Már fontolgattam pár hete azt a döntést, hogy kisebb-nagyobb átalakításokba kezdek a blogon, egyben kicsit újraírva közzéteszem legelső közös történetünket, amit még ketten írtunk. Lehet, hogy C.-n kívül valakinek még ismerős lesz a történet, hiszen Egy másik világ címen egy másik blogon már megjelent. Ott a történet helyszíne Magyarország voltak, a főhősök magyarok voltak. De most, hogy így pár év múlva újraolvastam, nekem nem nagyon tűnt reálisnak a történet. Igen, ez egy fafiction, amiben csak a képzeletünk szabhat határokat, de valahogy nekem mégis furának tűnt hogy Kimi összejönne egy magyar lánnyal. Ezért átírtam néhány nevet, a helyszínt és a csapatot is, ne kérdezzétek miért írtam átr a csapatot is, valószínűleg közrejátszott az is, hogy idén újra a Ferrari színeiben fog díszelegni a finnünk. Mivel a részek valójában készek, csak át kell írni, ezért úgy döntöttem, hogy minden héten jelentkezek egy résszel ebből a történetből, és persze a Never be yours című fanficc is ugyanúgy folytatódik.
A kinézet is megváltozott, amin bevallom még van mit javítani, ezért még biztosan lesz rajta egy-két változtatás.
Kommenthatárt most sem szabok, de nagyon örülnék azért pár kommentnek. További szép estét! :)
Pusziim :)
,,2007.július 2.
Kedves naplóm!
Azt ne kérdezd, hogy miért kezdtem az írásodba, ezt én se tudom. Nem vagyok pont az a típus aki naplót ír, de most az unalom még erre is rákényszerített.
Ugyanis jelentem, hogy a nyár unalmas. Már augusztus eleje van, de Miiaval még mindig ugyanúgy unatkozunk, mint egy hónappal ezelőtt.Tavaly bezzeg az egész banda otthon volt és kimentünk a partra, buliztunk, szórakoztunk. Erre most mi van? Idén mindenki bejelenti, hogy dolgozik vagy külföldön nyaral. Persze nem azt mondom, hogy barátnőmmel nem kerestünk munkát, de hát valahogy egyik se jött össze. Most pedig több mint egy hónapja otthon dögledezünk vagy kimegyünk a városba, de semmi extra.
Komolyan mondom ettől még az egyetemi élet is ezerszer izgalmasabb. Londonban az élet még mindig izgalmasabb mint itt a semmi közepén Finnországban. Halvány rózsaszín sejtésem sincs arról, hogy a szüleim miért akartak itt élni, hiszen anyu angol apu meg csak félig finn, félig portugál. Persze az véletlenül se jutott eszükbe 10 évvel ezelőtt, hogy Portugáliába költözzünk, nem...ők kiválasztották a világ leghidegebb és legunalmasabb országát. Még akkor sem voltak hajlandóak Londonba költözni, amikor megkaptam az ösztöndíjat a Southhamptoni egyetemre. Szinte biztos vagyok abban, hogy sokkal jobban alakult volna az életünk.
Na és most figyelj! Attól, hogy én most téged írlak...attól még rászedett eszement barátnőm egy mégnagyobb baromságra. Ugye az köztudott, hogy én foma 1 rajongó vagyok és általában minden éven kilátogatok egypár nagydíjra, (bár ehhez sokat hozzátesz az is, ha valakinek az ismerőse ezekben a körökben mozog). Ezen viszont most ... csavart egy nagyot. Kitalálta, hogy legyünk rajtrácslányok az Britt Nagydíjon. Nemtudom hogy intézte el innen a világvégéről, de neki még ez is sikerült.
Amikor először meghallottam ezt az agyament ötletét szimplán kiröhögtem. Nem hittem, hogy ezt komolyan gondolta, csak akkor döbbentem rá, amikor már a Heathrow reptéren voltunk és elindultunk Londoni lakásunkba. Őszintén megmondva nincs nagyon kedvem a dologhoz, mert ha tetszik ha nem én ezeket a lányokat a nagydíjakon nem látom többnek mint üresfejű cicababáknak, akik ezerrel nyomulnak a pilótákra, amit ők gondolom rendesen ki is használnak. És én nem akarok azért ilyenné változni, mert rajongok a forma 1-ért és a pilótákért. Nem azért tanultam már négy éve mérnöknek, hogy egy úgynevezett gridgirl legyek.
Pedig ott lehetnék minden futamon ha akarnám, de én mégsem voltam ott a paddockbansoha , csak a kilátón. Nem tudom, hogy Miia miért pont most akar a ,,kulisszák mögé'' kerülni. Köztünk legyen mondva, vagyis írva :), szerintem agyára ment a hőség és az unalom. Vagy csak szimplán belebolondult abba a tudatba, hogy idén nem indulhat a Miss Skandinávia szépségversenyen, mert vizsgázni fog.
Na de most búcsúzok is, mivel az ajtó csapódott, barátnőm visszajött és sajnos pakolnom kell, mivel megyek a vesztőhelyre, vagyis a száguldó cirkusz rajtrácsára miniszoknyában. Istenem ebből ments ki engem...''
Miután sikeresen bepakoltuk cuccainkat az én kicsi kocsimba, irányba is vettük Silverstone-t, mivel az egyik ottani hotelben lesz a szállásunk. Az egész utunk jól telt, pedig nekem még mindig nem volt nagy kedvem ehhez a munkához. Azért Miia tudja mivel csillapítani a kedélyemet, beígért mára egy nagy bulit. Ez az egyetlen rész, amit kifejezetten várok.
-Te Miaa, melyik hotelbe is megyünk mi?-kérdeztem barátnőmet, amikor már a város elején jártunk.-Csak azért, hogy tudjam merre menjek.
-A főnök azt mondta, hogy menjünk ezen az úton és meglátjuk, nyugodt légy. Úgy tudom ott lesz egy-két pilóta is elszállásolva.-mosolygott. Na szép, kezd a sejtésem beigazolódni. Nem is furcsa ám, hogy az ,,egyszerű" grid girl-ök pont ott lesznek elszállásolva, mint a gazdag pilóták.
-Szépen állunk. És még azt mondod, hogy a rajtrácslányok nem kurvák.-adtam hangot gondolataimnak-Hidd el, hogy nem hiába leszünk mi egy hotelbe velük. Igy legalább a friss hús közel lesz nekik. Tudtam, hogy ebbe nem kéne belemennem-fintorogtam.-De azt előre leszögezem neked, hogyha akármelyik tesz egy buta megjegyzést...esküszöm pofonvágom, szerződés ide vagy oda.
- Nyugiii, a főnök is megmondta, hogy nem lesz ilyen. Csak próbáld magad jól érezni, könyörgöm Oli. Gondolj inkább arra, hogy olyan embereket ismerhetsz meg, akiket mindig is szerettél volna.-nyugtatott barátnőm, míg én vadásztam egy üres parkolóhelyre.
Éppen találtam egyet és már kezdtem parkolni, amikor egy vadbarom a Ferrarijával elém vágott és beállt az üres parkolóba. Hát hogy is fogalmazzak, ez volt ma az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban. Ez az ember most teljesen kiborított, ezért kiszálltam a kocsiból és gondoltam jól beolvasok neki. Mégis mit gondol magáról, hogy ő itt az atyaúristen??? Attól még, hogy neki Ferrari van a segge alatt, nekem pedig csak egy Mini, nem kéne így viselkedni, hiszen ez mégiscsak az én kicsikém hazája. Ez itt alattam mégiscsak egy angol kincs.
-Mondd te eszednél vagy ember??? Látod, hogy parkolok és akkor bevágsz elém? Hol tanultál meg vezetni, az oviban?-kérdeztem, vagyis inkább üvöltöttem angolul, mivel barátnőmmel eddig finnül kommunikáltam. Erre semmi válasz csak szép lazán leállítja a kocsit és nyugodtan kiszáll egy szőke, napszemüveges férfi a kocsiból haláli nyugalommal. Először nem nagyon érdekelte, amit mondtam, majd amikor a ,,hol tanultál meg vezetni, az oviban?" résznél jártam, csak egy gúnyos mosolyra húzódott a szája és ennyit válaszolt.
-Éppenséggel ovis voltam, amikor megtanultam vezetni-vetette oda nagyképűen. Komolyan mondom megtudtam volna folytani. Látta, hogy irtó dühös vagyok ezért mégjobban mosolygott,majd levette a sapkáját és a napszemüvegét. Ekkor jöttem rá, miért is mondta, hogy ovis volt, amikor megtanult vezetni. Személyesen Kimi Räikkönen állt előttem. Drága otthonom legnagyobb sztárja, szinte még a csapból is ő folyik hazánkban.
-Azt hitted, hogy a ,,nagy" Kimi Räikkönentől majd elolvadok és visítozni kezdek, mint egy tini?-kérdeztem tőle közömbösen, mikor látta hogy az első döbbeneten kívül nem nagyon reagálok a tényre, hogy őt látom.-Hát akkor nagyon tévedtél. Még most is egy bunkó baromnak talállak.-mondtam, majd választ se várva visszaültem a kocsiba és ismét elindultam parkolót vadászni.
Barátnőm meg se tudott szólalni az előbbi incidens után egy darabig, csak tátott szájjal bámult engem. Kb. 10 perc után tudott kinyögni 1-2 értelmes mondatot.
-Olivia, drága barátnőm, te tisztában vagy vele, hogy kinek a parókáját üvöltötted le az imént??? Te nem vagy magadnál. Éveken keresztül áradozol a pilótákról, erre egy bekerül a látószögedbe és leüvöltöd. Az eszem megáll-mondta, miközben már a liftben voltunk-Erről valószínűleg a portugál gének tehetnek-győzködte magát finn barátnőm. Hát igen, ő mint finn kissé visszafogottabb volt, mint én, aki negyed részben portugál voltam.
-Attól még, hogy ő egy forma 1-es pilóta, nem fogok tőle elájulni és nem nézem el a bunkóságát. Még az életben nem láttam még egy ilyen beképzelt, bunkó, egoista fazont. Gyűlölöm.-már ahogy rágondoltam a finnre elkapott az ideg- De légyszives akadjunk le a témáról.-mondtam, miközben benyitottam a hotelszobánkba.
Hát mit mondjak, kellemesen csalódtam, hiszen egy gyönyörű, tágas, kétágyas szobában találtuk magunkat, amiről egy hatalmas erkély nyílt egy erdőre. Miután befejeztük a szoba és a fürdő felfedezését,én elpakoltam a szekrényekbe, Miia pedig lement a recepcióra megkérdezni, hogy üzent-e valamit a főnök, na meg gondolom felfedezi a hotel lenti részét is :).
Amikor befejeztem a pakolászást, úgy döntöttem, hogy kimegyek az erkélyre és gyönyörködök egy kicsit a kilátásban.Egy fintorral nyugtáztam a tényt, hogy esik, mint szinte mindig Angliában. Már éppen kezdtem elmerülni a gondolataimban, amikor egy ismerős hangot hallottam meg az alattunk lévő teraszról.
Odamentem a korláthoz, lenéztem és alattam egy szőke buksi jelent meg, aki ugyanúgy a kilátásban gyönyörködött, majd csapódott az ajtó és a szőke fej is eltűnt.
-Steve, ki kell ma menni a pályára?-kérdezte a finn nem túl nyugodt hangon.
-Nem, de amint látom rajtad, nem hagyott hidegen az a lány a parkolóban.-mondta egy másik férfihang, gondolom Steve.
-Pedig ebben nagyon tévedsz. Engem aztán egyáltalán nem érdekel az a liba. Ő is csak egy a sok ,,apuci kislánya" közül, akinek mindene megvan anélkül, hogy megdolgozna érte.-mondta egyre feszültebben, majd visszafordult a korlát felé, mert a feje újra megjelent.
Egyszerűen, ahogy meghallottam ezeket a mondatokat elborult az agyam. A családomra bizonyos okok miatt érzékeny voltam. Éppen ekkor érkezett vissza Miia is szobánkba.
-Megjöttem. Látom a kilátásban gyönyörködsz. Hihetetlenül zöld itt minde-nyitott be jókedvűen a szobába barátnőm kezében egy üveg ásványvízzel- Mi a baj?-kérdezte, amikor meglátta, hogy idegesen felé dübörgök.
-Semmi, csak ezt kölcsönveszem- vettem ki a kezéből a vizet, majd visszamentem és a finn fejére öntöttem az üveg tartalmát.
-Tudod kit nevezz te apuci kislányának- morogtam hangosan, majd bementem a szobába és durcásan leültem az ágyra. Szegény barátnőm meg csak megszeppenve áll egy helyben és nem érti mi történt.
-Mit ártott neked az én ásványvizem?-kérdezte egy kis idő múlva.
-Az semmit. Csak az az idióta finn szűnne meg létezni-dühöngtem-És mit ad isten, ennek a nemnormálisnak alattunk van a szobája-kezdtem átmenni hisztisbe, saját magamat is meglepve.
Még egy ember se váltott ki belőlem ilyen reakciókat. Tény, hogy a többi otthoni finn lánnyal ellentétben én nem csorgattam soha a nyálam utána, de azt még álmomban se gondoltam volna, hogy ilyen ellentétes érzelmeket vált ki belőlem. Éppen magyaráztam az előzményeket, amikor valaki dörömbölni kezdett az ajtón.
-Megyek már, nem kell széttörni azt az ajtót-mondta barátnőm és elindult ajtót nyitni.
Még alig nyitotta ki az ajtót, már egy elmebeteg finn rontott be rajta. Eldöntöttem, hogy nem fog érdekelni, ezért hátat fordítottam neki és megpróbáltam tudomást se venni róla.
-Mégis mit képzelsz te magadról?-fújtatott a férfi.
-Neked is szia.-mondta barátnőm-Mégis, hogy gondoltad hogy csak így berontasz a szobánkba?-kérdezte Miia még nyugodtan. Nem tudom honna van ennyi ereje, hogy mindig olyan higgadt tud lenni. Nem értem ezeket a finneket, mind ilyen. Bár ez a hímnemű egyed itt előttem eléggé vörösödik és fújtat, mint egy felbőszült bika. Nem csodálkozom, hogy leszerződött az olaszokhoz ezzel a temperamentummal.
-Bocsi, de ő az agyamra megy. Beszélni akarok vele.
-Van neki tisztességes neve is, Olivia. Az enyém pedig Miia- oktatta egy kis jómodorra a finnt persze finnül, aki még idegesebb lett ettől, majd drága barátnőm angolosan távozott. Köszi barátosném, ez aztán az igazi felebaráti szeretet. Hagyd csak ott nyugodtan a barátnődet egy állattal.
-Te meg szólalj meg, ha már az előbb akkora szád volt!-kiabált velem, de én még mindig rezzenéstelen arccal bámultam ki az ablakon, mit sem törődve vele.
Pár pillanat múlva arra lettem figyelmes, hogy egy erős kéz megragadja a karomat és felráncigál az ágyról. Mire feleszméltem, egy elég dühös Kimi Räikkönennel találtam szembe magam. Még mindig nem volt hajlandó elereszteni, sőt inkább még jobban szorított, a végén már felszisszentem a fájdalomtól-Na megszólalsz végre, vagy játszod még a némát?
-ERESSZ EL!!! Ez fáj!-kezdtem el kapálózni nem sok sikerrel-Hagyj már békén te állat és tűnj el innen!!! Utállak, te hülye barom-kiabáltam a szemébe.
-Kegyeskedett végre megszólalni a hisztis liba. Elegem van belőled és a kirohanásaidból. Akadj le rólam. Sok módszerét láttam már a pasizásnak és a rajongásnak, de ilyet még nem. Szóval csak hogy tudd, nem vagy az esetem-mondta, amin én csak nevetni tudtam. Na jó nem szépítek, a képébe röhögtem.
-Azt hiszed, hogy bejössz nekem?-kérdeztem fuldokolva a nevetéstől.-Majd ha a pokol háromszor befagy és piros hó fog hullani, na akkor fogsz te nekem bejönni,mint pasi. Elkap a hányinger, ha csak rád gondolok.
-Hát ez az érzés kölcsönös-zárta le a beszélgetést, majd elment maga után jól becsapva az ajtót.
Gondolom jól bedurcizott az egójára mért csapástól, de engem most ez a tudat se tudott jobb kedvre deríteni. Úgy éreztem, hogy menten felrobbanok az idegtől. Embert tudtam volna ölni abban a pillanatban, ezért úgy döntöttem, hogy lemegyek a bárba és tompítom az idegeimet egy kis töménnyel. Az alkohol általában ilyenkor jó hatással van az idegrendszeremre, ugyanis ilyenkor kiürül az agyam. Eddig legalábbis bejött a dolog. Már éppen a sminknél jártam, amikor drágalátos barátnőm kegyeskedett visszafáradni a szobánkba. Nem kérdezett, mert látta rajtam , hogy már szinte remeg a kezem az idegességtől, így egyből levágta a szitut és tudta, hogy én most inni megyek. Szótlanul elkezdett ő is készülődni. Már a folyosón jártunk, mikor először megszólalt.
-Tudom, hogy nagyon kikészített ez az idióta, de valamiről tudnod kell-kezdett bele bátortalanul.
-Mondjad nyugodtan. Ettől az istencsapásától rosszabb már úgyse jöhet.
-Megismerkedtem valakivel. Pontosabban egy sráccal.
Most komolyan ezt nem tudta elmondani normálisan???
-És? Nem vagyok az apád, hogy megmondjam kivel feküdj össze-fogtam rövidre a dolgot.
-Csak szerintem ezen te is ki fogsz akadni.-istenem csak már térne a lényegre.
-Na mondjad mi a csavar a sztoriban. Pap? Buzi? Vagy esetleg nős? Csak könyörgöm azt ne mondd, hogy Räikkönen az, mert akkor felkötöm magam az első fára.-kezdtem megijedni a szótlanságán.
-Nemmm, dehogyis. Fiatalabb nálam-bökte ki végre.
-És mennyivel?-kérdeztem ráegyből, nehogy itt még egy fiatalkorút fog nekem megrontani.
-Ő 20.-mondta, mire én meg se tudtam szólalni. Hát nincs messze a fiatalkorúságtól, annyi szent. Nem akadtam ki rajta, csak meglepődtem. Az életben nem mertem volna gondolni, hogy pont ő fog egy fiatalabb sráccal kikezdeni. Pont ő, aki szépségversenyről szépségversenyre jár és minden pasi döglik érte szinte minden korosztályból.
-Na erre innom kell-adtam a véleményem, majd rendeltem kezdésnek két vodkát. Az egyetlen dolog, amit megszerettem Finnországban Egymás után fel is húztam őket.-Figyelj, te tudod mit csinálsz. Ha szeretitek egymást én csak annyit mondok, hogy legyetek boldogok.-mondtam barátnőmnek majd megöleltem.
Miután túl voltunk ezen az ölelkezős sztorin, kerestünk egy nyugis asztalt és ott folytattuk az iszogatást, vagyis folytattam, mivel barátnőm most nem ivott. Azzal érvelt, hogy valakinek fel is kell vinni engem a szobába. Előrelátó és ebben volt igazság, ugyanis csak úgy fogyasztottam a furábbnál furább nevű koktélokat. Vártam a nálam jól megszokott hatást. Tudom rossz szokás, de mindig ezt csinálom, ha el akarok valakit, vagy valamit felejteni, legalább egy kis időre. Amikor szakítottam az exemmel és elakartam őt felejteni, akkor is ugyanezt tettem, azzal a különkbséggel, hogy akkor ment is a dolog. Ezt a hatást vártam Kimivel kapcsolatban is, de nem ment. Akármennyit ittam, a hangja és az arca nem akart távozni a fejemből, amit borzasztóan utáltam...
Kimi és Oli autója, csakhogy látható legyen a különbség :)
