1. Találkozások

***Hellä***

Új szezon...végre. Szinte  csigalassúsággal telt el ez a pár hét, amit a gyár nélkül kellett eltöltenem. De azt hiszem ezzel így vannak a többiek is. Hiszen a forma-1 szinte már egy életformának tekinthető. És az, hogy a Ferrarisoknak dolgozunk, még nagyobb terhet ró ránk. Bár ez számunkra inkább szórakozás, mint teher. Hiszen itt ennél a csapatnál mindannyian szenvedéllyel végezzük a munkánkat...egyszerűen imádjuk. És hogy mi is az én szerepem ebben a picinek aligha mondható világban?

 Az egész már magzatkorom óta belém ivódott. Úgymond én az anyatejjel szívtam be ennek a csodás sportnak a szeretetét....

Elégedetten sétálok be a maranellói gyárba, miközben kezemben a szokásos kávéadagom. Mindig valami hihetetlen érzés fog el, amikor dolgozni jövök. Egyszerűen imádom, amit csinálok. Részt vehetek ezeknek a gépeknek a tervezésében és a tesztelésében. Persze ahogy mindennek úgy ennek is vannak hátulütői. Amikor a pilóta panaszkodik, az számunkra nem igen pozitív visszajelzés. De mi nem duzzoghatunk, a panasz után jön a mégtöbb meló...és ha azok a beállítások se jók, akkor megint neki gyűrkőzhetünk az egésznek mégegyszer és ez egészen addig megy, amíg létre nem jön a tökéletes világverő kocsi.... Ez lenne  a mi munkánk.

De van egy olyan érzésem, hogy idén még nehezebb lesz a dolgunk. Ugyanis Stefano valamiért leigazolta azt a mindenlében kanál Räikkönent. Mit szépítsem a dolgot, az eddigi mérnökei nem nagyon rajonganak érte, ugyanis neki semmi se jó és azt hiszem velünk se lesz ez másképp.

-Szia Tina-köszönök a recepciós lánynak miközben lehúzom a belépőkártyám-Stefano megjött már?-kérdeztem a főnökre utalva

-Igen, itt van-bólintott a lány

-Oké, akkor ha találkozol vele és keres...üzenem, hogy a szerelőgödörben vagyok-mondtam neki, miközben elindultam az említett gyárrész felé.

-De Räikk....-kezdte, mire szavába vágtam.

-Ha valakinek hiányzok, az ott megtalál. Szia Tina!-a végét már kicsit hangosabban mondtam, mivel én már sietésben voltam. A fiúk már így is biztos elkezdték a munkát.

És ahogy gondoltam, a srácok már javában rakták össze a versenyautót

-Sziasztok-köszöntem, miközben végigszáguldottam a termen be az öltözőbe.

-Szia Csillagom-szólt oda Marco a főszerelő. Ők már egyáltalán nem lepődtek meg ezen a napi rutinon.

Persze aki új, annak még fura, hogy egy mérnök mit keres a szerelők között. Nos a képlet egyszerű. Én szerettem élőben is részt venni abban a folyamatban, amit papírra vetek. És ráadásul már vezettem is ilyesfajta autót...szóval tudnak lenni tapasztalataim is...és őszintén megmondva szeretem figyelemmel kísérni, ahogyan a papírra rajzolt ötletek szépen lassan átalakulnak alkatrészekké, azok pedig a a versenyautó szerves részévé.

Bár az tény, hogy vezetni jobb ezeket a gépeket, de erről a lehetőségről már pár éve letettem. Nem is azért mert nem értem el eredményeket, hanem sokkal inkább azért mert ez a sport még valahogy nem tudja befogadni a női versenyzőket. És ezzel valahogy egész Európa így van. Persze kaptam Amerikában egy-két elég jó Nascaros és Indycaros ajánlatot, de engemet ez a kategória vonz a legjobban és mivel az apám is itt volt én sem tervezem máshol eltölteni az életem, még ha azt nem is pilótaként tehetem...

Miután átöltöztem a csapatcuccba rögtön ki is mentem a többiekhez.

-Hello-morogta Leo, aki mint mindig most is késve jött és eléggé másnaposan-Szija Helibaba!-adott egy puszit a homlokomra miközben az öltöző felé haladt. Már éppen nyitott be, amikor megállt a mozdulatban és felém fordult fura nézésével-Hát te? Mármint nem mintha zavarnál hogy ma is itt vagy.

-Hát én itt vagyok. Nagyon érdemleges munka az irodában most nincs-vontam meg a vállam

-De neked nem azt az új finn csodagyereket kéne istápolnod?-kérdezte.

-Hát életem, istápolja őt az anyja, ha akarja. Nem vagyok én bébicsősz-vontam meg a vállam, miközbe az egész  banda elkezdett nevetni-De most komolyan, ezt azért Stefano se gondolhatja komolyan. Szerintem ez a Raikkönen nem olyan hülye, hogy ne tudjon tájékozódni...legalábbis remélem. Attól még, hogy én vagyok az egyetlen finn a csapatban, attól még nem kell a nyakamba sózni-húztam el a szám, miközben a többiek elhallgattak. Fura volt ez nekem...nagyon fura-Mi az?-kérdeztem Leo-tól, aki idő közben fal fehér lett és  elkezdett mögém mutogatni.

Azthiszem már sejtem, hogy mi ...vagyis ki áll a fiúk hallgatásának hátterében. Na én ekkor vettem fel a totális pókerarcot és hátra fordultam, ahol a sejtésem szerint a fönököm állt, persze kiegészülve ezzel a Raikkönennel.

-Én is örülök magának Miss Virtanen-köszönt nyájasan a főnök. 

Azt azért tudni kell, hogy nem nagyon szeret, egyedül csak azért vagyok még a csapatban mert Montezemolo vett fel és nem Ő. Ő azon kevés emberek közé tartozik, aki tudja, hogy ki is vagyok....ezért mindig beskatulyáz és az apámhoz hasonlítgat. Ergo utál....de azthiszem ez az érzés kölcsönös köztünk.

-Jó napot főnök!-köszöntöttem én is ugyanabbam a  hangnemben, majd az ismeretlen ismerős felé fordultam- Tervetuloa! Saanko esitellä itseni. Nimeni on Hellä Virtanen.-mutatkoztam be finnül, csak hogy időben letisztázzuk, hogy értem a nyelvét és ne morogjon a hátam mögött finnül mert megértem.

Erre ő csak vágott egy fintort, majd vonakodva de felém nyújtotta a kezét.

-Remélni merem, hogy a hölgy csak bemutatkozott-szólt be drága egyetlen imádott főnököm.

-Nem főnök...éppen azt ecseteltem, hogy lezbikus vagyok-vágtam egy fintort. Persze a társaság ezen a ponton már végképp nem tudta tartani a nevetést, ezért egyszerre törtek ki a röhögésben. Azért a finn csodagyerek szája is kicsit megrándult, de amint meglátta hogy figyelem, rögtön újra komoly lett. Ezt nem értem. Most minek játssza meg magát?

 Ezért nem szimpi nekem ez a tag...mindig bunkónak akar tűnni. Nemhiába Jégember a neve...olyan hűvöst tud lenni, hogy csak na ...ja és tegyük hozzá hogy bunkó is. Tavaly  a paddockba úgy fellökött és elviharzott hogy még csak annyit se mondott, hogy Bú. Azt előre borítékolom, hogy nem lesz a szivem csücske.

-Nos Kimi, Miss Virtanen az aerodinamikai részleg egyik mérnöke, akivel elég sokszor együtt fogtok dolgozni, ugyanis a részlegnek szükségük van a tapasztalataidra, megfigyeléseidre, körről körre-magyarázta el a szerepem lényegét.-És most ő be is mutatná neked az autót. Nekem sajnos mennem kell egy értekezletre. Virtanen figyellek! –szólt még, majd el is viharzott a főnökök főnöke.

Na csodás...egyedül maradtam  a jegessel. Azt hiszem ideje, hogy letisztázzunk néhány alapszabályt.

-Nos, Kimi...egyszerű a szitu. Te nem kedvelsz, én nem kedvellek. Ha én kérdezek valamit, te válaszolsz. Tudod én vagyok a mérnök, ezért néha meg kell nyikkannod Jégkocka! És légyszives ne olyan stílusban, hogy ,,mit állsz az utamban?”-utánoztam a tavalyi esetet, mire azthiszem ő is megvilágosodott.

-Ááá...szóval te vagy az a dögös szöszi az olasz nagydíjról, most már világos-nevette el magát, miközben feltünően végigmért. – Hát abban nem mertem reménykedni, hogy szőke létedre még egy kis eszed is van, de hát végülis a neved előtt ott a mérnök rövidítés. Elég sok pasin végig mehettél már, ha ide sikerült eljutnod...szóval elismerés!

-Na ide figyelj!-kezdtem mérges lenni az előbbi kijelentése után-Nem barátkozni vagyunk itt, hanem dolgozni, szóval fogd meg azt az elkényesztetett milliomos seggedet és vonszold utánam, mert hétszent, hogy nem lesz könnyű életed a csapatnál. Engem nem olyan fából faragtak, aki csak úgy lenyeli a beszólásokat. Én már itt vagyok ennél  a csapatnál egy ideje és egytől egyig ismerem a szerelőid. Ha nem akarod, hogy bojkottáljuk a futamaid, akkor viselkedj.-puffogtam.

Finn létemre az alaptermészetem elég nyugodt, de ez az ember ki tud borítani, de nagyon.

-Igenis tábornok kisasszony!-szalutált-Mindenesetre elég tüzes vagy, ez tetszik!-vigyorgott szemtelenül, miközben  közelebb húzott magához és meg akart csókolni.

Hát komolyan mondom, hogy még egy ekkora parasztot nem hordott hátán ez a Föld!

-Csak le ne égjen a kezed, kár lenne. Hupsz...vagyis ha jobban belegondolok, nem sajnálnám-nevettem, miközben eltoltam magamtól és elindultam a fiúk felé...

Sziasztok!

Nagysokára, de itt lennénk az első fejezettel. Nem ígérünk semmit a folytatáss időpontjával kapcsolatban, ugyanis 2 hét múlva írásbeli érettségi, szóval...azt se tudom hol áll a fejem. Na de azért reméljük tetszik a történet. Nyugodtan írjátok meg a véleményeteket a történettel kapcsolatban, ugyanis így tudjuk, hogy min lenne érdemes változtatni és mi az ami jó.

Azért reméljük tetszeni fog :)

Pusziink

R&A   

Prológus - A jelen

Sziasztok!

Hát igen....már nagyon rég jelentkeztünk, ugyanis három hét múlva irásbeli érettségi és most ezerrel megy a tanulás. De végre van egy kis időnk, ezért hoztuk is az új történet bevezetését (utólag is köszönjük azt a 43 igen szavazatot XD). Először is egy kis útmutató a történethez...ez a bevezető úgymond a ,,jelenben" játszódik a többi részben viszont azt olvashatjátok, hogy hogyan is jutott ide a pár...persze ennek a prológusnak is lesz szerepe a történet vége felé, de ne szaladjunk még ennyire előre.
Viszont mindketten úgy döntöttünk, hogy lesz komihatár a történetben. Most még nincs komihatár, mivel a suli miatt csak ritkán fogunk tudni hozni  részt.
Na de addig is jó olvasást a bevezetéshez, reméljük tetszeni fog :D

Pusziii 
R&A

***Kimi***

Tétovázva szorongattam a könyvet a kezemben és néztem, ahogyan szerelmem mozdulatlanul fekszik...

- Elolvassam?...De akkor elárulom őt, hiszen ez mégiscsak a naplója-gondolkoztam magamban és döntésképtelen voltam.

Majd hirtelen erőt vettem magamon és mégiscsak kinyitottam a könyvecskét. Elmosolyodtam, amikor kipottyant belőle az első közös képünk. Akkor még nagyon utált, és én se voltam vele másképp. Azóta is csak állandóan marakodtunk, hiszen mindenben szöges ellentétei vagyunk egymásnak. Mostmár ezerszer megbántam ezeket a veszekedéseket...ha tudtam volna, hogy mi fog történni akkor az utolsó napon se veszekedtem volna vele...

- Heli, nem igaz, hogy nem tudtad megjegyezni amit mondtam neked-rontottam be a lakókocsiba-az időmérőt megint elrontottad
- Na szuper, most vesd a szememre Kimi, hogy egy tehetségtelen pilóta vagyok. De nem értem, hogy ha ennyire jó vagy ebben, akkor miért nem ebben a kategóriában versenyzel és miért a forma1-ben. De tudod mit? Nem kérek a válaszodból!!!-tette fel a kezét és kiviharzott.

És én nem mentem utána
Ez volt az utolsó pár mondat, amit váltottunk. Utána csak száguldottak a percek és nem volt alkalmam bocsánatot kérni tőle, pedig meg kellett volna tennem...

Remegő kézzel, de az utolsó naplóbejegyzéséhez lapoztam. Tudtam, hogy fel fog kavarni az egész, de tudnom kellett, hogy mik voltak az érzései, hogy tudott-e Miiná-ról...és még ezer dolgot szeretnék megtudni, amit biztosan nem fogok megtalálni a sorai közt.

2008. március 18.

Drága Naplóm!

Áruld el nekem, mi a francért írok beléd? Sose oldod meg a gondjaimat, pedig ma igazán rám férne...ez egy kifejezetten pocsék nap!
Nem elég, hogy kicsúsztam délelőtt, még Kimivel is összevesztem. Nemtudom miért nem tud bennem és a vezetési stílusomban egyszer megbízni. Jó-jó ha tudnál beszélni, tudom hogy azt mondanád, csak azért tette mert féltett, de ez mégiscsak igazságtalan. És a veszekedés még mind semmi.
Miután összeveszve kivonultam a lakókocsiból, rosszul lettem. Már megint ez a szédülés és hányinger. És ekkor eszembe jutott, amit múltkor anya a fülembe ültetett. Mi van, ha terhes vagyok? De ez lehetetlenség-gondoltam akkor magamban és ahogy szokásom megint tévedtem.
Teljes nyugalommal csináltam meg pár perccel később a terhességi tresztet, hiszen biztos voltam abban, hogy nem vagyok terhes. Végülis, csak megnyugtatásképpen csináltam az egészet. De amikor fél órával később megpillantottam a pozitív tesztet, nem akartam hinni a szememnek...babánk lesz. Abban kétségem sincs, hogy Kims örülni fog-e neki, hiszen már régóta akar kisbabát. Biztos vagyok benne, hogy ő lesz a világ legjobb apukája. De még nem szeretném neki elmondani két okból is. Egy: nem akarom hamis reményekbe ringatni, előbb inkább elmegyek orvoshoz. És kettő: akkor ma biztos nem ülhetnék autóba azok után, hogy kicsúsztam délelőtt. Tudom felelőtlen és veszélyes dolog, de még ma utoljára versenyezni akarok. Utána úgyis befejezném, én se akarom kockára tenni a kisbabám életét.
Na szóval ez a helyzet. Terhes vagyok és most mennem kell, 20 perc és kezdődik a verseny.

Szóval tudott mindenről. És így hagyott itt engem.

Pedig emlékszek az első napra, amikor rám rontott, hogy mit is képzelek magamról, hogy első napomon a ferrarinál pattogtatom, és márpedig ő a mérnök és nekem kell neki szót fogadnom és nem fordítva.

Fura. Amikor elkezdődött az egész, még cseppet sem számítottam arra, hogy itt fogunk kikötni...

34. - Utolsó fejezet

Sziasztok!

Nos igen, ahogy láttátok a címet, elérkeztünk ennek a történetnek a végéhez. Őszintén szólva nagyon a szívünkhöz nőtt és talán egyszer még lesze egy második évad. De most ezzel a fejezettel ez a történet bezárul (bár meg kell adni nagyon fog nekünk hiányozni) és mivel megszavaztátok a másik történetet, így abba fogunk belekezdeni.
 Reméljük tetszeni fog nektek ez a befejező rész és megajándékoztok egy-két komival. Jó olvasást hozzá! :) :) :)

Pusziii
R&A

Bosszúnak indult, de valami teljesen más lett belőle. Pár hónappal ezelőtt még teljesen meg voltam arról győződve, hogy bosszút kell állnom. 

Most viszont itt állok és nézem az én tökéletes családomat, amilyet mindig is elképzeltem. Életem két férfijával a főszerepben. A csodálatos férjemmel és az én imádott fiammal.

Elmosolyodtam, ahogy megpillantottam a kezemen a gyűrűimet....minden olyan gyorsan történt. De nem bántam meg egyetlen percét sem...

-Én annyira izgulok Nici!-jöttem ki izgatottan a fürdőből.

 Éppen az FIA gálára készülünk, de nem éppen ezért vagyok most izgatott. Bár az is egy szuper dolog, hogy Kims harmadik lett a világbajnokságban, de nekem ettől  jobb hírem van a számára...legalábbis remélem, hogy örülni fog a híremnek.

-Ne aggódj, Kimi el fog ájulni amikor meglát, főleg ha még odaadod neki ezt is...akkor pláne-nyújtott át egy fehér dobozkát barátnőm, amit elrejtettem a táskámban-Gyönyörű vagy barátnőm!-ölelt meg.

Hát igen, sokat vacilláltam azon, hogy mit is vegyek fel erre az estélyre. Végülis először jelenek meg hivatalosan Kimi oldalán, mint a párja és nagyon izgulok. Eleinte úgy volt, hogy a fiunk is jön velünk, mivel egy hónapja a sajtó rájött, hogy Matti Kimi fia...ezért már nem volt semmi takargatnivalónk. Éppen  a tükör előtt álltam, amikor valaki kopogott az ajtón.

-Igen?

-Anyu...apu már igen toporog a nappaliban. Azt mondta, hogy ha nem mész  le 10 percen belül, akkor ő jön fel és nem mentek sehová se.-vázolta fel a helyzetet.

-Mondd meg neki, hogy mindenképp megyünk, ez alól nem húzza ki magát-mosolyogtam fiamra, aki rögtön ki is lépett a szobából

-Apaaa, anyu üzeni.....-hallottam még a hangot, amin muszáj volt elnevetnem magam.

Az utóbbi időben eléggé egymásra talált apa és fia. Már nem is tudom, hogy hol volt az a pont, amikor Matti nyitott Kimi felé, de ez már nem is számít. Lényeg, hogy végre úgy érzem egy család lettünk.

Úgy döntöttem nemhúzom tovább az idegeit és lemegyek végre, még a végén képes és tényleg nem megyünk el a díjátadóra.

-Nagyon szoríts-öleltem meg barátnőmet és lementem a nappaliba-Ja és érezd jól magad az unokatesómmal-kacsintottam rá, mire ő elpirult.

 A másik nagy változás az utóbbi hónapokban, hogy Nico és barátnőm elkezdtek randizni. Bár az elején fura volt, de most már kezdek hozzá szokni a dologhoz. Szépen mutatnak együtt.

-Végre, hogy kész vagy!-sóhajtott Kims, amikor meglátott-Fiam, azt hiszem igazad volt. 

Érdemes volt várni anyura.-jött közelebb és megcsókolt-Gyönyörű vagy!-súgta a fülembe, mire végigfutott rajtam az a jóleső borzongás.

 Hihetetlen, hogy még ennyi év után is ugyanazt az érzést tudja belőlem kiváltani ez az ember.

-Köszönöm-pirultam el és adtam neki még egy csókot.

-Anyu, apu ezt légyszíves ne előttem, meg fogok állni a fejlődésben!-sóhajtott fel teátrálisan a fiunk.

- Szerintem kisöreg  térjünk vissza a témára pár év múlva, nem hiszem hogy még mindig így fogsz vélekedni a dologról.-szólalt meg Kimi-Mehetünk?-kérdezte a szemembe nézve, mire csak bólogattam és miután elköszöntünk a többiektől, meg is céloztuk a repteret.

Szerencsére a magángéppel megyünk, így fél óra múlva már kényelmesen  a gépen ülhettünk. Csodálkoztam, hogy Seb és Hanna mégsem velünk jöttek, de Kimi azt mondta, hogy külön jönnek a gálára. Bár amikor ezt előadta, szerintem terelt, valamiért ő nem akarta, hogy jöjjenek. De nem is tudom, azért még mindig nem tudok rajta teljesen kiigazodni.

-Most már azért elárulod nekem, hogy mi is az igazi oka annak, hogy Sebék nem velünk jöttek? Ugye nem gondoltad azt, hogy beveszem neked azt az átlátszó sztorit Kimi Raikkönen?-kérdeztem felvont szemöldökkel

- Már honnan veszed Riina Laine, hogy azt kitaláltam?-nézett mélyen a szemembe- Ne kételkedj, mindent meg fogsz időben tudni-érintette meg az orromat, ezzel azt a hatást keltve, mintha egy kisovis lennék.

-Jó...akkor ne mondd el Raikkönen!-estem vissza az ülésemre és durcás lettem.

-Riri ne durcizz!-nyomott az arcomra egy csókot jókedvűen, mivel mégjobban felidegesített.

Már éppen visszaszóltam volna neki, de hirtelen megszólalt a mobilom.     El is kezdtem kutakodni a táskámban, hiszen mint mindig, most is a táska mélyén lapulhatott a készülék.
 

-Istenem, hol van már ez a fránya mobil-kutakodtam idegesen, miközben valami kiesett a táskámból. Nem is figyeltem oda arra, hogy mi, mert végre megtaláltam és felvettem a mobilom.

-Szia Hanna! Ti már ott is vagytok?-kérdeztem és sétáltam a gépen miközben beszéltem.

-Ne is mondd...drága tökkelütött Sebastian elfelejtette elhozni az útlevelét és most nem engednek be az országba.-sóhajtott fel gondterhelten a lány, mire felnevettem. Erre is csak egyedül Sebastian Vettel képes.

-Nyugi Han...csak beengedik az országba a világbajnokot! Amúgyis szerintem nélküle nem kezdik el a gálát!-nevettem még mindig.

-Rii és ti merre vagytok?

-Mi még a repülőn, de ne aggódj nálunk is ment a showder egész héten. A hét elején Kimi kijelentette, hogy ő nem jön erre az ő szavaival élek ,,cécóra”...de aztán mégis meg tudtam győzni a dologról. De ez még mind semmi....holnap tuti címlapon lesz a drágám. Ő kitalálta, hogy nem hajlandó felvenni nyakkendőt és fehér inget. Valamiért imádja felrúgni a protokollt.

-Uhh...téged se irigyellek. Na de most lerakom, Seb most beszél valakivel, aki talán beenged az országba. Majd találkozunk, szia!

-Szia!-köszöntem el, majd kicsit jobb kedvvel sétáltam vissza páromhoz.

Ám amikor visszaértem egy teljesen ledöbbent Kimivel álltam szemben. Először nem is vettem észre a döbbenet tárgyát, majd pár másodperccel később megpillantottam az ajándékdobozt a kezében kinyitva. Szóval ez esett ki a táskámból...

Nem éppen így akartam neki átadni a meglepetést, de most már nem tudom visszacsinálni.

 

-Ez...az...amire gondolok?-nyelt egyet miközben, kiemelte az egyik rózsaszín cipőcskét a dobozból.

-Hát nem így terveztem odaadni, de azthiszem már késő-ültem le vele szemben.

-Nem válaszoltál! Ez mi?-kérdezte értetlenül.

-Úristen Raikkönen, ha a pozitív terhességi tesztet teszem a dobozba, akkor megértetted volna?-kiáltottam fel, mert már kicsit idegesített a bambasága.

Erre ő hirtelen eldobta a dobozt, felállt és a karjába kapva elkezdett  velem forogni.

-Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!-ismételte, majd egy mosollyal együtt megcsókolt- Apa leszek!-jelentette be büszkén és mégegyszer megpörgetett a levegőben.

-Apuka, a lánya igazán díjazná, ha letenné az anyukáját a taljara...vagy az ingeden fog landolni a vacsorám.-szóltam, mire felnevetett, majd velem együtt leült az egyik ülésre.

- Azért most nagyon haragszok rád!-szólalt meg pár perc múlva talán kissé morcosan. Fogalmam sem volt, hogy miért haragudhat.

-Szabad megtudnom, hogy miért?

-Mert ezt az estét nem így terveztem. Nézd...-rakott leg egy különálló ülésre, amin meglepődtem, de mielőtt igazán csalódott lehettem volna megfogta a kezemet- Igazad volt, Seb és Hanna direkt nem jöttek velünk. Ugyanis szerettem volna veled kettesben lenni. Öhmm...ritkán csinálok ilyet, sőt ez valójában az első ilyen, szóval bocsásd meg ha hülyeségeket mondok-mosolyodott el zavartan, láttam rajta, hogy nagyon zavarban van. Még talán sosem láttam ilyennek.-Először is szeretném, ha tudnád, hogy rettentően szeretlek és én vagyok ebben a pillanatban a világ legboldogabb embere, hiszen újra apa lehetek és átélhetem azt, amit Mattinál nem tudtam. De most nem is ez a lényeg. Amikor újra összejöttünk, már akkor biztos voltam abban, hogy téged szeretlek a világon a legjobban. Emlékszel, hogy egyszer felvetettem azt, hogy házasodjunk össze? Te akkor nemet  mondtál és rájöttem, hogy igazad volt. Hiába szerettelek már akkor is, még nem tudtunk teljesen megbízni egymásban. A múlt héten amikor kibékültünk Nicoval, emlékszel hogy együtt mentünk ajándékot venni Nicole-nak?-kérdezte, mire én csak bólintani tudtam. Valahol tudtam, hogy körülbelül mire készül, de az agyam még nem tudta teljesen felfogni ezt a helyzetet. – Nos, végül egy ékszerüzletben kötöttünk ki és ugye megvettük Nici ajándékát. De az én szemem megakadt máson is. Nos egy gyűrű volt az.-vett ki a zsebéből egy apró ékszerdobozt és letérdelt előttem – Nem fogod elhinni, de az unokatesód szedett rá, hogy vegyem meg.-mosolygott megint zavartan.-Tudom pocsék lánykérés, de a te meglepetésedet nagyon fokozni már nem tudom. Szóval, azt szeretném kérdezni Riina Laine, hogy leszel-e a feleségem?-kérdezte, miközben kinyitotta előttem a dobozkát, amiben 

 egy gyönyörű gyémántgyűrű lapult.

Most én voltam abban a helyzetben, mint ő pár perce. Meg se tudtam szólalni a meglepettségtől. Egyszerűen nem tudtam felfogni ezt az egészet. De a testem előbb érzékelte a dolgot, mivel pár másodperc múlva már patakokban folytak a könnyeim.

Kimi viszont még mindig csak ott térdelt és kérdőn nézett rám.

-Igen...szívesen leszek a feleséged-öleltem meg, mire ő megkönnyebülten felsóhajtott és megcsókolt...

 

-Min gondolkozik életem asszonya?-súgta fülembe az ismerős hang, miközben hátulról a már igencsak nagy pocakomra simította a kezét. Éppen ekkor mozdult meg a kishölgy is.

Igen, ahogy sejtettem az első pillanattól, kislányunk lesz. Bár még várnunk kell rá egy hónapot, de már így is mindenki izgatottan várja a kishölgy érkezését. Főleg Paula és Matti, nekik ő lesz az első lány unokájuk.

-Csak visszaemlékeztem, amikor megkérted a kezemet-mosolyogtam rá és adtam neki egy puszit.-Az volt életem egyik legszebb napja.

- Azért az esküvőnk se volt semmi.-somolygott, miközben még mindig simogatta a pocakom. A lányunk is érezte apja jelenlétét, mivel erőteljesen rugdosni kezdett. Már most imádta az apukáját.

-Akkor mozdult meg először a hugi.-jött oda Matti és ő is megsimogatta a hasam.

Persze a lányom érzékelte Mattit is és mégjobban izegni mozogni kezdett.

Akaratlanul is becsúszott az emlékkép az esküvőnkről. Nekem akkor már látható volt a hasam, de egyáltalán nem gátolt meg bennünket abban, hogy összeházasodjunk. Emlékszek, hogy amikor a szertartás végén megcsókoltuk egymást Kims a hasamra simította a kezét és akkor először ő is érezte, hogy megmozdult a pici. Persze ezt rögtön muszáj volt megosztani a násznéppel, akik újra tapsviharban törtek ki.

Csodálatos volt az esküvőnk és a baba megmozdulása akkor még csak a kezdet volt. Ugyanis elég eseménydús nap volt. Aznap Sebastian és az öcsém is megkérte a barátnője kezét, sőt Nici bejelentette, hogy ő is terhes. Persze Nico annyira emgdöbbent az egészen, hogy szinte úgy kellett felmosni a padlóról. Körülbelül fél óra múlva fogta fel igazán, hogy apuka lesz és ugyanúgy repdesett az örömtől, mint pár hónappal előtte Kimi. Azt nem is kell mondani, hogy utána beindult a két apuka fantáziája és már tervezgették, hogy hova fogják építeni a gyerekek játszóterét. Mi csak barátnőmmel nevettünk rajtuk.

Egyszóval tökéletes volt az a nap. Sőt azóta az összes napom ilyen tökéletes. Elmondhatom, hogy van egy családom és végre megkaptam azt amire mindig is vágytam. Sőt annál többet is kaptam.

Az elején külön utakon jártunk, de végre ez a két út egybeért és most már tudom, hogy soha nem is fog újra kettészakadni.

VÉGE