy már csak azt vettem észre, hogy a taxiban ülök a reptér felé. Éppen el voltam merülve a gondolataimban, amikor megcsörrent a mobilom. Ránéztem a kijelzőre és láttam, hogy Kimi az.
-Igen? Valami baj van Kimi?- kérdeztem.
-Nincs semmi, csak hívtalak, hogy hol vagy.
-Ne aggódj…már itt vagyok a reptér előtt. Már megyek…szia-raktam le, majd kifizettem a taxit és a többiek keresésére indultam.
Nemsokára meg is láttam a Red Bull csapatot. Persze már messziről lehetett hallani, ahogy Seb és a szerelők szórják az idióta poénjaikat.
-Szia Rose!-köszönt Christian
-Hello főnök! Kimi merre? Jó lenne tisztázni a hétvége interjúit-mondtam, majd a főnök az egyik sarok felé mutatott.
Meg is találtam az említettet, de valaki más is volt mellette. És ki? Hát mitadisten elkíséri a futamra a drágalátos felesége. Igazán kíváncsi vagyok a reakciójára…hogy mit fog szólni hozzám. Ugyanis ő tudja, hogy én kivagyok.
-Sziasztok!-megpróbáltam a lehető legjobb kedvvel odamenni hozzájuk
Ahogy Jenni meglátott még a szó is beléfagyott.
-Hello-köszönt Kimi –Ő a feleségem Jenni-mutatta be nekem nem nagy kedvvel. Mint aki úgy mellékesen megjegyez valami semmi dolgot.
Na ez azért meglepett….szóval ezek szerint nem olyan nagy az egyetértés közötttük- De a múltkor azt mondtad, hogy ismeritek egymást nem???
-De…egyszer együtt voltunk egy lovasversenyen és aztán onnan ismerjük egymást. Ugye Jenni???-mosolyogtam rá a lehető legnagyobb mosolyommal.
Ő meg szinte fel tudott volna robbanni. Azért kellett pár perc ahhoz, hogy meg tudjon szólalni. Szerintem nem számított arra, hogy hazudni fogok.
-Igen, ott ismertük meg egymást –szűrte ki a fogai között halkan.
-Emberek örülök hogy ismerkedtek, de gyertek mert nélkületek fog felszállni a gép-jött oda a főnök, majd elindultunk a kis csapatunk után.
Úgy élveztem most a helyzetet, hogy látom Jennit idegeskedni. A gépen is direkt a lehető legmesszebbre ültem tőlük. Szinte már eltudtam képzelni, ahogy vörösödik a feje J
Az úton szinte semmit se csináltam. Olyan 10 percig beszélgethettem a mellettem ülő szerelővel, majd utána zenét hallgattam. A következő dolog amire felfigyeltem órák múlva, hogy mindenki száll le a gépről.
-Neked nincs kedved jönni???-vette ki David (az újonnan megismert szerelő) az egyik fülhallatót a fülemből, mire elmosolyodtam.
-Hát nagy kedvem nincs hozzá …De azthiszem muszáj lesz-sóhajtottam fel színpadiasan-Mégse maradhat sajtós nélkül a Jégember. Tudod nehogy itt nekem elolvadjon- mondtam mire mindketten felnevettünk, majd végre leszálltunk a repülőről.
Nos az első tapasztalatom Ausztráliával az hogy meleg van. Na jóóó nem a negyven fokos kánikula, de a mostani Európához képest meleg van. Míg otthon még csak gyenge koratavasz van…addig itt a meleg késő nyár. Meg hát én finn is vagyok, szóval nagyon nem csípem a hirtelen meleget.
-Innen merre?-siettem oda a főnökhöz, ugyanis nem nagyon tudtam, hogy most először a szállodába megyünk vagy rögtön a pályára.
- Hát ha túlverekedtétek magatokat az újságírókon, akkor találkozunk a szállodában-mosolygott rám.
Nem mondott hülyeséget Horner, ugyanis amint lekeveredtünk a csomagjainkkal együtt a gépről, a várócsarnokban legalább 50 firkász volt. Na nekem most kezdődött el a munkám. Oda is mentem Kimihez, aki szintén nem volt oda ezekért az emberekért. Persze nem hiányozhatott az oldaláról az a liba se.
-Rose…muszááj ezt???-kérdezte kétségbeesett arccal Kims.
Megmosolyogtatott az arckifejezése. Pont olyan mint Matti, amikor valamiért könyörög.
-Tudod mit? Egyezséget ajánlok. Ha adsz odakint néhány rajongódnak autogrammot akkor én elrendezem az újságírókat. Megfelel?
- Megfogtam az isten lábát veled, ez egy tökéletes alku. Egy Angyal vagy Rosie…imádlak!-mondta már felélénkülten.
Azért megjegyzem, hogy az utolsó mondatára fülig elvörösödtem.
-Nem is tudtam, hogy ti ilyen jóban vagytok. Hirtelen már Rosie-nak hívod. Egyébként meg miért nem mehetünk egyenesen a szállodába-szólalt meg gúnyosan Jenni is, nehogy már kimaradjon valamiből is.
-Jenni, nyugodj le! Mi most ide dolgozni jöttünk és nem nyaralni. Lehet, hogy neked ez pihenés, de Rose-nak és nekem ez a munkánk-szólt rá Kimi a feleségére.
-Aha…a munkátok-hogy én egyszer még megtépem emiatt a hangsúly miatt.
-Na jó, ne toporogjunk egyhelyben, menjünk-mondtam, mire elindultunk a firkászok irányába.
Persze ahogy a közelükbe értünk, rögtön letámadták a pilótát. Engem valahogy figyelembe se vettek és félrelöktek. El se tudom képzelni, hogy mennyi pénzt kaphat az az újságíró, aki elkészítheti az első interjút a visszatérő Jégemberrel.
-Kimi milyen a Red Bull-lal visszatérni?-kérdezte az egyik, persze Ő már kezdett feszült lenni, de nem is csodálom, szinte az ember arcába másznak ezek a firkászok.
-Mondtam, hogy nem nyilatkozok-mondta Ő és próbált szabadulni.
-És a felesége örült a visszatérésének?-basszus mennyire pofátlanok ezek.
Na nálam itt volt az a pont, amikor már muszáj volt közbeavatkoznom.
-Na idefigyeljenek. Mr. Räikkönen nem köteles maguknak interjút adni. Hagyják tiszteletben a magánéletét és tűnjenek el innen!-itt emeltem meg a hangom. Nem tudják, hogy kivel húztak ujjat ezek.
-Miért, ki maga, Teréz Anya?-kérdezte pofátlanul az egyik.
-Az még nem vagyok, viszont én vagyok Kimi sajtósa és ha nem haggyák őt békén, akkor esküszöm kitiltatom magukat a pályáról és a hétvége folyamán nem készíthetnek még egy képet se a pilótáról. A gyengébbek kedvéért elmondanám, hogy azért találták ki a csütörtöki sajtótájékoztatót, hogy akkor tehessék fel ezeket a kérdéseket. Világos voltam, vagy beszéljük meg Mr. Ecclestone-nal az ügyet???- persze amikor kimondtam a nevet hirtelen síri csönd lett. Majd elkezdett minden újságíró szépen csendben távozni-Én is így gondoltam uraim. Tudtam, hogy együtt lehet magukkal működni.-mondtam a végét, majd tapsolást hallottam meg a hátam mögül.
Hátrafordultam, és a főnököt láttam ott.
-Tudtam, hogy te leszel a tökéletes sajtós Kimi számára. Gratulálok Rose, szép munka volt.-fogott velem kezet majd el is indultunk a kijárat felé.
Ahogy gondoltam a rajongók ott várták Őt. Ők nem voltak olyan pofátlanok, de azért szerettek volna egy autogrammot a kedvencüktől, amit meg is értettem. Persze az előbbi jelenet után nem várhattam el Kimitől, hogy autogrammokat osztogasson.
De Ő megint meglepett és ahelyett hogy beszállt volna az autóba, Ő odament a rajongókhoz és autogrammokat osztogatott és még fényképezkedett is. Ez nem vall Rá…de megcsinálta és én nagyon büszke vagyok ezért rá.
Mit ne mondjak eléggé elhúzódott a dolog és sajnos közben kénytelen voltam elviselni Jennit is magam mellett. Addig még jó volt, amíg valami barátnőjével telefonált, de aztán jött a neheze.
-Azt hiszed hülyét csinálsz belőlem Riina? Tudom, hogy te vagy az. Engem nem tudsz átverni.-vonszolt egy olyan helyre, ahonnan Kimi biztosan nem látott minket.
Szerintem azt hitte, hogy meg fogok ijedni tőle, de ez helyett lesöpörtem magamról a kezét és én vettem át az irányítást.
-Nem is akarlak átverni Jenni...-rámosolyogtam- De én a helyedben nem nagyon pattognék, mert akkor véletlenül eljár a szám és elmondom Kiminek, hogy milyen is az ő drágalátos kis felesége.-na most láttam meg először életemben az arcán a félelmet.
Palástolni akarta azt a félelmet, de én már elég jól ismertem őt ahhoz..hogy olvasni tudjak a szeméből.
-Akkor miért jöttél??? Mi ezzel a célod?
-Mindent a maga idejében barátnőm. Hidd el nem fogsz kimaradni a történésekből-mondtam neki gúnyosan majd visszamentem Kimihez...
U.i.: Kicsit lejjebb megtalálhatjátok a legújabb díjunkat...mégegyszer köszi csajok!!!
Tudjuk, hogy nagyon sokat késtünk a frissel, de mostanában szarakodik a blogspot és nem tudunk bejelentkezni. :(
Reméljük tetszeni fog a rész és kapunk egy-két komit is
Puszaaa
R&AEz valami lehetetlen, már vagy két órája pakolok és még mindig nem fejeztem be.
Ugyanis ma megyünk az Ausztrál nagydíjra...az első futamra.
Őszintén megmondva félek....méghozzá két okból is. Az egyik, hogy mint sajtós most fogok először élesben dolgozni. Interjúk, megbeszélések, fotózások, millió ujságíró és akkor még csak a legfelszínesebb dolgokat említettem. Egy kívülálló el sem tudná képzelni, hogy ránk sajtósokra mennyi felelősség hárul...
A másik dolog amitől félek, az pedig az, hogy újra látom Kimit. Azóta az ominózus este óta nem sokat beszélgettünk egymással, két rövid interjú alatt voltam vele Zürichben, de amikor vége lett az interjúnak, mindketten mentünk a magunk dolgára.
- Végre ez is megvan-sóhajtottam fel megkönnyebbülten, amikor behúztam az utolsó bőröndöm cipzárját.
Utána úgy döntöttem, hogy a maradék időt csakis a fiammal töltöm. Éppen lefelé mentem a lépcsőkön, amikor csengettek. Olyan ismerős volt a helyzet....csak remélni mertem, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát és nem Jenni az.
Gyorsan lefutottam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót. Szerencsére nem kellett meglepődnöm, ugyanis Kimi apukája állt az ajtóban. Ő ajánlotta fel nekünk, hogy a futamok alatt eljön Svájcba és vigyáz az unokájára.
-Szia Matti!-adtam neki két puszit-Hogy – hogy ilyen korán? Igazán szólhattál volna, hogy melyik géppel jössz...vagy én vagy Nico kiment volna érted.
-Tudom lányom, de Paulának azt mondtam, hogy Kimihez jövök a kutyájára vigyázni. Kimi jött ki értem a reptérre. De ne aggódj végig itt leszek az unokámmal...csak néha majd átugrok ránézni a házra és adok kaját a kutyának.
Senki ne lepődjön meg azon, hogy lányomnak szólított. Mindig is annak szólított, már akkor is amikor Kimivel még csak kezdetleges volt a kapcsolatunk. Valahogy Mattival mindig is nagyon jó viszonyunk volt...megmerem kockáztatni, hogy perpillanat őt tekintem az apámnak. De azután, hogy az apám se hitt nekem, senki se várja el tőlem, hogy szeressem.
-Tudom, hogy nem hagynád magára az unokádat.-mosolyogtam a büszke nagypapára- Matti...megjött a nagypapi!-kiáltottam ki az udvarra, ahol játszott a fiam.
- Már megyek anyuuu!-kiáltotta, valahonnan...szerintem Nico udvarán volt.
Két perccel később már be is vetődött a teraszajtón, végül nagyapja nyakában kötött ki.
-Matti, azért a papát hagyd életben-nevettem, mert már vagy negyed órája ölelgette.
Miután kiörülte magát azért rájött, hogy én nemsokára itt hagyom őket. Persze volt egy kis pityergés, de az én fiam nagyon okos és úgy fogta fel a dolgokat, hogy majd hozok neki valami ajándékot.
Olyan gyorsan eltelt az idő, ami még maradt, hogy már csak azt vettem észre, hogy a taxiban ülök a reptér felé. Éppen el voltam merülve a gondolataimban, amikor megcsörrent a mobilom. Ránéztem a kijelzőre és láttam, hogy Kimi az.
-Igen? Valami baj van Kimi?- kérdeztem.
-Nincs semmi, csak hívtalak, hogy hol vagy.
-Ne aggódj…már itt vagyok a reptér előtt. Már megyek…szia-raktam le, majd kifizettem a taxit és a többiek keresésére indultam.
Nemsokára meg is láttam a Red Bull csapatot. Persze már messziről lehetett hallani, ahogy Seb és a szerelők szórják az idióta poénjaikat.
-Szia Rose!-köszönt Christian
-Hello főnök! Kimi merre? Jó lenne tisztázni a hétvége interjúit-mondtam, majd a főnök az egyik sarok felé mutatott.
Meg is találtam az említettet, de valaki más is volt mellette. És ki? Hát mitadisten elkíséri a futamra a drágalátos felesége. Igazán kíváncsi vagyok a reakciójára…hogy mit fog szólni hozzám. Ugyanis ő tudja, hogy én kivagyok.
-Sziasztok!-megpróbáltam a lehető legjobb kedvvel odamenni hozzájuk
Ahogy Jenni meglátott még a szó is beléfagyott.
-Hello-köszönt Kimi –Ő a feleségem Jenni-mutatta be nekem nem nagy kedvvel. Mint aki úgy mellékesen megjegyez valami semmi dolgot.
Na ez azért meglepett….szóval ezek szerint nem olyan nagy az egyetértés közötttük- De a múltkor azt mondtad, hogy ismeritek egymást nem???
-De…egyszer együtt voltunk egy lovasversenyen és aztán onnan ismerjük egymást. Ugye Jenni???-mosolyogtam rá a lehető legnagyobb mosolyommal.
Ő meg szinte fel tudott volna robbanni. Azért kellett pár perc ahhoz, hogy meg tudjon szólalni. Szerintem nem számított arra, hogy hazudni fogok.
-Igen, ott ismertük meg egymást –szűrte ki a fogai között halkan.
-Emberek örülök hogy ismerkedtek, de gyertek mert nélkületek fog felszállni a gép-jött oda a főnök, majd elindultunk a kis csapatunk után.
Úgy élveztem most a helyzetet, hogy látom Jennit idegeskedni. A gépen is direkt a lehető legmesszebbre ültem tőlük. Szinte már eltudtam képzelni, ahogy vörösödik a feje J
Az úton szinte semmit se csináltam. Olyan 10 percig beszélgethettem a mellettem ülő szerelővel, majd utána zenét hallgattam. A következő dolog amire felfigyeltem órák múlva, hogy mindenki száll le a gépről.
-Neked nincs kedved jönni???-vette ki David (az újonnan megismert szerelő) az egyik fülhallatót a fülemből, mire elmosolyodtam.
-Hát nagy kedvem nincs hozzá …De azthiszem muszáj lesz-sóhajtottam fel színpadiasan-Mégse maradhat sajtós nélkül a Jégember. Tudod nehogy itt nekem elolvadjon- mondtam mire mindketten felnevettünk, majd végre leszálltunk a repülőről.
Nos az első tapasztalatom Ausztráliával az hogy meleg van. Na jóóó nem a negyven fokos kánikula, de a mostani Európához képest meleg van. Míg otthon még csak gyenge koratavasz van…addig itt a meleg késő nyár. Meg hát én finn is vagyok, szóval nagyon nem csípem a hirtelen meleget.
-Innen merre?-siettem oda a főnökhöz, ugyanis nem nagyon tudtam, hogy most először a szállodába megyünk vagy rögtön a pályára.
- Hát ha túlverekedtétek magatokat az újságírókon, akkor találkozunk a szállodában-mosolygott rám.
Nem mondott hülyeséget Horner, ugyanis amint lekeveredtünk a csomagjainkkal együtt a gépről, a várócsarnokban legalább 50 firkász volt. Na nekem most kezdődött el a munkám. Oda is mentem Kimihez, aki szintén nem volt oda ezekért az emberekért. Persze nem hiányozhatott az oldaláról az a liba se.
-Rose…muszááj ezt???-kérdezte kétségbeesett arccal Kims.
Megmosolyogtatott az arckifejezése. Pont olyan mint Matti, amikor valamiért könyörög.
-Tudod mit? Egyezséget ajánlok. Ha adsz odakint néhány rajongódnak autogrammot akkor én elrendezem az újságírókat. Megfelel?
- Megfogtam az isten lábát veled, ez egy tökéletes alku. Egy Angyal vagy Rosie…imádlak!-mondta már felélénkülten.
Azért megjegyzem, hogy az utolsó mondatára fülig elvörösödtem.
-Nem is tudtam, hogy ti ilyen jóban vagytok. Hirtelen már Rosie-nak hívod. Egyébként meg miért nem mehetünk egyenesen a szállodába-szólalt meg gúnyosan Jenni is, nehogy már kimaradjon valamiből is.
-Jenni, nyugodj le! Mi most ide dolgozni jöttünk és nem nyaralni. Lehet, hogy neked ez pihenés, de Rose-nak és nekem ez a munkánk-szólt rá Kimi a feleségére.
-Aha…a munkátok-hogy én egyszer még megtépem emiatt a hangsúly miatt.
-Na jó, ne toporogjunk egyhelyben, menjünk-mondtam, mire elindultunk a firkászok irányába.
Persze ahogy a közelükbe értünk, rögtön letámadták a pilótát. Engem valahogy figyelembe se vettek és félrelöktek. El se tudom képzelni, hogy mennyi pénzt kaphat az az újságíró, aki elkészítheti az első interjút a visszatérő Jégemberrel.
-Kimi milyen a Red Bull-lal visszatérni?-kérdezte az egyik, persze Ő már kezdett feszült lenni, de nem is csodálom, szinte az ember arcába másznak ezek a firkászok.
-Mondtam, hogy nem nyilatkozok-mondta Ő és próbált szabadulni.
-És a felesége örült a visszatérésének?-basszus mennyire pofátlanok ezek.
Na nálam itt volt az a pont, amikor már muszáj volt közbeavatkoznom.
-Na idefigyeljenek. Mr. Räikkönen nem köteles maguknak interjút adni. Hagyják tiszteletben a magánéletét és tűnjenek el innen!-itt emeltem meg a hangom. Nem tudják, hogy kivel húztak ujjat ezek.
-Miért, ki maga, Teréz Anya?-kérdezte pofátlanul az egyik.
-Az még nem vagyok, viszont én vagyok Kimi sajtósa és ha nem haggyák őt békén, akkor esküszöm kitiltatom magukat a pályáról és a hétvége folyamán nem készíthetnek még egy képet se a pilótáról. A gyengébbek kedvéért elmondanám, hogy azért találták ki a csütörtöki sajtótájékoztatót, hogy akkor tehessék fel ezeket a kérdéseket. Világos voltam, vagy beszéljük meg Mr. Ecclestone-nal az ügyet???- persze amikor kimondtam a nevet hirtelen síri csönd lett. Majd elkezdett minden újságíró szépen csendben távozni-Én is így gondoltam uraim. Tudtam, hogy együtt lehet magukkal működni.-mondtam a végét, majd tapsolást hallottam meg a hátam mögül.
Hátrafordultam, és a főnököt láttam ott.
-Tudtam, hogy te leszel a tökéletes sajtós Kimi számára. Gratulálok Rose, szép munka volt.-fogott velem kezet majd el is indultunk a kijárat felé.
Ahogy gondoltam a rajongók ott várták Őt. Ők nem voltak olyan pofátlanok, de azért szerettek volna egy autogrammot a kedvencüktől, amit meg is értettem. Persze az előbbi jelenet után nem várhattam el Kimitől, hogy autogrammokat osztogasson.
De Ő megint meglepett és ahelyett hogy beszállt volna az autóba, Ő odament a rajongókhoz és autogrammokat osztogatott és még fényképezkedett is. Ez nem vall Rá…de megcsinálta és én nagyon büszke vagyok ezért rá.
Mit ne mondjak eléggé elhúzódott a dolog és sajnos közben kénytelen voltam elviselni Jennit is magam mellett. Addig még jó volt, amíg valami barátnőjével telefonált, de aztán jött a neheze.
-Azt hiszed hülyét csinálsz belőlem Riina? Tudom, hogy te vagy az. Engem nem tudsz átverni.-vonszolt egy olyan helyre, ahonnan Kimi biztosan nem látott minket.
Szerintem azt hitte, hogy meg fogok ijedni tőle, de ez helyett lesöpörtem magamról a kezét és én vettem át az irányítást.
-Nem is akarlak átverni Jenni...-rámosolyogtam- De én a helyedben nem nagyon pattognék, mert akkor véletlenül eljár a szám és elmondom Kiminek, hogy milyen is az ő drágalátos kis felesége.-na most láttam meg először életemben az arcán a félelmet.
Palástolni akarta azt a félelmet, de én már elég jól ismertem őt ahhoz..hogy olvasni tudjak a szeméből.
-Akkor miért jöttél??? Mi ezzel a célod?
-Mindent a maga idejében barátnőm. Hidd el nem fogsz kimaradni a történésekből-mondtam neki gúnyosan majd visszamentem Kimihez...
U.i.: Kicsit lejjebb megtalálhatjátok a legújabb díjunkat...mégegyszer köszi csajok!!!
És itt a harmadik is :)....
Ez valami hihetetlen, hogy ilyen rövid időn belül kaptunk még egy díjat..ráadásul 2 embertől is:).
Nagyon szépen köszönjük Krisztin95-nekés Zombori Briginek !!!!
2. Niki http://fanfictonmylifeinf1.blogspot.com/
3. Reni http://reny1993.blogspot.com/
4. Rina http://formula1ismylife.blogspot.com/
5. Zsóka http://szaguldas.blogspot.com/
6. Bloodorage http://poleposition-bloodorage.blogspot.com/
7. Barbi http://bestmystories.blogspot.com/
Nagyon szépen köszönjük Krisztin95-nekés Zombori Briginek !!!!
Szabályok:
1. Meg kell köszönni a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tenni a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt akitől kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom nekik, hogy tudjanak a díjazásról.
8. Nem küldhetem olyannak, akinek a blogja volt már kitüntetve.
Rólunk:
1. We love music :)
2. Imádunk sütni
3. Középsuliba járunk
4. A részeket mindig frissen írjuk.
5. Kedvenc számunk : Hooligans - Hotelmámor
6. Minden vágyunk, hogy az F1-ben dolgozzunk
7. Borzasztóan tudunk örülni a komiknak :):):)
Díjazottjaink:
1. Dahlia http://dahliafanfic2.blogspot.com/2. Niki http://fanfictonmylifeinf1.blogspot.com/
3. Reni http://reny1993.blogspot.com/
4. Rina http://formula1ismylife.blogspot.com/
5. Zsóka http://szaguldas.blogspot.com/
6. Bloodorage http://poleposition-bloodorage.blogspot.com/
7. Barbi http://bestmystories.blogspot.com/
2012. április 1., vasárnap
Még egy díj!!! :):):)
Úristen....szinte fel se tudjuk fogni, hogy ilyen hamar kapott a blog még egy díjat!
Nagyon szépen köszönjük Rina-nak és Bloodorange-nak.
Csajok, el se tudjátok képzelni, hogy most milyen boldogok vagyunk....mégegyszer köszi XD
Szabályok:
Nagyon szépen köszönjük Rina-nak és Bloodorange-nak.
Csajok, el se tudjátok képzelni, hogy most milyen boldogok vagyunk....mégegyszer köszi XD
Szabályok:
- Tedd ki a képet a képet a blogodra!
- Köszönd meg akitől,akitől kaptad!
- Írj le hat dolgot magadról!
- Küld tovább 5 blogírónak a díjat!
- Hagyj megjegyzést a blogjukon!
6 dolog rólunk:
- Még talán sose veszekedtünk úgy igazán...de nem is szeretnénk :)
- Különböző az ízlésünk...de mégis ugyanolyan ( tudjuk bonyolult, valahogy még mi se fogtuk fel)
- A történet valamikor hajnalban íródott meg, félkómában az álmosságtól.... Reggel nem is emlékeztünk arra, hogy mi írtunk az este, de aztán az íróasztalon ott volt az árulkodó nyom :P
- Már tudjuk hogy körülbelül hogyan fog befejeződni a sztori
- Útáljuk, hogy ha valaki azt hiszi, hogy a pilótákat azért szeressük, mert jóképűek....ez nem igaz!!! Egyszerűen imádjuk ezt a sportot és nem a kinézetük miatt imádjuk őket....hanem mert kitűnő pilóták!
- Minden vágyunk idén kijutni a Magyar Nagydíjra....hiszen Iceman visszatért!!! (erre vártunk már két éve)
És akiket mi ajándékozunk meg:
- Szabus& Gina http://szabusandgina.blogspot.com/
- Zombori Brigi http://monikaa-f1.blogspot.com/
- Kézzel-lábbal, Szerelem net (bocsi, de nem tudtuk milyen névre írjuk) http://mertszeretem-yew.blogspot.com/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)