10. rész

Hali! :)

Itt is lennék a tizedik résszel :) Nagyon szépen köszönöm csajok az előző komikat, ezt a részt most nektek ajánlom.
Valamint mostanában kavarog bennem egy gondolat, miszerint az első történetet (Egy másik világ - nagyon régen volt egy másik blogunk, ami most már nem érhető el) kicsit átírnám és közzétenném, valamint befejezném, mivel az a történet kicsit kisiklott a kezeink közül és nem lett befejezve. Jó lenne ha visszajeleznétek ezzel a történettel kapcsolatban. Szép hetet mindenkinek! :)

Puszim

- Mi a baj El?-kérdezte komoly hangon.

Pár másodpercig viaskodtam az előbb meghozott döntésemmel, de úgy éreztem ezt muszáj megtennem a boldogságom érdekében. Tudom, hogy Eddie egyszer majd megérti a döntésem.

-Öhmm...ne a lakásomra gyere értem. Majd SMS-be megírok mindent.-mondtam neki, miközben végig Edward szemébe néztem.

 Meglepődést véktem felfedezni a szemében. Biztos volt abban, hogy őt fogom választani, most viszont nincs igaza. Úgy érzem, ha most nem állok ki magamért, akkor egy nagyon nagy hibát követek el.

-Mi történt? Ugyen van valami? Hallom  a hangodon, ne is tagadd-hallottam meg pár másodperc múlva a hangját.

- Eddie-sóhajtottam fel.

-Nem fogadta jól, mi? Odamegyek, most-lett egy kicsit dühös a hangja.

 Ez volt a másik félelmem. Bele se mertem gondolni, mi lesz itt, ha ők egy helységbe kerülnek.

-Kimi...kérlek ne! Csak veszekedés lenne belőle-kérleltem.

-Nem kicsim, tudom, hogy utál engem, de azt ne rajtad verje le.

-De nem akarok ma veszekedést.Ma randink lesz, emlékszel még?-próbáltam terelni a témát.

-Igérem a kedvedért ma hozzá se szólok, de nem akarom, hogy ott legyél. Érted megyek, most! Csomagolj be pár napra-mondta ellentmondást nem tűrően.

- Tudom, nem tudlak arról meggyőzni hogy ne gyere ide. Rendben, várlak.

Idegesen pakoltam össze pár cuccot. Nem is figyeltem, hogy mket pakolok be a táskába, a lényeg az volt, hogy minél gyorsabban. Azt akartam, hogy mire Kimi csönget, csak kiléphessek az ajtón és még csak véletlenül se kelljen a két fiúnak találkozni. Nem akarom, hogy ez a vihar most lecsapjon, még csak most kezdtük újra Kimivel.

Miután kész lettem, a csomagomat a bejárati ajtóhoz raktam. Épp ekkor jött oda hozzám barátnőm is.

-Eli, tényleg ezt akarod?-kérdezte félve-Hiszen Eddie szeret és félt, tudod jól.

-Tudom Lina, tudom, de kérlek legalább te érts meg engem. Amint kiderült az elmúlt egy hétben, én nem tudok úgy dolgozni Kimi mellett, hogy közömbös vagyok vele. Be kellett valljam, a mi kapcsolatunk közel sem zárult le akkor. Ez az egész befejezetlen maradt, hiszen akkor még csak pár napja voltunk együtt. Úgy érzem, ha nem tudom meg hogy mi is van köztünk, akkor sose fogom tudni lezárni ezt az egészet. Ha nem megy nekünk, akkor nyugodt szívvel le tudjuk zárni a kapcsolatot és barátok maradunk. Pár nappal ezelőtt ebben állapodtam meg a finnel.-mondtam el kissé hosszas monológomat. Muszáj volt, hogy legalább barátnőm megértsen.

- Nekem nem kell magyarázkodnod-mosolygott rám együttérzően-Szerintem helyesen cselekedtél, Eddie meg majd megbékél veletek. Én drukkolok nektek-ölelt át, miközben csengettek én meg felvettem a kabátomat-Azért adj majd magadról életjelet-mondta miközben kinyitottam az ajtót.

Ahogy sejtettem Kimi állt az ajtóban és aggódva nézett rám. Ha eddig nem is voltam biztos a dolgomban, ebben a pillanatban minden megváltozott. Ez az ember itt előttem megérdemel még egy esélyt, hiszen mindent félretéve értem jött. A helyzettől függetlenül elmosolyodtam és átöleltem.

-Szia-mosolygott vissza és átölelte a derekam-Minden rendben van?-kérdezte Linától, miközben a hátamat simogatta.

-Rendben lesz, erről én kezeskedem-válaszolt barátnőm -Ti csak béküljetek, ja és érezzétek jól egymást-kacsintott félreérthetetlenül, mire én a lábujjaimtól a fejem tetejéig lángba borultam. 

-Hát ez a csomag kié?-támolygott ki a szobájából Chris is, majd észrevett minket is a bejárati ajtóban- Ó, ennyire elrontottam a dolgokat? Tündérbogár ne menj el...-görbítette le a száját, mint egy kisovis.

- Nem te rontottad el Chris, ígyis-úgyis megtudta volna-sóhajtottam fel, de azért megpróbáltam mosolyogni a bolond barátomra. Nem akarom, hogy azt higgye, miatta megyek el.

Kimi is látta, hogy megint elszomorodom ezért egy kicsit erősebben szorította meg a csípőm, mire felé fordítottam a tekintetem.

-Megyünk?- kérdezte, mire csak bólintottam és egy gyors sziasztok után elindultunk a kocsijához.

-Van itt még egy kis gond-vakargatta meg a tarkóját már a kocsiban, mikor már vagy öt perce autókáztunk.

-Kivele Raikkönen, ma már semmin se lepődök meg.

-Hát a randi...nem volt időm elintézni-nézett rám félve, mire felnevettem.

-Most te tényleg ez miatt hoztad rám a szívrohamot? Hihetetlen egy alak vagy...-nevettem megint.

-Akkor nem haragszol? Tudom, hogy mit ígértem, de azért ma aludhatnál velem.

-Talán beszélhetünk róla-mosolyogtam. 

Fura, de most valamiért boldog voltam, bár még mindig nyomasztott, hogy a legjobb barátom nem ért egyet velem...

9. rész

Sziasztok!

Végre megvagyok a vizsgáimmal...annyira örülök neki :) Most legalább van egy kis pihi a nyári szemeszter kezdetéig. Mostanában egyedül írom már a részeket, így azért kicsit időigényes a dolog nekem, valami mindig közbejön. Már készült ez a rész egy ideje, de valahogy sose maradt időm befejezni, de végre itt vagyok vele. Remélem most így egy kicsit több időm jut a blogra, mert tényleg el volt mostanában hanyagolva ez az egész...kérlek nézzétek el nekem. Na de nem is fecsegek többet.

Puszim :):)

Túl gyorsan telt el az út hazáig. Életemben először nem akartam szembekerülni a legjobb barátommal. Muszáj lesz neki elmondanom, hogy újra összegabalyodtam Kimivel. Már előre látom Eddie kiborulását. Pár éve amikor meglátott a kórházban engem, megakarta őt ölni. Alig tudtam őt visszatartani a dologtól. Akkor csak azt akartam, hogy felejtsük el az egészet, hallani sem akartam Kimiről, főleg botrányt nem akartam. Pedig tudtam, hogy Ed legszívesebben megütötte volna a finnt.

Ezért is költöztünk akkoriban New Yorkba. Elhatároztuk, hogy új életet kezdünk, teljesen új fejezetet nyitunk az életünkben. Soha nem akartunk visszatérni Európába. Talán nem is tettük volna meg, ha  nem vagyok olyan zűrös természet. Valamilyen oknál fogva én vonzzom a bajt...na meg a bajos pasikat.
New Yorkban összejöttem egy pasival, aki teljesen lenyűgözött. Kedves volt, mindent megadott és úgy éreztem szerelmes belém. Olyannyira belehabarodtam, hogy a hibáit nem vettem észre. Már az elején is hirtelen haragú volt, de velem sosem veszekedett. Mindig csak a munkahelyi gondok voltak, amit ott is hagyott a munkahelyén, egészen amíg össze nem költöztünk. Akkor valami megváltozott. Irányítani akart, nem engedett sehova se, az autóversenyzésről még csak hallani se akart. Kisajátított magának. Amikor meg rákérdeztem, hogy miért, megütött. És én tűrtem, azt hittem, hogy ez csak egyszeri eset, de szépen lassan rendszeressé vált az egész. Nehezen hoztam meg azt az elhatározást, hogy elhagyom Jake-t, de megtettem és a barátaim mellém álltak. Ezért vagyok újra itt.
És ezt még el se mondtam Kiminek. Biztos nem lesz egy könnyű vallomás az biztos, de muszáj megtennem. Hiszen megígértük egymásnak, hogy nincs több hazudozás. És ezúttal rajta is látom, hogy komolyak a szándékai.

-Hahó művész úr, megjöttünk!-kiáltott  barátnőm, amint benyitottunk a lakásba.

-Konyha-kiáltott vissza, majd beléptünk mindhárman az említett helységbe. Éppen a számítógépém retusált pár képet.

-Na lett állásod Don Juan?-kérdezte Lina, miközben kiöntött egy pohár narancslevet.

-Aha...képzeljétek, egy igencsak népszerű fotósnál voltam múltkor meghallgatáson. Úgy volt, hogy csak segítőt keres, de meglátta a képeim, és bevett munkatársának-mesélte nagy átéléssel. Nagyon örültem, hogy végre neki is összejön valami munka

-Jajj de örülök neki!-öleltem meg hirtelen őt- Legalább a te dolgaid is kezdenek helyrejönni-adtam puszit az arcára.

-Na és milyen csajokat szedtél fel távollétemben? Mesélj öregem...-szólalt meg Chris is.

Tipikus, neki máson se jár az esze, mint a csajokon. De barátunk kapva kapott az alkalmon és belekezdett a sztorizgatásba, hogy mit csinált, míg mi nem voltunk itthon.

Linával úgy döntöttünk, hogy inkább hagyjuk őket, így bementem a szobámba egy kicsit rápihenni a randira. Na meg azon agyaltam, hogy hogyan is vezessem be a témát, hogy Kimivel megyek ma randizni.

-Micsoda?! Kivel???-hallottam meg egy dühös kiáltást a konyhából, ami Eddie-hez tartozott. Nem sejtettem sok jót ezután. - Elizabeth Emma Hale, azonnal gyere ki!!!-kiáltotta dühösen az egész nevemet.

Nem akartam nagyobb bajt, ezért rögtön kimentem. Ed szinte még sose kiabált velem, ezért eléggé megijedtem. Amint beléptem a konyhába szemben is találtam magával a düh megtestesítőjével. Mögötte egy még ijedteb Christ pillantottam meg, aki ajkaival a bocsi szót formálta. Tudhattam volna, hogy eljár a szája.

-Ugye ez a tökfej itt mellettem rosszul informált?-kérdezte ingerülten.

-Mármint miről, ha szabad megtudnom?-próbáltam higgadtan visszakérdezni. ,,Fő a magabiztosság"-ismételgettem magamban.

-Az előbb valami olyan hülyeség hagyta el Chris száját, hogy te Raikkönennel mész ma randizni, ja és idézem szavait  ,,Tegnap csak arra nyitok be, hogy a vöröskénk Kimi szájában van eltűnve. Te tudsz róluk valamit?"-idézte Davis szavait.-Ugye nem igaz?

-Háát, ez attól függ milyen szemszögből nézed-nevettem fel zavaromban- Fizikailag lehetetlen, hogy eltűnjek Kimi szájában.

-Hát te tényleg meg vagy bolondulva!!!-kiáltott fel-Felejtsd el azt, hogy te ma vele randizni fogsz...sőt felejtsd el, hogy egyáltalán létezik! Emlékeztetnélek arra a tényre, hogy miatta majdnem meghaltál.

- Egyrészt Edward,  a baleset nem az ő hibája, én szaladtam át az úton úgy, hogy nem néztem körül, másrészt meg nem vagy az apám, hogy megmond kivel randizhatok. 

-Akkor pedig választanod kell. Én vagy Kimi? Ha őt akarod, akkor engem egy életre felejts el.-fenyegetett meg.

- Ezt komolyan gondolod? Választás elé állítasz? Pont te?

-Ez nem válasz-nézett ki az ablakon-Halljam...

Én csak hitetlenkedve bámultam rá. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy a legjobb barátom, akit testvéremként szeretek képes ilyen feltételt adni.

-Hát ha azt akarod, hogy válasszak hát tessék Parker, választok!-kiabáltam neki, majd remegő kezekkel előhalásztam a telefonom és tárcsáztam Kimi számát.

-Szia Vöröském, na hogy állsz a készülődéssel? Csak nem gondban vagy, hogy mit vegyél fel?-vette fel vidám hangon a finn.

-Szia Kimi! Van itt egy kis gond...