Megállíthatsz, ha eleged van - 23.

Sziasztok!

Végre túl vagyok a szóbeli érettségin is, ezért sikerült megszületnie ennek a résznek is. Ezúttal Iker és Anna életébe kaphattok betekintést. 

Most már sűrűbben fogunk jelentkezni, végre több időnk van, bár még egyikünknek hátra van egy cukrász szakvizsga (nagyon szorítok neki, de én már ,,szabad" vagyok :) 
Nem is szaporítom tovább a szót, remélem tetszeni fog nektek ez a folytatás.

Pusziiink
R&A

U.i.: Ha összejön 5 komi, akkor hozzuk a folytatást (esetleg arra is szavazhattok, hogy melyik történet folytatását szeretnétek olvasni ) Ja és még egy kis újdonság...mindig annak a történetnek lesz kint a fejlece, aminek éppen felraktuk a folytatásá...szóval ne ijedjetek, meg ha  változni fog  a kinézet.

(Anna)

Nem tudom mi történt velem az elmúlt pár órában. Annyira gyorsan történtek a dolgok. Megrémültem és most hazafelé tartok. De mi lesz ezután? Ezzel mit érek el, hiszen csak pihenőt kaptam. Miközben próbáltam elnyomni a kikívánkozó könnyeimet, felidéztem az előző 12 órát...

Borzalmasan keltem. Sajgott a fejem az este történtektől. Nem tudok így a barátaim szemébe nézni. Mindenki előtt sikerült bemutatkoznom egy álnok ribancként.

Egy biztos...nem akarok itt maradni. Nem tudom mivel érdemeltem ki Sara kedvességét, de azt tudom, hogy őrülten szereti Ikert és én ebbe nem szólhatok bele.

Miközben megreggeliztem eldöntöttem, hogy az lenne a legjobb, ha itt hagynák mindent...ezt az egész csapatot és a barátaimat...már ha egyáltalán még léteznek olyanok.

Miután ezt eldöntöttem célirányosan indultam meg az edzőközpontunk felé, pontosabban a Mester irodája felé. Bekopogtam, majd bebocsátást nyertem az irodába.

Mario mester látta rajtam, hogy mennyire ki vagyok orulva mostanában, ezért nemköntörfalaztam, hanem rögtön a lényegre tértem.

-Mester....itt szeretném hagyni a csapatot! Nekem ez nem megy!-fakadtam sírva, amikor kérdőn nézett rám-Mármint ne értse félre, nem a csapattal vagy magával van gondom...

-Anna Anna-ingatta meg a fejét- Fájdalmas dolog tud lenni a szerelem...de a menekülés nem ok.-magyarázott, miközben én csak kérdőn pislogtam rá.-Ne nézz így! Tudom, hogy mi folyik köztetek a kapussal. A múltkor a folyosón...amikor azt hittétek hogy már csak ti vagytok, hát láttam amikor csókolóztok.-magyarázta el a miértet.

-Akkor gondolom azt is tudja, hogy mennyire szégyenlem magam!!!-csattantam fel-Mondja miért kell nekem beleszeretnem egy olyan emberbe, akinek menyasszonya van?-zokogtam fel.

 Eddig bírtam tartani magam. Kész...most omlott össze minden bennem. Ezt észrevette ő is, mivel odajött hozzám és mgsímogatta a hátam és adott egy pohár vizet.

-Figyelj ide Annabelle!-fordította maga felé a fejemet.-Elárulom neked...én is voltam hasonló helyzetben már, csak én persze egy nővel-mondta, amire azért egy kicsit elmosolyodtam-Nehéz lesz, mert választanod kell! De a pályán mindig jól döntesz és tudom, hogy itt is helyesen fogsz cselekedni. Abba nem egyezek bele, hogy itt hagyd a csapatot, mert te vagy az egyik mozgatórugója ennek a bandának. De adok neked két-három hét pihenőt, menj haza és zárd ki a külvilágot.-tanácsolta.-De utána várunk vissza-mosolygott rám bíztatóan

-Köszönöm Mester!-öleltem meg hirtelen, mire csak elnevette magát.-Mindent köszönök!-mondtam, majd fogtam a cuccaim és kimentem az irodából.

Minél előbb el akarok innen menni.

Miután beszéltem a Mesterrel, siettem haza hogy összepakoljak. Ki akartam használni minden percét a szabadomnak.... Mikor hazaértem felhivtam a repteret és foglaltattam az első Párizsba tartó repülőre jegyet. Pont szerencsém volt mert 2 óra múlva indul....

És most itt ülök a repülőn és nemsokára megérkezem oda, ahonnan elindultam.

Nem tudom, hogy mi fog velem történni, de abban biztos vagyok, hogy Párizsban nem maradok, mert úgyis utánam fognak jönni, amit én nagyon nem akarok.

Nekem, most csak egy dolog számít, hogy elfelejtsek mindent és mindenkit, ami és akik Madridhoz köthetőek....

(Iker)

A Saraval folytatott beszélgetés után erőt vettem magamon és átmentem Annahoz, hogy megbeszéljem vele a dolgokat. Még magam se voltam biztos a dolgomban, de azt tudtam, hogy nem veszíthetem el, ahhoz túlságosan is megszerettem. Tegnap pedig annyira ostobán viselkedtem vele. Berúgtam és féltékenységi jelenetet rendeztem, minthogy inkább rendeztem volna köztünk a dolgokat.

Először az edzőközpont felé vettem az irányt, mivel úgy tudtam, hogy edzésük van. Erre amikor megkérdem az edzőjüket, hogy merre van Anna, ő csak megvonja a vállát és csak úgy azt mondja, hogy szabadságon. Mi az egyáltalán, hogy szabadságon? Milyen szabadságon, amikor a szezon csak most kezdődött el szinte? Kezdtem egyre kétségbeesettebb lenni, miközben már a háza felé vettem az irányt....biztos otthon van.

Mikor odaértem hiába csengettem,  senki nem nyitott ajtót. Pedig itthon kéne lennie.

Már épp menni akartam amikor Alex szólt rám. Nem hiszem el, hogy ez a tenyérbemászó alak még mindig Anna körül legyeskedik.

- Te mit keresel itt?- kérdezte – Nem volt elég a tegnapi? Tudok ám róla, nem hiába vagyok itt.-jött felém, ami most egyáltalán nem izgatott.

- Anna-val akarok beszélni, itthon van?-kérdeztem, miután követtem őt a házba.

- Te nem is tudsz róla?

-Miről?- lepődtem meg.

- Anna elment. Beszélt az edzőjével és visszament Párizsba egy időre. Nekem legalábbis az előbb ezt mondta. Éppen hazaértem, amikor bepakolt a taxiba.

- És mikor indult el?- siettem oda az autómhoz. Nem. Az nem lehet, hogy itt hagyjon egy szó nélkül.

- 1,5 órája.- mondta miután  padlógázzal elindultam a reptér felé, reménykedve, hogy még elérem.

 Nem hagyhatom hogy elmenjen. Ha most elmegy, akkor sose lesz rá alkalmam neki elmondani….

- Ezt nem hiszem el hogy pont most van ilyen forgalom. – morogtam és megpróbáltam egy kerülőúton menni.

Még ezzel az úttal is előbb ideértem mintha abba a forgalomba jöttem volna.Megálltam a reptér előtt és rögtön elkezdtem keresni. De sehol nem találtam. Céltalanul rohangáltam a terminálok között, hátha megtalálom valahol. Jelen pillanatban az sem érdekel, ha valaki felismer....csak az számít, hogy lebeszéljem őt erről a hülyeségről.

Miután megkérdeztem egy dolgozót, kiderítettem, hogy nemsokára indul a Párizsba tartó gép és hogy hol kell beszállni. Nem is haboztam tovább, rögtön odafutottam, de nem láttam senkit se. Hirtelen valaki rám szólt.

-Már hiába keresed, bement. Itt hagyott minket. És ez mind miattad van.- szólt sírós hangon Cat.

 Egyáltalán ő mit keres itt?

- Nem.- szóltam rá és próbáltam berontani, de a biztonságiak megállítottak. Tudtam, hogy nem szabadna bemennem, de jelen pillanatban nem érdekelt.

- Elnézést uram, de ide jegy nélkül nem mehet be.-szólt a biztonsági.

- Utána megfizettem a jegyet, de ha most nem jutok oda be, akkor elvesztem életem értelmét.- törtem össze.

- Sajnálom…- nézett rám.

- Hát jelen pillanatban sokra megyek a sajnálatával-válaszoltam, majd visszamentem Cathez, hátha tud valami pontosabbat..

- Köszönöm, ügyesen elüldözted a barátnőmet.- mondta, miközben leültem hozzá.

- Sajnálom, de következő géppel elmegyek utána és visszahozom-döntöttem el.

- Felesleges. Hidd el, ott már nem fogod megtalálni. Tőle kitelik, hogy most igaz Párizsba ment, de onnan tovább megy. És akkor annyi ....mostmár nem találkozok vele.

- De fogsz. Én úgy tudom, hogy csak pár hét szabadot kapott-próbáltam győzködni, de talán inkább magamat győzködtem mint Catinát.

- De mire volt ez jó? Miért kellett elüldöznöd?- sírta el magát.

- Nem akartam. Hiszen szeretem őt-dordítottam magam felé a lányt.

- Akkor miért Saraval vagy? Hmmm??? Nagyon fájt volna a barátnőmet választani? Ha szereted, akkor miért azt a nőt akarod elvenni?

- Mert megígértem neki, hogy elveszem. Nem gondoltam, hogy fog jönni egy lány az életembe aki ilyen hatással lesz rám...- De Cat, ugye ti kibékültetek?-kérdeztem, mert Sara említette, hogy beszélgettek Anniemmal és azt mondta, hogy mindenkiben csalódott.

- Szerencsére igen. És igaza volt. Mostanában nagyon csúnyán elhanyagoltam. Megértem, hogy olyanokat vágott Sergio fejéhez. Totál elborított a rózsaszín köd és azt se tudtam mi folyik körülöttem. Csak az volt számomra a fontos, hogy én jól megvagyok Sesével... Nem figyeltem arra, hogy ő mit éretz. Már bánom, de nem tudom jóvá tenni.Te meg jobban teszed ha visszamész Sarahoz, és Annat elfeljted.- mondta gúnyosan és otthagyott egyedül a gondolataimmal.

Azt hiszem igaza van, el kéne felejtenem Őt. De hogy tudnám elfelejteni? Akármire ránézek ő jut eszembe. A sok bolondsága, a gyönyörű szemei. Ezt most nagyon elszúrtam...