32.

Hali! :)

Itt is lennénk 2013 első fejezetével. Reméljük mindenkinek tetszeni fog! :D

Pusziink

R&A

Tudtam, hogy nem lesz ez egy könnyű menet, de azért ennyire nehéz dologra nem számítottam. A múltkor még úgy látszott, hogy Matti is kezdi elfogadni az apját, erre most meg teljesen ellenséges vele szemben. Az hogy Nico haragudott, az nem is érdekelt annyira mint Matti, de bíztam benne, hogy  ha átgondolja a dolgokat minden jó lesz és elfogadja Kimit.

Talán akkor lesz egy szép családom.

Matti úgy döntött, hogy ma inkább Niconál alszik. Nem erőltettem, hogy jöjjön haza. Tudtam, hogy abból még nagyobb duzzogás lenne. Szóval mi Kimi-vel hazamentünk és szerencsére legalább ő nem hagyott magamra, azt mondta, hogy marad.

 Éppen valami vacsorát készítettem, mikor belépett Kims a konyhába. Egész eddig valami buta sorozatot nézett a TV-ben, de őszintén nem is bántam, mivel tud néha nagyon láb alatt is lenni főzés közben.

- Apa hívott. Holnap meglep minket.-támaszkodott neki a konyhapultnak.

- Ennek örülök és szerintem a fiunk is fog, mivel nagyon szereti őt. Mindig mindenbe hallgat rá. Olyan, mintha a példaképe lenne.-magyaráztam neki, miközben megkóstoltattam vele a levest.

- Őt mindenki szereti.-vont vállat olyan Raikkönenesen -  Riri, arra gondoltam... mi lenne, ha majd az apámmal mi is haza mennénk Espooba? Tudod, mint egy normális család és akkor talán elmondhatnánk az anyunak is, hogy végre megtaláltalak titeket.

- Nem korai még?-vallottam be egyetlen félelmem.

- Miért lenne korai? Ha azt vesszük, már ismer és sose volt veled baja. Az unokáját meg egyenesen el fogja kényeztetni...el se tudod képzelni, hogy mennyire elkényezteti Justuu-t és Tiitus-t.

- De az régen volt.-sóhajtottam.

Őszintén nagyon nem volt kedvem visszamenni abba a városba. Még akkor se, ha kibékültünk Kimivel.

- Hé Riina, ezt most fejezd be! Ne gondolj ilyenekre! Én téged szeretlek és ezt anyának el is kell fogadnia. Na de gyere aludjunk, hogy reggel fel tudjunk kelni. Apa gépe fél kilenckor landol.- mondta, majd felsétáltunk a szobába és egy közös zuhany után mi is befeküdtünk az ágyba.

Mire kényelmesen befészkeltem magam a karjai közé,adtam neki egy puszit és mint akit fejbe vágtak már aludtam is.

Reggel a telefonom csörgésére keltem. Mivel úgy döntöttem hogy Kimi nem kelt fel és még van időnk, ezért hagytam még egy kicsit pihenni. Lementem csináltam két adag kávét, az egyiket megittam, utána vissza mentem a szobánkba végre felkelteni a hétalvót.

- Kimi, ha akarsz jönni, akkor mostmár fel kell kellned, hogy el is készülj.-simogattam meg az arcát, mire ő mégjobban a fejére húzta a takarót.

- Még egy picit-motyogta.

- Jó... egyezzünk meg. Én elmegyek zuhanyozni és mire kész vagyok, te már lent iszod a kávéd a konyhában. De ha bealszol, akkor itt hagylak-adtam ultimátumot.

Oké.-motyogta megint, de kétlem, hogy fel is fogta amit mondtam.

Gyorsan megzuhanyoztam, lófarokba összefogtam a hajam, kisminkeltem magam, majd kimentem a szobába és kicsit se lepődtem meg azon, hogy Kimi még ugyanúgy alszik, ahogy én ott hagytam. Előszedtem egy farmer- pulcsi párost, amit fel kaptam magamra és kifelé indultam a szobából.

- Amire visszaérünk tényleg szedd össze magad.-mentem vissza az ágyhoz és nyomtam egy puszit az arcára.

Lent összeszedtem a táskámba a fontos dolgokat, de a kocsi kulcsot sehol sem találtam. Ez valahogy az én formám.

- Basszus, hol van? Igy el fogok késni. Ááá... meg van.- találtam meg a kocsikulcsot majd el is indultam a reptérre.

Mikor odaértem, éppen akkor jelentették be, hogy a gép amire várok landol. Pont időben érkeztem. Negyed órával később már Mattival az autó felé sétáltunk.

- Hát a fiamat hol hagytad?- kérdezett rá, mikor teljesen meggyőződött arról, hogy az autóban sincs.

Hát igen, ő már tudott rólunk. Már csak arra leszek kíváycsi,  hogy Paula hogy fog vélekedni rólunk. Mert azért Matti mindig is nekünk szurkolt, de Kimi anyukájában nem vagyok olyan biztos. Matti mesélt arról, hogy Jennit, hogy szerette.

- A drága fiad kérlek amikor eljöttem még az ágyat nyomta. Sehogy se tudtam felkelteni, ezért úgy döntöttem nem is zavarom, inkább jövök egyedül. De ha minden igaz, akkor már éppen az ebéddel bajlódik vagy legalább már nem alszik.- nevettem fel.

- És mi van a kedvenc unokámmal?- kérdezősködött tovább, mire felsóhajtottam.

- Tegnap megtudták Nicoval, hogy mi újból együtt és tudod milyenek. Semminek nem tudnak örülni.

- Nagyon kiborultak?

- Matti konkrétan nem aludt otthon, kijelentette, hogy ő Nico-nál marad. De remélem mostmár rájön, hogy így neki is jobb lesz.

- Majd én beszélek vele. Tudod, hogy rám mindig hallgat.- ajánlotta fel  a segítséget, aminek nagyon örültem

- Persze, hiszen te vagy a példaképe.-mondtam, mire csak egy kedves mosollyal bólintott. Igazán látszott rajta, hogy büszke nagypapa.

Az út további részében csak olyan általános dolgokról beszéltünk és így, hogy nem csendben ültünk gyorsan is telt a majdnem egy órás út. Mikor beléptem a házba, rögtön hangosan felkiáltottam.

- Sziaaaa...Remélem felkeltél...-kiabáltam mosolyogva, mire Matti is elkezdett nevetni.

- Sziasztok!  Szívem, ne haragudj, hogy nem keltem fel- jött oda hozzánk boci szemekkel a szöszi

- Nem haragszok te mormota-nevettem az ábrázatán, ugyanis még elég reggeli ábrázata volt.

- Nem is vagyok az.- durcázott.

- Látom az összhang újra a régi.- szólt közbe Matti nevetve.

- Szerencsére.- jött oda hozzám Kimi egy puszira.

- De fiam, ha ezt megint elszúrod, akkor úgy vigyázz, hogy mostmár én foglak megütni téged.

- Igenis.-  viccesen szalutált az én finnem

- És még szemtelen is. Ki nevelte meg ezt a gyereket?-tettetett felháborodást az idősebbik Raikkönen.

- Én tudom, itt áll velem szemben.

- Na gyere csak ide édes kisfiam.- ment oda Matti nevetve.

- Jaj apu, csak ne bánts, az már családon belüli erőszaknak számít.

- Milyen tisztába vagy vele édes fiam...- mondta én meg bementem a konyhába, utánam meg azért jött apa és fia is.

- Matti nem vagy éhes?-kérdeztem, mire ő csak nemlegesen válaszolt.
- Oké. Úgy mint mindig, érezd magad otthon. Egy kicsit itt hagylak titeket, amíg átmegyek a fiamért. Ő még nem is tudja, hogy itt vagy.- mondtam és ott hagytam őket.

Mikor átmentem Nicohoz furcsán nagy volt a csend.

-Mi az, hogy reggel 10-kor még alszotok? Ilyenkor már pörög az élet. Nem baj gondoskodom én arról, hogy ez ne így legyen.-morogtam magamban.

Először Nico szobáját vettem célba. Halkan beosontam és láttam, hogy az egész ágyon van kiterülve az én drága unokatesóm.

 
- Sajnálom, ha nem lettél volna így kiterülve, akkor nem így csinálnám.- mondtam és hirtelen  ráugrottam.

Úgy megijedt, hogy félre dobott de szerencsére jobbra és így még pont az ágy szélére estem. Azért eléggé megijedtem, amikor elkapta a derekam és ledobott magáról.

- Riina, normális vagy? Minek kellett felkelteni? És miért így?-dünnyögött.

- Szia, ne haragudj... csak gondoltam szólok, hogy elviszem Mattit, mert itt a nagyapja. Ha nincs dolgod te is átnézhetnél hozzánk délben vagy akár előbb.

- Jó, de most hagyj aludni.-húzta vissza magára a takarót. Ma mindenki aludni akar?

- Igenis te álomszuszék. Na mentem, szia- nyomtam jókedvűen egy puszit az arcára.

- Te tiszta bolond és boldog vagy. Lehet hogy jót tesz neked Kimi?- morogta magának a párnája alól. Azért örültem, hogy ő is kezdi belátni a dolgokat.

Ezután következett Matti. Beosontam a fiam szobájába is , de azért őt már okosabban keltettem. Szegényem nem is kapna levegőt, ha ráugranék.

- Kicsim, itt a nagypapi.- simogattam meg az arcát, mire kómásan felemelte a fejét.

- Hol?

- Otthon, de ha találkozni akarsz vele, ahhoz az kell, hogy felkelj és haza gyere. De el kell viselned azt is, hogy ott van Kimi.

- Nem lehet arról szó, hogy a papa jöjjön ide?-kérdezte. Jól sejtettem, hogy még mindig ellenséges.

- Ne csináld ezt Matti. Tudod nem hiába Kimi a második neved. Ő az apukád, ha tetszik, ha nem. És engem kéne utálnod, nem őt, mivel én nem árultam el apádnak, azt hogy létezel.

 
- Jólvan ...10 perc és megyek, oké anyu?-.szólalt meg pár perc hallgatás után.

- Lent várlak.- mentem ki a szobából.

Tudom, hogy ez még nem jelentett semmit se, de ezt muszáj volt elmondanom a fiamnak, hiszen ez volt az igazság. Nem lesz egy szuper nap, mert Matti nagyon haragszik az apjára, de bizom benne hogy a nagyapja tud beszélni a fejével.

Ahogy a ígérte 10 perccel később, kómótosan sétált le a lépcsőn a fiatalúr.

- Na gyere, nem kivégzésre mész, hanem csak simán haza. Légyszíves ne duzzogj kisfiam!

- De csak azért megyek, mert itt a nagypapi. Különben hogy-hogy itt van? – váltott témát. Ügyes.

- Hát tegnap az apád felhívta és úgy döntött eljön hozzánk. És van egy jó hírem, ha nagyapád úgy dönt hogy megy haza, akkor megyünk vele mi is és megismerheted a nagymamád is.

- Ez komoly?De miért megyünk oda? – kérdezte egy kicsit jobb kedvvel.

- Mert Kimi akarja közölni az édesanyjával, hogy most mi is van köztünk. És tudod, én régen ott laktam. Ott volt mindenkim és már hiányoznak...főleg az öcsém, Jarko. Te is megtudod , hogy hol nőttünk fel Kimi-vel.

-Csúcs, ott még úgy se jártunk. Különben ott vannak jegesmedvék?-kérdezte, mire én elnevettem magam.

- Nem, nincsenek.- mondtam, de szerintem ezt már nem hallotta, mivel meglátta a nagyapját és elkezdett felé futni.

-Szia papaa.- ölelte meg.

- Szia, na hogy vagy kisöreg?

- Én jól vagyok, te hogy vagy? Elmegyünk sétálni?

- Megvagyok. Most? De hát már nem sokára eszünk, anyád nem örülne neki. Mit szólnál, ha ebéd után elmennénk, addig meg kimehetnél beszélgetni az apáddal.

- De nem akarok!- lett megint ugyanolyan csökönyös mint az előbb.
- Matti tudod, hogy mi történt nem? Tudod az egész sztorit. Kimi nem tehet semmiről.-magyarázta neki türelmesen a nagyapja.

 - Na jó inkább megyek fifázni.- hagyta ott még a nagyapját is, szóval így ketten maradtunk a konyhában.

Amig főztem, Kimit és a fiamat nem is láttuk, így tudtunk beszélgetni. Másfél órán keresztül beszélgettünk, ami most nagyon jól esett, mert már rég öntöttem ki ennyire a lelkemet másoknak. Valahogy Kims apukájával mindig is nagyon jól kijöttem, olyan volt nekem, mintha az apukám lenne.

Mikor kész lettem az ebéddel, kimentem a nappaliba, hogy szóljak kész a kaja, de ekkor megláttam a két szőkét a nappaliban és visszamentem Mattihoz, hogy  ő is nézze meg őket, mivel Kimi és Matti egymásnak dőlve aludtak. Ezek szerint mégis beszélhettek, hiszen egy kanapén vannak és a fiam félig meddig az apján aludt, miközben átkarolta a derekát. Lehet,

hogy ezt már csak álmában tette, de ezzel nekem nagy örömet okozott.

Na de erre belépett Nico a bejárati ajtón és hát ő nem arról hires, hogy halkan jöjjön. Matti mikor felriadt, rögtön alrébb húzódott, de Kimin látszott hogy magában örül, hiszen a fia mellette, vagyis ha úgy vesszük félig meddig rajta aludt el.

 
- Nico pont jókor, mert kész a kaja.- törtem meg a kínosan beállt csendet.

- Mindig is tudtam időziteni-vigyorgott magának.

- Az már biztos.- motyogtam egy kicsit dühösen.

Az ebéd a helyzethez mérten egész jó hangulatban kezdődött, amíg Nic nem kezdett el kiváncsiskodni. Hogy egyszer nem tudná befogni a száját.

- Na és Kimi, most meddig tervezed hogy itt maradsz a családommal?-kezdte.

- Hát, amíg ők ki nem dobnak.-válaszolt lazán a párom. Csak azt nem tudom, hogy honnan veszi ezt a mérhetetlen nyugalmát, én a helyében már megütöttem volna az unokatesómat.

- Akkor vegyük például, hogy Matti kidob, akkor te rögtön lelépsz? Szó nélkül? És ha éppen akkor nincs itthon Rii, nem is szólsz neki?-kezdett el gúnyos hangnemben beszélni, ami azért nekem már nagyon nem tetszett

- Nico ezt fejezd be, vagy menj haza.- szóltam rá.

- Jó, bocs, csendben maradok.-tette fel a kezét védekezésképpen, majd újra az ebédre koncentrált.

 
Szerencsére Matti nagypapa időben kapcsolt és elkezdett kérdezősködni arról, hogy mikor akarunk menni Espooba.

- Hát úgy terveztük, hogy veled visszamegyünk, de csak ha nem zavarnánk.- mondta Kimi.

- Dehogy, Paula meg fog lepődni. Nem is baj, ideje tudnia, hogy van még egy unokája.
Mikor mindenki befejezte az ebédet, elpakoltam és a beszélgetést kint folytattuk a teraszon, vagyis csak én meg Kimi, mivel Matti a nagyapjával elment sétálni, Nico meg lelépett azzal az ürüggyel hogy dolga van. Végülis elég jól sikerült ez a nap, hiszen Matti egy kicsivel közelebb került az apjához és azthiszem könyebben el fogja fogadni az apját, mint azt gondoltuk...