Megállíthatsz, ha eleged van - 23.

Sziasztok!

Végre túl vagyok a szóbeli érettségin is, ezért sikerült megszületnie ennek a résznek is. Ezúttal Iker és Anna életébe kaphattok betekintést. 

Most már sűrűbben fogunk jelentkezni, végre több időnk van, bár még egyikünknek hátra van egy cukrász szakvizsga (nagyon szorítok neki, de én már ,,szabad" vagyok :) 
Nem is szaporítom tovább a szót, remélem tetszeni fog nektek ez a folytatás.

Pusziiink
R&A

U.i.: Ha összejön 5 komi, akkor hozzuk a folytatást (esetleg arra is szavazhattok, hogy melyik történet folytatását szeretnétek olvasni ) Ja és még egy kis újdonság...mindig annak a történetnek lesz kint a fejlece, aminek éppen felraktuk a folytatásá...szóval ne ijedjetek, meg ha  változni fog  a kinézet.

(Anna)

Nem tudom mi történt velem az elmúlt pár órában. Annyira gyorsan történtek a dolgok. Megrémültem és most hazafelé tartok. De mi lesz ezután? Ezzel mit érek el, hiszen csak pihenőt kaptam. Miközben próbáltam elnyomni a kikívánkozó könnyeimet, felidéztem az előző 12 órát...

Borzalmasan keltem. Sajgott a fejem az este történtektől. Nem tudok így a barátaim szemébe nézni. Mindenki előtt sikerült bemutatkoznom egy álnok ribancként.

Egy biztos...nem akarok itt maradni. Nem tudom mivel érdemeltem ki Sara kedvességét, de azt tudom, hogy őrülten szereti Ikert és én ebbe nem szólhatok bele.

Miközben megreggeliztem eldöntöttem, hogy az lenne a legjobb, ha itt hagynák mindent...ezt az egész csapatot és a barátaimat...már ha egyáltalán még léteznek olyanok.

Miután ezt eldöntöttem célirányosan indultam meg az edzőközpontunk felé, pontosabban a Mester irodája felé. Bekopogtam, majd bebocsátást nyertem az irodába.

Mario mester látta rajtam, hogy mennyire ki vagyok orulva mostanában, ezért nemköntörfalaztam, hanem rögtön a lényegre tértem.

-Mester....itt szeretném hagyni a csapatot! Nekem ez nem megy!-fakadtam sírva, amikor kérdőn nézett rám-Mármint ne értse félre, nem a csapattal vagy magával van gondom...

-Anna Anna-ingatta meg a fejét- Fájdalmas dolog tud lenni a szerelem...de a menekülés nem ok.-magyarázott, miközben én csak kérdőn pislogtam rá.-Ne nézz így! Tudom, hogy mi folyik köztetek a kapussal. A múltkor a folyosón...amikor azt hittétek hogy már csak ti vagytok, hát láttam amikor csókolóztok.-magyarázta el a miértet.

-Akkor gondolom azt is tudja, hogy mennyire szégyenlem magam!!!-csattantam fel-Mondja miért kell nekem beleszeretnem egy olyan emberbe, akinek menyasszonya van?-zokogtam fel.

 Eddig bírtam tartani magam. Kész...most omlott össze minden bennem. Ezt észrevette ő is, mivel odajött hozzám és mgsímogatta a hátam és adott egy pohár vizet.

-Figyelj ide Annabelle!-fordította maga felé a fejemet.-Elárulom neked...én is voltam hasonló helyzetben már, csak én persze egy nővel-mondta, amire azért egy kicsit elmosolyodtam-Nehéz lesz, mert választanod kell! De a pályán mindig jól döntesz és tudom, hogy itt is helyesen fogsz cselekedni. Abba nem egyezek bele, hogy itt hagyd a csapatot, mert te vagy az egyik mozgatórugója ennek a bandának. De adok neked két-három hét pihenőt, menj haza és zárd ki a külvilágot.-tanácsolta.-De utána várunk vissza-mosolygott rám bíztatóan

-Köszönöm Mester!-öleltem meg hirtelen, mire csak elnevette magát.-Mindent köszönök!-mondtam, majd fogtam a cuccaim és kimentem az irodából.

Minél előbb el akarok innen menni.

Miután beszéltem a Mesterrel, siettem haza hogy összepakoljak. Ki akartam használni minden percét a szabadomnak.... Mikor hazaértem felhivtam a repteret és foglaltattam az első Párizsba tartó repülőre jegyet. Pont szerencsém volt mert 2 óra múlva indul....

És most itt ülök a repülőn és nemsokára megérkezem oda, ahonnan elindultam.

Nem tudom, hogy mi fog velem történni, de abban biztos vagyok, hogy Párizsban nem maradok, mert úgyis utánam fognak jönni, amit én nagyon nem akarok.

Nekem, most csak egy dolog számít, hogy elfelejtsek mindent és mindenkit, ami és akik Madridhoz köthetőek....

(Iker)

A Saraval folytatott beszélgetés után erőt vettem magamon és átmentem Annahoz, hogy megbeszéljem vele a dolgokat. Még magam se voltam biztos a dolgomban, de azt tudtam, hogy nem veszíthetem el, ahhoz túlságosan is megszerettem. Tegnap pedig annyira ostobán viselkedtem vele. Berúgtam és féltékenységi jelenetet rendeztem, minthogy inkább rendeztem volna köztünk a dolgokat.

Először az edzőközpont felé vettem az irányt, mivel úgy tudtam, hogy edzésük van. Erre amikor megkérdem az edzőjüket, hogy merre van Anna, ő csak megvonja a vállát és csak úgy azt mondja, hogy szabadságon. Mi az egyáltalán, hogy szabadságon? Milyen szabadságon, amikor a szezon csak most kezdődött el szinte? Kezdtem egyre kétségbeesettebb lenni, miközben már a háza felé vettem az irányt....biztos otthon van.

Mikor odaértem hiába csengettem,  senki nem nyitott ajtót. Pedig itthon kéne lennie.

Már épp menni akartam amikor Alex szólt rám. Nem hiszem el, hogy ez a tenyérbemászó alak még mindig Anna körül legyeskedik.

- Te mit keresel itt?- kérdezte – Nem volt elég a tegnapi? Tudok ám róla, nem hiába vagyok itt.-jött felém, ami most egyáltalán nem izgatott.

- Anna-val akarok beszélni, itthon van?-kérdeztem, miután követtem őt a házba.

- Te nem is tudsz róla?

-Miről?- lepődtem meg.

- Anna elment. Beszélt az edzőjével és visszament Párizsba egy időre. Nekem legalábbis az előbb ezt mondta. Éppen hazaértem, amikor bepakolt a taxiba.

- És mikor indult el?- siettem oda az autómhoz. Nem. Az nem lehet, hogy itt hagyjon egy szó nélkül.

- 1,5 órája.- mondta miután  padlógázzal elindultam a reptér felé, reménykedve, hogy még elérem.

 Nem hagyhatom hogy elmenjen. Ha most elmegy, akkor sose lesz rá alkalmam neki elmondani….

- Ezt nem hiszem el hogy pont most van ilyen forgalom. – morogtam és megpróbáltam egy kerülőúton menni.

Még ezzel az úttal is előbb ideértem mintha abba a forgalomba jöttem volna.Megálltam a reptér előtt és rögtön elkezdtem keresni. De sehol nem találtam. Céltalanul rohangáltam a terminálok között, hátha megtalálom valahol. Jelen pillanatban az sem érdekel, ha valaki felismer....csak az számít, hogy lebeszéljem őt erről a hülyeségről.

Miután megkérdeztem egy dolgozót, kiderítettem, hogy nemsokára indul a Párizsba tartó gép és hogy hol kell beszállni. Nem is haboztam tovább, rögtön odafutottam, de nem láttam senkit se. Hirtelen valaki rám szólt.

-Már hiába keresed, bement. Itt hagyott minket. És ez mind miattad van.- szólt sírós hangon Cat.

 Egyáltalán ő mit keres itt?

- Nem.- szóltam rá és próbáltam berontani, de a biztonságiak megállítottak. Tudtam, hogy nem szabadna bemennem, de jelen pillanatban nem érdekelt.

- Elnézést uram, de ide jegy nélkül nem mehet be.-szólt a biztonsági.

- Utána megfizettem a jegyet, de ha most nem jutok oda be, akkor elvesztem életem értelmét.- törtem össze.

- Sajnálom…- nézett rám.

- Hát jelen pillanatban sokra megyek a sajnálatával-válaszoltam, majd visszamentem Cathez, hátha tud valami pontosabbat..

- Köszönöm, ügyesen elüldözted a barátnőmet.- mondta, miközben leültem hozzá.

- Sajnálom, de következő géppel elmegyek utána és visszahozom-döntöttem el.

- Felesleges. Hidd el, ott már nem fogod megtalálni. Tőle kitelik, hogy most igaz Párizsba ment, de onnan tovább megy. És akkor annyi ....mostmár nem találkozok vele.

- De fogsz. Én úgy tudom, hogy csak pár hét szabadot kapott-próbáltam győzködni, de talán inkább magamat győzködtem mint Catinát.

- De mire volt ez jó? Miért kellett elüldöznöd?- sírta el magát.

- Nem akartam. Hiszen szeretem őt-dordítottam magam felé a lányt.

- Akkor miért Saraval vagy? Hmmm??? Nagyon fájt volna a barátnőmet választani? Ha szereted, akkor miért azt a nőt akarod elvenni?

- Mert megígértem neki, hogy elveszem. Nem gondoltam, hogy fog jönni egy lány az életembe aki ilyen hatással lesz rám...- De Cat, ugye ti kibékültetek?-kérdeztem, mert Sara említette, hogy beszélgettek Anniemmal és azt mondta, hogy mindenkiben csalódott.

- Szerencsére igen. És igaza volt. Mostanában nagyon csúnyán elhanyagoltam. Megértem, hogy olyanokat vágott Sergio fejéhez. Totál elborított a rózsaszín köd és azt se tudtam mi folyik körülöttem. Csak az volt számomra a fontos, hogy én jól megvagyok Sesével... Nem figyeltem arra, hogy ő mit éretz. Már bánom, de nem tudom jóvá tenni.Te meg jobban teszed ha visszamész Sarahoz, és Annat elfeljted.- mondta gúnyosan és otthagyott egyedül a gondolataimmal.

Azt hiszem igaza van, el kéne felejtenem Őt. De hogy tudnám elfelejteni? Akármire ránézek ő jut eszembe. A sok bolondsága, a gyönyörű szemei. Ezt most nagyon elszúrtam...

Díj.. :)

Sziasztok ez még nem az új rész de kaptunk egy díjat amit nagyon szépen köszönünk Deveczkének :)))

Szabályok 
- Át kell másolnod a képet és a kérdéseket és válaszolni kell rá.
- Ha megvannak a válaszok, öt azaz 5 bloggernek tovább kell küldened.
- Őszinte válaszokat várok :)
- Legfőképp F1-es blogoknak szánom, de át lehet adni másnak is :)

Kérdések
1. Ki az F1-es pilóta akivel szívesen találkoznál? Miért?
2. Ki a kedvenced a régi pilóták közül? (pl.: Ayrton Senna, David Coulthard)
3. Mióta nézed a Forma-1-et?
4. Voltál már kint futamon?
5. Mi vett rá arra, hogy elkezd írni a történetedet?
6. Van már egy határozott elképzelésed, mi lesz a sztori vége?
7. Hány részt vagy évadot tervezel?

Válaszok
1. Sebastian Vettel és Kimi Raikkönen.. Mind a kettőt tiszteljük mint versenyző és mint ember. Tetszik a vezetési stilusuk ( ha lehet igy mondani :) ) és az életben is normálisak.
2. Ayrton Senna. Versenyezni futamok alatt nem láttuk de szerencsére itt van nekünk az internet és nagyon sok videót láttunk róla...
3. Évet pontosan nem tudnánk mondani de már elég régóta...
4. Még sajnos nem jutottunk el de ha minden úgy alakul ahogy akarjuk akkor idén ott leszünk :)
5. Nyári hőség miatt szenvedtünk és akkor pattant ki a fejünkből hogy mi lenne ha megpróbálkoznánk egy történettel..
6. Már megvan hogy fogjuk befejezni de ahogyan a szólás is mondja: Ember tervez, Isten végez...
7. Mindenképp egy évad lesz de hogy hány rész van még hátra azt még mi se tudjuk...

Akiknek tovább küldjük

Iceman Fanfiction

A szerelem jeges útján

Ha minden lehetséges lenne...

Nőként a paddockban

Kézzel-Lábbal

Megállíthatsz, ha eleged van - 22.

Hali!:) :) :)

Végre tudunk jelentkezni ezzel a történettel is. Azt azért sajnáljuk, hogy nem lett meg a másik sztorihoz a kommentek, pedig a rész kész volt. De nem számít...ma Iker és Annabelle életéről olvashattok, először ezen a blogon. Aki esetleg nem olvasta az eddigi részeket, az megtalálja ezen az oldalon:  http://megallithatsz.blogspot.sk/

Pusziii
R&A

(Iker)

Ez a grillparti életem egyik legrosszabbja. Szinte olyan csigalassúsággal telik az idő, hogy az valami lehetetlen. Itt van mellettem Sara és tudom, hogy rá kéne koncentrálnom, de egyszerűen nem megy.

Nem tudom levenni a szememet az Anna-Unai párosról. Ezt nem teheti velem pont a testvérem...és a Tündéremet se értem. Nemrég még azt vágta a fejemhez, hogy azt az Alexot vagy ki a fenét szereti, most meg az öcsémmel flörtöl....az őrületbe kerget. És akkor még tegyük hozzá, hogy Sara se adhatott volna Annire ennél minibb ruhát. Szerintem direkt csinálta, hogy szenvedni lásson.

De legalább a barátaim próbálták tartani bennem a lelket, főleg Sergio. Nem tudom, hogy csak a bűntudat vezérelte-e vagy Cat tanácsa, de elmondása szerint nagyon megbánta, hogy ellenezte ezt a kapcsolatot. De már úgyis teljesen mindegy...már minden mindegy. Úgyse vagyunk már együtt...

-Haver, igyunk még egyet!-jött felém egy újabb pohár itallal Sergio, miközben még mindig az ,,álompárt“ néztem. Nem tehetek róla, most megtudnám ölni Unai-t.-Figyeljél már felém is Iker! Attól még hogy őket bámulod, nem fog a nyakadba ugrani. És a többiek meg egyfolytában téged bámulnak, ahogyan Annaékat fixírozod. Ne akard, hogy megtudják, hogy megcsaltad Sara-t...-magyarázott és magyarázott Serg én meg kénytelen voltam hallgatni a szövegelését.

Legalábbis úgy tettem, mint aki hallgatja, de sok nem maradt meg a beszédéből, inkább ittam.

Nem szokok sűrűn alkoholt inni, de ezt az egészet már alkohol nélkül nem lehet bírni. Kész vége, megőrülök.

Az a bizonyos cérna ott szakadt el, amikor Una elkezdte tapizini Anna-t. Eddig tűrtem ezt a helyzetet. Ekkor valami elpattant az agyamban, felálltam majd odamentem Annie-hoz és se szó se beszéd megcsókoltam. Nekem már elegem van ebből a színjátékból. Nem érdekel, hogy hányan fognak ezért engem megvetni. Nem tehetek róla, szeretem...

(Anna)

A vártnál kicsit azért jobban alakul az este. Bár még mindig zavar, hogy Iker és Sara itt vannak, de nem lehet mit csinálni.

Viszont itt van Unai. Szerintem kicsit nyomulós, de attól függetlenül aranyos, mert próbálja elterelni a figyelmem.

- Elárulnád, hogy miért néz minket egész este a bátyám? Én már kérdeztem tőle, de nem világosított fel-kérdezte, miközben belekortyoltam a koktélomba..

-Ne haragudj Una...erről nem akarok beszélni-próbáltam lemászni a bárszékről, de majdnem elestem, így szerencsére elkapott.

Viszont a lendülettől, amivel visszahúzott, szinte hozzápréselődtem, amit ha jól látok egyáltalán nem bánt a spanyol.-Köszönöm, de engedj el-tértem ki megint öleléséből, de ekkor hirtelen másik két kezet éreztem az arcomon, majd csak arra eszmélek fel, hogy valaki megcsókol...

 Amint kinyitom a szemem Ikert fedezem fel. Ez az ember tényleg nem normális.

-Iker....engedj el! Próbálok elhúzódni, de ő még mindig szorosan tart-Iker...kérlek...részeg vagy!-szólok rá és próbálom menteni a menthetőt, hiszen minden szempár ránk szegeződik.

-Nem vagyok részeg!-jelentette ki- Csak eleget ittam ahhoz, hogy bevalljam az igazat mindenkinek, de legfőképpen magamnak.Anna...én szeretlek!-mondta, miközben homlokomnak döntötte az övét.

-Nem...ezt ne! Te tényleg részeg vagy. Unai, légyszives vigyed haza a bátyád.-toltam el magamtól a kapust és rászóltam az engem bámuló öccsére.

-Én??? Mi? Mi van?-hablatyolt össze vissza.-Sara vigye haza, az ő vőlegénye.-rántotta meg a vállát.

-És engednéd Saranak, hogy maga cipelje haza Ikert. A te bátyád és azt mondtam segíts neki. Jobb lesz, ha haza viszitek józanodni.-mondtam, miközben rettentően éreztem magam mindenki előtt. Látták, hogy Iker ivott...de tudták, hogy ennyire részeg azért nincs.

Szerencsére Unai nem akadékoskodott tovább és elvitte Ikert. Erőt vettem magamon és körülnéztem, hogy mit gondolhatnak a többiek. Mindenki megvető pillantással nézett rám ahogy sejtettem.

A sírás kerülgetett tőle, ezért úgy döntöttem nekem mára ennyi volt a buliból és elfutottam. Tudom gyerekes ez az egész futás sztori, de az agya már rég nem tudott gondolkodni. Azt még érzékeltem hogy valakik utánam indulnak, de nem tudtam hogy kik, mivel a szememet már elfedték a könnyek.

Kifutottam az utcára és csak futottam, hogy minnél távolabb legyek ettől a háztól. Nem sikerült. A lábaim nem bírták tovább és elestem. Sajgott a térdem és a tenyerem, de abban a pillanatban nem törődtem semmivel és a földön sírtam tovább. Egyszer csak egy erős kezet éreztem a karomon.

- Héé, Anna! ne sírj! Gyere, kelj fel.-hallottam meg Sese hangját, miközben próbált felhúzni a földről.

- Hagyjál!- próbáltam kirángatni a kezem, de olyan erősen fogott hogy nem tudtam.- Egyáltalán minek jöttél ide? Menj szépen vissza, én megvagyok. Én már ennek az egésznek a kezdetén megmondtam, hogy nincs kedvem bulizni, de te nem hallgattál rám! Különben is, ha Cat igaz barát lenne akkor itt lenne velem, de amióta veled van azóta már minden más. De tudod nem érdekel, mert örülök hogy boldog. Szóval most menj szépen vissza hozzá, én megvagyok. Haza megyek. Azt se tudom minek jöttem én ide. Én nem tartozom közétek.- mire kimondtam ezeket a szavakat már megbántam de nem tudtam vissza csinálni.

A szemeibe csalódást véltem felfedezni. Szó nélkül hagyott ott az utca közepén.

-Hogy lehetek ilyen hülye, hogy még a barátokat is elmarom magamtól?- morogtam magamnak és eléggé meglepődtem mikor a hátam mögül válasz is érkezett rá.

- Nem te tehetsz róla.- mikor megfordultam, Saraval néztem szembe.

- Te hogy kerülsz ide? A vőlegényed most csókolt meg mindenki előtt te meg itt vagy, mikor vele kéne dühöngened. Vagy azért jöttél hogy engem verj meg először?- néztem rá.

- Azért jöttem, hogy hazavigyelek. Na gyere, szállj be a kocsiba...-fogta meg most ő a karom és húzott fel.

Válasz nélkül felálltam és beszálltam a kocsiba. Elmagyaráztam merre lakok és az út további részén csendbe utaztunk. Mikor bekapcsolta a rádiót pont a sport hirek mentek és miért is ne, pont Ikerről volt szó, ezért egyszerre nyúltunk oda, hogy kikapcsoljuk.

- Bejössz?- kérdeztem már a ház előtt

.
- Ha nem zavarok.-szállt ki a kocsiból- Még nincs nagy kedvem hazamenni.-láttam egy fintort az arcán.

-És most mi lesz?- kérdeztem már benn, mikor a kanapén ültünk.

- Nem tudom. Látom rajta, hogy szeret téged, de nem tudom elhagyni őt mert szeretem.-vallotta be.

-Sara... miattam ne hagyd el, én elmegyek. Nem érdekel a szerződésem. Beszélek az edzőmmel holnap és visszamegyek az otthonomba.Már ennek az egésznek az elején ezt kellett volna tennem.

- És mi lesz Cattel? A barátnőd...

- Cat már rég nem olyan, mint volt. De itt legalább Sergio oldalán boldog, és ez a legfontosabb.

- Mindig egy olyan barátnőre vágytam, aki így szeret, mint te őt.- mondta elgondolkodva.

- Te nem is haragszol rám? Ennek nem így kéne történnie. Most kéne annak a résznek jönnie, amikor te megtépsz.

- Rád miért hargudnék? Te nem csináltál semmit. Nem tehetsz róla, hogy pont belé lettél szerelmes. Ha valaki, akkor én már csak tudom, hogy nem mi választjuk meg a szerelmünket. Ő ment oda hozzás és csókolt meg.

- És rá haragszol?

- Haragudnék, de nem tudok. Szeretem őt, és tudom, hogy valahol mélyen még ő is szeret engem. Csak most itt vagy és minden kusza lett. De tudom hogy átgondolja a dolgokat és minden úgy lesz, ahogy történnie kell. Még ha el is hagy, tudom hogy ő boldog lesz és nekem csak ez a fontos.- mondta a könnyeivel küszködve. Borzasztóan éreztem magam jelen pillanatban.

- Beszélek vele. Holnap megbeszélem vele a dolgokat és minden olyan lesz, mint előttem volt. Sara, engem nem választhat!

(Sara)

Miután Anna lefeküdt aludni, én is hazamentem. Féltem, hogy otthon mi fog várni, de tudtam hogy muszáj beszélnem Ikerrel.

Az út valahogy most gyorsabban is telt mint eddig. Beálltam a garázs elé és még egy ideig szöszmötöltem az autóban. Mivel már nem tudtam, hogy mit csináljak ezért vettem egy mély levegőt és bementem. Unai a nappaliba ült, de Ikert nem láttam sehol.

- Szia! Iker alszik, csak gondoltam megvárlak. Hogy vagy? És mi volt ez az egész?-kérdezgetett Iker öccse.

-Jól vagyok Una. Én nem mondhatok semmit, ezt tőlük kell  megkérdezd ...de nem hinném, hogy most kéne.

- Nem hiszem el, hogy senki nem tud semmit mondani! Nem vagyok aberált, se ovis. Fel tudom fogni a dolgokat - fakadt ki.

- Sajnálom- csak ennyit tudtam mondani. Más tényleg nem jött ki a torkomon.
- Jó, én most megyek. Szerintem te is menj aludni.

- Oké, szia. Köszi, hogy hazahoztad.-kísértem ki az ajtóig.

Miután Unai távozott elmentem letusolni és bementem a hálóba. Egy ideig néztem Ikert ahogy alszik de nem tudtam lefeküdni mellé, ezért átmentem az egyik vendégszobába és lefeküdtem az ágyba.Amint befeküdtem az ágyba rögtön elnyomott az álom...

Reggel én keltem előbb. Lementem a konyhába és főztem két adag kávét, tudtam hogy szüksége lesz rá. Iker nem sűrűn iszik, de ha igen, akkor szörnyen másnapos tud lenni. Bár mostanában a józan fazonja se tökéletes, látom rajta, hogy megviseli ez az egész Annabelle ügy és úgy érzem itt az ideje pontot tenni ennek a végére, akárhogy is végződjön a szempontomból.

Kiöntöttem két bögrébe, megfogtam az egyiket és leültem a kanapéra. Nem sokkal később Iker kóválygott le a lépcsőn. Ahogy sejtettem, nagyon másnapos volt Amint meglátott rögtön leült mellém a kanapéra.

-Sara, én sajnálom-szólalt meg vagy öt percnyi hallgatás után.

- Iker, kérlek most őszintén válaszolj. Szereted?

- Igen, szerelmes vagyok belé.

- Akkor azt hiszem jobb ha összepakolok-döntöttem el. Én csak egy választ vártam, amit meg is kaptam. Valahol legbelül tudtam, hogy ez lesz a válasz, de mégis rosszul esett.

-Szeretem, de én megfogadtam, hogy elveszlek és megtartom az ígéretemet. Azt nem mondom, hogy holnapra elfelejtem őt... de adj egy kis időt és minden a régi lesz. Össze vagyok zavarodva.-húzott vissza a kanapéra és mentegetőzött.

- Iker, ha szereted, akkor miért nem mész el hozzá és beszélitek meg? Nem viselkedhetsz ennyire gyerekesen. Tegnap arra nem gondoltál, hogy őt milyen helyzetbe hoztad? Szinte az egész társaság úgy nézett rá, mint egy rongyra. A barátaink, most csak azt látják, hogy ő közénk állt, miközben szegény lány tényleg nem tehet az érzéseiről. Lehet vele boldogabb lennél, beszéld meg vele!

Nehezemre estek kimondani ezeket a szavakat, de ideje végre tisztázni mindhármunknak ezt a helyzetet.

- Sara ő nem szeret engem....

Egy kis játék + részlet :)

Sziasztok!

Most egy kis ,,játékot" hoztunk nektek. 
A lényeg: Itt található a Locked out of heaven... következő fejezetéből egy kis részlet. Ha tetszik....akkor kommenteljetek és ha összegyűlik 5 komi akkor még a hétvége folyamán olvashassátok a teljes részt :)

Pusziii
R&A


- Huhh...talán nem kellett volna annyit innom tegnap-nyöszörgött az autóban Tom.

 Éppen a gyár felé vezettem a kissé morcos Kimivel és Thomassal.

-Nekem meg otthon kellett volna aludnom....akkor talán nem kellene hajnalok hajnalán a gyárban lennem-morgott a finn is.

-Aki éjjel legény, az legyen nappal is az-nevettem fel - Megmondtam tegnap világosan, ha bulizni akartok,  ma fittnek kell lenetek. Nyakunkon a teszt és még sehol semmi-mondtam, miközben leállítottam az autót a parkolóban.

-De azt azért áruld el nekem, hogy miért vagy ilyen friss így hajnali 6-kor-morgott a Jégkocka.

- Kimi, ne keress rá választ. Mi már jó pár éve próbáljuk megfejteni ezt a rejtélyt...de még nem sikerült. Helibaba, ha az autóról van szó akkor üde és friss. Amúgy Baba...ma is nálunk leszel?-tette fel az utolsó kérdést már a szerelők felé vezető folyosón.

-Nem hiszem....csak beugrok hozzátok néhány  papírért. Ma kéne egyeztetni  az aerodinamikai részleggel, meg hát jó lenne Smedleyvel és Stellaval egyeztetni egy két dolgot. Apropó...Kimi azt ugye tudod, hogy ma jelenésed van a versenymérnöködnél. Amúgy szaladok fiúk, Rob hív.-kaptam fel néhány iratot és a fiúk által előkészített kávémat és már rohantam is az irodámba.

-Te ez mindig így pörög?-hallottam még a finn hangját, de a választ már nem hallottam, mivel már rég a liftben voltam....

(Kimi)

Nem tudom mi ütött belém tegnap este.Mióta beszélek én a magánéletemről bárkinek is, nemhogy még ennek a lánynak. De valamiért amikor rákérdezett a dolgokra nem tudtam nemet mondani neki.
Annyira más...Még sosem találkoztam ilyen nővel. Bár egy kicsit karrierista, viszont annyira titokzatos. Valamiért nem szívesen beszél a családjáról és a magánéletéről. És akárhányszor rákérdek valamelyik szerelőnél, senki nem tud róla semmit...vagy ködösít, mint például Peter.

Szerintem ő az, aki a legjobban ismerheti Hellä-t...mindig kitér a válaszok elől.

-Amúgy mit csináltál te tegnap este Heli-nél?-ült mellém a büfében Thomas - Csak nem megvolt a csaj? Meg ne bántsd ám...mert akkor egy halom szerelővel kezdesz ki.

- Engem aztán nem érdekel, csak hát munkatársak vagyunk.-vontam meg a vállam, mintha egyáltalán nem érdekelne a téma.

-Én meg Michael Schumacher vagyok személyesen. Akit nem érdekel, az nem kérdezgeti körbe a fél bagázst róla. Amúgy meg....az egész csaj egy kész rejtély. Mi se tudunk sokat a magánéletéről, fontos neki. Viszont Pete  és Rob Smedley éléggé ismerik, velük jóban van. Ha kell valami segítség, akkor szólj!

-Miért akarsz segíteni nekem?

-Mert szerintem aranyosak lennétek együtt és Heli már megérdemli, hogy boldog legyen és tökre összeilletek-vonta meg a vállát.

-De én...-próbáltam tagadni az előbbieket, de nem nagyon sikerült.

-Ezt zárjuk le. Tetszik, ennyi. Nem szégyen a dolog.-vonta meg a vállát, majd ahogyan mellém ült, olyan gyorsan el is viharzott.

Vajon tényleg akarok én ettől a lánytól valamit? Jó kérdés, még magam se tudom a választ...