19.

Sziasztok!

 Nagyon szégyelljük magunkat, hogy ennyit késtünk a frissel, de nálunk még mindig megy a suli (szerencsére már csak 1 hét van vissza XD) és hát volt itt osztálykirándulás meg minden.
 De végre kész vagyunk a folytatással, és ígérjük a nyári szünetben megpróbálunk minél sűrűbben hozni folytatást.
 Ezen kívül még szeretnénk megköszönni azt a sok komit, amit kaptunk tőletek és azt a több mint 10 000 látogatást XD. Nagyon büszkék vagyunk rá!
 Na de nem is szaporítom tovább a szót... jó olvasást mindenkinek!

Pusziink
R&A

 

(Kimi)

Hiába utálom Riinát, de amikor összeesett borzalmasan megijedtem. Megijedtem, hogy újra elveszítem Őt. Igen....hiába gyűlölöm, nekem szükségem van Rá...és nem akarom, hogy újra eltűnjön az életemből.

Mikor elájult az volt, az egyetlen szerencse, hogy ott álltam közvetlen előtte és el tudtam kapni. Ugyanis ha nem a karjaimba esik, akkor beverte volna a fejét az üvegasztal sarkába és most kitudja, hogy mi történt volna Vele.

-Mi ez a kiabálás emberek?-jött be a teraszajtón Nico még mit sem sejtve.

Persze ahogy meglátta a kezeimben az eszméletlen Riinát, rögtön feléledt a dühe.

-Raikkönen mit csináltál Rose-sal?-kezdett el kiabálni, majd felém jött-Azonnal ereszd el Őt!!!-próbálta kivenni Őt a karjaimból, de én nem eresztettem.-Azt mondtam, azonnal vedd le róla a mocskos kezeidet!-kiabálta még hangosabban, mire Nico-nak adtam Riinát aki leült vele a kanapéra.

- Amúgy ne játszd itt a hülyét, már mindent tudok...tudom, hogy Ő Riina és nem Rose-mondtam neki flegmán.

-Na ide figyelj Raikkönen...- állt fel, gondolom verekedni akart. De éppen ekkor hallottunk meg egy ajtócsapódást az emeletről, majd hangos lépteket a lépcsőn.

-Matti nem menj le, gyere vissza!-hallottam meg apám hangját, majd nemsokára megláttuk őt a fiam nyomában.-Itt meg mi történt?-kérdezte értetlenül, ahogy meglátta Riinát a kanapén feküdni.

-Anyu?! Mi történt anyuval?-kérdezte kétségbeesetten a fiam-Mit tettél az anyukámmal?-kérdezte tőlem mérgesen, miközben próbált odamenni Riinához, ami kissé nehézkes volt neki begipszelt lábbal.

-Fiam én...-kezdtem volna, de ő nem hagyott szóhoz jutni.

- NEM VAGYOK A FIAD! NEKEM CSAK ANYUKÁM VAN!-kiabálta nekem, majd anyjához fordult- Anyu ébredj fel! Anyuci légyszi ébredj fel!-kezdett el sírni, köztünk meg beállt a csend.

Én nem tudtam semmit se mondani, ugyanis az előző két mondat lesokkolt. Ezek szerint ő is tudta, hogy én vagyok az apja és utál engem.

-Mit álltok ott bambán, orvost már hívtatok?-kérdezte meg apám kétségbeesetten, mire Nico feleszmélt és hívott egy orvost.

És persze ahogy befejezte a hívást, rögtön célba vett engem.

-Kimi nem akarok most veled vitatkozni, így is van elég gond....légyszives menj el innen-szólalt meg a vártnál nyugodtabban.

Jó a nyugodt kifejezés erős volt, sokkal inkább aggasztotta Riina állapota. Persze megint könnyű engem lepattintani.

-Hát képzeld el Rosberg, hogy nem megyek sehova! Most aztán nem küldötök el magyarázat nélkül. Képesek voltatok eltitkolni, hogy van egy fiam! Sőt mi több...ellenem hangoltátok őt! Szóval a fiam nélkül nem megyek el innen!-mondtam kikelve magamból, amire már Rosberg is hevesebben reagált.

- Tudod Raikkönen nekem több jogom van fiamnak szólítani Mattit mint neked! Riina nem akarta eltitkolni a gyereked...sőt! Van fogalmad arról, hogy mekkora csapás volt neki az, amikor várandósan visszament Espooba utánad, hogy elmondjon mindent és erre Jenni nyit ajtót és közli vele, hogy éppen az eljegyzési partitok zajlik?! Ha akkor Rii nem fog vissza én biztos, hogy ott öltelek volna meg!!!-kiabálta én meg nem értettem semmit se.-És tudod mi a legrosszabb ebben? Az, hogy a mai napig szeret téged. És tudom, hogy ebbe fog belehalni az unokatestvérem. Minden egyes alkalommal érezteted vele, hogy Ő egy senki számodra...még akkor is, amikor nem tudtad, hogy ő Riina. Az helyett, hogy hálás lennél neki, hogy a fiad megszülte és felnevelte....te inkább tönkre teszed őt.-kiabálta, miközben már apám fogta vissza, hogy ne üssön meg.

Én nem védekeztem, azt is hagytam volna, hogy megverjen...nem ütöttem volna vissza, ugyanis megérdemlem. Nem kellett volna Jenninek hinnem és őt feleségül vennem...Riina után kellett volna menjek akár a világ végére is. Képes voltam évekig egy olyan nő mellett élni, aki végig tudta, hogy Riina visszajött akkor és hogy van egy fiunk. És Rosberg azt mondta, hogy Riina még mindig szeret.

-Kimi most tényleg menj el!Kérlek.-szólalt meg apám is, mire tényleg elhagytam a házat.

Még úton a kocsim felé megláttam a dokit, és csak remélni mertem hogy nincs Neki komolyabb baja.

 Ez valami lehetetlen. Ma reggel még úgy ébredtem fel, hogy tanácstalanul keresem Riinát...erre most megtalálom és kiderül, hogy van egy közös fiunk.

Dühös vagyok és egyben boldog. Egyszerűen nem tudom, hogy mit csináljak...

 

(Riina)

Már vagy két órája ülök Nicoval a váróteremben és még mindig nem hívott be az orvos. Nagyon idegesítő egy helyzet.

De nem az az idegesítő nekem benne, hogy mi az eredmény mert úgyis tudom, hogy kutyabajom. Sokkal inkább az miatt vagyok ideges, hogy nemtudom mi van Mattival. Borzasztóan félek attól, hogy mire hazaérek addigra nem találom otthon a fiamat, mert Kimi elvitte. Annyira láttam a szemében a gyűlöletet pár órával ezelőtt, hogy biztos vagyok benne, hogy el fogja venni tőlem a fiamat. De ha ez megtörténik, akkor én abba biztosan belehalok.

-Rii nyugodj le kérlek! –húzott vissza a székre unokatesóm.

-Mondd meg, hogy mi okom van megnyugodni.El fogja venni tőlem a fiamat! Megmondta...és Ő képes rá-mondtam neki, miközben már folytak a könnyeim.

- Nem fogja elvenni tőlünk Mattit, arról én kezeskedem. Ha kell megfizetem a legjobb ügyvédet....ha kell akkor én mindent megteszek. Tudod jól, hogy szeretlek titeket és ti ketten vagytok a családom. Nem fogom hagyni, hogy a keresztfiamat elvegyék tőlem.-mondta határozottan.

Én csak válaszul megöleltem, hiszen tudtam hogy őszintén beszélt. Az utóbbi években tényleg mi lettünk a családja...már haza Wiesbaden-ba is nagyon ritkán jár. Sőt a múltkor reflexből huginak szólított. Ezen kicsit meg is lepődtem, pláne hogy én vagyok az idősebb (igaz nem sokkal, de akkor is én vagyok az ), de aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem zavar, hiszen tényleg olyanok vagyunk, mintha testvérek lennénk.

-Rosaline jöjjön, megjöttek az eredmények-szakította meg gondolatmenetemet az orvos, mire mindketten beléptünk az orvos irodájába.

Először eredményt nem mondott, inkább megmérte mégegyszer a vérnyomásom....ma már legalább negyedszer mérte meg. Ezután még hümmögött egy sort a doki, majd végre kibökte a diagnózist. Addigra én már szinte eggyé váltam a székkel, amennyit ültem.

- Ugye doki igazam volt és makk egészséges vagyok?

- Hát Rosaline ez nincs teljesen így. Nagyon nagy gondatlanság volt kihagyni az ellenőrzéseket a fia születése óta.-komolyodott el az arca.

- Tudom, már mondta, de szerintem lépjünk ezen már túl doktor úr.-kezdtem megint hisztis lenni ettől a témától.

 Minek menjek el orvoshoz, ha nem vagyok beteg. Ezt nem tudom felfogni. Persze....majd minden szabadidőmet az orvosnál fogom tölteni, azt aztán lesheti.

-Mi baja van Rose-nak?-szólt közbe Nico is.

- Sajnos ahogy a vérkép kimutatta Rosaline maga vérszegénységben szenved. Sokkal jobban oda kell magára figyelni!-magyarázta, amit én szinte fel se tudtam fogni, hiszen én teljesen egészségesnek érzem magam. Jó-jó mostanában voltam rosszul, de hát az mind az idegesség miatt volt....legalábbis eddig azt gondoltam.

- És mit tehetek ellene?-kérdeztem.

- Egyen olyan ételeket, amiben sok a vas, a B12 vitamin és a folsav. Ezen kívül írok még ki magának gyógyszert és injekciókat, amit minden reggel be kell magának adni. Ja és ezen kívül fontos, hogy pihenje ki magát, ne idegeskedjen sokat és jöjjön el  hozzánk ellenőrzésre-magyarázta, majd kiírta a gyógyszereket és elmehettünk.

Persze azért a lelkemre kellett kötni, hogy nemsokára újra meglátogatom őt. Komolyan mint a dedóban.

-Még hogy azt mondja ne legyek ideges....könnyű azt mondani! Neki nem készülnek elvennni a gyerekét! – puffogtam már az autóban.

-Riina légyszíves ezt fejezd be. Ne viselkedj gyerekesen. Inkább vedd komolyan a betegséged, mert ez nem vicc.Már kezd nagyon elegem lenni abból, hogy nem figyelsz oda magadra és mártírkodsz!-szidott le Nico idegesen.

Azért láttam rajta, hogy nem éppen nyugodt. Pedig velem nem szokott ilyen stílusban beszélni.

A hazafelé vezető út többi részét inkább csendben folytattam, ugyanis tényleg megijesztett Nic viselkedése. Most tényleg úgy éreztem mellette magam, mint egy ötéves, aki valami rosszat csinált és láttam is rajta, hogy irtó dühös rám. Persze megtudom érteni, hogy dühös, hiszen ha nem voltunk eddig elég nyűg neki, akkor mostmár tényleg az vagyunk. Nem volt elég Matti törött lába, erre még ez is bejön a képbe. Ennek valahogyan véget kell vetnem, nem szorulhatok mindig az unokatesómra, így is annyit segített már nekünk. Nem csodálnám, ha most visszaköltözne előlünk Németországba.

Ilyenkor annyira szeretnék eltűnni a világ elől...

18.

Szijasztok!
Meghoztuk a friss részt reméljük tetszeni fog. Tudjuk nem a leghosszabb rész de majd legközelebb hosszabb lesz..
ÉS ezt a részt Noncsinak szeretnénk ajánlani aki ma vizsgázik sok sikert hozzáá. Szoritunk. :))
Pusza
R&A

 (Rose)
Próbáltam megmagyarázni neki, hogy miért nem szóltam neki, hogy miért tűntem csak úgy el de mikor megpróbáltam volna csak annyit éreztem hogy elsötétül a világ előttem és valaki karjaiba csúszok de már azt se tudtam megállapítani hogy ki fogott meg. Nem tudom meddig lehettem eszméletlen de mikor felkeltem a saját ágyamba feküdtem mellettem pedig az orvos vizsgált.
- Jó napot doktor úr, hogy van? - kérdeztem udvariasan mintha nem történt volna semmi
- Jó napot hát ezt nekem kéne magától kérdeznem. - mosolygott kedvesen. - Mikor volt utoljára egy teljes kivizsgáláson?
-Ó hát én jól vagyok mintha nem történt volna semmi sem csak lepihentem pár órára. Hát kivizsgáláson…. őszintén mondva fogalmam nincs. Nem vagyok beteges de ezt maga is tudja,talán utoljára amikor Mattival voltam terhes. - kicsit félve vallottam be mert tényleg nem voltam beteges ezért ahogy csak tudtam kerültem a kórházakat. Sose voltak a kedvenceim.
- Akkor épp itt az ideje hogy elmenjen egyre.
- Na de doki miért?- kezdtem el nyafogni mint egy kis gyerek.
- Rose nem vagy már gyerek ne nyafogj.-  szólt rám Nico
- Jó elmegyek ha ezzel megnyugszik mindenki. Na de tényleg hol van Matti?- kérdezősködtem
- Kint van a nappaliba nem akart bejönni amíg a doki vizsgál, nem vagy különben normális tudod hogy megijesztetted és nem csak őt hanem az idősebbik Mattit is engem is és ha nincs ott Raikkönen és nem kap el akkor még a fejed is bevered. - nézett mélyen a szemembe mert tudta hogy ha meghallom ezt a nevet akkor vagy kiakadok vagy csak simán elsírom magam de tudtam türtőztetni mind a kettőt.
Szerencsére nem minősültem ágybetegnek ezért  egy kis  pihi után felkeltem az ágyból és kimentem a fiamhoz aki kinn játszott az udvaron. Mikor meghallotta hogy jövök rögtön oda jött hozzám.
- Anya mi baj van, mitől lettél rosszul??? Ugye semmi komoly? Apám tehet arról, hogy rosszul lettél???
- Kisfiam először is nyugodj meg, nem az apád tehet arról, hogy rosszul lettem és semmi komoly csak lement a vérnyomásom és közrejátszott a sok stressz. De már jól vagyok. Meg a doktor úr kérte, hogy holnap menjek el orvoshoz teljes kivizsgálásra de ez is csak azért szükséges mivel már nagyon rég nem voltam. – tudtam hogy valami nincs rendben mert egyre többször van az, hogy rosszul vagyok, de féltem neki bevallani.
- Jól van akkor menjünk be, totál elfáradtam. – jelentette ki.
- Megegyeztünk.
Szerencsére a nap további részébe nem találkoztam Kimivel és ez így volt helyesen. Igy legalább az esténk is nyugalomban telt. Mikor már mindenki elment aludni felvettem egy vastagabb pulcsit, mivel estére azért lehűl a levegő, és kimentem a teraszra. Már egy ideje üldögéltem és a gondolataimba merültem. Most mi lesz??? Ebből úgy se jövünk ki jól hiszem ő már nem hiszem, hogy szeret és ha Matti meghallja azt a nevet, hogy Kimi Räikkönen akkor rögtön ideges lesz és még hozzá szólni se lehet. Olyan bonyolult az élet.. Mér nincs egy olyan könyv amibe minden kérdésünkre tudjuk a választ mert benne van. Ebből a nevetséges gondolatmenetemből hozott vissza valaki mikor a hátamra terített egy pokrócot.
- Jens köszönöm. – néztem rá hálásan.
- Rose, most akkor mi a fene van? – értetlenkedett
- Nem tudom Jenson. De gondolkoztam.
- Félnem kéne? – szakított félbe.
- Azt tudnod kell, hogy szeretlek, de nem úgy mint Őt. Ha meg kéne fogalmaznom most, hogy mit érzek irántad akkor azt hiszem arra jutnék, hogy ez nem szerelem hanem inkább csak erős kötődés.
- Jó és akkor most mi lesz?
- Sajnálom ha megbántottalak, nem akartam, hogy ez legyen, de ez így nem működik. Én hiába akarom Kimit elfelejteni nem sikerül. Tiszta szívből szeretem őt az összes hibájával együtt. És csak egyben tudok bízni, hogy nem fogod rám csapni az ajtót, hogy legalább a barátok tudunk maradni.
- Tudod erre azt szokták mondani, hogy meghalt a kutyám de azért megtarthatom. Szerinted szemedbe tudnék ezután nézni? Ugye nem gondolod komolyan? Összejövök veled úgy, hogy tudom van egy 9 éves fiad akit mellesleg imádok. De ha ez nem lett volna elég, tudtam, hogy nem lesz tartós kapcsolat mivel azt  a kretént szereted aki amikor csak tud fájdalmat okoz neked. Nem én voltam olyan hülye, hogy összejöttem veled. – mondta és tudtam, hogy az összes szó igaz amit mondott. Nem sok férfi van aki szereti ha egy nőnek már van gyereke mert nem tudja elfogadni de ő megtette. Azt is tudta, hogy én Kimit szeretem de ő ezen is átlépett és így is tudott szeretni.
Mikor befejezte még egyszer utoljára bele nézett mélyen a szemembe és ott hagyott. Utána akartam menni de a lábaim nem engedték, lerogytam a földre és csak sírtam és sírtam. Nem tudom elképzelni mennyi ideig lehettem kint de a könnyeim még mindig úgy folytak mintha dézsából öntötték volna. Egy kiszáradt folyó megirigyelné ezt a víz mennyiséget. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Nico hátulról átölel és próbál nyugtatni.
- Riina mi történt?
- Nico… el…el… ment.. Jens… itt… hagyott. - szipogtam
- Tudod, hogy úgy szeretlek mint a húgomat de szerintem te is megértheted, hogy így reagált. Meg tudta, hogy akit szeret vissza akar menni az exéhez. Szerintem valamilyen szinten őt is meg lehet érteni.
- Ja szóval őt véded?
- Nem Rii nem őt védem de értsd meg. Tudom nehéz neked de inkább menj be pihenj le utána meg elviszlek dokihoz.
Szót fogadtam neki szóval felmentem lepihenni. Amint bemásztam az ágyba rögtön elnyomott az álom. Hát igen majdnem az egész éjjelt kinn töltöttem. Pár órával később már az orvosnál ültünk. Szerencsénkre csak pár percet kellett várni. Persze Nico még az orvoshoz is be akart jönni de mondtam neki, hogy megnyugodhat nem fogok kiszökni az ablakon. A vizsgálatokat hamar megcsinálta és mondta a doki, hogy majd jelez ha meg vannak az eredmények.

17.

Hali mindenkinek!

Újra itt vagyunk a frissel...és hát elég fordulatos lett szerintünk :) Reméljük tetszeni fog nektek és kapunk egy két komit is :D 
De nem is húzzuk tovább a szót...jó olvasást!

Pusziink
R&A

(Rose)

Másnap a reggelem borzalmasan indult. Bár hétvége volt és Matti is otthon volt, attól függetlenül egész nap rossz előérzetem volt. Valamiért mindent kiejtettem a kezemből, semmi se sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Nagy meglepétesemre még az ebédet is elégettem. Pedig legalább 13 éve nem rontottam el ételt. De ma még ez is sikerült.

-Rii, mi van ma veled?-jött ki utánam aggódva a teraszra Nico.

Éppen akkor gyújtottam rá egy cigire. Bár én soha nem cigiztem, az utóbbi hetekben mégis rászoktam. Valamivel le kellett vezetnem a feszültséget. Persze Nico már meg se lepődött a dolgon.... kb. két hete nyugodott bele abba, hogy cigizek. Persze előtte volt belőle egy nagy balhé De azért abban megegyeztünk, hogy Mattinak nem kell róla tudni.

-Én nem tudom Nico....ma nem sikerül semmi se. Reggel amikor felébredtem, olyan rossz érzés fogott el...félek.-fújtam ki a füstöt, de közben rájöttem hogy remeg a kezem

- Jajj Riinus nyugodj le! Nem lesz semmi baj!-ölelt át unokatesóm és elkezdte nyugtatólag simogatni a hátam.- Amíg én itt vagyok, addig nincsa mitől félned. Rendben?

- Tudom, de akkor mi ez a rossz érzés?-kérdeztem kétségbeesetten.

-Szerintem csak azt érezted meg, hogy elégeted az ebédet- próbált ezzel az érvvel nyugtatni.

Éppen ebben a pillanatban nyílt a teraszajtó, én meg gyorsan elnyomtam a csikket, hátha a fiam az. De amikor kijött az illető, teljesen mást pillantottam meg. Az idősebb Matti volt az.

- Szia Matti, hát te?-kérdeztem miközben megöleltem őt.

- Szia lányom!-üdvözölt ő is- Csak jöttem meglátogatni az én lábadozó unokámat-mosolygott.

Nem hiába. Látni rajta azt a bizonyos büszke nagypapa tekintetet.-Te mióta dohányzol?-kérdezte, gondolom megérezte rajtam a füstszagot.

-Hát pár hete – vallottam be lesütött szemmel, mire ő rosszallóan megrázta a fejét.

- A fiam teljesen tönkretesz téged. Ne is tagadd, szinte biztos vagyok benne, hogy azóta cigizel, mióta Kimi sajtósa vagy. Még nem láttam ilyen nagy szerelmet, mint a tiétek. Látom rajtad, hogy minden egyes pillanat, amikor hazudsz neki az nagyon fáj neked.

- Matti, ez már nagyon régóta nem szerelem...sőt talán sose volt az. Azt nem tagadom, hogy én nagyon szerettem Őt, de ez a fiadról már kevésbé mondható el. Amint nem voltam a látószögében, rögtön megcsókolta Jennit. És még kitudja, hogy hány nője volt Jennin kívül akkoriban. Hiszen azóta is csak a fiad nőügyeitől hangos az egész sajtó. Matti fogadd el azt, hogy ez nem volt szerelem! – mondtam a végét már dühösen, ugyanis eléggé felkavartak az emlékek.

-Csak tudod, Kimi azokban a nőkben mindig csak téged keresett. Ő sose szerette igazán Jennit, soha nem láttam azt a mosolyt az arcán Jennivel, mint amikor veled volt. És ezt elhiheted nekem!

-Figyelj...én nem akarok veled vitázni Matti. Szerintem inkább menjünk be az unokádhoz és érezzük jól magunkat.-mondtam és ezzel lezártnak tekintettem a témát.

Nem akartam erről többet beszélni, így inkább bementem a nappaliba, majd jött utánam Nico és az idősebb Matti is. Ahogy mondtam, a továbbiakban megpróbáltuk jól érezni magunkat, szinte egész délután társasoztunk. De ettől függetlenül az a rossz érzés még mindig nem múlt el...

(Kimi)

Mióta Tonival beszéltem, azóta kavarognak a fejemben a gondolatok. Azt mondta, hogy közel van hozzám. De mégis ki lehet?

Lehet, hogy minden nap látom Riinát és csak úgy elsétálok mellette anélkül, hogy észrevenném ki is Ő?

Annyit gondolkoztam már ezen és mindig ugyanoda kötöttem ki. Számba vettem már a szomszédokat és a munkatársakat is, de mindig egy embernél kötöttem ki.

Minden egyes alkalommal Rose-nál kötök ki...de az nem lehet. Hiszen amikor rákérdeztem tiszta hülyének nézett és azt se tudta, hogy milyen Riináról beszélek. Nem, biztos nem ő az...de azok a szemek. Azok viszont teljesen olyanok, mint Riináé. Komolyan mondom, én már nemsokára megfogok zavarodni!

-Kimii-hallottam meg Jenni hangját az emeletről, majd pár perc múlva már a nappaliban volt- Szívem, nincs kedved elmenni valahova vacsorázni?-váltott olyan hízelgő hangra, amitől már lassan felfordul a gyomrom.

Ilyenkor tuti, hogy akar valamit vetetni magának...már elegem van.

-Hát te egy gondolatolvasó vagy...ugyanis nincs kedvem elmenni vacsorázni-válaszoltam neki gúnyosan. Erre ő meg elkezdett hisztizni.

-Csak tudnám, hogy mivel érdemlem ki ezt a hangnemet drágám. Én mindig melletted álltam...nem úgy mint az a cafka Riina!-na itt öntötte el az agyamat a lila köd. Én sose ütnék meg egy nőt, de most annyira ideges voltam, hogy elég erősen kaptam el Jenni karját.

- TE  NEM VEHETED A SZÁDRA RIINÁT!!! MEGÉRTETTED?-kiabáltam vele. Erre ő csak megvonta a vállát.- Ne vonogasd nekem itt a vállad! Egyedül te tehetsz arról, hogy Ő elment.-szinte sziszegtem az arcába, majd elengedtem és az ajtó felé vettem az irányt.

-Kimii most hova mész?-kérdezte ugyanolyan nyálasan.

-Téged az ne érdekeljen! Lényeg, hogy el innen.-vetettem oda neki, majd a garázsba mentem és kihajtottam a Ferrarival.

Tényleg nem tudtam, hogy hova menjek, csak azt tudta, hogy minél távolabb legyek Jennitől. Valahogyan muszáj volt kieresztenem a gőzt, ezért felhajtottam a sztrádára és tövig nyomtam a gázt. Nem érdekelt, hogy akármikor lekapcsolhatnak a rendőrök, nekem most erre volt szükségem.

Egyszerűen nem tudom hogyan jutottam el eddig.

10 éve még arról álmodoztam, hogy majd egyszer Riina lesz a feleségem és ilyenkorra már lesz legalább egy kisbabánk. Erre én mindent elrontottam. Képes voltam hagyni, hogy Jenni akkor megcsókoljon, pedig én Riinát szerettem...

Nem tudom meddig száguldoztam az autópályán, egyszerűen minden kiesett a fejemből. Végül Rose háza előtt kötöttem ki. Perpillanat az se érdekelt, hogy ha Button még mindig ott teszi a szépet neki. Eldöntöttem, hogy beszélek vele, hátha ismeri Riinát, ha már nem Ő az.

Miután összeszedtem magam, kiszálltam az autóból és becsengettem hozzá. Először senki se nyitott ajtót, majd mégegyszer csöngettem.

Itt is vártam pár percet, majd egy olyan személy nyitott ajtót, akire egyáltalán nem számítottam.

-Apa?-kérdeztem meglepetten-Te mit keresel itt?

-Ó..szia fiam. Tudod, meséltél a sajtósodról és mindenképp meg akartam ismerni.-hebegte.

Láttam rajta, hogy nem számított rám és mivel az apám sose hazudott igazán jól, tudtam, hogy valami van még a háttérben.

Már éppen rá akartam kérdezni a dologra, amikor egy srác szólalt meg, miközben gipsszel baktatott.

-Papi, ki az ? Ugye Seb jött meg?-kérdezte, mire bennem meghűlt a vér is.

Ez a fiú papának szólította az apámat. Atyaúristen, ez csak egyet jelenthet. Ezt nem akarom elhinni.

Olyan ideges lettem hirtelen, hogy még megszólalni se tudtam. Ezek szerint mindenki átvert engem...még a saját apám is.

-Apa mit jelentsen ez?????-szinte csak suttogásra jutotta a hangomból. Még mindig sokk alatt lehettem

Erre a srác is végre ideért, így végre teljesen láthattam őt.

És ekkor kaptam az újabb sokkot. A fiú teljesen úgy nézett ki, mint én ekkora koromban. És láttam a srácon, hogy nagyon megrémült.

-Matti, menj vissza anyádhoz én elintézek mindent!-intézte ezeket a szavakat apám a fiúhoz.

Szóval Matti a neve. Már semmi kétségem sincs az felől, hogy Ő a fiam.

Van egy fiam és erről senki nem szólt nekem. Még a saját apám is eltitkolta előlem.

Ekkor villantak be azok a mondatok, amiket Rose mondott múltkor a kávézóba. Azt mondta, hogy van egy 9 éves fia és hogy a fiú apja mincs a képben. Hogy lehettem akkora barom, hogy nem jöttem rá?

És akkor még Rose tette a hülyét, hogy ő nem ismer semmilyen Riinát! Hát perszehogy nem ismer, hiszen Ő maga az! Most olyan düh tombolt bennem, mint még eddig soha. És ezzel együtt hatalmasat csalódtam Riinában...Ő is csak egy utolsó számító nőszemély, ahogy a többi.

-AZT KÉRDEZTEM, HOGY MIT JELENTSEN EZ!?-már kiabáltam apámmal, miközben éreztem, hogy remegek a dühtől.

-Kimi...én...én megmagyarázom....

-TE CSAK NE MAGYARÁZZ SEMMIT SE! BECSAPTAD A SAJÁT FIADAT!!!!- üvöltöttem, majd utat törve magamnak berohantam a házba. Nem tudtam merre menjek, csak azt, hogy meg kell találnom Riinát, hogy a szemére vethessem mennyire gyűlölöm Őt.-RIINA LAINE MERRE VAGY?-kiabáltam, miközben a nappaliba mentem.

Ott láttam meg, ahogyan zokog a kanapén és felém néz. De engem egyáltalán nem tudott ez a színjátéka meghatni. Odamentem és felrángattam a kanapéról, közben szorosan tartottam a karjánál fogva. Ő még mindig csak zokogott.

-MIT KÉPZELTÉL MAGADRÓL MI? AZTHITTED  SOHA NEM FOGOM MEGTUDNI?? HÁT NAGYON TÉVEDTÉL! ÉS ENNEK MEG LESZ A KÖVETKEZMÉNYE, EL FOGOM VENNI TŐLED A FIAMAT!!! Ő NEM ÉRDEMEL MEG EGY ILYEN FELELŐTLEN ANYÁT! GYŰLÖLLEK RIINA!!!-szintén kiabáltam a képébe, majd elengedtem őt, egyszerűen undorodom tőle. Persze ő még mindig játszotta a hattyú halálát álszenten.

-Kimii, én...-suttogta, majd egyszer csak összeesett...