16.

Sziasztok.! 
Ismét itt vagyunk a frissel, sokat dolgoztunk rajta és reméljük tetszeni fog nektek. Köszönjük mindenkinek az előző részhez is a komikat.
Ja és ez a rész picit hosszabb lett...reméljük nem bánjátok XD

Puszaaa
R&A

(Rose)

Pár perccel később már a házam előtt ültem a kocsimban enyhén feldúlva.
Az elmúlt pár óra olyan zavaros volt, hogy már magam se tudom, hogy mit higgyek és mi lenne a jó.
Egy dologban viszont biztos vagyok. Kimi megsejtett valamit.
És ez a tudat borzasztóan megrémiszt.

Tudtam, hogy nem ülhetek a kocsiban a végtelenségig, ezért kiszálltam és bementem a házba. Csak remélni mertem, hogy Nico és Jenson alszik már. Most nagyon nem volt kedvem velük veszekedni.
De az imáim nem hallgattattak meg odafennt, ugyanis ahogyan benyitottam a lakásba, két irtó dühös autóversenyzőbe botlottam bele.
-Rose, kicsim jól vagy? Hol voltál?-adott egy féltő csókot Jens, miközben átölelt.-Egyáltalán belegondoltál  te abba, hogy  mit csinálsz?-változott át a hangja egyre dühösebbre.
- Egyetértek Jensonnel. Hogy viselkedhettél ilyen gyerekesen? Nem gondolsz bele abba, hogy mi féltünk?-ripakodott rám unokatesóm is.
Ezekkel a mondataikkal engem is feldühítettek. Hogy jönnek ők már ahhoz, hogy én mikor mit csináljak.
-Már meg ne haragudjatok, de felnőtt nő vagyok és azt csinálok, amit akarok! És egyébként se kell engem félteni, tudok magamra vigyázni!-emeltem fel a hangom, miközben a konyhába mentem inni. Persze azért a fiúk is követtek.
- Azt láttam, hogy nagyon tudsz magadra vigyázni. Azért szorongatott meg az az idióta barom!-mondta Jenson
-Ezt nem is mondtátok.!-csattant fel Nico hangja-Ha tudom, hogy bántott téged, akkor nem szedem le róla Jensont, hanem én is megütöm azt a barmot!-háborodott fel.
Nekem meg már egyre jobban kezdett elegem lenni belőlük és abból, hogy egyfolytában Kimit szidják.
-EZT MOST FEJEZZÉTEK BE!-kiáltottam el magam, mikor már vagy tíz perce szidták Kimit.-NEKTEK SEMMI KÖZÖTÖK NINCSEN  A KIMIVEL VALÓ DOLGAIMHOZ! SEMMI JOGOTOK NINCS AHHOZ, HOGY SZIDJÁTOK ŐT! EGYEDÜL CSAK NEKEM VAN JOGOM HOZZÁ!-szinte az egészet csak kiabáltam.
Egyszerűen már elegem volt belőlük. Ja és közben csak remélni tudtam, hogy Matti nem ébredt fel a kiabálásomra...de már tényleg nem tudtam mit csinálni.
-De bezzeg most kussoltok mi?-kérdeztem-Elegem van belőletek. Felmegyek aludni, jó éjszakát!-vágtam oda nekik, majd felmentem a szobámba.
Persze előtte még megálltam a fiam szobájában megnézni, hogy nem ébredt e fel a kiabálásra.
Szerencsére nyugodtan alussza az igazak álmát, ezért csak adtam a homlokára egy puszit, majd az én szobámba vettem az irányt.
Már a zuhanyon is túl voltam, amikor a szekrényembe raktam vissza a ruhákat a bőröndömből. Hirtelen csak azt vettem észre, hogy két kar szorosan átöleli a derekam hátulról és valaki belecsókol a nyakamba. Tudtam, hogy Jenson az.
-Ehhez most semmi kedvem sincs Jenson-toltam el magamtól- Ne haragudj, de én amit odalent mondtam azt úgy is gondoltam. Nincs jogod hozzá, hogy szidjad Kimit.-mondtam neki.
-Már bocsánat, hogy meg mertelek védeni tőle!-csattant fel, majd dühösen kiment a szobámból.
Nem akartam vele veszekedni, de valahogy nem bántam az előbb mondottakat. Még mindig ugyanazt gondoltam, mint amit az előbb kimondtam.

A reggel is hamar eljött. Arra ébredtem, hogy a szobámba besüt a reggeli napsugár. Nem volt nagy kedvem felébredni, de tudtam, hogy muszáj lesz. De ez már nekem szokásos. Több mint kilenc éve már annak, hogy minden reggel korán kelek és lemegyek reggelit készíteni és egyéb dolgokat csinálni. Már több mint kilenc éve annak, hogy én nem aludtam addig, amíg szerettem volna.
De én ezt egy cseppet sem bánom. Ugyanis a koránkelésekért cserébe minden nap kapok egy mosolyt az én egyetlen kincsemtől és ez erőt ad ahhoz, hogy másnap is korán keljek.
 Még mindig kuszák voltak a gondolataim a tegnappal kapcsolatban és  ezt Nico is észrevette. Ugyanis ő volt az első, aki a konyhába támolygott.
-Jajj Riina ne haragudj rám! Tegnap igazad volt...csak tudod én féltelek úgy ahogy Jenson is.-kért bocsánatot unkatesóm.
-Felejtsük el-mondtam, miközben a tojásrántottát kavargattam.
Erre Nico csak felsóhajtott, majd odajött hozzám és kivette a kezemből a fakanalat.
-Most szépen leülünk és elmondod nekem, hogy mi a baj. Ugyanis látom rajtad, hogy valamiért olyan szétesett vagy-kapcsolta le a gázt, majd odahúzott a kanapéhoz- Na ki vele!
-Jajj Nico, hol is kezdjem-sóhajtottam.
-Talán az elejénél-mondta, mire mindketten elmosolyodtunk.

Már éppen belekezdtem a sztoriba, amikor megcsörrent a mobilom. Claire volt az, az asszisztensem és egyben jobb kezem. Ő intéz majdnem mindent az épülő éttermemmel kapcsolatban és meg kell hogy mondjam remek munkát végez. Nekem csak rá kell bólintanom a dolgokra. Szerintem ő a világ legjobb asszisztense.
-Szia Claire, mondjad! Valami baj van a munkálatokkal?-kérdeztem.
-Nem nincs semmi baj Rose, a munkálatok tökéletesen haladnak. Csak azért hívtalak, mert egy bizonyos hír a fülembe jutott. Az egyik finn ismerősömtől megtudtam, hogy Jenni Dahlmann  szórakozóhelye Helsinkiben nagyon a csőd szélén áll és befektetőket keres. És hát a múltkor mondtad, hogy nem olyan jó a viszonyotok finoman szólva-hallottam, hogy a végét elneveti.
Nem haragudtam rá, hogy ezt megemlítette, ugyanis a múltkor elmondtam neki, hogy nagyon nem bírom Jennit és keresztbe szeretnék neki tenni. Azt viszont Claire nem tudja, hogy miért...de azt mondta, hogy nem is kell elmondanom neki ő megérti.
- Nekem van egy olyan érzésem Claire, hogy egyre gondolunk-mosolyodtam el én is cinkosan, bár ezt ő nem láthatta.
- Hát ha arra gondolsz, hogy be kéne fektetni a Bläk-be akkor igen.
-Igen, én is erre gondoltam. Megveszem a 75 százalékát így én leszek a többségi tulajdonos. így ez azt fogja jelenteni, hogy az én szavam fog dönteni és Jennié a semmibe veszik.És majd szép lassan megváltozik a hely neve és a végére éttermet csinálunk belőle.-vázoltam fel a terveimet.-És Ő ez ellen nem tehet majd semmit!
-Én is pont erre gondoltam Rose.
-Örülök neki. Akkor légyszíves kezdj el intézkedni. Téged hatalmazlak fel arra, hogy a nevemben megvedd a részt. Csak arra figyelj, hogy az én nevemet ne emlegesd a tárgyaláson, mert akkor nem adja el nekünk a részt. És ha valami gond van, akkor hívj!
-Rendben Rose, intézkedem és majd hívlak! Addig is vigyázz magadra, majd még beszélünk! Szia!
-Szia Claire!-köszöntem el, majd bontottuk a vonalat.

-Mi ez a cinkos mosoly Rii? Valamiben sántikálsz.-mosolyodott el Nico.
-Mindent a maga idejében Nico.-csak ennyit mondtam neki.
Pillanatnyilag jól éreztem magam a Jennis dlog végett, de valahogy a tegnap este még mindig nem hagyott nyugodni és ezt Nico is látta.
-Most viszont folytatod amit az előbb félbe hagytunk-mondta, mire én elmeséltem az egész sztorit...

-És akkor Ő visszarántott és csak annyit kérdett, hogy Riina?-vázoltam fel a kávéházi jelenetet.
-Rájött?-kérdezte félve Nico.
-Értetlenkedtem neki egy kicsit, amit bevett de szerintem sejti. És basszus már tudja, hogy van egy fiam.-mondtam neki, mire hangos lábdübörgést hallottunk meg a lépcső felől.
Még annyit láttam, hogy Matti rohan felfelé a lépcsőn majd egy hangos csattanás jelezte, hogy becsapta az ajtót a szobáján. Ez azt jelentette, hogy mindent hallott és ez nem sejtetett sok jót.
Ugyanis utálta azokat a témákat, amik az apját érintették. Arról meg egyenesen hallani se akart, hogy Kimi tudjon rólunk...

-Kisfiam, engedj be!-dörömböltem már vagy fél órája Matti ajtaján, mire célhoz értem és beengedett a szobájába- Kérlek ne aggódj én nem hagyom hogy Kimi megtudja az igazságot! Matti én nem hagyom!-sírtam neki, mire előbújt a takaró alól. Láttam, hogy az ő szeme is könnyes
-Anya megígéred? Én nem akarom, hogy ez megváltozzon. Olyan jól elvagyunk így.-hajtotta a fejét ölembe, majd szép lassan visszaaludt

(Kimi)

Csak egy kicsit szerettem volna egyedül lenni. A gondolataimmal de már azt se lehet. Ha valamilyen kávézóba beültem akkor ott rögtön megtaláltak a rajongók, hogy szeretnének egy képet vagy egy autogrammot rosszabbik esetbe mind a kettőt. Elegem lett. El akartam zárkózni a külvilágtól, a feleségemtől. Mindentől. Kérdeztem magamtól hogy hol lehetnék egyedül aztán hirtelen eszembe jutott, hogy egyszer valaki mesélte,hogy nem messze Baartól egy kis faluba van egy gyönyörű kávézó de, hogy ki volt az azt már nem tudnám megmondani. Gondoltam hogy akkor most megkeresem azt a helyet.Biztos valami eldugott kis helyen van egy öreg kávézó. De nagyon tévedtem. Tényleg egy eldugott helyen volt de az hogy öreg egyáltalán nem illett rá. Tágas volt és világos modern bútorokkal, jól nézett ki pedig nem szoktam azt mondani egy kávézóra hogy jól néz ki nekem az összes kávézó egyforma volt. Egy olyan hely ahol ihatok egy olyan italt amitől ébren maradok. De itt a tetőtérben tökéletes kilátás volt a falura.Igaz volt inkább város mint falu de hát ez van.

Amíg vártam a kávéra a tájban csodálkoztam és a gondolataimba merültem.
- Mi lehet vele? Miért hagyott csak úgy el? Mi okot adtam rá, hogy minden szó nélkül elhagyjon? Megbánthattam valamivel? – tettem fel magamba ezt a sok kérdést mert hiányzott az életemből egy személy aki régen az életemet jelentette most meg azt se tudom mi van vele.
- Jaj Riina bárcsak itt lennél mellettem.- merengtem mikor meghallottam,hogy valaki jön fel a lépcsőn gondoltam csak a pincér az.
- Egészségére uram. – mondta
- Köszönöm. – köszöntem meg a kávét és ott hagyott egyedül. Mielőtt elkezdtem volna inni a kávém elmentem a mosdóba de mikor visszaértem nem várt meglepetés fogadott.
-Te mit keresel itt? Még itt se lehet nyugta az embernek?- förmedtem rá amit lehet nem kellett volna.
- Ezt énis kérdezhetném. Na de mindegy, szerintem elég nagy ez a hely ahhoz,  hogy külön asztalnál elférjünk minden vita nélkül.-mondta én meg szó nélkül visszaültem a helyemre hiszem igaza volt.
Egy idő után arra jutottam, hogy odaülök mellé hiszen nem vagyunk semmilyen ellenségek csak munkatársak akik közt sok a viszály.

Néma csendbe ültem le mellé mert úgy láttam épp a gondolataiba merült és hát nem fogom megzavarni. De pár perccel később rám nézett és csak bámult de nem kérdezett. Mikor már kezdtem unni, hogy csak néz és nem szól semmit megtörtem a köztünk lévő csendet.
-Mit nézel?- kérdeztem tőle egy kis mosoly kíséretébe.
- Hát figyelj, ideül mellém valaki szó nélkül és néma csendben ül. Ennek szerinted van értelme? Mert szerintem nincs.- vágta rá hirtelen.
-Beszélgethetünk? – kérdeztem rá de látszott rajta hogy ezen a kérdésemen majdnem elröhögte magát jó tényleg kicsit hülyén hangzott de most mit csináljak nem tudom miért kérdeztem meg. Ez csak jött.
-Kimi, bocsánat, hogy nem mentem el veled a Genfi Autószalonra, de meg kell értened hogy a fiam abban a helyzetben sokkal fontosabb volt mint bármiféle rendezvény.-  mondta némi gondolkodás után.
- Inkább nekem kéne bocsánatot kérnem, hogy úgy rád törtem és kiakadtam. Sajnálom.- mondtam mert tényleg sajnáltam.
-Jó felejtsük el az egészet. Ha kérdezek valamit válaszolsz nekem és őszintén?- kérdezte én meg a szemébe néztem azokba a gyönyörű barna szempárba. Nem tudom miért de olyan ismerős nekem mintha egy időbe csak ezeket a szemeket szerettem volna. Vagyis ez a szempár ahhoz a lányhoz tartozott akibe én szerelmes voltam, vagyok. De hát az lehetetlen. - -Miért akadtál ki annyira hogy van egy fiam meg hogy Jenssel együtt vagyok?
-Mert hirtelen jött nem gondoltam volna hogy van gyereked. Az meg hogy Jenssel együtt vagy... féltem hogy inkább átmész a Mclarenhez és itt hagysz.- mondtam és bíztam benne hogy elhiszi sose tudtam éles helyzetbe tökéletesen improvizálni.- És hány éves a kiskrapek?- érdeklődtem hátha ezzel témát tudok váltani és nem fog kérdezősködni.
-9 múlt.- mondta és látszott rajta, hogy bármit megtenne a fiáért annyira boldogan beszélt róla.
- Hú ...9 éves a fiad? Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy fiad van. Én azt hittem max. 3 éves lehet.-teljesen ledöbbentem hiszem az az év azt hiszem egy életre megmaradt bennem. Merengtem el. Annyi mindenbe hasonlit rá, de hát ez lehetetlen. Meg fogok bolondulni ha igy folytatom. Az nem lehet hogy senki ne tudjon róla a családból.
- És egyedül neveled? Az apja hol van?- kérdezősködtem tovább de azt hiszem ez volt az amit nem kellett volna megkérdeznem mivel ahogy kiejtettem a számon azt a szót hogy az apja rögtön el kezdtek folyni a könnyei. Én nem ezt akartam ha tudom hogy ez lesz akkor befogom a szám. Istenem hogy lehetek én ilyen hülye

-Igen, egyedül nevelem. Tudod, a szomszédom Nico rengeteget segít nekem...nagyon imádják egymást a fiammal. Az apja? Ő nem fontos...ugyanis neki egy másik nő sokkal fontosabb volt nálam. De ez egy nagyon bonyolult történet nagyon sok árulóval.- válaszolt én meg már tényleg nem tudtam mit gondoljak. Hisz a gyerek apja elhagyta őt egy másik nő miatt, azt mondta sok áruló is van abba a bizonyos történetbe. Most akkor mivan? Vagy én kombinálom túl a dolgokat vagy tényleg igaz lenne? Megtaláltam Riinát, vagyis ő talált rám? Ő még mindig úgy szeret ha egyáltalán szeret még? Vagy már csak gyűlöletet és utálatot érez irántam amiért Jenni a feleségem? Elegem van, hogy ezekre a kérdésekre senki se tudja a válaszokat körülöttem.
-Bocsáss meg, de nekem most mennem kell-kapta fel hirtelen a kabátját  mielőtt tovább faggathattam volna. Nem hagyhatom hogy igy elmenjen most mikor ennyi minden jár a fejembe.Mielőtt elmehetett volna gyors elkaptam a karját de persze vigyáztam nehogy erősen kapom el.
-Riina?- csak ennyit kérdeztem nem többet és amíg vártam a válaszra addig fürkésztem őt. Valahol reméltem hogy ő az.
-  Mi van? Ki az a Riina?- kérdezte bennem meg összetört valami. Annyira bíztam benne hogy megtaláltam hogy már el is hittem hogy sikerült és nem. Ő nem ő. Nem az a nő akit szeretek.
- Mindegy, haggyuk....bocsánat, már megint hülye vagyok. – sóhajtottam fel csalódottam és hagytam elmenni.
-Nincs semmi baj, de én most már tényleg mennék.
-Rendben, vigyázz magadra Rose-és hirtelen felindulásból adtam egy puszit az arcára.
 -Szia Kimi!-mondta zavartan és ott hagyott. Egyedül.
Végül meginn egyedül maradtam, de most rosszabb volt a helyzet mint előtte. Lehet hogy nekem az van megirva, hogy Jenni mellett kell leélnem az életem? Mert akkor inkább elmegyek a világ végére. Mellette max 2 napig birnám tovább.

Olyan fél óra után a kávézót lecseréltem egy hétköznapi kis kocsmára. Kértem magamnak egy felest de mielőtt megkaphattam volna letettem a pultra az árát és elmentem. Beültem a kocsiba és hazamentem. Jenni persze otthon volt éppen a TV előtt terpeszkedett.Mikor hazaértem rögtön célba vettem a konyhát.
-Szia.- köszöntem oda neki
-Szia. Alig vagy velem, miért érdemlem ezt a viselkedést. A kis sajtósod fontosabb mint én? Mert akkor inkább menj hozzá mint hogy mindig haza gyere.
- Jenni nem tudom mibajod, tudod ha keveset vagyok veled akkor az azért van mert én dolgozom és nem érek rá egész nap a TV előtt ülni és azt nézni hogy mi a 2012 nyári trend. De ha valami nem tetszik akkor az ajtó sosincs bezárva el lehet menni.- megfogtam egy üveg ásványvizet és lementem a konditerembe.
- Ne mbeszélhetsz igy velem. Most nem.- sirta el amgát.
- Dehogynem. Most éppen miért nem?- kérdeztem kicsit gúnyos hangon
- Semmi nem jön össze. Te elhanyagolsz, és még a Blak is tönkre fog menni.- mondta szipogva
-Én arról nem tehetek és ha azt várod hogy pénzileg segitselek ki akkor először rendezd az összes többi ügyedet.- mondtam és becsaptam előtte az ajtót. Amig edzettem hallottam hogy fenn dübörög egy ideig aztán valahova elment de mit is érdekel az engem.

Eldöntöttem hogy holnap kideritek valamit apámtól vagy anyámtól hogy nem e tudnak valamit Riináról. Valakivel biztos tartja a kapcsolatot. És sok közös régi barátaink voltak és ha valamelyikük valamit tud akkor biztos hogy kideritem. Toni és Atte. Hogy ők eddig miért nem jutottak az eszembe ők tuti hogy tudnak valamit róla. Régen nagyon jóba voltak. Ha ők nem tudnak semmit akkor reménytelen és elveszett ez az ügy.Tudom hogy kicsit késő van de annyira felpörögtem a tudattól hogy akár pár perc után megtudhatom hogy hol van hogy azonnal tárcsázni kezdtem Atte-t.
-Helo haver.
-Kimi te normális vagy? Valaki aludni is szokott. Látom téged még mindig ennyire hajtanak a bulik.
-Kussolj már és bocs, te figyu őszintén tudsz valamit Riináról?- kérdeztem rögtön rá
- Te még mindig nem felejtetted el őt? Hallod ideje lenne, senki nem tud róla semmit. Új életet kezdett ki tudja hogy hol és hogy kivel. Felejcsd el őt. Bocs de én nem tudok róla semmit.- mondta
- Fogd fel hogy nem tudom elfelejteni őt. Ha akarom akkor se. Mindig ő jár a fejembe. Na mind1 azért kösz hello.- mondtam és kinyomtam. Mostmár csak Toni maradt ha ő se tud semmit akkor lehet Attenak lesz igaza és valahogy tényleg el kell őt felejtenem.Szerencsére Toni rögtön felvette.
-Kimi öreg haver de rég beszéltünk? Mi újság van arra felé? A kis feleséged még mindig olyan bájos?- kérdezte gúnyosan a végét.
- Szevasz figyelj most nem akarok arról a nőszemélyről beszélni most másról van szó. Te tudsz valamit Riinaról?- kérdeztem rá.
-Bocs haver én nem mondhatok semmit.- mondta és éreztem hogy közel járok az igazsághoz.
-Ne tedd ezt velem. Most mond el hogy mit tudsz róla vagy esküszöm két óra múlva a padlóba verlek.- mondtam neki
- Megigértem neki hogy nem mondok semmit új életet kezdett és csak annyit mondhatok hogy közel van hozzád.- mondta nekem meg mintha felvilágositották volna a fejem
-Mennyire közel?- kiváncsiskodtam
-Én többet nem mondok neked kell rájönnöd és helyre hoznod a hibád. De figyelj annyit mondok hogy szeret, na szevasz.- mondta és kinyomta...

U..i.: Ha van benne helyesírási hiba ne haragudjatok érte....csak minél előbb akartuk hozni a folytatást :)