2012. március 27., kedd

8.

Ezt a részt most Zombori Briginek szeretnénk ajánlani....Brigi mégegyszer nagyon köszönjük a díjat!!! :):):)
 Reméljük mindenkinek tetszeni fog...elég sok minden ki fog derülni a részben:))
 Puszaaa
R&A

Valami iszonyú fejfájásra ébredtem. Azt se tudtam, hogy hol vagyok, nem mertem kinyitni a szemem. Éreztem, hogy süt a nap és ha kinyitnám a szemem, akkor megvakulnék. Hirtelen ajtónyitódásra lettem figyelmes, majd arra, hogy besüpped mellettem az ágy. Most már tényleg kíváncsi voltam, hogy ki lehet az, ezért nagy nehezen de kinyitottam a szemem.
-Áuuu…a fejem, a szemem-nyöszörögtem, amikor kinyitottam a szemem.
Hirtelen még az se izgatott, hogy ki ül az ágyamon. Pár másodpercbe beletelt, hogy normálisan lássak és észrevegyem, hogy unokatesóm az.
-Nico hol vagyok? Mert, hogy ez nem az én szobám az is tuti-öleltem meg őt.
Erre kaptam egy elég fura pillantást. Ajajj a legrosszabbat sejtettem.
-Ugye nem???-emelkedett meg a hangom pár oktávval-Ugye nem feküdtem le senkivel se, legfőképpen Vele???-kezdtem bepánikolni.
-Tényleg nem emlékszel?-kérdezte Nico.
- Szerinted, ha emlékeznék akkor most ilyen ,,nyugodt” lennék? Mondjad már…mi volt? Én annyira emlékszek, hogy Toni megtudta, hogy Riina vagyok és utána meg dühömben inni kezdtem. Ugye nem csináltam semmit?
-Toniii tudjaaa????-na ezen meg ő kezdett pánikolni.
Szóval egy tény biztos. Az tuti, hogy Toni nem árulta el Kiminek, mert akkor szerintem már Nico is tudna róla. Azért ez egy jópont nála.
Miután elmeséltem neki az egész Tonis sztorit, még mindig nem került nyugalmi állapotba.
-Riina te észnél vagy? Ne hidd azt, hogy Toni nem árulja el Kiminek az igazat. Ne legyél már ilyen naív.... hiszen ők ketten a legjobb baátok a földön.
Szinte csak most ébredtem rá erre a tényre és nagyon megijesztett a tudat, hogy akármelyik pillanatban megtudhatja az igazságot. Nem tudom hogy fogok Kimi szemébe nézni úgy hogy nemtudom biztosra, hogy Ő tdja, ki vagyok. Ez valami rémisztő...

Szerencsére a buli után egy jó darabig nem találkoztunk. Legalábbis nem sűrűn. Kétszer kellett őt elkísérnem interjúra, most még a gyárba is egyedül ment. Azóta  a buli óta már egy hónap eltelt és hál' istennek Toni eddig tartja a száját.
Viszont ahogyan vészesen közel kerültünk az első futamhoz, felmerült egy nagyobb probléma is.
Azon se Nico se én nem gondolkodtunk, hogy Mattival mi lesz, amikor már futamok lesznek, hiszen nem hanyagolhatja el az iskolát. Nagyon sokáig ezen a témán gyötrődtünk, mígnem dűlőre jutottunk. Vagyis nem mi jutottunk dűlőre, hanem kaptunk egy hatalmas felajánlást. És még hozzá kitől??? Hát Matti Räikkönen-től.

Nem, nem írtam félre a nevet. Ugyanis Kimi apukája eleinte tud az unokájáról. Ahogy én úgy senki se így tervezte, de végül a sors akarta úgy, hogy ő is tudjon unokája létezéséről...

9 és fél évvel ezelőtt

-Riina gondolkoztál már a picúr nevén???-kérdezte unokatesóm.
A  hetedik hónapban jártam és végtelenül vártam már, hogy megszülessen az én kisfiam...ugyanis az előző ultrahangon megtudtam, hogy a szívem alatt egy kisfiút hordozok
- Hát Nico....nem tudom mi legyen a neve. De abban biztos vagyok, hogy a másik keresztneve Kimi lesz.-na itt majdnem kiköpte a narancslevet- Tudom, hogy te ezt nem helyesled, de ezt már megbeszéltük egyszer. Én nem akarom majd a fiam előtt eltitkolni, hogy ki az apukája. Tudni fogja, hogy Kimi Raikkönen az édesapja és ebben nem nyitok vitát. Az már másik kérdés, hogy soha nem láthassa...-na itt kezdtem el sírni.
Bár már a hetedik hónapban járok, attól függetlenül még mindig elég ingatag a kedélyállapotom.
-Riina ne sírj...majd én megvédem a kispkrapekot és téged is! Nem éri meg ezen a taplón sírni. Ő se sír utánad....hiszen vígan él a feleségével-na itt ökölbe szorult a keze-Szóval érted a lényeget??? Jó család leszünk mi hárman...anyuka, kisfiú és keresztapu.-az utolsó mondatnál már nevetnem kellett.
Nico az egyetlen ember az életemben, aki mindig meg tud nevettetni. Éppen ezen gondolkoztam, amikor megcsörrent a leendő kaeresztapuka mobilja.
-Sziaa- vette fel a telefont-Persze, pár perc és ott vagyok.-mondta gyorsan majd letette.-Tudja kismama, megjött a meglepetése-mondta nekem. Már vagy egy hete nyúz ezzel a meglepetéssel.
- Naaa...Nicooo mondd már el, hogy mi a meglepi! Tudtad, hogy egy kismama előtt nem szabad titkokat tartani?-kérdeztem angyalian.
-Mert ezt is megírták a könyvekben mi?-kérdezte nevetve.-Nem hiszek neked. Na de a terv a következő: Te most szépen fel mész, lepihensz egy kicsit...és amire felébredsz itt lesz a meglepi is.
-Na de nem is vagyok álmos- utálom ha ágyba parancsolnak, mint egy kétévest.
- De egész nap csak főztél...a picinek és neked is kell a pihenés. Ezt viszont megírták  a könyvekben. Látni akarom, ahogy felmész a szobádba
-Igenis parancsnok úr-mondtam kicsit szomorúan és felmentem a szobámba. Persze eszem ágában se volt aludni. Csak addig tettem az alvást, amíg meg nem hallottam, ahogyan elhajt az autójával.
-Rajtunk se fog ki a keresztapu, ugye kicsim?-kérdeztem a pocaklakótól, miközben feltápászkodtam az ágyról.
 Ilyen nagy hassal igencsak nehézkes ám ez a feladat. Erre a mondatomra a picim rúgott egyet majd korgott egyet a hasam.
-Csak nem éhesek vagyunk? Gyere, lemegyünk és eszünk valami finomat-mondtam neki, majd lefelé vettem az irányt.
Éppen a lépcső tetején álltam, amikor valaki veszettül csengetni kezdett.
-Nyitva van, gyere be.-mondtam, mert emlékeztem rá, hogy Nico nem csukta be az ajtót-Csak nem itt felejtettél valamit?-azt hittem Nico az, ezért ez reflexből jött.
De amikor azt hittem, hogy ő felejtett itthon valamit, akkor nagyon is tévedtem. Egy olyan embert láttam meg az ajtóban, akit csak rémáémaimban akartam viszont látni. Jenni állt az ajtóban és irtó dühös volt.
-Mit keresel te itt?-kérdeztem. A hangom szinte remegett az idegességtől.- Tűnj el innen!!!-kiabáltam neki, amikor már egy kicsit visszakaptam a hangomat.
-Dehogy megyek drága barátnőm-szólalt meg gúnyosan, majd elkezdett vészesen felém közeledni. Én még mindig a lépcsőtetején álltam megkövülten-Képzeld mit tudtam meg mostanában?-a hangja eszelős volt- Hát azt, hogy az én legjobb barátnőm kisbabát vár-na itt már ő is a lépcső tetején állt.
A rémülettől megszólalni se tudtam. Egy olyan dolgot láttam a szemében, amit még soha..és ez a dolog nem kecsegtetett számomra semmi jóval.
-Halljam, kitől van a gyerek!!!-ordított, miközben megragadta a csuklóm.-Beszélj már...kitől van a gyerek!- ezt kiabálta és közben ráncigált.
Én már csak zokogni tudtam és remélni azt, hogy ez csak egy rossz álom. De sajnos nem az volt.
Én nem válaszoltam Jenninek, erre ő meg lelökött a lépcsőn.
Nem tudtam mit csinálni, csak sikítani, ugyanis iszonyatosan fájt a hasam. Borzasztóan féltem attól, hogy elvesztem a kisbabám. Jenni meg nem csinált mást, csak nézett. Még csak nem is ment el, inkább kiélvezte a helyzetet.
-Meg fogsz dögölni úgy, mint ahogyan a fattyad is.-mondta dühvel a hangjában.
Én meg nem tudtam semmit se csinálni csak sírniés sikítano, miközben a hasamat fogtam. Már alig érzékeltem valamit a külvilágból, amikor egy ajtócsapódásra lettem figyelmes.
-Mi történik itt?-hallottam meg egy régi ismerős hangot-Jenni mit tettél?-dörrent a hangja, miközben két kart áreztem meg magam körül-Úristen...Riina!-fordítottam maga felé az arcomat. Az ismerős hang tulajdonosa Matti Raikkönen volt, Kimi apukája-Még egyszer kérdem Jenni.. mit tettél?
-Én semmit, csak elbotlott a lépcső tetején és leesett-mondta ártatlan hangon.
Ekkor érzékeltem, hogy még pár ember jött be a házba. Ez volt az utolsó dolog amit érzékeltem, ugyanis elvesztettem az eszméletemet...

Egy kórházi szobában ébredtem fel. Ezt onnan tudom, hogy valami irtózatos fertőtlenítő szag csapta meg az orrom. Kába voltam, nem volt kedvem felébredni, de én kiváncsibb nő vagyok annél, mint hogy aludjak.
Amint kinyitottam a szemem, tudtam, hogy igazam volt...tényleg egy kórházi szobában voltam. Éppen, hogy csak felébredtem, de több ember is felém mozdult. Nevezetesen: Nico, Nicole, Jenson és Matti. Mindenki arca megygyötört volt. Nagyon megijedtem.
-Mi történt?-kérdeztem tőlük
-Riina, Jenni lelökött a lépcsőről-szólalt meg barátnőm.
Ekkor ugrott be minden. Jenni, a veszekedés, Matti. Az emlékek hatására ösztönösen a hasamhoz nyúltam, ami már teljesen lapos volt. Nyoma se volt az én kifiamnak. Úrrá lett rajtam a pánik.
- Mi van a kisfiammal? Hol van a kisfiam?-kérdeztem kétségbeesettem és megint csak zokogni kezdtem-Mondjatok már valamit!!!-kiabáltam velük.-Ugye nem lett semmi baja...ugye neem-a végét már csak suttogtam Niconak, mivel ő jött oda hozzám és lefogott.
-Riina....Riina nézz ide!-kérte és felé fordította a fejem- Nyugodj meg! Miután behoztunk a kórházba, kiderült, hogy elindult a szülés és meg kell múteni. Sokáig tartott és nagyon kevés volt arra az esély, hogy túlélitek-itt megint zokogni kezdtem- De ti mindketten harcosok vagytok és mindketten túléltétek! Bár a kiskrapek inkubátorban van, attól függetlenül szerencsésen túlélte  a szülést. Mág nagyon pici a koraszülés miatt! Gratulálok anyuka!-mondta és megölelt. Közben olyat láttam, amit még soha. Nico szemében könnyek voltak úgy ahogy Mattiéban is. Amikor Nico elmondta, hogy Ő még él, hatalmas kő zuhant le a szívemről.
-Látni akarom!-mondtam.
-De még nagyon gyenge vagy Riina!-szólalt meg az újdonsült nagypapa is.
-Nem érdekel...látni akarom a fiamat!-ettől az elhatározásomtól nem tágítottam.
Végül nagy nehezen, de sikerült rászedni a barátaimat és a doktor urat is, hogy láthassam a csöppségemet. Bár így is tolószékben kellett odavinni...csak így engedték meg.
Amikor megláttam Őt, egyben megörülte, és megijedtem. Az én törékeny  kisbabámból nagyon sok cső lógott ki, mindegyikhez egy monitor tartozott.
Már egy jó ideje némán őt néztük, amikor bejött egy nővérke is.
-Ne haragudjon a zavarásért, de meg kell kérdeznem, hogy mi lesz a kisfiúneve. Hogy tudjak mit írni a karszalagjára.
Hirtelen nem tudtam mit válaszolni, de amikor megláttam az inkubátor másik felénél álló embert aki megbűvölve nézte a csöppséget, rögtön tudtam, hogy mi lesz a megfelelő név.
- Matti Kimi Lambrick...ez lesz a fiam neve-mondtam a nővérkének, aki megköszönte és kiment.
-Miért?-kérdezte tőlem Matti. Láttam, hogy nagyon meghatódott és a mindig erős ember szemében egy-két könnycsepp jelent meg.
-Hogy miért? Mert a nagypapinak köszönhetjük az életünket. Ugye kisfiam?-néztem rá a csöppnyi kis  testre, aki attól a perctől fogva életem értelme...

5 megjegyzés:

  1. Sziasztok!! Nagyon- nagyon- nagyon jó lett és nem tudom leírni, hogy mennyire örültem neki!! Tetszett, hogy egy kicsit többet megtudhattunk a múltról is!! Siessetek a folytatással!! Puszi

    VálaszTörlés
  2. Hellóka ! király rész lett (Y) bár azt a hibás Jennit két kézzel folytanám meg :D na várom a kövit :) puszi&pacsi Levike :P

    VálaszTörlés
  3. milyen egy álnok dög ez a Jenni... szivesen megtépkedném a haját...remélem vmi rossz fog történni vele ... kövit várom

    VálaszTörlés
  4. Hola!
    Elolvastam! :)
    Tetszik a történet! Nagyon is!
    Az elején nem nagyon értettem, hogy Riina mit akar vagy mit nem. Amit mondott és amit tett az totál ellentmondásos volt. De így belegondolva azért ez nem egyszerű! Jeni egy nem is tudom mi. Undorító dög. Utálom! Kimi meg mekkora barom! Nem ismeri meg élete szerelmét. Toni bezzeg egyből! Remélem nem árulja el Kiminek, hogy ő valójában Riina!
    Jó volt visszatekinteni a múltba! Matti papa igazán rendes és még jó hogy ott volt és tudott segíteni. Ez a nő őrült tuti! Beteg a feie. Nem kicsit!...
    Kíváncsian várom a folytatást. Biztos érdekes lesz és izgalmas! :)
    Puszi:
    Vii

    VálaszTörlés
  5. szijjaa
    örülünk hogy teccik :))
    mindig igy szokott lenni h a hős szerelmes nem ismeri meg élete szerelmét :))) hát igen a pappi jókor volt jó helyen :DDD
    reméljük a folyti is elnyeri tetszésed :))
    puszi
    R&A

    VálaszTörlés