Locked out of heaven - 3.

Sziasztok!

Tudjuk, megint hatalmas késéssel de itt vagyunk. De sajnos ez a helyzet  május végéig nem fog változni...addig biztos nem tudunk rendszeresen részt hozni.
Viszont nagyon jól estek a az előző részhez a komik, és jó lenne, ha ehhez a részhez is kapnánk egypárat...de tudom kicsit sokat kívánunk. Na de nem is húzom nagyon a szót, beszéljen inkább a rész helyettem. Igyekeztünk egy elég hosszú résszel szolgálni nektek így bocsánatkérésképpen :) 


Pusziink
R&A

U. i.: Ja és amint lássátok, egy kicsit megújultunk külsőleg és mostatnól a másik történetünket is itt olvashassátok, szóval ne lepődjetek meg, ha mást szereplőkkel találkoztok. Ezért a fejezet címében mindig ott lesz a sztori címe is.

Nem is tudom, hogy mi ütött belém. Pár perce még morogtam erre az emberre, most meg vele táncolok. Hát ez se rám vall.

De amikor a karomnál fogva bevonszolt a táncparkett közepére, valamiért nem tudtam ellenkezni. Legalábbis nem úgy, ahogy kellett volna. Végül csak rálegyintettem a dologra, mivel ma este szórakozni jöttem és nem veszekedni...ezért inkább csak sodródtam az árral.

Már vagy egy jó fél órája csak táncolhattunk, amikor is valaki megkocogtatta a vállamat.

-Na most ki utál kit?-vigyorgott az arcomba a már nem éppen józan Leo.

-Nem mondtam, hogy kedvelem Raikkönent. Mi csak táncolunk! Tudod, ő nem volt olyan bunkó mint ti, akik ott hagytatok egyedül vele. Szóval nem mondhattam neki nemet-vigyorogtam a finnre-Ugye Jeges?

-Óóóó ezt nem hagyhatnánk el Szöszi?-kérdezte fintorogva, miközben hátulról átölelte a derekam. Kicsit meglepődtem a helyzeten-Most mi van?-kérdezte amikor meglepődve néztem rá.

-Ne tapizz!-nevettem.

Na jó, be kell vallani, hogy ez az őrült még arra is rátudott szedni, hogy igyak vele alkoholt. Nem tudom mi ütött belém az elmúlt egy órában. Utálom, de mégis olyan dolgokra rá tud szedni, amiket utálok.

-De az előbb....

-Az előbb táncoltunk és az más! Na de menjünk...-tereltem le Leot és Kimit a táncparkettről.

 A többiek ismét a kanapén voltak és már eléggé vihorásztak az alkoholtól.

-Gyertek ti is! Pókerezünk...-kiáltott nekünk oda Mike, mire a fiúk persze egyből odasiettek és lehuppantak a kanapéra.

Én meg csak álltam ott egyhelyben. Ennél rosszabbul nem is folytatódhatna ez az este. Pedig eddig nem is éreztem olyan rosszul magam.

-Heliii, gyere mááár!-noszogattak én meg egyre csak azon gondolkodtam, hogy hogyan is menthetném ki magam ebből a helyzetből.

Tudom furán hangzik, de nem szeretek semmi ilyenféle dolgot művelni. A múltamra emlékeztet és abban erősítenek meg ezek a pillanatok, hogy tudjam mi a helyes út. Én nem akarom ott végezni, ahol az apám. És sajnos ez benne van a véremben, mivel eléggé az ő génjeit örököltem. Nem is értem, hogy miért ittam ma.

-Öhm...én egy kicsit becsíptem, szóval megyek és kiszellőztetem a fejem. Majd visszajövök.- erőltettem magamra egy mosolyt és elindultam kifelé...

Már az időérzékem is elvesztettem és fázni is kezdtem. Nem tudtam, hogy merre induljak el hogy visszaérjek a klubba, ezért tovább bolyongtam, hátha véletlenül sikerül eljutnom a célpontba. De miért is sikerült volna. Ez vagyok én...tájékozódás nulla.

 Lehuppantam egy padra és csak sírtam. Nem tudom miért, hiszen nem volt rá okom mert tudtam hogy ha nagyon koncentrálnék vissza találnék, de kifogytam az erőmből ma estére. Nem tudom, hogy még meddig tudok így élni. Már két éve úgy dolgozok ennél a csapatnál, hogy senki semmit nem tud rólam. Nem azért, mert nem kíváncsiak rám, de egyszerűen bizalmatlan vagyok az emberekkel szemben. Jó, ott vannak a fiúk, akikkel nagyon jóba vagyok, de mégsem az igazi a dolog. Azt kell mondanom, hogy nagyon magányos vagyok itt Olaszországban.Azt csinálhatom, amit mindig is szerettem volna, de mégsem vagyok teljesen boldog.

Épp a gondolataimba voltam merülve, amikor hirtelen leült mellém valaki.

-Minek sétálsz egyedül a sötétben, ha aztán nem találsz vissza?- kaptam a megrovást Kimitől.
 
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok? Csak nem követtél?-most én voltam a soron.
 
- Most ha nem követlek, akkor senki nem talál meg, mert úgy elkóboroltál. Megmondanád hogy mi bajod lett hirtelen a klubban?
 
- Semmi. Nem szeretek pókerezni és mivel nekem kell őket hazavinnem, gondoltam sétálok egyet hogy tiszta fejjel tudjak vezetni.
 
- Jó, akkor ne mond el.- sóhajtott fel,  mire megcsörrent a telefonja.- Igen? Itt van velem... Igen... Indulunk.... Ne mozduljatok onnan légyszives... Hello-rakta le a készüléket.
 
-Csak nem indulni akarnak a fiúk?
 
- Thomas csúnyán kiütötte magát, már nem bírnak vele. És most rájöttek, hogy te még mindig nem vagy és én is eltűntem. A táskád a fiúknál van, gyere menjünk - húzott fel a padról.

A vissza vezető út csendben telt. És ahhoz képest amennyit én jöttem, elég ügyesen visszaértünk. Gondolom megtaláltam a leghosszabb utat addig a padig. Na mindegy.

Mikor odaértünk már az összes srác dülöngélt, de Thomas tényleg nagyon ki volt ütve.
 
-Te most komolyan így akarsz beszállni az autómba?-kérdeztem, amikor megláttam.

- Hellii, ne csináld ezt vele... 

- Ha valami kosz lesz az autómban, ti fogjátok fizetni a tisztítást. Na szálljatok be. És kinél alszik a jómadarunk?-kérdeztem már az autóban.

- Hát esetleg...

-Szó se lehet róla – vágtam rá azonnal.

- Kérleek.- kezdtek el könyörögni. Na ennyit arról a tervről, hogy otthon jól kialszom magam.

- Remélem egyikőtök se fog tudni aludni!-morogtam- De miért pont nálam?

- Mert mi mindannyian eléggé sokat ittunk és ha valami lesz vele, te észnél vagy ahhoz, hogy segíts neki...- magyarázták és ebben egyetértettem velük, hiszen a srácaink hajlamosak rá, hogy részegen nagyon rosszul legyenek.

Miután mindenkit hazavittem, nagy nehezen felcipeltem a lakásba Thomast is.
 
- Hogy ezt még megkeserülitek az is biztos.- morogtam.- Főleg te!-úgy löktem be az ajtón, hiszen elég nagydarab ember.
 
 -Hé Hells, köszönöm és bocs-motyogta, miközben bevonszoltam.
 
- Ne gondold Thomas, hogy ennyivel megúszod. Mondtam hogy észnél legyetek. Mire volt jó, hogy ennyire ki ütötted magad? Na de gyere, kapsz egy erős kávét, utána mész a hideg zuhany alá.
 
- Megcsalt..-sóhajtott fel, miután leültettem az egyik székre.
 
- Ki? Neked volt barátnőd? És miért nem mesélted el nekem? Hiszen te is mindig megszoksz hallgatni.
 
- Mert ez az egész nem rég kezdődött és nem gondoltam, hogy komollyá fog fordulni. De belé szerettem és ő nem úgy tervezte a dogokat, ahogyan én.-magyarázta megtörten.

Máris megtudom érteni a részegsége okát.
 
- Na feküdj le te szerelmes, én addig csinálok egy kávét. Ugye nem vagy rosszul?
 
- Most, hogy így mondod... lehet jobb, ha megnézem közelebbről a Wc-t- mondta és láttam rajta, hogy elfehéredetett.
 
Bekísértem a Wc-re és amíg ő kiürítette a gyomrát, addig szedtem elő tiszta törölközőt és megnéztem a szekrényben, hátha találok valamit amiben aludhat.
 
-Zuhanyozz le! Itt van egy póló meg egy rövid gatya-léptem be újra a fürdőbe.
 
- Nem fogok a te cuccaidban aludni. Annyira részeg azért nem vagyok-nevetett fel bágyadtan.
 
- Ne nyafogj, és különben is, ez valamelyikőtöké. Amennyiszer itt aludtatok, a fél gardróbom a ti cuccaitokból áll össze.
 
- Te Hells, kérdezhetek valamit?-kérdezte, mielőtt még elhagytam volna a fürdőt.
 
- Ha igéred, hogy aztán mész zuhanyozni és békén hagysz, akkor igen
 
- Oké. Ha ennyi pénzed van, miért egy ilyen kis zugban laksz?
 
- Mert minek vegyek egy nagyobb lakást, ha az életem nagy részét máshol töltöm. Amíg zuhanyzol, megcsinálom a kávét. Jobban vagy azért?
 
- Nem kell kávé, aludni akarok. És igen mostmár sokkal jobban vagyok, köszi.

Amíg Thomas zuhanyzott én csináltam egy adag kávét magamnak. Tudtam, hogy még rosszul lesz az én drága szerelőm, ezért biztos voltam abban, hogy én még ma aludni nem fogok. Éppen mire megittam ő is végzett. Betessékeltem a vendég szobába és szerencsére nem ellenkezett. Bedőlt az ágyba és fogadni mernék, hogy 2 perc után már mélyen aludt. Én kiültem a nappaliba és felnéztem a netre, hogy miket írnak a pletyka lapok. Nincs rá esély, hogy benne vagyok, de azért jobb az ilyet megelőzni.

Épp mélyen el voltam merülve mikor valaki csengetett. Bele se szóltam a kaputelefonba, mert nem voltam kíváncsi. Eszembe se jutott, hogy esetleg hozzám jött valaki ezért visszamentem a nappaliba. Mire kényelmesen visszaültem a kanapéra, hallottam hogy valaki kopog.
 
- Na melyik jómadár jött vissza...- morogtam és odamentem kinyitni az ajtót.Mikor kinyitottam azt hittem képzelődöm mivel Kimi állt velem szemben.- Hát te?
 
- Kellemes a fogadtatás erre felé. Gondoltam úgyis fenn leszel még egy ideig, ezért hogy ne unatkozz, hoztam filmet- rántotta meg a vállát és beljebb engedte magát.

- Csak nem te vagy az új futár a kölcsönzőbe?
 
- Hát... ha azt akarod, hogy csak a film maradjon, akkor felfoghatod így is – mintha szomorúbb lett volna a mondatomra, de lehet, hogy csak én látom félre az álmosságtól.
 
 - Lásd milyen jó szivem, van beengedlek-mosolyogtam rá.
 
- Ezt fel kell jegyeznem a naptárba! Hella magától beengedett.
 
- Ó én azt hittem hogy azt is valamelyik embereddel végezteted-mosolyogtam rá, mire szintén egy mosolyt kaptam válaszul. 

Kitudja...talán nem is olyan vészes ez a finn. Végülis ő volt ma este eddig az egyetlen ember, aki törődött velem.
 
- Áhh ennyitől nem törnek le azok az értékes kezeim.
 
-Na gyere te értékes kezű, mit kérsz inni?-léptünk be a lakásba, míg én a konyhába tartottam.

- Narancslét elfogadom.-hallottam a hangját a nappaliból.

Öntöttem két pohárba narancslevet, csináltam egy adag pattogatott kukoricát és mire bementem a nappaliba Kimi már be is állította a filmet.
 
- Na és mesélj, hogy hogy nem a drága feleségeddel töltöd ezt az éjszakát? Mit mondtál neki, hova mész? Már bocs, hogy beleszólok, csak hát a média madárkái azt csiripelik, hogy házas vagy-mondtam, miközben belekezdtünk a filmbe. Konkrétan már tíz perce megy a film, de még egy pillanatát se láttam.

-Hát ha még együtt lennénk akkor se magyarázkodtam volna neki-vonta meg a vállát- De már elváltunk. Nem volt ez hosszúéletű.

- Upssz...bocsi! Mint mindig, most is sikeresen beletenyereltem a témába. De mi történt? Ha valakit feleségül veszel, azt biztos hogy komolyan gondoltad.

- Hát ez egy hosszú történet.
 
- Ez meg egy hosszú éjszaka.

Nem tudom, hogy miért vagyok ennyire kíváncsi, de egyszerűen ha Kimivel vagyok, kikapcsol az agyam és a szám közti szűrő. Már meg se lepődök magamon, hogy ennyire személyes kérdéseket rakok fel neki.
 
- Nem hinném hogy te pont az én történetemet akarod hallani- mondta, mire tényleg felfogtam, hogy nem akar beszélni a dologról. - Na de mesélj inkább te! Itt van egyedül egy gyönyörű,fiatal nő. Hogy lehet ez?
 
- Te tényleg sokat ihattál Jégkocka...én gyönyörű, ne viccelj!-horkantam fel.

-Na ne terelj, most te jössz!

- Oké, legyen.Ha mesélsz, mesélek. De különben nekem nincs mit mesélnem. Az életem nagy részét elveszi a Forma-1, nem lenne időm még egy kapcsolatra is. Tudod próbálkoztam, de nem lehet összeegyeztetni a kettőt.

Hé, Hells, ÁLLJ!!!! Mióta beszélek én egy szinte vadidegennek a magánéletemről? Még a végén kikotyogok mindent, ez így nem mehet tovább.
 
- Valami ilyenért ment tönkre az én házasságom is. Mikor nekem volt szabadom, neki nem és ez forditva is így volt. Aztán ez lett a vége. De nem bánom.
 
- Miért? Nekem pedig tavaly a Nagydíjon úgy tűnt őrülten szeretitek egymást.

- Elején így is volt. De ahogy telt az idő rájöttem, hogy nekem szabadság kell és ezt Jenni mellett nem kaphatom meg. Ez így sokkal jobb. Nem mondom az első héten hiányzott, de mostmár tudom hogy ez így sokkal jobb.

- Óha ...a Nagy Kimi Raikkönen megnyílt. Kiöntötte a szívét.Azt hiszem ez is egy olyan dolog amit naptárba kéne felírni.-próbáltam oldani a hangulatot, mivel azért elég komoly irányba terelődött a téma.

- Ha gondolod segíthetek- szerencsére vette a lapot és elnevette magát.

- Áhh azt hiszem menni fog ez egyedül is.

- Különben nem is akarnál barátot?
 
- Hát most nem hinném. Egyszer majd akarok igen. De az még messze van.

Szuper, megint én vagyok a téma...
 
- Pedig nagyon szerelmes lehettél, ha még ott van egy J betű a nyakadban-mutatott a nyakláncomon lévő medálra. 

Na igen, és most mit hazudjak? Azt hiszem semmit, csak burkoltan fogok fogalmazni.
 
- Áhh ez? Ez a medál egyáltalán nem a szerelemhez közthető....az apukámra emlékeztet. De a pasira visszatérve, nekem most a karrierem a legfontosabb. Első a munka....a családra van idő. Jó persze nem azt mondom, hogy ha jönni fog a nagy Ő akkor majd páros lábbal rúgom ki, de egyszerűen hagyom, hogy minden alakuljon a maga módján.-tereltem újra a témát, remélem apura nem tér vissza.

- Ó egy karrierre éhes nőszemély. Nem nézné ki belőled az ember. 

-Pedig így van. Te is ugyanilyen vagy, csak férfiban. 

- Hát igen.

- Na és Jégember, mi igaz abból hogy minden buliba más nőt szedsz fel?-folytattam a kérdezz-feleleket.

- Csak nem olvasod a szennylapokat?
 
- Néha azt is kell.-kortyoltam  a narancslevembe.

- Igaz sokat bulizom, de nem nőzök.Legalábbis nem én szedem fel őket, hanem ők másznak rám. Ahogy előbb mondtam, jó nekem így egyedül.

- Látszik senki se fiatalodik. A nagy Jégemberből kezd egy papucs lenni- nevettem fel.

- Ha gondolod megmutathatom, hogy nem így van. – nézett rám kajánul, miközben közelebb hajolt hozzám. Na szuper, megint előjött a nyomulós Kimi.

- Köszönöm, én elhiszem így is. Bizonyítsd be annak, aki nem hiszi el.

- Hát ez nem jött össze. Na de én azt hiszem megyek. Már hajnali 3, gondolom holnap te is korán kelsz.

- Igen korán kelek, de nyugodtan maradhatsz. Ha gondolod van még egy vendégszobám.-ajánlottam fel.

Nem is tudom, hogy miért jópofizok vele, miközben egy fél nappal ezelőtt még meg tudtam volna folytani egy kanál vízban. Lehet, hogy nála ez a haverkodás egy stratégia, de mindenesetre jól csinálja...én bekajáltam. De azért jobb lesz majd szem előtt atartani a sunyi fejét.
 
- Nem akarok zavarni.
 
- Ha zavarnál ,nem ajánlottam volna fel. Különben is hogy akarsz hazamenni, hisz ittál. Azt nem hagyhatom, hogy ittasan vezess. Mivan ha éppen találkozol a barátainkkal, vagy valami történik. Soha nem bocsátanám meg magamnak.
 
- Csak nem féltesz?- jött közelebb....újra.

 Így legyen ötösöm a lottón, tudom hogy csak az ágyába akar vinni. De ez nem fog egy könnyen sikerülni neki, az már biztos.
 
- Hát csalódást kell okoznom mert nem. Azért mondtam, mert mi lenne a csapattal egy ilyen jó pilóta nélkül.
 
- Hát most össze tört a szivem. – kapott hirtelen a szivéhez.
 
- Na ne játszd meg magad. Menj zuhanyozz le. Jobbra a második ajtó én addig elpakolok.
 
- Oké. –mondta és szerencsére nem ellenkezett és rögtön ment.
 
El se hiszem hogy pont nekem mesélte el Kimi az életét. Hisz eddig nem úgy alakult a kettőnk kapcsolata ahogy kellett volna. Na de mostmár a nagy főnök is megnyugodhat hogy nem kell rám figyelnie. De ki tudja mit hoz a holnap. Lehet hogy holnaptól minden vissza áll a régibe.Kimi marad egy faragatlan férfi én meg leszek a rossz, aki egyfolytában bántja a kicsi lelkét? Erre már csak a holnaptól kaphatjuk meg a választ. Vagyis a mától mert tényleg gyorsan eltelt az idő. 

Észre se vettem hogy Kimi már egy ideje ott áll az ajtóba éd pofátlanul végigmér a tekintetével..
 
- Min gondolkoztál el ennyire?
 
- Semmin.-válaszolom, majd viszafordulok a mosogatóhoz.
 
- Csak nem rajtam gondolkoztál?- hogy egyszer úgy letörölném róla azt a vigyort.
 
- Tudsz róla hogy idegesítő egy vigyorod van?

- Csak nem zavar?

- Tudnád mennyire zavaró. Na menj aludni, holnap te is korán kelsz.

- Miért is? Nekem csak délután kell bemennem- na tessék, megint az a vigyor.
 
-Hát akkor jófiú leszel és már reggel 6 kor bemész vagy hazamész m,ivel én akkor megyek és Thomas is akkor kezd.
 
- Ha ezt tudom akkor inkább hazamegyek.
 
- Ne hisztizz inkább aludj mert telnek a percek. Jó éjszakát!-toltam be a vendégszobába.
 
- Jóéjszakát!-mondta nevetve, majd hirtelen megfordult és adott egy gyors csókot-Nekem az lesz.-nevetett, majd becsukta az ajtót mielőtt még felháborodhattam volna.

Mégis, hogy képzeli ezt?!
Miután rám csukta az ajtót, gyorsan én is lezuhanyoztam, még egyszer benéztem a drága Thomasunkra de ugyanúgy aludt ahogy befeküdt az ágyba. Tudtam hogy mostmár végig alussza az éjszakát ezért énis nyugodtan mentem be aludni. Épp hogy letettem a fejem már aludtam is.

„-Ezt nem hiszem el, miért kellett neked már meginn bele avatkoznod az én életembe?
- Jajj Helli, nehogy már ezen kiakadsz. Most mit vagy úgy oda?Tudod hogy nem így akartam de ez van. El kell fogadni.
- Igen? Akkor mehetsz. Nem kell itt maradnod.- üvöltöttem és felmentem mivel Tina elkezdett sírni...Felvettem és próbáltam nyugtatni. Nem tudom mennyi idő telhetett el mikor megcsörrent a telefonom.
-Igen tessék.
-Jó napot. A rendőrségről telefonálok. Kimi Raikkönent pár perccel ezelőtt hozták be ittas vezetés miatt. Azt kérte hogy önt hívjuk fel.-szólt bele egy férfi a telefonba
Persze. Mert őnagysága azt gondolja hogy itthon balhézik, utána elmegy és én fogom kihozni. Hát nem, most tévedett!.-morogtam és bementem a hálóba és a kislányom együtt bedőltem az ágyba.....”
 
Reggel fáradtan és nyúzottan keltem fel. Hirtelen azt se tudtam, hogy milyen nap van, csak abban voltam biztos, hogy az egész sztori csak egy álom volt...szerencsére. De azért az nem igaz, hogy ez az ember még az álmaimba is beférkőzik....