16.

Sziasztok.! 
Ismét itt vagyunk a frissel, sokat dolgoztunk rajta és reméljük tetszeni fog nektek. Köszönjük mindenkinek az előző részhez is a komikat.
Ja és ez a rész picit hosszabb lett...reméljük nem bánjátok XD

Puszaaa
R&A

(Rose)

Pár perccel később már a házam előtt ültem a kocsimban enyhén feldúlva.
Az elmúlt pár óra olyan zavaros volt, hogy már magam se tudom, hogy mit higgyek és mi lenne a jó.
Egy dologban viszont biztos vagyok. Kimi megsejtett valamit.
És ez a tudat borzasztóan megrémiszt.

Tudtam, hogy nem ülhetek a kocsiban a végtelenségig, ezért kiszálltam és bementem a házba. Csak remélni mertem, hogy Nico és Jenson alszik már. Most nagyon nem volt kedvem velük veszekedni.
De az imáim nem hallgattattak meg odafennt, ugyanis ahogyan benyitottam a lakásba, két irtó dühös autóversenyzőbe botlottam bele.
-Rose, kicsim jól vagy? Hol voltál?-adott egy féltő csókot Jens, miközben átölelt.-Egyáltalán belegondoltál  te abba, hogy  mit csinálsz?-változott át a hangja egyre dühösebbre.
- Egyetértek Jensonnel. Hogy viselkedhettél ilyen gyerekesen? Nem gondolsz bele abba, hogy mi féltünk?-ripakodott rám unokatesóm is.
Ezekkel a mondataikkal engem is feldühítettek. Hogy jönnek ők már ahhoz, hogy én mikor mit csináljak.
-Már meg ne haragudjatok, de felnőtt nő vagyok és azt csinálok, amit akarok! És egyébként se kell engem félteni, tudok magamra vigyázni!-emeltem fel a hangom, miközben a konyhába mentem inni. Persze azért a fiúk is követtek.
- Azt láttam, hogy nagyon tudsz magadra vigyázni. Azért szorongatott meg az az idióta barom!-mondta Jenson
-Ezt nem is mondtátok.!-csattant fel Nico hangja-Ha tudom, hogy bántott téged, akkor nem szedem le róla Jensont, hanem én is megütöm azt a barmot!-háborodott fel.
Nekem meg már egyre jobban kezdett elegem lenni belőlük és abból, hogy egyfolytában Kimit szidják.
-EZT MOST FEJEZZÉTEK BE!-kiáltottam el magam, mikor már vagy tíz perce szidták Kimit.-NEKTEK SEMMI KÖZÖTÖK NINCSEN  A KIMIVEL VALÓ DOLGAIMHOZ! SEMMI JOGOTOK NINCS AHHOZ, HOGY SZIDJÁTOK ŐT! EGYEDÜL CSAK NEKEM VAN JOGOM HOZZÁ!-szinte az egészet csak kiabáltam.
Egyszerűen már elegem volt belőlük. Ja és közben csak remélni tudtam, hogy Matti nem ébredt fel a kiabálásomra...de már tényleg nem tudtam mit csinálni.
-De bezzeg most kussoltok mi?-kérdeztem-Elegem van belőletek. Felmegyek aludni, jó éjszakát!-vágtam oda nekik, majd felmentem a szobámba.
Persze előtte még megálltam a fiam szobájában megnézni, hogy nem ébredt e fel a kiabálásra.
Szerencsére nyugodtan alussza az igazak álmát, ezért csak adtam a homlokára egy puszit, majd az én szobámba vettem az irányt.
Már a zuhanyon is túl voltam, amikor a szekrényembe raktam vissza a ruhákat a bőröndömből. Hirtelen csak azt vettem észre, hogy két kar szorosan átöleli a derekam hátulról és valaki belecsókol a nyakamba. Tudtam, hogy Jenson az.
-Ehhez most semmi kedvem sincs Jenson-toltam el magamtól- Ne haragudj, de én amit odalent mondtam azt úgy is gondoltam. Nincs jogod hozzá, hogy szidjad Kimit.-mondtam neki.
-Már bocsánat, hogy meg mertelek védeni tőle!-csattant fel, majd dühösen kiment a szobámból.
Nem akartam vele veszekedni, de valahogy nem bántam az előbb mondottakat. Még mindig ugyanazt gondoltam, mint amit az előbb kimondtam.

A reggel is hamar eljött. Arra ébredtem, hogy a szobámba besüt a reggeli napsugár. Nem volt nagy kedvem felébredni, de tudtam, hogy muszáj lesz. De ez már nekem szokásos. Több mint kilenc éve már annak, hogy minden reggel korán kelek és lemegyek reggelit készíteni és egyéb dolgokat csinálni. Már több mint kilenc éve annak, hogy én nem aludtam addig, amíg szerettem volna.
De én ezt egy cseppet sem bánom. Ugyanis a koránkelésekért cserébe minden nap kapok egy mosolyt az én egyetlen kincsemtől és ez erőt ad ahhoz, hogy másnap is korán keljek.
 Még mindig kuszák voltak a gondolataim a tegnappal kapcsolatban és  ezt Nico is észrevette. Ugyanis ő volt az első, aki a konyhába támolygott.
-Jajj Riina ne haragudj rám! Tegnap igazad volt...csak tudod én féltelek úgy ahogy Jenson is.-kért bocsánatot unkatesóm.
-Felejtsük el-mondtam, miközben a tojásrántottát kavargattam.
Erre Nico csak felsóhajtott, majd odajött hozzám és kivette a kezemből a fakanalat.
-Most szépen leülünk és elmondod nekem, hogy mi a baj. Ugyanis látom rajtad, hogy valamiért olyan szétesett vagy-kapcsolta le a gázt, majd odahúzott a kanapéhoz- Na ki vele!
-Jajj Nico, hol is kezdjem-sóhajtottam.
-Talán az elejénél-mondta, mire mindketten elmosolyodtunk.

Már éppen belekezdtem a sztoriba, amikor megcsörrent a mobilom. Claire volt az, az asszisztensem és egyben jobb kezem. Ő intéz majdnem mindent az épülő éttermemmel kapcsolatban és meg kell hogy mondjam remek munkát végez. Nekem csak rá kell bólintanom a dolgokra. Szerintem ő a világ legjobb asszisztense.
-Szia Claire, mondjad! Valami baj van a munkálatokkal?-kérdeztem.
-Nem nincs semmi baj Rose, a munkálatok tökéletesen haladnak. Csak azért hívtalak, mert egy bizonyos hír a fülembe jutott. Az egyik finn ismerősömtől megtudtam, hogy Jenni Dahlmann  szórakozóhelye Helsinkiben nagyon a csőd szélén áll és befektetőket keres. És hát a múltkor mondtad, hogy nem olyan jó a viszonyotok finoman szólva-hallottam, hogy a végét elneveti.
Nem haragudtam rá, hogy ezt megemlítette, ugyanis a múltkor elmondtam neki, hogy nagyon nem bírom Jennit és keresztbe szeretnék neki tenni. Azt viszont Claire nem tudja, hogy miért...de azt mondta, hogy nem is kell elmondanom neki ő megérti.
- Nekem van egy olyan érzésem Claire, hogy egyre gondolunk-mosolyodtam el én is cinkosan, bár ezt ő nem láthatta.
- Hát ha arra gondolsz, hogy be kéne fektetni a Bläk-be akkor igen.
-Igen, én is erre gondoltam. Megveszem a 75 százalékát így én leszek a többségi tulajdonos. így ez azt fogja jelenteni, hogy az én szavam fog dönteni és Jennié a semmibe veszik.És majd szép lassan megváltozik a hely neve és a végére éttermet csinálunk belőle.-vázoltam fel a terveimet.-És Ő ez ellen nem tehet majd semmit!
-Én is pont erre gondoltam Rose.
-Örülök neki. Akkor légyszíves kezdj el intézkedni. Téged hatalmazlak fel arra, hogy a nevemben megvedd a részt. Csak arra figyelj, hogy az én nevemet ne emlegesd a tárgyaláson, mert akkor nem adja el nekünk a részt. És ha valami gond van, akkor hívj!
-Rendben Rose, intézkedem és majd hívlak! Addig is vigyázz magadra, majd még beszélünk! Szia!
-Szia Claire!-köszöntem el, majd bontottuk a vonalat.

-Mi ez a cinkos mosoly Rii? Valamiben sántikálsz.-mosolyodott el Nico.
-Mindent a maga idejében Nico.-csak ennyit mondtam neki.
Pillanatnyilag jól éreztem magam a Jennis dlog végett, de valahogy a tegnap este még mindig nem hagyott nyugodni és ezt Nico is látta.
-Most viszont folytatod amit az előbb félbe hagytunk-mondta, mire én elmeséltem az egész sztorit...

-És akkor Ő visszarántott és csak annyit kérdett, hogy Riina?-vázoltam fel a kávéházi jelenetet.
-Rájött?-kérdezte félve Nico.
-Értetlenkedtem neki egy kicsit, amit bevett de szerintem sejti. És basszus már tudja, hogy van egy fiam.-mondtam neki, mire hangos lábdübörgést hallottunk meg a lépcső felől.
Még annyit láttam, hogy Matti rohan felfelé a lépcsőn majd egy hangos csattanás jelezte, hogy becsapta az ajtót a szobáján. Ez azt jelentette, hogy mindent hallott és ez nem sejtetett sok jót.
Ugyanis utálta azokat a témákat, amik az apját érintették. Arról meg egyenesen hallani se akart, hogy Kimi tudjon rólunk...

-Kisfiam, engedj be!-dörömböltem már vagy fél órája Matti ajtaján, mire célhoz értem és beengedett a szobájába- Kérlek ne aggódj én nem hagyom hogy Kimi megtudja az igazságot! Matti én nem hagyom!-sírtam neki, mire előbújt a takaró alól. Láttam, hogy az ő szeme is könnyes
-Anya megígéred? Én nem akarom, hogy ez megváltozzon. Olyan jól elvagyunk így.-hajtotta a fejét ölembe, majd szép lassan visszaaludt

(Kimi)

Csak egy kicsit szerettem volna egyedül lenni. A gondolataimmal de már azt se lehet. Ha valamilyen kávézóba beültem akkor ott rögtön megtaláltak a rajongók, hogy szeretnének egy képet vagy egy autogrammot rosszabbik esetbe mind a kettőt. Elegem lett. El akartam zárkózni a külvilágtól, a feleségemtől. Mindentől. Kérdeztem magamtól hogy hol lehetnék egyedül aztán hirtelen eszembe jutott, hogy egyszer valaki mesélte,hogy nem messze Baartól egy kis faluba van egy gyönyörű kávézó de, hogy ki volt az azt már nem tudnám megmondani. Gondoltam hogy akkor most megkeresem azt a helyet.Biztos valami eldugott kis helyen van egy öreg kávézó. De nagyon tévedtem. Tényleg egy eldugott helyen volt de az hogy öreg egyáltalán nem illett rá. Tágas volt és világos modern bútorokkal, jól nézett ki pedig nem szoktam azt mondani egy kávézóra hogy jól néz ki nekem az összes kávézó egyforma volt. Egy olyan hely ahol ihatok egy olyan italt amitől ébren maradok. De itt a tetőtérben tökéletes kilátás volt a falura.Igaz volt inkább város mint falu de hát ez van.

Amíg vártam a kávéra a tájban csodálkoztam és a gondolataimba merültem.
- Mi lehet vele? Miért hagyott csak úgy el? Mi okot adtam rá, hogy minden szó nélkül elhagyjon? Megbánthattam valamivel? – tettem fel magamba ezt a sok kérdést mert hiányzott az életemből egy személy aki régen az életemet jelentette most meg azt se tudom mi van vele.
- Jaj Riina bárcsak itt lennél mellettem.- merengtem mikor meghallottam,hogy valaki jön fel a lépcsőn gondoltam csak a pincér az.
- Egészségére uram. – mondta
- Köszönöm. – köszöntem meg a kávét és ott hagyott egyedül. Mielőtt elkezdtem volna inni a kávém elmentem a mosdóba de mikor visszaértem nem várt meglepetés fogadott.
-Te mit keresel itt? Még itt se lehet nyugta az embernek?- förmedtem rá amit lehet nem kellett volna.
- Ezt énis kérdezhetném. Na de mindegy, szerintem elég nagy ez a hely ahhoz,  hogy külön asztalnál elférjünk minden vita nélkül.-mondta én meg szó nélkül visszaültem a helyemre hiszem igaza volt.
Egy idő után arra jutottam, hogy odaülök mellé hiszen nem vagyunk semmilyen ellenségek csak munkatársak akik közt sok a viszály.

Néma csendbe ültem le mellé mert úgy láttam épp a gondolataiba merült és hát nem fogom megzavarni. De pár perccel később rám nézett és csak bámult de nem kérdezett. Mikor már kezdtem unni, hogy csak néz és nem szól semmit megtörtem a köztünk lévő csendet.
-Mit nézel?- kérdeztem tőle egy kis mosoly kíséretébe.
- Hát figyelj, ideül mellém valaki szó nélkül és néma csendben ül. Ennek szerinted van értelme? Mert szerintem nincs.- vágta rá hirtelen.
-Beszélgethetünk? – kérdeztem rá de látszott rajta hogy ezen a kérdésemen majdnem elröhögte magát jó tényleg kicsit hülyén hangzott de most mit csináljak nem tudom miért kérdeztem meg. Ez csak jött.
-Kimi, bocsánat, hogy nem mentem el veled a Genfi Autószalonra, de meg kell értened hogy a fiam abban a helyzetben sokkal fontosabb volt mint bármiféle rendezvény.-  mondta némi gondolkodás után.
- Inkább nekem kéne bocsánatot kérnem, hogy úgy rád törtem és kiakadtam. Sajnálom.- mondtam mert tényleg sajnáltam.
-Jó felejtsük el az egészet. Ha kérdezek valamit válaszolsz nekem és őszintén?- kérdezte én meg a szemébe néztem azokba a gyönyörű barna szempárba. Nem tudom miért de olyan ismerős nekem mintha egy időbe csak ezeket a szemeket szerettem volna. Vagyis ez a szempár ahhoz a lányhoz tartozott akibe én szerelmes voltam, vagyok. De hát az lehetetlen. - -Miért akadtál ki annyira hogy van egy fiam meg hogy Jenssel együtt vagyok?
-Mert hirtelen jött nem gondoltam volna hogy van gyereked. Az meg hogy Jenssel együtt vagy... féltem hogy inkább átmész a Mclarenhez és itt hagysz.- mondtam és bíztam benne hogy elhiszi sose tudtam éles helyzetbe tökéletesen improvizálni.- És hány éves a kiskrapek?- érdeklődtem hátha ezzel témát tudok váltani és nem fog kérdezősködni.
-9 múlt.- mondta és látszott rajta, hogy bármit megtenne a fiáért annyira boldogan beszélt róla.
- Hú ...9 éves a fiad? Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy fiad van. Én azt hittem max. 3 éves lehet.-teljesen ledöbbentem hiszem az az év azt hiszem egy életre megmaradt bennem. Merengtem el. Annyi mindenbe hasonlit rá, de hát ez lehetetlen. Meg fogok bolondulni ha igy folytatom. Az nem lehet hogy senki ne tudjon róla a családból.
- És egyedül neveled? Az apja hol van?- kérdezősködtem tovább de azt hiszem ez volt az amit nem kellett volna megkérdeznem mivel ahogy kiejtettem a számon azt a szót hogy az apja rögtön el kezdtek folyni a könnyei. Én nem ezt akartam ha tudom hogy ez lesz akkor befogom a szám. Istenem hogy lehetek én ilyen hülye

-Igen, egyedül nevelem. Tudod, a szomszédom Nico rengeteget segít nekem...nagyon imádják egymást a fiammal. Az apja? Ő nem fontos...ugyanis neki egy másik nő sokkal fontosabb volt nálam. De ez egy nagyon bonyolult történet nagyon sok árulóval.- válaszolt én meg már tényleg nem tudtam mit gondoljak. Hisz a gyerek apja elhagyta őt egy másik nő miatt, azt mondta sok áruló is van abba a bizonyos történetbe. Most akkor mivan? Vagy én kombinálom túl a dolgokat vagy tényleg igaz lenne? Megtaláltam Riinát, vagyis ő talált rám? Ő még mindig úgy szeret ha egyáltalán szeret még? Vagy már csak gyűlöletet és utálatot érez irántam amiért Jenni a feleségem? Elegem van, hogy ezekre a kérdésekre senki se tudja a válaszokat körülöttem.
-Bocsáss meg, de nekem most mennem kell-kapta fel hirtelen a kabátját  mielőtt tovább faggathattam volna. Nem hagyhatom hogy igy elmenjen most mikor ennyi minden jár a fejembe.Mielőtt elmehetett volna gyors elkaptam a karját de persze vigyáztam nehogy erősen kapom el.
-Riina?- csak ennyit kérdeztem nem többet és amíg vártam a válaszra addig fürkésztem őt. Valahol reméltem hogy ő az.
-  Mi van? Ki az a Riina?- kérdezte bennem meg összetört valami. Annyira bíztam benne hogy megtaláltam hogy már el is hittem hogy sikerült és nem. Ő nem ő. Nem az a nő akit szeretek.
- Mindegy, haggyuk....bocsánat, már megint hülye vagyok. – sóhajtottam fel csalódottam és hagytam elmenni.
-Nincs semmi baj, de én most már tényleg mennék.
-Rendben, vigyázz magadra Rose-és hirtelen felindulásból adtam egy puszit az arcára.
 -Szia Kimi!-mondta zavartan és ott hagyott. Egyedül.
Végül meginn egyedül maradtam, de most rosszabb volt a helyzet mint előtte. Lehet hogy nekem az van megirva, hogy Jenni mellett kell leélnem az életem? Mert akkor inkább elmegyek a világ végére. Mellette max 2 napig birnám tovább.

Olyan fél óra után a kávézót lecseréltem egy hétköznapi kis kocsmára. Kértem magamnak egy felest de mielőtt megkaphattam volna letettem a pultra az árát és elmentem. Beültem a kocsiba és hazamentem. Jenni persze otthon volt éppen a TV előtt terpeszkedett.Mikor hazaértem rögtön célba vettem a konyhát.
-Szia.- köszöntem oda neki
-Szia. Alig vagy velem, miért érdemlem ezt a viselkedést. A kis sajtósod fontosabb mint én? Mert akkor inkább menj hozzá mint hogy mindig haza gyere.
- Jenni nem tudom mibajod, tudod ha keveset vagyok veled akkor az azért van mert én dolgozom és nem érek rá egész nap a TV előtt ülni és azt nézni hogy mi a 2012 nyári trend. De ha valami nem tetszik akkor az ajtó sosincs bezárva el lehet menni.- megfogtam egy üveg ásványvizet és lementem a konditerembe.
- Ne mbeszélhetsz igy velem. Most nem.- sirta el amgát.
- Dehogynem. Most éppen miért nem?- kérdeztem kicsit gúnyos hangon
- Semmi nem jön össze. Te elhanyagolsz, és még a Blak is tönkre fog menni.- mondta szipogva
-Én arról nem tehetek és ha azt várod hogy pénzileg segitselek ki akkor először rendezd az összes többi ügyedet.- mondtam és becsaptam előtte az ajtót. Amig edzettem hallottam hogy fenn dübörög egy ideig aztán valahova elment de mit is érdekel az engem.

Eldöntöttem hogy holnap kideritek valamit apámtól vagy anyámtól hogy nem e tudnak valamit Riináról. Valakivel biztos tartja a kapcsolatot. És sok közös régi barátaink voltak és ha valamelyikük valamit tud akkor biztos hogy kideritem. Toni és Atte. Hogy ők eddig miért nem jutottak az eszembe ők tuti hogy tudnak valamit róla. Régen nagyon jóba voltak. Ha ők nem tudnak semmit akkor reménytelen és elveszett ez az ügy.Tudom hogy kicsit késő van de annyira felpörögtem a tudattól hogy akár pár perc után megtudhatom hogy hol van hogy azonnal tárcsázni kezdtem Atte-t.
-Helo haver.
-Kimi te normális vagy? Valaki aludni is szokott. Látom téged még mindig ennyire hajtanak a bulik.
-Kussolj már és bocs, te figyu őszintén tudsz valamit Riináról?- kérdeztem rögtön rá
- Te még mindig nem felejtetted el őt? Hallod ideje lenne, senki nem tud róla semmit. Új életet kezdett ki tudja hogy hol és hogy kivel. Felejcsd el őt. Bocs de én nem tudok róla semmit.- mondta
- Fogd fel hogy nem tudom elfelejteni őt. Ha akarom akkor se. Mindig ő jár a fejembe. Na mind1 azért kösz hello.- mondtam és kinyomtam. Mostmár csak Toni maradt ha ő se tud semmit akkor lehet Attenak lesz igaza és valahogy tényleg el kell őt felejtenem.Szerencsére Toni rögtön felvette.
-Kimi öreg haver de rég beszéltünk? Mi újság van arra felé? A kis feleséged még mindig olyan bájos?- kérdezte gúnyosan a végét.
- Szevasz figyelj most nem akarok arról a nőszemélyről beszélni most másról van szó. Te tudsz valamit Riinaról?- kérdeztem rá.
-Bocs haver én nem mondhatok semmit.- mondta és éreztem hogy közel járok az igazsághoz.
-Ne tedd ezt velem. Most mond el hogy mit tudsz róla vagy esküszöm két óra múlva a padlóba verlek.- mondtam neki
- Megigértem neki hogy nem mondok semmit új életet kezdett és csak annyit mondhatok hogy közel van hozzád.- mondta nekem meg mintha felvilágositották volna a fejem
-Mennyire közel?- kiváncsiskodtam
-Én többet nem mondok neked kell rájönnöd és helyre hoznod a hibád. De figyelj annyit mondok hogy szeret, na szevasz.- mondta és kinyomta...

U..i.: Ha van benne helyesírási hiba ne haragudjatok érte....csak minél előbb akartuk hozni a folytatást :)

15.

Helloka mindenkinek! :))

Nagyon szépen köszönjük mindenkinek a komit, reméljük ehhez a részhez is legalább ennyit kapunk majd. Kíváncsiak vagyunk mit szóltok ehhez a részhez. Szerintem nem számított mindenki erre.

Puszzaaa
R&A

-Nici én ezt már nem bírom tovább-sírtam el megint magam barátnőmnek.
Most nála voltam, ugyanis eléggé kiborított ez a mai nap.
Miután Jenson megjelent az ajtóban, csúnyán elfajult a helyzet és egymásnak estek Kimivel. Addig ütötték egymást, amíg végre meg nem érkezett Nico is, aki szétszedte őket.
Persze aztán még magyarázkodhattam egy sort azért Kiminek, hogy Nico mit keresett ott. De aztán hál' istennek sikerült azt bemagyaráznom, hogy Nicoval szimplán csak jó szomszédok vagyunk. Akkor perpillanat jobban érdekelte az, hogy megint neki essen Jensnek. Csak azt tudnám én, hogy mi a francért zavarja Őt ennyire az, hogy Jensonnel vagyok együtt.
És még akkor csak utána jött a java. Megkaptam unokatesómtól is a letolást, mert nem szóltam neki Matti balesetéről és arról sem, hogy Jensonnel együtt vagyunk. És még emellett Jens is azzal kezdett szapulni, hogy haggyam ott Kimit mint sajtós...Én már azthiszem, hogy beleőrülök ebbe az egészbe.
Végül odáig jutottam, hogy fogtam magam, beültem a kocsiba és a barátnőmig meg se álltam. Tudtam, hogy most csak ő tud engem megérteni.
És ahogy gondoltam, türelmesen meghallgatott és legalább ő nem cseszett le az miatt, hogy nem számoltam be rögtön az új pasimról neki.
-Jajj te nő-sóhajtott fel a történetem után-nagyon nem lennék a helyedben....két tűz közé kerültél de rendesen
-Most ezzel mire céloztál?-kérdeztem értetlenül
- Drága egyetlen barátnőm...te tényleg nem érted?
-Hát nagyon nem, szóval világosíts fel kérlek.
- Rose, vedd már észre a jeleket! Kimi belédzúgott mint vak ló a szakadékba-na ezen muszáj volt elnevetnem magam. Most komolyan, ki gondolná, hogy Nicole Scherzinger a Shrek-ből idézget- Nem igaz, hogy erre te még nem jöttél rá! Hiszen ha csak simán a munkatársad lenne, akkor le se szarná, hogy neked fiad van és hogy Jensonnal vagy együtt. Erre mikor megtudta, hogy fiad van dühösen kérdőre vont és miután meglátta az új pasidat neki esett. Ennél nyilvánvalóbban már nem lehetne féltékeny
-Ugyan Nici, ne beszélj már hülyeségeket! Már miért lenne belém szerelmes? Hiszen mióta ,,megismerkedtünk" állandóan csak bánt. Amúgy meg te is tudod jól, hogy felesége van- mondtam felháborodottan. Ilyen hülyeséget is már rég hallottam.
- Jó lehet, hogy ő se tud róla, hogy szerelmes, de szerintem a tudatalattija érzi, hogy te ki vagy és ösztönösen ragaszkodik hozzád
-Nici valld be, mennyit ittál?
- Nem is ittam.
-Akkor belőled meg ösztönösen áramlik a hülyeség. Mondd te mióta foglalkozol  ilyen tudatalatti szarságokkal?-komolyan mondom, hogy már Nici is felidegesített-Azthittem valaki meg fog érteni és kiönthetem neki a szívem, erre még te is jössz a nagyobbnál nagyobb hülyeségekkel.-mondtam miközben sietősen magamra kaptam a kabátomat és újra az autómban kötöttem ki.
Nem tudtam, hogy merre menjek...csak azt tudtam, hogy most haza biztos hogy nem.
Ez is csak én lehetek...Este 11 óra és én nem merek visszamenni a saját házamba...röhejes.

Végül arra jutottam hogy hazamegyek Spiezbe ott tuti senki nem talál rám,

 esetleg Nico de ő most nem fog utánam jönni és ott volt az egyik kedvenc kávézóm. Körülbelül olyan fél órás autókázás után vissza is értem.
- Hello Bruno!- köszöntem a pincérnek, akit már jól ismertem.

 Elég sokszor szokok idejönni, csak valahogy mostanában nem volt rá időm.
- Jézusom most komolyan jól látok? Rose te vagy az? Hát te? Olyan rég jártál itt!- támadott rám rögtön.
-Nyugalom... igen én vagyok. Tudom rég voltam, de sok minden közbe jött ne haragudj. De most itt vagyok és remélem kapok abból a csodálatos Latte Machiattoból jó sok tejszinhabbal.-néztem rá boci szemekkel.
-Persze már is készitem, fennt ülsz le?
- Ha nincsenek sokan, akkor igen.
-Ha jól emlékszem, akkor csak egy fiatalember van fennt.
-Oké akkor várom a kávém.- dobtam neki egy nagy vigyort és ott hagytam.
Mikor felértem senkit nem láttam, csak egy asztalnál egy pohár kávét de a tulajdonosa nem volt ott gondolom elment a mosdóba.Épp a kilátásban csodálkoztam mikor zajt hallottam a hátam mögött. Úgy megijedtem, hogy hirtelen hátrafordultam. A meglepődöttségtől majdnem lefordultam még a székről is, de szerencsére két erős kéz megragadott és segitett.
-Te mit keresel itt? Még itt se lehet nyugta az embernek?- förmedt rám.
- Ezt énis kérdezhetném. Na de mindegy, szerintem elég nagy ez a hely ahhoz,  hogy külön asztalnál elférjünk minden vita nélkül.-mondtam neki és szó nélkül beleegyezett. 

Pár perccel később Bruno meghozta a kávémat és tényleg sok tejszinhabot kaptam rá, aminek nagyon örültem.  Épp a tejszínhabot kanalaztam mikor Kimi odajött hozzám és szó nélkül leült az előttem lévő székre. Egy ideig néma csendben ült mikor elkezdtem bámulni.
-Mit nézel?- kérdezte huncut mosollyal.

Lassan már agyrázkódást fogok kapni ezektől a kedélyváltozásoktól. Előbb még mérges volt rám, most meg itt mosolyog mint a tejbetök.
- Hát figyelj, ideül mellém valaki szó nélkül és néma csendben ül. Ennek szerinted van értelme? Mert szerintem nincs.- vágtam oda neki
-Beszélgethetünk?- kérdezett, de ez olyan hülyén hangzott hogy majdnem felröhögtem.

 Ebben csak az állitott meg hogy olyan komolyan nézett rám.
-Kimi, bocsánat, hogy nem mentem el veled a Genfi Autószalonra, de meg kell értened hogy a fiam abban a helyzetben sokkal fontosabb volt mint bármiféle rendezvény.- mondtam neki némi gondolkodás után.
- Inkább nekem kéne bocsánatot kérnem, hogy úgy rád törtem és kiakadtam. Sajnálom.- mondta
-Jó felejtsük el az egészet. Ha kérdezek valamit válaszolsz nekem és őszintén?- kérdeztem mire hirtelen a szemembe nézett.Még ennyi év után is megbabonáztak.
-Miért akadtál ki annyira hogy van egy fiam meg hogy Jenssel együtt vagyok?- kérdeztem
-Mert hirtelen jött nem gondoltam volna hogy van gyereked. Az meg hogy Jenssel együtt vagy... féltem hogy inkább átmész a Mclarenhez és itt hagysz.- mondta és tényleg őszintének tűnt.- És hány éves a kiskrapek?- érdeklődött ezzel témát váltva.
-9 múlt.- mondtam neki vidáman.

- Hú ...9 éves a fiad? Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy fiad van. Én azt hittem max. 3 éves lehet.-teljesen meg volt döbbenve.
Nem is tudom, hogy mi ütött belém, hogy most miért mondom el ezeket a dolgokat Neki. Pedig most annyira pengeélen táncolok, akármikor lebukhatok...de perpillanat már ez se érdekel, most legalább tudok Vele normálisan beszélgetni.
- És egyedül neveled? Az apja hol van?- kérdezte én meg akaratlanul is elsírtam magam.
Istenem, ha tudná hogy ki vagyok és hogy mi történt velem.
-Igen, egyedül nevelem. Tudod, a szomszédom Nico rengeteget segít nekem...nagyon imádják egymást a fiammal. Az apja? Ő nem fontos...ugyanis neki egy másik nő sokkal fontosabb volt nálam. De ez egy nagyon bonyolult történet nagyon sok árulóval.-nem is tudom, hogy ez hogy szaladhatott ki a számon. Hogy lehetek ennyire hülye? Csak reménykedni tudok, hogy nem jön rá az igazságra.
-Bocsáss meg, de nekem most mennem kell-kaptam fel hirtelen a kabátomat, mielőtt még több dologra rákérdezett volna.
De mielőtt elhagytam volna az emeletet két erős kéz megragadta a karomat és visszarántott.
-Riina? -csak ennyit kérdezett fürkészően, én meg úgy éreztem menten elájulok.
Szóval rájött...vagy legalábbis sejti. De én nem akarom, hogy megtudja...sőt Matti se akarja. Most nem tehetem tönkre az életünket ezzel. Kénytelen vagyoklegalább megpróbálni hazudni neki.
- Mi van? Ki az a Riina?-próbáltam minél jobban meglepődött lenni.
- Mindegy, haggyuk....bocsánat, már megint hülye vagyok.-sóhajtott fel csalódottan.
-Nincs semmi baj, de én most már tényleg mennék.
-Rendben, vigyázz magadra Rose-és ezzel adott egy puszit az arcomra. Tényleg nem tudtam mire vélni a dolgot.-Szia!
-Szia Kimi!-búcsúztam el zavartan, majd hazaindultam...

14.

Sziasztok! 

Nem mentegetőzünk tényleg sokat késtünk és az okokat olvashattátok a chatben is.

Azért reméljük, hogy ennek ellenére még mindig olvasni fogjátok a történetet és esetleg kapunk egy két hozzászólást is.

Pusziii

R&A

Már éppen hazafelé tartottunk a kórházból, amikor megcsörrent a mobilom. Még szerencse, hogy Jenson vezetett, mert úgy megijedtem, hogy ha én vezettem volna, akkor tuti hogy félrerántom a kormányt. A kijelző a főnököm nevét jelezte ki. Szinte fogalmam se volt, hogy miért hívhatott Christian.
-Igen Christian?-szóltam bele a telefonba.
- Rose hol a fenében vagy???- kérdezte nem éppen jó kedvvel
- Miért,  hol kéne lennem?- tényleg nem tudtam, hogy hol kéne most lennem. Valahogy Matti balesete minden mást kiűzött a fejemből.
- Kérdem én, miért vagy te sajtós, hogy ha nem tudsz a programjaidról???-szinte már ordított a főnök. Velem még sose beszélt így Christian.-Már vagy egy órája Genfben kéne lenned Kimi mellett.!!!
-Jólvan, ne haragudj!!! Tudod a fiam fontosabb…ugyanis balesete volt. És én mellettte voltam. De ha ez miatt kirúgsz, akkor hajrá.
-Neked van fiad???-döbbent meg teljesen-Miért nem mondtad?
- Szerintem a magánéletem egyáltalán nem tartozik a főnökömre. Nincs semmi köze a munkámhoz.-válaszoltam, lehet egy kicsit csípősebben, mint kellett volna.

Erre következett pár másodperc szünet, majd végre Christian törte meg a csendet.
-Figyelj Rose, én teljesen megértelek-sóhajtott fel- Csak tudod, hogy ha szóltál volna, akkor nem hívlak. Ha tudom hogy a fiadnak balesete volt, akkor én magam küldtelek volna szabadságra. Rose én nem vagyok az a zsarnok fajta főnök...csak szeretnék tudni ilyen dolgokról. Ja és máskor légyszíves hívj fel, ha valami baj van. Mindent meg lehet beszélni, de csak akkor ha őszinte vagy hozzám.
-Tudom, hogy szólnom kellett volna a dologról. Ne haragudj Christian, csak nagyon megijedtem a baleset miatt és ki is ment a fejemből a munka. Tudom, hogy hibáztam és most rögtön megyek Genfbe....csak előbb hazaviszem a kórházból a fiamat. Így megelel?-kérdeztem tőle már higgadtan.
 Rájöttem, hogy teljesen igaza volt és hogy szólnom kellett volna neki.
-Rose szó sem lehet róla! Neked most a fiad mellett a helyed. Kimi elég nagy fiú már, azthiszem kibír pár napot óvónéni nélkül-nevette el a végét.-Ja és a futamon meg se akarlak látni! Te csak maradj otthon és ápolgasd a sérültet, Britta meg addig átveszi Kimit is. De milyen tapintatlan vagyok, a fiadnak ugye nincs semmi komolyabb baja?
-Nincs szerencsére semmi komolyabb. A lába törött el és van pár sebe. Tudod a fiatalúr gördeszkázik és szegényem bukott egy nagyot.-meséltem el a történteket.
-Akkor üzenem a kiskrapeknak, hogy gyógyuljon meg ...és hogy most nyugodtan nyúzza anyát valami finom kajáért-mondtam a végét hangosabban, így Matti is hallotta mellettem.
Erre mindannyian felnevettünk, még Jenson is hallotta a volán mögül-Hallom ott van a hódolód is-mondta sejtelmesen, mire én elpirultam.
Még szerencse, hogy Christian nem látta. De ugyanakkor ez a tény nem volt elmondható Jensről...ugyanis ő végigmozizta, ahogy tetőtől talpig elvörösödtem.Erre csak egy mosoly volt a válasza.
-Igen, itt van és köszönöm Christian, hogy megértesz és adsz pár nap szabadságot. Kiminek én szóljak, vagy felhívod te?-kérdeztem
-Ne aggódj én majd elrendezem. Na de én nem is zavarok tovább. Szia!
-Szia és mégegyszer köszi! -mondtam, majd mindketten bontottuk a vonalat.
Ilyenkor tudtam dícsérni az eget, hogy Kimi a Red Bull-hoz szerződött. Egyszerűen tökéletes főnököt tudtam így kifogni. Szinte sajnálom is, hogy nem maradok ott évekig.
-Na mi a helyzet?-kérdezte Jens szinte szinkronban a fiammal.
Elmondhatatlanul örülök annak, hogy Matti ennyire jól fogadta  Jensont, és Jenson is Mattit. Tegnap óta egyszerűen csak megdöbbenek a dolgokon. Eddig is ismerték egymást, hiszen Jens eddig is járt hozzánk mint barát, de mióta együtt vagyunk és Matti is tud rólunk, azóta minden megváltozott. Néhány pillanatban szinte teljesen úgy érzem mintha apa és fia lennének...
-Hát muszáj volt elmondanom Christiannak, hogy mi történt Mattival, ugyanis most Genfben kéne lennem Kimivel az Autószalonon. De Christian megértett és azt mondta, hogy a hétvégi futamon meg se akar látni engem. Ugye Matt nem baj, hogy elmondtam Christiannak, hogy létezel?-kérdeztem fiamat.
-Hát amíg apám nem tud rólam...felőlem addig annak mondod el, akinek akarod anyu-mondta lazán, majd pár perc gondolkodás után újra megszólalt-Habár, hogy ha jobban meggondolom akkor zavar és fáj hogy elmondtad a fönöködnek. De tudod anyu, hogy mivel tudnád enyhíteni ezt a mérhetetlen nagy fájdalmat?-kérdezte, miközben láttam rajta, hogy csak színészkedik.
Ezen muszáj volt mosolyognom.
-Na mondjad, mivel tudnám enyhíteni?-kérdeztem én is ugyanúgy.
-Hááát szerintem a sok-sok fagyi tudná orvosolni ezt a problémát-mosolygott rám szemtelenül.
-Hogy én miért nem lepődök meg ezen kisfiam. .. De egyáltalán tudsz te mást is enni fagyin kívül?
-Tudok, de minek ha ehetem a kedvencem, mivel nekem ennyire jóságos anyukám van-na most járunk a hízelgős résznél.
Ez az én nagy bajom. Hogy nem tudok ellenállni azoknak a kiskutya szemeknek. És ezt az én drágalátos fiacskám is nagyon jól tudja és ki is használja. Ez az a tulajdonsága, amit teljesen az apjától örökölt. Még emlékszek azokra a pont ugyanilyen kiskutya szemekre, amiket régen Ő tudott produkálni, amikor nagyon kellett neki valami.
Ezen az emléken akaratlanul is, de elmosolyodtam.
- Min mosolygunk ott hátul hölgyem?-kérdezte Jenson.
Hogy neki soha semmi nem tudja elkerülni a figyelmét.
Na de most mit mondjak neki? Talán,hogy éppen Kimi kiskutya nézésén abrándoztam???
Azthiszem nem ez lenne a legjobb válasz az újdonsült pasimnak. Hiába ismeri a velem történteket, attól függetlenül biztos borzasztóan esne neki, ha tudná, hogy helyette az exemre gondolok.
És én próbálok is mindent megtenni annak érdekében, hogy Jensonről ábrándozzak egyfolytában....de ez még valahogy nem megy.
-Semmin-erőltettem magamra egy mosolyt-Csak éppen azon gondolkoztam, hogy Matti mennyi mindent el tud érni ezekkel a pillantásokkal.
-Hát igen anyu, ez is az én vonzerőmhöz tartozik-szólalt meg a fiam is.
Ez a szöveg....hát teljesen lesápadtam. Mintha Kimit hallottam volna egy az egyben.
-Csak azt tudnám én, hogy kilencéves létedre, honnan szedsz ilyen szöveget fiacskám?
- Lényegtelen anya. Itt az a lényeg, hogy megint eltértünk a tárgytól....na akkor kapok fagyit?
-Hát tudok én ellenállni a legfontosabb pasinak az életemben?-tettem fel a költői kérdést, amire mindenki tudta a választ. Nem tudok ellenállni a fiamnak.
 Mivel az otthoni fagyikészletünk eléggé kimerült (legalábbis az informátorom, az idősebbik Matti így tájékoztatott), ezért még gyorsan beugrottunk az üzletbe valamit venni. Vagyis én ugrottam be, mivel a két fiú a kocsiban maradt. Matti nyilván mert nem tud járni, Jens meg vigyáz rá.
 Amikor kiértem az üzletből, rögtön az autó felé vettem az irányt. Hát mit ne mondjak elég szívdöglesztő látvány fogadott engem. Jens éppen a kocsinak támaszkodva beszélgetett a fiammal, aki kinyitotta a kocsiajtót és így kommunikáltak.
Szinte még időm se volt felfogni, hogy egy milyen eszméletlenül jóképű pasival hozott össze a sors. Nici barátnőm ezért a mulasztásért már rég fejbe kólintott volna. Még az a szerencse, hogy még nem tud arról, hogy mi egy pár vagyunk.
-Na hány nőt szedtetek fel, amíg én vásároltam?-kérdeztem viccesen.
-Hát én csak egy nővel találkoztam azidő alatt-mondta Jens mosolyogva, mire én egy kicsit lefagytam.
Én csak viccnek szántam a dolgot. De aztán rájöttem a válasz okára, ugyanis az autóból egy gyönyörű virágcsokrot varázsolt elő nekem.
Na ezen nagyon meglepődtem.
-És az a nő a virágárus volt-mosolygott, majd odaadta a virágot.
Szegénykém hezitált azon, hogy most megmerjen csókolni vagy ne, vagy hogy egyáltalán nekem mi fér bele most.
Ezt az egészet én törtem meg azzal, hogy a nyakába borultam és végül megcsókoltam. Először fel se tudta fogni a dolgot, annyira meglepődött...majd végül ő is visszacsókolt.
Engem annyira meghatott ez a virágcsokor, hogy az valami elképesztő. Annyira jól esett a lelkemnek, hogy végre megint fontos lettem egy embernek annyira, hogy még virágot is vegyen nekem.
 De mielőtt még jobban belemerülhettünk volna a csókba, drága kisfiam a kocsiban merő véletlenül köhögőrohamot kapott.
Mindketten értettük a célzást, ezért gyorsan szét is rebbentünk.
- Nekem nincs semmi bajom veletek, de légyszíves ezt előttem mellőzzétek ha lehet...vegyétek figyelembe, hogy kiskorú is van a környezetetekben, aki nem akar megállni a fejlődésben-mondta haláli nyugalommal Matti. Na ezen a szövegen muszáj volt felnevetnünk.-Ez nem vicces, mondjátok már mi a jó abban, hogy egymás szájában járkáltok?
-Hát öcsi, szerintem térjünk vissza erre a témára pár évvel később. Majd akkor meghallgatlak, hogy mi a véleményed a csókolózásról-nevetett fel Jens,majd megölelt-Akkor tetszik a csokor?-kérdezte halkan.
-El se tudod képzelni, hogy mennyit jelent nekem. Köszönöm-súgtam neki, majd kaptam egy gyors puszit és elindultunk végre hazafelé.

A házba bejutás kissé nehézkes volt Matti részéről, de szerencsére ezt is  megtudtuk oldani, mivel Jenson szó nélkül becipelte a fiamat.
Persze aztán mintha megéreztem volna a fiúk leültek focit nézni, én meg nekiálltam valami kései ebédet csinálni. Most nem akartam valami nagyon bonyolultat főzni, mert minél több időt együtt akartam tölteni Mattival.
Ahogy terveztem, gyorsan készen is lettem az inkább vacsinak nevezhető ebéddel és megvacsiztunk.
Azért az se elhanyagolható tény, hogy miközben főztem, meglátogatott minket az idősebb Matti is érdeklődve kisunokája hogyléte felől. Ő még marad ezen a héten, mivel a hétvégén megint futam lesz és hát Kiminek őgy ígérte, hogy most is vigyáz Ajaxra.
Azt viszont nem fogadta kitörő örömmel, hogy Jensonnel együtt vagyok. Nem is mondott semmi rosszat, de nem is gratulált.
De ez valahol érthető is, hiszen Kimi mégiscsak a fia és természetes, hogy az ő pártjánáll.
-Hát anyu ez isteni volt-mondta Matt, miután legyűrte a vacsorát.
De azért persze fagyinak most is maradt hely a gyomrában. Egyszerűen hihetetlen mennyiségű fagyit megtud enni. De hogy ezt a tulajdonságot kitől örökölte azt végképp nem tudom.
 Persze ennek a túlzott jóllakásnak meg is lett az eredménye, alig ült negyed órát a TV előtt, máris elaludt.
-Felviszem a szobájába, úgy mégiscsak kényelmesebb-mondta Jenson automatikusan, amikor meglátta, hogy elaludta Matti- aztán megnézünk kettesben egy flmet...neked is kell pihenni. Úgy jó lesz?
-Igen, benne vagyok. Köszönöm, hogy felviszed.
-Ilyet ne köszönj, felesleges.-mosolygott, majd el is tűnt kezében a fiammal.
Szinte ugyanebben a pillanatban hasalt rá valaki a csengőre. Csak azt szeretném egyszer megtudni, hogy miért nem lehet egy rövidet csöngetni ahelyett, hogy valaki egyfolytában nyomja azt a rhadt csengőt.

Amint kinyitottam az ajtót egy kinézetre idegbeteg Kimi Raikkönennel találtam szemben magam. De ő egyáltalán honnan tudja, hogy hol lakok?
Mindig ügyeltem arra, hogy Ő ne tudja meg, hogy hol lakom. Erre most itt áll a házam előtt.
-Hát te mit keresel itt?-kérdeztem.
-Neked is szia Rose!-mondta gúnyosan-Elmondanád drága sajtósom, hogy mi a fene van most? Elmagyaráznád nekem, hogy miért nem voltál hajlandó eljönni Genfbe? Tudod a munkakörödbe tartozik az is, hogy ilyen eseményekre elkísérj.De lehet, hogy ezt a te pici fejecskéd nem tudja felfogni...
-Kimi ezt most fejezd be!-mondtam neki még nyugodtan.
Nemtudom miért kell mindig így beszélnie velem.
-Nem fejezem be! Tudod ott vártam vagy két órát, hogy a drágalátos sajtósom odatolja a képét...majd felhív Christian, hogy nem tudsz jönni, mert a fiadnak balesete volt!!! Milyen jó, hogy nekem elfelejtetted említeni azt az aprócska tényt, hogy van egy fiad!
-Mert neked ehhez semmi közöd sincsen!-vágtam a képébe,majd rákészültem csapni az ajtót, de ő elkapta a csuklóm és visszarántott. Be kell valljam megijesztett ezzel a húzásával, hiszen ő soha nem ütne meg egy nőt....legalábbis régen ez így volt.
De én már tényleg nem tudom, hogy most milyen is Kimi.
-Mit képzelsz te magadról? Azthiszed, hogy te kényed kedvedre beletúrkálhatsz az életembe és én még azt se tudhatom, hogy hol laksz vagy van-e családod? Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy játszhatod itt a megközelíthetetlent, mialatt te mindent meg akarsz tudni az életemről-sziszegte az arcomba, de szerencsére pont ebben a pillanatban ért vissza Jens is.
-Raikkönen most rögtön ereszd el Rose-t! Ne kelljen kétszer szólnom!- mondta dühösen
-Nocsak-nocsak, Button. És ha nem eresztem akkor mi lesz?- mondta gúnyosan.
Én teljesen megilyedtem ettől a Kimitől, Ő sose volt ilyen. De most nagyon nagyot csalódtam benne. Talán Ő már nem is az a Kimi akit megismertem...

13.

Sziasztok! Nem fogunk mentegetőzni,tudjuk sokat késtünk és nagyon sajnáljuk azért reméljük hogy kapunk pár visszajelzést hogy még olvassátok-e.
Puszi
R&A

Mikor beléptem az ajtón ledobtam a táskám hangosan köszöntem, de sehonnan nem hallottam, hogy visszaköszöntek volna. Felmentem az emeletre, de ott se volt senki. Kimentem az udvarra és a változatosság kedvéért ott se jártam szerencsével, hogy megtaláljam a fiam és a nagyapját. Gondoltam elmentek fagyizni vagy valami. Bementem a konyhába öntöttem magamnak egy pohár narancslevet és felültem a konyhapultra. Miközben iszogattam a pohár tartalmát azon gondolkoztam, hogy nem említették-e, hogy ma lesz e valami mikor hirtelen beugrott hogy ma van a fiam gördeszka versenye. Igen a fiam tavaly óta gördeszkázik és már megnyert pár versenyt. Elsőnek féltem, hogy valami baja lesz, de mindig azt akartam, hogy sportoljon. Örültem volna, ha az autósportba helyezkedik el, de aztán később rájöttem, hogy az még veszélyesebb, is mint a deszkázás. Gondoltam felhívom a nagyapját, hogy hol van pontosan, hogy odamenjek, de nem vette fel.
-Na, mindegy majd megpróbálom később.-gondolkoztam hangosan.
Lementem a mosókonyhába és bedobáltam minden cuccomat a mosógépbe. Mikor már kapcsoltam volna be hallottam, meg hogy csörög a telefonom.
-Basszus, hogy mindig elhagyom.-rohantam vissza a nappaliba.
- Igen, Matti mi a baj? Ugye jól van a fiam?-kérdeztem rögtön mikor megláttam, hogy ki hív.
-Épp ezért hívlak az egyik mozdulatot elrontotta kórházba van, de nem kell megijedned nincs életveszélybe gyere be és mindent elmondok. Szent Imrébe van.-mondta és letette. Hirtelen, ami átfutottam az agyamon azt le se merem írni. Tudtam, hogy egyszer ez is bekövetkezik, mert mindenkivel előfordulhat, de sose mertem bele gondolni. Felkaptam a kocsi kulcsot és már rohantam is le a garázsba. Beszálltam a kocsiba és rögtön padlóra nyomtam a gázt. 10 perc alatt ott voltam a kórházba felmentem a sebészetire mivel oda irányítottak. Nem kellett sokat keresgélnem, mert bementem és rögtön megláttam Mattit, aki a folyosón várt.
-Szia.-ölelt meg.
-Szijja mond, mi van a fiammal?-támadtam rá rögtön.
-Épp korláton volt mikor elrontotta a kick-flipet és lecsúszott, ha jól értelmeztem, amit mondtak a társai. Megúszta horzsolásokkal, kék zöld foltokkal és egy lábtöréssel. Még benn kell maradnia megfigyelésre, de holnapután ha jól lesz, akkor hazamehet.-mondta egy szuszra.
-Bemehetek hozzá?
-Persze menjél, csak én addig hozok neked kávét a büféből. Biztos fáradt vagy. Nem hiszem, hogy erre számítottál mikor hazajössz.-mondta kedvesen
-Köszönöm, hát tényleg nem gondoltam volna.
Mielőtt bementem lehalkítottam a telefonomat nehogy Jenson hív. Beléptem a szobába és hirtelen megijedtem, ahogy ott feküdt szegénykém összetörve. Leültem az ágya szélére és vártam, hogy felébredjen, de elaludhattam mivel a telefonom rezgésére keltem fel, ami a táskámba volt. Jenson hívott. Gyors kimentem a szobából és felvettem.
-Szia, szépségem, hogy vagy? Kipihented az út fáradalmait?-vette fel vidáman.
-Szia. Nem tudtam a fiam kórházba került.-mondtam és a sírás kerülgetett.
-Hogy mi? Mi történt? Súlyos az állapota? Oda menjek?-kérdezte rögtön.
-Balesete volt. Nem tudom meséltem e, de gördeszkázik és épp egy versenye volt, ami nem úgy sikerült, ahogy tervezte. Nem súlyos az állapota az orvos azt mondta, ha nem lesz semmi baja, akkor hazaengedik holnap vagy holnapután.-mondtam neki
-Odamegyek.-jelentette ki
-Köszönöm rendes, vagy de megoldom, de ha szeretnél, gyere.-mondtam neki, mert úgyse tudom róla lebeszélni.
-A következő géppel megyek. szia-nyomta ki a telefont.
Mikor visszamentem Mattihoz még mindig aludt kezdtem félni, hogy ilyen sokáig alszik, de az orvos azt mondta ez ilyenkor még nem gond. Az éjjeliszekrényén ott volt egy műanyag pohár kávé és egy levél „Mire visszaértem elaludtál nem akartalak felkelteni. Haza mentem hozzátok, ha bármi változás van, hívj fel és megyek. Matti” Ezen a levélen mosolyogtam egy jót mikor a fiam ébredezni kezdett.
-Anya? Te mit keresel itt és én mit keresek egy kórházba?-kérdezte
-Elrontottad a …
-Kick flipet. Már emlékszem.-fejezte be a mondatot.
-Anya nagyon fáj a fejem. Nem kapok valami fájdalom csillapítót?-kérdezte meg és látszott, rajta hogy rosszul van. Sose szokott gyógyszereket kérni, csak ha nagyon fáj valamije.
-Szólok az orvosnak.-ott hagytam a fiam és elmentem az orvosért. Szerencsére nem kellett sokat keresgélnem gyorsan megtaláltam.
-Doktor úr a fiam felébredt és panaszkodik, hogy nagyon fáj a feje.-mondtam neki félelemmel teli hangon.
-Azonnal megyek.
Már az orvossal mentem vissza a fiamhoz.
-Szia, kis krapek. Na hogy vagyunk? Hallom fáj a fejed azon kívül valami más?-kérdezte kedvesen.
-A lábam, de az gondolom az esés miatt. De a fejem az nagyon.-nyöszörgött
-Mindjárt jön egy nővér elvisz még pár vizsgálatra aztán kapsz fájdalom csillapítót, de szerintem csak egy kis enyhez agyrázkódás. Elnézést, de nekem mennem kell.-mondta a doki.
Kezdtem kicsit megnyugodni.
-Fiam el kell valamit mondanom.-kezdtem bele, mert tudtam ha Jenson idejön, akkor ki fog derülni, hogy mi összejöttünk és jobban szeretném, ha a fiam tőlem tudná meg és nem, úgy hogy lát minket együtt.
-Mivan anya? Mi történt? Mit művelt megint az apám?-kérdezte
-Apád semmit. De van itt valami, amit nem szeretném, ha mástól tudnál meg.-egyszerüen nem tudtam, hogy mondjam el neki, hogy az anyja bepasizott.
-Anya nyögd már ki ha nem az, hogy összejöttél megint vele akkor csak jobb lehet.
-Jól van nyugi mondom már. Összejöttem valakivel.-jelentettem ki
-Gondolom pilóta vagy ott dolgozó.-mondta boldogan
-Igen pilóta.
-Anya ugye nem akarod, hogy találgassak, mert az kicsit hosszú időt elvenne az életemből szóval mond már hogy ki az.-nevetett
-Jenson.-mondtam ki végül.
-Úgy tudtam.- mondta boldogan.-Örülök nektek remélem ő már nem bánt meg téged. Ha igen akkor megverhetem?-kérdezte a végét már nevetve
-Ő nem fog és örülök, hogy nem akadtál ki. Igen, de úgy, hogy azért versenyezni tudjon.-nevettem vele mikor bejött a nővérke. Mire Matti visszaért a vizsgálatokról már Jensonnel együtt ültem a szobába.
-Hát ez csúcs.-mondta mikor meglátott minket.
-Te vagy a pótapucim.-nevetett.
-Azt hiszem fiacskám, hogy neked megártott az esés. Valami történt a fejeddel.-nevettem fel.
-Ne legyél gonosz hozzám, épp most vesztettem el egy fontos versenyt és pár agysejtem is elhagyott a repülés közben. A nap végére megtudtuk, hogy minden eredménye jó lett ezért holnap reggel hazajöhet velünk. Jenson úgy döntött, hogy marad pár napig és élvezzük ezeket a boldog perceket…