14.

Sziasztok! 

Nem mentegetőzünk tényleg sokat késtünk és az okokat olvashattátok a chatben is.

Azért reméljük, hogy ennek ellenére még mindig olvasni fogjátok a történetet és esetleg kapunk egy két hozzászólást is.

Pusziii

R&A

Már éppen hazafelé tartottunk a kórházból, amikor megcsörrent a mobilom. Még szerencse, hogy Jenson vezetett, mert úgy megijedtem, hogy ha én vezettem volna, akkor tuti hogy félrerántom a kormányt. A kijelző a főnököm nevét jelezte ki. Szinte fogalmam se volt, hogy miért hívhatott Christian.
-Igen Christian?-szóltam bele a telefonba.
- Rose hol a fenében vagy???- kérdezte nem éppen jó kedvvel
- Miért,  hol kéne lennem?- tényleg nem tudtam, hogy hol kéne most lennem. Valahogy Matti balesete minden mást kiűzött a fejemből.
- Kérdem én, miért vagy te sajtós, hogy ha nem tudsz a programjaidról???-szinte már ordított a főnök. Velem még sose beszélt így Christian.-Már vagy egy órája Genfben kéne lenned Kimi mellett.!!!
-Jólvan, ne haragudj!!! Tudod a fiam fontosabb…ugyanis balesete volt. És én mellettte voltam. De ha ez miatt kirúgsz, akkor hajrá.
-Neked van fiad???-döbbent meg teljesen-Miért nem mondtad?
- Szerintem a magánéletem egyáltalán nem tartozik a főnökömre. Nincs semmi köze a munkámhoz.-válaszoltam, lehet egy kicsit csípősebben, mint kellett volna.

Erre következett pár másodperc szünet, majd végre Christian törte meg a csendet.
-Figyelj Rose, én teljesen megértelek-sóhajtott fel- Csak tudod, hogy ha szóltál volna, akkor nem hívlak. Ha tudom hogy a fiadnak balesete volt, akkor én magam küldtelek volna szabadságra. Rose én nem vagyok az a zsarnok fajta főnök...csak szeretnék tudni ilyen dolgokról. Ja és máskor légyszíves hívj fel, ha valami baj van. Mindent meg lehet beszélni, de csak akkor ha őszinte vagy hozzám.
-Tudom, hogy szólnom kellett volna a dologról. Ne haragudj Christian, csak nagyon megijedtem a baleset miatt és ki is ment a fejemből a munka. Tudom, hogy hibáztam és most rögtön megyek Genfbe....csak előbb hazaviszem a kórházból a fiamat. Így megelel?-kérdeztem tőle már higgadtan.
 Rájöttem, hogy teljesen igaza volt és hogy szólnom kellett volna neki.
-Rose szó sem lehet róla! Neked most a fiad mellett a helyed. Kimi elég nagy fiú már, azthiszem kibír pár napot óvónéni nélkül-nevette el a végét.-Ja és a futamon meg se akarlak látni! Te csak maradj otthon és ápolgasd a sérültet, Britta meg addig átveszi Kimit is. De milyen tapintatlan vagyok, a fiadnak ugye nincs semmi komolyabb baja?
-Nincs szerencsére semmi komolyabb. A lába törött el és van pár sebe. Tudod a fiatalúr gördeszkázik és szegényem bukott egy nagyot.-meséltem el a történteket.
-Akkor üzenem a kiskrapeknak, hogy gyógyuljon meg ...és hogy most nyugodtan nyúzza anyát valami finom kajáért-mondtam a végét hangosabban, így Matti is hallotta mellettem.
Erre mindannyian felnevettünk, még Jenson is hallotta a volán mögül-Hallom ott van a hódolód is-mondta sejtelmesen, mire én elpirultam.
Még szerencse, hogy Christian nem látta. De ugyanakkor ez a tény nem volt elmondható Jensről...ugyanis ő végigmozizta, ahogy tetőtől talpig elvörösödtem.Erre csak egy mosoly volt a válasza.
-Igen, itt van és köszönöm Christian, hogy megértesz és adsz pár nap szabadságot. Kiminek én szóljak, vagy felhívod te?-kérdeztem
-Ne aggódj én majd elrendezem. Na de én nem is zavarok tovább. Szia!
-Szia és mégegyszer köszi! -mondtam, majd mindketten bontottuk a vonalat.
Ilyenkor tudtam dícsérni az eget, hogy Kimi a Red Bull-hoz szerződött. Egyszerűen tökéletes főnököt tudtam így kifogni. Szinte sajnálom is, hogy nem maradok ott évekig.
-Na mi a helyzet?-kérdezte Jens szinte szinkronban a fiammal.
Elmondhatatlanul örülök annak, hogy Matti ennyire jól fogadta  Jensont, és Jenson is Mattit. Tegnap óta egyszerűen csak megdöbbenek a dolgokon. Eddig is ismerték egymást, hiszen Jens eddig is járt hozzánk mint barát, de mióta együtt vagyunk és Matti is tud rólunk, azóta minden megváltozott. Néhány pillanatban szinte teljesen úgy érzem mintha apa és fia lennének...
-Hát muszáj volt elmondanom Christiannak, hogy mi történt Mattival, ugyanis most Genfben kéne lennem Kimivel az Autószalonon. De Christian megértett és azt mondta, hogy a hétvégi futamon meg se akar látni engem. Ugye Matt nem baj, hogy elmondtam Christiannak, hogy létezel?-kérdeztem fiamat.
-Hát amíg apám nem tud rólam...felőlem addig annak mondod el, akinek akarod anyu-mondta lazán, majd pár perc gondolkodás után újra megszólalt-Habár, hogy ha jobban meggondolom akkor zavar és fáj hogy elmondtad a fönöködnek. De tudod anyu, hogy mivel tudnád enyhíteni ezt a mérhetetlen nagy fájdalmat?-kérdezte, miközben láttam rajta, hogy csak színészkedik.
Ezen muszáj volt mosolyognom.
-Na mondjad, mivel tudnám enyhíteni?-kérdeztem én is ugyanúgy.
-Hááát szerintem a sok-sok fagyi tudná orvosolni ezt a problémát-mosolygott rám szemtelenül.
-Hogy én miért nem lepődök meg ezen kisfiam. .. De egyáltalán tudsz te mást is enni fagyin kívül?
-Tudok, de minek ha ehetem a kedvencem, mivel nekem ennyire jóságos anyukám van-na most járunk a hízelgős résznél.
Ez az én nagy bajom. Hogy nem tudok ellenállni azoknak a kiskutya szemeknek. És ezt az én drágalátos fiacskám is nagyon jól tudja és ki is használja. Ez az a tulajdonsága, amit teljesen az apjától örökölt. Még emlékszek azokra a pont ugyanilyen kiskutya szemekre, amiket régen Ő tudott produkálni, amikor nagyon kellett neki valami.
Ezen az emléken akaratlanul is, de elmosolyodtam.
- Min mosolygunk ott hátul hölgyem?-kérdezte Jenson.
Hogy neki soha semmi nem tudja elkerülni a figyelmét.
Na de most mit mondjak neki? Talán,hogy éppen Kimi kiskutya nézésén abrándoztam???
Azthiszem nem ez lenne a legjobb válasz az újdonsült pasimnak. Hiába ismeri a velem történteket, attól függetlenül biztos borzasztóan esne neki, ha tudná, hogy helyette az exemre gondolok.
És én próbálok is mindent megtenni annak érdekében, hogy Jensonről ábrándozzak egyfolytában....de ez még valahogy nem megy.
-Semmin-erőltettem magamra egy mosolyt-Csak éppen azon gondolkoztam, hogy Matti mennyi mindent el tud érni ezekkel a pillantásokkal.
-Hát igen anyu, ez is az én vonzerőmhöz tartozik-szólalt meg a fiam is.
Ez a szöveg....hát teljesen lesápadtam. Mintha Kimit hallottam volna egy az egyben.
-Csak azt tudnám én, hogy kilencéves létedre, honnan szedsz ilyen szöveget fiacskám?
- Lényegtelen anya. Itt az a lényeg, hogy megint eltértünk a tárgytól....na akkor kapok fagyit?
-Hát tudok én ellenállni a legfontosabb pasinak az életemben?-tettem fel a költői kérdést, amire mindenki tudta a választ. Nem tudok ellenállni a fiamnak.
 Mivel az otthoni fagyikészletünk eléggé kimerült (legalábbis az informátorom, az idősebbik Matti így tájékoztatott), ezért még gyorsan beugrottunk az üzletbe valamit venni. Vagyis én ugrottam be, mivel a két fiú a kocsiban maradt. Matti nyilván mert nem tud járni, Jens meg vigyáz rá.
 Amikor kiértem az üzletből, rögtön az autó felé vettem az irányt. Hát mit ne mondjak elég szívdöglesztő látvány fogadott engem. Jens éppen a kocsinak támaszkodva beszélgetett a fiammal, aki kinyitotta a kocsiajtót és így kommunikáltak.
Szinte még időm se volt felfogni, hogy egy milyen eszméletlenül jóképű pasival hozott össze a sors. Nici barátnőm ezért a mulasztásért már rég fejbe kólintott volna. Még az a szerencse, hogy még nem tud arról, hogy mi egy pár vagyunk.
-Na hány nőt szedtetek fel, amíg én vásároltam?-kérdeztem viccesen.
-Hát én csak egy nővel találkoztam azidő alatt-mondta Jens mosolyogva, mire én egy kicsit lefagytam.
Én csak viccnek szántam a dolgot. De aztán rájöttem a válasz okára, ugyanis az autóból egy gyönyörű virágcsokrot varázsolt elő nekem.
Na ezen nagyon meglepődtem.
-És az a nő a virágárus volt-mosolygott, majd odaadta a virágot.
Szegénykém hezitált azon, hogy most megmerjen csókolni vagy ne, vagy hogy egyáltalán nekem mi fér bele most.
Ezt az egészet én törtem meg azzal, hogy a nyakába borultam és végül megcsókoltam. Először fel se tudta fogni a dolgot, annyira meglepődött...majd végül ő is visszacsókolt.
Engem annyira meghatott ez a virágcsokor, hogy az valami elképesztő. Annyira jól esett a lelkemnek, hogy végre megint fontos lettem egy embernek annyira, hogy még virágot is vegyen nekem.
 De mielőtt még jobban belemerülhettünk volna a csókba, drága kisfiam a kocsiban merő véletlenül köhögőrohamot kapott.
Mindketten értettük a célzást, ezért gyorsan szét is rebbentünk.
- Nekem nincs semmi bajom veletek, de légyszíves ezt előttem mellőzzétek ha lehet...vegyétek figyelembe, hogy kiskorú is van a környezetetekben, aki nem akar megállni a fejlődésben-mondta haláli nyugalommal Matti. Na ezen a szövegen muszáj volt felnevetnünk.-Ez nem vicces, mondjátok már mi a jó abban, hogy egymás szájában járkáltok?
-Hát öcsi, szerintem térjünk vissza erre a témára pár évvel később. Majd akkor meghallgatlak, hogy mi a véleményed a csókolózásról-nevetett fel Jens,majd megölelt-Akkor tetszik a csokor?-kérdezte halkan.
-El se tudod képzelni, hogy mennyit jelent nekem. Köszönöm-súgtam neki, majd kaptam egy gyors puszit és elindultunk végre hazafelé.

A házba bejutás kissé nehézkes volt Matti részéről, de szerencsére ezt is  megtudtuk oldani, mivel Jenson szó nélkül becipelte a fiamat.
Persze aztán mintha megéreztem volna a fiúk leültek focit nézni, én meg nekiálltam valami kései ebédet csinálni. Most nem akartam valami nagyon bonyolultat főzni, mert minél több időt együtt akartam tölteni Mattival.
Ahogy terveztem, gyorsan készen is lettem az inkább vacsinak nevezhető ebéddel és megvacsiztunk.
Azért az se elhanyagolható tény, hogy miközben főztem, meglátogatott minket az idősebb Matti is érdeklődve kisunokája hogyléte felől. Ő még marad ezen a héten, mivel a hétvégén megint futam lesz és hát Kiminek őgy ígérte, hogy most is vigyáz Ajaxra.
Azt viszont nem fogadta kitörő örömmel, hogy Jensonnel együtt vagyok. Nem is mondott semmi rosszat, de nem is gratulált.
De ez valahol érthető is, hiszen Kimi mégiscsak a fia és természetes, hogy az ő pártjánáll.
-Hát anyu ez isteni volt-mondta Matt, miután legyűrte a vacsorát.
De azért persze fagyinak most is maradt hely a gyomrában. Egyszerűen hihetetlen mennyiségű fagyit megtud enni. De hogy ezt a tulajdonságot kitől örökölte azt végképp nem tudom.
 Persze ennek a túlzott jóllakásnak meg is lett az eredménye, alig ült negyed órát a TV előtt, máris elaludt.
-Felviszem a szobájába, úgy mégiscsak kényelmesebb-mondta Jenson automatikusan, amikor meglátta, hogy elaludta Matti- aztán megnézünk kettesben egy flmet...neked is kell pihenni. Úgy jó lesz?
-Igen, benne vagyok. Köszönöm, hogy felviszed.
-Ilyet ne köszönj, felesleges.-mosolygott, majd el is tűnt kezében a fiammal.
Szinte ugyanebben a pillanatban hasalt rá valaki a csengőre. Csak azt szeretném egyszer megtudni, hogy miért nem lehet egy rövidet csöngetni ahelyett, hogy valaki egyfolytában nyomja azt a rhadt csengőt.

Amint kinyitottam az ajtót egy kinézetre idegbeteg Kimi Raikkönennel találtam szemben magam. De ő egyáltalán honnan tudja, hogy hol lakok?
Mindig ügyeltem arra, hogy Ő ne tudja meg, hogy hol lakom. Erre most itt áll a házam előtt.
-Hát te mit keresel itt?-kérdeztem.
-Neked is szia Rose!-mondta gúnyosan-Elmondanád drága sajtósom, hogy mi a fene van most? Elmagyaráznád nekem, hogy miért nem voltál hajlandó eljönni Genfbe? Tudod a munkakörödbe tartozik az is, hogy ilyen eseményekre elkísérj.De lehet, hogy ezt a te pici fejecskéd nem tudja felfogni...
-Kimi ezt most fejezd be!-mondtam neki még nyugodtan.
Nemtudom miért kell mindig így beszélnie velem.
-Nem fejezem be! Tudod ott vártam vagy két órát, hogy a drágalátos sajtósom odatolja a képét...majd felhív Christian, hogy nem tudsz jönni, mert a fiadnak balesete volt!!! Milyen jó, hogy nekem elfelejtetted említeni azt az aprócska tényt, hogy van egy fiad!
-Mert neked ehhez semmi közöd sincsen!-vágtam a képébe,majd rákészültem csapni az ajtót, de ő elkapta a csuklóm és visszarántott. Be kell valljam megijesztett ezzel a húzásával, hiszen ő soha nem ütne meg egy nőt....legalábbis régen ez így volt.
De én már tényleg nem tudom, hogy most milyen is Kimi.
-Mit képzelsz te magadról? Azthiszed, hogy te kényed kedvedre beletúrkálhatsz az életembe és én még azt se tudhatom, hogy hol laksz vagy van-e családod? Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy játszhatod itt a megközelíthetetlent, mialatt te mindent meg akarsz tudni az életemről-sziszegte az arcomba, de szerencsére pont ebben a pillanatban ért vissza Jens is.
-Raikkönen most rögtön ereszd el Rose-t! Ne kelljen kétszer szólnom!- mondta dühösen
-Nocsak-nocsak, Button. És ha nem eresztem akkor mi lesz?- mondta gúnyosan.
Én teljesen megilyedtem ettől a Kimitől, Ő sose volt ilyen. De most nagyon nagyot csalódtam benne. Talán Ő már nem is az a Kimi akit megismertem...