Megállíthatsz, ha eleged van - 22.

Hali!:) :) :)

Végre tudunk jelentkezni ezzel a történettel is. Azt azért sajnáljuk, hogy nem lett meg a másik sztorihoz a kommentek, pedig a rész kész volt. De nem számít...ma Iker és Annabelle életéről olvashattok, először ezen a blogon. Aki esetleg nem olvasta az eddigi részeket, az megtalálja ezen az oldalon:  http://megallithatsz.blogspot.sk/

Pusziii
R&A

(Iker)

Ez a grillparti életem egyik legrosszabbja. Szinte olyan csigalassúsággal telik az idő, hogy az valami lehetetlen. Itt van mellettem Sara és tudom, hogy rá kéne koncentrálnom, de egyszerűen nem megy.

Nem tudom levenni a szememet az Anna-Unai párosról. Ezt nem teheti velem pont a testvérem...és a Tündéremet se értem. Nemrég még azt vágta a fejemhez, hogy azt az Alexot vagy ki a fenét szereti, most meg az öcsémmel flörtöl....az őrületbe kerget. És akkor még tegyük hozzá, hogy Sara se adhatott volna Annire ennél minibb ruhát. Szerintem direkt csinálta, hogy szenvedni lásson.

De legalább a barátaim próbálták tartani bennem a lelket, főleg Sergio. Nem tudom, hogy csak a bűntudat vezérelte-e vagy Cat tanácsa, de elmondása szerint nagyon megbánta, hogy ellenezte ezt a kapcsolatot. De már úgyis teljesen mindegy...már minden mindegy. Úgyse vagyunk már együtt...

-Haver, igyunk még egyet!-jött felém egy újabb pohár itallal Sergio, miközben még mindig az ,,álompárt“ néztem. Nem tehetek róla, most megtudnám ölni Unai-t.-Figyeljél már felém is Iker! Attól még hogy őket bámulod, nem fog a nyakadba ugrani. És a többiek meg egyfolytában téged bámulnak, ahogyan Annaékat fixírozod. Ne akard, hogy megtudják, hogy megcsaltad Sara-t...-magyarázott és magyarázott Serg én meg kénytelen voltam hallgatni a szövegelését.

Legalábbis úgy tettem, mint aki hallgatja, de sok nem maradt meg a beszédéből, inkább ittam.

Nem szokok sűrűn alkoholt inni, de ezt az egészet már alkohol nélkül nem lehet bírni. Kész vége, megőrülök.

Az a bizonyos cérna ott szakadt el, amikor Una elkezdte tapizini Anna-t. Eddig tűrtem ezt a helyzetet. Ekkor valami elpattant az agyamban, felálltam majd odamentem Annie-hoz és se szó se beszéd megcsókoltam. Nekem már elegem van ebből a színjátékból. Nem érdekel, hogy hányan fognak ezért engem megvetni. Nem tehetek róla, szeretem...

(Anna)

A vártnál kicsit azért jobban alakul az este. Bár még mindig zavar, hogy Iker és Sara itt vannak, de nem lehet mit csinálni.

Viszont itt van Unai. Szerintem kicsit nyomulós, de attól függetlenül aranyos, mert próbálja elterelni a figyelmem.

- Elárulnád, hogy miért néz minket egész este a bátyám? Én már kérdeztem tőle, de nem világosított fel-kérdezte, miközben belekortyoltam a koktélomba..

-Ne haragudj Una...erről nem akarok beszélni-próbáltam lemászni a bárszékről, de majdnem elestem, így szerencsére elkapott.

Viszont a lendülettől, amivel visszahúzott, szinte hozzápréselődtem, amit ha jól látok egyáltalán nem bánt a spanyol.-Köszönöm, de engedj el-tértem ki megint öleléséből, de ekkor hirtelen másik két kezet éreztem az arcomon, majd csak arra eszmélek fel, hogy valaki megcsókol...

 Amint kinyitom a szemem Ikert fedezem fel. Ez az ember tényleg nem normális.

-Iker....engedj el! Próbálok elhúzódni, de ő még mindig szorosan tart-Iker...kérlek...részeg vagy!-szólok rá és próbálom menteni a menthetőt, hiszen minden szempár ránk szegeződik.

-Nem vagyok részeg!-jelentette ki- Csak eleget ittam ahhoz, hogy bevalljam az igazat mindenkinek, de legfőképpen magamnak.Anna...én szeretlek!-mondta, miközben homlokomnak döntötte az övét.

-Nem...ezt ne! Te tényleg részeg vagy. Unai, légyszives vigyed haza a bátyád.-toltam el magamtól a kapust és rászóltam az engem bámuló öccsére.

-Én??? Mi? Mi van?-hablatyolt össze vissza.-Sara vigye haza, az ő vőlegénye.-rántotta meg a vállát.

-És engednéd Saranak, hogy maga cipelje haza Ikert. A te bátyád és azt mondtam segíts neki. Jobb lesz, ha haza viszitek józanodni.-mondtam, miközben rettentően éreztem magam mindenki előtt. Látták, hogy Iker ivott...de tudták, hogy ennyire részeg azért nincs.

Szerencsére Unai nem akadékoskodott tovább és elvitte Ikert. Erőt vettem magamon és körülnéztem, hogy mit gondolhatnak a többiek. Mindenki megvető pillantással nézett rám ahogy sejtettem.

A sírás kerülgetett tőle, ezért úgy döntöttem nekem mára ennyi volt a buliból és elfutottam. Tudom gyerekes ez az egész futás sztori, de az agya már rég nem tudott gondolkodni. Azt még érzékeltem hogy valakik utánam indulnak, de nem tudtam hogy kik, mivel a szememet már elfedték a könnyek.

Kifutottam az utcára és csak futottam, hogy minnél távolabb legyek ettől a háztól. Nem sikerült. A lábaim nem bírták tovább és elestem. Sajgott a térdem és a tenyerem, de abban a pillanatban nem törődtem semmivel és a földön sírtam tovább. Egyszer csak egy erős kezet éreztem a karomon.

- Héé, Anna! ne sírj! Gyere, kelj fel.-hallottam meg Sese hangját, miközben próbált felhúzni a földről.

- Hagyjál!- próbáltam kirángatni a kezem, de olyan erősen fogott hogy nem tudtam.- Egyáltalán minek jöttél ide? Menj szépen vissza, én megvagyok. Én már ennek az egésznek a kezdetén megmondtam, hogy nincs kedvem bulizni, de te nem hallgattál rám! Különben is, ha Cat igaz barát lenne akkor itt lenne velem, de amióta veled van azóta már minden más. De tudod nem érdekel, mert örülök hogy boldog. Szóval most menj szépen vissza hozzá, én megvagyok. Haza megyek. Azt se tudom minek jöttem én ide. Én nem tartozom közétek.- mire kimondtam ezeket a szavakat már megbántam de nem tudtam vissza csinálni.

A szemeibe csalódást véltem felfedezni. Szó nélkül hagyott ott az utca közepén.

-Hogy lehetek ilyen hülye, hogy még a barátokat is elmarom magamtól?- morogtam magamnak és eléggé meglepődtem mikor a hátam mögül válasz is érkezett rá.

- Nem te tehetsz róla.- mikor megfordultam, Saraval néztem szembe.

- Te hogy kerülsz ide? A vőlegényed most csókolt meg mindenki előtt te meg itt vagy, mikor vele kéne dühöngened. Vagy azért jöttél hogy engem verj meg először?- néztem rá.

- Azért jöttem, hogy hazavigyelek. Na gyere, szállj be a kocsiba...-fogta meg most ő a karom és húzott fel.

Válasz nélkül felálltam és beszálltam a kocsiba. Elmagyaráztam merre lakok és az út további részén csendbe utaztunk. Mikor bekapcsolta a rádiót pont a sport hirek mentek és miért is ne, pont Ikerről volt szó, ezért egyszerre nyúltunk oda, hogy kikapcsoljuk.

- Bejössz?- kérdeztem már a ház előtt

.
- Ha nem zavarok.-szállt ki a kocsiból- Még nincs nagy kedvem hazamenni.-láttam egy fintort az arcán.

-És most mi lesz?- kérdeztem már benn, mikor a kanapén ültünk.

- Nem tudom. Látom rajta, hogy szeret téged, de nem tudom elhagyni őt mert szeretem.-vallotta be.

-Sara... miattam ne hagyd el, én elmegyek. Nem érdekel a szerződésem. Beszélek az edzőmmel holnap és visszamegyek az otthonomba.Már ennek az egésznek az elején ezt kellett volna tennem.

- És mi lesz Cattel? A barátnőd...

- Cat már rég nem olyan, mint volt. De itt legalább Sergio oldalán boldog, és ez a legfontosabb.

- Mindig egy olyan barátnőre vágytam, aki így szeret, mint te őt.- mondta elgondolkodva.

- Te nem is haragszol rám? Ennek nem így kéne történnie. Most kéne annak a résznek jönnie, amikor te megtépsz.

- Rád miért hargudnék? Te nem csináltál semmit. Nem tehetsz róla, hogy pont belé lettél szerelmes. Ha valaki, akkor én már csak tudom, hogy nem mi választjuk meg a szerelmünket. Ő ment oda hozzás és csókolt meg.

- És rá haragszol?

- Haragudnék, de nem tudok. Szeretem őt, és tudom, hogy valahol mélyen még ő is szeret engem. Csak most itt vagy és minden kusza lett. De tudom hogy átgondolja a dolgokat és minden úgy lesz, ahogy történnie kell. Még ha el is hagy, tudom hogy ő boldog lesz és nekem csak ez a fontos.- mondta a könnyeivel küszködve. Borzasztóan éreztem magam jelen pillanatban.

- Beszélek vele. Holnap megbeszélem vele a dolgokat és minden olyan lesz, mint előttem volt. Sara, engem nem választhat!

(Sara)

Miután Anna lefeküdt aludni, én is hazamentem. Féltem, hogy otthon mi fog várni, de tudtam hogy muszáj beszélnem Ikerrel.

Az út valahogy most gyorsabban is telt mint eddig. Beálltam a garázs elé és még egy ideig szöszmötöltem az autóban. Mivel már nem tudtam, hogy mit csináljak ezért vettem egy mély levegőt és bementem. Unai a nappaliba ült, de Ikert nem láttam sehol.

- Szia! Iker alszik, csak gondoltam megvárlak. Hogy vagy? És mi volt ez az egész?-kérdezgetett Iker öccse.

-Jól vagyok Una. Én nem mondhatok semmit, ezt tőlük kell  megkérdezd ...de nem hinném, hogy most kéne.

- Nem hiszem el, hogy senki nem tud semmit mondani! Nem vagyok aberált, se ovis. Fel tudom fogni a dolgokat - fakadt ki.

- Sajnálom- csak ennyit tudtam mondani. Más tényleg nem jött ki a torkomon.
- Jó, én most megyek. Szerintem te is menj aludni.

- Oké, szia. Köszi, hogy hazahoztad.-kísértem ki az ajtóig.

Miután Unai távozott elmentem letusolni és bementem a hálóba. Egy ideig néztem Ikert ahogy alszik de nem tudtam lefeküdni mellé, ezért átmentem az egyik vendégszobába és lefeküdtem az ágyba.Amint befeküdtem az ágyba rögtön elnyomott az álom...

Reggel én keltem előbb. Lementem a konyhába és főztem két adag kávét, tudtam hogy szüksége lesz rá. Iker nem sűrűn iszik, de ha igen, akkor szörnyen másnapos tud lenni. Bár mostanában a józan fazonja se tökéletes, látom rajta, hogy megviseli ez az egész Annabelle ügy és úgy érzem itt az ideje pontot tenni ennek a végére, akárhogy is végződjön a szempontomból.

Kiöntöttem két bögrébe, megfogtam az egyiket és leültem a kanapéra. Nem sokkal később Iker kóválygott le a lépcsőn. Ahogy sejtettem, nagyon másnapos volt Amint meglátott rögtön leült mellém a kanapéra.

-Sara, én sajnálom-szólalt meg vagy öt percnyi hallgatás után.

- Iker, kérlek most őszintén válaszolj. Szereted?

- Igen, szerelmes vagyok belé.

- Akkor azt hiszem jobb ha összepakolok-döntöttem el. Én csak egy választ vártam, amit meg is kaptam. Valahol legbelül tudtam, hogy ez lesz a válasz, de mégis rosszul esett.

-Szeretem, de én megfogadtam, hogy elveszlek és megtartom az ígéretemet. Azt nem mondom, hogy holnapra elfelejtem őt... de adj egy kis időt és minden a régi lesz. Össze vagyok zavarodva.-húzott vissza a kanapéra és mentegetőzött.

- Iker, ha szereted, akkor miért nem mész el hozzá és beszélitek meg? Nem viselkedhetsz ennyire gyerekesen. Tegnap arra nem gondoltál, hogy őt milyen helyzetbe hoztad? Szinte az egész társaság úgy nézett rá, mint egy rongyra. A barátaink, most csak azt látják, hogy ő közénk állt, miközben szegény lány tényleg nem tehet az érzéseiről. Lehet vele boldogabb lennél, beszéld meg vele!

Nehezemre estek kimondani ezeket a szavakat, de ideje végre tisztázni mindhármunknak ezt a helyzetet.

- Sara ő nem szeret engem....