9. rész

Sziasztok!

Végre megvagyok a vizsgáimmal...annyira örülök neki :) Most legalább van egy kis pihi a nyári szemeszter kezdetéig. Mostanában egyedül írom már a részeket, így azért kicsit időigényes a dolog nekem, valami mindig közbejön. Már készült ez a rész egy ideje, de valahogy sose maradt időm befejezni, de végre itt vagyok vele. Remélem most így egy kicsit több időm jut a blogra, mert tényleg el volt mostanában hanyagolva ez az egész...kérlek nézzétek el nekem. Na de nem is fecsegek többet.

Puszim :):)

Túl gyorsan telt el az út hazáig. Életemben először nem akartam szembekerülni a legjobb barátommal. Muszáj lesz neki elmondanom, hogy újra összegabalyodtam Kimivel. Már előre látom Eddie kiborulását. Pár éve amikor meglátott a kórházban engem, megakarta őt ölni. Alig tudtam őt visszatartani a dologtól. Akkor csak azt akartam, hogy felejtsük el az egészet, hallani sem akartam Kimiről, főleg botrányt nem akartam. Pedig tudtam, hogy Ed legszívesebben megütötte volna a finnt.

Ezért is költöztünk akkoriban New Yorkba. Elhatároztuk, hogy új életet kezdünk, teljesen új fejezetet nyitunk az életünkben. Soha nem akartunk visszatérni Európába. Talán nem is tettük volna meg, ha  nem vagyok olyan zűrös természet. Valamilyen oknál fogva én vonzzom a bajt...na meg a bajos pasikat.
New Yorkban összejöttem egy pasival, aki teljesen lenyűgözött. Kedves volt, mindent megadott és úgy éreztem szerelmes belém. Olyannyira belehabarodtam, hogy a hibáit nem vettem észre. Már az elején is hirtelen haragú volt, de velem sosem veszekedett. Mindig csak a munkahelyi gondok voltak, amit ott is hagyott a munkahelyén, egészen amíg össze nem költöztünk. Akkor valami megváltozott. Irányítani akart, nem engedett sehova se, az autóversenyzésről még csak hallani se akart. Kisajátított magának. Amikor meg rákérdeztem, hogy miért, megütött. És én tűrtem, azt hittem, hogy ez csak egyszeri eset, de szépen lassan rendszeressé vált az egész. Nehezen hoztam meg azt az elhatározást, hogy elhagyom Jake-t, de megtettem és a barátaim mellém álltak. Ezért vagyok újra itt.
És ezt még el se mondtam Kiminek. Biztos nem lesz egy könnyű vallomás az biztos, de muszáj megtennem. Hiszen megígértük egymásnak, hogy nincs több hazudozás. És ezúttal rajta is látom, hogy komolyak a szándékai.

-Hahó művész úr, megjöttünk!-kiáltott  barátnőm, amint benyitottunk a lakásba.

-Konyha-kiáltott vissza, majd beléptünk mindhárman az említett helységbe. Éppen a számítógépém retusált pár képet.

-Na lett állásod Don Juan?-kérdezte Lina, miközben kiöntött egy pohár narancslevet.

-Aha...képzeljétek, egy igencsak népszerű fotósnál voltam múltkor meghallgatáson. Úgy volt, hogy csak segítőt keres, de meglátta a képeim, és bevett munkatársának-mesélte nagy átéléssel. Nagyon örültem, hogy végre neki is összejön valami munka

-Jajj de örülök neki!-öleltem meg hirtelen őt- Legalább a te dolgaid is kezdenek helyrejönni-adtam puszit az arcára.

-Na és milyen csajokat szedtél fel távollétemben? Mesélj öregem...-szólalt meg Chris is.

Tipikus, neki máson se jár az esze, mint a csajokon. De barátunk kapva kapott az alkalmon és belekezdett a sztorizgatásba, hogy mit csinált, míg mi nem voltunk itthon.

Linával úgy döntöttünk, hogy inkább hagyjuk őket, így bementem a szobámba egy kicsit rápihenni a randira. Na meg azon agyaltam, hogy hogyan is vezessem be a témát, hogy Kimivel megyek ma randizni.

-Micsoda?! Kivel???-hallottam meg egy dühös kiáltást a konyhából, ami Eddie-hez tartozott. Nem sejtettem sok jót ezután. - Elizabeth Emma Hale, azonnal gyere ki!!!-kiáltotta dühösen az egész nevemet.

Nem akartam nagyobb bajt, ezért rögtön kimentem. Ed szinte még sose kiabált velem, ezért eléggé megijedtem. Amint beléptem a konyhába szemben is találtam magával a düh megtestesítőjével. Mögötte egy még ijedteb Christ pillantottam meg, aki ajkaival a bocsi szót formálta. Tudhattam volna, hogy eljár a szája.

-Ugye ez a tökfej itt mellettem rosszul informált?-kérdezte ingerülten.

-Mármint miről, ha szabad megtudnom?-próbáltam higgadtan visszakérdezni. ,,Fő a magabiztosság"-ismételgettem magamban.

-Az előbb valami olyan hülyeség hagyta el Chris száját, hogy te Raikkönennel mész ma randizni, ja és idézem szavait  ,,Tegnap csak arra nyitok be, hogy a vöröskénk Kimi szájában van eltűnve. Te tudsz róluk valamit?"-idézte Davis szavait.-Ugye nem igaz?

-Háát, ez attól függ milyen szemszögből nézed-nevettem fel zavaromban- Fizikailag lehetetlen, hogy eltűnjek Kimi szájában.

-Hát te tényleg meg vagy bolondulva!!!-kiáltott fel-Felejtsd el azt, hogy te ma vele randizni fogsz...sőt felejtsd el, hogy egyáltalán létezik! Emlékeztetnélek arra a tényre, hogy miatta majdnem meghaltál.

- Egyrészt Edward,  a baleset nem az ő hibája, én szaladtam át az úton úgy, hogy nem néztem körül, másrészt meg nem vagy az apám, hogy megmond kivel randizhatok. 

-Akkor pedig választanod kell. Én vagy Kimi? Ha őt akarod, akkor engem egy életre felejts el.-fenyegetett meg.

- Ezt komolyan gondolod? Választás elé állítasz? Pont te?

-Ez nem válasz-nézett ki az ablakon-Halljam...

Én csak hitetlenkedve bámultam rá. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy a legjobb barátom, akit testvéremként szeretek képes ilyen feltételt adni.

-Hát ha azt akarod, hogy válasszak hát tessék Parker, választok!-kiabáltam neki, majd remegő kezekkel előhalásztam a telefonom és tárcsáztam Kimi számát.

-Szia Vöröském, na hogy állsz a készülődéssel? Csak nem gondban vagy, hogy mit vegyél fel?-vette fel vidám hangon a finn.

-Szia Kimi! Van itt egy kis gond...